Miközben a kormány megbecsült pedagógusokról beszél és nem lát problémát a tanárhiánnyal kapcsolatban, szülőként számtalanszor tapasztaljuk az oktatás minőségi problémáit, köztük a súlyosbodó tanárhiányt. A Szülői Hang Közösség ezért felmérést indított, hogy felmérjük a tanárhiányból adódó problémák mélységét és annak összefüggéseit remélve, hogy az országos helyzetkép ismertetése végre a valódi megoldások keresésére és érdemi párbeszédre sarkallja az oktatáspolitika legfontosabb szereplőit. Felmérésünk jelenleg is zajlik, de néhány előzetes részeredményt már most közlünk az első 2200 beérkezett válasz alapján.

Mielőtt az oktatással és a tanárok hiányával kapcsolatos problémákról beszélnénk, először tegyük fel a kérdést: vajon mit gondolunk mi, szülők, a tanári pálya presztízséről, a pedagógusok elismertségéről.

A válaszokat ennél a kérdésnél éppúgy, mint a későbbi kérdéseknél szétválasztottuk két csoportra: külön közöljük azoknak a válaszait, akik közvetlenül nem találkoznak tanárhiánnyal, illetve azokét, akik közvetlenül megtapasztalják a tanárhiányt és az elmúlt egy évben legalább két héten keresztül gyermeküknek valamely tantárgyból nem volt érdemi tanítás.

Hasonlítsa össze az alábbi interaktív diagramon, hogyan változik a szülők véleménye a tanárok anyagi megbecsültségéről, amint megtapasztalják a tanárhiányt. A diagram tetején található legördülő menüben állíthatja át, hogy a tanárhiányt nem tapasztalók, vagy a tanárhiányt közvetlenül megtapasztalók véleményét látja. Összességében az oktatás iránt érdeklődő, a felmérésben önkéntesen részt vevő szülők túlnyomó többsége úgy látja: a tanárokat nem becsüljük meg anyagilag kellőképpen. Csupán egy szűk kisebbség elégedett a tanárok anyagi megbecsültségével, de az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen találkoznak azzal, hogy a tanárok akár el is hagyhatják a pályát és nem marad elegendő tanár, aki tanítson.

A tanárok erkölcsi megbecsülését illetően egy kicsit több, de összességében nagyon kevés elégedett szülő van, és az ő számuk is jelentősen csökken, amint személyesen is szembesülnek a tanárhiány jelenségével. Összességében a szülők egyértelműen cáfolják a kormányzat azon állításait, amik a pedagógusok jó anyagi és erkölcsi megbecsültségére vonatkoznak.

A tanárok munkafeltételeit illetően is lesújtó képet nyújtanak a válaszok: a túlnyomó többség szerint nem adottak a minőségi munka feltételei, és ennél a kérdésnél a tanárhiánnyal szembesülők még egyöntetűbb negatív tapasztalatról számolnak be.

A tanárhiány nem csupán abban mutatkozik meg, hogy egyes tanórák elmaradnak, vagy megszűnnek a csoportbontások, növekednek az osztálylétszámok – mindezekről felmérésünk részletes adatokkal fog szolgálni. Itt most néhány olyan hatásról szeretnénk szólni, amelyek talán kevésbé közismertek, ugyanakkor jól mutatják, hogy a tanárhiány összetett, az oktatás egészére negatívan ható jelenség.

Az alábbi ábra a szülői válaszokat mutatja arról, hogy a kiemelkedő tanulóknak van-e lehetőségük egyéni előrehaladásra. Gyermekeink tehetsége talán az egyik legfontosabb kincsünk és erőforrásunk, melynek ápolása az iskola kiemelkedő feladata kellene, hogy legyen. Sajnos még azokban az iskolákban is, ahol a szülők nem tapasztalnak tanárhiányt, kisebbségben van az igenlő válaszok száma. Nézze meg, mi történik akkor, ha megjelenik az iskola életében a tanárhiány! Ezen az interaktív diagramon is a legördülő menü segítségével válthat a tanárhiányt nem tapasztalók véleményéről a tanárhiánnyal közvetlenül szembesülők véleményére.

Az eredmények magukért beszélnek: drasztikusan csökkennek a tehetségesek lehetőségei, köztük a tehetséggondozást biztosító szakkörök, foglalkozások száma, és ezzel sajnos sok gyerek esélye is arra, hogy képességeit kibontakoztassa. Amint megjelenik a tanárhiány, az iskola túlélő üzemmódba kapcsol, hiszen tanórák nem maradhatnak el, a felügyeletet mindenkor biztosítani kell. Ezért a tanároknak kevesebb lehetőségük marad a differenciálásra, az iskola csökkenti a különórák, szakkörök számát – pont azokat a lehetőségeket, amik az érdeklődő gyermekeknek a legtöbb örömet, feltöltődést adhatnák.

Hasonló a helyzet a lemaradó tanulók támogatásával, ahogy a következő interaktív ábrán nyomon követhetjük: a kép tanárhiány nélkül sem túl kedvező, de ahogy megjelenik az iskolában a tanárhiány, a lemaradó tanulók megsegítése nagyban visszaesik. Az iskola a tanárhiány mellett egyre inkább csak a minimumszintet tudja nyújtani, miközben a lemaradó gyermekek könnyebben elvesztik a fonalat, hozzászoknak a kudarcokhoz, életesélyeik romlanak – mindezzel pedig nemcsak nekik, hanem az egész országnak is kárt okozunk.

Egy szülő például így írt a helyzetről:

6. osztályban 3 óra matematika van!!! Felvételi tárgy, a matektanár terheltsége maximális (túlórakerete is kimerítve): nincs korrepetálás és szakkör (ez a többi tárgyra is igaz). Előrevetítették, hogy 7.-ben és 8.-ban is hasonló lesz a matek helyzet. Megdöbbentő, kilátástalan helyzet (nincs tanerő). A tanítók okj-s továbbképzését indítják, hogy felsősöket taníthassanak matekra (ez pedig képtelenség).

Néhány további szülői vélemény a különfoglalkozások, szakkörök elmaradásáról

Nincs elég tanár hogy rendesen megtartsák az órákat, túl sok az óra is, nem tanulják meg rendesen a gyerekek az anyagot, mert nincs idő elmagyarázni nekik, arra meg főleg nincs hogy az esetleg lemaradókat vagy épp a tehetségesebbeket segítsék. 1-1 szaktanár nem elég 15-16 osztályra.

Tavaly alsóban fordult elő, hogy mivel nem volt elég tanítónéni, nem tartottak novemberig semmilyen külön foglalkozást délután (sport, kézműves, dráma…).

A szakkörök, felzárkóztatók száma sokat csökkent. Az órákon kevés idő van gyakorlásra.

Csoportbontás nem megoldható, lemaradó diákokat nem tudják szintre hozni, tanárok betegsége esetén nincs érdemi helyettesítés…

 

Vajon mi a helyzet magukkal a tanórákkal (azokkal, amiket megtartanak), hogyan hat ezekre a tanárhiány megjelenése? Fennáll a veszély, hogy tanárhiány esetén az iskola nem válogat: felveszi a tanári állásra jelentkezőket anélkül, hogy meggyőződne a tanári pályára való alkalmasságukról. Sajnos a tanári pályán egyfajta kontraszelekció működik: az alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültség, a rossz munkafeltételek mellett gyakran előfordul, hogy nem a legelhivatottabbak kerülnek a tanári pályára.

Felmérésünkben rákérdeztünk arra, hogy a tanárok hányad részével elégedett a szülő. Itt fontos rögzítenünk, hogy nem a tanár pedagógiai munkájának részletes megítélésére kértük a szülőket, hiszen erről a szülőknek nincsenek pontos ismereteik. Azt viszont a szülők is el tudják dönteni, hogy a tanár munkájával alapvetően elégedettek-e, elfogadhatóan működik-e az iskolai oktatás. Ezen visszajelzések alapján rajzoltuk meg az alábbi interaktív diagramot, amelyen megnézheti, hogyan változik a kontraszelekció mértéke a tanárhiány megjelenésével. Az adatok alátámasztják a várakozásokat: a tanárhiány növeli a kontraszelekció mértékét, és növekszik azoknak a tanároknak az aránya, akiknek a munkájával a szülők alapvetően elégedetlenek. Ahol tanárhiány tapasztalható, ott egy gyereknek átlagosan körülbelül eggyel több olyan tanára van, akivel a szülők alapvetően nem elégedettek (miközben a tanárok száma összességében is emelkedik).

Az egyik szülő például így írt tapasztalatairól:

A tanárhiány a reál területen (fizika, matematika, kémia, biológia, stb.) a túlterhelés, a helyettesítő hozzá nem értése, vagy a tárgyat oktató képzetlensége és gyakorlathiánya miatt komoly hátrányt okoz. Azok a gyerekek, akiknek a szülei nem tudják maguk vagy külső segítséggel pótolni a hiányzó ismereteket, elidegenednek a reál ismeretektől és esélytelenek is, hogy reál területen elérjék egy gimnáziumhoz elvárt tudást. A testnevelés a másik olyan terület, ahol nincs megfelelő szakértelmű pedagógus. Mindkét területen a hiány miatt olyanok is oktatnak, akik teljesen alkalmatlanok (emberi, mentális okokból), hogy gyermekeket oktassanak (rapszodikus viselkedés, kiabálás, érthetetlen osztályzatok, kulcs hajigálás, megszégyenítés, stb.)

További szülői tapasztalatok a tanárhiány minőségre gyakorolt hatásáról

Nem tudott az igazgató minőségi cserét végrehajtani. Néhány tanár ezzel visszaélve – azon túl, hogy e pályára egyébként is alkalmatlan volt – a diákokra nézve sok kárt tett, gátlástalanul, mondván úgy sem rúgják ki, mert örül az igazgató, hogy van elég tanár.

Egy bizonyos tagozatos iskolában pont azt a tantárgyat utálják a gyerekek, mert a tanár megutáltatta velük. De nem lehet elküldeni, mert örülnek, hogy egyáltalán van.

1. A gimnáziumban egy kémiatanár van. Kémiából senki nem jó az egész iskolában. A tanárnő oktatási módszereit rendszeres kritikák érik, de mivel nincs más, nem történik semmi. 2. Hasonló a helyzet az egyik matematikatanárral: a csoportok, akiknél tanít, jelentősen rosszabb eredményeket érnek el, szintén folyamatosak a kritikák, de nem történik semmi.

Az a gond, hogy az abszolút kiégett türelmetlen pedagógust megtartják mert kevés a tanár! Fiam egyik tanárnője, aki rendszeresen káromkodik, ordít velük, diszkriminálja a fiúkat, úgy volt, hogy saját elsős osztályt kap, aztán a leendő elsős szülők bemenetek az igazgatóhoz, hogy akkor más iskolába viszik mert ez a nő nem alkalmas alsósok tanítására. Nagy cirkusz volt, rendkívüli szülőit hívtak össze, majd akkor májusban úgy döntöttek, hogy a tanárnő (akire az alsó tagozatban rengeteg panasz volt) elmegy a suliból. Nem kap elsős osztályt és nem is marad! Akkor másodikos gyerekemnek meg szólt is az osztályfőnök hogy búcsúzzanak el tőle, mert nem tanít többet ebben az iskolában. Fellélegeztek a gyerekek és a szülők is. Aztán jött az idei évnyitó meg a hideg zuhany, hogy a tanárnő marad mert szükség van a munkájára 🙁 A gyerekek gyomorgörccsel mennek már most iskolába, hogy mit ordít, kit csap nyakon kit aláz porrá… Az igazgatónőhöz hiába fordulunk csapatosan, hogy ez nem tanárnő és hogy alsó tagozatosok közé nem való csak annyit mond hogy nincs más… Többen eljutottunk odáig hogy ezt az évet meg túléljük aztán iskolát váltunk emiatt az egy tanár miatt 🙁 és ez csak az alsó tagozat, ugyanebben az iskolában a gyerekek kB 4%-át az ötödik osztálytól elviszik innen mert két éve nincs fizika szakos tanár és a múlt évben matek szakos se volt… De azért az évnyitón az igazgatónő fél órán át azt ecsetelte hogy milyen szuper ez az iskola. No comment.

Kevés a szaktanár. Hozzá nem értők tanítanak szaktárgyakat és követelnek, bár saját bevallásuk szerint is csupán egy könyv van a kezükben, nem értenek hozzá. Feltétlenül a gyerekek látják kárát.

A tanárhiány nálunk abban nyilvánul meg, hogy szakmailag alkalmatlan, nulla empatikus képességgel rendelkező pedagógusokat vesznek fel, megkeserítve ezzel minden gyerek életét. 1 éve tartós betegállományban van az igazgatónő, fejetlenség van az iskolában. A tanárok nem tartanak folyosóügyeletet, mindennaposak a verekedések, inzultusok. Olyan osztályfőnökünk van, aki azzal sincs tisztában, milyen nap van ma és elveszíti a gyerekeket az osztálykiránduláson. Úgy irat nagydolgozatot 6. osztályban, hogy nem is vették még azt az anyagot. Ha nem lenne tanárhiány, ilyen pedagógusok nem is lehetnének a rendszerben, mert páros lábbal repülnének.

A tantárgyat idegen nyelven kellene oktatni, de a tanár nyelvtudása nem éri el a tanulókét. Több az oktatást görcsösen végrehajtó tanár, aki kapcsolatot nem tud kialakítani a tanulókkal és a szülőkkel sem. A tantárgyi eredményeken ez erősen látszik, de érettségizni kell belőle. Vajon sikerülhet-e?

Ha van is tanár sajnos sokan nem alkalmasak órát tartani kiégés vagy pszichés alkalmatlanságuk vagy túlterheltségük okán.

Folyamatos harc azért, hogy meg tudják oldani az oktatást. Néha olyan tanár tartja az órákat akinek nem erősség épp az a tantárgy, és teljesen lemaradnak. A gyerekek is látják a káoszt, így nem alakul ki a rendszer, ami nélkül nem lehet tanulni rendesen. Túl sok elvtárása van az államnak a tanárok felé, így sok a dokumentációjuk, ahelyett, hogy a gyerekkel tudnák tölteni az időt.

Borzasztó nehéz normális matematika tanárt kifogni a gyereknek, a jelenlegi teljesen alkalmatlan hogy bármire is felkészítse őket.

Annyira nem vonzó a tanári pálya, hogy a rég meglévő kontraszelekció felgyorsult. Immár nem csak a rossz körülmények és bér, de az erőszakos és dilettáns oktatáspolitika diktálta szabályok késztetik távozásra a jó pedagógusokat.

A matematika oktatás ebben az intézményben siralmas! Sajnos kevés a matek szakos tanár, így be kell érnünk ezzel!

 

A problémákat azért igyekszünk feltárni, hogy elősegítsük a megoldásokról való közös gondolkodást. Egy ilyen lehetőségre rá is kérdezett a felmérés: mivel egyértelmű, hogy a hátrányos helyzetű térségekben nehezebb megoldani a tanárhiányt, segítséget nyújthat, ha az ilyen térségekben dolgozó pedagógusok munkáját kiemelt támogatásokkal ösztönözzük. Ezt a lehetőséget a szülők nagy többségben támogatják. Ahogy a lenti interaktív diagram szemlélteti, az ellenzők tábora jelentősen szűkül, amint személyesen is megtapasztalják a tanárhiányt.

Látjuk: a tanárhiány egy összetett probléma, amit csak együtt, közös támogatással tudunk megoldani. Az adatokból kitűnik, hogy a problémával való szembesülés elősegíti a megoldások keresését, növeli a megoldások támogatottságát.

A tanárhiány problémáinak kezelésében kulcsszerepet játszik az iskola igazgatója. Vajon hogyan változtatja a tanárhiány megjelenése a szülőknek az iskola igazgatójába vetett bizalmát? Az alábbi interaktív ábrán nyomon követhetjük, hogy jól láthatóan csökken az igazgatóban megbízó szülők száma a tanárhiány megjelenésével.

Itt is egy összetett kérdéssel állunk szemben, és az eredmények alakulását több szempont is befolyásolja. Elképzelhető, hogy az intézmény igazgatója minden tőle telhetőt megtesz a tanárhiány megoldásáért, ennek ellenére mégsem sikerül teljesen úrrá lenni a helyzeten. Itt egy országos problémáról van szó, amit nem biztos, hogy mindig meg lehet oldani helyi szinten, és a központosítás során elvett helyi munkáltatói jogosítványok hiánya is lehet a probléma forrása. Ilyen esetekben elképzelhető, hogy akkor is veszít az igazgató a szülők bizalmából, ha egyébként szakmailag helyesen jár el.

De arra vonatkozóan is vannak konkrét visszajelzéseink, hogy egyes helyeken éppen az igazgató szakmaiatlan működése idézi elő a tanárhiányt: az igazgatóval való hosszú és kimerítő konfliktus-sorozat után mondanak fel pedagógusok. Ezért is fontos lenne, hogy az igazgatók kiválasztása szakmai alapokon, a pedagógusok, szülők és diákok képviselőinek érdemi bevonásával történjen, hiszen a sok egyéb probléma mellett a tanárhiány nehézségeivel is így lehetne a lehető legjobban úrrá lenni.

Egy szülő például így írt az igazgatóval kapcsolatos problémákról:

A gyerekeim általános iskolájában a minőségi munkát nagymértékben meghatározza az iskolavezetés személete. A gyerekek néhány éve átadott, jól felszerelt épületben tanulnak, az iskola indulásakor az anyaintézmény legjobb pedagógusait válogatták a tanári karba. Közülük gyakorlatilag már alig dolgozik valaki, mert a gyerekbarát személetű és szakmailag kiváló tanárok már elhagyták az iskolát, a vezető merev, autokratikus irányítási módszere miatt. Most már az is előfordul, hogy tanév közben mennek el más iskolába a tanárok, de az iskolaévek rendszeresen azzal kezdődnek, hogy 2-10 állást hirdetnek meg. Jelenleg angoltanár, matematikatanár, tanító kerestetik. „Természetesen” az igazgatót a KK kinevezte a következő 5 évre is, bár már nyugdíjaskorú. A jó tanárok már elmentek, most azon dolgozom, hogy a 3 gyerekünket is kimenekítsem innen.

További szülői tapasztalatok egyes igazgatók szakmaiatlan működéséről

Az órák unalmasak, mert a tanárok kiégtek, aki pedig képes a megújulásra, az az igazgató váltás miatt másik intézményt keresett, mert az új igazgató vezetési stílusával nem képes azonosulni.

Ebben az iskolában véleményem szerint gondot okoz, hogy olyan igazgatót neveztek ki az iskola élére, akit a tantestület és a szülők is elutasítottak. Ez rányomja bélyegét az iskola hangulatára, nincs egyetértés a vezetés és a tanárok ill. a szülők között. Az igazgatónővel nem lehet kommunikálni. Nagyon sok a probléma, ezért sok tanár elhagyta az iskolát.

Lehetőségem volt a tavalyi év során egy agglomerációs iskolából egy vidéki város iskolájába átíratni a fiam. A régi helyén az igazgató lehetetlenítette el a gyereket szerető tanárokat. Itt a városban a fluktuáció miatt lett két új osztályfőnök, és a szakmaiság egyenlőre erősen megkérdőjelezhető.

 

Felmérésünk továbbra is nyitva áll; a tanárhiányról, a váratlan tanárváltásokról, osztálylétszámokról, az oktatás minőségéről és ezek összefüggéseiről várjuk a szülői véleményeket. Hallassuk a hangunkat minél többen, hogy problémákat részletesen felmérjük, és akár területi bontásban, a különböző iskolatípusokra és fenntartókra vonatkozóan feltérképezzük a helyzetet.

A tanárhiányt végső soron gyermekeink sínylik meg, de közben a pedagógusok is szenvednek tőle. Felmérésünk a pedagógustársadalom melletti kiállásnak is tekinthető, hiszen közösen felelünk gyermekeink neveléséért. Fontos, hogy a társadalom álljon ki és nyújtson segítséget a pedagógusoknak, hiszen színvonalas munkát csak akkor tudnak nyújtani, ha a megfelelő anyagi és erkölcsi elismerésben részesülnek és biztosítjuk számukra a minőségi pedagógiai munka feltételeit – ha ez megvalósulhatna, akkor ezzel arra ösztönöznénk a tanári hivatást választókat, hogy ne hagyják el a pedagógusi pályát, mint ahogyan ezt ma oly sokan teszik.

Hisszük, hogy ezekben a kérdésekben csak széles társadalmi összefogással léphetünk előre – hallassuk a hangunkat minél többen!


 

  Megosztás

Szülői Hang