|
|
|
Kedves Olvasónk! Hogyan küzdjünk tovább a státusztörvény bevezetése után? Bár a jó oktatáshoz leginkább biztonságérzetre és kiszámíthatóságra lenne szükség, manapság épp ezek hiányoznak a leginkább. Múlt héten járt le a nyilatkozási határidő annak, aki pedagógusként nem hajlandó elfogadni a státusztörvény által teremtett nagyobb kiszolgáltatottságot. Méltatlan helyzetbe hozta ez a pedagógusokat, csak a rossz és a még rosszabb között lehetett választani. Aki elmegy, az ezzel feladja tanult hivatását és álmait, aki marad, arra pedig sokszor még nagyobb túlterheltség vár. Érthető az elkeseredettség valamennyiünkben, igazán jó megoldása senkinek sincsen, akik pedig elmennek, azok fájó űrt hagynak maguk után. Abban biztosak lehetünk, hogy a problémák sokasodni fognak, egyre inkább csak magunkra és egymásra hagyatkozhatunk. Fontos támaszt nyújthatnak a helyi pedagógus és szülői közösségek - ahol ezek működnek, - és ugyanúgy a Szülői Hang országos csoportjában is igyekszünk segíteni egymást továbbra is. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb problémára nincs gyors és jó megoldás, mégis aki közösségünkben megosztja problémáját, az számíthat támogatásra, ötletekre, együttérzésre, ami vigaszt adhat a nehézségekben. A "hogyan tovább?" kérdése kapcsán nehéz, de szükséges megtalálni az egyensúlyt. Sokan vannak köztünk, akik elvesztették hitüket a változásban, hiszen a kormányzati túlerővel és propagandával szemben tehetetlennek érezhetjük magunkat. Kétségtelen, hogy rövid távon úgy tűnik, a jelenlegi hatalomra nem lehet érdemi nyomást gyakorolni. Abban viszont lehet változást elérni, hogy minél többen megértsék a közoktatás valós problémáit. Tudunk hatni másokra, és ezáltal növelhetjük ügyünk társadalmi támogatottságát. Kétségtelen, hogy ez nem egy gyors folyamat, de mégis van esély ebben előrelépni, amihez sok türelemre és kitartásra is szükség van. Ha ki tudjuk alakítani egymás között a bizalmi kapcsokat, a sok kis lépés, a sok kis tett össze tud adódni. Ahogy az immár Nobel-díjas Karikó Katalin fogalmazott, „arra kell koncentrálni, amin tudunk változtatni” – ezt a tanácsot igyekszünk követni. A Szülői Hang önkéntes csapatában úgy gondoltuk, hogy ebben a nehéz helyzetben a szülői érdekvédelem megerősítésére van szükség. Létrehoztuk a Szülői Hang Alapítványt, hogy immár bejegyzett civil szervezetként többet tehessünk, többeket elérhessünk és megnyerhessünk a minőségi közoktatás ügye mögé. Hiszek abban, hogy sok kicsi sokra megy: ha mindannyian hozzájárulunk, szülőként is érdemi változásokat érhetünk el. Ezért tevékenykedem én is önkéntesként, és támogatom rendszeres havi adománnyal közösségünket. Az adományokat arra fordítjuk, még többekhez eljuttassuk üzeneteinket, és ezáltal még többen megértsék, hogy a magyar közoktatásban változásra van szükség.
A Szülői Hang csapata nevében köszönöm a bizalmat! Miklós György
|
|
|||||||||||||
