Az Iparkamara gimnáziumok bezárását és a gimnáziumi férőhelyek korlátozását szorgalmazza, hogy ezáltal minél több gyermeket tereljenek a szakképzésbe, így enyhítve a gazdaság egyes területein található munkaerőhiányt. Erről igyekeznek meggyőzni minket, szülőket is.

Az Iparkamara nem tisztelte meg a szülőket azzal, hogy álláspontjukat részletes hosszú távú elemzéssel és hatástanulmányokkal támassza alá, igazi érvek eddig nem hangzottak el. Elképzelhetetlen, hogy bármelyik komoly oktatáskutató nevét adná a gimnáziumbezárások szakmaiatlan javaslatához. Az Iparkamara bármelyik cége megbukna, ha egy ennél sokkal kisebb jelentőségű üzleti döntéséhez ne készítene részletes szakértői elemzéseket.

Itt nem lehet másról szó, mint rövid távú gazdasági érdekekről: az országból elmenekült százezrek munkaerejét szeretnék a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban pótolni gyermekeink jövőjének beáldozásával.

parragh-orban

Hogyan is gondolhatnánk, hogy egy 13-14 éves gyermek jó pályaválasztási döntést tudna hozni úgy, hogy közben a szakképzési rendszerünket az Iparkamara útmutatásai alapján oly módon alakították át, hogy a közismereti tárgyak oktatása minimálisra csökkent és a más szakirányokra történő továbbtanulás ellehetetlenült?

Hogyan is gondolhatnánk, hogy sikeres lehetne egy olyan középiskolai rendszer, melynek fókuszában a sokszor már eleve elavult szakismeretek kerülnek, miközben a világ soha nem látott tempóban változik, gyökeresen átalakítva az egyes szakmák igényeit, és közben maguk a szakmák is változnak?

Gyermekeink oktatása nem rendelődhet alá a napról napra változó pillanatnyi munkaerőpiaci igényeknek. Ők akár fél évszázados aktív időszakot alapoznak meg tanuló éveik alatt, miközben nem csak a szakmák fognak megváltozni: az egész társadalmat elkerülhetetlenül magával fogja a sodorni a változás szele. A ma iskoláján múlik az, hogy ez a változás milyen irányú lesz.

Országunk vezetőinek hatalmas ebben a felelőssége: példát mutatnak gyermekeinknek. Elvesztünk, ha ez a példamutatás nem a tudás és a műveltség megszerzéséről, a továbbtanulásra törekvésről szól. Elvesztünk, ha az ország vezetői buzdítás helyett lebeszélni igyekeznek az érettségiről és továbbtanulásról. Elvesztünk, ha az oktatás irányítói maguk is a gyors meggazdagodási lehetőséget próbálják kínálni, és ezt szembe állítják a szorgalmas és hosszan tartó tanulással, azt sugallva, hogy a tudás már nem igazi érték.

level_

Jövőkép nélküli, hanyatló oktatási rendszerünket látva szülőként nem maradhatunk tétlenek. Nekünk magunknak kell képviselni azokat az értékeket, amelyeket vezetőinkből hiányolunk. Egyenkét tehetetlenek vagyunk az oktatás rendszerszintű problémáival szemben, közösen azonban elérhetjük azt, amit szeretnénk. A szülők hangja megkerülhetetlen. Szülőként hozzászoktunk a küzdéshez, főleg ha arról van szó, hogy gyermekeink felneveléséhez a lehető legjobb feltételeket biztosítsuk.

Emeljük fel szavunkat együtt a gimnáziumbezárások és a gimnáziumi férőhelyek csökkentésével kapcsolatban: kérjük töltse ki rövid, anonim kérdőívünket! Az összegyűlt eredményeket szakértők segítségével értékeljük és nyilvánosságra hozzuk, így egy megalapozott szülői véleményt mutathatunk fel az Iparkamaráéval szemben.


 

Az anonimitáson túl álljunk ki személyesen is gyermekeink érdekében! Nem várhatjuk el sem gyermekeinktől, sem bárki mástól, hogy helyettünk cselekedjen. Nincs mitől félnünk, amikor szülőként gyermekeink érdekében felemeljük szavunkat. Küldje el szülői levelünket az Iparkamarának Ön is: fontos, hogy akik iskolabezárásra készülnek, közvetlenül is érezzék a szülők ellenvéleményét.


 

Sokkal többen vagyunk mi szülők, mint ahány tagja van az Iparkamarának. Hallassuk a hangunkat közösen!

Szülői Hang Közösség

  Megosztás

Szülői Hang