Túlterheltség, túlzott központosítás, tanárhiány, alacsony pedagógusbérek, esélyegyenlőtlenség: lebutították az oktatást, a legújabb törvénymódosítások pedig még tovább csorbítják a szülők és az iskolák jogait. Üzenjük az ország vezetőinek, hogy rossz az irány az oktatásban! Valamennyien tehetünk a jobb oktatásért, ha beszélünk a problémákról: magyarázzuk el ismerőseinknek, hogy a rossz közoktatás gyermekeink, az ország jövőjét veszélyezteti.
Csatlakozzon, írja alá a lent olvasható kiáltványunkat Ön is!
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
(Karinthy Frigyes)
Miért van az, hogy a legtöbb gyerek hamar elveszti az érdeklődését az iskolában? Miért olyan rossz a magyar iskolák teljesítménye? És mit tehetnénk mi, szülők és felelős állampolgárok, hogy az oktatás színvonala ne romoljon tovább, hanem igazodjon a kor követelményeihez és elvárásainkhoz?
Hatalmas mennyiségű lexikális ismeretet erőltetnek a gyerekekre, amelynek bemagolása a XXI. században felesleges; a túlterheltség miatt nincs idő a lényeges összefüggések megértésére, az önálló gondolkodás, a csapatmunka és más készségek fejlesztésére. Az iskolák működését központi állami hivatalokból irányítják, így az iskolák elvesztették önállóságukat, nem tudnak alkalmazkodni a gyermekek igényeihez; a tantervi kötöttségek miatt a tanárok nem kapnak lehetőséget arra, hogy pedagógiai meggyőződésük szerint taníthassanak. Az új Nemzeti alaptanterv a szülők és tanárok korábbi reményeivel szemben nem csökkenti jelentősen a tananyagot és nem adja vissza a tanárok önállóságát sem. A kormány viszonyt eközben elsősorban arra figyel, hogy a jelenlegi politikai vezetés kedve szerint történjen a hazafias nevelés, a miniszterelnök pedig a honvédelmi ismeretek fontosságát hangsúlyozza – valóban ezt akarjuk gyermekeinknek?
A pedagógusok felelőssége óriási, a társadalom mégsem becsüli meg a munkájukat sem anyagilag, sem erkölcsileg. Nagyon kevés fiatal helyezkedik el pedagógusként, a nagy számú nyugdíjazás és a sok pályaelhagyó miatt pedig tovább fokozódik a már most is jelentős tanárhiány. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy sokszor nem találnak szaktanárt és a nagy számú helyettesítés miatt a többi tanár túlterheltsége tovább nő, hanem például abban is, hogy jobb híján olyanok kerülnek tanári állásba, akiknek szakértelme megkérdőjelezhető.
A tanárokat még attól a lehetőségtől is megfosztották, hogy az általuk legjobbnak tartott tankönyvet rendeljék meg. Míg Európa szerencsésebb országaiban van minőségi tankönyvválaszték, nálunk csak gyengébb egyentankönyv jut a gyerekeknek, az is csak kölcsönbe, hacsak a szülők nem vállalják, hogy a tanárral egyeztetve önköltségen maguk intézik a könyvvásárlást.
Magyarországon óriásiak a társadalmi szakadékok, az oktatási rendszer nem segíti hatékonyan a hátrányos helyzetűeket, sőt a kormányzat a nyelvvizsgához kötött egyetemi felvételivel csak tovább növeli az esélyegyenlőtlenséget. Növeli az esélyegyenlőtlenséget az is, hogy az egyházi iskolák válogathatnak a jelentkezők közül, és közben többlettámogatást is kapnak. Emiatt – különösen a kisebb településeken – az állami iskolák gyengébb színvonalon, szegregált oktatási intézményként kénytelenek működni. A felnövekvő generációk így továbbviszik és erősítik a társadalmi különbségeket, az emiatt növekvő társadalmi feszültségeket és a gyenge oktatás árát pedig gyermekeinknek kell majd kezelni és megfizetni. A kormányzat eközben a cégek rövid távú érdekeit kielégítő szakképzést erőlteti, pedig lenne rá lehetőségünk, hogy minden gyermeket eljuttassunk a XXI. századi készségeket nyújtó érettségiig, erre vonatkozó kormányzati stratégia azonban nincs.
A kormány a valódi problémák orvoslása helyett azonban 2019 nyarán olyan törvénymódosításokat hozott, amelyek tovább csorbítják az iskolák és a szülők jogait. Az intézményvezetői kinevezéseknél még annak a lehetőségét is elvették, hogy a tantestület, a szülők és a diákok véleményezzék a jelölteket, zöld utat engedve ezzel a diktatórikusan kinevezett, szakmailag megkérdőjelezhető igazgatóknak, ami tovább gyengíti a kreatív tanári közösségek munkáját. Az alternatív iskolákat pedig azzal sodorták kiszolgáltatott helyzetbe, hogy nem térhetnek el 30%-nál jobban az állami tantervtől, miközben nem lehet tudni, hogy a törvényt valójában hogyan is kell értelmezni.
A további törvénymódosítások is mindannyiunkat érintenek. Az iskolaérettség megítélésének felelősségét elvették az óvodától, ahol a gyermeket ismerve és a szülővel egyeztetve a pedagógiailag legmegfelelőbb döntést hozhatták, helyette egy arctalan hivatalos szerv a gyermek ismerete nélkül kényszerítheti 6 éves kor után minél hamarabb az iskolába a gyerekeket. Csorbultak a szülői jogok a kötelező óvodáztatásnál is, a szülők ezrei által igénybe vett magántanulói státuszt pedig megszüntették, helyette szintén egy arctalan hivatalos szerv ítéli meg a szülők kérését, hogy gyermekük iskolába járás nélkül, de rendszeresen vizsgát téve teljesítse tankötelezettségét. Mindezzel veszélybe sodortak számtalan olyan kreatív pedagógiai kezdeményezést, ahol az állami oktatásból kiábrándult szülők támogatásával a gyermekek egyéni igényeire odafigyelő tanulócsoportok keretében sikeres oktatás zajlik.
Gyermekeink érdekében ne maradjunk szótlanok! Valamennyien tehetünk a jobb oktatásért, ha beszélünk a problémákról! Magyarázzuk el a kormány szakmaiatlan lépéseinek hatásait azoknak az ismerőseinknek is, akik ezekkel a kérdésekkel kevesebbet foglalkoznak! Ha kell, akár személyesen beszéljük azokkal, akik nem értik az összefüggéseket! Álljunk ki ne csak saját gyermekeink, hanem szülőtársaink gyermekei mellett is! Legyünk szolidárisak, vállaljunk felelősséget közös dolgainkért! Ne fordítsuk el tekintetünket a gyermekek szenvedése, életesélyeinek rombolása elől még akkor sem, ha ezt egyesek “politizálásnak” minősítik!
Add tovább, hogy közös erővel Magyarországon is lehetséges megteremtenünk a színvonalas oktatást! Add tovább, hogy csak akkor lesz változás, ha elég sokan és elég hangosan követeljük azt! Ne támogassuk azokat, akik gyermekeink oktatásáért nem tesznek eleget! Add tovább, hogy van vesztenivalónk: a gyermekeink! Bár azonnali megoldást nem várhatunk, közösséget alkotva erőinket megsokszorozhatjuk, a jövőért tudatosan cselekedve pedig előbb vagy utóbb célba érhetünk.
Üzenjük az ország vezetőinek, hogy rossz az irány az oktatásban! Követeljük az érdemi szakmai párbeszédet az oktatás valamennyi kérdéséről! Van fegyverünk: az őszinte szó és az igaz ügy melletti kiállás! Közösen sikerülhet!