Kedves Olvasó!

A kormányzat elfogadta az óvodai alapprogram módosításait. A korábbi elképzelésekhez képest a tiltakozások hatására visszakoztak, és nem szervezik külön csoportba az utolsó éves óvodásokat. Ezt eredményként könyvelhetjük el, de ennek ellenére a most megjelent kormányrendelet inkább árt, mint használ, mivel korlátozást vezet be, ami a gyakorlatba ültetve nem segíti, hanem sok esetben inkább akadályozza az eddig gyerekcentrikusan, az egyéni szükségleteket figyelembe vevő működő óvodai nevelést.

A rendelkezés előírja, hogy a gyerekek „naponta összesen 45 perces időkeretben, a feladatra differenciált, a gyermek egyéni terhelhetőségéhez igazodó – amennyiben az infrastrukturális adottságok lehetővé teszik, külön térben szervezett – iskola-előkészítő fejlesztő pedagógiai tevékenységben vesznek részt.” A rendelkezés ezzel szükségtelenül beavatkozik az óvodák autonóm döntésébe, és egy központilag előírt szervezési módot erőltet országos szinten ahelyett, hogy az óvodapedagógusokra bízná a gyerekek számára leghatékonyabb fejlesztés alkalmazását.

Az iskolára való felkészítés jegyében eddig is az óvoda feladata volt a fejlesztő pedagógiai tevékenység, amely nemcsak az utolsó évre szorítkozik, hanem a teljes 3-4 éves óvodai nevelés szerves része. A kormányzati rendelkezésben szereplő iskola-előkészítés így önmagában nem új, azonban ennek módjába a kormányzat mostantól beleavatkozik, és előírja nemcsak az időkeretet, hanem azt is, hogy ezt lehetőség szerint külön térben szervezzék. Ez is lehet egy lehetséges opció, de óvodánként és egyénenként változhat, hogy milyen módon lehet a legjobban szervezni a gyermekek fejlesztését. Egyes esetekben a külön térben szervezett foglalkozások azt jelenthetik, hogy a gyerekekkel nem az őket legjobban ismerő óvodapedagógus, hanem valaki más foglalkozik, ami hátrányos lehet. A rendelkezés azt is eredményezheti, hogy inkább egyben tartanak egy 45 perces foglalkozást, holott a gyerekeknek lehet, hogy jobb lenne a nap során elosztva több, rövidebb és mikrocsoportos játékos fejlesztés.

A kormányrendelet megnehezíti a vegyes életkorú csoportokkal működő óvodák életét, és ezáltal nyomást gyakorol az óvodákra, hogy inkább a homogén, életkor szerint szervezett csoportokat preferálják. Azt javasoljuk az óvodai közösségeknek és a fenntartóknak, hogy ne engedjenek a kormányzati nyomásnak, és aszerint döntsenek a vegyes vagy homogén csoportok között, hogy melyiket tartják pedagógiai szempontból előnyösebbnek.

A kormányzatnak ahelyett, hogy szükségtelenül beleavatkozik az óvodák életébe, lenne bőven feladata, a kisgyerekek ugyanis elsősorban a hatalmas az óvodapedagógus- és szakemberhiány miatt szenvednek hátrányt. Az óvodás gyermekeknek arra lenne szüksége, hogy minden óvodai csoportban két diplomás óvodapedagógus legyen, és legyen elegendő segítő is: dajka, pedagógiai asszisztens, fejlesztő- és gyógypedagógusok, óvodapszichológusok és más szakemberek. 

Ezzel szemben a kormányzat 2020 óta bevezette, hogy már csak 8-12 óra között előírás a diplomás óvodapedagógus, egyébként bárki külön szakirányú végzettségi követelmény nélkül lehet a gyerekekkel, amivel gyakorlatilag gyermekmegőrzővé degradálták az óvodát. 2023 óta pedig elindították a középfokú óvodai nevelő képzést, amivel gyakorlatilag kispórolják az óvodapedagógusok felsőfokú képzését, és így egyre több óvodában középfokú képzettséggel fognak foglalkozni a kisgyerekekkel. 

A kormányzatnak a valós problémák megoldása helyett csak pótcselekvésre futotta, pedig a gyermekek nem attól fognak jobban fejlődni, ha kívülről előírják az óvodák működését, hanem attól, ha van elegendő és jól képzett óvodapedagógus és szakember, akiknek jut ideje és energiája arra, hogy a gyerekek egyéni fejlesztési szükségleteire odafigyeljenek. 

A mostani rendelkezés nincs összhangban a plusz egy év óvoda jelenlegi kérelmezési rendszerével sem, hiszen januárban vagy februárban derül ki az Oktatási Hivatal kérelmezési eljárásában, hogy a gyermek maradhat-e még egy évet az óvodában, azonban az új rendelkezés szerint azoknak a kisgyerekeknek is részt kell venni a felkészítő foglalkozásokon, akikről már előre sejthető, hogy nem iskolaérettek, pedig számukra másfajta foglalkozás lenne az ideális. Ha az óvoda helyben dönthetne a plusz egy év óvodáról, ahogyan a 2020-as kormányzati szigorítás előtt, akkor ez a probléma nem merülne fel. Nem várható, hogy a mostani intézkedéstől számottevően csökkenne az éretlenül iskolába kerülő gyerekek száma, ehhez ugyanis nem a 45 perces foglalkozások erőltetésére, hanem a plusz egy év óvoda lehetőségének megkönnyítésére lenne inkább szükség.

Bár a rendelet a végső formájában megengedi a vegyes csoportok megtartását, a rendelet korlátozó szemlélete továbbra is szükségtelenül megnehezíti a vegyes szervezésű csoportok működését, illetve az iskola előtt álló gyerekek tanulási folyamatát, ezért továbbra is tiltakozunk.

Általános tapasztalat, hogy az óvoda-iskola átmenet sok esetben nehézséget okoz a gyerekeknek, ezen azonban elsősorban az iskolában kéne változtatni. Az iskola első évében több rugalmasságra, játékosságra és egyéni odafigyelésre lenne szükség. A kormánynak inkább az iskolakezdést kellene óvoda-szerűbbé tenni az óvodai 45 perces iskolaelőkészítő foglalkozások erőltetése helyett.

Adjuk tovább az infot és írjuk alá a petíciót, hogy mindenkihez jusson el! A petíció szövegét aktualizáltuk, a tiltakozás továbbra is szükséges. Megosztható bejegyzésünk itt található.

Miklós György
Önkéntes, alapító
Szülői Hang Közösség