Kedves Olvasó!

Fel kell ismerni, nekünk, szülőknek is lehet beleszólásunk az oktatás alakításába, mi is elősegíthetjük, hogy pozitív irányba forduljanak a dolgok. Nem az van, hogy az állami oktatásban egy-két helyen rossz a kommunikáció, hanem szinte mindenhol rossz. Az oktatásirányításba vetett bizalom helyreállítása akár hosszú évekbe telhet. A választások utáni helyzetről beszélgettünk a Népszava interjújában.

Népszava: Az elveszett bizalom megteremtése az új oktatási miniszter egyik elsődleges feladata – így reagált a Szülői Hang arra, hogy a Tisza Párt Lannert Juditot kérte fel oktatási miniszternek. Hogy állítható helyre a bizalom?

Első lépésként a legfontosabb a nyílt, őszinte és érdemi kommunikáció. A kormányzat részéről ezen gyorsan lehet változtatni, szinte azonnal ki lehet alakítani az eddigiektől eltérő kommunikációs stílust, és a jövőbeli párbeszéd kereteit is néhány hónapon belül fel lehet állítani. Az elmúlt években egyáltalán nem volt valódi szakmai párbeszéd és érdemi kommunikáció, ha megfogalmaztuk a véleményünket vagy javaslatokat tettünk, legjobb esetben elintézték egy “köszönömmel”, aztán mindent lesöpörtek az asztalról. De a kormányzatba, és így az oktatásirányításba vetett bizalom helyreállítása is időigényesebb folyamat, akár hosszú évek feladata lesz. Gyorsabb lerombolni, mint felépíteni valamit, és az elmúlt 16 évben folyamatos rombolás történt ezen a téren is.

Népszava: Csak a kormányzatba vetett bizalom ingott meg?

Az én tapasztalataim szerint minden szinten jelen van. A közoktatásban fenntartói szinten, intézményvezetői szinten, de még a pedagógusok és a szülők között is, és mindeközben a diákok sem igazán bíznak abban, hogy az iskola számukra fontos és hasznos ismereteket és készségeket adna. A tankerületi központokban, szakképzési centrumokban olyan emberek döntenek, akiket senki nem választott meg, nem számon kérhetőek, és akik az érintettekkel gyakorlatilag nem találkoznak. Ott ülnek a hivatalban és sorra utasítják el a kérelmeket, kezdeményezéseket, átlátható szempontok és indoklás nélkül. Ez a lehető legrosszabb fenntartói magatartás. Aztán ezek a fenntartók dönthetnek az intézményvezetők kinevezéséről, a legfőbb szempont pedig gyakran az, hogy az illető mennyire lojális az adott tankerülethez. Nem egy esetről hallhattunk, amikor egy konfrontatívabb, az iskola érdekeiért harciasabban kiálló igazgató kinevezését nem hosszabbították meg, a pályázatát indoklás nélkül elutasították még akkor is, amikor az egész iskolai közösség támogatta. Reméljük, most ez is változni fog. A fenntartói szerkezet átalakítása új törvényi háttérrel minimum egy év is lehet. Mindemellett nagy problémát jelent az is, hogy az iskolák, óvodák, pedagógusok és a szülők között nincsenek olyan kommunikációs csatornák, ahol terítékre kerülhetnének az érdemi problémák. A tízperces fogadóórák vagy az évi két szülői értekezlet nem tekinthető ilyennek.

Népszava: Utóbbi azonban nemcsak a döntéshozókon, hanem az érintettek hajlandóságán is múlik.

A szülők és a pedagógusok kommunikációján valóban lehetne javítani a kormányzati intézkedésektől függetlenül is. A Szülői Hang weboldalán van is erről egy javaslatcsomagunk. De minden mindennel összefügg, itt is vannak rendszerszintű problémák. Nem az történik, hogy az állami oktatásban egy-két helyen rossz a kommunikáció, hanem szinte mindenhol rossz. A pedagógusok iszonyatosan le vannak terhelve, a szülőkkel való kapcsolattartás valahol a prioritási sorrendjük végén van. Miközben rengeteg kibeszéletlen probléma van mindkét oldalon. Arra lenne szükség, hogy a kapcsolattartás része legyen a pedagógusok munkájának, ami nemcsak újabb előírást jelent, hanem azt is, hogy erre legyen biztosítva megfelelő idő és keret, valamint ezért is fizessék meg őket, ne a szabadidejükben kelljen a szülői megkeresésekkel foglalkozniuk. Ezért is örülünk annak, hogy Lannert Judit lesz az oktatási miniszter, hiszen oktatáskutatói tevékenysége során is gyakran hangoztatta ennek fontosságát, valamint a miniszterjelölti bemutatkozó interjújában is hangsúlyozta a szülőkkel való kapcsolattartás erősítését. Remélem, hogy ezeknek a hiányosságoknak az orvoslása kormányzati szinten is nagyobb támogatást kap.

Népszava: A Szülői Hang közleményében az is olvasható, hogy érdekeltté kell tenni a szülőket a pozitív változtatásokban. Eddig nem voltak érdekeltek?

Szerintem az a természetes, ha minden szülőt érdekel, mi van a gyerekével, mi történik az óvodákban, iskolákban. De azzal, hogy az elmúlt években nagyon erősen elnyomták az egyéni és a civil kezdeményezéseket, egyre általánosabbá vált a “ne szólj szám, nem fáj fejem” hozzáállás, és kialakult egyfajta apatikus gondolkodás is a közoktatásban: minek próbáljam meg? Úgysem lehet, úgysem engedik, úgyis valaki rám szól vagy feljelent. Eddig minden civil kezdeményezés kudarcra volt ítélve, de most ez változhat. Fel kell ismerni, hogy nekünk, szülőknek is lehet beleszólásunk az oktatás alakításába, mi is elősegíthetjük, hogy pozitív irányba forduljanak a dolgok. Ez nemcsak lehetőség, hanem felelős állampolgári magatartás is. Ne csak a kormánytól várjuk a változást és a megoldásokat, nekünk is tennünk kell azért, hogy ezek létrejöhessenek. Az persze változó, hogy ezt a szülői tudatosságot mennyire könnyen, vagy épp nehezen lehet felébreszteni. Még mindig velünk van a tanult tehetetlenség érzése is. De ha megtaláljuk a megfelelő formákat és kereteket, ha van valamilyen konkrét felhívás vagy kezdeményezés, nem biztos, hogy könnyen, de elindulhat valami. Olyan párbeszédre lenne szükség a pedagógusok, intézményvezetők, fenntartók és a szülők között, amelyek túlmutatnak azon, hogy mi van az osztálypénzzel, osztálykirándulással, iskolafelújítással. Nagyon sok a frusztráció és a kibeszéletlen konfliktus, így ennek a folyamatnak is meg kell adni az időt és a türelmet.

Népszava: A szülők tavaly pontszámokkal is értékelhették a pedagógusok munkáját a KRÉTA-rendszeren keresztül. Ez mennyire volt hasznos?

Az interjú folytatódik, a teljes interjú a Népszava oldalán olvasható.

Miklós György
Önkéntes, alapító
Szülői Hang Közösség