Szülői Hang Hírlevél

Kampányunkban kiállunk gyermekeink mellett, és saját magunkról készült fotóval tiltakozunk a hat évesek kötelező beiskolázása ellen! Kérjük, ossza meg felhívásunkat másokkal is, hogy minél többen kiállhassunk a gyerekek és a szülők jogait csorbító törvény ellen!

A Szülői Hang Közösség folytatja a küzdelmet a kötelező hat éves beiskoláztatás ellen. Online tiltakozó akciót indítunk, melyben követeljük a törvény visszavonását! Kampányunkban saját magunkról készült fotókat teszünk közzé, amelyeken egy-egy felirattal adunk hangsúlyt a tiltakozásunknak. A fotókat ezen az oldalon hozzuk nyilvánosságra. Várjuk az érintett szülők, pedagógusok, szakemberek jelentkezését éppúgy, mint azokét, akik most közvetlenül nem érintettek, de egyetértenek abban, hogy ezt a gyalázatos törvényt vissza kell vonni! Legyünk mindannyian szolidárisak a gyermekekkel, ne hagyjuk őket cserben! Az akcióban való részvétel módjáról itt írunk részletesen. A akció az érintett szülők összefogásának eredménye: csoportunkban egymást segítve közösen keressük a megoldást arra, hogy a gyermekeknek ne kelljen éretlenül iskolát kezdeniük.

Bár a minisztérium közleménye a gyermekek érdekeire hivatkozik, a kormányzat által kijelölt Oktatási Hivatal alkalmatlan arra, hogy a gyermekek érdekeit szolgáló döntéseket hozzon a gyermek ismerete nélkül, pusztán papírok alapján. Az Oktatási Hivatalnak ugyan van lehetősége arra, hogy a pedagógiai szakszolgálat szakérőit is bevonja a vizsgálatba, erre vélhetően csak az esetek kis részében kerülhet sor, hiszen az országban közismerten nincs elegendő szakértő az összes érintett gyermek megvizsgálásához. A várakozási idők jellemzően normál esetben is több hetesek, míg a vonatkozó kormányrendelet 15 napon belüli vizsgálatot ír elő a szakszolgálat számára a tömegesen beérkező kérelmek mellett is; ez csak akkor teljesíthető, ha a hivatal a gyermekek nagy részénél a szakszolgálat bevonása nélkül dönt. A rendelkezés szerint továbbá „ha a szülő a szakértői vizsgálat időpontjában önhibáján kívül nem jelenik meg, további egy alkalommal kell számára vizsgálati időpontot biztosítani az elmulasztott vizsgálati időpontot követő naptól számított öt napon belüli időpontra.” Túl azon, hogy a rendelkezésből nem derül ki, mi számít önhibának, ez azt is jelenti, hogy a szülőnek akár betegen is el kell vinnie gyermekét a vizsgálatra, hiszen öt napon belül gyakran nem gyógyulnak meg a gyerekek. Ez embertelen és elfogadhatatlan rendelkezés, ami szintén ahhoz vezethet, hogy a gyermekek éretlenül kerülnek az iskolába a szakértői vizsgálat elmulasztása következtében.

Óriási a különbség a hat éves gyermekek között: az óvodapedagógusok és szülők egybehangzó véleménye szerint a hat éves gyermekek jelentős része még nem érett az iskolakezdésre a mai magyar iskolarendszerben. Ezzel szemben a minisztérium közleménye szerint „a tanköteles korú gyermekek döntő része iskolaérett”, a minisztérium tehát nem hallgat a szakértő pedagógusok véleményére. Ennek alapján várható, hogy a hivatali döntés során is így fognak eljárni, sok esetben felülbírálva a szülők és óvodapedagógusok véleményét. Az óvodapedagógusok rendelkeznek az iskolaérettség megállapításához szükséges szakértelemmel, ezért elfogadhatatlan, hogy a szülő és óvodapedagógus közös álláspontját a hivatalban bárki megváltoztassa a gyermek alapos ismerete nélkül.

A kormányzat a szülők feladatává teszi a gyermek iskolaéretlenségének bizonyítását, azt a látszatot keltve, mintha csak az orvosi vagy szakértői papírral rendelkezők lennének iskolaéretlenek. Teszi ezt úgy, hogy közben nem ad segítséget a szülőknek abban, hogy miként tudnak ilyen papírokat beszerezni. Jelenleg a pedagógiai szakszolgálatok egy része végez iskolaérettségi vizsgálatot abban a hitben, hogy a kiállított szakvélemény alkalmas lesz a további egy év óvodai nevelés megadásához, míg a pedagógiai szakszolgálatok másik része nem végez ilyen vizsgálatokat arra hivatkozva, hogy az Oktatási Hivatal januári eljárása előtt ez nem lehetséges. A kormányzat semmit sem tett a bizonytalan helyzet tisztázására, így a szülők számára maradt a káosz. A szülők jelentős része csapdahelyzetbe került, ugyanis papírokat kellene beszerezni a januári hivatali eljáráshoz, de nem ismeretes hogyan lehet ilyen papírokhoz jutni, nem tudható, hogy az Oktatási Hivatal milyen szempontok alapján fog dönteni, és pont az Oktatási Hivatal eljárása gátolhatja meg a szülőket abban, hogy eljussanak a pedagógiai szakszolgálatokhoz, amivel az iskolaéretlenség hivatalosan alátámasztható lenne.

Valójában téves az az elképzelés, hogy az iskolaéretlenséget papírokkal kellene bizonyítani. Nem hivatali eljárás, hanem a gyermek személyes ismerete szükséges annak eldöntéséhez, hogy a gyermeknek jót tenne-e további egy év óvodai nevelés. A kormányzat hivatkozik a fellebbezés lehetőségére, pedig mindenki tudja, hogy a bírósági fellebbezés teljesen alkalmatlan az alapvetően pedagógiai jellegű kérdés eldöntésére. A kormányzat által felállított eljárásrendben félő az is, hogy a január 15-i hivatali benyújtási határidőről sok szülő le fog maradni. Különösen a hátrányos helyzetű családok esetében nem várható, hogy eleget tudnának tenni a szoros határidejű kérvényezésnek, amit ráadásul online kell benyújtani, ez pedig tovább rontja az esélyegyenlőtlenséget. Tudjuk azt is, hogy a gyermekek ebben az életkorban gyorsan változnak, így sok esetben szükség lenne az iskolaérettségről január 15 után is dönteni, amire viszont a törvény nem ad lehetőséget. A kormány rendelkezése hátrányosan érinti a gyerekek és szülők tízezreit évente, és erre nem lehet indok az, hogy néhol állítólag visszaélések történhettek.

Továbbra is várjuk szülői csoportunkba mindazokat a szülőket, akik idén vagy a közeljövőben kerülnek szembe az iskolaérettségi döntéssel. Természetesen szívesen látunk érintett pedagógusokat, szakembereket és más érdeklődőket is. A csoportban egymást segítjük tapasztalatokkal, információkkal, hiszen a szülők és gyermekek nagyon nehéz helyzetbe kerültek; a köznevelési törvény súlyosan megcsorbította a szülők jogait.

Csatlakozzunk minél többen, hiszen egymásra vagyunk utalva; minél többen élünk lehetőségeinkkel, annál nagyobb esélyünk van az érdekérvényesítésre.