Kedves Olvasó!

Válaszút elé kerül ilyenkor egy iskola szülői közössége, és bár elvileg nem zárható ki, hogy a fenntartóváltás egyes esetekben előnyös is lehet, mindez nagyon sok buktatóval és veszéllyel jár helyi és országos szinten egyaránt, ezért érdemes jól megfontolni a döntést. Ha nem kapunk megnyugtató válaszokat, szülői összefogással akár megakadályozhatjuk a tervezett fenntartóváltást. Az alábbi kérdéseken érdemes elgondolkodni.

1. Kapunk-e szülőként részletes információt? Ha szülőként nem kapunk idejében teljes és hiteles információt az iskola működésében várható változásokról és a fenntartóváltás miértjéről, ha az új fenntartó mindjárt a kezdetekben nem épít ki partneri kapcsolatot, ha részletes írásbeli válaszok helyett csupán ködös szóbeli ígérgetések hangzanak el egy sebtében összehívott szülői tájékoztatón, akkor érdemes kételkednünk. Ilyenkor valószínűleg a lényeget eltitkolják, és a kapcsolat a fenntartóval várhatóan a későbbiekben sem lesz jobb.
2. Érdemes-e egyházi fenntartóra váltani? Azoknak a családoknak érdemes egyházi fenntartású iskolába járatni a gyereküket, akik az adott felekezet tagjai. Ha egy olyan intézmény kerül egy egyház fenntartásába, ahol a családok többségében nem kapcsolódnak az adott egyházhoz, az a későbbiekben könnyen feszültségekhez vezethet, a fenntartó a családok számára elfogadhatatlan döntéseket hozhat, vagy pedig később olyan felvételi kritériumokat vezethetnek be, amivel mesterségesen megváltoztathatják az oda járó családok körét, mint ahogy az sok esetben meg is történt: az egyházi intézmények gyakran korlátozzák a hátrányos helyzetű és problémával küszködő gyerekek bejutását, vagy más korlátozásokat is bevezethetnek. Az egyház és az állam szétválasztása a mai társadalmunk egyik alapvetése; ha olyan állami oktatási intézményt adunk át az egyháznak, ahol a családok nem kötődnek az adott felekezethez, akkor ezzel ezt az alapelvet sértjük meg, és ez társadalmi feszültséget gerjeszthet. A pedagógiai szakmai fejlesztéseket fenntartótól függetlenül, állami intézményekben is meg lehet valósítani.
3. Tandíjassá válhat-e az intézmény? Amennyiben egy alapítványi vagy más magánfenntartó jelentkezik be, felmerül a kérdés, hogy a jövőben tandíjassá válhat-e az intézmény? Kérjünk világos írásos jogi garanciákat arra, hogy az intézményben nem lesz tandíj burkolt alapítványi hozzájárulás formájában sem, különben félő, hogy a családok ki lesznek szolgáltatva az új fenntartó anyagi érdekeinek, és idővel az iskola csak a tehetős családokat szolgálja majd, ami a társadalmi szakadékok mélyüléséhez és kasztosodáshoz vezet.
4. Kik az új fenntartó tulajdonosai? Sok esetben kiderül, hogy a tervezett fenntartóváltás mögött olyan új tulajdonos rejlik - esetlegesen többszörös áttételen keresztül - akik valamilyen politikai körhöz, sok esetben a Fideszhez köthetőek. Jellemzően ez a helyzet az alapítványi egyetemek esetében, amelyek egyre többször igyekeznek általános- és középiskolákat is átvenni. Ilyen esetben felmerül, hogy a fenntartóváltásnak politikai okai is lehetnek a háttérben, és ilyenkor valószínűsíthető, hogy az intézmény a gyerekek politikai nézeteit is igyekszik majd valamilyen módon befolyásolni. A konkrét bizonytalanságok mellett a magyar demokráciát is bomlasztjuk azzal, ha a közoktatási intézmények fenntartását átadjuk a hatalomhoz közeli politikailag elfogult körök számára.
5. Korlátozzák-e a felvehető gyerekek körét? Könnyen lehet, hogy miután az iskola már nem állami fenntartásban működik, a fenntartó nem fog mindenkit felvenni, és az iskolát csak a magasabb státuszú családok használhatják, ezzel növelik az oktatási esélyegyenlőtlenséget, amik a későbbiekben mindenkinek problémát jelentenek. Még ha azt is gondoljuk, hogy minket az adott esetben ez most épp nem érint, elképzelhető, hogy valamilyen hasonló jellegű változtatás ebben vagy más intézményben később mégis érinteni fog. Az ország érdekét az szolgálja, ha mindenki megkapja a minőségi oktatást, és nem csak egy szűkebb réteg.

Gyanúsak az olyan tervezett fenntartóváltások, ahol az új fenntartó a semmiből, ismeretlenül jelenik meg valós szakmai együttműködés nélkül. Érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen konkrét szakmai indokok miatt tervezik a fenntartóváltást, és a gyermekeknek mely érdeke teszi azt fontossá.

Szülőként megakadályozhatjuk a fenntartóváltást, ha küzdünk ellene. Ennek része, hogy a szülőként összefogunk, részletes kérdéseket teszünk fel az érintetteknek írásban és szóban, petíciót indítunk, demonstrációt szervezünk, bevonjuk az önkormányzatot, és értesítjük a sajtót. Több esetben az ilyen jellegű szülői aktivitás segített megakadályozni a kétes kimenetelű fenntartóváltást. Ha az állami intézmény egyházi fenntartás alá kerülne, akkor erről szavazást is kell tartani a szülők körében.

További részletes információ a Szülői tudásbázisban; az információk összegyűjtésével segítjük mindazon szülői közösségeket, akik a fenntartóváltással szembesülnek; az aggodalmakat a sajtón keresztül is kihangosítjuk (Népszava, RTL).

Miklós György
Önkéntes, alapító
Szülői Hang Közösség