Mi a baj az óvodákban? – Szószóló a gyerekekért

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!

Mi jellemzi a mai magyar iskolákat? Ütött-kopott egészségtelen bútorok, pénztelenség, lebutított tankönyvek, átgondolatlan, felesleges tananyag. Ami nem a jövő felé mutat, hanem visszalép. A gyerekek óraszáma nem igazán csökkent. Felesleges új tantárgyak. Az oktatási intézmények, pedagógusok állandó fenyegetettsége, ellenőrzése, felesleges papírmunka, amit később senki sem néz meg. A kormány lekezelő, lenéző magatartása, a pedagógusok erkölcsi elmerését nagymértékben rombolja.

Egyre égetőbb a pedagógushiány. A hirdetésekre többségében nyugdíjas tanárok, vagy tanári végzettség nélküliek jelentkeznek. A tanárok és diákok túlterheltek. Az általános iskolák követelményrendszere túlnő mindenen. A gyerekek késő délutánig csak tanulnak, egyre több az idegrendszeri vagy mentális problémákkal küzdő gyerek.

Rengeteg munka.
Feszülő kapcsolatrendszerek.
Rendezetlen viszonyok.
Lepusztult iskolák, fáradt tanárok, a vírushelyzet miatt veszélyben lévő nevelők.

Több, mint 30 éve vagyok óvodapedagógus. Hivatásom a pedagógus pálya, el ismerik a családok a munkám,, örömmel bízzák rám gyermekeiket. Egyedül nevelem gyermekeImet, nevetséges a fizetésem. Egyre több a problémás (SNI, BTMN) gyermek egy átlag CSOPORTBAN (nincs ped. asszisztens, aki segítene munkánkban) , egyre gyakrabban kell túlóráznunk (anyagi ellenszolgáltatás nélkül - nem fizetik a túlórát). Alig van fiatal, aki ezt a pályát választja, ha nyugdíjba megy valamelyik kollégánk, hónapokig betöltetlen a helye... Hosszan tudnám még sorolni... Megalázó, hogy nem számítunk érdemben a társadalomnak.

Nem jo a rendszer. Ne egy idegen döntsön a gyerekeinkről.Bár igaz megkaptuk a plussz 1 évet de akkor is

Nagyon kevés pedagógus van.Az utazó pedagógusok egyik településről a másikba ugrálnak és még a gyerekek nevét sem tudják a sok ingázás miatt. A bérük pedig nevetséges!! Csak az marad a pályán akinek megszálottan szereti amit csinál és a családja tolerálja azt hogy ilyen kevés pénzt visz haza! A gyerekek felügyeletét délutánonként szomorú hogy akár takarító néni is elláthatja! Itt tartunk!

1.) A családok helyzete elszomorító.
Egyre több - családi - problémás gyermek jelenik meg az oktatás minden szintjén.
(Anyagi helyzet, lakhatás, étkezés)

2.) A pedagógusok helyzete siralmas.
Az átlagéletkor egyre magasabb, a fiatal pedagógusok - ha egyáltalán megjelennek a közoktatásban - 1-3 éven belül menekülnek a pályáról, mert elvárások vannak a fenntartótól, a felelősség óriási, a fizetés viszont a megélhetéshez, családalapításhoz alsó hangon sem elég.

3.) A gyerekek helyzete katasztrofális.
Az alapból is gyenge és elavult oktatás mellett a pandémia is rátett egy hatalmas lapáttal a diákok lelki életére.
Egyre több funkcionális analfabéta kerül ki a rendszerből!

---

Az egész "oktatás/nevelés/tanítás " a kormány részéről magasról le van ejtve, a szakszervezetekből bohócot csinálnak, mind a diákot, mind a szülőt, mind a pedagógust megalázzák.
Hazudozás, propaganda, hitegetés, jogi okoskodás zajlik a problémák megoldása helyett.

Munkaidőm töredékét tudom csak a tanításra fordítani az adminisztrációs és egyéb terhek miatt. Kevés fizetésem kiegészítére kénytelen vagyok mellékmunkákat vállalni, hogy megélhessek.

Az iskolánkban gyakran vannak összevonások. Sokszor a takarító, vagy a más településről bejáró gyerekeket kísérő közmunkás van bent lyukas órán, felügyel az udvaron, kíséri őket ebédelni, vagy éppen ő tartja a testnevelés órát. Logopédus már az óvodában sem volt, a családi kasszából oldjuk meg a gyerekek fejlesztését. Rengeteg a BTMN-nel küzdő és SNI gyermek van az osztályokban.

Az iskola működését a szülők által az alapítványba befizetett összegből tartják fent, ezen felül a szülök biztosítják a tisztálkodó szereket, wc papírt, maszkot, fertőtlenítőt, stb. A fenntartó a szükséges pénz töredékét állja. A felsős és alsós lányoméknál is többször van egy tanévben tanárcsere. Ha sikerül tanárt találni, próbaidő alatt felmond. Tavaly magyarból nyugdíjas tanárt kellett visszahívni. Fél évig földrajz tanár helyettesített emelt rajzon. Nyelvtanárok felnőttképzésből jönnek, nem értenek a gyerekekhez, de nincs más. És még sorolhatnám estig a problémákat. Méltánytalan és vérlázító, hogy egy 3 diplomás tanár 15 év tanítás után úgy tudja eltartani a családját két pici gyerekkel, ha éjszakánként árut pakol a tescoban. Ez mi, ha nem a legalja?

A pedagógus munkaidő végtelen, úgy tűnik. Egyre több a kötelező program este 5 óra után. Mi állandó supportban vagyunk, este, hétvégén szülői kérdésekre válaszolunk fizetés nélkül. Hétvégénk azzal megy el, hogy készülünk a következő órákra vagy éppen portfóliót írunk. A családommal már alig van lehetőségem időt tölteni, pedig kis gyermekeim vannak, de az osztályomat vihetem úszni az óráimon kívül vagy farsangi progrogramot tarthatok, helyettesíthetek ingyen. Ismerőseim kinevetnek, ha megmondom mennyit keresek.
Egy hajszál választ el attól, hogy kiírjam az idővanalamra, hogy nem pedagógusi munkát keresek.
Magyarország előre megy, mert ennél hátrébb már nem lehetünk! Ha megy egyáltalán..

Évről-évre egyre több terhet viselnek a pedagógusok. Kezdőként 18 órában tanítottunk, felette fizették a túlórát. Most az alapfizetésért 26 órát kell sokaknak megtartania. Egyébként teljesen igazságtalan a rendszer, mert van, aki 22 megtartott óráért, van aki 26 megtartott óráért kapja az alapbért. A bérek nagyon alacsonyak. A kezdő bérek bérpótlékkal érik el a minimálbért 6 év egyetem elvégzése után. Ha valaki nyugdíjba megy, sok esetben nem lehet felvenni helyette senkit, szétosztják az óráit. Bizonyos szakokon szinte nem végez pedagógus, így utánpótlásra nincs lehetőség. Vidéken még sokkal rosszabb a helyzet. Nincs szakos tanár. Egyszerre több évfolyamot tanítanak. 2013-ban lerögzítették a minimálbéres szorzót, gyakorlatilag drasztikusan lecsökkentették és tartották ezzel alacsonyan a béreket. Az életpályamodellben a minősítésekre készülés többhónapos többlettmunkával jár, ami nehezíti az adott időszakban a minőségi munkavégzést. Ha valaki mestertanár, akkor a plusz terhelés folyamatos. Az életpályamodell bevezetésével minden pótlékot töröltek. (Pl. tanácsosi címért járó bruttó 10000 forintot is, amivel a kiemelkedő minőségi munkát ismerték el korábban.) A mostani pedagógusbér emelés során nem az alapfizetést változtatták, bérpótlékot adtak, amit bármikor el lehet venni.(Évekkel ezelőtt volt is rá példa.)
A diákok túl vannak terhelve. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra. Az érettségi követelmény viszonylag gyakran változik. Sokszor a lényegesebb változtatásokat sem jelentik be időben. (régen ez két év volt) Pl. néhány éve történt, hogy kb.2 héttel az érettségi jelentkezés előtt jelentették be azt, hogy fizetőssé teszik a közgáz szakot. Nagyon sok család nem tudta vállalni a költségeket, a diákok utolsó pillanatban változtattak az érettségi tantárgyaikon és a továbbtanulási szándékukon.

A folyamatos ellenőrzések minősítés engem nagyon degradál. A folyamatos stress miatt nem tudunk elég időt fordítani a gyerekek fejlesztésére, pedig ez lenne az elsődleges feladatunk.

Az oltas kotelezove tetele miatt nem dolgozhat egy kivalo biologia-foldrajz szakos tanar (aki a gyerekek kedvence volt, izgalmasak voltak az orai), es egy kivalo alsos pedagogus sem.
Siralmas a helyzet. Minden evben uj tanarokat kapunk, a gyerekek nem tudnak hozzaszokni valakihez.
A jarvany elvileg elvonuloban van, nem ertem, ezt az oltasos torvenyt/rendeletet miert kell meg fenntartani???

Tanárhiány
Gyakran fáradt, kiégett, rosszindulatú tanárok.
Bődületes mennyiségű tananyag, túl gyors tempót diktáló tanmenetek.
Sokszor fáradt,unott, motiválatlan,ingerlékeny diákok.
Unalmas tananyagfeldolgozás, szánalmas tankönyvek.

A kormányzat erőből központosít, nem érdeklik a szakmai érvek - ez hatalomtechnikai kérdés. Csak erővel lehet hatni rájuk.

Nem tudok olyan óvodáról, ahol ne lenne pedagógushiány :-(

A gyermekem középiskolás,az elmúlt 1-2 évben egyre rosszabb lett az iskolájában az oktatás. Elmaradt órák,helyettesítések,nem megfelelően leadott órák.

Az óvónők leterheltek, egyre több a sérült, SNI-s gyerek, akire nem jut gyógypedagógus, így azt is az óvónőknek kell valahogy megoldaniuk, annak ellenére, hogy az óvodapedagógus nem gyógypedagógus. Egyre több az erőszakos, szemtelen óvodás, amivel szemben a pedagógusok tehetetlenek egy idő után. A szülők kevésbé együttműködőek, mint eddig. Nagyon nagy lelki teher ez a pedagógusoknak amellett, hogy ki vannak téve a folyamatos megbetegedéseknek, mert a szülő lázasan és hányással viszi be a gyereket,mondván nem beteg. Emellett ott a rengetek papírmunka, közben készüljön a foglalkozásra, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő ismeret szerzési lehetőségeket, mivel a szülők otthon nem foglalkoznak ezzel, mert úgy gondolják ez az óvoda feladata.
A szülőktől semmiféle tiszteletet, megbecsülést nem kapunk.
Kevés a fizetés, emelett nagyon sok a munka. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás nem jön. És akik nyugdíj mellett dolgoznak azok sem fiatalok már, kevés a türelmük a gyerekekkel, ami nem jó senkinek. Nem tudom meddig kell süllyedni ahhoz, hogy észhez kapjanak, és tegyenek valamit mielőtt megszűnik az óvodai ellátás, mert nem marad pedagógus a pályán.

Elkeserítő minden nap azt látni, hogy a gyerek mennyire rosszul érzi magát az oktatásban, pedig a nap aktív részét ott tölti. Van, hogy dühöngök, és fogadóórát kérek. Majd a fogadóórán szembesülök vele, hogy a pedagógus is vergődik, fáradt és tehetetlen. A gyerekeim értékes évei mennek kárba egy elhibázott, ostoba, múltbanéző oktatáspolitika miatt. Család szinten nagy energiákat kell mozgósítani, hogy folyamatosan kompenzáljuk az iskola hiányosságait. Ez felemészti a szülőket, a gyereket, és vélhetően az iskolát is. Hetente többször megfordul a fejemben, hogy a gyereknek jobb lenne itthon tanulni. A nyelvtanulás alapszinten működik, nagyon sok az elmaradt, helyettesített óra, amikor a tanulás helyett tanteremben "bandáznak " a gyerekek. A mindennapos testnevelés óra terem hiányában "hézagos ".
Az online oktatásban kiderült, hogy a tankönyvek nagy része használhatatlan. Egyszerűen nem lehet belőle tanulni: a gyerek CSAK SEGÍTSÉGGEL tudja használni a tankönyvet (pedig amúgy értelmes gyerek). A tankönyvek egy része innen-onnan kimásolt részeket tartalmaznak, folyamatosan bukkantunk rá a neten található szövegekre, amiket beemeltek. A szövegekek jelentős része (pl természetismeret 5-6.osztály) nem a gyerek nyelvén íródott (vajon kinek szánták?!).
A szülők elidegenedtek az iskolától, egyre nehézkesebb a párbeszéd, ami nem segít, hiszen innen indulnak az alaptalan feltételezések. Az igazgató lavírozik. Az iskolából elpárolog az őszinteség, a csapatszellem, egymás segítése.
Gyerekvédelem??? Az abúzust elkövető óvónőt az igazgatónő védte, gyámüggyel fenyegették a szülőket, mert szóltak, hogy gond van az óvodai csoportban. sorolhatnám... nagyon sok fölösleges energia megy el a rossz szabályozás, az emberhiány, a pedagógusok túlterheltsége miatt is. Irány a fizetős iskola, ami ugyan nem megoldás, de legalább a gyerek lelkét kevésbé nyomorítják. Nem tudom hány év alatt lehet ezt a 10 éve tartó rombolást helyrehozni... szomorú vagyok.

A sok online oktatás színvonaltalansága miatt nem látom, hogy fog a tizenegyedikes lányom leérettségizni. Külön tanárt anyagi okokból nem tudok fogadni.

Nagyon túlterheltek a rendszerben dolgozók, akár iskolai akár óvodai szinten. Véleményem szerint a legnagyobb probléma a munkaerőhiány. Nagyon sok a problémás gyermek, ahol a leterhelt pedagógusnak még több segítségre lenne szüksége, de lassan már óvodai és iskolai szinten is 1 pedagógus jut osztályra és csoportra is. Az így működő rendszerben minden gyermek sérül valamilyen szinten. Sajnos ez a szakma a mai fiatalok számára nem elég motiváló, sem anyagilag, sem megbecsültség szinten! ?

Túlterheltek az óvodai dolgozók.
Nincsenek megbecsülve...ezekre az emberekre bízzuk nap mint nap a gyerekeinket....nem csodálom sokszor,hogy fáradtak belefásultak a munkájukban....

Üres álláshelyek nincsenek meghirdetve.
Teljesítés kényszer a tanker felé, iszonyatos mennyiségű projekt munkák, programok értelmetlen teljesítése, a gyerekek nem sok hasznát látják, a túlterhelt pedagógusoknak még több plusz munka, ami a családjuktól és a pihenéstől veszik el az időt.
Az elvárások, követelmények zombivá változtatják a gyerekeket, nem tudják élvezni a gyerekkort, nincs idő játszani, pihenni, feltöltődni. Minden kreatív, alkotó vágyat kiöl belőlük a rendszer.

Megbecsülés,(anyagi!!!, erkölcsi) hiánya, túlterheltség (píeunka) egyre jobban jelentkező utánpótlás a szakmában, kötekező minősítési eljárás!!!(nem ez ad elismerést!)

Fontosak a pedagogusok! Keressenek rendesen

Gimnazista gyermekemnek rendre elmaradnak az órái, mert a pedagógushiány miatt nem tudják megoldani a szakszerű helyettesítést! A másik szintén gimnazista gyermekemnek az oltatlanság miatt kényszerült elmenni a kémia tanára az iskolából, most 2 tanár felváltva tanítja őket!!

Alacsonyak a fizetések a kisgyermekgondozók és az óvodapedagógusok is többet érdemelnének. A jövő generációját segítjük. Ők lesznek azok, akik majd változásokat hozhatnak.. Mi motiváljuk őket az életre és a fejlődésre..

Borzalom ami itt folyik. Nincs elegendő ember, gyerek annál több. Fizetés a béka feneke alatt, szülőktől megbecsülés nulla.

7 éve vagyok a pályán és ez a harmadik intézmény ahol dolgozom.A fluktuáció igen nagy és kevés a jó, igazán elhivatott szakember. Lassan már bárki bárkivel pótolható, mondhatni. Csakhogy az élménynyújtás, a sokoldalú személyiségfejlesztés és a differenciálás elengedhetetlen - ezeket mind mégis el kell engedni ha csak dajka néni, képzettség nélküli babysitter vagy pedagógiai asszisztens az, akire rá 'kellene bízni ' mindezt. Nem is elvarható, hogy mindezt ők végezzék .

Ahogy az sem elvarhato, hogy egy olyan fizetéssel, ami
a létminimumhoz hasonló lelkesen és a fizetésunk egy részét az eszköz és anyagigenyre áldozva, hétről hétre boldogan, kipihenten és a korszerű, módszertanilag helytálló tevékenységotletekkel megrakodva(úgy, hogy a legtöbb továbbképzés fizetős) érkezzünk minden reggel vidáman dolgozni.
Ha nem magánóvodában kezdek esélyem se lett volna kifizetni a lakbért a kezdő fizetésemből(ígyis igen erőteljes szülői támogatással indultam) . Nem mindenki ilyen szerencsés. A pálya egyáltalán nem vonzó már a fiataloknak.
Hiszen ki lelkesedne egy olyan munkakörért ami óriási felelősség innovációt, rengeteg áldozatot kíván honorárium és megbecsülés nélkül .

Pályakezdő óvodapedagógusként elég hamar szembesülnöm kellett a pedagógusokat érintő nehézségekkel és kihívásokkal. A pálya kezdete óta egyedül vagyok és magamra vagyok hagyva. Nincs váltó társam, nincs támaszom, akire szakmailag felnézhetek. Egyedül kell ezt a rögös utat megtennem. Nincs délelőttös és délutános műszakom, mert majdhogynem az egész napot lefedik a munka óráim. Nagy a teher, a felelősség és nincs senki, akivel ezt megosszam. Nem vagyunk megbecsülve és elismerve. Rengeteg a pályaelhagyó és a nyugdíjba vonuló kolléga. Kimerültek, fáradtak vagyunk. Semmi segítséget nem kapunk a szülők részéről sem. Az óvoda már csak gyermek megőrzőként fog lassan funkcionálni. Felemésztenek minket a felesleges adminisztrációk és állandó papírozások. A gyerekek elől veszik el az időt. Már hosszú ideje itthon is dolgozunk. Gyártjuk itthon is a papírt… Hova süllyedünk még? Évek óta hanyatlik a pedagógus munka. Azt hinnénk, hogy már nincs lejjebb, de mindig szembesülünk vele, hogy van még hova süllyedni.

Mind a gyerekek,mind a pedagógusok túlterheltek. Nagy szakadék tátong az óvoda ès az első osztály között. Nem a gyerek a lényeg,hanem,hogy minél több tananyagot "beleszuszakoljunk " a gyerekbe.
Másrészről viszont már ott tartunk,hogy a pedagógus szolgálja ki a diákot,semmiért nem kell megdolgoznia. Csak a gyereknek vannak jogai.
Pedagógusoknak több szabadságot! A gyerekeknek kevesebb tananyagot ès több játékot!

A diploma egy ideje a kezemben, hogy elhelyezkedem-e, mint pedagógus, viszont már kérdéses. A megbecsülés teljes hiányát tapasztalom (a családban nem egy dolgozó pedagógus él). Nonszensznek tartom a fizetést, hiszen a munkaidő végeztével nem ér véget a munka. Az adminisztráció, a másnapra való felkészülés, az eszközök elkészítése a magánélet, a család rovására megy. Arról nem is beszélve, hogy saját pénzből kell megvenni az eszközökhöz szükséges anyagokat. Egyre több a fejlesztésre szoruló gyermek a csoportokban, egyetlen pedagógusnak kell csoporton belül őket is fejleszteni + a többivel is haladni. Kötelező továbbképzések hada önerőből. "Többe kerül a leves, mint a hús "...

Túlterheltség, képesítésnélküli kollegák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező benn maradás/túlóra helyett/, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit figyelmen kivül hagyása. Mindezt saját bőrömön tapasztalom, minden írásbeli munkát, előkészületet, fogadó órát, szülői értekezletet, egyéb programot a szabadidőmben kell elvégeznem, a család rovására!

Nincs elég szaktanár. Helyettesítések jelentős túlmunkát jelentenek. Tanulási zavarral, nehézséggel küzdő tanulók integrálása nem hatékony a jelenlegi keretek között! Plusz tanár kellene az ilyen csoportokhoz! Legtöbb helyen a megfelelő fejlesztést sem kapják meg...

Felháborító ahogy a pedagógusokkal bánnak .
Megérdemlik,hogy mindenben támogassuk öket.

Rosszak. Sok az adminisztrációs munka, nincs idő a gyerekeket fejleszteni. Óvodapedagógusnak tanulok, de nem hiszem, hogy ilyen korulmenyek kozott a palyan maradok.

Egy bőlcsődei dajka...többet keres egy 20 éve dolgozó pedagógusnál....nem tőlük sajnálom.
Nincs megbecsülve a pedagogus szakma...a fiatalok nem jönnek dolgozi teljesen megértem őket. Az pályaelhagyás pedig elkezdődött. Nem értem mi az ami nem érthető ebben...

Túlterhelt rendszer, a pedagógusok megbecsültségének hiánya. Egy hétig kellene otthon maradni a pedagógusoknak talán akkor komolyan vennék őket.

Elavult oktatás. Túlterhelt tanárok, diákok. Nincsenek tanárok, emiatt az órák folyamatosan elmaradnak. A hatalmukkal visszaélnek egyes tanárok! Nem figyelnek a gyerekek igényeire, unalmas a tananyag, túl sok a magolás. Felesleges heti 5 tesi. Informatikát tanárhiány miatt 25 fős csoportban tartják, így nem lehet oktatni és tanulni. Nincsenek szakemberek( pszichológus, logopédus… ) Leterheli a gyerekeket az iskola és nincs semmi haszna, nem tanulnak semmit, amire szükségük lenne. Ha van az embernek pénze különórákra akkor tud a gyerek fejlődni( mozgás, nyelvóra…)

A tanulók és tanárok leterheltsége nagy.
A jól bevalt és a diákok számára érthető tankönyveket nem lehet beszerezni, helyettük sokszor használhatatlan az új OFI-s.
Kevés szabadidő, mind a tanárnak, mind a diáknak.
Egy elsős gyereknek napi 8 órát kell nyugodtan padban ülnie naponta (5 tanorat + 3 napköziben).
Tanárként, hogy saját gyermekemet iskolaztatni tudjam, két másodállásban is dolgoznom kell.
Szeretem a munkámat, de ez a túlzott leterheltség a kiégéshez fog vezetni.
A problémás diákok bevizsgálása, és SNI-vé nyilvánítása legalább 1 tanév (jó esetben), ekkor a rendszer hibája miatt a tanuló sérül. Nem működik a korai felismerés. Ez is hátráltatja a munkát.

Kevesebb órát,több fizetést,felszerelt iskolát,minőségi tankönyveket,ruhapénz,cafeteria,pedagógusi asszisztenseket alsóba ofők mellé ,okos táblákat minden termekbe,laptopot a pedagógusnak, otthon is internet előfizetést, ingyenes iskolai étkezés a pedagógusnak, modernül felszerelt szertárak, innovatív, kényelmes tanári szobákat!
Emberhez méltó 21.századi munkakörülményeket,és hozzá igazított bért!

Gyerekeim egy "jóhírű " általános iskolába járnak, mégis folyamatos tanárhiánnyal küzd az iskola. Nyugdíjból visszahívottak és egyetemisták váltják egymást 1-2 éves távon, a fluktuáció több tárgy oktatását teljesen ellehetetlenítette.

Túrtelhelt, fáradt, fásult alulfizett padagógusokkal nem lehet boldog, érdeklődő fiatalokat nevelni.

A lányomnak ebben a tanévben már 3 magyartanára volt. Az imádott, elhivatott magyartanárának távoznia kellett, mert egészségügyi okok miatt nem oltatta be magát. 3 hétig helyettesítette egy másik magyaros, majd január végétől jött egy új tanár. Fizikából egyetemi hallgató tanítja őket. A 2 fizika óra tömbösítve van, mert a hallgató csak egy nap tud jönni. Hozzá igazították az órarendet. Iskolapszichológusra hatalmas igény lenne, de sosem volt, esély sincs rá, hogy legyen az iskolában.

Kiégett, alul fizetett, megbecsülést, tényleges utánpótlást nélkülöző, méltatlan feltételekkel, körülményekkel dolgozó emberek próbálják a jövő generációját, a jövő adófizetőit a jövőre okítani, nevelni. Biztos sikerülni fog…?

Nagy a pedagógushiány.Erre a pályára csak az elhivatottak jönnek,akiknek nem a fizetés számít.Az életpálya modell egy nagy nulla!Aki megíratja a portfóliót,felkészül a kirakatórákra,az hozzájut plusz jövedelemhez,aki meg önerőből végzi a szakvizsgás képzéseket és önmagát fejleszti,marad ugyanott- bérben.Sokan mondják,hogy ott a nyári szünet, a 3 hónap.Aki benne van,tudja,hogy a június elmegy az adminisztrációra, az augusztus a következő tanév előkészítésére. Máshol is van szabadság, amit akkor vesz ki, amikor akar. Ez egy pedagógusnál nem így van:tanév közben nem lehet beteg, alig tud ügyeket intézni...A szülői partnerségről ne is beszéljünk!Neveletlen gyerekek jönnek az iskolába, a pedagógus a tanítás mellett neveljen is,mert otthon nem bírnak a saját 1-2 gyerekükkel, de a pedagógus 20-26 gyereket kössön le,motiválja és magas színvonalon oktassa őket.Persze vannak kivételek is,de az a kevesebb sajnos. Nem egy vonzó pálya az anyagiakat és a társadalmi megbecsülést tekintve,ideje lenne rajta változtatni!Van már olyan iskola,ahol a pedagógiai asszisztens felügyel órán.Régen az orvos,az ügyvéd,a pap mellett az oskolamester örvendett legnagyobb megbecsülésnek településen!Hol van ez már??? "Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája. " (Szent-Györgyi Albert)Tehát ideje lenne elkezdeni gondolkodni....

Szülőként: Gyermekeim 10 és 14 évesek, nem volt még egy olyan angol tanáruk sem (pedig volt egy pár), akinek angol tanári végzettsége lett volna, illetve érdemleges oktatást végzett volna.
Pedagógusként: Iskolánkból 2 olyan angol tanár távozott, anyagi megbecsültség hiánya miatt, akik évről évre több diákot jutattak el 8. év végéig sikeres közép és alap nyelvizsgáig. Nyugdíjas kollegák járnak vissza, olyan pedagógus hiányban szenved az iskola. Nincs tanári végzettséggel rendelkező fizika és kémia szakos tanárunk. Matek tanáraink is nyugdíj előtt állnak. A fiatal kollégák a pálya elhagyását fontolgatják. Én személy szerint azért maradok, mert ez a hivatásom, imádok tanítani nem tudnék mást elképzelni és persze van egy jól kereső férjem, aki mellett megtehetem, mert támogatja ezt a hobbimat....

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Kiégett, elöregedett pedagógusok, óriási adminisztrációs terhekkel. Megbecsülés hiánya (anyagiak) miatt szenvedünk a pedagogus hiányától és pálya elhagyóktól..

A gyerekek rengeteg felesleges dolgot tanulnak meg alapoktatásban. Olyanokat is amelyeket elég lenne szakosodott iskolában, pl.szakgimn., főiskola, egyetem. Ugyanakkor ami igazán fontos arra nincs elég idő, nem tud elmélyülni. A magas óraszámok miatt a gyerekek fáradtak.35 óra + az otthoni tanulás nagyon sok. nem tudnak pihenni, csak úgy levegőre menni, pedig ez sokszor hasznosabb, mint egy újabb felesleges dolgot bemagolni. Sajnos sok tanár azt hiszi az övé az egyetlen fontos tantárgy és mindent követel.

A napközi sajnos csak gyerekmegörzőként működik.A házi nincs kész vagy ha kész is van otthon kell javítani mert hibás.A kötelező napközi nagyon rossz.Ha megtudom oldani alsóban ,hogy haza jöjjön miért kötelező?A tanár kiabál a figyelemzavaros gyerekkel , semmit nem ér hogy ezt megállapították.Folyamatosan az van a füzetbe figyelj jobban!!Az óran nem figyelt!A jegyeknéknél az sni-s gyermek nincs figyelembe véve ha nem sni nincs fejlesztés az iskolába hiába kéne biztosítani az iskolának!!A tananyag olyan szinten előrébb van 4 osztályban hogy felsőbe nem tudom mit fogunk tanulni.A napközibe annyi házi van ,hogy amit fejből kell tudni másnapra arra nincs idő otthon kell még tanulni.A gyermek 8 órát tanul folymatosan es még ha haza megy kéne folytatni.De ez nem egyetem csak a 4 osztály!A felnőtt 8 órat dolgozik a gyereknek többet kell teljesíteni a sok felesleges dolog egy átlathatalan rossz tananyag miatt!Az sni- gyerek mellett kéne hogy legyen az óran egy gyógypedagógus ami nincs !Ez csak egy bélyeg a gyereknek semmi nem védi vagy segíti hogy ezt ráteszik!Sőt az hogy én buta vagyok a gyerek reszeről, és sajnos egy jó jegyér nagyon meg kell dolgozni!Ha nincs sikerélmeny egy gyereknél,minek tanuljon.Ez az egész oktatas olyan mint egy lóversenypálya,amelyik gyerek lemarad annak annyi.Pedig minden gyerek tehetséges valamibe !Csak ebben a rendszerben ez senkit nem érdekel.Az osztalyzás alapú értekeles nagyon elevult módszer!Főleg úgy ha olyan pedagógus tanít aki kivételezik modjuk egy folyamatosan hianyzó gyerek akinek a szülője szmk annak csak 1 hónappal kesőbb kell a tananyagból felelni ,dolgozatot írni.Úgy lehet 4-es tanuló valaki!A gyerekek nagyonle vannak terhelve a sok felesleges dolog miatt ami a tananyagban van!!!Nincs idő egy adott rész megérteni menni kell tovább!Minek!Nem tudnak szöveget érteni mert egy órán 1 osztályban 2 betűt kell megtanulni borzalom.Az óvoda iskola között szakadék van !Augusztusba színez babázik szeptemberbenheti 2 × 6 órája van !!Miért!!!

Két intézményben tanítok (szakiskolàk, tehát nem KLIK), a helyi általános iskola alsó tagoztàn àttanítàs van. Az óvodàkból folyamatos az elvándorlás, fiatalok alig vannak.

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Röveden tömören: Túlterheltség, alacsony megbecsülés, túlórák kifizetésének hiánya, az amúgy is alacsony jövedelem mellett. Rossz tankönyvek, emiatt tovább növekvő terhek a pedagóguson, kiegészítő eszközök a gyermekek részére, ami mindenki számára teher.

Nincs megbecsülés a pedagógusok társadalomban. Nem veszik figyelembe a pedagógusok érdekeit.

Pályakezdő óvodapedagógusként olyan dolgokkal szembesültem, amire nem is gondoltam volna. Pedagógusként, nem ért véget a munka, ha az intézményből kiléptem. (Belefulladtunk a rengeteg adminisztrációba ((éves terv, projektterv összeállítása szakirodalmakból életkornak megfelelően, reflexiók, értékelések, hiányzások, feljegyzések a csoport életéről))mindemellett készülni kellett a jeles napokra, rendezvényekre, tehetség foglalkozások tartása, 24 gyermek képességét értékelni, majd azt a szülőkkel külön időpontokba megbeszélni, szülői értekezlet témáit összeállítani, majd megtartani azt, foglalkozásra készülni differenciáltan, foglalkozáshoz eszközök készíteni pl.: mesepárna, készségfejlesztő játékok, helyettesítés természetesen ingyen, önértékelés, pedagógiai értékelés, stb...) És ugye a gyerekekkel történő foglalkozást még meg sem említettem. Munka mellett párhuzamosan végeztem mesterképzést, pont a vizsgaidőszakra esett a portfólió feltöltésének határideje, ami még több adminisztrációt, időt és energiát vett volna ki belőlem. Itt mondtam, hogy elég! Huszonévesen nem erre vágytam, nem volt szabadidőm, se hétvégém! Dönteni kellett, hogy merre tovább!

Túlterhelt és alulfizetett tanárokból áll ez az ország.

Rég vártam, hogy végre mozduljon a pedagógustársadalom magáért, a gyerekekért, a jövőnkért. Azok a pedagógusok, akik nap, mint nap fejezik ki elégedetlenségüket a megbecsülésük hiánya, jövedelmük alacsony szintje, az elavult és diktatórikus, ésszerűtlen módon megreformálni próbált oktatási rendszer miatt. Azért, hogy nap, mint nap nyomás alatt, értelmetlenebbnél értelmetlenebb elvárásoknak megfelelve kell végezniük, azt a munkát, amelyet valószínűleg nem így képzeltek. A hozzászólásokban leírt vélemények szinte teljes egészében a valóságot tükrözik, saját bőrön tapasztalt tények. Mindeközben ömlik az arcunkba az ezt kendőzni próbáló kormánypropaganda. Dühítő volt tapasztalni, hogy komplett tankerületek maradtak ki - mélyen hallgatva - a 01.31-i összefogásból, mégha ennek egyelőre csak jelképes hatása lett volna is. Karakán, valóban a gyerekekért dolgozó intézményvezetők, tanárok maradtak háttérben és nem vállalták fel ezt az összefogást. Mégpedig a fej miatt. Ahol a tankerület vezetése hű csatlósa a jelen politikai elitnek, szorosan fogva az alá tartozó tagintézmények vezetőit, megvonva tőlük olykor a legapróbb döntések jogát is, ugyanakkor részletes elszámolásra kényszerítve őket. Az tanker vezetés csírájában elfojtja az efféle kezdeményezést, az intézmények vezetői engedelmeskednek, így a dolgozói sem tesznek/tehetnek mást. Olyannyira, hogy a szülő tőlük nem is értesül pl. a 2 órás sztrájk lehetőségéről. Pedig gyerekeink érdekében nem okozott volna gondot megoldani 2 órás elhelyezésüket a munkabeszüntetés idejére, ahogyan kevésbé lényeges alkalmakkor simán kérnek erre. Ébredni kellene mielőbb, mert Magyarország olyan messzire megy ELŐRE ezen a téves úton, hogy késő lesz visszafordulni.

Feleségemmel mindketten pedagógusok vagyunk. Egy rossz állapotú, penészedésre(!) hajlamos 2 szobás házban élünk 3 gyerekünkkel, komoly nehézséget okoz pedagógus fizetésből továbblépni. Röviden ennyit az anyagi megbecsülésről, de vannak nagyobb problémák is, ezt már évekkel ezelőtt is tisztázni próbáltuk. Akkor nem tudtunk elég nagy nyomást gyakorolni a pozitív változásokhoz.
Szülőként azt tapasztalom, hogy gyermekeink tanítói, osztályfőnökei erejükön felül teljesítenek, nagyon nagy megterhelésben van részük. Le a kalappal előttük, hogy ilyen körülmények között is helytállnak! Köszönjük!
Gyermekeink túlterheltek, gyakran kimerültek, naponta több, mint 8 órán keresztül hajtanak, készülnek. 11 éves fiam az első imádott 4 év után ma már nem szeret iskolába járni, sokat panaszkodik. 9 éves lányom néha sírva fakad a kimerültségtől. A 7 éves lányom még bírja, szereti, jól teljesít, mert hihetetlen jó tanítónénije van, aki a saját felelősségére jól kezeli a rendszer irreális szabályait és elvárásait.
A erkölcsi megbecsültség hiánya érezhető bizonyos fórumokon, ami inkább a tájékozatlanok részéről jellemző, de azt gondolom, hogy inkább a fásult beletörődés jellemző a társadalomra. Örülök, hogy egyre többen mellénk állnak, bízom benne, hogy eloszlik a fásultság és kiállunk a gyerekeink, a jövőnk érdekében az oktatásért.

Rosszak a tankönyvek, túlterheltek a pedagógusok.

Pedagógushiány van. Aki tanít, az túlterhelt, mert a pedagóguslét nemcsak a tanítási órából áll. Nem fizetik ki a túlórát. Alacsony a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, ez egyenes arányban van a fizetéssel!
Gyermekeim jól tanulnak, de ők is nehezen viselik el azt, hogy évente elhagyja egy- egy tanár az intézményt és új jön.

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Minden változtatásról egyeztetni kellett volna a pedagógusokkal. Tanulmányaink során felkèszítettek minket, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk az egyes tankönyvekből, majd amint a pályára léptünk, megkaptuk az egyentankönyvet, ami messze nem biztosítja azt a rengeteg lehetőséget, amikre minket kikèpeztek ès mèg mindig elvárás, hogy megjelentessük az órákon. Az èvek óta jól működő, digitalizált ès differenciálási lehetőséget biztosító tk. helyett, most mi kèszítünk otthon digitális anyagokat ès differenciált feladatokat. Szemléltető eszközök is alig akadnak, azokat is mi gyártjuk le a 30 fős osztályoknak.
A helyettesítèsi rendszer egy vicc. Aznap reggel vagy óra előtt 5 perccel tudom meg, hogy angolos lévén most egy német órát fogok tartani, ezt az anyagrèszt vegyük át, hajrá!
A szülők is folyamatosan ellenőrizgetik, elég kompetens vagyok-e, mivel nem bíznak a pályakezdőkben. Nem hibáztatom őket, bár több időm lenne rájuk, akkor ők is látnák.
Ha elkezdek idén portfóliót írni egy tantárgyból, jövőre a tanarhiany miatt változik a tantárgyfelosztásom ès egy másik tantárgyból kell majd portfóliót vèdenem.
Az adminisztrációs feladatokra simán fel lehetne venni plusz egy embert tanáronkènt, annyi van. De nem is a valóságot írjuk be, hanem amit mondanak. Feleannyi helyettesítès, ügyelet, mint valójában.
A gyerekek is ugyanolyan fáradtak, mint mi. De ők nem hivatástudatból járnak iskolába, mint mi, őket minden nap motiválni kell. Ez a legnehezebb. Amikor már èn magam is kiègtem ès a saját motivációmat sem találom, mit mondhatnék nekik?
Készítsük fel a gyerekeket tanulmányi versenyekre, szerepeljenek kimagaslóan. Foglalkozzunk velük tanórán kívül is ès kísèrjük el őket minden versenyre. Zárkóztassuk fel az sni, btmn, egyéb okból lemaradókat. Biztosítsuk (állítsuk össze mi magunk) a fair dolgozatokat, számonkèrèseket. Legyen műsor minden ünnepre, karácsony, anyák napja, jeles napok...stb. Ezek is a tanórák idejét rabolják általában.
Szeretem a munkám, de ennyi időm nincs.

Tanárként ma ismét elköltöttem kb 1500 Ft-ot szemléltetőeszközre a holnapi óráimra. Ha kérnék rá pénzt, akkor két verzió történhetne meg: vagy azt mondják, hogy nincs rá pénzt, vagy annyira bonyolult lenne a papírmunka, hogy inkább kifizetem zsebből... Ezt okozza, ha egy iskolának abszolút nincsen saját költségvetése. Ez csak pár zöldség természetismeret-órára, de nem beszéltünk a tollakról, füzetekről, egyéb irodaszerekről... Mondjon bárki még egy szakmát, ahová a dolgozó hordja a munkaeszközöket!

A tanárok,diákok egyaránt túlterheltek.
A tanári fizetés tragikusan kevés...

A város egykor volt legszínvonalasabb intézménye mára siralmas állapotban van minden szempontból: több négyzetméteren felvált, hiányzó linóleum, szétesett székek, asztalok, szekrények, melyek nem csak a szemünket bántják, hanem baleset veszélyesek is. Két érintett gyermek szülőjeként igyekszünk,igyekeztünk tettlegesen és anyagilag segíteni ahol csak tudtunk, de mindannyiunk egyre nehezedő gazdasági helyzete miatt ez már tarthatatlan. A legutóbbi kérés már egy több százezres projektor megvásárlása volt, mert nem tudják önerőből megvásárolni.De ennél kisebb dolgok sem biztosítottak a gyermekeink oktatásához. A jó szakemberek vagy elmennek,vagy belefásulnak ebbe a helyzetbe.

Egyre kevesebb a jó pedagógus, a megbecsülés hiánya nem jó irányba vezet. Vonzóvá kell tenni a pályát, drasztikus béremelést kell adni nekik, hogy gyermekeinket elhivatott ÉS vidám, elégedett emberek tanítsák. A helyettesítéseket fizessék ki, csökkentsék a kötelező óraszámot, az eszközöket a fenntartó biztosítsa. Ne a tanár vegyen papírt, nyomtatópatront, kísérleti eszközt, stb.. Ja, és ne fényezésse őket senki azért, mert végre kiállnak a jövőért, a gyerekeinkért és magukért..

Két gyermekem van, látjuk, érezzük a romló körülményeket. (Túlterheltség, tanárhiány, tananyag minősége...)
Ha azt szeretnénk, hogy a kisebbik gyermekünk is megkaphassa azt a minőségű, mennyiségű oktatást, mint a nagyobbik sürgős változás kell. Pedagógus bérben és munkafeltételeken is, különben nem lesz aki tanítja őket!

Szülőként, és pedgógusként is felháborítónak tartom a kormány hozzáállását. Egyetértek a sztrájkkal, támogató.

Az iskola a 21. sz. igényeire és kihívásaira készítse fel a gyerekeket. Kapjon sokkal nagyobb szerepet a kompetencia alapú oktatás szemben a jelenlegi módszerekkel. Unalmas, idejétmúlt ismereteket oktatnak és önálló gondolkodásra nevelés helyett, a tananyag szolgai bemagolását várja el a jelenlegi rendszer. A korábbihoz hasonlóan legyen döntése a pedagógusnak választani, hogy miből tanít.
A pedagógus bérek és a munkájukat segítő technikai személyzet bére is megalázóan alacsony.
Nagyon komoly gondok vannak a pedagógus utánpótlással. Tegyék vonzóbbá a pályát azzal is, hogy normális, európai szintű bért adnak nekik.

Támogatom a pedagógusokat. Azt én is látom, hogy túl sok az adminisztráció. Mint szülő az alábbiakat jegyezném meg: Ha az édesanya megfelelően el tudja látni a gyermekét, akkor ne legyen kötelező 3 éves kortól az óvoda. Sok gyermek még olyan anyás, fájdalmas az elszakadás. Szörnyű volt látni, mikor az anyjába kapaszkodó , síró gyermeket elszakítják az anyjától, mert kötelező...de a picit senki nem nézni, hogy érett-e rá. A legtöbb gyermek csak 4 vagy 5 éves kora körül tud elválni sírás nélkül az édesanyjától. Ez nem egészséges gyakorlat, ami most van. A délutáni alvás lehetősége mellett jó lenne, ha lenne lehetőség játszani az udvaron vagy a tornaszobában azoknak a gyerekeknek, akik nem igénylik az alvást.

A pedagógusok túlterheltek,számtalan rájuk erőltetett feladat mellett csak arra nincs idejük és energiájuk, ami a legfontosabb lenne..a gyerekre. A kötelező oltással szerintem az emberi jogaikat sértik, méltatlan ha ezért kell elhagyniuk a pályát.

Túl sok a felesleges tananyag. Egész nap ülünk. Az óvodában nem szerettem a kötelező alvást, inkább játszottam volna.

Szerintem az életre nevelés, ami az iskolában kéne: olvasás, számolás,mozgás,írás (nem nyelvtan szabályok magolásával, hanem egyszerű begyakorlással), erdő, mező, virágok, gombák megismerése ehető, mérgező, túlélés tanítása, fiúknak szerelés, ijászat ..., lányok varrás, csipke, főzés, háztartásvezetés, órák akár a szabadban is. BESZÉLGETŐS, VÉLEMÉNYKIFEJTŐS VITAÓRÁK. Olvasás, számolás, írás-ból 30 perces órák. Történelmet, Kémia, Fizika és hasonlóak szükségtelenek olyan részletesen tanítani, bemagoltatni, mint ahogy most megy, semmi hasznuk ezeknek az életben. Aki történész akar lenni az majd úgy tanul tovább stb. Általánosban tényleg semmi értelme. Ezeknek hallgatólagos tantárgyaknak kellene lennie és tényleg csak a legalapvetőbb dolgokat kéne visszakérni. Gondoljunk bele, ha ez így folytatódik 20-50-100 év múlva mennyi történelmet kellene megtanulni szegény gyerekeknek...ahogy múlnak az évek az irodalomban is egyre több költőről kéne tanulni …ez hova vezet? Képtelenség az egész. Így csak ronggyá tanultatják a gyerekeinket nincs idejük mozogni élni, játszani és ténylegesen az életre felkészülni, ennek nincs értelme.
Ének, hittan, erkölcstan, rajz, testnevelés osztályozása felesleges.

Túlterheltek a tanárok és a diákok is. Nincs szabadidő. Sok felesleges dolog van a tankönyvekben és sokszor értelmetlen dolgok is. A fontos életre nevelő dolgokat nincs idő a gyerekekkel megtanítani és még lehetne sorolni….,

Túlterheltség, rossz irány, politika bevonulása az iskolákba,empátia hiánya.

Túlterhelt pedagógusok, diákok...rosszul összerakott tantervek, alig használható könyvek..semmire sincs megfelelő minőségi idő...aki lemarad kimarad...elavult, regimódi felszerelések, márha épp van és működik...elhanyagolt, régimódi épületek...egyre romló iskolai étkeztetés

Nagyon elszomorító a pedagógusok alacsony fizetése. Kétszer annyit kéne keresniük. Csodálatos szakma, a gyerekeinket nevelik, méltó ellenszolgálatást érdemelnek!
"Egy szülő a versenyszférából "

Se megbecsülés, se körülmények, se fizetés, se szabadság a hivatásban.

Nagy létszámok óvodákban, iskolákban. Egyre több a speciália nevelesi igényű gyermek, akik nem kapják meg a kellő figyelmet, nevelést. U.ezért a problémamentes gyermek sem. Rengeteg a fölösleges adminisztráció, ami a gyerekektől veszi el az időt.

Több gyakorlati szemléltetés kellene a természettudományos tantárgyaknál: mikroszkóp, kísérletek, szemléltető eszközök, applikációk, legalább youtube-videók - ha más nem... Tiltsák be a nyolcadik órát! Heti 32 óra is bővel elég lenne a diákoknak. A tanárok heti 26 órája nagyon sok, de a még a 22 is sok. 20 igényes órát megtartani is heti 40 óra!

A tanárainkkal szemben olyan elvárások vannak, melyeket nem lehet teljesíteni. A kudarc érzése mindenkit kiégetne. Annyi adminisztrációs munkát tóltak a hátukra, csoda, hogy még jut idejük tanítani. Fáradtak, és a szülők nagyrésze ebből semmit nem lát. Gyermekem angol tanárnénie hosszú távra lebetegedett, a meglévő kollégái próbálják helyettesítéssel pótolni, összevont csoportok. Egyik csoport sem halad, nem véletlenül voltak csoportbontásban. - máshol járnak, - így túl nagy a létszám. A gyerekekre nem jut elegendő figyelem,és az egymás közti atrocitások csak akkor derülnek ki, amikor már nagy a baj. Úgy gondolom ezzekkel kellene inkább kormányunknak foglalkozni, mint a nemátalakító műtétekkel. Maximálisan a pedagógusok mellett állok, mert minőségi munkához, előszőr a feltételeket kell megteremteni.

Már nincs iskolás korú gyermekem, de környezetemben rengeteg gyermek és oktatás ezernyi területén dolgozó szakembert ismerek. Mindkét oldalt látva azt tudom mondani. Meg kell becsülni minden oktatásban dolgozó munkáját. Legyen technikai munkatársak, NOKS munkatársak, pedagógia bármely területén dolgozó, egészségügyi szakember. Függetlenül attól, hogy bölcsődében, óvodában, iskolák, bármely szintjén dolgoznak. Hisz hatással vannak gyermekeink jövőjére.

Remélem, hogy a jövőben a dolgozó, dolgozni akaró emberek munkáját és a közösségért tenni akaró emberek munkáját hazánk méltó módon megbecsüli.

A megbecsülés egészséget, tiszteletet, szeretetet teremt.
Ez a jövő útja.

Nagyon rossz az oktatási rendszer, úgy ahogy van. A tananyag ès a tankönyvek siralmasak, taníthatatlan, a tudás felmérhetetlen. A tanárok demotiváltak, nincsenek eszközök a kezükben, túlterheltek. Azok, akik ezt orszàgos szinten irányítják, nem értenek az oktatáshoz, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak és folyamatosan rontanak a helyzeten. Javító szándéknak a csírája sincs. Az egész oktatást meg kell reformálni, új vezetőkkel, másképp gondolkodókkal.

Szakember (óvónő hiány) èvek óta. Azok, akik erőn felül teljesítenek (mínusz 1-2 fővel), azok az óvónők, akik szívvel-lélekkel csinálják. Ki lehet próbálni a helyükben lenni, vagyis több műszakot egyszerre lehúzni heteken / egy éven át… Úgy, hogy közben kvázi emberéletek vannak a sorsunkra bízva. Sok szerencsét hozzà!

Az óvoda- és pedagógusoknak szörnyen sok adminisztratív munkát kell ellátniuk (nagy részét feleslegesen) és ez a gyerekek rovására megy.
Az óvodában nincs óvónő, ped.adszisztensek vannak a gyerekeinkkel, akik nem képzettek erre a körre. A szülőknek kell összefogni és tisztasági csomagot, gyümölcsöt bevinni minden héten, hogy az intézmény a kis bevételét a termek festésére, esetleges javításokra tudja fordítani! Ahhoz, hogy a gyereket plusz 1 évig óvodában tarthassuk, mert még nem érett, az egy vicc!!! Felháborító sajnos!
Az ált.iskolákban rengeteg felesleges tantárgyat, tananyagot tanítanak meg a gyerekeknek és ez nagyon leterheli őket, és elvonja az idejüket, energiájukat attól, hogy gyerekek lehessenek. Az iskolába is a szülőknek kell biztosítani a tisztasági csomagot!

Aránytalanul sok adminisztrációt sózva a pedagógusok nyakába(önértékelés, tanfelügyelet, napi esetleges hibrid oktatás) úgy, hogy 2013 óta nem emelték az inflációt követve a bérüket!!!! Se helyettesítési bér, se túlóra kifizetése, se munkaruha, se étkezési/utazási utalvány. SEMMI, akkor mitől legyenek motiváltak?! Sürgős rendezésre lenne szükség, mert sorra hagyják el a pályát a legcsodálatosabb Pedagógusok is!!! Ki fogja tanítani, nevelni-oktatni gyermekeiket?????!!!!!

Felháborító a kényszerítés az oltás felvételére vonatkozóan.Diszkriminatív a megkülönböztetés az egyházi és állami iskolák között. Használhatatlan, hibákkal teli tankönyvek vannak, megtanulhatatlan mennyiségű tananyag, az egyre fásultabb tanárokat értelmetlen adminisztrációval gyötrik. A leginkább felháborító az az utasítás, amivel a református egyház nem csupán a sztrájkban való részvételt tiltotta meg a hitoktatóknak, hanem azt is, hogy egy sztrájkoló pedagógust helyettesítsen. Szégyellem magam helyettük. Ki kell állnunk a pedagógusokért, mert valójában a gyermekeinkért állunk ki.

Állandó pedagógus hiány van az iskolákban, a bérek felháborítóak. A covid rendelettel meg több pedagógust vesztettünk. Felháborító, hogy bárki is gondolhatja úgy ebben az országban, hogy inkább alul képzett tanárok, mint oltatlanok. Teljesen ellene vagyok mindenféle tanári technikum képzésnek! A tanár végezzen egyetemet, az állam pedig fizesse meg rendesen. Legyenek újra olyanok a tanárok,mint régen! Legyen megbecsülésük!

Feleségem pedagógus, így tisztában vagyok a fizetésével. Egy nap a cégeknél a takarítónők beszélgettek egy állásajánlat kapcsán, és megdöbbentem, hogy egy jóval (25-30 ezer forinttal) magasabb összegű ajánlatot kapott egyikük, mint amit a feleségem kap két diplomával a kezében.

Egy szóval romokban hever az egész oktatás. Elmennek a pedagógusok, mivel szégyen a fizetésük. A miminimál bérük is szégyen, hogy működhet ez így? Nem lesz utánpótlás sem. Sok gyerek, sok gond, sok idő kevés pénz. Ébredjen fel az ország és azok az emberek akik felettünk állnak és röhögnek, míg Ők milliárdokat zsebelnek be!!!!
Elmegy a Magyar, mert jót szeretne a gyerekének, egy szebb jövőt jobb fizetést. Alig maradt Magyar az országban. De ha nem változtatnak senki nem fog maradni. Csak a nyomorság lesz. ÉBREDJETEK FEL!!!!
Legyen forradalom ha kell. Más országok megtették a lépéseket. HAJRÁ!

Iskolakezdes elott nem tudjuk, hogy kik lesznek a tanitok (tanarhiany).
Azert iratjuk felsoben matektagozatra a gyereket, hogy biztosan matektanar tanitsa a matematikat.
A ferjem pedagogus. Oraszamban ugyanannyit dolgozok, de az en nettofizetesem az o netto berenek haromszorosa.

Vállalhatatlan tankönyvek,pedagógusok hiánya.

Túl nagy csoportlétszám!

Jobbat érdemelnek a csupaszív óvonőink! "Csak " a gyerekeink életét bíztuk rájuk!!!! Több megmegbecsülést,tiszteletet, juttatást nekik!!!

Szülőként és pedagógusként nagyon elszomorítónak, nyomorúságosnak tartom a tanári fizetést, és azt is, hogy a hatalmas, égető problémákat meg sem akarják próbálni orvosolni évtizedek óta a kormány részéről. Nem értem, hogy hosszú évek óta miért nincs előrelépés sem a megérdemelt fizetés, sem az áldatlan állapotok megoldása érdekében.

15 éve óvónő vagyok. Aktív, (még) lelkes. A fizetésem ennyi év munkaviszony után 2 diplomával és felsőfokú myelvizsgával alig haladja meg a nettó 180 Ft-ot. Sajnos ez már csak hobbimunkának mondható. Ha a férjem fizetéséből nem tudnánk pótolni a fizetésemet, nem tudám eltartani a 3 gyerekemet. A környező óvodákban akkora bedagógus hiány van, hogy a legtöbb csoportban már csak 1 óvónő dolgozik. A segítő szakemberekről nem is beszélve. Az egész körzetet 1-1 logopédus, fejlesztő pedagógus látja el. Nincs idejük minden óvodát ellátni, így ez a feladat is (képzettség hiányával együtt is) az óvónőkre marad. A gyerekek pedig nem kapják meg a pedagógiai szakszolgálat által előírt fejlesztést, mert nincs rá szakember.

Az oktatás színvonala siralmas.
Ezt nem a pedagógusoknak tudom be, akik ebben az "iparban " dolgoznak.
Bérezésük - megbecsülésük - tekintetében az is csoda, ami még van.
Színvonalasabb oktatást szeretnék, és azt - amit ma nem tudok - ,hogy lehetőségként ezt a pályát is javasolhassam gyermekeimnek.

< 4. oldal >