Kedves Olvasó!

A választás során hazánk jövőjéről döntünk. Bár a magyar társadalom számára az oktatás kérdése sajnos nem volt sorskérdés az elmúlt 16 évben, 2026-ra egyre többen ismerik fel, hogy áprilisban arról is szavazunk, hogy elfogadjuk-e a közoktatás és a gyermekvédelem jelenlegi, minden érintetthez méltatlan működését. Miközben sokan még most is hajlamosak a pedagógusokat, igazgatókat, gyermekvédelemben dolgozókat hibáztatni a rendszerszintű problémákért, egyre többen ismerik fel, hogy valójában a rendszer hatékony működtetése, a túlterheltség megszüntetése, a közoktatásban dolgozó, megfelelően képzett szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülése, a gyermekekkel foglalkozók hivatásának vonzóvá tétele, a feltételek megteremtése nem kegy, hanem kormányzati kötelesség, a befizetett adónkból teljesítendő feladat. Az a társadalom, amelyik nem várja el a regnáló hatalomtól a hatékony működést, nem várhat javulást sem az oktatás, sem a gyermekvédelem területén.

A mai gyerekeknek már semmilyen személyes tapasztalatuk nincsen arról, hogy milyen egy működő demokrácia, milyen egy tisztességes, demokratikus választás, milyen egy békés közélet. Felnőtt egy generáció, akik nem tapasztaltak meg mást a NER hatalmán kívül, akik számára ismeretlen a fékek és ellensúlyok, a demokratikus viták és egyeztetések rendszere. Szülőként hatalmas a felelősségünk abban, hogy milyen országot hagyunk örökül: a mi feladatunk megtanítani, hogy lehetséges értelmes vitákat folytatni az ország jövőjéről anélkül, hogy eltaposnánk, megaláznák, besároznánk azokat, akik nem értenek velünk egyet, a mi felelősségünk, hogy a jövő társadalma együtt és ne egymás ellen működjön. Ehhez pedig változnunk és változtatnunk kell!

A 2026-os kampány olyan morális válságba taszította az országot, amely elképzelhetetlen volt még azok számára is, akik hosszú évek óta elviselhetetlennek érzik a közélet és közbeszéd durvulását. A félelemkeltő, háborúval riogató kormányzati kampányüzenetek a gyerekekben hatalmas károkat okoznak! A mi feladatunk, hogy ezeket a félelmeket, szorongásokat oldjuk és ne fokozzuk. Legyünk türelmesek, hogy a maguk módján kifejezhessék érzéseiket, félelmeiket, véleményüket, engedjük, hogy feltehessék kérdéseiket, és életkoruknak, érdeklődésüknek megfelelő módon válaszoljunk rájuk őszintén!

Van tennivalónk, ha gyermekünket akaratunk ellenére bevonják a kampányba, például azzal, hogy biodíszletként használják politikusok kampányanyagaiban. Ha felmerül a visszaélés veszélye, vegyük fel a kapcsolatot az igazgatóval, vagy szükség esetén a fenntartóval. Amennyiben nem sikerül elkerülni a jogsértést, akkor tegyünk panaszt a megfelelő helyen: a helyi választási bizottságnál, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, vagy akár a bíróságon.

Buzdítsuk ismerőseinket és szülőtársainkat is a választáson való részvételre és a változásra, mert csak együtt, közös erőfeszítéssel remélhetünk jobbat! Ne hagyjuk, hogy a mesterségesen gerjesztett félelem, a hatalompolitika propagandája befolyásoljon; tájékozódjunk és döntsünk felelősen gyermekeink és országunk jövőjéért!

Támogasd a Szülői Hang kampányát, amiben több millió közösségi médiás megjelenéssel magyarázzuk el a közoktatás rendszerszintű problémáit azoknak, aki még nem értik.

A változás rajtunk is múlik!

Miklós György
Önkéntes, alapító
Szülői Hang Közösség