Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

2013 óta zuhanórepülésbe kezdett az oktatásügy.
Az iskolák felkészülés nélküli állami fenntartásba helyezése tragikus állapotokat eredményezett. Minden ezzel kapcsolatos döntés átgondolatlan, koncepció nélküli, minden szakmaiságot nélkülöző és végzetes következményekkel járó volt. A hazug kommunikáción alapuló fizetésemelések valós eredményeként ekkor kezdtek a pedagógusok folyamatosan távozni az iskolákból. Évekig a legalapvetőbb eszközöket sem vásárolhatta neg az iskola. Minden arról szólt, hogy min lehet még spórolni, hogyan lehet még több forrást elvonni egy intézménytől és szinte működésképtelenné tenni egy egészen jól működő rendszert. Évekig kizárólag az elhivatott iskolavezetők, pedagógusok működtették az intézményt a szülők támogatásával. A folyamatos tantervváltoztatgatások minden stabilitást lehetetlenné tesznek, érdemi változást a gyerekek túlterheltségében egyik sem hozott. Nincs szabad tankönyvválasztás! A legjobb szakmai színvonalat képviselő tankönyveket tiltott megrendelni, az ingyenes tankönyvek egy része szinte annyit is ér. A pedagógusok túlterheltek, a 45 év alattiakat már csak az emlékeinkből ismerjük. Érdemi rendszergazdai, pedagógiai asszisztensi segìtség nincsen. Ingyen pluszmunkákban dúskálunk, nincsen elismerve a kontakt órákon kívüli tevékenységeink zöme és az sincs tisztázva, hogy mennyi ezek munkaidő igénye. Pl.: egy témazáró összeállítása, megíratása, javítása 25-30 főre, alaphangon 5,5 óra. Erre monják, hogy "megtartotta azt az 1 óráját ". El lehet képzelni, hogy a 22-26 tanórára miért is lehetetlenség úgy felkészülni, ahogyan igényünk volna rá. Ketten a saját szaktárgyainkon kívül! 5 olyan tantárgyat tanítunk, amihez nincs végzettségünk. Nincs más, aki megtenné. Egész nap rohanunk és toljuk magunk előtt az egyre halmozódó feladatokat. A tehetséggondozásról már csak álmodozom. Meg arról is, hogy a gyerekek és a pedagógusok ettől sokkal jobbat és többet érdemelnek.Tudnám még részletezni. Ez nem mehet így tovább! A gyerekekért!!!

A nyugdíjba vonuló és a felmondott pedagógusok helyére nem jönnek újak. Részben mert a fenntartó nem engedi, másrészt nincs is kiből válogatni. Külsős óraadókkal próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A megmaradt pedagógusok terhei halmozottan nőnek, hiszen nemcsak az óraszámukat maxolják ki, hanem a csoportösszevonások miatt több gyermekkel kell dolgozniuk. Így egy diákra sajnos kevesebb figyelem jut. A kötelező tanítási órák számába már a szakköröket és felzárkóztató foglalkozásokat sem lehet beleszámolni, így ezeket - ami még elvétve megmaradt - ingyen tartják a tanárok, diákjaik érdekét a saját és családjaik érdeke elé helyezve. De többnyire se ideje se energiája nincs a pedagógusoknak a plusz foglalkozásokra. A magas óraszámok miatt a helyettesítéseket is nehezebb megoldani, arról nem is beszélve, hogy az is ingyen elvégzendő feladat. Ez a helyzet mindenkinek rossz, és a jelenlegi feltételek mellett egyre rosszabb lesz.

Az iskola működését a szülők által az alapítványba befizetett összegből tartják fent, ezen felül a szülök biztosítják a tisztálkodó szereket, wc papírt, maszkot, fertőtlenítőt, stb. A fenntartó a szükséges pénz töredékét állja. A felsős és alsós lányoméknál is többször van egy tanévben tanárcsere. Ha sikerül tanárt találni, próbaidő alatt felmond. Tavaly magyarból nyugdíjas tanárt kellett visszahívni. Fél évig földrajz tanár helyettesített emelt rajzon. Nyelvtanárok felnőttképzésből jönnek, nem értenek a gyerekekhez, de nincs más. És még sorolhatnám estig a problémákat. Méltánytalan és vérlázító, hogy egy 3 diplomás tanár 15 év tanítás után úgy tudja eltartani a családját két pici gyerekkel, ha éjszakánként árut pakol a tescoban. Ez mi, ha nem a legalja?

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Túlterhelt, még terheit cipelő pedagógusok és mellettük( vagy helyettük) egyre több pedagógiai asszisztens, óraadó nyugdíjas. A Tanker nem probléma megoldó, hanem kerékkötő a munkánkban. Felesleges adminisztráció, megfélemlítés, miközben a minőségi munkáról és a gyermekközpontúságról papolnak.

Az oktatási rendszer elavult,egyáltalán nem a tanulás és az életre nevelés folyik , a gyermekek túlterheltek, a tanítók sokkal többet adminisztrálnak,mint tanítanak. Sok kiégett köztük.

A Tankerület vezetője SEM, és az iskolaigazgató (k) sem űznek tisztességes játékot. Sanyarhatják a dolgozókat, és kicsit sem nézik a gyermekeink érdekeit, csak addig a pontig, amíg nekik kényelmes.

A gyerekek nem kapnak minőségi oktatást, ha egy pedagógus hiányzik, egyre sűrűbben fordul elő, hogy a titkárnők mennek be az órára vigyázni a gyerekekre vagy ha szaktanár is megy be, az nem tud a sok helyettesítés miatt felkészülni az órára. Nem ad házi feladatot, másnap úgy is más tanár megy be. Ezt még tetőzi az a probléma, hogy az oltással nem rendelkező tanárokat az állami szféra elhagyására kényszerítik! A vezetőség mindenre azt mondja, hogy megoldja, miközben erre már nem képes, ugyanakkor nem áll ki a dolgozók és a diákok érdekeiért. Ez nagyon szomorú és pont egy iskolában nem túl példamutató.

A gyermekem óvodás, eddig 3 óvodapedagógusa távozott, 2 pályaelhagyó lett, mert a napi megélhetését nem tudta fedezni a fizetéséből.
A rémes kereset dacára a dadus néni vette a szemeteszsákot és a mosószert, mert az önkormányzat ezt nem biztosította, de tiltotta, hogy a szülőktől segítséget kérjenek

A pedagógusok túlterheltek, a tényleges tanító-oktató munkától értelmetlen egyéb feladatok elvégzése veszi el az időt. Gyakorlatilag semmilyen szakmai kérdésbe nem szólhatunk bele, értelmetlen döntések napi szintű megjelenése, majd visszavonása jellemző. Fenyegetések, kierőszakolt döntések szintén napi szinten jellemzőek. Évek óta tartó hitegetés a bérek rendezése terén, megbecsülés teljes hiánya. Megalázások, cinikus hangvétel felsőbb körökből.....

A délutános nyugdíjas óvónő, aki nagyon szereti a gyerekeket, nem bír el a viszonylag nagylétszámú csoporttal. Amire azért került sor, mert pl Budapest III. kerületében 11 óvodai csoportot szüntettek meg idén szeptemberre. Óvónő hiány és elvont költségvetés az ellenzéki kerülettől és persze a Fővárostól.
Nem marad elég energia a gyerekek iskola-előkészítésére. Pl mi nem vagyunk rajzolósok, ezt inkább szakembertől várnánk, hogy fejlessze a gyereket.

1. Oktatásirányítás: 11. éve nincs oktatási minisztere Magyarországnak, az oktatás teljes folyamata mára minisztériumi logikák alapján széttagolt, a kisgyermekkori nevelés két államtitkársághoz tartozik, önkormányzati fenntartásban, a közoktatás, a szakképzés és felsőoktatás két tárcánál van. Így mind az érdekérvényesítés, mind a szakmai munka széttöredezett, ami látszik a minőségen (romlik).
2. Iskolavezetés és központosítás: az oktatási intézmények vezetése a szakmai irányítás helyett az állami intézményeknél adminisztratív szereplőkhöz került (Tankerületek), ami további nagymértékű minőségromlást okoz.
3. Nemzeti Alaptanterv: a nemzeti alaptantervet a legjobb szakembereknek kellene készíteni, és azt társadalmi, szakmai, politikai konszenzussal kellene elfogadni, és hosszútávra tervezni finomhangolással. A korszerű tartalomhoz korszerű módszertant kell tenni.
4. Mindenkinek jó iskolát: evidenciának tűnik, de itthon már nagyon kevés a nagyon jó iskola és kevés a jó iskola. A nemzetközi méréseken is eredményes országokban ez nem így van.
5. A fentiek (korszerű tartalom, korszerű módszertan, jó iskola) kulcsa a megbecsült, jól felkészült pedagógus. Itthon a pedagógus lenézett, alulfizetett, kihasznált és felkészültsége valójában a saját igényességének kérdése. Ebből sosem lesz jó iskola.

A KLIK-ek kártékony klikkek. Felesleges és túlzott mérvű adatszolgáltatásra ítélik a kollégákat saját zsíros állásuk fennmaradása érdekében.Lassan megszűntetik azokat a tevékenységeket, amiket kötelességük lenne szolgáltatni az iskolák felé. A rengeteg kötelező, de teljesen fölösleges munkával elnyomják a tanári kezdeményezőképességet, önállóságot, fantáziát, újító kedvet.A kötelező tananyag nyomorékká terheli a gyerekeket.

Magas óraszám, ingyen helyettesítés (még a táppénzen levő kollégát is ingyen kell helyettesíteni, szeretném tudni ki kapja ilyenkor a táppénz és fizetés közti különbséget?).
Az új kötelezően bevezetett tankönyv, (a régi tanítható könyv helyett) egy felmérés alapján egy egész jegy rontást eredményezett a tanulóknál. (a felmérés német nyelvből történt), Logikátlan, rosszul felépített tankönyvek biflázását követeli meg ez a rendszer, a kreatív, logikus gyereket nem inspirálja!!
Szégyenteljes a bérezés, itt a határ mellett inkább Ausztriában mennek takarítani, mosogatni azok akik életkörülményeik miatt megtehetik. (végzett tanár, tanító!) Lassan már csak az marad a pedagógus pályán, aki hobbiból tanít, mert a férj, esetleg a feleség eltartja a családot.
Az igazgatók "meg vannak " félemlítve a fenntartó által, ezért sokszor ésszerűtlen döntésekbe kényszerítik őket.

Túl magasak az óvodai csoport létszámok. Nincs meg a gyerekek 2 nm-es helyigénye a fenntartó 20%os emelése miatt. Nem veszik figyelembe a létszámnál a sni-s gyerekeket. Ha a létszám kevesebb lenne, ideális 20fő környéki, ahol kivitelezhető életkorilag homogén csoportokat alakítanának ki, akkor több óvodapedagógus menne vissza a szakmába nem lenne annyi pályaelhagyó. Meg ha nem támasztanának felesleges igényeket a pályakezdőknél (utóbbi 8évben bevezetett). Ha a pedagógusoknak lehetne sikerélménye, tudna nevelő szerepet is gyakorolni, nem csak megőrzőt, akkor nem lenne annyi fásult és a gyermekeink jobban járnának. Amíg nem normalizálódik ez, addig csodát nem várhatunk. Nem értem, egy város, falu önkormányzatának miért nem a gyermekek az elsők, miért kell végletekig leterhelni, kihasználni pedagógusokat, aztán csodálkoznak, hogy elmennek és nincs új. Én sem mennék el 29 fős óvodai csoportba óvónőnek, vállalnék ekkora felelősséget, miközben azt a pénzt bárhol megkereshetem (van óvodapedagógusi végzettségem, de nem dolgozom benne).

Személy szerint a két óvónő munkájával maximálisan elégedett vagyok, de azért azt látom, hogy nagyon nagyon túlterheltek, túl sok a papírmunka, a szülők sem megfelelően állnak hozzá, egyszerűen nem tudnak együttműködni. Plusz a fenntartó is meg nehezíti a dolgokat. Mi most kerültünk új oviba, mert a mi ovinkat a fenntartó bezárta, holott minden szuper volt, vezetőség, óvónők, dadusok, kB mint egy család. Az új oviban millióval nehezebb, nem megy semmi gördülékenyen, minden egyre nehezebb. Mindig a férjétől bűzlik a hal, ahogy a mi esetünkben is. Nehogy könnyítenék, nehezítik az életét, nekünk, szülőknek, a pedagógusoknak, és a gyerekeknek is. Eddig imádtunk oviba járni, most minden nap sírás. A rendszer nem működik, a lelkiismeretes pedagógusokon múlik minden, de őket meg leterhelik a végtelenségig.

Nagyon sok az adminisztrációs teher, ami felesleges. Kevés a bér, nem motiváltak a pedagógusok. Az életpályamodell is csak egy kirakat, semmi értelme, felesleges teher. A kormány teljesen magunkrahagy minket, az önkormányzatok többsége szintén. Nincs pénz semmire, mert a fenntartó nem támogat. A szülők pénzéből tudjuk csak megvásárolni a szükséges eszközöket.

Felháborító, hogy a törvényileg maximalizált óraszámot kell a jelenléti ívbe kötelezően beírni, miközben a megnövekedett adminisztráció és feladatkör miatt ma egy óvodapedagógus annak sokszor a dupláját tölti munkával. Sajnos ezen az sem segít, hogy elszámolhatunk plusz adminisztrációval heti x túlórát, ami még mindig nem fedi a valós ledolgozott óraszámot.
Sokszor a kezdő pedagógus bére a bérminimumot sem éri el.
A fenntartó csak a legszükségesebb kötelezettségének tesz eleget (számlák kifizetése), semmilyen fejlesztés nem történik, az egyéni felajánlásokat is akadályozza. Tehát sem a tárgyi sem a személyi feltételeket nem teremti meg.

Az iskola és benne a pedagógus addig szipolyozható, amíg azt az iskolahasználók elnézik. Amikor már kellő számban kérik számon a fenntartókon, hogy miért nem kellően felkészült (lelkileg és/vagy szakmailag) a tanára, miért vannak nagy számban (talán szakszerűen) helyettesített órák és miért nincs kellő számú szakkör vagy felzárkóztató foglalkozás, akkor talán érdemben lehet beszélni a megalázó fizetésekről, a technikailag lepusztult épületekről és számos más kérdésről.
Amíg a szülők jelentős része elfogadja, saját erejéből kipótolja a hiányokat, illetve nem a tudást, hanem a jó osztályzatot kéri számon a pedagóguson, addig csak apró eredmények várhatók.
Az iskola egy intézmény, ami számos speciális feladatot lát el úgy, hogy a pedagógust tekintik benne mindentudónak, de mitől lenne az, hiszen
— fizetéséből épphogy megél;
— munkaeszközeit leginkább maga kell előteremtse;
— továbbképzésekre ritkán jut el, amikor igen, akkor véletlenszerű az elégedettsége;
— munkáját központilag próbálják irányítani a differenciálás gondolata nélkül;
— munkáját ezer módon kell adminisztrálja.
Milyen jó lenne, ha
— szakképzett segítői lennének (fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb.);
— kellő időt szánhatna a diákokkal való foglalkozásra (tehetségesekre és elmaradókra is);
— kellő időt szánhatna a saját regenerálódására (szellemileg és fizikailag is).

Az önkormányzatoknak egyáltalán nem célja a minőségi munka, és hogy ehhez a személyi és tárgyi feltételeket biztosítsa, egyetlen céljuk van, hogy az óvodákon hol lehetne a legtöbbet spórolni, értem ezt személyi és tárgyi feltételekre is, így az államkincstártól az óvodai működésre kapott pénzt másra tudják fordítani. Ezenkívül pedig, mindenféle szakmai tudás nélkül a az éppen aktuális polgármesterek kényük-kedvük szerint citálják az intézményeket. Személyszerint sokkal jobban örülnek ha az óvodákat is kivennék a helyi önkormányzatok kezéből.

A nyári szünetben a szülők festették ki a tantermeket, miután a pandémia miatt 1 évig be sem mehettünk az iskolába. A szülők vihetik be a tisztasági csomagot (wc papírt, szalvétát, szappant, zsepit, papírtörlő), de legalább így van papír a mosdókban. Az igazgatónak kell cégektől leselejtezett számítógépeket kérnie, hogy a nagyobb létszámú osztályokban is jusson minden tanulónak gép informatika órán. Szaktanár hiány miatt az alsós tanárok helyettesítenek felső tagozaton is. Az iskola civil szervezetén keresztül keresi a források bevonásának lehetőségét, mert a fenntartótól erre nem számíthat.

Az egyik borsodi pedagógus/szülő ezen mondata, sajnos minden betűjében igaz: "A gyermekvédelmi rendszer egyenesen gyalázatos. Mindenki mindent megtehet a gyerekekkel. " A pedagógushiányra hivatkozva semmit sem tesznek a gyerekek jogait nyilvánvalóan sárba tipró tanárral sem, a szülők bármilyen figyelemfelhívása figyelem helyett a szőnyeg alá söprés, elhallgattatás. Nincs válasz a lelki abúzusra, az iskola, a tankerület, az egész rendszer csak időt húzott, ha olyan elkeseredett vagy hogy elhozod a gyermeket, akkor meg már végképp egy szalmaszálat sem tesznek keresztbe a gyerekek érdekében. Még várják is, hogy menjen el a szülő, gyerek, és megy a "propaganda ", hogy "nincs itt semmi probléma, vagy ha van, a gyerek (?!) meg a szülő a hibás ". Mi elhagytuk ezt az iskolát, szörnyen csalódva, de sokan nyelik a békát mert élethelyzetük, más oda járó gyermekük miatt nem mernek szót emelni, változtatni. Hónapokig tartó folyamat során semmi eredmény - mert a rendszer nem is kényszeríti ki magából a valós válaszokat, egyszerűen nem teszik a dolgukat a gyerekvédelem során a szereplők:(((.

Másodállás, harmadállás, alkalmi munkák, tanfolyamok, magántanítványok, értelmetlen portfóliókészítés, ostoba NAT, kormányzati cinizmus vagy uszítás a pedagógusok ellen, tanári és iskolai autonómia hiánya, sztrájk akadályozása, takarítatlan termek, megszorító tankerület stb. Elegem van!

Kérem szépen, hogy a közoktatásban történt gyalázat bemutatásakor sose felejtsék ki az óvodákat, a pedagógus hiány bemutatásakor az óvodapedagógusok számának drasztikus csökkentését. Nem pedagógusokról és óvónőkről kellene beszélni, hanem mindenkiről, aki 3-18 éves korig a gyerekekkel foglalkozik, vagyis a köznevelési törvény hatáskörébe tartozik.
Véleményem szerint sokkal hangosabban kellene beszélni arról a 2020 -as jogszabályról, amely szerin az óvodában csak a "tanulási időben " 8-12-ig kell felsőfokú végzettségű pedagógusnak a gyerekekkel lenni, a reggeli és délutáni időszakra még az érettségi sem követelmény, gyakorlatilag dajka, de a kertész bácsi is alkalmazható a felügyeletre. Ez közben az óvónőkre ugyanúgy vonatkozik a köznevelési törvény, a tanfelügyelet, a minősítés.
Nem kellene megvárni, amíg tragédiák történnek az óvodákban.
Az óvodai nevelést tartották idáig a köznevelés "utolsó bástyájának " amióta az önkormányzatokhoz kerültek, lassan erodálódnak pedagógiai értékeik.

Felesleges szintű adathalmaz a NATban.Nem készségeket fejlesztő alapoktatás. A felvételi rendszer embertelen. Stressz minden szinten. A fenntartó diktál. Félelem uralkodik. Az igazgatók rányomják a tanárhiány miatti munkát a még maradókra. Bérkülönbsegek a közoktatas szintjein.. Megalázó bér. Technikumokban megalázó bánásmód a tanárokkal szemben. A a több bérért mértéktelenül több munkát kötelező végezni. Nincs szabad választás.

A pedagógusok leterheltek, a fiatalok érettségit kérő munkahelyeken 80-100 ezer Ft-al nagyobb fizetést kapnak, egyre több a pályaelhagyó. A szakos ellátottság egyre rosszabb, a tankerület részben a saját, részben a központ ésszerűtlen és szakszerűtlen utasításaival ellehetetleníti a iskolai munkát, ezen kívül pedig a személyes rosszindulat és a politika is vezető szerepet játszik némely döntésükben.

A KLIK létrejöttével az oktatási intézmények gazdátlanokká váltak, fenntartóként csak a pénzügyi korlátozások zajlanak, az erős központosítás hatására egyre körülményesebb bármit is elintézni, lebonyolítani. Nem támogat, inkább akadályoz ez a tankerületesdi. Különösen igaz ez a mi tankerületünkkel kapcsolatban, ahol a párthűség fontosabb a szakmánál, a szakmai igazgatóhelyettes munkája kifejezetten a politika irányában érzékelhető csak. Sajnálatos módon ez alapján vannak támogatott és kevésbé támogatott iskolák a fenntartásuk alatt. A köznevelési törvény óraszámai helyett a KK sajátos számítási rendszerében gyerekenként számítják az egyes iskolák órakeretét, így például kistelepüléseken nincs lehetőség szakkörökre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra, hiszen gyerekenként 2 órát levonnak a 27 fő alatti létszámok esetén. (Mintha 18 gyerek esetében nem ugyanúgy kellene magyarórát vagy egyéb foglakozást tartani.) Mellette minden pedagógus 26 órában látja el a feladatát. Eseti helyettesítéseket nem fizetik, régebbi pluszjuttatásokról álmodni sem lehet. Nyugdíjas kollégák álláshelyét nem tudjuk betölteni, gyakran meg is szüntetik azt eleve. Integráció megszűnt fontosnak lenni, gyakran annak értelmetlenségét hangoztatja épp a vezetés. A 2018-tól járó nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot nem fizetik ki, hiába jár az a hh-s tanulók %-a után is. Magántanuló felkészítésre azt javasolja, a heti 10 órát az SNI tanulók fejlesztésével együtt lássuk el...

Véleményem szerint a klik (szándékosan kicsivel) politikai bábként működik. Nem érdeke az alá tartozó iskolák segítése, inkább akadályozza a működést.
Fejetlenség lehet a klikben is, késve reagálnak, felesleges feladatokat rónak az iskoláknak, igazgatóknak.
Hallomásból tudom, hogy volt olyan iskola, ahol meg volt a gyerekek és a tanítók létszáma 3 első osztály indításához, de csak kettőt engedélyeztek. Lett két 29 fős osztály...XXI.század...
A városi iskolákban még csak-csak eldöcögnek áttanításokkal a felső tagozatok. De vidéken volt olyan, hogy hónapokig kellett helyettesíteni a biosztanárt. Egy alsós tanító néni tartotta a biológiát a 8.-ban. Nem egy-egy alkalommal, hanem HÓNAPOKIG!
Azt is rebesgetik, hogy ahol csak lehet, a klikesek nem írják ki az álláshelyet, ha valaki elmegy nyugdíjba. Szét akarják osztani a többi pedagógus között az órákat, de ugyanúgy nettó 200-as fizuért. Azért, hogy papíron ne legyen pedagógus hiány.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal vádolna, a legutóbbi választásokig mindig a fideszre tettem az x.et.

A gyerekek túlterheltsége elképesztő. Közel a hivatalos felnőtt munkaidőhöz (40 óra) jár a heti óraterhelés, teljesen rapszodikusan elosztva, mert az iskolák/órarendkészítők sem tudnak racionális és élhető rendszert kialakítani a sokféle szempont miatt. A heti 5 tesióra nem lenne rossz, de a feltételek nem adottak, még a jól ellátott budai-zöldterületi iskolákban sem. Egyszerűen nincs elegendő tér hozzá. Az órarendbe épített hittan borzasztóan megnehezíti és szétzilálja az órarendeket, további komoly teremelosztási problémákat okozva. Ez csak a 2 legfeltűnőbb. A tananyag egészének elosztása, tartalma, rendezése, követelményei másik és sokkal hosszabb történet lenne. - A pedagógusok oldala is kriminális; ebből kiemelném a tankönyvügyeket: pl. a mindenki által kedvelt, korszerű, elektronikus háttérrel készülő Mozaikos tankönyvek hivatalosan, nyilvánvalóan politikai döntés miatt elérhetetlenek. A tanítás színvonala olyan, ami adott körülmények között elvárható (vagy magasabb), mert a munkakörülmények és a fizetések vállalhatatlan színvonalából következő ped.hiány miatt nem lehet semmilyen minőségi szűrést alkalmazni. Az iskolák túlzsúfoltak, a fizikai környezet leharcolt, elhasznált, a pótlásra vagy nincs lehetőség, vagy eszméletlen adminisztrációval jár és kiszámíthatatlan. A tankerület nem fenntartó, hanem birtokos módjára viselkedik az iskolákkal; a bérfeszültség nagyon durva és szembetűnő, miközben alapfeladatát is alig látja el. Egyszerűen nem teljesíti a fenntartás követelményeit. Az iskolai könyvtárak a tönk szélén állnak, rá vannak szorítva a tankönyvek kezelésére. Gyarapításra, olvasásnépszerűsítésre, állományfrissítésre nincs lehetőség. A tankönyves munka díjazása az utóbbi években elveszítette az átláthatóságát, a tankerületek az aláírt szerződést, egyeztetés nélkül is módosíthatják utólag, amikor a munka már el van végezve. Nagyon hosszan lehetne folytatni... :((

Teljesen lesüllyesztik az óvónői szakmát esztelen rendeletekkel, ezzel korrigálva a pedagógus hiányt: nem hatêkony, ha megengedik a dajkai felügyeletet délutánonként a csoportokban, hiszen nem felkészültek a délután érdemi vezetésére. Siralmas a helyzet a szakszolgálatoknál. A logopédus hiány miatt a kistelepüléseken két hetente kapnak fejlesztést a gyerekek, két hónapig ellátatlanok az iskolaérettségi vizsgálatok miatt, mert vizsgálniuk kell. Aránytalan az állami támogatás: diszkriminatív a normatíva az egyházi intézmények előnyére. Az állami oktatást leamortizálják. Egyes önkormányzatok kényük- kedvük szerint értelmezik s törvényt, az óvodavezető munkáját, jogait csorbítják, akár törvénysértésekkel is, megkárosítják gazdasági kompetenciáját, ami kihat sz oktatás színvonalára. Több sebből vérzik a közoktatás.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!