Mekkora a túlterheltség az iskolákban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Hatalmas állandósult szaktanárhiány! Több iskolában több tantárgy esetében is eléri a 100 %-ot! Ami azt jelenti, hogy egyetlen megfelelő szaktanár sincs bizonyos tárgyak tanításához egy egész tanéven keresztül.

Pedagógusként 7 éve pályán, 3 diplomával, mesterképzéssel a jelenelegi fizetésem az úgynevezett "ágazati szakmai pótlék " nélkül (azaz segély, mert szégyen a fizetésed) NETTÓ 175.494 Forint. A "segély " összege NETTÓ 35.099 Forint. Ebből próbálok boldogulni, építkezni a befagyasztott(!) 480 Forintos üzemanyagárak mellett.

Kevés a fizetés,sok az adminisztráció,több szakember és pedagógiai asszisztens kellene hogy segítse a pedagógusok munkáját.

Két egyetemi diplomával 35 év tanítás után a nettó fizetésem nem éri el a háromszáz ezret. A szakképzésben tanítok és ott nem emelik a fizetéseket mint más oktatási területen. Két éve nyomták ki a szemünket 10 százalékkal. Segítséget várunk,kiközösített és megalázott helyzetben vagyunk.

Borzalmas, hogy nem szakos fizika ès kémia tanárok hiánya olyan nagy terhet nyom diákra szülőre és nem utolsó sorban a pedagógusokra, hogy az ész megáll. Így a természettudományok még mutatóban sem állják meg a helyüket. És ha valaki erre fogékony is lenne maximálisan elveszti az érdeklődését. És a tudása sem olyan lesz, mint akiket szakos tanárok tanítanak.
Úgy le vannak terhelve a gyerekek, olyan felesleges anyagokkal, aminek a fele is elegendő lenne.
Nem normális, hogy egy hetedikes gyereknek nulladik órával kezd egy napot és hatodik órája is van.
Kegyetlenség és maximálisan szakmaiatlan, hogy mivel akkora a tanárhiány, emiatt a matek és angol órákat úgy tudják megoldani, hogy két nap alatt le van tudva az egész heti matek. Négy óra két nap alatt, tehát ülepedés, gyakorlás nincs is mert haladni kell, mert a tanmenet megkívánja, hogy szinte minden órán új anyagot vegyenek Ergo két nap alatt négy új anyag. Embertelen!!! És hiába szegény pedagógus is mit tehet...
Emberibb oktatást könyörgöm!!!

Mindazon problémák mellett, melyeket mindenki tud és sokan írtak, gond az is, hogy a tanárok nagy része fél. Fél véleményt alkotni és nyilvánítani, fél sztrájkolni, félti a megélhetését. Nincs autonómia, kritikus gondolkodás, hogyan is tudnák demokráciára nevelni a gyerekeket? Nincs szolgáltatási szemlélet, kommunikáció és együttműködés a szülőkkel, nincsenek fejlesztési ötletek.

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból. Túlterheltség, képesítésnélküli kollégák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező (természetesen fizetés nélküli) túlóra, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit abszolút háttérbe helyezve.
Szülő,pedagógus

Régen, ha valaki tanár volt, nagy megbecsülés és tisztelet járt neki. Szomorú, hogy ma már nem hogy ez nincs így, de sok esetben szinte "lenézés " jár érte. A tanárok fáradtak, a sok továbbképzés, portfólió leadás után egy nevetséges összeget kapnak, amiből talán ha a lakbérre telik. Egy friss diplomás magyar tanár ismerősöm nem tud tanárként elhelyezkedni tekintve, hogy pályakezdőként 140 000 ezer forintot ajánlottak neki több iskolában is. És hogy ezért az összegért mit kell csinálni egy hónapban? Dolgozatot összeállítani, dolgozatot javítani, óratervet készíteni, konferenciákra járni, kirándulást szervezni, kirándulásra kísérni a gyerekeket, délutáni ügyeletek, speciális igényű diákokra figyelni, szülői értekezletet tartani és a lista vége nagyon messze még. Hogy ezért ki a felelős? A tanár vagy az iskola, hogy nem tud több bért adi, esetleg a gyerekek, akik nem bírják a terheket vagy a szülők, akik minnél jobb körülményeket szeretnének gyerekeiknek? A felelős a teljes rendszer. Elavult, nem fejlődik, nem veszi észre a benne lévők igényeit. Szörnyű nézni ahogy az oktatásunk darbjaira hullik szét, akik pedig tehetnének ellen azok vakon nézik...

Nagyszülő vagyok és 74 éves, de még ilyen lehetetlen dolgot sohasem akart egyetlen kormány sem a szülők és a pedagógusok nyakába varrni. Szégyen és gyalázat amit ma a kormány megenged magának. TILTAKOZOM !

Gyermekem felső tagozatos és a legnagyobb problémát a napi 7-8 tanóra és az,hogy otthon még legalább 2-3 órát tanulnia kell. Ez nem mind szóbeli tanulás, hanem írásbeli és projektfeladatok is vannak.
Szabadidőre, sportra alig jut ideje. A tananyag vagy a tanórák csökkentésével elérhető lenne, hogy ne 7-8 órája legyen.
Gyermekvédelmi szakembert még nem is láttunk!
Tanárok bére amíg nem emelkedik az Aldi/Lidl/Tesco/összeszerelő üzemben dolgozó bérek fölé, nem marad a pályán olyan, aki megélne a 200-250000 Ft-os nettóból. Ha egyedülálló egy pedagógus, még nehezebb a helyzete.

Kevés fizetésért, magas óraszámban és idő hiányában mindenféle egészségmegtartó tevékenység nélkülözésével dolgozom 3 diplomával 25 éve a pályán. Mindezt saját családom anyagilag és lelkileg is elszenvedi. Saját nyomoromon felülemelkedve próbálom nap mint nap tanulóimat lelkesíteni és igyekszem jó példát mutatni emberileg is. Nagyon nehéz. Hittem, hogy másképp lesz, de 25 év hosszú idő, ez a hajó már sajnos elment. Fáj, hogy Magyarországon sok ember nem is becsüli a pedagógusi munkát. Mindennek másképp kellene lennie!

Forrás hiány, a nat ami felesleges , értelmetlen módon van megalkotva , a készségfejlesztés helyet a lexikális tudást tolja ész nélkül. Az alulfizetett pálya miatt , a valóban gyerekszerető és központú tanárok egyre kevesebben vannak, helyüket a túlélők veszik át akikben semmilyen elhivatottság sincs a hivatásuk iránt . Feleslegesen magas óraszám ami túlterheli a gyerekeket és a tanári kart is , oktatási anyagok kellékek hiánya , aminek a pótlása vagy a tanárra vagy a szülőkre marad , az oldjuk meg okosban módszerrel.

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

Az oktatás egy nagy ?! A tankönyvek nem egyértelműek semmi szabály nincs úgy leírva pl matek tankönyvben ahogy anno a 90es években! Mozaik tankönyvkiadó! Túl vannak a gyerekek terhelve a sok- sok tananyaggal ami a nagyja felesleges!! Olyan dolgok is ami az életben soha nem is lesz rá szüksége!Soha nem is fogják használni! Az online oktatás is egy felelőtlen döntés volt! " tanítsd a gyerekeket 100%ban te azaz mi szülők!! Az egyes tanárok is sokat várnak el a gyerekektől pl hétfőn új anyag kedden meg feleltetem a 3/4 osztályt ülj le 1es! Hihetetlen. Nyilván egyes gyerekekkel is van nem kevés probléma de ez nem normális dolog! Na meg ez a 200%-OS értékelés??... ilyen az én időmben nem volt a meg olyan sem hogy diszkrimináció!!! " ha nem jár a gyerek kosár edzésre akkor jól megszívatom természet ismerettel mind a heti 2 órán írok ne neki 1-1 egyest vagy akár 3 at mert megteheti! Tönkre teszik a gyerek életét egész életére!!! A másik alsóba megkedveltetik a gyerekekkel a tanulást felsőben meg jól megutáltatják! Ennyit szerettem volna leírni.

Tavaly ilyenkor még diák voltam, most 18 évesen nettó 370-et viszek haza pályakezdő szobafestőként. A 26 éves tanár nővérem mesterdiplomával 6 év egyetem után nettó 205 ezret keres. Már nem hazudja a diákjainak, hogy tanulni megéri, mert azon gondolkodik, hogy itthagy mindent és megy ki takarítani Ausztriába.

Fájdalmas látnom családi és baráti körben, hogy a pedagógus hivatás ma mennyire lenézett. Kívülálló nem érti, milyen türelem és elhivatottság kell ehhez a munkához, cserébe nincsenek megfizetve, megbecsülve. Az ország szégyene ez a helyzet.

Fizikailag is összeomló iskolák. Használhatatlan tankönyvek, értelmetlen tananyag. Túlterhelt gyerekek. Egyes szakokból általános tanárhiány. A fiatal pedagógusok kiégnek, a legjobbak elmenekülnek a pályáról.

Munkaidőm leteltével és munkaidőn túli kötelezettségeim (adminisztrálás, felkészülés) ellátása után minden nap, sőt gyakran hétvégén is plusz munkát kell vállalnom (óraadás, egyéb szellemi munka) sokszor megalázó óradíjért, hogy a felszínen maradjak. Nem kényelemért. Nem nyaralásért. Alapvető dolgokért.

A jelenlegi problémákat - a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányát, alacsony megbecsültségét, túlterheltségét és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő emberellenes bürokrata döntéseit, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáit - hosszú évtizedek óta halmoztuk fel magunknak. Ez azt igaolja, hogy nekünk, magyar embereknek nem igazán fontosak a gyermekeink. A süllyedő spirálban mozgó diszfunkciponális oktatási rendszert a jelenlegi kormányzat a gyermekek és szülők érdekeitől csaknem mindenben eltérő saját érdekei előmozdításrea használja ki, ez gyorsulva rontott a korábbi helyzeten, és nem vált ki különösebb társadalmi tiltakozást.

Óvodától a középiskoláig szükséges lenne a csoport-, illetve osztálylétszámok csökkentése. Ilyen magas létszám mellett a gyerekekre jutó egyéni figyelem nagyon kevés, arra sem elegendő, hogy alaposan megismerjük az egyes gyerekeket. SNI és BTMN gyerekek integrálásának feltételei egyáltalán nincsenek meg. Nagy a hiány fejlesztő szakemberekből, pedagógusokból. Értelmetlen adminisztráció, portfólió írás veszi el az energiát, növeli a stresszt a pedagógusokban. A kirakat a fontos, és hogy papíron minden rendben legyen, a valóság nem számít. Az általános iskolai évek adjanak lehetőséget a gyerekeknek, hogy jobban megismerjék magukat, a fő cél a személyiségük kibontakozása legyen az alapkészségek megszilárdítása mellett. Középiskolában sok életre nevelő ismeret: kommunikáció, pénzügyek, érzelmi intelligencia, önismeret stb. lenne szükséges és kevesebb lexikális tudás.

Egy darabig azon aggódtam, hogy mivel fogok tanítani, ha semmilyen eszközt nem kapok, de aztán rájöttem, hogy 2-3 év múlva, csak én leszek szakos tanár az intézményben..

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

Fáradt tanárok, elavult tananyag. A 2020-as NAT még rosszabb mint az elődje. Magas óraszámok felesleges tantárgyakból a középiskolákban.
Felszereléshiány. Mi már beosztjuk, mikor ki vesz normális és használható krétát, vagy táblafilcet.

24 éves pályakezdő óvodapedagógus vagyok, a környezetemtől már akkor is szánakozó pillantásokat kaptam, mikor jelentkeztem az egyetemre. Imádom a gyerekeket, imádom a munkámat. Imádnám, ha nem kellene minden nap másik csoportban helyettesítenem az óriási munkaerőhiány miatt, ha békénhagynának a gyakornoki portfólióval és minősítő vizsgával, aminek a bérek minimális változásával még valami értelme is volt, de így felesleges időpazarlás… ha nem kellene délelőtti és délutáni felesleges programokra kísérgetnem a gyerekeket, ahelyett, hogy a csoportomban megadjam nekik a kellő fejlesztést. Így értelmetlen a diplomám, értelmetlen az egész munkám, gyerekmegőrző lett az óvoda. Arról nem is beszélve, hogy szeretnék már elköltözni a szüleimtől, de éhenhalni azért nem. Ilyen fizetésből sajnos azzal járna, babysitterkedéshez viszont “sok” is.

Szeretném, ha a tanáraink motiváltabbak lehetnének, mert ez nem csak a multiknál fontos. Tudjuk milyen sok múlik rajtuk, Hogyan lehetnének fogékonyak a gyerkőcök, a családok problémáira, ha ők maguk közönnyel néznek szembe? ,

Annak ellenére, hogy szülő vagyok mégiscsak tudom, tudjuk, hogy betegségek, vizsgák, sztrájk miatt van olyan tanár, aki egy adott napon 9! órát tartott meg (vagy helyettesített). Ingyen! Mert helyettesítésért pénz állítólag csak 30 nap után jár. Alapvetően inkább gátolni próbálják a sztrájkot is, mint támogatni - hivatkozási alap mindig van, hogy miért pont most nem jó.

(Bár megjelöltem a járásközpontot, de nem szeretném, ha kiderülne, melyik városban történik ez, mert egyetlen tanárnak sem szeretnék rosszat!)

Közben a tankönyvek is pocsékak. A 9.-es földrajzkönyvben pl. van olyan fejezetzáró kérdéssor, amire a választ két fejezettel később tanulják.

Az általános iskolában felső tagozatban 4 év alatt összesen 5 nyelvtanárom volt. 8. osztályban heti két oŕat az egyik tanár, a harmadikat pedig egy másik tanár vitte, csoportösszevonással. A fejlődésünk csapnivaló volt emiatt és gimnáziumban emiatt a rosszabbik nyelvi csoportba jutottam, mely tovább fokozta a lemaradásomat. Két magántanárhoz járva, 3. próbálkozásra sikerült letennem a nyelvvizsgát 12.osztályban, hogy ne az egyetemi éveim alatt kelljen megcsinálnom. A magántanárokat persze a szüleim és az iskola melletti diákmunkám segítségével tudtam kifizetni, ugyanis a lemaradásra támogatást nem nyújtanak a diákok számára. És hogy erre miért volt szükség nekem aki orvosi egyetemre jár?! Mindössze azért, mert az állam kötelezővé tette és enélkül nem kaphatnám meg a diplomámat.

Azt tapasztalom, hogy kaotikus az oktatás, annyira nem a gyermekről szól már, valahol nagyon elment rossz irányba a dolog. Intézményből kilépve még este tízig naplót, adminisztrációt készítük. Ez idő alatt rengeteg fejlesztőjátékot tudnék gyártani az oviba a gyerekeknek. Nem tudom van-e még olyan diplomás munkahely, ahol diplomaszerzést követően újra vizsgázni kötelező!! Be kell látni ezt a merev rendszert a mai pályakezdő fiatalok nem nyelik le, be kell látni, hogy Magyarországon nem jött be az életpályamodell. Első körben nem csináltam meg, de másodikba sem fogom. Ha eljön az idő, nagy bánatomra más irányba kell mennem majd.

Amikor a kollégàim Covid betegek voltak, 10 nap karanténba kerültek. Van aki ezalatt sem gyógyult fel, az orvos nem engedte vissza. Hiànyzàsuk alatt helyettesíteni nem kellett őket,pedig valamennyi órát nyertek volna vele.
Mivel év végén az éves óraszám 90 százaléka meg KELL, hogy legyen, ezért most pótolhatják azokat az óràikat, amikor tàppénzen voltak! Ingyen.
Ha a betegségük idején helyettesíteni kellett volna őket, azt ki kellett volna fizetni.
Az Audiban is le kell gyártani utólag azt, ami elmaradt a táppénz miatt?

Gyógypedagógus vagyok egy budapesti EGYMI-ben. Sorra mondanak fel a kolléganőim. A betegségek miatt voltak napok, hetek, amikor alig tudtunk nyitva tartani a hiány miatt. Nyitástól zárásig dolgoztunk, helyettesitést nem számolhatunk fel, mivel asszisztens pedagógust és fordítva, nem helyettesíthet! Persze csak papíron. Reggel korábban megyünk,hogy takarítson, mert ennyi bérért nem jön senki felmondott kolléganő helyett. Én, mint vezető, felmosok, levelet söprök, fát metszek...a szerencse az, hogy nagyon jó a csapat. Csak fogyunk, a jók élmennek, nem a munka miatt, a körülmények, a meg nem becsülés miatt. A fizetés kevés, de vállalunk más munkát, így csak megélünk valahogy. Amikor azonban olyan emberek döntenek, akik gyereket sem láttak, nem hallgatnak azokra, akiknek ez a hivatása, az elszomorít. Nagyon!!

Pedagógus hiány! Túl sok értelmetlen tananyag!

Óvodapedagógus és szülő is vagyok ugyanabban az óvodában. Integráló óvodaként sok a különleges bánásmódot igénylő gyermek, csoportonként min. 3-4. és akkor a többi "nem papíros " gyermekről nem szóltam... A pszichológusunk 2-3 délelőtt van ott 8 csoportra... mivel másik óvoda is tartozik hozzá. A logopédussal ugyanez a helyzet. A kisfiamnak csak 2 enyhébb artikulacios zavara van, ezért várólistás, és 0 sansza van arra, hogy idén bekerüljön a különben alanyi jogon járó ingyenes ellátásba. Szeptemberben iskolás lesz. Az óvónői keresetemmel nem fogom 5-6 ezres külön logopédiára járatni. A kislányommal ugyanez a nóta, aki azóta már elsős, de ott is csak várólistás.. Ja és egy másik iskolába kelle őt logopédiára járatni ( napközben) mert náluk nincs logopédus... Bp. 13. Ker

Jó hírű gimnázium

Fizika tanárt nagyon nehéz találni. Nálunk tanárjelölt és nyugdíjas bevonásával oldják meg a hiányzó fél állást.
A Biológia tanár gyereket vár, így most a többiek helyettesítik. Valaki jelentkezett a helyére, várjuk, hogy eljön-e.
Ha valaki beteg, nagyon sok a túlóra a legtöbb tárgyból.
A közeli általános iskolában nem tudtak ellátni egy teljes matematika tanári állást a kötelező oltás bevezetése után.

A NAT esetében a tananyagot értelmetlenül csökkentik, ha már túl soknak tűnik. Olyan fejezeteket húznak ki, ami nélkül nem lehet a későbbieket megtanulni. Nem beszélve arról, hogy aki nem tanul a 9-10. évfolyamon eleget, az később is csak nagyon nehezen tud az emelt szintű érettségire felkészülni.
Sokkal szélesebb körben kellene megvitatni az egyes iskolatípusok alaptantervét és időt hagyni arra, hogy tisztázódjon, mi a fontos!

Szülőként felháborít, hogy gyermekemnek egy év alatt 3 történelem tanára volt, a tananyaggal egy évvel lemaradva. Tanárai túlterheltek, némelyik motiválatlan, így nehéz felkészülni az érettségire, nyelvvizsgára.

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Szaktanár hiánya miatt a gyereket magánórákra kell járatni.
A napi 6,7 tanóra, majd a másnapra felkészülni nagyon sok, a gyerek nagyon fáradt.
Nagyon sok a felesleges tananyag.
Rá kell bízni a tanárokra a gyerekek nevelését és tanítását.
A politikus ne szóljon bele.
Sokkal több pénzt az oktatásba és ne a sportba.

Kevés szaktanár. Sok óraadó. Alkalmatlan, kényszerbõl felvett kollégák. Sok helyettesítés.

Minden nap izgulok, hogy elsős kisfiam csodálatos tanítója feladja, és pályát vált. Mert több nyelven beszél, mert fiatal, mert folyamatos ellenszélben, nevetséges bérezésért dolgozik.

Nyugdíjas pedagógus vagyok. Öregségi (de csúnya szó) nyugdíjas. Amikor eljött az ideje, szerettem volna még tovább dolgozni, mert úgy éreztem, van még bennem erő. Igaz nem teljes foglalkoztatottságra, de heti 5-10 órát fel tudtam volna vállalni. Egy évet sikerült az intézményvezetőnek kiharcolnia a KLIKk-nél. A törvények nem tették és nem teszik lehetővé a nyugdíj melletti munkavégzést. Igaz csak a pedagógusnak. A Kormánynak nincs szüksége a tapasztalt pedagógusokra.

Egyik, elmúlt 32 évben hatalmon lévő politikai irányzat sem tett megnyugtató, markáns lépéseket a pedagógusok érdekében! Nem hagyhatjuk magára a pedagógusokat!

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

Sajnos érezhető a pedagógusok túlterheltsége. A munkaórák száma rengeteg és ez nincs honorálva. A technológiai szükséglet nagy részét a szülők adományozzák, mert az iskolának nincs rá kerete, a bürokratikus procedúra elhúzódik az eszköz beszerzéseknél. A mindennapi feladatok ellátásához szükséges felszereléseket is nehezen kapják meg.

Kritikán aluli a fizetés, a megbecsülés és a színvonal.

Az iskolánkba immár 3 éve nem tudnak matematika szakos tanárt felvenni. Az 5-6. osztályokat tanítók, iskolatitkár, gyógypedagógus tanítja.

Nincs elég megfelelő szaktanár, nincsenek fejlesztő pedagógusok, nekünk szülőknek privátban kell megoldani mindent, ha a gyerek nem kapja meg a határozatban szereplő fejlesztést. A mi iskolánkban folyamatos a tanárhiány, a jelenlegi állomány tele van nyugdíjas, vagy nyugdíj kozeli tanarokkal...A tankönyvek értelmetlenek, köszönő viszonyában sincsenek a munkafüzetekkel, sokszor csak a neten találunk választ a kérdésekre...Reméljük lesz vmi változás, mert ez így katasztrofális...

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

Nincs szaktanári! De az elvárás az megvan. Persze, hogy nem érnek el kimagasló eredményeket, csak akik megtudják oldani, hogy gyermekükkel külön foglalkozzon hozzáértő ember. Mi pl megfizetni is tudnánk, még sincs rá jelentkező. (Magán iskolát viszont nem tudnánk 3 gyermekünknek biztosítani) Illetve a tananyagot is csökkenthetnék, beérnénk a sok hülyeség nélküli tanulni valóval. Sajnálom a tanárokat is leterheltek, ki vannak égve, a fizetésük kritikàn aluli. Igenis a bele fektetett energiájukat is fizessék meg, jár nekik is!!!

Az oktatás színvonala romlik, helyettesítések száma (nem szakos tanárral) óriási.

Sajnos szulo is es ovodaban dolgozo pedagogus is vagyok.
Iszonyu tulterheltseg alatt dolgozunk. Nem vagyunk megbecsulve. :(

Azt tapasztaltam, hogy nem jut idő a gyerekek olyan kompetenciáinak a fejlesztésére, amelyek révén valóban rugalmasan lennének képesek alkalmazkodni a rohamtempóban változó világ sokirányú kihívásaira. Például az információk értelmezése, rendszerezése és felhasználása terén, az önálló vélemény megfogalmazása és képviselete, valamint a vitakultúra terén.
Nagyon hiányolom az informatikai képzést, az állampolgári ismereteket és természetesen az idegennyalv-oktatás terén is sokat kellene fejlődni.
De ami a legfontosabb, nem kellene tömni a gyerekek fejét adatokkal, hanem sokkal jobban kellene építeni a mindenkiben meglévő kíváncsiságra és tanulási vágyra! A tantárgyakat össze kellene kapcsolni, holisztikus szemlélettel közelíteni a világ dolgaihoz.

Hegedűtanárnő vagyok, Szegeden diplomáztam (előadómüvészként és hegedűtanárként is).
Az első évtized alatt, mióta elkezdtem tanítani, jelentős romlást tapasztaltam a "pedagógus életpályamodellben ". Felfoghatatlan számomra, hogy mekkora arányban elszegényedett a népesség, ennek hatása miatt például a az általános iskolában ahol gyermekkoromban 750 gyermek tanult mire visszamentem tanítani (összesen alig több mint 200 gyerekhez) addigra a gyerekek 80 százaléka volt hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű. (Gyermekkoromban az arány a töredéke volt.) Így tulajdonképpen etetni jártam le a gyerekeket, nem zenélni tanulni.
A másik nagyobb város sokkal jobb volt, ott már válogatott gyerek-gárdával dolgozhattam, jobb körülmények között, ott viszont már a tanárhiányt érezhettem meg. Az ottani zenetanár gárda majdnem fele máshonnan járt át tanítani, mert nem volt ember, aki vállalhatná az elvégzendő feladatokat.
Újabb élethelyzet változás miatt ismét költöztem, kaptam is volna állást, ha elvállalom, hogy a hegedűsök mellett a gitárosokat is tanítom. (Tehát hogy így remélem mindenkinek világos, hogy egy hangszer mesteri szintű elsajátítása HÚSZ ÉV!!!!!!!!! És nekem 27 évem alatt egy hangszer elsajátítása volt a cél, a hegedűé. Semmi közöm a gitárhoz. És aki szerint mindkettő húros hangszer, nem lehet az olyan bonyolult, üzenem, hogy remélem wc pucoló tanítja a gyermekének a biológiát, mert pont amnyi köze van egymáshoz a két dolognak.)
Végül megint egy másik városban kötöttem ki, ahol egy remek zeneoktatási intézményben dolgozom óraadóként, (itt hozzá kell tennem, hogy a megtartott óráimért kapom a pénzt, így a tetemes adminisztrációt ingyen csinálom, ami például az év végi adminisztrációnál ingyen ledolgozott napokat is jelent).
Természetesen életemben soha nem éltem meg a tanításból.Mellette szimfonikus zenekarokban dolgozom.

Az előttem lévők nagyjából mindent leírtak. Diákként túl vagyok terhelve, felesleges anyagok, napi 8 óra, plusz otthon tanulás... A tanáraimat sajnálom a túlórák, a nevetséges fizetés és a társadalom felől érkező megvetés miatt. Anyukám is pedagógus, tőle látom, hogy nincsenek megfelelő körülmények az intézményekben, a szülők általában (tisztelet a kivételnek) ellenségesek és még a gyereket is a pedagógusok ellen uszítják.
Már most hiány van pedagógusokból és siralmas az oktatás, mi lesz így majd az én gyerekeim idejében?

A demokratikus jogok hiánya, amely biztosítana minden lehetőséget a nehéz problémák megoldására.Nevelői szabadság- de nem szabatosság - tanulói túlterhelés - sok felesleges tanayag, új módszerek hiánya, magas óraszám, magas osztálylétszám, amunka elismerése: anyagi, erkölcsi....

Gyermekvédelem nincs. Érdektelenség, részrehajlás és a családok büntetése jellemzi. Jobb lenne, ha ezek az intézmények inkább nem is léteznének egyáltalán. Szakmaiatlan.

Elmaradt a pandémia miatt az iskolaelőkészítés a nagycsoportban. 6 évesen iskolába kellett menni, nem tarthattam óvodában, mert jól megírta a teszteket. Első osztályban online tanultuk a betűket, nem mélyültek el a magánhangzók. Emiatt az olvasási sebesség lassú, hozza haza az 1-es dolgozatokat. Ne adjanak rossz jegyeket alsó tagozatban!!!!!!!!!!!!! Sérülnek a gyerekek! Nem tehetnek semmiről.

Legnagyobb érték a gyerek, akit az egyik (anyagilag is) legkevésbé megbecsült csoportra (a tanárokra) bízunk...nap, mint nap...

Túlterheltek és alulfizetettek vagyunk az tény.
Emellett a betöletlen álláshelyek számának növekedése további terheket ró ránk. Nehezményezem a szabad tankönyvválasztás hiányát.
Ezek tükrében elkeserítőnek tartom, hogy a szakszervezetekkel történő egyeztetést is ignorálja a minisztérium, és rendelettel próbálja meg ellehetetleníteni a végső elkeseredésünkben meghirdetett sztrájkot!

Gyermekem általános iskolájában jelenleg 4 tanári állást hirdetnek. Neki csak egy tanító nénije van, ő is már nyugdíjas korú és nincs váltója a 30 fölötti osztálylétszám mellett.
Aggódom, hogy amire felső tagozatos lesz, még nagyobb szaktanárhiány lesz.

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Iskolapszichológus 5 éve nincs az iskolánkban, ez hatalmas probléma, egyre több gyereknek szüksége lenne rá.
Az státuszok számát csökkentették, megoldásként a kötelező óraszámokat megemelték. Ezzel nőttek a pedagógusok terhei, fejlesztő órára, tehetséggondozásra, szakkörökre nem marad lehetőség.
A tantárgyak éves óraszáma, felosztása, illetve maga a tananyag sem megfelelő.
Az erősen korlátozott "tankönyvválasztásról " nem is beszélve...
Az anyagi megbecsültség hiánya miatt sokan elhagyják a pályát, vagy más fenntartóhoz tartozó iskolába mennek. Túl sok a személyi változás, még tanéven belül is. És sok esetben előfordul, hogy nem szaktanárok tanítanak bizonyos tantárgyakat.
Ez mind-mind csökkenti az oktatás színvonalát, ezt mind-mind a gyerekek sínylik meg legjobban és ez tönkretesz egy teljes generációt.

Egy színvonalas általános iskolában nincs felsős matematikatanár. Az angoltanárok évente váltják egymást. A tanárok túlterheltek, a legjobbak elhagyják a pályát.

A túlközpontosított rendszer legnagyobb vesztesei a gyermekek. Kisebb létszámokkal, pedagógiai szabadság visszaállításával- tankönyvek, módszerek választása-, a családok kárpótlásával az elmúlt két és fél tanév nevelésre alkalmatlan, személyiségi jogokat rendszeresen csorbító rendeletei miatt elszenvedett többszintű borzalmakért.
Ez egyik generációnak sem lenne szabad, hogy 3 tanévnek minősüljön.
A magyar kultúra alapjainak megismerési lehetősége tapasztalati úton majdnem teljesen kiszorult a központi előírások alapján.Vissza kellene hozni!

Fejlesztő pedagógusként dolgozom jelenleg, de korábban óvónőként is dolgoztam. Döbbenetes a jelenlegi helyzet. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre több munkát várnak el tőlünk ugyanazért a bérért, miközben egyre több a státuszt kapott gyermek. Ez nemcsak a fejlesztőket,de a csoportos óvónőket is leterheli. Viszont hiányoznak a gyógypedagógusok, pszichológusok, logopédusok. Ők inkább intézményen kívüli fejlesztést vállalnak, mert jóval többet keresnek, mint a köznevelési intézményekben.
Ha most orvosolnák ezt a helyzetet véleményem szerint már akkor is késő lenne,hisz nincs utánpótlás.

Gyógypedagógus régen nincsen, még másik intézményből sem. Rengeteg felesleges adminisztráció, a papír papírozása. Nálunk sztrájk sem lesz, mert nincs aki megszervezze. Aki meg elégedett a jelenlegi helyzettel, annak gratulálok.

Rengeteg az összevonás,a saját dolgomat csak részlegesen tudom elvégezni.A kollegáim egymás után állnak föl - a tarthatatlan helyzet miatt.Lassan már csak felügyeletet tudunk adni.

Egyre lesújtóbb amit pedagógusként tapasztalok!
Múlt héten szóbeli elbeszélgetést tartottunk az intézményünkbe jelentkező nyolcadikos diákoknak.
Az egyik tanuló félévi bizonyítványát átnézve furcsának találtuk hogy minden tantárgyból 5 osztályzata van,kivéve a biológiát,amiből 3-asa volt.
Megkérdeztük hogy alakult ez így?
Mire a tanuló azt válaszolta: Ja biológia tanár egy hónapig volt az iskolában, akkor kapott egy 3- as osztályzatot, amit nem tudott kijavítani azóta sem. Biológia szakos tanár hiányában gyakran lyukas órájuk van, vagy egy ráérö más szakos pedagógus megy be órára és felolvassa a következő leckét a tankönyvből!!!!!
Ez sajnos nem egyedi eset!!!
Az oktatói bérek szégyenteljesen, megalázóan alacsonyak!
Plussz munka vagy szülői, házastársi segítség nélkül képtelenség megélni belőle.
Számos kollégám 30-40 évesen a szüleivel él, mert albérletre nem futja a fizetésből.Esélyét sem látva a családalapításra, önálló életre!!!!!

Nagy a pedagógus hiány, így a többiek vannak túlterhelve!!! Nyugdíjas napközis tanítók, szaktanárok próbálnak helyt állni több-kevesebb sikerrel... Fejlesztő pedagógus, logopédus sincs pedig volt és szükség is lenne rájuk!!!

Pedagógushiányban szenvedünk, napköziben pedagógiai asszisztensek "tanulnak " a gyermekekkel. Akik közül van aki minden megtesz, de többen csak éppen hogy most végezték el az 1 éves(!) Képzést. Nem véletlen tanul egy pedagógus főiskolán, nem helyettesíthető az egy 1 éves képzéssel. Megfizetés arányában az elhivatottság, hozzáállás, alázat sincs meg egy pedagógiai asszisztensnél, tapasztalat gyakorlat szintúgy. Nagyon jó segítők ők egy elhivatott pedagógus mellett, de nem helyett!!!

Csatlakozom és támogatom is ebben a pedagógusokat! Az óvodában csoportonként már csak egy óvónő van a gyerekekkek. Az iskolába megszűnt az iskolaotthonos osztály, mert nem tudnak egy osztályhoz 2 pedagógust beosztani. A napköziben pedagógiai asszisztensek vannak a gyermekekkel. Sokszor a helyettesítésben is ők segítenek. Nálunk már arra is volt példa, hogy a portás volt a felügyelő személy. Lelkiismeretes pedagógusaink vannak, akik remekül helyt állnak. Szeretnénk, ha sokáig pedagógusok maradnának! Becsüljük meg Őket!!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

Gyógypedagógiai intézményben autokrata vezetés, kiégett, alulfizetett szakemberek. Nagy a fluktuáció, a szakemberhiány. Állandó gyógypedagógus és gyógypedagógiai asszisztens hiány van, ezért általános a túlterhelés, ami súlyos problémákat okoz a mindennapokban. Az ideálisnál magasabb osztálylétszám. Sok a pszichés zavarral küzdő ön és közveszélyes gyerek, akik nem közösségbe valók és állandó veszélyt jelentenek társaikra, tanáraikra. Nem szaktanárok tanítják a tantárgyakat. Sokszor asszisztensek tartanak órákat. Oktatási eszközök teljes hiánya tapasztalható. Az online oktatásra alkalmatlan eszközparkkal rendelkezik. A karantén idején az iskolába járó tanulóknak nem tudták biztosítani az online órákba való becsatlakozást.

Szülőként és 33 éves pedagógusi munkám alapján is csatlakozom azokhoz, akik méltánytalannak, gyalázatosnak tartják a pedagógusok megítélését és bérét. A leggyengébb, nevüket alig leírni tudó, 14-17 évesen segédmunkásként dolgozók jó esetben 5-6 nap alatt keresik meg egy tanár fizetését.Nincs értéke a tudásnak, nincs motivációja a diáknak és pedagógusnak sem Aki ezt nem látja, és nem tesz ellene / érte, az felelőtlen, és nem számol a beláthatatlan következményekkel.

Egy életet ledolgozó pedagógusnak nagy eséllyel nem éri el a fizetése a nettó 1000 eurót... Nem a pályakezdőkre gondolok, a 40 évet ledolgozó ped2-es kollegákról beszélek! Szégyen, gyalázat!

A létminimum szinten élek, pedagógusként dolgozok 13 éve. Bizonytalan a jövőm, kilátástalan vagyok. Az életben semmire se mentem, a szüleimnél kell laknom 36 évesen.

2013 óta zuhanórepülésbe kezdett az oktatásügy.
Az iskolák felkészülés nélküli állami fenntartásba helyezése tragikus állapotokat eredményezett. Minden ezzel kapcsolatos döntés átgondolatlan, koncepció nélküli, minden szakmaiságot nélkülöző és végzetes következményekkel járó volt. A hazug kommunikáción alapuló fizetésemelések valós eredményeként ekkor kezdtek a pedagógusok folyamatosan távozni az iskolákból. Évekig a legalapvetőbb eszközöket sem vásárolhatta neg az iskola. Minden arról szólt, hogy min lehet még spórolni, hogyan lehet még több forrást elvonni egy intézménytől és szinte működésképtelenné tenni egy egészen jól működő rendszert. Évekig kizárólag az elhivatott iskolavezetők, pedagógusok működtették az intézményt a szülők támogatásával. A folyamatos tantervváltoztatgatások minden stabilitást lehetetlenné tesznek, érdemi változást a gyerekek túlterheltségében egyik sem hozott. Nincs szabad tankönyvválasztás! A legjobb szakmai színvonalat képviselő tankönyveket tiltott megrendelni, az ingyenes tankönyvek egy része szinte annyit is ér. A pedagógusok túlterheltek, a 45 év alattiakat már csak az emlékeinkből ismerjük. Érdemi rendszergazdai, pedagógiai asszisztensi segìtség nincsen. Ingyen pluszmunkákban dúskálunk, nincsen elismerve a kontakt órákon kívüli tevékenységeink zöme és az sincs tisztázva, hogy mennyi ezek munkaidő igénye. Pl.: egy témazáró összeállítása, megíratása, javítása 25-30 főre, alaphangon 5,5 óra. Erre monják, hogy "megtartotta azt az 1 óráját ". El lehet képzelni, hogy a 22-26 tanórára miért is lehetetlenség úgy felkészülni, ahogyan igényünk volna rá. Ketten a saját szaktárgyainkon kívül! 5 olyan tantárgyat tanítunk, amihez nincs végzettségünk. Nincs más, aki megtenné. Egész nap rohanunk és toljuk magunk előtt az egyre halmozódó feladatokat. A tehetséggondozásról már csak álmodozom. Meg arról is, hogy a gyerekek és a pedagógusok ettől sokkal jobbat és többet érdemelnek.Tudnám még részletezni. Ez nem mehet így tovább! A gyerekekért!!!

34 éve vagyok a pályán. A tantestületünkből 3 pedagógus hiányzik, az ő óráikat felosztották közöttünk, mindenkinek heti 27-30 órája van. Mellé jönnek a felügyeletek, ebédeltetések, persze ingyen. Valaki mindig táppénzen van, vagy a gyerekei utáni szabadságát tölti, ezért sokat helyettesítünk.Többen már túllépték a 30 alkalmat, amit ingyen kellett megtennünk. A gyerekek órarendjét nagyon nehéz összeállítani az óraadó kollégák, a leterheltség miatt. A tanulók érdekei már egyáltalán nem számítanak. Testnevelés órán gyakran 3 osztály van összezsúfolva a tornateremben.

Kőkorszakban megragadt oktatási rendszer.

Súlyos a pedagógus hiány, a siralmas fizetés, a pedagógusok és diákok túlterheltsége.

Eddig szervilisek voltatok!!!
Itt az idő, csak nehogy késő legyen.
A sztrájk alapjog!

Nagyon kevés a fiatal pedagógus, nagyon sok tanár fog nyugdíjba menni néhány éven belül. Már most is több tantárgyból nyugdíjas óraadó tartja az órákat. A betegség miatt hiányzó tanárok óráit, a többi amúgy is túlterhelt kollégák ingyen helyettesítik. A tanulásban motiválatlan gyerekeket fáradt, túlterhelt pedagógusok próbálják rávenni a tanulásra.

Lesújtó a véleményem, támogatom a sztrájkot, a polgári engedetlenséget. Előre egy jobb jövő felé, hogy holnap is legyen kinek tanítani!
A SZTRÁJK ALAPJOG!

A cikkben szereplő állításokat sajnos csak megerősíteni tudom. Mindent megteszek a rám bízott gyermekek fejlődésért, erőn felül, túlórában, saját eszközökből. Sajnos sokszor mindennek a család látja kárát.

Szülő vagyok. Szülőként is látom, hogy a ma iskolába tanuló gyermekek, s az alsóbb korosztály oktatása lesz veszélyben, ha nem jön a fiatalabb generáció a pályára. De miért is jönne, a kezdő fizetés alig több, vagy annyi mint a minimálbér .A fiatalok már nyelvet, akár nyelveket beszélő felnőttek, akiknek ambíciói vannak, s nem feltétlenül "karitatív " munkából akarnak megélni.S hiába a lelkesedés, pár év után, belelátva az oktatás helyzetébe, váltani fognak.
Mindenki érintett, akár most született a gyermeke, akár óvodás, általános iskolás, középiskolás, egyetemista. De a nagyszülők az unokáink jövőjét is félthetik oktatás szempontjából.

Hatalmas szakemberhiány mind az óvodákban, mind az iskolákban, mind a szakszolgálatoknál. Nem látható el minőségi munka. Kiégett pedagógusok tömkelege:-(

A nyugdíjba vonuló és a felmondott pedagógusok helyére nem jönnek újak. Részben mert a fenntartó nem engedi, másrészt nincs is kiből válogatni. Külsős óraadókkal próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A megmaradt pedagógusok terhei halmozottan nőnek, hiszen nemcsak az óraszámukat maxolják ki, hanem a csoportösszevonások miatt több gyermekkel kell dolgozniuk. Így egy diákra sajnos kevesebb figyelem jut. A kötelező tanítási órák számába már a szakköröket és felzárkóztató foglalkozásokat sem lehet beleszámolni, így ezeket - ami még elvétve megmaradt - ingyen tartják a tanárok, diákjaik érdekét a saját és családjaik érdeke elé helyezve. De többnyire se ideje se energiája nincs a pedagógusoknak a plusz foglalkozásokra. A magas óraszámok miatt a helyettesítéseket is nehezebb megoldani, arról nem is beszélve, hogy az is ingyen elvégzendő feladat. Ez a helyzet mindenkinek rossz, és a jelenlegi feltételek mellett egyre rosszabb lesz.

Tanári kar 52 éves átlag életkorú. Nincs fiatal, nincs utánpótlás az alacsony fizetés miatt.
25-6 óráink vannak hetente, hiányzó kollégákat túlóradíj nélkül helyettesítjük, beíratják, hogy szakszerű helyettesítés- persze legtöbbször nem az, csak "maradjatok csendben, azt csináltok, amit akartok " van.
Gyerekek nem tanulnak, elkütyüzik az időt, évről-évre egyre kevesebbet kérünk tőlük, hogy az átlaguk ne legyen sokkal rosszabb, de nincs mivel rávenni őket a tanulásra. Rengeteg a tananyag és régi módszerekkel vagyunk kénytelenek tanítani. Nincs szabad tankönyvválasztás, nincsenek normális oktatóprogramok, pedig nagy szükség lenne rájuk. A Mozaik könyvek sokkal jobbak, mint a mostaniak....

A döntéshozóknak sajnos fogalmuk sincs a meglévő problémákról, a tudás fontosságáról.
Teljesen felesleges dolgok kerültek az oktatásba- a rengeteg adminisztratív feladat, a lélekölő statisztikák, értékelések lettek a fontosak az EMBER helyett.
Abban merülnek ki a pedagógusok, aminek nincs értelme; egy pár hónap múlva már nem is fontos…

Elég régóta tanítok! Elhivatott pedagógusként vagyok szülő! Fogadó órákra nem járok, jártam a gyerekeim iskoláiba. Sok fásult, szülőt-pedagógust láttam a mindennapokban ahhoz, hogy a munkaidőm után még ezzel szembesüljek újra. Pedagógusként, magamból kiindulva próbáltam egyensúlyt találni a két "szerep " meg-, és átélése közben. 56 éves vagyok, és gyakran sajnálom hogy nem vagyok pl. kőműves szakmunkás, mert a családomat nagyobb anyagi biztonságban tudhatnám, a bérem a munkához viszonyítva kiszámíthatóbb, és előre tervezhetőbb lenne.
És ezek ellenére sem hagyom el a pályám, BÍZOM a változásban.
Ui. Ha nem most, talán a következő életeim során!

Nyugdíjas pedagógus vagyok, de leányom és férje aktív pedagógusok. Aggodva figyelem az oktatással, gyerekekekkel kapcsolatos eseményeket. Bántó, mondhatom tragikus a nemtörődömség az illetékesek részéről.

Több, mint 30 éve dolgozom ugyanabban az iskolában (csak a helyszín változott - összevonás).
Néhány éven belül tizennégyen mennek nyugdíjba (én is), csak ebben az évben hárman. Évente ment el tehetséges pályakezdő kollégám, anyagiak miatt. Már most ketten is készülnek elhagyni a pályát.
Ezek a kilátások, a jövő, ha nem történik valami.
(Semmi politikai indíttatás nincs bennem, nem hiszek a csak jó és csak rossz oldalban.)
Szeretném, ha az unokáimat is olyan nagyszerű kollégák tanítanák a jövőben,mint akiket megismertem munkám során.

A pedagógusok megbecsültsége mind anyagi, mind erkölcsi szempontból soha nem látott mélyrepülésben van. Ők részben társadalmunk fennmaradásának alappillérei, reménytelenül kiszolgáltatva, megvezetve, kihasználva érzik magukat. Mi szülők sokan, sokfélét akarunk, de abban biztosan lehetünk, hogy gyermekeink CSAK előnyét láthatják majd annak, ha ez a helyzet legalább részben rendeződésnek indul. Kötelességünk az ügy mellé állni.

Napról napra élünk az iskolában. Utolsó pillanatban beugrunk helyettesíteni. Természetesen nem szakosként - csak legyen valaki a gyerekekkel - nem tudunk minőségi órát tartani. Szülőként elkeserítő, hogy az elsős gyerekemnek nem tudom jövőre ki lesz a tanítő nénije.

Egzisztenciális és megélhetési problémák a pedagógusoknál. Amelyik pedagógusnak nincsen jól kereső házastársa (ez általában férjet jelent), az nem nagyon marad meg a pályán. Ha a házastársak mindkét tagja pedagógus, akkor csak a szakmai elhivatottság tarthatja meg őket a pályán és a remény, hogy talán ez a helyzet jobb lesz.

A pedagógusok túlterheltek, meg van kötve a kezük a NAT-tal. A központi könyvek silányak. A első két gyermekem kisiskolásként még mozaikos könyvekből tanult. Van olyan, hogy a munkafüzetben egy kérdésre nem találni választ a könyvben. A kisgyermeknevelők és a szociális szférában dolgozók bére hozzá van kötve a minimálbér alakulásához. Nem értem, hogy a pedagógusoknak miért nincs. Vagy is van egy elméletem, de az nagyon elkeserítő. Minél kevesebb a gondolkodó, értelmiségi, annál befolyásolhatóbb egy társadalom. Ez félelmetes, ha ez a cél.

Az oktatás a teljes összeomlás felé tart. Nincs utánpótlás, az oktatás színvonala csökken. Itt is igaz a mondás: "kis pénz, kis foci ".

A pedagógusok túlterheltek, a társadalmi megbecsültségük nagyon alacsony.Szűk a mozgásterük az oktatás módszereinek, eszközeinek kiválasztásában, így nem is tudnak igazán pozitív, korszerű példát mutatni az önálló, kritikus gondolkodásmód kialakítására. Szinte csak a túlélésre jut energiájuk. Hol marad a korszerű, új ismeretek továbbadása, ha nekik egyáltalán nincs módjuk, eszközük ezt megszerezni, illetve módjuk továbbadni? Ideje lenne felismerni, hogy a legjövedelmezőbb ( hosszútávú) befektetés az oktatás korszerűsítése!

Kb három éven belül nem lesz szakképzett és elhivatott pedagógus a pályán. Lassan a gyermek megőrzés is lehetetlenné válik és akkor még nem beszéltünk az oktató, nevelő munkáról! Már most is érződik a hiány! Nyugdíjas és óraadó kollégákkal lehet csak áthidalni a tanárhiány okozta nehézségeket. Kedvencem ezen kívül a rengeteg összevont óra. Ezért nem jár semmi díjazás, csak több, mint kétszer olyan nehéz a megtartása, mint a sima tanórának. Hofi után szabadon: "nem baj, ha nyakig ülünk benne, csak ne hullámozzon! "

Egyre több a problémás gyerek. Nem kell hogy SNI-s legyen elég a BTMN, akkor is szét tudja verni a csoportot, osztályt, Mára már csoportonként/osztályonként 5-6 ilyen gyerek van, amihez nincs szakszolgálat, nincs aki segítse a pedagógus munkáját. ezek a gyerekek nem kapnak megfelelő ellétést és "miattuk " a papír nélküli gyerekek se. És akkor hol marad a tehetséggondozás. Már mindenki csak a negatívumok elhárításával foglalkozik, a pozitív dolgokra már semmi idő. De ezzel nem a problémás gyerekeket szeretném lehúzni, mert ez nem az ő hibájuk, hanem a rendszeré.
Nincs megfelelő és elegendő szakember. A gyerekek csak sodródnak, a pedagógusok szétszakadnak és tüzet oltanak. Hol van itt a gyerek? Hol van itt a pálya szépsége? Csináljuk, mert nekünk fontos a gyerek. A gyerekeim meg mennek az iskolába, mert kötelező, de egyre kevesebb az öröm.:( Legyen változás!

Pedagógus szülő vagyok.
Nehezen viselem a megnövekedett terheket. Annyira elfáradok a napi plusz munkáktól, hogy nincs erőm minőségben felkészülni az óráimra. Hétvégén előre dolgozom,pedig akkor kellene pihennem és feltöltődnöm. Szerettem a munkám, szerettem tanítani, a gyerekekkel lenni, játszani, beszélgetni, iskolán kívüli programokat szervezni számukra. Mára alábbhagyott a lelkesedésem. Látom magam körül az elkeseredett , kiégett kollégákat... "pedig ahol kiégés van, ott volt egyszer tűz is ". Sajnálom a gyermekem akit hasonlóan szomorú, motiválatlan kollégák tanítanak. Nem csodálkozom és nem kárhoztatom őket,,,

Egyre növekvő pedagógushiány, túlterhelt, alulfizetett pedagógusok.

< 2. oldal >