Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A kollégáim (és jómagam is) kiöregednek, kiégnek, elfásulnak, belegebednek a túlterhelésbe, az értelmetlen adminisztrációba.
A gyerekállomány évről évre silányabb, rengeteg az SNI-s, halmozottan hátrányos helyzetű, kezelhetetlen gyermek.
Alapvetően a rendszer bűne, szétverték az oktatást az elmúlt tíz évben.
Gyermekvédelmis voltam, megszüntették a státuszt: "nem kell az ". Most jobban kellene mint eddig bármikor.
Elég reménytelennek, kilátástalannak látom a helyzetet mind az egyre súlyosabb terhek, mind a stagnáló bérek miatt.

Nekünk még talán szerencsénk van. Olyan iskolába jár a gyerekünk ahol még nincs tanárhiány. ( Szerintem azonnal lenne, ha a nyugdíjra jogosultak nyugállományba vonulnának.) A magát nemzetinek mondó kormányunknak, úgy látszik nem fontos az oktatás ügye. Mint szülő ( és mint volt tanár ) támogatom a sztrájkjukat ! Egy kb. 2- 3 éves gyakorlattal rendelkező pedagógus a magyar átlagbért mindenképpen megérdemelné. ( Ez mostanában kb. 480000 HUF körül van. ) Annak idején, a sokat elátkozott szocializmusban én kb. a 4. év után már az akkori átlagot megkaptam és túlórát is fizettek. Amit most a kormányzat az oktatással művel az nevetséges és elszomorító. Azt érdemelné, hogy minden tanár felmondjon és otthagyja az egészet. Ne hagyják magukat! Pénze van a kormánynak, de neki fontosabb pl. egy stadion építése, mint az egész oktatási rendszer!

Alulfizetett és túldolgoztatott pedagógusok, rengeteg adminisztratív feladattal. A tananyag sok és sokszor irreleváns. A nyelvtanítás színvonal alatti még a legjobb iskolákban sem lehet megtanulni idegen nyelven normális színvonalon. Az oktatási színvonal iskolánként eltérő és a gyerekek anyagi különbségét azonnali hátrányként leképező rendszerben működik. A középiskolai felvételi rendszer elfogadhatatlan, a közoktatás nem tudja biztosítani a felvételihez való felkészítést. A felvételi eltúlzottan és feleslegesen nehéz, a gyerekek egy adott pillanatban fennálló állapota nagyban befolyásolja az eredményt, ez nem reális és nem igazságos mérési rendszer.

Számomra elszomorító, hogy akiktől a legnagyobb tudást kapjuk életünk folyamán nincsenek megbecsülve, lealacsonyító, nevetséges összeget kapnak az egyik legnagyobb felelősségű munkáért. Ezen változtatni kell!

A mai oktatási rendszer nyomokban sem követi a világ változását. Már régen nem lexikális tudásra lenne szüksége a gyerekeknek, hanem együttműködésre, rezilienciára, EQra, rugalmas gondolkodásra, gyakorlati pénzügyi ismeretekre kéne őket oktatni. Csupa olyan haszontalan tudással tömik a fejüket, amit az életben nem fognak használni, ami igazán fontos, arról pedig nem is hallanak az iskolában.
A pedagógusok fizetése pedig vérlázítóan alacsony ahhoz képest, hogy a jövő nemzedékeinek sorsa múlik rajtuk.

Egyre több pedagógus hagyja el a pályát, nem vagyunk megfizetve. Egyre több a követelmény, túlterheltség a pedagógusoknak és a diákoknak egyaránt. Az életpálya modellről nem beszélve tönkre teszik vele a pedagógusokat, de legalább ha megírja az egyén megfizetnék.

Súlyosan megalázó bérek a társadalom egyik legfontosabb területén, amelytől az ország jövője függ. Rendszeres óra-elmaradások pedagógushiány miatt. A gyerekeket motiválni képtelen tanítási módszerek. Elavult tananyag, amely csak az értelmetlen magolásra épít, a lexikális tudásra, összefüggéseket nem mutat meg és önálló gondolkodásra vagy kreativitásra egyáltalán nem serkent, azt nem igényli. A rendszer alkalmatlan arra, hogy egy érdeklődő gyereknek segítsen kibontakoztatni érdeklődését és ha többet akar, segítse, felkészitse versenyekre. Szorgalmas, okos, tanulni vágyó gyerekek unják az iskolát és nem akarnak bejárni.

Átláthatatlan a rendszer! Szinte semmilyen jogkörben nem dönthetünk.. Most az iskola.. Az iskola 95%-a covid miatt hiányzik de igazgató asszony nem dönthet az online oktatás mellett! A fiam napi szinten küzd a fáradsággal.. Olyanokat is tanulnak amire egyáltalán nincs szükség! A tanárok fele visszahívott nyugdíjas! Felháborító ami oktatás néven zajlik! A tanárok fizetése is vicc!

Évről évre romlik a helyzet itt is, az állami
általános iskolákban,gyermekemet tanító tanárok,
csak idén, eddig hárman mondtak fel,nevetséges bérezés,
túlterhelés,és az miatt,hogy saját igazgatójuk
Nem áll ki mellettük,nem figyel az egyre méltatlanabb
körülményekre.A felújítások,korszerűsítések elmaradásáról
(Az egyik vallásos iskola a kivétel,ők kapnak támogatást városunkban rendesen)már nem is beszélve. Elavult tanterv,kiégett tanárok,fusztràlt gyerekek,összefoglalva ez a lényeg.

Egyetlen szóval ki tudom fejezni:SIRALMAS! Mind az oktatási rendszer, az alacsony bérek, a túlterhelt pedagógusok!
Ugyan ez a helyzet más munkakörökben is!
Maximálisan támogatom a pedagógus sztrájkot! Most kellenne minden ágazatban összefogni országosan! Elismerésem az összefogásért!

Szülőként abszolút azonosulni tudok a pedagógustársadalom jelenleg (sőt inkább már évek óta húzódó) problémáival, melyben tisztán látható, h nincs se erkölcsi, sem pedig anyagi megbecsülése e szakmában dolgozóknak!
Sajnos tény, h országos szinten elmondhatóan lassan nincs elegendő pedagógus, aki a gyermekeinket tanítaná, mert olyan nevetségesen alacsony bérezéssel - amivel rendelkeznek - nem lesz, aki ezt a pályát választaná! Fel kellene végre T. Kormánynak ébrednie, h ez hosszú távon ilyen formában tovább nem tartható! A magas óraszámok heti szintű kötelező vállalása, s hozzá a létminimum közeli bérezés a továbbiakban megengedhetetlen! Részemről teljes mértékben támogatom a jövőben tervezett sztrájkkezdeményezéseiket!

Kevés szakmai önállóság, szabadság! Túlterheltség (adminisztratív is)! A NAT szakmaiatlansága, "megnyirbált " tankönyvek! Szabad TK. választást szeretnék (ne az ár kell, hogy döntsön, újra lehessen rendelni Mozaikos könyveket)! Alacsony anyagi és szakmai megbecsülés! A portfóliót töröljék el! Nem a fizetés, hanem a szakma szeretete tart a pályán- ma is!

- Minden fontos (főleg az adminisztráció....), csak sajnos maga a gyerek nem a rendszer szerint.
- Sok-sok felesleges dolgot tanítunk.
- A hittant tanítsák egyházi kereteken belül.
- Több fizetés, minimálbérhez igazítás: 2 diplomával, 10 év után 200.000 Ft-ot keresek bérpótlékokkal(!)...
- Választható minősítés: szenvedés több héten, hónapon át, ráadásul megalázó az egész... egy 20-30 éve tanító pedagógus bizonyítson, minősítik részben 2 óra alapján személyesen... és megalázó a vele - csak a következő év januártól - járó fizetésnövekedés mértéke.
- Maximum 22 óránk legyen egy héten. A gyerekek óraszáma is nagyon magas!

- Több fizetés: 2 diplomával, 10 év után 200.000 Ft-ot keresek bérpótlékokkal(!)...
- Választható minősítés: szenvedés több héten, hónapon át, ráadásul megalázó az egész... egy 20-30 éve tanító pedagógus bizonyítson... és megalázó a vele - csak a következő év januártól - járó fizetésnövekedés mértéke.
- Maximum 22 óra legyen egy héten.

Középiskolai angoltanárként dolgozom, de a nyelvtudásommal egy multicégnél a jelenlegi fizetésem háromszorosát kereshetném. Hivatástudat és a gyermekek iránti szeretetem miatt maradok a pályán, de nagyon fárasztó a mindennapos helyettesítés, nyelvi csoportok összevonása, rengeteg fizetetlen túlóra, felesleges adminisztráció, emellett osztályfőnökként a nap 24 órájában rendelkezésre állni a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Mindezt szívesen csinálom, csak szomorú látni, hogy egyre több elhivatott kollégám hagyja el a pályát egy jobban fizető állásért, illetve egyre több olyan pedagógus lesz, aki nem igazán annak való. Mindezt a gyerekek, és a társadalom sínyli meg. Ismerjék el a munkánkat, ne csak szavakkal, hanem versenyképes fizetéssel is.

Sajnos, nincs elég pedagógus nemcsak az iskolákban, az óvodákban sem! Helyette vannak pedagógiai asszisztensek, akik megalázóan beszélnek az alsó tagozatos gyermekekkel, a tanárokkal egyetemben! Pedig a tanár lenne a példa, de néhány tanár olyan csúnyán beszél, hogy azt elmondani nem lehet! Mindig a gyerek hazudik, csak a pedagógus nem! Sajnos, nincs ember és ilyenek vannak a gyermekeinkkel, tiszteket a kivételnek! A tanárok le terheltek, a szülők folyamatosan cirkuszolnak valami miatt…. Mindig az Ő gyerekük a legjobb, a legszebb a legokosabb…. A többi mind hülye! A tanár tudja jól az igazságot de nem meri felvállalni a szülők előtt a problémákat! Egy első osztályos gyereknek 16 kg a táskája, és van hogy napi 2-3 dolgozatot ír…. Ez nem normális dolog, h ilyen követelmény rendszer van…. Másik országban meg csak 4-ben tanuljak a római számokat, nálunk már 2-ban! Tehát a tanárok le terheltek, a gyerekek fáradtak, nincs motivációjuk h kedvesek legyenek…. Fizetés emeléssel lehetne jobban ösztönözni őket, hogy színvonalasabb legyen a pedagógus szakma! Nekem 2 gyermekem van, egyik középiskolás, másik felső tagozatos…. Jó képességűek, de így is suli után még 3-4 órát tanulnak!Emeljék meg a fizetést és ne legyen ekkora követelményrendszer.

Először is…. A pedagógus egyáltalán nincs megbecsülve, mint emberileg mint pedig anyagilag….. Én annyira szeretem a gyermekeket, de nekem is van 2 és abból h én szeretem a hivatásom,-még nem tudok a szájukba kenyeret adni! Nem marad hó végére semmi, pedig nem élünk nagy lábon! Az iskolába az ebédjük 18.000,- de nem akarom ecsetelni…… A másik, hogy a szülők, úgy beszélnek velünk minta a fenekükből rántották volna ki, beszólnak, le hordanak mindennek, ha mer szólni az ember bármit is…. pl. h “beteg” a gyerek…. Szakmailag nem vagyunk megbecsülve, semmi támogatás, könyvpénz, beiskolázás, ebéd hozzájárulás, szépkártya….. semmit nem kapunk, de dolgozzunk mert nekünk kell!!!!

Integrált óvodában dolgozom gyógyped.asszisztensként. az ovink tele van SNI-s BTMN-es gyerekekkel. Kapnak fejlesztést, de nem annyit amennyire szükségük lenne. Kevés a gyógypedagógus. Megjegyzem hozzánk jár logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, de még így is kevesen vagyunk.
Ezután megemlíteném a pedagógusok kizsigerelését...nagy számú csoportok, sok egyéni bánásmódot igénylő gyermek és nagy elvárások, rengetek papírmunka. Mindez igen alacsony fizetésért....

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

Jelenleg van 1 túlterhelt osztályfőnükünk es egy mar 4 éves nyugdíjas tanítónénink. 2.osztályos a gyermekem. Az egesz iskola pedagógus hiánnyal küzd. Óraadók vannak. Az oktatás a mai gyerekekhez nem való. Ezek a gyerekek mar nem képesek 45 percig folyamatosan koncentrálni. Új világ van es adjunk a tanaroknak szabad kezet és több bért, mert NEM lesz aki tanítsa a jövő nemzedékét.

Hallatlan a helyzet, ma egy segédmunkás végzettség nélkül többet keres :( Mi pedig a szemünk fényeit bíznánk jó kezekbe amely kezek lassan kihalnak :( Helyükbe pedig nem nő új :(

A normális tanárok elmennek.
Őket, nyugdíjas vagy félig diák tanárokkal helyettesítik.
A dolgozó tanar túlterheltek emiatt feszültek és ingerlékenyebbek.
Nem tudnak rendesen foglalkozni a gyerekekkel.
Arról nem is beszélve hogy a sok teher miatt sokat is hiányoznak.
A gyerekek állandóan le vannak maradva. Emiatt a gyerekek is túlterheltek, fáradtak, kimerültek és ingerlékenyebbek.
Normális fizetés járna nekik.
Csak az arra alkalmas pedagógus kerüljön a pályára.
Mert ezzel a jövő nemzedéke ért vagyunk felelősek.

Nagyon szomorú, egyben dühítő is, hogy elhibázott, szakmaiatlan, átpolitizált kormányzati intézkedések miatt a közoktatás színvonala egyre csökken. Ezt nem lehet “kézi vezérléssel”, alulról jövő szerveződésben megoldani! Szülőként aggodalommal tekintek a jövőbe… lesz, aki tanítsa a gyermekemet?Pedagógusként elgondolkodom azon, hogy mennyire volt érdemes 10 évet tanulnom felsőoktatásban azért, hogy a létminimum környékén kereshessek… Hiába vagyok elhivatott, ezt a megalázó helyzetet nehéz elviselni.

A pedagógusok túlterheltek. A szomszédos országokban a kötelező óraszám 18, a bérek magasabbak, mint nálunk. A fiatalok nem maradnak a pályán, mert jelenleg a tanárokat az állam nem veszi emberszámba.

A tanárok egyáltalán nincsenek megbecsülve, nincsenek jogaik,nem mernek fegyelmezni,nem taníthatnak a megfelelő tankönyvekből,amikből oktatnak,borzalmasak,szégyen a fizetésük stb. A gyerekek borzalmasan le vannak terhelve,a lányomnak 41 órája van egy héten! Sok felesleges dolgot kell tanulniuk,de a gyakorlat nagyon kevés, jobban kellene szemléltetni a dolgokat....

Aki marad túlterhelt, nem motivált sem anyagiag, sem pedig erkölcsileg. Így pályaelhagyásra kényszerül, hogy eltartsa magát és/vagy családját.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Csodával határos módon a mi Tanítóink még mindig hisznek a gyermekek jó minőségű oktatásában. Szívvel lélekkel adják át a tudást nap mint nap gyermekeinknek. Ami még fontosabb, hogy mindezt mérhetetlen szeretettel teszik. Pedig volna miért panaszkodni... Például amikor önköltségen vásárolják az írólapot, a technika órára szükséges eszközöket, jutalom matricákat és sorolhatnám. A hangsúly az önköltségen van... 146000ft/hó. Számoljuk ki, hogy ez mire elég havi szinten. Ellehetetlenítik a munkavégzésüket szinte hetente megjelenő új szabályozásokkal. A kötelező tanmenet egy vicc! Persze persze... Nyáriszünetük van... Ön ki bírná a gyermeke oktatását, abból fakadó viselkedés problémáját, neveletlenségét az év 9 hónapjának minden munka napján?! Ha igen... Akkor ugye ez lenne az Ön szakmája, ezt csinálná napi szinten, mert ugye máshol így nem dolgozhatna... Milyen körülmények között és milyen szabályozásokkal végezné ezt szívesen?! És havonta mennyiért?! Ezért állok ki mellettük!

Kevés a tanár. Ingyen végzik a hiányzó szaktanárok munkáját, hogy a gyerekek tanítása ne csorbuljon. Már szinte mindenki elhagyta a pályát, csak a legelhivatottabak maradtak, mert a gyerekekért még a saját megélhetésüket is hosszú ideje kockáztatják. A hiányzó takarítók, dadusok helyett is dolgoznak. Mert nekik még fontosak a gyerekek. Ők viszik a hátukon a gyermekeink jövőjének terhét. Emellett még a speciális igényű gyerekekre (pl. allergia) is külön figyelnek. Teljes mellszélességgel támogatom a sztrájkot.Addig kell, míg a kormány azt is be nem tiltja jogszabalyban.

Küzdjünk azért, hogy a pedagógus társadalmat munkájához méltón elismerjék és anyagilag is megbecsüljék! Színvonalas és nyugodt munkakörülményeket teremtsen végre az állam és ne lehetetlenítse el a tanárt, mint embert!

Az önkormányzati óvodánkban 4 év alatt 4 új óvőnő volt a gyermekem csoportjában. Folytonos a cserélődés, aminek elsődleges oka a nevetséges bérezés. A gyereknek ez a folytonos változás nem jó, nyilván. A kitartó óvónőknek szintén nem jó, mert duplázniuk kell, egész nap egyedül 25-30 gyerekkel, idegesek, nyúzottak, kiégnek. Ami a gyereknek megint jó!

Az iskolában is kérdéses, hogy megmarad-e a tanító néni, mert nem lehet megélni a pedagógus fizetésből. Azok a tanítók adnak bele mndent (törődés, odafigyelés, kreaktivtás) az oktatásba, akiknek van valamilyen stabil hátterük. A többiek egy idő után kiégnek és utálják, vagy pályát váltanak, ezt látom magunk körül.
SŐT az oktatási törvény nem ad elég teret a tanároknak, a NAT nem jó, így a gyerekek egy présben vannak, mérhetetlenül leterhelve, és harmadik osztályra elegük is lesz az iskolából/tanulásból. Ismét, senkinek nem jó. Még egy jó tanár mellett is ez történik. Ez tarthatatlan, mert nem normális, hogy a gyermek tudásvágyát megtartani nem lehet, csak ha magánintézménybe viszi a szülő, évi milliós nagyságrendű összegért.

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

13. kerületi általános iskolában, remek, elhivatott tanárok küzdenek megélhetési gondokkal, illetve a tankönyveket/módszertant érintő korlátozásokkal. Egyre több tanár megy el ebből az iskolából is, új pályát, jobb megélhetést keresve. Siralmas, hogy az tanterembe az ablakra árnyékolót a szülőknek kell venni, sőt még a tábla beszerzését/elsős vonalalazás felfestését is mi, szülők álltuk. (Mindkét gyermekem osztályában)

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak,fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító,aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!

A tanárok megbecsülése anyagi és erkölcsi szempontból is fontos, hiszen ők tanítják a következő nemzedékeket. Ha nincs kiszámítható életpálya, anyagi megbecsülés, sőt alig tud megélni egy tanár akkor előbb-utóbb elhagyja a pályát.
Sajnos már 15-20 éve is leginkább azok mentek tanárnak, akiket más főiskolára nem vettek fel és közülük csak kevesen tanítanak. Nagyon kevesen vannak, akik elhivatottak és tényleg pedagógus vénával rendelkeznek.
Amíg nem teszik vonzóvá a tanári állást, sajnos a színvonal és a tanárok száma is csökkenni fog.
Sajnos sokan gondolkoznak úgy, hogy neki sem jobb, miért legyen akkor a tanárnak jobb? Nem, nem normális hogy bárkinek 100-200ezer forintból kell 2022-ben megélni!!! És nem csak azért, mert diplomával rendelkeznek!
Az óraszám is csak egy alap, nem azt jelenti h a megtartott óra után a tanár eldobja a krétát és nem csinál mást!
Kiállok azért, hogy nekik jobb legyen anyagilag, meg munkafeltételek szempontjából is. Azért, hogy a mi gyerekeink jövője is jobb legyen!!!

Tanár, szülő és gyermek is túlterhelt. A tanárok anyagi és erkölcsi megbecsülése is nagyon fontos a megfelelő tanítási színvonal biztosítása érdekében.
A tantárgyak tananyag mennyiségének csökkentése feltétlenül szükséges. A különböző tudományokat megszerettetni és nem megutáltatni kellene. Mivel a gyermek nagyon sok időt tölt az iskolában a tanároknak a tanítás mellett nevelő szerepe is kellene hogy legyen és maradjon. Ehhez az ő túlterhelésük csökkentése is szükséges. Hol marad a gyerekek számára a 8 óra munka 8 óra pihenés 8 óra szórakozás az iskola utáni órákig tartó tanulás mellett. Miért terhelik őket jobban még a felnőtteknél is ?!?

Nagy osztálylétszám mind az ovikban,mind aziskolákban...ez tovabb nehezíti a pedagogusok dolgat es a gyerekeknek se nem egeszseges se nem kenyelmes, ilyen letszam mellett lenni egy legterben napi 8 orakat... Emellett nem jut rajuk megfelelo figyelem, nincs mod arra, hogy az esetleges egyeni igenyek,kepessegek eszrevehetok legyenek. Es mindezt tulterhelve, alacsony berezes mellett vegzik az ovonok,dadusok,tanitok...

A pedagógusokat sajnos nem becsülik meg! Nincs tisztelet,nincs méltó fizetés. A tanár hiány rettentő terhet nyom a jelenleg még dolgozó pedagógus szakemberekre. Ezen változtatni kell!

Tiltakozom a pedagógusok túlterheltsége (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés, magas óvodai csoportlétszámok,stb.), az alacsony pedagógusbérek, a kifizetetlen helyettesítési és túlóra díjak, a nevetséges közalkalmazotti bértábla ellen, melyben nincs különbség a 2 éve, vagy 32 éve dolgozó asszisztens, dajka, konyhai alkalmazott, stb. fizetése között.

A tanárhiány valós jelenség. Egyik gyermekünk általános iskolájában a nyugdíjas matektanárt kellett visszahívni, mert nem találtak a posztra megfelelő embert, de több tantárgynál is hasonló a helyzet. A másik gyermekünk iskolájában (pedig az alapítványi iskola) éves szinten hagyják ott a pályát a pedagógusok. Idén érettségizik és nem tudtak informatikát tanulni mert nem volt aki tanítsa. A mozgókép és média választható érettségi tantárgy volt, de nem tudnak belőle vizsgázni a gyerekek, mert szeptembertől nincs tanár, aki tanítsa. Túlterhelt pedagógusok, alacsony bérek ,az iskolák működése nehezen biztosított. A bürokrácia túlszervezett, még egy doboz kréta beszerzése, vagy egy javítás, karbantartás is hosszú időt vesz igénybe. A felesleges többlet adminisztráció rengeteg energiát vesz el a tanároktól.

Pályakezdő tanár vagyok, mivel nyilvános a bértáblánk, mindenki láthatja, hogy a szakmunkás minimálbért kapom.
Előfordult már, hogy miután a diákomnak szóvá tettem, hogy tanulni kéne a dolgozatra, ő úgy vágott vissza, hogy "Ja mert nézze meg, maga mire ment a tanulással. A nyolc általánost végzett árufeltöltő is többet keres. "
És nem volt mivel visszavágnom. Igaza van.

A gyermekekkel dolgozó szakemberek alulfizetettek, nagy hiány van belőlük, emiatt a tanárok közé egyre képzetlenebb emberek is bekerülhetnek, iskolapszichológusok (stb.) közül pedig egy szakember jut több intézményre, ami természetesen nem elég. A gyermekek és szülők számára sokszor elérhetetlenek azok a szakemberek és lehetőségek, amikre szükségük lenne, és ami jogilag megilletné őket. A túlterheltség minden szinten ront az oktatás minőségén, és még azoknak a szakembereknek a kedvét is elveszi, akik a maradék lelkesedést képviselték.

Abban az iskolában , amelyben a fiam tanul nem érzékelünk problémát. Még csak alsós, és a tanító nénik kiválóan ellátják a feladatukat, itt egyenlőre nincs gond. Viszont sok tanár ismerősöm van Baranyában, illetve sok cikket olvasok a témában és úgy vélem Magyarország helyzete rendkívül aggasztó, és a probléma exponenciálisan nő. Időkérdése, és ha nem változik semmi, az oktatás össze fog omlani. Bár férjemmel mindketten szorgalmasan dolgozó értelmiségiek vagyunk, félő , hogy egy fizetős oktatási rendszerben nem tudnánk fiunkat taníttatni, márpedig egyértelmű, hogy a jelenlegi kormány ezt irányt tartja. Fájdalmas bele gondolni, hogy ha ez így folytatódok, nem lesz esély gyermekeink színvonalas oktatására közintézményekben, állami finanszírozással.. A pedagógusok több megbecsülést érdemelnek! Rendkívül fontos a munkájuk!

Az általános iskolánkban a délutáni felügyeletet le kellett rövidíteni mert nincs megfelelő mennyiségű pedagógus. A gyereket iskolán kívül tanárhoz járatjuk mert a magas osztály létszám miatt kevesebbet tudnak foglalkozni vele. Teljesen elmaradott az oktatási rendszer, már nem lexikális tudásra lenne szükség, több kisebb csoportos probléma megoldásra koncentráló feladatokat kellene adni a gyerekeknek. Napi szintű IT eszköz használat felkészítené őket a mindennapi gondok leküzdésében.
A pedagógusok megpróbálnak mindent megtenni, de sajnos a teljes képet nézve ők sem tudnak csodákat tenni.
Minden olyan megmozdulást, kezdeményezést támogatunk ami a tanárok megbecsülését megélhetését és a diákok fejlődését előrébb viszi.

Egyedülálló édesanya vagyok, aki pedagógusként dolgozik. Felháborítónak tartom, hogy sokan azt gondolják, az óráira nem készülő, szakértelemmel nem rendelkező, túlfizetett pedagógus vagyok, aki mást sem csinál, csak a szüneteket élvezi.
Fogalma sincs az embereknek arról, mennyire lekiismeretesen végezzük a munkánkat nap mint nap, sőt, hétvégén is! Mindezt alulfizetett munkaerőként, a jövő nemzedékét nevelve, tanítva. Ideje felszólalnunk. Elég volt!

A szakemberek hiánya a közvetlen környezetünkben is észlelhető, ráadásul a következő pár évben többen nyugdíjba mennek, fiatal pályakezdő jelentkező alig. Sajnos e mögött a megbecsülés hiánya az átlag alatti alacsony bér a legnagyobb probléma.

A pedagógusok túlterheltek, túl sok a felesleges adminisztráció, ami miatt kevesebb idő és energia marad a gyerekek fejlesztésére, a minőségi és szeretetteljes gondozásra. Nagyon alacsony szinten van az erkölcsi és az anyagi megbecsülés,ráadásul a minősítések is plusz terhet rónak a pedagógusokra , ezért sok pályakezdő,- sőt, akár több éve a hivatását gyakorló pedagógus is-inkább pályát módosít. Az nevelő-oktató hivatást végző szakemberek a következő generációt készítik fel az életre,akik a társadalmunkat fogják alkotni, ezért fontos lenne a pedagógusok munkájának elismerése és támogatása.

Itt mindennel problèma van... Amikor az ember nem tudja miből fizesse ki a szàmlàit, vagy miből vàsàroljon be a boltban, akkor nem tud szìvvel-lèlekkel, feszültsèg nèlkül dolgozni. Ràadàsul az emberhiàny, az eszement, felesleges elvàràsok, papìrmunkàk ès a nem megfelelő körülmènyek miatt, sokszor dupla annyit dolgozni... szegèny gyerekek!

A döntéshozók cinikusan és lenézően viselkednek a tanárokkal szemben, sőt szándékosan ellenük hangolják a velük amúgy sem szolidáris társadalmat is, aminek az az eredménye, hogy NAGYON NEM JÓ PEDAGÓGUSNAK LENNI MA MAGYARORSZÁGON. Azok az emberek, akik az óvodákban, iskolákban, szakiskolákban, gimnáziumokban a gyerekeink nevelésével, tanításával töltik a munkaidejüket - a közhiedelemmel ellentétben - szellemileg, fizikailag és idegileg is rendkívül megterhelő, igénybevevő, nagyon felelősségteljes és fárasztó ugyanakkor valóban szép feladatra vállalkoznak. Sajnos a feladat szépsége sem tudja feledtetni a lehetetlenül kevés fizetést és a teljesen fölösleges plusz terheket. Néhány éven belül nyugdíjba megy az a generáció, akik még akkor kezdték a pályájukat, amikor sokkal alacsonyabb óraszámban, kevesebb teherrel, összehasonlíthatatlanul emberibb hangulatban, viszonylag alacsony (de nem a legalacsonyabb) fizetésért elég nagy szabadságban és nyugalomban dolgozhattak, és ezért hűségesen kitartottak. Ők legalább negyedét jelentik az aktív pedagógusoknak. Nem lesz helyettük senki, aki tanítson. A 10 éves gyerekemnek, mire gimnáziumba megy, egyszerűen nem lesz, aki fizikát, matekot, biológiát, földrajzot, idegen nyelvet… tanítson. Felfoghatatlan, hogy ez megtörténhet, hogy hagyjuk, hogy megtörténjen.

Négy gyerek nevében írok. A legnagyobb budapesti középiskolába jár, a többiek általános iskolába, három különböző intézményben a négy gyerek.
A legnagyobb tiszteletem a legtöbb pedagógusnak, csak is az ő lelkiismeretük és elköteleződésük tartja még ezt a rendszert, amely eleve elavult (már 30 éve az), a mértéktelen lexikális ismeret biflázását tekinti tudásnak, korrepetív, gyengeségre fókuszáló, mindenkit egyformán butára vagdosó, unalmas és demotiváló.
Készségek fejlesztése nem történik és egyre kevésbé képes a nagyszámú sajátos nevelési igényű gyerek fogadására, fejlesztésére. Gyakorlatilag csak nappali gyerekmegőrző ebben a formában. 45 percesre szétdarabolt, összefüggéseket és kapcsolódásokat figyelmen kívül hagyó tantárgyak, a tanárokat nehezítő felesleges adminisztrációk, a tanári pálya társadalmi megbecsülésének hiánya és a “kimagaslóan” alacsony bérezés együtt vezet oda, hogy mind a szülő, mind a tanár és leginkább a gyerekek napi szinten elszenvedik az értelmetlen időtöltés okozta frusztrációt.
Amikor azt mondom a gyereknek, töltse olyannal az időt, amit szeret, ezért órán csendben olvas, a tanár neki egyest ír be, míg a tanulók többsége minősíthetetlen módon viselkedik az órán. Vagy testnevelés órán tessék, lehet kondizni a gyéren felszerelt teremben, csináljanak azt, amit akarnak, tornázgassanak, a tanár veszi a laptopját és csinálja a maga dolgát, de a gyerektől elveszi a nyelvkönyvet, amiből készülne külön órára. És igen, a 10 óra után megy külön németre, matekra meg edzeni meg mindenhova, amit napközben megtehetett volna. Mert nem volt tanár, nem haladtak a tananyagban, nem értik, de ezzel nem foglalkoznak.
A kovid teljesen szétszedte a gyerekeket, szociális készségük, kommunikációjuk visszaesett, egymáshoz kapcsolódni nem tudnak, de megy a minősítő-bántó-kiközösítő gyakorlat. Erre aztán végképp nincs a tanárnak ideje és ereje.
Mélyreható és gyökeres változásra lenne szükség.

Óvodapedagógus vagyok, több csoportos óvodánkban egyik pedagógusnak sincs váltópárja. Pedagógiai asszisztens van délután a gyermekekkel, ha ő lebetegszik (ami jelen helyzetben elég gyakori) reggeltől estig vagyunk a gyerekekkel. A fizetésünk arra sem elég, hogy albérletet tudjunk fizetni, a sokat irigyelt szabadságunkkal konkrétan semmire nem megyünk, mivel úgysem tudjuk kivenni, csak a nyári zárás idején. Akkor is dokumentációval,szervezéssel, tervezéssel is foglalkozunk. Nehéz a helyzet, de tudom, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Viszont nagy a teher, nem véletlenül kéne az óvodapedagógusoknak is párban dolgozni (ami évek óta nem teljesül). A megbecsülés a terhekkel ellenben szinte nem is létezik.

Az óvodába járó gyermekek olyan családokból érkeznek, akik hátrányos helyzetű családokból, minimálisan normális értékrenddel, normarendszerrel rendelkeznek.Sem az õ részükről, sem a vezetés részéről nem rendelkezünk támogatással. A fizetés pedig egyenesen szégyen és vérlázító. Semmi elismerés, semmi sikerélmény. Csodálkozunk, hogy lassacskán kiégünk?!

Pedagógusként dolgozom, diplomáztam, minősültem, ami a bérezésben nem jelenik meg, sem a túlóra, mert az ebben a szakmában papíron nincs. A mindennapi felelősséget vállalom a gyerekekért, az ő érdekeiket nézem, nem csak ott, a tényleges munka közben hanem azon túl is, kapcsolatot tartok családdal, utána járok dolgoknak. Tiszta szívvel végzem a hivatásomat, de amikor boltba kell menni, számlát kell fizetni el vagyok keseredve mert ebből a fizetésből nem sok mindenre jut. Akkor nem érzem azt, hogy megérte ezt a szakmát választani, nincs megbecsülés, sem tisztelet a szakma iránt. Elkeserítő, és igen, lehet váltani, de ha mindenki vált, akkor ki lesz a gyerekkel?!

A mi óvodánkban jelenleg 6 óvónő hiányzik. A hiányukat pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas óvónőkkel próbáljuk pótolni. A délutános hetemen heti kétszer délelőttre be kell segítenem a szomszéd csoportba. A kolléganőm ugyanígy tesz a délutános hetén. Az adminisztrációs munkánk egyre több és gyakran teljesen felesleges. A dadusaink és bölcsödénk dolgozói többet keresnek kollégáinknál. És nem az ő fizetéseiket sokallom. Szomorú és kilátástalan a helyzetünk!?

Kötelezően elvárják, hogy 7 évente fejlődjünk és továbbképzésre járjunk. Ezzel nem is lenne gond, de mindezt saját zsebből finanszírozva. Vannak olyan akkreditált képzések, amik bizony nem két fillérbe kerülnek. A bér pedig eléggé alacsony hozzá. Rengeteg embert kell helyettesíteni, mert nagyon kevesen vannak a pályán és persze ugyanannyi pénzért, mert túlórát sem fizetnek. Szülőként is látom, hogy túlterheltek a pedagógusok, nem tudnak ennyi gyerekkel foglalkozni, amennyi egy csoportba zsúfolva van. És mellette miután mindenki lediplomázott, továbbképzésre jár még behozták a portfóliót is, ami aztán még több idődet elveszi a családod életéből.

Egyre kevesebb a pedagógus, akiknek a helyét pedagógiai asszisztensekkel töltjük fel. Lassan már annak örülünk, ha minden csoportban lesz legalább egy pedagógus! Rengeteg a felesleges papírmunka.
Egyre több az SNI-s gyermek, akiknek a fejlesztése nehézségeket okoz, valamint a csoport létszámban nincs jelentősége. 30 fős csoportokban 4-5 ilyen gyermek simán található, ami már minimum 4-5 fővel magasabb létszámot jelentene! De ez senkit sem zavar. Emellé a fizetésünk siralmas!

Sok szó esik az oktatásról, a háttérintézményekről eddig még nem olvastam véleményt. Az egykor legendás hírű nevelési tanácsadókról például, amiket pedagógiai szakszolgálattá silányítottak néhány éve. Az ott folyó, szakmaiságot, humánus, gyermekközpontú szemléletet nélkülöző, diktatorikus vezetés által irányított ámokfutás eredményeként a tapasztalt, nagy tudású szakemberek menekülnek a szakszolgálatokból. Sem erkölcsi, sem anyagi szinten nincs honorálva az a munka, amihez a végzettséget, módszereket milliókban mérhető összegekért, saját költségen végzik el az ott dolgozók, amit a rendszer csaknem ingyen használ. Míg a kirendelt tolmács óradíja egy szakértői vizsgálaton 19.000 ft (ha magyarul nem beszélő gyereket vizsgálnak, vagy a szülőnek van rá szüksége), a szakértőé, aki minden, drágán megszerzett tudását adja ehhez és vállalja a szakmai felelősséget, nagyjából 1.500. Az adminisztrációs terhek teljesen indokolatlanok és értelmetlenek, a portfólióírás kényszere mindenkit érint, még a pszichológusokat is, akiknek a munkája, bár pedagógus munkakörben alkalmazzák őket, nem pedagógiai jellegű.

Óvodapedagógusként, 40 évesen, lakáshitellel, gluténérzékenyen nem tudnék megélni a fizetésemből a családom támogatása nélkül. A vezetők túlterheltek, szinte nem jut idejük a pedagógiai munkára. Kevés a pedagógus, a dajkák munkaminősége, hozzáálássa sokszor elmarad a minimális szinttől.

Az a tény, hogy a fizetésem egy dajkáétól pár ezer forinttal több (és nem kapnak sokat a daduskák, sőt!!!) eléggé megalázó.Sok szülőnek természetes,hogy a gyermekét idedja az oviba és ellátjuk őket,szeretjük, foglalkozunk velük (sokszor a szülők helyett is)észre sem veszik,hogy ebbe mi munka van.A többiről ne is beszélve...10%béremelés???? De tényleg? 10 éve vagyok óvónő és a pályakezdő kolléganő többet fog kapni mint én úgy hogy láthatóan még a kezdeti lelkesedés sincs benne?? 3 gyerekem van. Imádom a munkámat,de ilyen anyagi és megbecsülési feltételekkel csak addig maradok a pályán míg a kicsim is elballag oviból.

Állami intézményünkben közelről tapasztaljuk meg a pedagógushiányt. Évek óta hirdetjük eredménytelenül a megüresedett helyeket (német, kémia, fizika, tanító). Kollégáim túlterheltek, ingyen látják el a helyettesítések jó részét.
Nincs elég fejlesztőpedagógus, logopédus egyáltalán nincs. Nyelvórákon nincs lehetőség bontásra, 20-25 gyerekkel képtelenség hatékony munkát végezni.
Fizetésünk vicc kategória, ennyiért nem fognak a fiatalok tanárként elhelyezkedni. Van aki nálunk is ezért állt fel, mert nem tudja eltartani a családját.
Gyermekeim szerencsések, mert nem állami iskolában tanulnak, de a problémák lassan már ott is jelentkeznek.

Véleményem szerint túl vannak terhelve a pedagógusok és nincsenek megfizetve eléggé ahhoz mérten, hogy mennyit dolgoznak. Testvérem óvónő, de kezd belefáradni a szakmájába és abba hogy túl sok és nagy az elvárás(pl: papírmunka, előkészület a foglalkozásokra), mikor óvónő hiány lévén rá hárul minden. Szerintem könnyíteni kellene ezeken a terheken valamint hagyni a szakembereknek és a szülőknek közösen, hogy döntsenek a gyermekeket érintő kérdésekben.
Illetve az oktatási rendszert igencsak jó volna átalakítani, mivel sok nagyobb gyermekes szülőtől hallom(és régen is tapasztaltam), hogy szegény gyerekek nem tudnak igazán gyerekek lenni, mert a sok tanulnivaló mellett nincs idejük rá. Más országokban jobb a helyzet ezen a téren, nem ártana változtatni itt is ezen!

A fizetésünk rangon aluli.? 3 diplomával,amiből 2 egyetemi végzettség,kevesebbet keresek,mint a volt férjem a honvédségnél szakácsként érettségivel.? Egyedül nevelem a gyerekemet és már a hónap közepén nem tudom,miből veszek enni.A fizetésünket igazíthatnák a mindenkori szakmunkás minimálbérhez. A tanárok választhassanak olyan tankönyvet,amiből tanítani szeretnének.A kötelező óraszám 22 legyen. Biztosítsanak a pedagógusoknak otthonra korlátlan netet,amit a tankerület fizet,illetve laptopokat.Ne tanfolyamhoz kössék,ki kaphatja meg. A minősítés ne egy kötelező eljárás legyen,hanem választható.Illetve ne 20-30ezer bruttóval keressen többet az,aki minősül. A minősülést követő 2 hónapon belül kapja meg a kolléga a magasabb bért. Cafeteriat minden hónapban kapjunk,illetve egészségpénztári cafeteriat is kapjunk. Ne dolgoztassák le velünk a dec.24.-t,ami eleve a téli szünet/szabadság alatti időszakra esik. Az iskolákba egészségesebb,változatosabb,választható ételeket adjanak. A családos pedagógusok kapjanak augusztusban iskolakezdési támogatást: 20.000.-/gyerek. 13.havi fizetést decemberben.

Szeretnék szólni az óvodai dolgozók megalázóan alacsony bérezése miatt! Ezzel még a lelkesebb, jobb pedagógusok is elhagyják a pályát, mert neki is van gyereke, akit etetni kell. Így pl. egyik gyermekemnél óvódában minden évben más volt az óvónő (ami kifejezetten nehézzé teszi pl. a szabályok betartását, a biztonság megélését). És az óvónőhiány miatt délután volt, hogy a dadus vigyázott rájuk, vagy egy óvónő vitte a csoportot (ami igen megterhelő, így többen emiatt is felmondtak). És ezt még hivatalossá is tették, megengedhető lett papíron, hogy a dadus vigyázzon rájuk, de a gyermekeink isszák meg a levét. Ennek ellenére hálapénzt nem fogadnak el, viszont így csak az Önkormányzat/állam emelheti meg a fizetésüket, amit ez úton is szeretnék javasolni. Tényleg a 24 órában vagyunk, vagy azon is túl, hogy megmentsük az oktatást, és gyermekeinknek biztosíthassuk a megfelelő pedagógusokat!

25éve vagyok óvodapedagógus.Sajnos elkeserítő az,amit az elmúlt években tapasztalok a munkám során. Abban a kerületben,ahol dolgozom magas az óvodapedagógushiány. Óvodánkban is van sajnos hiányzó szakember. Túlóra pénz nélkül,erőnkön felül dolgozunk. Évről-évre egyre több az SNI gyermek,egy csoportban 4,5 fő. A segítség,a személyi/tárgyi feltételek nem megfelelőek. Sok az adminisztráció. A kevés fizetés,sok-sok többlettmunka mellett elvárják tőlünk,hogy minősüljünk,tanfelügyeletre készüljünk,végezzük az önértékeléseket,teljesítményértékelést,és 7 évente saját pénzből újítsuk meg a diplománkat. Mindez nem jár fizetésemeléssel,csak egy nevetséges nettó pár ezer forint bérnöveléssel. Nagyon rossz az irány,ahova tartunk. Tennünk kell valamit!!!

Túlterheltek a pedagógusok. Elvesztik a motivációjukat, ami részben az alacsony béreknek is köszönhető. Sem anyagi, sem erkölcsi megbecsülést nem kapnak.

Ilyen nagy ember hiány soha nem volt mióta a pályán vagyok.A kollégák sorra hagyják itt a pályát. Nincs tanár, műszaki személyzet, takarító, portás stb. Egy ember 3 ember munkáját végzi el.Mindenki fáradt túlterhelt, kiégett. Fiataloknak eszük ágában sincs erre a pályára jönni, ha véletlenül ide pottyan valaki kis idő múlva elmegy. Alamizsnáért dolgozunk, bármennyire is szeretjük a szakmánkat mindenki pénzből él. Ma már nincs becsülete ennek a pályának. Nagyon nagy gondok várhatók hamarosan. Ki fogja tanítani, gondozni a gyerekeinket??

16 éves gyermekem után most készülünk iskolába a kicsivel. A sok éretlen iskolába készülő, illetve inkább kötelezően menő gyermek számos kihívással szembesül. Már az alsós tanítók is nagyon túlterheltek, az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányától frusztráltak. Ezen kívül évről évre növekszik a tananyag, amiben egyre több szükségtelen dolgot tanítanak, iszonyatosan terhelve így a diákokat, miközben az érdemi részek, az életre tanítás háttérbe helyeződik. Hatalmas kihívás egy arra igényes igazgatónak mindemellett egy barátságos diákélet kialakítása, fenntartása.

Kevés megbecsülés, a tisztelet hiánya.
Alacsony fizetés, ami nem arányos a mindennapi tennivalókkal.
Rengeteg, sokszor felesleges papírmunka.
“Hazavitt munka”
Az, hogy a szakembert olyanokkal próbálják pótolni, akik szakképzetlenek, az elfogadhatatlan. Sem a szakmabeliek, sem a gyermekek érdekét nem szolgálja ez a “rendszer”.
Semmi nem ösztönzi arra a fiatalokat, hogy ezt a hivatást válasszák.
Akik pedig MÉG kitartanak, azok sem sokáig fognak maradni, mert a pályakezdőknek ez egy csalódás. Nem tudnak megélni, haladni, stb. az életben.
A minősítést pedig miért is csináljuk? Miért is éri ez meg nekünk? Szakmai fejlődés, színvonalas munka biztosítása… Kicsit furcsa, hogy ilyenekről beszélgetünk, miközben lassan kb. az utcáról behívhatunk bárkit, hogy a gyermekeinket felügyelje. Mert kb. itt tartunk. Gyermekmegőrző válik az óvodából.
Rengeteg az olyan gyermek, akik mellé kellene a pedagógiai asszisztens, a megfelelő fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, akikből szintén hiány van.

Szülőként és pedagógusként is azt tapasztalom, hogy amellett, hogy az óvodák, iskolák alap személyi feltételeit is nehéz megteremteni, egyéb szakemberek, gyógypedagógus ők, fejlesztő pedagógusok, logopédusok részvételére, segítségére is nagy szükség lenne, hiszen a jelenlegi ellátásban igen csekély időt tudnak egy-egy gyermekre fordítani. A pályára való motiválásnak sajnos anyagi akadályai vannak, ezt kellene mihamarabb orvosolni.

Mind szülőként és mind pedagógusként is látom a hiányosságokat. Az óvodai nevelés egyre nehezebb, nincs fejlesztés, nincs utazó gyógypedagógus. Az egyetlen, papíron gyógypedagógiához értő óvónő látatlanban sem volt hajlandó a csoportba fogadni az óvodát kezdő magasan funkcionáló fiamat, így egy másik csoportba került, ahol semmilyen támogatást nem kapott. A vezető semmilyen szinten nem tud segíteni, 3 év alatt 4 óvónő váltás volt a csoportban. Jelenleg sem jobb a helyzet abban az óvodában, volt év amikor több mint 6 ember ment el. Az alsótagozat szintúgy gáz. Nincs fejlesztés, papíron integrálnák, de inkább ne vigyük oda a gyereket, mert nincs fejlesztés. Nincs ember rá, magas osztálylétszám, etc.. Felső tagozat sem jobb, most teljesen máshová kell mennünk a kerületből. Kinek van pénze magániskolákra? A gyerek 3 évesen olvasott, számolt ezerig és fejből megjegyzett hosszú szövegeket. Egy zseni lehetne egy nyugodt, támogató oktatási rendszerben, de hol van ilyen? A pedagógusok túlterheltek, mert a hülye minősítés egy borzalmasan haszontalan és időtrabló dolog, valós képzések alig vannak, nehezített, ha valaki szívesen tanulna gyógypedagógiát, teljesen feleslegesen újra kezd mindent. Nincs megbecsülés, mindenki a pedagógust hibáztatja pedig a vezetők vagy a minisztériumi hozzáállás az ami gáz. Nincs rendes bérrendezés, némely gyerek zsebpénze több, mint a havi keresete egy óvodai nevelőnek vagy tanárnak, utazó gyógypedagógusnak. Nincs esély fejleszteni, nincs idő érzékenyíteni a gyerekeket. Minden héten, minden fórumon támadják a politikusok a pedagógusokat és nincs normális elismerés. Nincs terv vagy iskola a magasan funkcionáló autisták, adhds gyerekek számára. Nincs megoldás a náluk rosszabb helyzetben lévő gyerekek számára. Bonyolult vizsgálatokra eljutni, nehéz időpontot kapni, nehéz támogatást kapni, mert alig van ember a rendszerben. A pályakezdő fejlesztők is inkább magánba mennek, mert amúgy kicsi a fizetés. Nincs jövőképe a kormányzatnak hogy merre tovább.

Két óvodás korú gyermekünk van.
Az óvónők, pedagógiai asszisztensek, dadusok a végletekig le vannak terhelve. Borzasztó látni, hogy bár a lelküket kiteszik a gyermekekért, mennyire nincsenek megbecsülve. Sem anyagilag, sem erkölcsileg. A fiatal óvónők jönnek-mennek, néhány régi, elhivatott kolléga tartja a frontot. De meddig lehet ezt bírni?
Nem lehet minőségi munkát végezni ilyen körülmények között. 20-25 fős csoportokat visznek egyedüli pedagógusként. Differenciálás, egyéni fejlesztés? Ugyanmár.
Iskolákban is hasonló a helyzet. Látom, hallom.
Minden tiszteletem a pedagógusoké, akik még ennek az omladozó oktatási várnak az utolsó tégláit tartják. Hamarosan összedől minden, de őszintén szólva egy pillanatig sem neheztelek azokra, akik elhagyják a pályát. A helyükben lehet én is ezt tenném. A legnagyobb vesztesek pedig, mint mindig: a gyerekek.
Egy szülő

Visszafelé kezdem. A megroggyant oktatás területéről kivonni pedagógusokat, mert oltatlanok, felelőtlen és elképesztő döntés. Csoda, hogy még ennyien is dolgoztak eddig az oktatásban! A vészhelyzet hozta új terhek mellett, gondolok pl. a távoktatásra, meg kellett volna szüntetni az önértékelés, minősülés rendszerét. Amúgy sem értek egyet a tanfelügyelet, és az ehhez kapcsolódó feladatok jelenlegi procedúrájával. Ám ezt a terhet ott hagyni a pandémia, a létszámhiány, a méltatlanul alulfizetett pedagógusok hátán, felháborító. Mindezzel a gyerekek nevelését-oktatását szolgáló minőségi idő csökkent. Ezek mellett " belenyúltak " sok, jól működő szakmai módszerekbe. Például a beiskolázás , az iskolakezdési alkalmasság módszerébe. Ami megdöbbent , hogy nincs a pedagógus társadalom részéről ellenállás. Végig nézzük, hogy elfogynak a pedagógusok, hogy megszűnik a szaktanár ellátottság, hogy nincs sem anyagi, sem szakmai megbecsülés, hogy a méltán világhírű óvodapedagógia romokban hever, hogy csak központilag szabályozott módszerekkel taníthatnak az általános iskolákban, hogy a gyermekvédelem szakember gárdája szinte kifogy! " Tovább is van, mondjam még? " Így neveljük a jövőt? Mert ennek, gyermekeinken keresztül mindannyian kárát látjuk. S ezen csak összefogással segíthetünk. Ébresztő !

Katasztrófális a helyzet. Ijesztő a jövőkép. Ès még ijesztőbb, hogy ember-embernek farkasa lett. A hiányt ( anyagi, emberi, erkölcsi, szakmai…) nem az fogja bepótolni, hogy egymás ellen fordulunk, hogy egymást szapuljuk, hogy békétlenkedünk. Végre igazi megoldásokra van szükség. Olyanokra, ahol visszaállítják a szakma becsületét, megbecsülését. Szükség lenne, hogy a szülők magukénak érezzèk a pedagógusok, az oktatás, a nevelés jelenlegi problémái, mert az ő gyerekeik nőnek fel ebben a tarthatatlan helyzetben. Ezt az állapotot a közvetlen gyerekekkel foglalkozók nem tudják megoldani. Összefogásra van szüksèg, hogy ismét gondolkodni tudó, akaró, önálló, értelmes, becsületes nemzedék nőhessen fel. Különben elbukunk.

A gyógypedagógiai ellátórendszer katasztrofális helyzetben van. Nincsenek befogadó intézmények, (autista gyereknek lehetetlen megfelelő intézményt találni) nincsenek szakemberek. Az SNI ellátás érdemben nem valósul meg, logopédus nincs az iskolákban. Az utazó pedagógusok eszköz nélkül, saját járművel szélnek eresztve, a pedagógiai szakszolgálatoktól menekülnek a pedagógusok. Az óvodákban nincs óvónő. Brutális rombolás az egész rendszerben. A fiatalok továbbállnak. Minősíthetetlenül alacsony bérért dolgozunk, és a kormány még bocsánatot sem kér a helyzetért. Gőgösen hárít minden kritikát és a társadalmat ellenünk hangolja.

Családfenntartó vagyok, 2 gyerekes apa és matek-fizika tanár.
Heti 37 órát tanítok, 45 évesen bruttó 346 ezer Forint a fizetésem, ami pont a semmire elég.
Ha elmegyek kőműves-segédnek játszva kapok nettó 20 ezret naponta.
Miért is jártam főiskolára????
Viszont, ha otthagyom az iskolát, akkor 250 hátrányos helyzetű, nagyrészt roma gyerek sorsa válik bizonytalanná. Mert akkor be fogják zárni, hiszen jelenleg a 22 álláshelyen 10en vagyunk.
Ez a szomorú magyar valóság!!!!!

A 22 tanári álláshelyre 10-en vagyunk.Amíg a béreket nem rendezik értelmesen, ez biztosan így is marad.
Az iskolánkban 238 gyerek tanul, akiknek 98%-a halmozottan hátrányos helyzetű.
33 órát tanítok egy héten, a többlettanításra van ugyan szerződésünk, de nem fizetik ki.
Csak a gyerekek miatt nem hagytam még ott az iskolát!
44 éves, 2 gyermekes anyaként, magyar-angol szakos tanár egyetemi diplomával, a nettó fizetésem minden pótlékkal együtt 260 ezer Forint.

Legfőbb ideje lenne, hogy a pedagógia tudományának művelői változtatnának a retorikájukon. A hatalmas oktatáspolitikai hiányosságok, a kritikán aluli anyagi és társadalmi (!) megbecsültség, a rossz tananyag-elrendezés mellett abban látom a fő problémát, hogy módszertani kérdésekben teljesen félrevezetően kommunikálnak. Elhitették, hogy a frontális oktatás ab ovo rossz, és minden áron az alternatív technikák kizárólagosságát erőltetik. Nem az lenne a legjobb, ha a pedagógus minden órához megtalálná a megfelelő módszert, amely illeszkedik az osztály életkorához, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez és aktuális állapotához, legyen az akár hagyományos, akár modern eljárás? Tapasztalataim szerint a gyerekek mindkettőt igénylik. Nem lehet elvárni tőlük, hogy állandóan aktívak legyenek egyénileg/párban/csoportban, ugyanakkor azt sem, hogy folyton csak a tanári magyarázatra koncentráljanak. Az egyensúly valahol a kettő között lenne, de úgy látom, hogy a pedagógusképzés nem erre szeretné nevelni azokat a keveseket, akik ezt a hivatást választották.

Legfőbb ideje lenne, hogy a pedagógia tudományának művelői változtatnának a retorikájukon. A hatalmas oktatáspolitikai hiányosságok, a kritikán aluli anyagi és társadalmi (!) megbecsültség, a rossz tananyag-elrendezés mellett abban látom a fő problémát, hogy módszertani kérdésekben teljesen félrevezetően kommunikálnak. Elhitették, hogy a frontális oktatás ab ovo rossz, és minden áron az alternatív technikák kizárólagosságát erőltetik. Nem az lenne a legjobb, ha a pedagógus minden órához megtalálná a megfelelő módszert, amely illeszkedik az osztály életkorához, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez és aktuális állapotához, legyen az akár hagyományos, akár modern eljárás? Tapasztalataim szerint a gyerekek mindkettőt igénylik. Nem lehet elvárni tőlük, hogy állandóan aktívak legyenek egyénileg/párban/csoportban, ugyanakkor azt sem, hogy folyton csak a tanári magyarázatra koncentráljanak. Az egyensúly valahol a kettő között lenne, de úgy látom, hogy a pedagógusképzés nem erre szeretné nevelni azokat a keveseket, akik ezt a hivatást választották.

Mi, tanárok túlterheltek vagyunk, rengeteg a kötelező óra, emellett a helyettesítésekkel annyira felmegy a munkaidő, hogy azt már lehetetlen jól csinálni, ráadásul a többletmunkát ingyen, amellett, hogy a fizetés is felháborítóan alacsony.
A nevetséges és megalázó fizetés mellett nincs ok remélni, hogy a fiatalok ezt a szakmát választják, az utánpótlás hiánya már most látszik, és semmi nem utal arra, hogy ezt a problémát kezelnék.
A diákoknak rengeteg az órája, ami mellett egyszerűen nincs energiájuk és idejük arra, hogy a tehetségüket szakkörökön bontakoztassák ki. Az óraszámok csökkentését a kötelező hittan eltörlésével kezdeném, és lehet, hogy megszüntetném a kötelező 5 testnevelést. Az is nevetséges, hogy a modern társadalom jellemzőit semmibe véve alakították ki az új NAT-ot, alig van informatika óra, és a természettudományi képzést is leépítik.
Sorolhatnám...

Gyermekek: nagy óraszám ,felesleges órák ,amelyek beépíthetők lennének más tantargyakba( media,tánc és dráma,etika,művészetek...) rugalmatlan,merev,elavult tananyag. Gyakorlati,életszerű foglalkozások hiánya. Kreativitás degradálása. Egyéni képességek figyelmen kívül hagyása.
Pedagógus: túlterheltség,felesleges adminisztráció, életpálya,továbbképzések. Egyéni szabadság eltiprása,rugalmatlan munkavégzése kényszerítés. Támogatások megvonása. Állandó fenyegetettség és elnyomás érzése. Társadalmi lenézettség. Szakmai elismerés hiánya. Megalázó bérek.

"Nem feltétlenül kéne megállni a tanárok anyagi és szakmai megbecsülésénél. Tovább lehetne menni mondjuk, hogy első osztálytól kezdve 6-8 órát ülnek a gyerekek a teremben. Hogy lehet ennyi idős gyerektől elvárni, h ennyi időn keresztül koncentráljon? Aki meg nem tud megülni az órán, arra rámondják a nagy pedagógusok, h problémás. Problémás a fenét , csak az ő szervezetének nagyon nem erre van szüksége. Túl éles a különbség az óvoda és az első osztály között is. Még óvodás a gyerek, aki elsőbe megy, nem készíti fel senki erre, hogy neki egész nap ülnie kell ott, jó esetben 1-2 óra udvari szünettel, de az sem egyben.. és elvárják tőle, hogy ülje végig a napot. Abszolút nem jövőkép centrikus az oktatás, plusz különböző képességű srácokat egy osztályba pakolnak. Aki meg nem tud úgy teljesíteni, mert esetleg lassan, több idő kell neki, az meg megbukik. Sok értelme van így. Meg a rengeteg fölösleges dolognak amit belepumpálnak a gyerekek agyába. De gondolkozni nem tanítják meg őket, saját véleményt mondani kb nem lehet, mert mit képzel, h nem tiszteli a tanárt. Ezek szerintem az elsődleges problémák, nem az anyagi és a szakmai megbecsülés. "
- ez egy komment, a Szülői hang Facebook bejegyzése alól,
- amivel sajnos teljességében azonosulni tudok..!

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

Megalazoan alacsony tanari fizetes, tulterheltseg, szar tankonyvek, differenciált oktatas teljes hianya. Idegen nyelvi orak korszerutlensege es meg az is keves.A foloslegesen sok lexikalis tudas sulykolasa. Penzugyi, penz kezelesi, banki, hitel informaciok teljes hianya. Korszerutlen osztaly felszerelesek.

Pedagógusként azt tapasztalom,hogy egyre nagyobb a pedagógushiány. Sokszor pedagógiai asszisztensekkel oldjak meg a kialakult helyzetet,de a legtöbb helyen a pedagógusok túlóráznak ingyen. A fizetés felháborító, plusz juttatás semmi,maximum ruhapénz,ami igazából semmire nem elég. Megbecsültség sem a szülők, sem a fenntartó oldaláról, sőt néha a vezetés részéről sem tapasztalható. Az előmeneteli rendszerről ne is beszéljünk. Portfólióírás,minősülés, tanfelügyelet, önértékelés,mindez túlórákkal,SNI,BTM gyerekek hada mellett, saját pénzből vásárolt ,vagy készített eszközökkel. Ja, és mindez család es sokszor másodállás mellett.

Fejetlenség egyik rendelet üti a másikat. Ember eszköz hiány de az ellenőrzés követelmény megbénitja az embert és mindenki mentálisan fizikailag is túlterhelt a fizetésről papírmunkáról ne is beszéljünk. A gyerek az nem számit ebben az egészben. Lassan azt érik el hogy nem lesz csak gyermek megőrzés de pedagógus az nem.

Pedagógusként azt vettem észre, hogy kezd eltűnni a pedagógusok iránti tisztelet és megbecsülés. Ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti gyereket és szülőt egy mostanival, akkor feltűnően nagy különbséget vennénk észre. Régen, ha valamit jeleztünk a szülőnek, azonnal elbeszélgetett a gyermekével. Ma, ha ilyen van először én vagyok kioktatva és elhordva mindennek, mert ilyet-olyat állítok a "szent és sérthetetlen " gyerekről. Azt veszem észre, hogy szinte teljesen megszűnt a szülői támogatás.
Emellett a fizetés se emberhez méltó! Az iskolában bent vagyunk reggeltől estig, folyamatosan figyelünk, koncentrálunk, tanítunk. A pedagógus lediplomázott és az életét a tanítanak szentelte, és minden hónapban a fejéhez vágják a jelenlegi fizetést. Ellenben egy érettségi nélküli szakmunkás, aki ugyan annyit dolgozok, legalább 2x többet visz haza. Ez vicc. Nem csoda, hogy pedagógus hiány van! Ki akarna/szeretne ennyi pénzért ennyit dolgozni? Egy egyedülálló ember például Pesten egy albérletet sem tud kifizetni...
Jóval több pénzt kellene az oktatásba belefektetni, hogy a pedagógus elégedett legyen. És itt nem csak a fizetésből beszélek. Csak menjenek be egy pesti iskolába. Le van lakva, nem működnek az eszközök vagy épp nincsenek eszközök... ilyen körülmények között nem egyszerű tanítani!
Ha már csak egy kis figyelmet kapna az oktatás és nyiott szemmel végignézik, hogy mi zajlik az intézményekben, akkor észre kellene venni ezeket a problémákat! De őszintén azt érzem, hogy velünk senki sem foglalkozik, észre sem veszik, hogy mit csinálunk nap, mint nap. És ez vonatkozik a gyerekekre, szülőkre és az oktatásért felelős emberekre. Ők mindig mindent sokkal jobban tudnak, mint mi, akik szinte az iskolában élnek...
Gyakran elgondolkodok, hogy váltani kéne, hisz minden képzettség nélkül, bárhol tudnék dupla ennyit keresnék!
(Az én türelmem is véges!!!)

Az alacsony bérek miatt a pedagógusoknak napi megélhetési problémáik vannak. Az egyházi fenntartású iskolákban még kevesebb a kifizetett bér. Az általános tudásfelmérők jól mutatják a gyerekek tudásszintjének csökkenését. Tragikus!

Sajnos nem rég kezdtem a pályámat, de erősen gondolkodom azon hogy hamarosan el is hagyom.
Rengeteg minden változtatnék, ha tehetném. Az oktatás több sebből is vérzik.

1. Ami a pedagógusokat a legmélyebben érinti, hogy diplomát szerzett emberként nem tudjuk megkeresni azt a pénzt, amiből fennt tudjuk tartani magunkat. Ahhoz, hogy ez rendezödjön nem 10 százalékos emelés kellene, figyelembe véve a forint nagyütemű romlását és a dráguló termékeket. Még is, hogy legyek kiegyensúlyozott, mikor folyamatos anyagi gondokkal küszködök. A teljes fizetésem, nem elég egy garzon lakás bérlésére.

2 Helyettesítések: Október 20-án nagy örömmel olvastam a cikket, amiben megfogalmazták, hogy ezentúl fizetni fogják a helyettesítéseket. Aztán kiderült, hogy ebben is találtak kiskaput és csak ha két órát helyettesíteni egy nap, az kerül elszámolásra. Mérhetetlen dühöt érzek, amikor a saját dolgaimat nem tudom elintézni, mert egyik napról a másikra derül, ki hogy hiába terveztem előre, be kell mennem, ráadásul ingyen. Más munkahelyeken miért fizetik ki a túlórát és nekünk miért természetes, hogy úgy rángatnak, ahogy szeretnének?

3. Az egyre problémásabb gyermekek. Nem rég óta vagyok a pályán, de néhány év alatt is nagy változások lettek a gyermekek viselkedésében. Magával az integrációval egyetértek, de azzal nem, hogy nagy létszámú osztályokban már negy-öt papíros gyermek van, akikre sokkal több időt kellene fordítani. Így azokra a gyerekekre nem jut elég idő, akikkel nincs annyi "probléma ". Ezt nem tudom integrációnak nevezni, hiszen a nem különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek is van szüksége elegendő figyelemre. Sajnos mivel nincs elég pedagógus és túl nagy az osztály létszám, emiatt gyakran azt érzem, hogy pont az átlagos gyerekek vannak hátrányosan megkülönböztetve. (Nem tudom külön kiemelni, nem látom ha neki is problémája van... Stb.

4. Életpálya modell: Tíz-húsz ezer forintos emelésére, egyáltalán nem éri meg ennyit küzdeni.

A sok és gyakran felesleges adminisztrációs teher a gyerekektől vonja el a figyelmet, az energiát és nem utolsó sorban időnként a türelmet is. Az anyagi és társadalmi megbecsülés egyáltalán nincs szinkronban az elvégzett munka mennyiségével, minőségével. Még mindig az óvoda a közoktatási rendszer legjobban működő egysége. Pedig sokat tesznek ennek lerombolásáért.

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

Nem értik meg nincs már elég pedagógus, aki van az is elhagyja a pályát. A pénzről már nem is beszélek. Inkább azt kellene meglátni nincs már elég tanár. A közigálláson nem azért nem látunk szeptember után álláshirdetés mert betöltötték, azért mert nem engedik meghirdetni sem. Helyette keresnek pedagógiai asszisztenseket. Gyermekeinket már most nincs aki oktassa, felügyelet van. Tudok olyan iskolát ahol 4 tanárral volt több előző tanévben most négy pedasszisztenssel van több.

Pályakezdő vagyok és szeretnék tanár lenni. Csak az a baj, hogy élni is kéne valamiből. A kezdő fizetés meg nem elég semmire. Vagy a rezsire megy el vagy az élelmiszerekre. De a kettőre együtt nem elég. Saját családot is szeretnék, de hogyan, ha nem tudom őket eltartani?? Még magamat is alig tudom.
A gyerekek túlterheltek, nincs kedvük és nem is szeretnek tanulni. Belefásultak az iskolába. A tankönyveik pocsékok, nem is lehet belőlük se eredményesen tanulni, sem tanítani. Látszik, hogy 1-2 hónap alatt dobták össze, nincs rendesen kidolgozva, felépítve. A tananyag elvileg csökkent, legalábbis a tankönyvekben kevesebb szöveg van, viszont a követelmények nem. Ezeket összhangba kellene hozni.

A gyermekem óvodás, eddig 3 óvodapedagógusa távozott, 2 pályaelhagyó lett, mert a napi megélhetését nem tudta fedezni a fizetéséből.
A rémes kereset dacára a dadus néni vette a szemeteszsákot és a mosószert, mert az önkormányzat ezt nem biztosította, de tiltotta, hogy a szülőktől segítséget kérjenek

Túlterheltek a gyerekek, sok a felesleges tényanyag, a kompetenciák fejlesztésére nincs elég idő, hiányzó pedagógus, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus.
A pedagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülése elégtelen.

A pedagógus hiány egyértelmű, lassan verseny van az iskolák között, hogy kihez menjen az éppen pályakezdő, vagy váltani akaró tanár, az óvodák esetében hasonló a helyzet. A gyermekvédelmi szakemberek igazából tehetetlenek, a gyerekek nagy része olyan családban nő fel, ami sérült, illetve állandó mentális problémákat vált ki a gyerekeknél. A pedagógusok túlterheltek, magas az óraszám, a felkészülésre szánt időt a saját szabadidejéből, a családjától kénytelenek elvenni, ami elősegíti a kiégés folyamatát. A fizetések alacsonyak, a nagy életpálya modell nem alkalmas arra, hogy valaki maga tartsa fent a családját, ha szükségessé válna, vagy csak venne egy saját házat... Az oktatás erősen centralizált és olyan követelményt támaszt a diákokkal szemben, amit talán felnőttek sem tudnak teljesíteni, nem hogy egy középiskolás gyerek, vagy még kisebb. A tanárok lassan éjjel-nappal elérhetővé kell, hogy váljanak, mivel a szülők nem tartják tiszteletben a munkaidőt, ezen túl bármikor ki vannak téve jogszerűtlen eljárásnak is, amire sajnos van példa a közel múltból is. A közösségi média hergeli az oktatás körüli negatív hangulatot, feszültséget teremt a gyerek-szülő-tanár között.

Rengeteg jelenlegi problémát felsoroltak az előttem felszólalók:a szakember hiányt, a nem reális fizetést, a rengeteg adminisztratív plussz munkát (éjszakait,hétvégeit!!), a rendezvényekkel kapcsolatos sajátságos problémákat (pl:a saját kapcsolati tőkénk többszöri alkalmazását, stb.), de egyről nem látok bejegyzést. Még pedig arról az évtizedek óta megoldatlan problémáról, hogy itt súlyosan, közvetlenül kivagyunk téve a betegségeknek. Mostmár ugye egyre komolyabb betegségeknek. Ezt ez a rendszer semmilyen módon nem teszi rendbe, nem "orvosolja " anyagilag. Manapság egyre súlyosabb betegségek jelentkeznek, és fognak is.Mi is hús-vér emberek vagyunk, egy életünk van.
Arról nem beszélve, hogy súlyos 10-20 000ft-okat hagyunk a patikákban (teszt, váladékoldó,láz-fájdalomcsillapító, stb.De pl:egy kötőhártya gyulladás kezelése sem olcsó, stb.)Erre sincs kidolgozva évtizedek óta egy utalvány rendszer vagy valami.Megéri ez Önök szerint? Ha még ezt is levonjuk a fizetésből?! Megéri?!
És még táppénzre sem tudunk elmenni az emberhiány miatt!! Betegen is dolgozunk!
Értik már miért mondja maga az óvodapedagógus szülő is azt a gyermekének, hogy "lányom ne válaszd.. "

A rengeteg adminisztráció, hatalmas felelősség, teljesen feltöltött csoportok ellehetetlenítik a szakmát. A bér messzemenően alacsony, másodállást kell vállalni, hogy a kiadásokat ki lehessen fizetni.

A pedagógusok túlterheltek, a tényleges tanító-oktató munkától értelmetlen egyéb feladatok elvégzése veszi el az időt. Gyakorlatilag semmilyen szakmai kérdésbe nem szólhatunk bele, értelmetlen döntések napi szintű megjelenése, majd visszavonása jellemző. Fenyegetések, kierőszakolt döntések szintén napi szinten jellemzőek. Évek óta tartó hitegetés a bérek rendezése terén, megbecsülés teljes hiánya. Megalázások, cinikus hangvétel felsőbb körökből.....

Sajnos egyre több a teher, napi 10-12 óra munkával a fizetés a béka feneke alatt. A megbecsültség pedig még annál is rosszabb. Egyre jobban azt érzem, hogy nekünk pedagógusoknak kell összefogni és kikényszeríteni a minimum dupla fizetést és a megfelelő eszközöket, segítőket. Ez nem politika, hanem érdekérvényesítés, amivel már élni kellene egyszer az életben!

< 2. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!