Iskolai nyelvoktatás: így látják a szülők

Mi az, amivel a gyermeke iskolai nyelvtanulásával kapcsolatban leginkább elégedett?

„Maximálisan emberséges és jó a tanárnő, szeretik a gyerekek, így a nyelvtanulást is kedvelik.”

„A jó tanár, aki megkeresi és megtartja a gyerekben a motivációt, bátorítja, és dicséri, ha valamit tud”

„Egyelőre a hangsúly a nyelvtanulás megszerettetésén van, és nem a teszteken elérendő eredményeken.”

„A korosztálynak megfelelő mennyiségű tananyag csak a tanulandó – nincs házifeladat – oldott az órai légkör – van idő gyakorlásra.”

„Nyelvórán nem beszélnek magyarul, csak a tanult idegen nyelven.”

„Alsótagozatos, németoktatás napi órákkal, csoportos játék, kirándulás (Ausztriába is) kulturális összejövetelek, versenyek.”

„Azzal, hogy úgy tanítják, hogy már 10-es korára megvan a középfokú nyelvvizsgája s remélhetőleg meglesz a felsőfokúja is úgy, hogy nem járt különórára, a tanárok és a gyerekem munkájának eredménye.”

„Abszolút elégedetlen vagyok. Ahhoz, hogy a gyerek nyelvvizsgázhasson, külön fizetős nyelvórára kell járatni.”

Mit lát gyermeke iskolai nyelvoktatásában a legnagyobb nehézségnek?

„Elavult módszerek. Felkészületlen, motiválatlan tanár. Nem praktikus tananyag. Pl: svéd hosszúházakról tanul, de a mindennapi szókészlet hiányos.”

„A tanár órái nincsenek kellőképpen felépítve, rendszeresen késik az óráiról, vagy óra közben elhagyja a termet. A dolgozatokat nem javítja ki időre, a tanulók tudásszintjét nem méri fel, nem ahhoz igazítja a tanórákat. Az órák nem követnek felépített tematikát, ötletszerűek. Az írásbeli számonkérésekben olyan dolgok is szerepelnek, amiket csak érintőlegesen tárgyaltak. a diákok nincsenek tisztában avval, melyik tudásanyag képezi számonkérés tárgyát. Nincsenek gyakorló, felkészítő órák.”

„A tanár módszertani felkészültségét; nem tanít meg összefüggéseket, önálló beszédalkotás nincs, a saját sztorizgatása megy az órán, a gyerekek nem motiváltak a tanulásban (inkább a kedvük megy el). Az a legnehezebb, hogy folyamatosan követelni kellene (szavakat, nyelvtant megtanulni, és azt aktív tudásként megőrizni), de egyben motiválni, érdekessé, izgalmassá kéne tudni tenni a nyelvet.”

„A motiváció hiányát, amivel meg tudnák szerettetni a nyelvtanulást és megtudnák a gyerekek, hogy miért jó egy nyelv ismerete.”

„Az évenkénti (félévenkénti) tanárcsere – szakszerűtlen helyettesítések – az állandóság, rendszeresség, következetesség hiánya”

„28-an vannak az órán mivel tanár hiány van.”

„Nem nyelvtan szaktanár tanítja az angol tantárgyat,hanem egy olyan nő,akinek nyelvvizsgája lehet,de nincs szakosítva,és minden évben új tanárt kaptak alsós koruk óta. Csak egy tanár kellene,aki gyermekközpontú.”

„Évente akár többször is váltják egymást a tanárok, sajnos nem egyforma a színvonal. Van, aki csak szavakat magoltatott, mindenféle beszédhelyzetek gyakorlása nélkül.”

„Volt olyan év, hogy kétszer is volt tanárváltás a gyerekem osztályában. Mindhárom tanár más könyvből tanított. Egyik sem szerepelt az ajánlott könyvek között, mindegyiknek borsos ára volt. Egy iskolán belül ne legyen olyan, hogy mindegyik nyelvtanár más könyvet kér!”

„Nem készítik fel a gyerekeket gyakorlatias, valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra.”

„Módszertan rossz. Szódolgozatokat írnak, és nem beszélnek.”

„Keveset beszélnek szóban, sokkal több az írásbeli, kevés szituációs gyakorlatuk van.”

„Gyermekem alsó tagozatos, míg a tanítási módszerek a középiskolai oktatáshoz igazodnak. A lényegi elemek: a nyelvtan, az írásbeli tananyag leadása, és a rengeteg írásbeli számonkérés miatt szinte egyáltalán nem jut idő a szóbeli kommunikációra.”

„A beszédkészség erosítesenek hiányát. Illetve a nyelvtani hibák túlhangsúlyozását.”

„Az a leges legnagyobb baj az idegen nyelv oktatásban, hogy egyáltalán nem GYAKORLATIAS NEM BESZÉD CENTRIKUS! A nyelvtanra van kihegyezve, amire az idegen nyelvet beszélő emberek 90 % nak nincs is szüksége!”

„Még mindig a nyelvtant sulykolják, ahelyett, hogy beszéltetnék a gyerekeket. Az mégsem normális, hogy Németországban, a német gyerekek óráján a mieink jobban tudják náluk a nyelvtant. Megszólalni pedig nem mernek.”

„Nagyon kevés a lehetőség az órán beszélgetésre, ismétlést s begyakorlást elősegítő érdekes projektek kivitelezésére, nincs lehetőség idegen anyanyelvű társakkal/tanárral való kommunikációra. Teljesen tévút szerintem a nyelvtani szabályok tanulására építő, «szótárbetanítós» módszer. Kompetensebb tudást eredményezne a kezdetben csak játékos, anyanyelvi módszerek (sok-sok mondóka, mese, rajzfilmek megnézése, majd abból párbeszédek gyakorlása) később pedig kisfilmek, interaktív játékok, sok-sok párbeszédes szituáció eljátszása, helyzetgyakorlatok.”

„Túl feszített a tempó, nincs idő az alapok elmélyítésére. Nem a mai «modern kor gyermekeinek» igényeihez alkalmazkodik az oktatás. Kevés audio-vizuális anyag. Unalmas, hibás tankönyv. Kevés gyakorlás. Túl sok írás, kevés beszéd.”

„A tankönyvön kívül nincs eszköz, külön vásárolom a nyelvtanulást segítő internetes eszközöket. Ráadásul a tankönyv is «tartós könyv», vissza kell adni év végén….:( (nyelvkönyvet visszaadni???? ki hallott már ilyet??) Ezért ezt is külön megvettem… Ezen kívül nagyon nagy probléma, hogy az élő nyelvet (ahogy azt ténylegesen használják) nem tanítják.”

„A kisgyermekkori nyelvtanítás módszertana különbözik az írni-olvasni-tanulni már tudó idősebb nyelvtanulók oktatásától – de a tanárok mintha nem érzékelnék ezt.”

„Életkorilag nem megfelelő módszerek alkalmazása, tankönyv- és tanárcentrikus szemlélet, életidegenség, sok írás és kevés beszéd az órákon, sok számonkérés kevés sikerélmény-lehetőséggel.”

„Nincs egyénre szabott foglalkozás,számonkérési lehetőség.”

„Azt látom a legnagyobb nehézségnek, hogy nem differenciálják a különböző képességű gyerekeket. Pl. a jobbaknak nem adnak külön feladatokat, nem biztosítanak részükre fejlődési lehetőséget. A nyelvet beszélni kell, erre szinte egyáltalán nem fordítanak figyelmet.”

„A pedagógusok nincsenek felkészülve a differenciált nyelvoktatásra, illetve a diszlexiásokat, diszgráfiásokat egyáltalán nem megfelelően oktatják!”

„11.től csak minden harmadik óra volt megtartva, a számonkérés rapszodikus volt, 12.-ben már csak az órán kellett néha részt venni, de csak azokkal foglalkozott a tanár, aki érettségizni akart a nyelvből.”

„Olyan, mintha nem lenne koncepcio, mintha nem lenne a tananyagnak ive.”

„A túl nagy hangsúlyt kap a nyelvtani, és írásbeli oktatás, pedig még magyarul sem tudnak helyesen írni, és a nyelvtani tudásuk is hiányos! Általános iskolák esetében sajnos ez tapasztalható.”

„A nyelvet használó mindennapi oktatást! Pici kortól folyamatosan kellene használni és nem agyon analizálni, főleg nyelvtanilag. Használni,beszélni és kevesebbet kellene a nyelvtani résszel foglalkozni ami elveszi a nyelv használatának örömét. Az legyen majd egy későbbi folyamat amikor már magyarul is megvannak a nyelvtani fogalmak!”

„A nyelvoktatás kizárólag a grammatikai struktúra mentén halad, csak nagyon kis hangsúlyt kap a szóbeli kommunikáció, az önálló szövegalkotás és a fordítás egyaránt.”

„Túlságosan nagy hangsúlyt helyeznek a helyesírásra, a nyelvi kreativitás és szóbeliség háttérbe szorul”

„Beszélgetés, hallgatás helyett s z ó d o l g o z a t!!!”

„Nagyon nyelvtan központú,és kevés az idő az ismétlésre,gyakorlásra.Szerintem így nehéz nyelvet tanulni,hogy iskola után, még gyakorolni kell a matekot,kémiát,meg kell tanulni a verset, kéne sportolni is egy kicsit,és a nyelvet is gyakorolni kell, esetleg filmet nézni az adott nyelven. Mikor alszik az a gyerek?”

„3 évnyi nyelvtanulás utan nem tud kerni egy pohár vizet vagy összerakni helyesen egy alapmondatot, ha nem látta már szó szerint a könyvben. Pedig mindig ötösöket kap, jeles tanuló, atlagnál sokkal jobb logikai intelligenciával.”

„3. osztályban a heti 1 nyelvóra kevés. Ha én nem tudok segíteni otthon, akkor semmit nem ér.”

„Nagyon kevés óraszám, szöveghallgatás egyáltalán nincs. Nagyon lassan haladnak az anyaggal, Tanárok jönnek-mennek. Nem beszélnek, nem tudják kifejezni magukat.”

„Alacsony óraszám- nincs korai kezdés, ahhoz megfelelő szakember. Az óriási létszámok hátráltatják a haladást.”

„Kevés óraszám, gyenge,és elavult tanítási módszerek, motiválatlan tanárok.”

„Magas csoportlétszám. Tanárok módszertani jártassága. Jelenleg még mindig poroszos.”

„25-30 fős osztályban nem lehet eredményesen nyelvet tanítani ! Kevés az általános iskolában a nyelvtanár. Előfordul, hogy megbetegszik a tanár és nincs, aki helyettesíteni tudná. Budapesti iskolában is előfordul. Képzelem, vidéken a helyzet még rosszabb.”

„Nincs lehetőség kiscsoportos oktatásra, differenciálásra, így valaki unatkozik, valaki véglegesen lemarad.”

„Sokan vannak, így a lemaradóknak kevesebb jut gyakorlásra, az élenjáróknak új anyag tanulására. Kevés a játék, a kedvcsináló, az interaktív, kortárs, vagy valóban feladatmegoldó tevékenység. Sok nyelvtan és szódolgozat, kevés valódi nyelvi környezet bemutatása.”

„Nincs csoportbontás, 30 gyerek van együtt. Nincs nyelvi labor, tableten anyanyelvi alkalmazások stb.”

„A régimódi oktatási módszereket. A hibákra kihegyezett módszertant.”

„A gyors haladásra koncentrálnak az alapos tudás és megértés helyett.”

„Nincs kapcsolat a nyelv környezetével, az adott országgal. Csupán elmélet.”

„Nem hallgatnak meg hanganyagokat, nem néznek idegen nyelvű filmrészleteket, amelyek segíthetnék őket,hogy hozzászokjanak egy idegen nyelv hallásához.”

„Katasztrófális módszertan.”

„Az oktatási módszert. Nincs kellő számú ismétlés: a készségig. Kevés az élőszó. Kevés a sikerélmény. Olyan az oktatása, mint a többi tárgyé: modulokra szabdalva, nem egyéni fejlődést nézve. Fél évente (!!!) másik tanár!!!”

„Nem beszédközpontú – szótanulásra és grammatikára fókuszál az életszerű használat helyett. Az idegen nyelvi artikulációs bázis ügyesítésére az adott nyelv gyermekdalai,játékai lehetnének az alapok.”

„Hatékony nyelvtanulási módszerek hiánya, az élő nyelvvel való találkozás hiánya.”

„Magyar nyelven oktatnak nyelvet, pedig nyelvórán a tanárnak csak adott nyelven kéne kommunikálnia, nyelvtanon a hangsúly, szódolgozat az osztályzási alap, a leggyengébbhez alkalmazkodnak ezért nem haladnak a jobbak sem, avítt eszközök stb.”

„Elavult eszközök, diákok olyan szintü leterheltsége, hogy nincs idő és energia a nyelv alapos bevésésére, a nyelvtudás elmélyítésére, kevés, annál inkább drága lehetőség a nyelvi környezetben való élő nyelv használatára.”

„Az a legnagyobb nehézség, hogy harmadikos (ált. isk.) a gyermekem, és az elsőben azt mondták, majd jövőre lesz idegennyelv-oktatás, aztán ezt mondták másodikban is, és most sincs nyelvoktatás. Ez nehézségnek számít? ;)”

„A nyelvkönyvek árát…”

A középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény jelentősen emeli a gyermekek nyelvtanulási motivációját, mert…

„Ha szeretne továbbtanulni, kénytelen lesz tanulni. Nagyon sok egyetem követelményei között nincs emelt szintü érettségi sem,akkor legalább 1 nyelvvizsga legyen a követelmények között.”

„Akinek komoly céljai vannak, az megpróbál tenni érte. Ez nem mindig jelent pénzkiadást. Sokszor több önálló munka (filmnézés, feladatok neten, chat idegen nyelven….)”

„Kell egy erős külső motiváló tényező”

„Jelen NAT szerint egy diák minimum kb 940 nyelvórát kap érettségiig. Ez bőségesen elegendő arra, hogy középfokú szintre jusson.”

„A középiskolában van rá mód és idő, hogy B2 szinten elsajátítsanak egy nyelvet,később erre kevesebb idejük és energiájuk lesz, ráadásul csak plusz költségek árán menne.”

„Amíg nincs motiváció («vérre menő») addig nem lesz eredmény. A feltételek meg 90%-ban adottak, csak a lustaság az akadály.”

„Legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete elengedhetetlen a középiskolát befejezők számára.”

A középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény nem emeli jelentősen a gyermekek nyelvtanulási motivációját, mert…

„A gyerekek általában nem tudnak annyira előre gondolkodni, hogy a felvételi szempontok szerint tanuljanak.”

„A stresszt növeli, nem a motivációt. De ez nem érdekel senkit.”

„A jelenlegi rendszer, ahol a diákok lehetőségeit a családi háttér határozza meg, tovább rontja a hátrányos helyzetűek lehetőségeit.”

„Középfokú nyelvtudás elérése biztonsággal a mai oktatási rendszerben, csak két tannyelvű, vagy emelt szintű oktatás keretében biztosítható. Ez közel sem adott minden iskolában. Magasabb óraszámokra, képzett pedagógusokra, és motiváló oktatásra lenne szükség.”

„Nem lehet és nem is szabad elvárni mint követelményt a nyelvvizsgát, ha annak oktatási feltételei nincsenek biztosítva!”

„Azokat juttatná előnyhöz, akik a különórákat meg tudják fizetni.”

„Utolsó kérdés: emeli a motivációt, de nem jelentősen. Más tényezők sokkal inkább erősíthetik a motivációt, pl kapcsolatok hús-vér külföldiekkel, megfelelő tanári hozzáállás,korszerű módzsertani fogások, technika órai alkalmazása, idegen nyelven történő filmnézés, könyvolvasás.”

„Összességében úgy gondolom, hogy a közoktatás jelenlegi helyzetében sehol sem etikus megkövetelni a nyelvvizsgát a felsőoktatási felvételihez.”

„Ne legyen felvételi követelmény  csak plusz pont, ahogy eddig. Sokan nem jutnának be, akik ettől még lehetnek jó szakemberek.”

„Amíg az iskola keretei között nem tudják biztosítani a nyelvvizsgára való felkészülést, addig nincs jogalapjuk azt megkövetelni. Rossz módszerekkel, rossz hatásfokkal tanítanak, ezen kellene változtatni.”

„Normális esetben , nem a felvételi követelmények miatt tanul meg egy diák középfokon egy nyelvet, hanem mert belső motivációval rendelkezik, illetve el akar menni az országból. :-(”

„A túlzott, teljesíthetetlen elvárás inkábbbefordulást, elutasítást, kudarckerülést eredményez, nem motiváló.”

„Ha valamit megkövetelünk, meg is kell teremtenünk a reális teljesítés feltételeit. Véleményem szerint – szakmájától függetlenül – minden állampolgárnak ismernie kellene legalább egy idegen nyelvet. A tanulás, a tudásvágy motivációját ne egy felvételi követelmény adja, mert annak belülről kellene fakadnia. A jó tanítási módszerekkel automatikusan együtt jár a motiváció is.”

„Nem a vizsga, hanem a megfelelő tanítás és a sikerélmény motiválja!”

„A követelmény bevezetése egyértelműen megosztó-kirekesztő. Az egyetemekre azonban valóban minimum középfokú (alapvetően angol) nyelvtudással kellene érkezni a diákoknak, e nélkül nincs színvonalas egyetemi képzés. De ehhez alapvetően át kell alakítani a középfokú oktatás egészét – és benne a nyelvoktatásét is. Már holnap, lehetőleg! Csoportbontást (a jelenleginél sokkal kisebb csoportokat), szabad tankönyvválasztást, sokkal változatosabb módszertant – és mindezt elérhetőé tenni MINDEN diák számára, már általános iskolától kezdve!!! Mindez felmenő rendszerben teszi lehetővé a jelenlegi új követelmény bevezetését.”

„A nyelvvizsga mint felvételi követelmény csak tovább stresszeli az amúgy is túlterhelt gyermekeket.”

„Nem motiválja, görcsössé teszi őket.”

„A középfokú nyelvvizsga nem fogja motiválni a gyerekek nyelvtanulását, csak a megfelelő pedagógus, aki képes lesz képzettségével,szakmai tudásával megtanítani a nyelvet az iskolán belül és kreatívan tudja motiválni a gyerekeket. Minden gyereket vonjon be a tanulásba, ezekhez megfelelő tankönyveket,tanulást segítő eszközöket használjanak. Az órákon gyakorolniuk kellene, nem otthon magolni. Sok szülő nem tud idegennyelvet. Az tanárnak kellene megtanítani az idegennyelvet.”

„Csak abban az esetben lehet bevezetni a nyelvvizsgát, ha arra kidolgoznak egy magas színvonalú nyelvtanítási koncepciót. A gyerekeket nem lehet a kényszerítés eszközével motiválni.”

„Jelenlegi középiskolai oktatás nem tanítja meg középszinten a gyerekeket. Ha a szülőnek nincs anyagi forrása külön nyelvtanárra elérhetetlen a középfokú nyelvvizsga. Kivételek biztosan vannak, de én két gyermek anyjaként (gyerekek megyeszékhely legjobb gimijéba járnak, jeles tanulók) azt tapasztaltam, hogy csak külön nyelvtanár igénybevételével lehet letenni a középfokú nyelvvizsgát.”

„Ez egy kényszer helyzet. Ez nem motivál, inkább frusztrál.”

„A nyelvvizsga egy papír, nem tükröz valós tudást, ezért sem látom sok értelmét”

„Azok a BTMN-es, SNI-s diákok, akik fel voltak mentve a középiskolában az idegennyelv értékelése alól, illetve nem kellett érettségizniük idegen nyelvből, lehetőségük sincs bejutni egy felsőoktatási intézménybe. Hiába teljesítenek jól a többi tantárgyból.”

„A nyelvvizsga mint felvételi követelmény előírása csak abban az esetben reális, ha előbb megtörténik az általános-, és középfokú intézményekben a nyelvoktatás _gyökeres_ átalakítása.”

„Külső vs belső motiváció, nem az iskolának, hanem az életnek kéne tanulni!”

„A motivációt nem egy kimeneti követelménnyel, hanem élvezetes, élményszerű tanórákkal lehet megteremteni.”

„A egyetemi, főiskolai felvételihez kelljen a nyelvizsga ( vagy az érettségi legyen olyan szìntű), de kell felkészülési idő, kell, átállás a nyelvoktatásban. Nem a főiskolai tanulmányok fogják motìválni a gyereket, hanem valamilyen belső motiváció kell hozzá.”

„Mindenképpen kellene több kifutási időt adni a bevezetés előtt, hogy mind a tanár, mind a diák eleget tudjon tenni a feltételeknek. A vizsgadrukk inkább fenyegető, mint motiváló. Először a feltételeket kell megteremteni: felkészült, jól képzett, megbecsült szaktanárok, anyanyelvi tanárok alkalmazása , magas óraszám, gyerekbarát témák, digitális taneszközök használata, szabad tankönyvválasztás engedélyezése, csoportok homogenizálása.”

„KIFEJEZETTEN TILTAKOZOM, HOGY BÁRMILYEN FELSŐFOKÚ TANULMÁNYNAK ELŐFELTÉTELE LEGYEN BÁRMILYEN NYELVVIZSGA!!!!!!!!!!!!!!! Bármilyen idegen nyelvtudás megkövetelése a felsőfokú tanulmányokhoz DISZKRIMINATÍV,ellenkezik a szabad tudásáramlással. Szakmai tudás megszerzése független kell legyen a nyelvtudástól!!!!!!! Egy feltaláló idegen nyelv nélkül is tud nagyot alkotni, és egy nyelvvizsgázott felsőfokú végzettségű is lehet haszontalan a társadalom számára!”

„A jó lehetőségek emelik a motivációt, az Erasmus pl. A szűkítésnek nem vagyok híve! Egyetemen is tanuljanak nyelvet végre! Ha van idejük és jó a képzés, még egy nyelv belefér!”

„Nem attól fog egy gyerek megtanulni bármit is, mert kötelezővé tesszük. Nekem még oroszt kellett tanulnom, most sem beszélem, pedig 10 évig kötelező volt.”

Vélemények

„Először rendbe kellene tenni az alsó és középfokú nyelvoktatást! Nem a nyelvtani szabályok, hanem a «konyhanyelv» elsajátítása az elsődleges! Az első az, hogy ha az utcán megkérdezik, hogy hol van egy idegenforgalmi látványosság, egy étterem, egy nyilvános WC tudjunk válaszolni, vagy ilyeneket meg tudjunk kérdezni, és megértsük a választ. Utána jöhet a pontos, nyelvtani szabályoknak egyre jobban megfelelő nyelvhasználat.”

„Nem tudom, más országokban milyen módszerrel tanítanak nyelvet. De az tény, hogy nálunk ennek nagyon rossz a hatásfoka. Annyi idővel, energiával, amennyit nyelvtanulásra fordítunk, sokkal jobbnak kellene lennie a nyelvtudásnak. A saját gyermekemnél azt látom, hogy a nyelvtan oktatására helyezik a hangsúlyt, olyan nyelvtani elemeket tanítanak, amivel esetleg még az anyanyelviek sincsenek tisztában. Közben, vagy emiatt, nem tudnak megszólalni, mert egyrészt szavakat nem tudnak, másrészt a nyelvtani helyességen görcsölnek. Csak úgy jutunk valamire, ha magántanárhoz járatjuk a gyermeket, ahol van lehetőség beszélni az idegen nyelven.”

„A nyelvtanítás alapvető hibája ma is /mint az én diákkoromban is/, hogy a nyelvtani szabályokat sulykolják ahelyett, hogy a társalgást és beszédképességet fejlesztenék. Persze a nyelvtan is fontos, de a beszédkészség még fontosabb.”

„Olyan nyelvoktatás pici kortól kezdődően ami a beszédre és nem a nyelvtani részre teszi a hangsúlyt,legyen sikerélménye hogy meg tudja magát értetni bár melyik országban. Középiskolától lehet már elemezni a nyelvtani részt is!”

„Anyanyelvi módszerek alkalmazása lenne a járható és hatákony megoldás, tehát az idegennyelvek játékos és a korosztályoknak megfelelően élvezhető, motivációt adó oktatása.”

„A motiváció fenntartása azoknál akik erre érdeklődést mutatnak, diákcsere, utak, programok élő idegennyelvi környezetben, minden ami fejlesztheti a már megszezett idegennyelvi készséget.”

„Gyerekek nem motiváltak, muszáj (lenne) jól tanítani, élvezhetően, hogy lássák az értelmét. Pl. érteni a zeneszövegeket, külföldiekkel levelezni, nyári csereprogramok, stb…. Több óra kell, több gyakorlás, több humor, több szeretet, több kreativitás. Több jó tanár.”

„Meglátásom szerint a nyelvoktatás színvonala tanárfüggő. Vannak tanárok akik mindent megtesznek azért,hogy használható nyelvtudásuk legyen a gyerekeknek, és alkalmasak is pedagógusnak. Sajnos a többség azonban nem ilyen.”

„Nálunk nem gond, de az iskolában más nyelet tanulók évek óta, rendszeresen panaszkodnak a tanárok felkészültségére. Összességében gond a magas csoportlétszám és az alacsony óraszám. Az intézményvezető nem tesz semmit, bár rendszeresen jelezzük a problémát…”

„Alapvetően igaz az oktatásra, hogy túl sokat követelnek túl rövid idő alatt. A jelenlegi oktatási módszerek nem motiválják a gyerekeket, akik az iskolát, a tanulást csak szükséges rossznak tartják, holott más körülmények között élvezhetnék is. Még felnőtt koruk előtt kiégnek a gyerekek, s a leendő munkahelyükön ugyanilyen kevés motiváltsággal, ugyanilyen kiégetten teljesítenek majd.”

„Nem megneheziteni hanem megkönnyiteni kéne a gyerek tovább tanulását hogy legyen motivácioja a jövővel kapcsolatban.Ha nem tudja megtanulni azt a nyelvet amit most tanul az oktatási rendszer miatt még nehezebbet hogy kérhetnek tőle..”

„Sajnos az egész oktatási rendszer nem megfelelő, sok az anyag, szétdarabolja a gyereket, minthogy a fontos dolgokra tudna koncentrálni és azt valóban megtanulni, az életben hasznosítani.”

„Köszönöm, hogy egyáltalán foglalkoznak a fenti témával.”