Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Sajnos túlterheltek vagyunk. 3 óvodapedagógus hiánya miatt szeptember úgy fogja indítani a vezető, hogy két csoport mini - kicsi gyerekekhez egy óvodapedagógus és egy dadus lesz.Talán lesz pedagógus asszisztens is mellette, de az nem biztos. Pelenkás gyerekek lesznek és persze nincsennek tárgyi feltételek se meg hozzá.24 gyerek lesz.Elvárja, hogy készítsünk az egyedül levő óvónő kézzel készített fogadó ajándékot és későbbre születésnapi ajándékot.Az önkormányzat ad bizonyos pénzösszeget, amelyet szempontok szerint ki lehetne osztani az óvodapedagógusok között,de olyan szempontsort írt amely csak a vezető szubjektív megítélése mellett lesz kiosztva, tehát ha abba a 4 puncsos ember közzé beletartozol, akkor kapsz belőle vagyis a felsőbb 4 ember kap belőle. Nincsen színes fénymásoló,és semmilyen szakmai könyv megújítás ezeket is saját pénzből veszed.Sokszor nyúlok a saját pénztárcámhoz, hogy legyen pluszba a csoportnak akár vizuális eszköze,bábjai.Nagy a feszültség,mivel gyenge a vezető minden dajka veszekszik egymással hisz a vezetőségtől se kap segítséget.Szinte elvárás, hogy te a lelkiismeretedre alapozva maradtál ha nincs délutános, mert senki nem küldés oszt be oda senkit. A hétvégéken sokszor kényszerítve vagyunk, hogy részt vegyünk a programokon, hisz ha nem veszel részt, akkor kilógsz a sorból és persze esetleg egy szabadnap jár érte, de azt csak akkor veheted ki amikor mondják.Kifelé mutogatás megy és senki nem törődik vele, hogy miből van az a papír és egyéb..A fenntartó szinte semmilyen szinten nem törődik az intézménnyel.Például nincs kertészünk és helyette a dadusok ásózzák a homokot és locsolják a homokot vagy az óvodapedagógusok. A szülőknek minden megvan engedve és ha egy is persze jogtalanul a butaság kategóriájában valamit szól már az óvodapedagógus megvan rángatva.. Szinte mindenki magánál hordja a felmondó levelét..

A gyermekvédelmi rendszer fejletlen, sokkal szigorúbban kellene szabályozni a területet. A tanárok túlterhelve, gyerekek szintén.Amióta a KLIK van borzalmasak a körülmények, elmúlt az iskolák önállósága, a vezetők vagy a fidesz emberei vagy ki vannak herélve és a rendszert szolgálják ki. Nem jó ez sem a gyerekeknek, mert sajnos rajtuk csapódik le minden. A gyalázatos pedagógus bérekről meg ne is beszéljünk!Szégyen az egész, főleg hogy volt vezetőként és pedagógusként láttam a problémákat......ott is hagytam a pályát.....egyelőre. Ám tudom, hogy fantasztikus tanár kapacitásunk van. Semmi nem tart örökké, ennek a rendszernek is vége lesz egyszer!!Reméljük mielőbb, mert így is már rettenetes károkat okoztak!!

Az egész oktatási rendszer rohad és mi (pedagógusok, szülők) asszisztálunk hozzá. 100 évvel ezelőtt is ugyanez volt a felállás mint most, frontális osztálymunka, a tanár a padban ülő gyerekeknek próbálja megtanítani az anyagot több-kevesebb sikerrel. Nézzünk szét! 100 év alatt minden fejlődött, elektromos autók, okos otthonok, Marsjárók, csak az oktatási rendszerünk nem, ami iszonyat szomorú. Ezzel az oktatási rendszerrel a gyerekektől a gyerekkorukat vesszük el, azokat a tulajdonságokat írtjuk ki belőlük, ami a legfontosabb, a tanulás szeretete, nyitottság a világra... Az oktatásiirányítás feladata az, hogy birkákat képezzünk, olyan embereket, akik ha majd elhelyezkednek egy német autógyárban dolgozni, akkor nem tiltakoznak, nem gondolkodnak, nem kérdeznek és nincs magas bérigényük sem, mi ehhez asszisztálunk sajnos, tisztelet a kivételnek!
A kormánynak és a tankerületeknek minden számít, csak a gyerekek és a pedagógusok nem. Az iskolaigazgatók egyszerű pártkatonák, akiknek csak annyi a dolguk, hogy teljesítsék a tankerület parancsait és minden agyatlan intézkedést letoljanak a sok birka pedagógus torkán. A pedagógusok életszínvonalának rendezése láthatóan utolsó szempont ebben a rendszerben, nincs szükség önállóan gondolkodó, kritikus emberfaragókra.
Fiatal pedagógusként semmi perspektívát nem látok a pályámra vonatkozóan, úgy érzem, a mai magyar oktatás lassan az elveimmel sem összeegyeztethető, több kollégámmal nem ülök szívesen egy asztalhoz sem.
A bértáblát feltöltötte a szakmunkás minimálbér, így egy 25 felett pályakezdő 0 év tapasztalattal vagy a gazdaságis dolgozó érettségivel ugyanannyit vissza haza (nettó 205e), mint az, aki 14 éve van a pályán és főiskolai végzettséggel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy 25 év alatt pályakezdő közel 40 ezerrel visz haza többet, ami egyenlő egy 20 éve a pályán lévő pedagógus fizetésével. Gyalázat.

Gyógypedagógiai intézményben autokrata vezetés, kiégett, alulfizetett szakemberek. Nagy a fluktuáció, a szakemberhiány. Állandó gyógypedagógus és gyógypedagógiai asszisztens hiány van, ezért általános a túlterhelés, ami súlyos problémákat okoz a mindennapokban. Az ideálisnál magasabb osztálylétszám. Sok a pszichés zavarral küzdő ön és közveszélyes gyerek, akik nem közösségbe valók és állandó veszélyt jelentenek társaikra, tanáraikra. Nem szaktanárok tanítják a tantárgyakat. Sokszor asszisztensek tartanak órákat. Oktatási eszközök teljes hiánya tapasztalható. Az online oktatásra alkalmatlan eszközparkkal rendelkezik. A karantén idején az iskolába járó tanulóknak nem tudták biztosítani az online órákba való becsatlakozást.

Évről évre romlik a helyzet itt is, az állami
általános iskolákban,gyermekemet tanító tanárok,
csak idén, eddig hárman mondtak fel,nevetséges bérezés,
túlterhelés,és az miatt,hogy saját igazgatójuk
Nem áll ki mellettük,nem figyel az egyre méltatlanabb
körülményekre.A felújítások,korszerűsítések elmaradásáról
(Az egyik vallásos iskola a kivétel,ők kapnak támogatást városunkban rendesen)már nem is beszélve. Elavult tanterv,kiégett tanárok,fusztràlt gyerekek,összefoglalva ez a lényeg.

Tulságosan centralizált a rendszer. Semmilyen tekintetben nincs autonómia az intézményekben. Az intézményvezetôk csak a rendszer bábjai. A pedagógusok rendkívül túlterheltek, eltűnt a klasszikus osztálytanító ês napközis tanító feladatkör. Az ebêdeltetés, délutáni levegôzés nem számít bele az óraszámba, pedig ekkor is végzünk nevelô munkát. Azok tankönyvek, melyeket a tanulónkénti "fejkvótában " rendelni lehet, rendkívül alacsony színvonalúak. A gyerek istúlterheltek (tanórákba beépített hitoktatás, heti 5 testnevelés a tárgyi és tornatermi feltételek hiányában). A problémákat hosszan lehetne sorolni.

Ebben a mostani sok tényezővel nehezített szülő-tanár helyzetben további nyomást jelent, hogy az iskolavezetés csak hagyja megtörténni a dolgokat. Eddig sem számítottak az egyéni kiemelkedő eredmények, de a jelenlegi általános rossz hangulat mellé a folyamatos presszionálás tudatosítja bennünk, hogy nem fontos az ember. A szülők részéről sincs összefogás és támogatás, pedig az ő gyerekük számunkra is kincs! Elveszítünk kollégákat, akik elhivatottak, még lelkesen teszik a dolgukat, amíg a pártpropaganda még engedi nekik.
Pályám delén vagyok és még reméltem, hogy sokáig kitart a lendület, de be kell látnom, ez már nem az a közeg, ahová reggel mosollyal érkezik az ember.

Az oktatási rendszer elavult,egyáltalán nem a tanulás és az életre nevelés folyik , a gyermekek túlterheltek, a tanítók sokkal többet adminisztrálnak,mint tanítanak. Sok kiégett köztük.

A Tankerület vezetője SEM, és az iskolaigazgató (k) sem űznek tisztességes játékot. Sanyarhatják a dolgozókat, és kicsit sem nézik a gyermekeink érdekeit, csak addig a pontig, amíg nekik kényelmes.

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

Pedagógiai korlátokat érzünk! Tizenhat fő felett a csoport tömeggé válik és ezáltal sem érzelmi, sem értelmi fejlődésüket nem ideálisan támogató közegbe kerülnek a gyerekek. Fontosnak érezzük ezen tapasztalatok megosztását, mert a gyerekekért tenni akaró pedagógusként olyan eredményeket szeretnénk elérni, amelyekre büszkék lehetünk. Ezzel szemben a napi nevelőmunkánkat úgy éljük meg, hogy sokszor tehetetlenül állunk, és még beszélni sem szabad – nem illik – erről.
Reggel hét órától tíz óráig egyedül kell gondoskodnom, nevelnem, fejlesztenem, problémákat megoldanom 25 gyerek körül és között. Nagyon nagy felelősség és intenzív agyi munkát kíván mindez, a fizikális részt nem is említem. Sok a problémás gyerek a dajkai segítség minimális. Két csoportra egy dajka jut azonos időben. Váltótárs hiánya esetén (betegség) iszonyatos a terhelés, de még a mellett is. Folyamatosan érzem, hogy nem bírom ezt és nem lehet szeretem, de akarom csinálni,, el vagyunk lehetetlenítve és senkit, még a vezetőmet sem érdeklik a problémák.
Naponta sok a szervezési feladatunk: a csoportszobában, hogy elférjen a sok gyerek, pénzek beszedése, a fejlesztő foglalkozásokra járó gyerekek körül sok a tennivaló. Egyidőben kell két helyen – csoportszobában és öltözőben - lévő gyerekeket irányítanunk, felügyelnünk és segítséget nyújtanunk, amikor például gyógytestnevelés van és öltözik a csoport fele. Annyira sok a tevőleges és a dokumentációs munka, hogy ezt már nem lehet szeretni. Keressük a sokféle problémára a megoldásokat, de a fennálló feltételrendszerben nem találjuk.

A pedagógus hiány a gyermekekre nagyon negatívan hat. Sajnos a pedagógus asszisztensek nincsenek megfelelően szűrve. Vannak fantasztikusak, de sajnos olyannal is akadt dolgunk, ahol a gyerekek a telefonján néznek mesét órákon keresztül.

Az intézményvezetők megválasztása sem mindig a szakmai elhivatottság vagy gyerekek érdekei szerint alakulnak. Tapasztalataink szerint előtérbe került a versengés a látszat értékek mentén az intézmények között, de a gyerekek érdekei háttérbe szorulnak. A gyerekek körüli teendők nehézkes feladatok lettek (pl udvari idő, nagy csoportos feladatok, fogmosás). Panaszt tenni lehetetlen, mert ez az ágazati vezetőség szerint ez normális es elfogadott.

Az intézményi fejlesztés szinten ordít a szakember hiánytól, azok a gyerekeknek nem jut logopedia, alapozó terapia, akiknek a legnagyobb szüksége lenne ra.

Anyagi erőforrások nagyon korlátozottak, törvényi előírás ellenére, szinte minden esetben a szülőknek kell összeszedni az anyagi reszet.

Iszonyú túlterheltség, az anyagi és az erkölcsi megbecsülés teljes hiánya, dilettáns intézményvezetők, akik nem csak szakmaiság nélkül, hanem a humán faktor teljes nélkülözésével és semmibe vételével nem dolgozni, hanem uralkodni akarnak. Szégyen és gyalázat, hogy milyen mélyre süllyedt az oktatás ügye. ?

Üdvözlöm! Mint háromgyermekes anya, mély fájdalommal veszem tudomásul, hogy az oktatás ível lefelé, hanyatlik. Akik meg szeretnének élni anyagilag, és túl szeretnék élni a KLIKK által sújtott nyomást, magánintézményekben helyezkednek el, amit az átlag ember nem tud megfizetni. Az a kevés pedagógus aki marad és küzd ebben az ellehetetlenített helyzetben, pedig fáradtak. Sok szülő nem partner, ha probléma van. Rohannak az igazgatóhoz akik pedig félve a bürokrácia és a fentről jövő nyomástól inkább a szülőnek ad minden esetben is igazat, csak hogy az iskolának a jó híre menjen tovább. "Hisz ha ez kiderül, hogy ilyet vagy olyat mondtál, kedves kolléga "
Nincs joguk felvilágosítani a szülőt, hogy tanár hiány van, hogy gyermekkel probléma van...stb
Ki az a tanár aki itt nem égnek ki. Miért csodálkozunk, hogy azon pár pedagógus aki még a pályán van ide-oda mennek az iskolákba, egy jobb helyzet reményében? És a tisztelet teljes hiányába meg anyagilag sem lehet egyszerű nekik. Miért kell egy pedagógusnak 100 és száz különórát, másodállát vállalnia ahhoz hogy eltartsa magát, netán a családját. Ezek után még csodálkozzunk, hogy egy fáradt pedagógus várja a gyermekeinket? Nincs önálló módszere, nincs általa választott tankönyv, elv...stb csak a KLIKK amit diktál! A falusi iskolákat még inkább sújtja, pedig ékszerdobozként kellene vigyázni rájuk!
A legnagyobb gond, hogy ez már óvodában probléma, mikor tudjuk- tudják, hogy a lehető legnagyobb terhelhetőség és fejlesztés ebben az életszakaszban van...de mi lesz velük ha már senki nem lesz aki felkészítse, tanítsa, utat mutasson!!!
Egy reményvesztett szülő, aki sajnálja a gyermekeit!!!

Az adminisztrációban össze vissza hazudunk, mert ezt várja el a vezetőség, kolléga hiány van, semmilyen tulorapenz nem létezik a szakmában pedig napi rendszeresseggel többet dolgozok mint ami a papíron vezetve van. Csak elvaras van, visszafelé semmi nem működik. Semmilyen megbecsulesunk nincs se a szülő se a vezetők felől sőt folyamatos érzelmi zsarolás alatt állunk. A vezető katasztrófa ahogy velünk bánik, mint egy kutyával. A szülők semmibe nem néznek. Hiányzik két kollégánk de ennyi pénzért senki nem jön ide. Én is azon vagyok hogy minél előbb elhagyjam ezt a pályát pedig imádom a gyerekeket és hogy velük foglalkozzatok. Szörnyű helyzetek vannak, az egész munkánk abból áll hogy hogy rejtsuk el a nagyrakas szart ami a szőnyeg alá van seperve és kevesebbet keresek mint az összes többi ismerősöm.... Diakmunkaval heti 20 órában többet kerestem ennél diplomával.

A pedagógusok munkájának el nem ismertségével a szakma borzalmas állapotban van. Szörnyen kevés a fizetés, a szülők többsége nem értékeli a munkánkat, sok esetben a vezető is csak a negatívumokat emeli ki. A kollégák türelmetlenek egymással, a legtöbbjük a kiégés valamelyik fázisában van, mert túlterheltek, mert nem kapnak támogatást, segítséget. A gyermekekkel való foglalkozás sínyli meg azt, hogy túl kevés az ember és túl sok a tennivaló. A gyerekek a mindenünk, a jövőnk! Jobbat érdemelnek!
Pedagógus és kisgyermekes édesanya vagyok.

Az én lányom most 7. osztályos. Az iskola igazgatóját idén választották újra természetesen a tanárok véleményét nem kérték ki. Lett volna másik valószínűleg jobb jelölt. Az idei tanévet is kevesebb tanárral kezdték meg. Most ott tartunk,hogy aki matematikát és fizikát tanított a gyereknek hosszabb táppénzre ment. Helyettesítés össze vissza van, nem szak oktatókkal. Közben kiderült és már mi is szülök gondoltunk rá, hogy a matematika tanár nem szaktanár. Százalékot sem tud számolni. Az igazgatóhelyettes azt üzente a gyerekekkel, hogy otthon a szülőkkel haladjanak a tananyaggal és az iskola majd dolgozatok által ezt számon kéri.
Kérdem én? Milyen hozzá állás ez az iskola részéről? Hogyan lehet, hogy nem szaktanárok oktatnak igen fontos tantárgyakat? Milyen megfélemlítést használnak a gyerekekkel szemben ( számonkérés)amikor nem biztosítják a megfelelő oktatást?

A túlterheltség mindennapos, a munkánk megbecsültsége szinte a semmivel ér fel.A saját véleményedet nem hangoztathatod, nálunk a szülőnek mindig igaza van...A vezetők felkészültsége sajnos hagy kívánnivalót maga után.

Erőszakos központosítás politikai kinevezettekkel. A szubsziriaditás elve teljes mértékben sérül. Pedagógus hiány minden szinten. Nem bitosítják a köznevelési törvényben előírt létszámokat az oktató-nevelő munkát segítő munkakörökben. Pszichológus, logopédus hiány. A pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülésének hiánya. A gyermekvédelmi rendszer nem működik hatékonyan, mert félnek meghozni bizonyos döntéseket, tartva a következményektől. Elviselhetetlen óraszámok a gyermeknek és a pedagógusnak egyaránt.

Túlterhelt pedagógusok, pénz centrikus vezetőség, ritka, ahol a gyermek fejlődés van a középpontban. Egyre inkább a "szabad játék " elve alapján működnek a csoportok, de ez inkább magára hagyást jelent, a gyerekek elvadulását eredményezve. A pedagógusok befásulnak, a szakma szeretete szinte eltűnt már néhol.

Pontosítok. Pedagógus voltam!

Gyenge diákok tönkelege, többségében a szülők nemtörődömsége, közömbössége, nem ritkán a tanári tekintély hiánya miatt. Utóbbi fő okozója a gyenge fizetés és a kollégák gyáva hozzáállása.

Az ex-főnököm többet fogalmazott a politikával és saját hatalmának megtartásával mint az alá tartozó diákok és tanárok jólétével. Többször kaptam utasítást, hogy etikátlan, a diákok számára káros, az igazgató számára előnyös osztályzatot adjak.

A tanári pályafutásomnak vége! Immár 3 éve kívülről nézem ezt a katasztrófát. Csak kényszer esetén térnék vissza erre a nevetséges pályára!

Középiskolai tanár voltam, most nyáron felmondtam. Nem mentem máshova dolgozni egyelőre, úgy mondtam fel, hogy inkább semmi, mint ezt a munkát folytatni… Három kisgyermek mellett még a fél állás is sok volt, mert heti 20 óra helyett rendszeresen 30-40 órát dolgoztam az előző tanévben, az online oktatás során. Mindezt nettó 116 ezerért… A rekordom a heti 50 óra volt (dolgozatjavítás, feladatlapok készítése, adminisztráció stb.) - még egyszer hangsúlyozom: heti 20 óra helyett… Mindeközben mindenhol azt olvashattam, hallhattam, hogy mi, tanárok, csak a lábunkat lógatjuk, semmihez sem értünk, nem dolgozunk, mégis kapjuk a fizetést stb. Egyre nagyobb stressz volt számomra, hogy a belem kidolgozom, miközben a munkám mennyiségére, minőségére sz…ik mindenki (szülő, diák, kolléga, igazgató, mindenkinek tök mindegy, hogy mit és hogyan csinálsz…), és emiatt a senki által nem becsült munka miatt nem jut elég időm, energiám a gyermekeimre, férjemre, magamra. A változást már most érzem: sokkal türelmesebb vagyok a gyerekekkel, mert nem stresszelek azon, hogy ezer más dolgom lenne még, kipihent vagyok, és teljesen új érzés, hogy a reggeli ébresztő hangja után nem ugrik görcsbe a gyomrom az érzéstől, hogy nem akarok a munkahelyemre menni… Végtelenül kiábrándító, hogy feleslegesen tanultam annyi évet, hogy tanár lehessek, most meg úgy érzem, hogy soha többé! Még néhány gondolat vázlatosan:
- elképesztő és megtaníthatatlan mennyiségű tananyag
- szinte semmi idő nem jut képességfejlesztésre
- az online oktatás alatt még plusz adminisztrációs terheket pakoltak ránk
- az ex főnököm mindent “levert” rajtunk, ami fentről jött, akármilyen baromság és felesleges dolog volt
- a vezetőség semmit nem tett azért, hogy korrekt módon szankcionálni lehessen az online oktatásról való lógást
- az online oktatás során saját pénzből álltam a tablet + pencil költségeit, hogy úgy tudjam javítani a dolgozatokat, mintha papíron adták volna be (a tantárgy jellege szükségessé teszi ezt) stb., stb.

A KLIK létrejöttével az oktatási intézmények gazdátlanokká váltak, fenntartóként csak a pénzügyi korlátozások zajlanak, az erős központosítás hatására egyre körülményesebb bármit is elintézni, lebonyolítani. Nem támogat, inkább akadályoz ez a tankerületesdi. Különösen igaz ez a mi tankerületünkkel kapcsolatban, ahol a párthűség fontosabb a szakmánál, a szakmai igazgatóhelyettes munkája kifejezetten a politika irányában érzékelhető csak. Sajnálatos módon ez alapján vannak támogatott és kevésbé támogatott iskolák a fenntartásuk alatt. A köznevelési törvény óraszámai helyett a KK sajátos számítási rendszerében gyerekenként számítják az egyes iskolák órakeretét, így például kistelepüléseken nincs lehetőség szakkörökre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra, hiszen gyerekenként 2 órát levonnak a 27 fő alatti létszámok esetén. (Mintha 18 gyerek esetében nem ugyanúgy kellene magyarórát vagy egyéb foglakozást tartani.) Mellette minden pedagógus 26 órában látja el a feladatát. Eseti helyettesítéseket nem fizetik, régebbi pluszjuttatásokról álmodni sem lehet. Nyugdíjas kollégák álláshelyét nem tudjuk betölteni, gyakran meg is szüntetik azt eleve. Integráció megszűnt fontosnak lenni, gyakran annak értelmetlenségét hangoztatja épp a vezetés. A 2018-tól járó nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot nem fizetik ki, hiába jár az a hh-s tanulók %-a után is. Magántanuló felkészítésre azt javasolja, a heti 10 órát az SNI tanulók fejlesztésével együtt lássuk el...

Fájó szívvel hagytam el a pályát, mert:
- a családomnak szüksége van rám, nem arra, hogy itthon is a munkám és hivatásom töltse ki az időm.
- a családomnak szüksége van biztos forrásra, ahelyett, hogy a jövedelmem jó részét a munkámra és hivatásomra költsem.
- nekem pedig szükségem van arra, hogy láthassam, a munkámnak érrtelme és eredménye van, ahelyett, hogy a sikertelen küzdelemről szólna a vezetés, a fenntartó irreális, olykor abszurd, elvtelen elvárásaival szemben.

Túlszabályozott, értelmetlen adminisztrációs terhek özönét zúdítja a pedagógusokra, akik inkább a tanítványaikkal foglalkoznának.
Hatalmas tananyagmennyiség, aminek nagy részét úgysem alkalmazzák a gyerekek, semmi szükségük nem lesz rá.
Magyar és történelem tárgyból sokszor dohos, idejétmúlt ismeretanyag, megfelelve a kormányzat ilyen irányú igényeinek.
Matematikából folyamatosan előre rohanunk, az alapműveletek elmélyítése helyett.
Rossz minőségű és gyenge tartalmú, központosított tankönyvek. Még a 70-es években is színvonalasabbak voltak.
A túlmunka aljas módon történt beépítése a pedagógusok óraszámába.
Bármilyen alulról érkező javaslat lesöprése az oktatásirányítás részéről.
A nagy hanggal beharangozott életpálya modell teljes csődje. A béremelések rég elinflálódtak, a legutóbbi emelések pótlékként lettek kifizetve, ami nem alapbér, bármikor visszavonható.
A pedagógusképzés lebutítása merénylet a szakma és a gyerekek ellen.
Igazi iskolaigazgatók helyett dróton rángatható, semmilyen hatáskörrel nem rendelkező szolgai végrehajtók vezetik az iskolákat a Klebelsberg Központ kénye-kedve szerint. Az egész egy gyalázat, ami súlyosan vissza fog ütni gyerekre, szülőre, pedagógusra egyaránt.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!