Iskolai nyelvoktatás: így látják a szülők
Gyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást: 2,57-es átlagra értékelték. Bár vannak pozitív példák is – a szülők elsősorban az egyes tanárok erőfeszítését értékelik, – a legnagyobb problémát a rossz tanítási módszertan jelenti: az oktatás túl elméleti, és nem készít fel a valós életben alkalmazható kommunikációra. A szülők 58%-a (!) úgy látja, hogy a gyermek nem a tudásszintjének megfelelő képzésben részesül. A nagy többség (79%) szerint a megfelelő nyelvtudás elérése érdekében szükséges iskolán kívüli, piaci alapú nyelvtanulási lehetőségeket is igénybe venni, ezt azonban csak a nyilatkozó szülők kb. fele engedheti meg magának. A szülők egyetértenek az ombudsmannal abban, hogy a középfokú nyelvvizsga csak azután váljon felsőfokú felvételi követelménnyé, miután a sikeres nyelvoktatás feltételei megteremtődtek és az érettségizők jelentős hányada képes középfokú nyelvvizsgát tenni. Megoszlanak a vélemények abban, hogy a középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény növelné-e a gyerekek nyelvtanulási motivációját, de a szülők többsége (53%) nem ért ezzel egyet, és kisebbségben (34%) vannak azok a szülők, akik szerint a felvételi követelmény jelentősen növeli a motivációt. Ismertetjük felmérésünk részletes eredményeit, és foglalkozunk azzal is, hogy mit tehet a szülő a sikeresebb iskolai nyelvtanulásért.
Mennyire elégedettek a szülők az iskolai nyelvoktatással? A Szülői Hang májusban online kérdőíves felmérést végzett a szülők körében, melyben 305-en vettek részt és a kérdőív kitöltése mellett a kifejthető kérdésekre 663 szöveges visszajelzést is adtak. Bár a számszerű eredmények nem tekinthetőek reprezentatívnak (szinte egészen biztosan alulreprezentáltak a hátrányos helyzetű gyermekek), jól megjelenítik a pozitívumokat és negatívumokat egyaránt, hiszen az oktatás és a nyelvtanulás iránt kifejezetten érdeklődő szülők vettek benne részt.
Gyenge minősítés
Összességében gyengének ítélik a szülők az iskolai nyelvoktatást: a valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra való felkészítést 1-től 5-ig tartó skálán 2,57-es átlagra értékelték. Az eredmények jelentősen szórnak: a válaszadók közel negyede (23%) többé-kevésbé elégedett az iskolai nyelvoktatással, és 4-es vagy 5-ös minősítést ad, míg a válaszadók fele (50%) elégedetlen, és 1-es vagy 2-es minősítést adna.
Mi van az eredmények hátterében? Sok szülő adott szöveges visszajelzést mind a legfontosabb pozitívumokról, mind a negatívumokról, egyes válaszadók több ilyet is megjelöltek. A visszajelzéseket csoportosítottuk, és az alábbiakban közzétesszük azokat a véleménycsoportokat, amik a válaszok legalább 1%-ában közösek voltak.
Pozitívumként legköbben (a válaszadó szülők 13%-a) a tanárt emelték ki külön, a válaszokból úgy tűnik az elégedettség legtöbbször a tanár konkrét személyén múlik. Azok közül, akik a tanárt emelték ki pozitívumként, 43%-uk külön kiemelte a tanár hozzáállását és személyiségét, 26% a tanár felkészültségét, 2% a nyelvtudását, kiejtését.
Sajnos sokan (13%) semmilyen pozitívumot nem tudtak megnevezni – itt az elégedetlenség mellett valószínűsíthető egyfajta elidegenedés is: a szülők nem tudtak kialakítani elő kapcsolatot az iskolával. Az sem sokkal biztatóbb, hogy többen csupán annyi pozitívumot látnak, hogy egyáltalán van nyelvoktatás, vagy hogy még nem vették el a gyerek kedvét teljesen. A többi pozitívum részben a nyelvoktatás feltételrenszerének kialakítását dicséri (megfelelő óraszám, csoportlétszám, tankönyv, taneszközök, külföldi utak, nyelvválasztás, kéttannyelvű oktatás), részben az oktatás színvonalát (megfelelő módszertan, valódi szóbeli kommunikációra készít fel, anyanyelvi tanárok, szókincs fejlesztése, jó hangulatú órák, illetve hogy a nyelvtanulás fontos az iskolának).
A legnagyobb problémát leggyakrabban a rossz tanítási módszertanra utaló problémák jelentik: sokan jelezték, hogy az oktatás túl elméleti, és nem készít fel a valós életben alkalmazható valódi szóbeli kommunikációra (ez volt a leggyakrabban jelzett probléma, a válaszadók 19%-ánál) és nem is motivál kellően, ezzel szemben viszont szükségtelenül nagy hangsúlyt fektet a nyelvtanra, egyes visszajelzések szerint a szükségtelen magolásra. A válaszadók 17%-a jelezte a rossz módszertant általában mint problémát, illetve a rossz koncepció, tanterv is megjelenik. Sokszor hiányt jelent a valódi anyanyelvi kommunikáció. Többen kiemelték, hogy nem kellően differenciált az oktatás, és a módszerek nem alkalmazkodnak a gyermekek életkorához. A válaszadók 16%-a jelezte, hogy a tanárral elégedetlen, közülük 29% a tanár hozzáállását és személyiségét, 42% a tanár felkészültségét, 6% a nyelvtudását, kiejtését emelte ki külön problémának. A nyelvoktatás feltételrenszerében sokszor gondot jelent a túl nagy létszám (csoportbontás hiánya), az alacsony óraszám, de emelett komoly problémát jelez az is, hogy több helyen tanárhiányról panaszkodnak, vagy ha van is tanár, egyes helyeken nem szaktanár tanít, másutt a tanárok folyamatosan cserélődnek. Vannak, akik a nem megfelelő tankönyvet, taneszközöket látják a legnagyobb nehézségnek, és az is előfordul, hogy a szülőnek ezek túl nagy költséget jelentenek. Alig 1% volt, aki nem tudott nehézséget megnevezni a nyelvoktatásban.
A kérdőív külön rákérdezett arra is, hogy mennyire elégedettek a szülők a nyelvoktatási eszközök (tankönyv, audio-vizuális eszközök) színvonalával. Az 1-től 5-ös skálán az eredmények hasonlóak az első kérdéshez, az átlag 2,59. Az eredmények azonban itt is jelentősen szórnak. Még ahol egyébként a szülők elégedettek is a nyelvoktatással és 4-es vagy 5-ös értékelést adtak, ott is a tankönyvek és egyéb eszközök csak 3,75-ös átlagértékelést kaptak, mutatva ezzel, hogy van még fejlődési lehetőség, és jelenleg a jó minőségű oktatás nem a tankönyveken és egyéb eszközökön múlik.
Mire elég az iskolai nyelvoktatás?
Mennyire bízhatunk abban, hogy az iskolában a gyermekek legalább egy választott nyelvet középszinten megtanulnak? A válaszok alapján több konkrét probléma is jól azonosítható.
- A szülők 29%-a arról számolt be, hogy a gyermeknek nincs lehetősége arra, hogy a választott nyelvet tanulja. Ezekben az esetekben a motiváció jóval alacsonyabb lehet.
- A szülők 58%-a (!) úgy látja, hogy a gyermek nem a tudásszintjének megfelelő képzésben részesül. Úgy látszik, az oktatási rendszer nem tudja biztosítani a kellő differenciálást, ami a sikeres nyelvoktatás egyik kulcsa lehet. Azok a szülők, akik elégedettek a nyelvoktatással (4-es vagy 5-ös minősítést adtak), csupán 17%-ban találkoznak ezzel a problémával.
- A szülők csupán 26%-a látja úgy, hogy az adott iskolában a gyermek érettségiig eljut legalább egy középfokú nyelvvizsga megszerzéséig. Azt mondhatjuk tehát, hogy jelenleg a szülők általában nem bíznak a sikeres iskolai nyelvoktatásban.
- A fentiek alapján nem meglepő, hogy a szülők nagy többsége (79%) szerint a megfelelő nyelvtudás elérése érdekében szükséges iskolán kívüli, piaci alapú nyelvtanulási lehetőségeket is igénybe venni. A válaszadók 75% otthon a családban is gyakorolja az idegen nyelvet. Látszik tehát, hogy a családok fontosnak tartják az idegennyelv tanulást.
- Probléma viszont, hogy a szülők fele (46%) úgy látja: kellő anyagi lehetőségek hiányában nem tudja megadni gyermekeinek a szükségesnek tartott nyelvtanulási lehetőséget. A családok igen nagy része tehát kiszolgáltatott helyzetben van: az iskolai nyelvoktatás nem elég jó, de nincs lehetőségük finanszírozni a drága különórákat. A válaszadók 29%-a jelezte, hogy elégedetlen az iskolai nyelvoktatással (1-esre vagy 2-esre értékelte), de anyagi lehetőségek hiányában nem tudja biztosítani a szükséges nyelvtanulást.
Középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény?
Miután az ombudsman megállapítása szerint a kormány kellő előkészítés nélkül írta elő 2020-tól az egyetemi és főiskola felvételi egyik feltételeként a középfokú nyelvvizsgát, vajon hogyan vélekednek erről a kérdésről a szülők?
- A válaszadók túlnyomó többsége (86%) szerint a középfokú nyelvvizsga csak azután váljon felsőfokú felvételi követelménnyé, miután a sikeres nyelvoktatás feltételei megteremtődtek és az érettségizők jelentős hányada képes középfokú nyelvvizsgát tenni.
- Csak igen kevesen (12%) támogatják azt, hogy a középfokú nyelvvizsga mindenképpen váljon felsőfokú felvételi követelménnyé 2020-tól, függetlenül attól, hogy addig hogyan változik a nyelvoktatás eredményessége, holott úgy tűnik ez a kormányzat álláspontja. Még azok közül is, akik egyébként elégedettek az iskolai nyelvoktatással, csupán kevesen (17%) támogatják ezt.
- Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a középfokú nyelvvizsgát csak azokon a szakokon kellene megkövetelni felvételi követelményként, ahol a nyelvtudásra az adott szakmában szükség van (43%), vagy pedig minden szakon (50%).
Többször elhangzott érv a középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény mellett, hogy ez növelné a gyerekek nyelvtanulási motivációját. Bár ebben a kérdésben is megoszlanak a vélemények, a szülők többsége (53%) nem ért ezzel egyet, és kisebbségben (34%) vannak azok a szülők, akik szerint a követelmény jelentősen növeli a motivációt.
A motivációval kapcsolatban sok szöveges indoklás is érkezett. Az alábbi ábra mutatja azokat az indokokat, amik a felvételi követelmény mellett szóltak.
A másik szempontból a leggyakoribb érv a felvételi követelmény mint motiváló tényező ellen az, hogy jelenleg a hatékony iskolai nyelvoktatás feltételei nem adottak, először ezt kellene megteremteni. Emellett sokan úgy látják, hogy a követelmény rontja az esélyegyenlőséget, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak a különórákat. A felvételi követelményt sokan inkább stresszforrásnak látják, ami nem motivál. A további indokokat az alábbi ábra mutatja.
Mit kellene tenni?
Külön megjegyzésben sok hozzászólás érkezett arról, hogy mit is kellene változtatni. A legtöbb vélemény a nyelvoktatás módszertanára irányul: gyakorlatias nyelvoktatásra lenne szükség, mely a valódi szóbeli és írásbeli kommunikációra készít fel, szemben a nyelvtan központú hagyományos módszerek mellett.
A további véleményeket az alábbi ábra mutatja.
Vajon mit tehet a szülő a jobb iskolai nyelvoktatásért? Öveges Enikő, az ELTE adjunktusa azt javasolja, hogy a szülők év elején kezdeményezzenek a nyelvtanárral egy informális beszélgetést, ahol átbeszélhetik azokat az aspektusokat, amiket problémaként felvetettek: mondja el a tanár nekik a tanévre meghatározott célokat, a szóbeli kommunikáció helyét/szerepét, a fő órai tevékenységeket, az értékelés módját, az órán kívüli nyelvtanulási lehetőségeket és mindenképpen azokat a lépéseket, amelyeket a gyerekek önálló nyelvtanulóvá való felkészítése céljából tesznek (pl. (online) szótárak használata, szótanulási stratégiák, nyelvtanuló applikációk megismertetése, stb.). Mindez tudatosítja a tanárban azt, hogy ez egy kiemelten fontos tantárgy és gondosabb tervezésre készteti. Nem kritika a cél, hanem jogos „fogyasztói” elvárás, hiszen a 2020-as követelmény nem terv, hanem érvénybe lépett szabályozás.
A felmérés részletes eredményei grafikus formában itt tekinthetőek meg.Itt olvashat néhány jellemző szöveges szülői visszajelzést.
Mi az, amivel a gyermeke iskolai nyelvtanulásával kapcsolatban leginkább elégedett?
„Maximálisan emberséges és jó a tanárnő, szeretik a gyerekek, így a nyelvtanulást is kedvelik.”
„A jó tanár, aki megkeresi és megtartja a gyerekben a motivációt, bátorítja, és dicséri, ha valamit tud”
„Egyelőre a hangsúly a nyelvtanulás megszerettetésén van, és nem a teszteken elérendő eredményeken.”
„A korosztálynak megfelelő mennyiségű tananyag csak a tanulandó – nincs házifeladat – oldott az órai légkör – van idő gyakorlásra.”
„Nyelvórán nem beszélnek magyarul, csak a tanult idegen nyelven.”
„Alsótagozatos, németoktatás napi órákkal, csoportos játék, kirándulás (Ausztriába is) kulturális összejövetelek, versenyek.”
„Azzal, hogy úgy tanítják, hogy már 10-es korára megvan a középfokú nyelvvizsgája s remélhetőleg meglesz a felsőfokúja is úgy, hogy nem járt különórára, a tanárok és a gyerekem munkájának eredménye.”
„Abszolút elégedetlen vagyok. Ahhoz, hogy a gyerek nyelvvizsgázhasson, külön fizetős nyelvórára kell járatni.”
Mit lát gyermeke iskolai nyelvoktatásában a legnagyobb nehézségnek?
„Elavult módszerek. Felkészületlen, motiválatlan tanár. Nem praktikus tananyag. Pl: svéd hosszúházakról tanul, de a mindennapi szókészlet hiányos.”
„A tanár órái nincsenek kellőképpen felépítve, rendszeresen késik az óráiról, vagy óra közben elhagyja a termet. A dolgozatokat nem javítja ki időre, a tanulók tudásszintjét nem méri fel, nem ahhoz igazítja a tanórákat. Az órák nem követnek felépített tematikát, ötletszerűek. Az írásbeli számonkérésekben olyan dolgok is szerepelnek, amiket csak érintőlegesen tárgyaltak. a diákok nincsenek tisztában avval, melyik tudásanyag képezi számonkérés tárgyát. Nincsenek gyakorló, felkészítő órák.”
„A tanár módszertani felkészültségét; nem tanít meg összefüggéseket, önálló beszédalkotás nincs, a saját sztorizgatása megy az órán, a gyerekek nem motiváltak a tanulásban (inkább a kedvük megy el). Az a legnehezebb, hogy folyamatosan követelni kellene (szavakat, nyelvtant megtanulni, és azt aktív tudásként megőrizni), de egyben motiválni, érdekessé, izgalmassá kéne tudni tenni a nyelvet.”
„A motiváció hiányát, amivel meg tudnák szerettetni a nyelvtanulást és megtudnák a gyerekek, hogy miért jó egy nyelv ismerete.”
„Az évenkénti (félévenkénti) tanárcsere – szakszerűtlen helyettesítések – az állandóság, rendszeresség, következetesség hiánya”
„28-an vannak az órán mivel tanár hiány van.”
„Nem nyelvtan szaktanár tanítja az angol tantárgyat,hanem egy olyan nő,akinek nyelvvizsgája lehet,de nincs szakosítva,és minden évben új tanárt kaptak alsós koruk óta. Csak egy tanár kellene,aki gyermekközpontú.”
„Évente akár többször is váltják egymást a tanárok, sajnos nem egyforma a színvonal. Van, aki csak szavakat magoltatott, mindenféle beszédhelyzetek gyakorlása nélkül.”
„Volt olyan év, hogy kétszer is volt tanárváltás a gyerekem osztályában. Mindhárom tanár más könyvből tanított. Egyik sem szerepelt az ajánlott könyvek között, mindegyiknek borsos ára volt. Egy iskolán belül ne legyen olyan, hogy mindegyik nyelvtanár más könyvet kér!”
„Nem készítik fel a gyerekeket gyakorlatias, valós szituációkban alkalmazható szóbeli és írásbeli kommunikációra.”
„Módszertan rossz. Szódolgozatokat írnak, és nem beszélnek.”
„Keveset beszélnek szóban, sokkal több az írásbeli, kevés szituációs gyakorlatuk van.”
„Gyermekem alsó tagozatos, míg a tanítási módszerek a középiskolai oktatáshoz igazodnak. A lényegi elemek: a nyelvtan, az írásbeli tananyag leadása, és a rengeteg írásbeli számonkérés miatt szinte egyáltalán nem jut idő a szóbeli kommunikációra.”
„A beszédkészség erosítesenek hiányát. Illetve a nyelvtani hibák túlhangsúlyozását.”
„Az a leges legnagyobb baj az idegen nyelv oktatásban, hogy egyáltalán nem GYAKORLATIAS NEM BESZÉD CENTRIKUS! A nyelvtanra van kihegyezve, amire az idegen nyelvet beszélő emberek 90 % nak nincs is szüksége!”
„Még mindig a nyelvtant sulykolják, ahelyett, hogy beszéltetnék a gyerekeket. Az mégsem normális, hogy Németországban, a német gyerekek óráján a mieink jobban tudják náluk a nyelvtant. Megszólalni pedig nem mernek.”
„Nagyon kevés a lehetőség az órán beszélgetésre, ismétlést s begyakorlást elősegítő érdekes projektek kivitelezésére, nincs lehetőség idegen anyanyelvű társakkal/tanárral való kommunikációra. Teljesen tévút szerintem a nyelvtani szabályok tanulására építő, «szótárbetanítós» módszer. Kompetensebb tudást eredményezne a kezdetben csak játékos, anyanyelvi módszerek (sok-sok mondóka, mese, rajzfilmek megnézése, majd abból párbeszédek gyakorlása) később pedig kisfilmek, interaktív játékok, sok-sok párbeszédes szituáció eljátszása, helyzetgyakorlatok.”
„Túl feszített a tempó, nincs idő az alapok elmélyítésére. Nem a mai «modern kor gyermekeinek» igényeihez alkalmazkodik az oktatás. Kevés audio-vizuális anyag. Unalmas, hibás tankönyv. Kevés gyakorlás. Túl sok írás, kevés beszéd.”
„A tankönyvön kívül nincs eszköz, külön vásárolom a nyelvtanulást segítő internetes eszközöket. Ráadásul a tankönyv is «tartós könyv», vissza kell adni év végén….:( (nyelvkönyvet visszaadni???? ki hallott már ilyet??) Ezért ezt is külön megvettem… Ezen kívül nagyon nagy probléma, hogy az élő nyelvet (ahogy azt ténylegesen használják) nem tanítják.”
„A kisgyermekkori nyelvtanítás módszertana különbözik az írni-olvasni-tanulni már tudó idősebb nyelvtanulók oktatásától – de a tanárok mintha nem érzékelnék ezt.”
„Életkorilag nem megfelelő módszerek alkalmazása, tankönyv- és tanárcentrikus szemlélet, életidegenség, sok írás és kevés beszéd az órákon, sok számonkérés kevés sikerélmény-lehetőséggel.”
„Nincs egyénre szabott foglalkozás,számonkérési lehetőség.”
„Azt látom a legnagyobb nehézségnek, hogy nem differenciálják a különböző képességű gyerekeket. Pl. a jobbaknak nem adnak külön feladatokat, nem biztosítanak részükre fejlődési lehetőséget. A nyelvet beszélni kell, erre szinte egyáltalán nem fordítanak figyelmet.”
„A pedagógusok nincsenek felkészülve a differenciált nyelvoktatásra, illetve a diszlexiásokat, diszgráfiásokat egyáltalán nem megfelelően oktatják!”
„11.től csak minden harmadik óra volt megtartva, a számonkérés rapszodikus volt, 12.-ben már csak az órán kellett néha részt venni, de csak azokkal foglalkozott a tanár, aki érettségizni akart a nyelvből.”
„Olyan, mintha nem lenne koncepcio, mintha nem lenne a tananyagnak ive.”
„A túl nagy hangsúlyt kap a nyelvtani, és írásbeli oktatás, pedig még magyarul sem tudnak helyesen írni, és a nyelvtani tudásuk is hiányos! Általános iskolák esetében sajnos ez tapasztalható.”
„A nyelvet használó mindennapi oktatást! Pici kortól folyamatosan kellene használni és nem agyon analizálni, főleg nyelvtanilag. Használni,beszélni és kevesebbet kellene a nyelvtani résszel foglalkozni ami elveszi a nyelv használatának örömét. Az legyen majd egy későbbi folyamat amikor már magyarul is megvannak a nyelvtani fogalmak!”
„A nyelvoktatás kizárólag a grammatikai struktúra mentén halad, csak nagyon kis hangsúlyt kap a szóbeli kommunikáció, az önálló szövegalkotás és a fordítás egyaránt.”
„Túlságosan nagy hangsúlyt helyeznek a helyesírásra, a nyelvi kreativitás és szóbeliség háttérbe szorul”
„Beszélgetés, hallgatás helyett s z ó d o l g o z a t!!!”
„Nagyon nyelvtan központú,és kevés az idő az ismétlésre,gyakorlásra.Szerintem így nehéz nyelvet tanulni,hogy iskola után, még gyakorolni kell a matekot,kémiát,meg kell tanulni a verset, kéne sportolni is egy kicsit,és a nyelvet is gyakorolni kell, esetleg filmet nézni az adott nyelven. Mikor alszik az a gyerek?”
„3 évnyi nyelvtanulás utan nem tud kerni egy pohár vizet vagy összerakni helyesen egy alapmondatot, ha nem látta már szó szerint a könyvben. Pedig mindig ötösöket kap, jeles tanuló, atlagnál sokkal jobb logikai intelligenciával.”
„3. osztályban a heti 1 nyelvóra kevés. Ha én nem tudok segíteni otthon, akkor semmit nem ér.”
„Nagyon kevés óraszám, szöveghallgatás egyáltalán nincs. Nagyon lassan haladnak az anyaggal, Tanárok jönnek-mennek. Nem beszélnek, nem tudják kifejezni magukat.”
„Alacsony óraszám- nincs korai kezdés, ahhoz megfelelő szakember. Az óriási létszámok hátráltatják a haladást.”
„Kevés óraszám, gyenge,és elavult tanítási módszerek, motiválatlan tanárok.”
„Magas csoportlétszám. Tanárok módszertani jártassága. Jelenleg még mindig poroszos.”
„25-30 fős osztályban nem lehet eredményesen nyelvet tanítani ! Kevés az általános iskolában a nyelvtanár. Előfordul, hogy megbetegszik a tanár és nincs, aki helyettesíteni tudná. Budapesti iskolában is előfordul. Képzelem, vidéken a helyzet még rosszabb.”
„Nincs lehetőség kiscsoportos oktatásra, differenciálásra, így valaki unatkozik, valaki véglegesen lemarad.”
„Sokan vannak, így a lemaradóknak kevesebb jut gyakorlásra, az élenjáróknak új anyag tanulására. Kevés a játék, a kedvcsináló, az interaktív, kortárs, vagy valóban feladatmegoldó tevékenység. Sok nyelvtan és szódolgozat, kevés valódi nyelvi környezet bemutatása.”
„Nincs csoportbontás, 30 gyerek van együtt. Nincs nyelvi labor, tableten anyanyelvi alkalmazások stb.”
„A régimódi oktatási módszereket. A hibákra kihegyezett módszertant.”
„A gyors haladásra koncentrálnak az alapos tudás és megértés helyett.”
„Nincs kapcsolat a nyelv környezetével, az adott országgal. Csupán elmélet.”
„Nem hallgatnak meg hanganyagokat, nem néznek idegen nyelvű filmrészleteket, amelyek segíthetnék őket,hogy hozzászokjanak egy idegen nyelv hallásához.”
„Katasztrófális módszertan.”
„Az oktatási módszert. Nincs kellő számú ismétlés: a készségig. Kevés az élőszó. Kevés a sikerélmény. Olyan az oktatása, mint a többi tárgyé: modulokra szabdalva, nem egyéni fejlődést nézve. Fél évente (!!!) másik tanár!!!”
„Nem beszédközpontú – szótanulásra és grammatikára fókuszál az életszerű használat helyett. Az idegen nyelvi artikulációs bázis ügyesítésére az adott nyelv gyermekdalai,játékai lehetnének az alapok.”
„Hatékony nyelvtanulási módszerek hiánya, az élő nyelvvel való találkozás hiánya.”
„Magyar nyelven oktatnak nyelvet, pedig nyelvórán a tanárnak csak adott nyelven kéne kommunikálnia, nyelvtanon a hangsúly, szódolgozat az osztályzási alap, a leggyengébbhez alkalmazkodnak ezért nem haladnak a jobbak sem, avítt eszközök stb.”
„Elavult eszközök, diákok olyan szintü leterheltsége, hogy nincs idő és energia a nyelv alapos bevésésére, a nyelvtudás elmélyítésére, kevés, annál inkább drága lehetőség a nyelvi környezetben való élő nyelv használatára.”
„Az a legnagyobb nehézség, hogy harmadikos (ált. isk.) a gyermekem, és az elsőben azt mondták, majd jövőre lesz idegennyelv-oktatás, aztán ezt mondták másodikban is, és most sincs nyelvoktatás. Ez nehézségnek számít? ;)”
„A nyelvkönyvek árát…”
A középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény jelentősen emeli a gyermekek nyelvtanulási motivációját, mert…
„Ha szeretne továbbtanulni, kénytelen lesz tanulni. Nagyon sok egyetem követelményei között nincs emelt szintü érettségi sem,akkor legalább 1 nyelvvizsga legyen a követelmények között.”
„Akinek komoly céljai vannak, az megpróbál tenni érte. Ez nem mindig jelent pénzkiadást. Sokszor több önálló munka (filmnézés, feladatok neten, chat idegen nyelven….)”
„Kell egy erős külső motiváló tényező”
„Jelen NAT szerint egy diák minimum kb 940 nyelvórát kap érettségiig. Ez bőségesen elegendő arra, hogy középfokú szintre jusson.”
„A középiskolában van rá mód és idő, hogy B2 szinten elsajátítsanak egy nyelvet,később erre kevesebb idejük és energiájuk lesz, ráadásul csak plusz költségek árán menne.”
„Amíg nincs motiváció («vérre menő») addig nem lesz eredmény. A feltételek meg 90%-ban adottak, csak a lustaság az akadály.”
„Legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete elengedhetetlen a középiskolát befejezők számára.”
A középfokú nyelvvizsga mint felvételi követelmény nem emeli jelentősen a gyermekek nyelvtanulási motivációját, mert…
„A gyerekek általában nem tudnak annyira előre gondolkodni, hogy a felvételi szempontok szerint tanuljanak.”
„A stresszt növeli, nem a motivációt. De ez nem érdekel senkit.”
„A jelenlegi rendszer, ahol a diákok lehetőségeit a családi háttér határozza meg, tovább rontja a hátrányos helyzetűek lehetőségeit.”
„Középfokú nyelvtudás elérése biztonsággal a mai oktatási rendszerben, csak két tannyelvű, vagy emelt szintű oktatás keretében biztosítható. Ez közel sem adott minden iskolában. Magasabb óraszámokra, képzett pedagógusokra, és motiváló oktatásra lenne szükség.”
„Nem lehet és nem is szabad elvárni mint követelményt a nyelvvizsgát, ha annak oktatási feltételei nincsenek biztosítva!”
„Azokat juttatná előnyhöz, akik a különórákat meg tudják fizetni.”
„Utolsó kérdés: emeli a motivációt, de nem jelentősen. Más tényezők sokkal inkább erősíthetik a motivációt, pl kapcsolatok hús-vér külföldiekkel, megfelelő tanári hozzáállás,korszerű módzsertani fogások, technika órai alkalmazása, idegen nyelven történő filmnézés, könyvolvasás.”
„Összességében úgy gondolom, hogy a közoktatás jelenlegi helyzetében sehol sem etikus megkövetelni a nyelvvizsgát a felsőoktatási felvételihez.”
„Ne legyen felvételi követelmény csak plusz pont, ahogy eddig. Sokan nem jutnának be, akik ettől még lehetnek jó szakemberek.”
„Amíg az iskola keretei között nem tudják biztosítani a nyelvvizsgára való felkészülést, addig nincs jogalapjuk azt megkövetelni. Rossz módszerekkel, rossz hatásfokkal tanítanak, ezen kellene változtatni.”
„Normális esetben , nem a felvételi követelmények miatt tanul meg egy diák középfokon egy nyelvet, hanem mert belső motivációval rendelkezik, illetve el akar menni az országból. :-(”
„A túlzott, teljesíthetetlen elvárás inkábbbefordulást, elutasítást, kudarckerülést eredményez, nem motiváló.”
„Ha valamit megkövetelünk, meg is kell teremtenünk a reális teljesítés feltételeit. Véleményem szerint – szakmájától függetlenül – minden állampolgárnak ismernie kellene legalább egy idegen nyelvet. A tanulás, a tudásvágy motivációját ne egy felvételi követelmény adja, mert annak belülről kellene fakadnia. A jó tanítási módszerekkel automatikusan együtt jár a motiváció is.”
„Nem a vizsga, hanem a megfelelő tanítás és a sikerélmény motiválja!”
„A követelmény bevezetése egyértelműen megosztó-kirekesztő. Az egyetemekre azonban valóban minimum középfokú (alapvetően angol) nyelvtudással kellene érkezni a diákoknak, e nélkül nincs színvonalas egyetemi képzés. De ehhez alapvetően át kell alakítani a középfokú oktatás egészét – és benne a nyelvoktatásét is. Már holnap, lehetőleg! Csoportbontást (a jelenleginél sokkal kisebb csoportokat), szabad tankönyvválasztást, sokkal változatosabb módszertant – és mindezt elérhetőé tenni MINDEN diák számára, már általános iskolától kezdve!!! Mindez felmenő rendszerben teszi lehetővé a jelenlegi új követelmény bevezetését.”
„A nyelvvizsga mint felvételi követelmény csak tovább stresszeli az amúgy is túlterhelt gyermekeket.”
„Nem motiválja, görcsössé teszi őket.”
„A középfokú nyelvvizsga nem fogja motiválni a gyerekek nyelvtanulását, csak a megfelelő pedagógus, aki képes lesz képzettségével,szakmai tudásával megtanítani a nyelvet az iskolán belül és kreatívan tudja motiválni a gyerekeket. Minden gyereket vonjon be a tanulásba, ezekhez megfelelő tankönyveket,tanulást segítő eszközöket használjanak. Az órákon gyakorolniuk kellene, nem otthon magolni. Sok szülő nem tud idegennyelvet. Az tanárnak kellene megtanítani az idegennyelvet.”
„Csak abban az esetben lehet bevezetni a nyelvvizsgát, ha arra kidolgoznak egy magas színvonalú nyelvtanítási koncepciót. A gyerekeket nem lehet a kényszerítés eszközével motiválni.”
„Jelenlegi középiskolai oktatás nem tanítja meg középszinten a gyerekeket. Ha a szülőnek nincs anyagi forrása külön nyelvtanárra elérhetetlen a középfokú nyelvvizsga. Kivételek biztosan vannak, de én két gyermek anyjaként (gyerekek megyeszékhely legjobb gimijéba járnak, jeles tanulók) azt tapasztaltam, hogy csak külön nyelvtanár igénybevételével lehet letenni a középfokú nyelvvizsgát.”
„Ez egy kényszer helyzet. Ez nem motivál, inkább frusztrál.”
„A nyelvvizsga egy papír, nem tükröz valós tudást, ezért sem látom sok értelmét”
„Azok a BTMN-es, SNI-s diákok, akik fel voltak mentve a középiskolában az idegennyelv értékelése alól, illetve nem kellett érettségizniük idegen nyelvből, lehetőségük sincs bejutni egy felsőoktatási intézménybe. Hiába teljesítenek jól a többi tantárgyból.”
„A nyelvvizsga mint felvételi követelmény előírása csak abban az esetben reális, ha előbb megtörténik az általános-, és középfokú intézményekben a nyelvoktatás _gyökeres_ átalakítása.”
„Külső vs belső motiváció, nem az iskolának, hanem az életnek kéne tanulni!”
„A motivációt nem egy kimeneti követelménnyel, hanem élvezetes, élményszerű tanórákkal lehet megteremteni.”
„A egyetemi, főiskolai felvételihez kelljen a nyelvizsga ( vagy az érettségi legyen olyan szìntű), de kell felkészülési idő, kell, átállás a nyelvoktatásban. Nem a főiskolai tanulmányok fogják motìválni a gyereket, hanem valamilyen belső motiváció kell hozzá.”
„Mindenképpen kellene több kifutási időt adni a bevezetés előtt, hogy mind a tanár, mind a diák eleget tudjon tenni a feltételeknek. A vizsgadrukk inkább fenyegető, mint motiváló. Először a feltételeket kell megteremteni: felkészült, jól képzett, megbecsült szaktanárok, anyanyelvi tanárok alkalmazása , magas óraszám, gyerekbarát témák, digitális taneszközök használata, szabad tankönyvválasztás engedélyezése, csoportok homogenizálása.”
„KIFEJEZETTEN TILTAKOZOM, HOGY BÁRMILYEN FELSŐFOKÚ TANULMÁNYNAK ELŐFELTÉTELE LEGYEN BÁRMILYEN NYELVVIZSGA!!!!!!!!!!!!!!! Bármilyen idegen nyelvtudás megkövetelése a felsőfokú tanulmányokhoz DISZKRIMINATÍV,ellenkezik a szabad tudásáramlással. Szakmai tudás megszerzése független kell legyen a nyelvtudástól!!!!!!! Egy feltaláló idegen nyelv nélkül is tud nagyot alkotni, és egy nyelvvizsgázott felsőfokú végzettségű is lehet haszontalan a társadalom számára!”
„A jó lehetőségek emelik a motivációt, az Erasmus pl. A szűkítésnek nem vagyok híve! Egyetemen is tanuljanak nyelvet végre! Ha van idejük és jó a képzés, még egy nyelv belefér!”
„Nem attól fog egy gyerek megtanulni bármit is, mert kötelezővé tesszük. Nekem még oroszt kellett tanulnom, most sem beszélem, pedig 10 évig kötelező volt.”
Vélemények
„Először rendbe kellene tenni az alsó és középfokú nyelvoktatást! Nem a nyelvtani szabályok, hanem a «konyhanyelv» elsajátítása az elsődleges! Az első az, hogy ha az utcán megkérdezik, hogy hol van egy idegenforgalmi látványosság, egy étterem, egy nyilvános WC tudjunk válaszolni, vagy ilyeneket meg tudjunk kérdezni, és megértsük a választ. Utána jöhet a pontos, nyelvtani szabályoknak egyre jobban megfelelő nyelvhasználat.”
„Nem tudom, más országokban milyen módszerrel tanítanak nyelvet. De az tény, hogy nálunk ennek nagyon rossz a hatásfoka. Annyi idővel, energiával, amennyit nyelvtanulásra fordítunk, sokkal jobbnak kellene lennie a nyelvtudásnak. A saját gyermekemnél azt látom, hogy a nyelvtan oktatására helyezik a hangsúlyt, olyan nyelvtani elemeket tanítanak, amivel esetleg még az anyanyelviek sincsenek tisztában. Közben, vagy emiatt, nem tudnak megszólalni, mert egyrészt szavakat nem tudnak, másrészt a nyelvtani helyességen görcsölnek. Csak úgy jutunk valamire, ha magántanárhoz járatjuk a gyermeket, ahol van lehetőség beszélni az idegen nyelven.”
„A nyelvtanítás alapvető hibája ma is /mint az én diákkoromban is/, hogy a nyelvtani szabályokat sulykolják ahelyett, hogy a társalgást és beszédképességet fejlesztenék. Persze a nyelvtan is fontos, de a beszédkészség még fontosabb.”
„Olyan nyelvoktatás pici kortól kezdődően ami a beszédre és nem a nyelvtani részre teszi a hangsúlyt,legyen sikerélménye hogy meg tudja magát értetni bár melyik országban. Középiskolától lehet már elemezni a nyelvtani részt is!”
„Anyanyelvi módszerek alkalmazása lenne a járható és hatákony megoldás, tehát az idegennyelvek játékos és a korosztályoknak megfelelően élvezhető, motivációt adó oktatása.”
„A motiváció fenntartása azoknál akik erre érdeklődést mutatnak, diákcsere, utak, programok élő idegennyelvi környezetben, minden ami fejlesztheti a már megszezett idegennyelvi készséget.”
„Gyerekek nem motiváltak, muszáj (lenne) jól tanítani, élvezhetően, hogy lássák az értelmét. Pl. érteni a zeneszövegeket, külföldiekkel levelezni, nyári csereprogramok, stb…. Több óra kell, több gyakorlás, több humor, több szeretet, több kreativitás. Több jó tanár.”
„Meglátásom szerint a nyelvoktatás színvonala tanárfüggő. Vannak tanárok akik mindent megtesznek azért,hogy használható nyelvtudásuk legyen a gyerekeknek, és alkalmasak is pedagógusnak. Sajnos a többség azonban nem ilyen.”
„Nálunk nem gond, de az iskolában más nyelet tanulók évek óta, rendszeresen panaszkodnak a tanárok felkészültségére. Összességében gond a magas csoportlétszám és az alacsony óraszám. Az intézményvezető nem tesz semmit, bár rendszeresen jelezzük a problémát…”
„Alapvetően igaz az oktatásra, hogy túl sokat követelnek túl rövid idő alatt. A jelenlegi oktatási módszerek nem motiválják a gyerekeket, akik az iskolát, a tanulást csak szükséges rossznak tartják, holott más körülmények között élvezhetnék is. Még felnőtt koruk előtt kiégnek a gyerekek, s a leendő munkahelyükön ugyanilyen kevés motiváltsággal, ugyanilyen kiégetten teljesítenek majd.”
„Nem megneheziteni hanem megkönnyiteni kéne a gyerek tovább tanulását hogy legyen motivácioja a jövővel kapcsolatban.Ha nem tudja megtanulni azt a nyelvet amit most tanul az oktatási rendszer miatt még nehezebbet hogy kérhetnek tőle..”
„Sajnos az egész oktatási rendszer nem megfelelő, sok az anyag, szétdarabolja a gyereket, minthogy a fontos dolgokra tudna koncentrálni és azt valóban megtanulni, az életben hasznosítani.”
„Köszönöm, hogy egyáltalán foglalkoznak a fenti témával.”
Köszönjük Öveges Enikő (ELTE, adjunktus) szakmai segítségét a kérdőív összeállításában és kiértékelésében.
A Szülői Hang szavazásos véleményfelméréseivel segít célba juttatni a szülői véleményeket, és aktív párbeszédre törekszik a szakemberekkel. Ha szeretne emailben is értesülni hasonló akcióinkról, regisztráljon honlapunkon.
Egyetértek azzal, hogy a középiskolai feltételek megléte/központi megteremtése előtt erkölcstelen a követelmények szigorítása.. Javaslat: A gimnáziumi címet ne kaphassa/tarthassa meg az az intézmény, amelyik nem képes olyan nyelvtanítási rendszert kiépíteni (felmenő rendszerben!!), amelyik különórák nélkül is biztosítja a középfokú nyelvvizsgára való felkészítést. EZ minden magyarországi gimnáziumra legyen érvényes, a tulajdonos/fenntartótól függetlenül. AZAZ ez 5 éven belül biztosítandó!! olymódon, hogy az ott tanulók legalább 50%-ának érettségire középfokú és teljes nyelvvizsgájának kell lenni. Ahol ez nincs, ott az intézmény veszítse el a gimnáziumi címet, az igazgatója leváltandó, és semmilyen más intézményben nem tölthet be vezetői posztot 4 évig. A nyelvi képzés ilyen kialakítására normatív módon adott összeget biztosítson a központi költségvetés, ami más célra nem használható, azaz fillérre elszámolásköteles és nyilvános. Más címen ilyen célra nem adható sem pályázati sem központi keret. A kötelező szint elérésekor a cím jár, teljesítése évenként nyilvánosan felülvizsgálandó.
Gyakorlati nyelvismeret (ilyen központú képzés): Két dolog: 1/ a gyakorlatiasabb nyelvismerethez a jelenlegi óraszámok mellett megalapozott nyelvtani ismeretekre van szükség, amire akár egyéni/otthoni sajáttanulással lehet a szükséges ismereteket bővíteni. 2/ A beszéd-használatközpontú képzés nemnyelvtani alapon csak megemelt óraszámban és megfelelő beszédképzésben is járatos tanárokkal érhető el. Ez napi 1 nyelvórát jelenthet. Ennek sikeréhez az általánosiskolai nyelvképzést is radikálisan javítani kell, azaz a nyelvtani és kiejtési alapokat ott elsajátíttatni.
MÁS: hátrányos helyzetűek és tanulási nehézséggel küzdők (pl diszlexiások) beszédközpontú képzése megvalósítható, ha az íráskészség nem követelmény.. persze ez egy teljesen más tematika, és elsősorban nem továbbtanulási céllal. Adhat használható nyelvismeretet. (saját tapasztalat).