Kedves Olvasó!

Mit tehetünk szülőként a problémákat tapasztalva, mik a szülői érdekvédelem hazai lehetőségei, és miként segít az Európai Szülők Szövetségéhez való csatlakozásunk? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat a Szabad Vonalzó portálon megjelent cikkünkben.

Szülőként egyre többen szembesülünk a fájdalmas valósággal: a magyar közoktatás nemhogy nem adja meg gyermekeinknek azt, amire szükségük van, hanem sokszor még azt is elveszi, amit gyermekeink természetesen hoznak magukkal, az őszinte érdeklődést és tudásvágyat. Lesújtó megtapasztalni, ahogy az iskola kapuját izgatottan átlépő kisgyerekek lelkesedése röpke hónapok alatt elvész már az első évben, ahogy egyre fáradtabbá, fásultabbá, frusztráltabbá és érdektelenebbé válnak, miután szembesülnek a töménytelen és gyakran teljesen elavult tananyaggal, a múlt századot idéző poroszos módszerekkel.

A szülő, aki nem érzi mindezt a természetes működés kötelező és kihagyhatatlan részének, hamar falakba ütközik; a kormányzat által központilag meghatározott rendszerből nincs menekvés, a tankerületnél pedig a legtöbb esetben hiába próbálkozik bárki a helyi problémák megoldásával.

A legtöbb probléma egyértelműen országos szintű: ha átvinnénk gyermekünket egy másik iskolába, jó eséllyel ott is hasonló jellegű bajokkal szembesülnénk. Emiatt döntöttünk úgy 2016-ban szülőként, hogy gyerekeink érdekében teszünk egy kísérletet a változásra és változtatásra: megalapítottuk a Szülői Hang Közösséget, mert hisszük, hogy nem vagyunk egyedül, van ráhatásunk, ha nem fordulunk el és hallatjuk a hangunkat! Ha összefogunk, ha szembesülünk és szembesítünk a problémákkal, ha közösen állunk ki minden gyerekért, ha együtt fordulunk a döntéshozókhoz, akkor talán többre jutunk. 9 évvel később egy lassan, de folyamatosan bővülő közösséggel számtalan nyilvános felszólaláson vagyunk túl, miközben a keserű és kijózanító tapasztalatok egyre csak sokasodnak:

A jelenlegi kormányzatról lepattannak a problémajelzések, hiába fogalmazzuk meg azokat közösen, akár több ezer vagy esetenként több tízezer aláírás és a szakmai szereplők állásfoglalása kíséretében. Ami válaszként érkezik az illetékes államtitkártól, az legfeljebb néhány üres és már az unalomig ismert kommunikációs panel, politikai sárdobálás, felelősséghárítás és gyakran a tények súlyos elhallgatása, elhazudása.

A hatékonyabb érdekképviselet érdekében 2023-ban informális közösségünket bejegyzett civil szervezetté alakítottuk, és ezzel lehetővé vált, hogy csatlakozzunk az Európai Szülők Szövetségéhez (EPA, European Parents’ Association). 2025 októberében először nyílt alkalmunk arra, hogy személyesen is részt vegyünk a nemzetközi szervezet pozsonyi kongresszusán, ahol találkozhattunk a többi európai ország szülői társszervezeteinek képviselőivel.

Európai közösségünkben általánosan elmondható, hogy sok nehézséggel találkoznak a szülők, látják a problémákat, küszködnek és gyakran a javaslataik lepattannak a kormányzatokról.

De a legfájdalmasabb mégis azzal a hatalmas különbséggel volt szembesülni, hogy bár a magyar oktatási rendszer sok szempontból jóval elkeserítőbb állapotban van az uniós átlagnál, arra sehol sincs példa, hogy egy rendőrfőnök kezébe adták volna a közoktatás irányítását, miközben sem a szakmai szereplőkkel, sem a diákokkal, sem a szülők képviselőivel nem áll szóba a hatalom, az oktatás irányításában a pillanatnyi politikai érdekek teljesen háttérbe szorították a gyerekek, a jövő, az ország érdekeit.

Világosan látható, hogy jelentős különbség van Nyugat-Európa és a volt szocialista országok között. Több nyugat-európai országban nagy múltja és hagyománya van a szülői szervezeteknek, például Ausztriában több mint száz éve működik már szülői szervezet, tagsággal, tagdíjjal, Franciaországban több szülői szervezet is van milliós nagyságrendű taglétszámmal. Kelet-Európában más a helyzet, de azért van több ország, ahol még így is jóval előttünk járnak, mind szervezetileg, mind szülői aktivitásban: Romániában regionális szinten működnek szülői csoportok, egyfajta hálózatban, és országos szinten is képviseltetik magukat. Szlovákiában, ahol a kongresszus megrendezésre került, van érdemi kommunikáció, szakmai párbeszéd a kormányzat és a szülői szervezet között, sőt ennek az eseménynek a megrendezését is támogatta a szlovák kormány, egy kormányzati tisztviselő pedig előadást is tartott arról, hogy a szlovák oktatásban erősíteni kell a kritikai gondolkodás fejlesztését. El tudnánk képzelni mindezt ma Magyarországon, egy színes szakmai konferenciát, ahol nem csak a hatalomnak kedves szervezetek mondják el a hatalomnak kedves szavakat?

A nemzetközi találkozó tükröt tart elénk és alkalmat ad az önreflexióra. Ha csak a régiós országokat nézzük, akkor is elgondolkodtató, hogy miért jóval szervezettebb és erősebb a szülői érdekképviselet például Romániában, vagy Szlovákiában? Mi az, amit jobban csinálnak, és mit tanulhatunk tőlük? Biztosan nem arról van szó, hogy a román vagy szlovák szülőknek több ideje és pénze lenne ilyesmire, és azt sem mondhatjuk, hogy nálunk sokkal könnyebb helyzetben lennének. Igaz, hogy bár a saját kormányuk valamivel nyitottabb a párbeszédre, de a szülői javaslatok ott is nagyon nehezen jutnak el a kormányzati támogatásig.

A cikk a Szabad Vonalzó oldalán folytatódik, ahol válaszokat adunk a felvetett kérdésekre.

A Szülői Hang csapatában azon dolgozunk, hogy érdekvédő közösségünket profi civil szervezetté alakítsuk, ami akár az európai szintéren is megállja a helyét. Segíts, vegyél részt Te is, hiszen sok kicsi sokra megy. Támogasd a Szülői Hangot akár kis összegű rendszeres adománnyal, mert anyagi erőforrások nélkül nincs hatékony érdekvédelem!

Miklós György
Önkéntes, alapító
Szülői Hang Közösség