A szülők is érzékelik a pénzhiányt az oktatás rossz minőségén keresztül
Legutóbbi szavazásunk során azt kérdeztük, hogy milyen típusú, finanszírozással összefüggő problémákat érzékelnek a szülők. Összesen 86 szavazat érkezett, az eredményeket Berényi Eszter szociológus értékelte. Minden válaszadó egy válaszlehetőséget jelölhetett meg, tehát az érzékelt legnagyobb problémákról kaphatunk képet. A válaszadók 3%-a nem érzékelt semmiféle problémát; a többség azonban igen. A válaszadók fele leginkább azt tartja problémának, hogy nem jut elég forrás differenciált oktatásra. A második legjelentősebb problémát a válaszadók szerint az oktatás rossz infrastrukturális viszonyai okozzák, a válaszadók több mint egyötöde ezt a problémát nevezte meg. Kevesen tartották legfontosabb problémának az alternatív oktatásba való bejutás pénzügyi vonzatait és az intézménybezárásokat. A felsorolt problémák közül közepesen fontosnak értékelték a szülők a tanárok alulfizetettségét, a tanári pálya nem vonzó mivoltját (13%).
Többen talán csodálkozva kapják fel a fejüket az eredmények hallatán. Bár a felmérés természetesen egyáltalán nem reprezentatív, még csak a válaszok mögött meghúzódó elképzelésekről sem alkothatunk képet magunkban, de azért az világos, hogy elenyésző volt azoknak az aránya, akik szerint nincs semmiféle finanszírozási probléma. A válaszok eloszlása valószínűleg függ attól, hogy elsősorban milyen típusú szülőkhöz jut el a felmérés, elképzelhető, hogy ennek köszönhető a differenciált oktatás hiányának tulajdonított kiemelkedő szerep, azaz, a kérdezettek a konkrét pedagógiai problémákat jóval erősebbnek érzik, mint az anyagiakkal amúgy direktebben összeköthetőbb infrastrukturális problémákat. Az alulfinanszírozottságból természetesen sok probléma fakad, és a szakértők sem ugyanazokat a dimenziókat látják fontosnak (erről lásd pl. a divany.hu cikkét).
Amikor alulfinanszírozottságról beszélünk, akkor egyrészt látnunk kell, hogy a magyar közoktatásra mind abszolút, mind relatív értékben nagyon kevés forrás jut, ahogy erről korábbi hírlevelünkben beszámoltunk. Szülőként is nap mint nap bosszankodhatunk részben finanszírozási okokból fakadó problémákon, kezdve a folyosói mindennapos tornaórákkal a kiégett pedagógusokon át a szülőket megterhelő éveleji iskolai nagybevásárlásokon át. A finanszírozás azonban nem pusztán pénzügyi probléma, hiszen a meglévő erőforrások elosztása értékválasztás kérdése is: ugyanazt a forrást lehet pedagógus bérezésre, infrastruktúrára, az állami oktatás tényleges ingyenességére, a magánoktatás finanszírozására, hátránykompenzációra vagy elitoktatásra más- és más arányban fordítani. A dolgok mélyén rejtőző alapdilemma leginkább az, hogy mit gondolunk, mit és milyen mértékben kellene az államnak finanszíroznia a fentiek közül, s hol érdemes szülőként szerepet vállalnunk mindebben. S nemcsak az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e bevinni még újabb 100 db kartonpapírt az iskolába, hanem az is, hogy vajon mennyi adóforintunkat szánnánk például arra nagyvárosi, középosztálybeli szülőként, hogy a hátrányos térségekben lévő kisiskolákban emelkedjen az ott tanító pedagógusok bére.
A Szülői Hang szavazásos véleményfelméréseivel segít célba juttatni a szülői véleményeket, és aktív párbeszédre törekszik a szakemberekkel. Következő szavazásunk témája tankönyvválasztás, melyről itt mondhat véleményt.
Vélemény, hozzászólás?