Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

Két gyermek édesanyja vagyok. Egyikük általános, másikuk középiskolás.
A gyerekek iszonyú mértékben leterheltek. A középiskolás lányomnak minden nap 8-tól 3-ig vannak órái, kivéve a csütörtököt, mert aznap 8-tól 5-ig! Ezek után jön még a házi feladat, a tanulás, készülés a dolgozatokra és miden egyéb sport és közösségi tevékenység. 17 évesen azt éli meg, hogy soha semmire nincs ideje! Elvárás persze (jogosan és saját igénye, meg a mienk is), hogy olvasson, járjon színházba, kiállításra stb. - de mégis mikor?
Az általános iskolás gyerekem iskolájából szeptember óta 4 tanár ment el, és nem is sikerült mindet pótolni - mindezt Budapest közepén! Mi van vidéken? Már évekkel ezelőtt a szakos tanárok hiányáról panaszkodtak kisebb települések igazgatói - mára ez a Fővárost is elérte, és évről évre kevesebb lesz a jól képzett pedagógus, mert egyre többen mennek nyugdíjba, miközben nincs utánpótlás.
A tananyag egyre inkább épít a lexikális tudásra, egyre kevésbe biztosít teret a készségfejlesztésre, az egyéni érdeklődési körök kialakulására vagy megtámogatására. A pedagógusok fáradtak, egyre kevésbé képesek a gyerekekre figyelni. A tankönyvek némelyike egyszerűen alig-alig használható otthoni tanulásra! Sok esetben az interneten keresünk inkább segítséget, mert a tankönyvek rossz logikában, követhetetlen módon tárgyalnak bizonyos dolgokat. A középiskolai írásbeli felvételi köszönő viszonyban sincs a tananyaggal, teljesen más tudást, készségeket vár el, mint amire az iskola egyébként felkészít. Ezen jól teljesíteni annak van esélye, aki külön készül rá. Mi ezt megtehetjük - persze ez plusz időráfordítás a gyerek részéről, és sok plusz pénz a mi részünkről - de szerencsések vagyunk legalább, hogy ezt megengedhetjük magunknak! Ez a felvételi rendszer ebben a formában csak tovább mélyíti és megerősíti a társadalmi rétegek közötti szakadékot.

Gyógytornász sem általános, sem középiskolában nincs, gyógypedagógus, pszichológus szintén nincs. Pedagógiai asszisztens nincs elég, az alacsony fizetés és leterheltség miatt. Matek, angol, természettudományos tantárgyak, informatika oktatók kevese vannak, a leterheltségük óriási, az oktatás szinvonala ezért alacsony, így a gyermekem jövője került veszélybe, mert sem az érettségire, sem a szakmára, sem a továbbtanulásra nem tudják felkészíteni gyermekeinket.

Alulfizetett és túldolgoztatott pedagógusok, rengeteg adminisztratív feladattal. A tananyag sok és sokszor irreleváns. A nyelvtanítás színvonal alatti még a legjobb iskolákban sem lehet megtanulni idegen nyelven normális színvonalon. Az oktatási színvonal iskolánként eltérő és a gyerekek anyagi különbségét azonnali hátrányként leképező rendszerben működik. A középiskolai felvételi rendszer elfogadhatatlan, a közoktatás nem tudja biztosítani a felvételihez való felkészítést. A felvételi eltúlzottan és feleslegesen nehéz, a gyerekek egy adott pillanatban fennálló állapota nagyban befolyásolja az eredményt, ez nem reális és nem igazságos mérési rendszer.

Gyerekem 7.osztályos, lassan pályaválasztás előtt áll. Ma azzal jött haza, hogy nagy baj van. A matematika tanárnő hétfőtől nem tanítja nekik a matekot, mert kevés a pedagógus és kapnak egy nyugdíjas tanárt, aki eddig csak gimnáziumban tanított. Retteg a gyerekem, hogy pont a matek, ami nehéz neki, hogy fog így menni. A mostani tanárnő nagyon sokat tett értük, hogy elmagyarázza, még délután korrepetálást is tartott, hogy ne bukjanak meg.Miért kell továbbtanulás előtt kitenni ennek a gyerekeket? Nagyon szomorú vagyok én és a gyerekem.

A 8.osztályos tanulóknak nem adnak online órát(mondván volt lehetőség oltásra) felháborító hogy ìgy próbálnak rá venni az oltásra!!! Akinek otthon kell maradni(karanténban)azoknak nem adnak külön órákat hogy segìtsèg a felzárkóztatást, fejetlenség van az egèsz rendszerben.Ìgy hogy menjen a gyerek felvètelizni?

Nagyfiam most fog èrettsègizni, vele kapcsolatban: az online oktatàs rettenetesen rossz volt. Nem csak a tanàrok miatt, unalmas, èrtèkelhetetlen òràkat tartottak. A gyerek 6-7 òràn keresztül nem tud figyelni, aztàn mèg òrákata kèszíthette a feladatokat! NINCS összhang! Heti 3 alkalommal van 10 òràja, ùgy, hogy màsnapra tanulni is kell, emellett a menza BOTRÀNYOS!!!! Èrettsègire kompenzàlni kell a követelmènyt, elment kèt èvük!
A kicsi hatodikas, rettenetes az online utàni helyzete. Beragadtak a szàmítògèpbe. Rengeteg òràja van, a menza szörnyû szintèn. A tanàrai mind kiègve, egy kedves szò nèlkül, fàsultan ès unalmasan tanítanak. Tudom, mert a kollègàim.

Az új NAT teljesen átgondolatlan - 5. osztályban és 7.-ben is pont annyi énekórája van a gyerekeknek, mint magyar nyelv?? Ja, és testnevelés természetesen 2,5-szer (7.-ben 5-ször) több.Közben pedig (45 perc alatt) megoldhatatlan szintre emelték a középiskolai központi felvételit (2 online oktatási etap után)? Fáj az valakinek, ha a gyerekeknek sikerélménye van? Miért vesszük el tőlük? A lelkiismeretes pedagógus pedig saját szabadidejében tart felzárkóztatást, felkészítést, tehetséggondozást - a digitális oktatás hátrányainak csökkentésére. Közben hónap végén kuporgat, alig várja a a fizetést, ezért menet közben életpályát "csinál ": minősül, szakvizsgázik stb. - hátha nettó 18.000,- Ft-tal több lesz a fizetése - ami majdnem elég a gyermeke kollégiumi díjára, ha szerencséje van, és kapott az a gyermek kolit ... mert az albérlet tízszer drágább - akciósan 120.000 + rezsi + kaució - több mint a fél fizetés... és akkor az a gyerek még nem eszik, nem közlekedik, nem tanul ... ne adj ' isten szórakozna is - dehát arról mondjon le, hiszen ő "pedagógusgyerek " és lehet nem is az egyetlen a családban.
Miért várjuk, hogy valaki pedagógus akarjon lenni ma? Mi a motivációs erő? Az, hogy megbecsülést sem a szülőtől, sem a gyerektől, sem az államtól nem kapsz? Hiszen a te "szakmádhoz " mindenki ért - sőt jobban ért? És ehhez még a fizetésedből egy albérletet sem tudsz fenntartani? És ha nem csinálod ingyen, saját szabadidődben,akkor mindenki meg tudja mondani, mennyire önző, rossz tanár is vagy. Hiszen érthető, hogy munkaidőn kívül viszed a gyerekeket moziba, színházba, játszótérre, bárhová - közösséget építeni. Ez természetes, az összes többi dolgozó ember is így csinálja ezt, ugye? Az, aki buszt vezet, megy egy bónusz kört, mert neked estére leszakad a lábad, a boltos tovább marad nyitva, mert a suliprogram miatt még nem vettél vacsorát, a hivatalban pedig természetesen hétvégén is a rendelkezésedre állnak, hiszen helyettesítettél, ügyeltél (mindezt persze ingyen).

A gyerekek fölöslegesen vannak haszontalan lexikális tananyaggal túlterhelve. A tankönyvek jó része ált. isk. felső tagozatában érthetetlen, használhatatlan, színvonalon aluli.Az ingyen tankönyvek kölcsön tankönyvek, melyek már használtak, nem lehet benne dolgozni, aláhúzni, kiemelni, korábbi tankönyvből pl. felvételire felkészülni, mert nincs nálunk, vissza kell adni. Állandó pedagógus hiány van, a helyettesítés nem megoldott, a gyerekek csak eltöltik az időt egy felügyelővel. A hiány miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok is a helyükön maradhatnak, mert bár nem valók gyerek mellé, nem tudják őket pótolni. Több kárt okoznak, mint hasznot. A tanárok/tanítók túlterheltek, elképesztő nyomás alatt dolgoznak megalázóan alacsony bérért. Cserébe még ahhoz sincs joguk, hogy tankönvvet, módszert válasszanak, vagy fegyelmezzenek egy diákot. A helyzet siralmas, katasztrofális, és akkor a covid miatti online oktatásra már ki sem térek, regényt lehetne írni.

Gyermekem most 8. osztályos általános iskolában. Gyakorlatilag 4. éve probléma a matematika tanár biztosítása számukra. Az utolsó matematika szakos tanáruk előző iskolaév végén távozott. Jelenleg egy kémia szakos tanár tanítja nekik a matematikát. Időközben jött szaktanár az elment helyett, de nem tanítja a kémiatanár helyett a felvételi előtt álló osztályokat.

Borzasztó az oktatás színvonala, a kevés pedagógus miatt folyamatos a helyettesítés. A felsős gyermekemnek idén, október közepe van nem volt még fizika órája, a földrajzot ugyan megtartja egy beeső helyettesítő tanár, de addig jutnak, hogy feladat házinak a tk-et, hogy olvassák és otthon csinálják meg a munkafüzet feladatait.
Nem hibáztatom a pedagógusokat, hiszen nem várható el egy ének tanártól, hogy értse és megtanítsa a fizikát, kémiát stb. Sajnos a jó gimnáziumba való bejutás kezd elszállni. Lassan mindenből különórára kell járnia az eddig kitűnő tanuló gyermekemnek. Ezt sem időben sem anyagilag nem bírjuk kivitelezni.

Nyolcadikos kislány anyukája vagyok. AZ iskola ahova jár állami és viszonylag jó hírű. Az elmúlt 4 évben /felsőben/ a kislánynak 3 osztályfőnőke volt és 5 matektanára. Jó képességű kislány: az év eleji matekfelmérőt 2-re írta. Soha nem gondoltam volna, hogy magán matektanárhoz kell vinnem, hogy a felvételire felkészüljön. Magyar nyelv és irodalomból az elmúlt 4 év alatt egyszer írtak fogalmazást. Pedig a felvételi feladatok között ez az egyik legfontosabb.
A felvételin megkövetelt tudás nincs összhanban azzal, amit az általános iskola tanít.

Az én lányom hetedikes,első osztály óta együtt tanulunk egyes tantárgyakat,szerintem a könyvek sem jók mert amikor a munkafüzetbe van feladat miért nincs meg a válasz a könyvbe? Bizony ezeknek a válaszolnak a keresgetése is rengeteg időt elvesz.
Akkor az is kiderül,hogy órán nem is volt szó olyan dolgokról amik a házihoz kapcsolódó kérdések.
Aztán szerintem sok a tananyag,mivel szoktunk együtt tanulni,(nem is csodálkozom,hogy utál iskolába járni)ha egy nap több tantárgyból is írnak dolgozatot akkor egész nap tanulhat,másra nem is jut idő,szerintem a tantárgyak anyag részeit is sebtében átveszik aki érti annak jó,aki nem az így járt.
Miért nem lehet olyan,hogy aki amit nem ért kérdezhet.Jó lenne egy héten egyszer olyan órát tartani a tantárgyakból,hogy csak beszélgetni ki mivel nincs tisztába,(főleg matek,fizika,kémia)állandóan csak rohannak tovább a könyvek nem mindig jól magyaráznak,az interneten meg mire megtalálja az ember a megfelelőt eltelik a nap.
A táska nagyon nehéz,sok mindent kell cipelni.
Szerintem egy nap 5 óra is elég lenne.
Gondolhatnának azokra a gyermekekre is akiknek nem megy minden simán,nehezebben értenek meg dolgokat.
Persze nincs más dolguk,mint tanulni de ez így nagyon nem jó, szerintem sok gyerek szenved a suliban, miért kell gyomor görccsel iskolába menni?
42 éves vagyok,ugyan ez volt az én időmben is,leadták az anyagot,aki felfogta az szerencsés volt,akinek meg nem ment az bukdácsolt.
És tényleg nem az lenne a cél,főleg felsőben,hogy a felvételire felkészítsék őket? És hogy tudjanak helyesen írni,olvasni, számolni?
Minek a suli,ha még külön tanár is kell bizonyos tantárgyakhoz?
A tanárokkal is van némi probléma,ha hiányzik a suliból a leckét el kell kérni,van hogy nem minden információt kapunk meg, például 3 napot hiányzott,amikor ment dolgozatot írtak,csak azt a leckét nem is tudta,hogy vették.
A krétába ha már van,miért nem lehet beírni a leckét órai anyagot a tanárnak,ezért ne kapjunk már egyest.

Kevés szó esett két dologról, pedig mindkettőnek erős szegregációs hatása van.
Tankönyvek: az ingyenes állami tankönyvek bevezetése jó dolog is lehetne (bár már a választási lehetőség megvonása önmagában kétségessé teszi ezt), azonban számos iskolában a lelkiismeretesebb tanárok megkérik a szülőket, hogy saját pénzen vegyenek meg más, az állami tankönyvlistán nem szereplő (azonban azokkal ellentétben jól használható) tankönyveket. Jó látni szülőként, hogy vannak tanárok, akik ha a gyerekek érdeke megkívánja, szembe mernek menni a központi akarattal. De felmerül a kérdés, mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a tanárai nem merik felvállalni ezt, vagy a szüleik nem tudják megfizetni ezeket a tankönyveket…
Középiskolai felvételirendszer: a gyerekeket 4-6-8 éven át arra kondicionálják a legtöbb (állami) iskolában, hogy ne kérdezzenek, ne gondolkodjanak, csak magolják be az anyagot, majd a középiskolai felvételin olyan típusú, gondolkodást, a tudás alkalmazását igénylő feladatokkal szembesülnek, amelyekkel sosem találkoztak a tanulmányaik során. Érthető, hogy mára komoly „háttériparrá” vált a felvételi előkészítés, rengeteg gyerek jár különtanárhoz a felvételit megelező évben magyarból és matekból. Ezt viszont megint csak azok a gyerekek érik el, akiknek szülei egyrészt anyagilag megengedhetik maguknak, másrészt elég tájékozottak, hogy tisztában legyenek ennek szükségességével. Meglepően sok szülő, de tanár sem tudja, miként működik pontosan a felvételi rendszer, sokan csúsznak le nekik való iskolákról a tájékozatlanság miatt.
Az utóbbi években ráadásul egyre nagyobb harc folyik a gimnáziumokba kerülésért, a gyerekeknek is nagy stressz a felvételi (kissé morbid, de a kerületünkben ennek időszakában már „pszichológia felvételi előkészítő” is elérhető, ahol stresszcsökkentő technikákat tanítanak a gyerekeknek).
A technikumok azoknak valók, akik pontosan tudják, mik akarnak lenni (hiszen a többi tárgyat nem vagy lebutítva tanulják csak).

Három gyermekem van, két középiskolás és egy általános iskolás. Úgy gondolom, hogy alaposan újra kell gondolni a közoktatás tartalmát és szerkezetét. Tudomásul kell venni, hogy ami működött évtizedekkel ezelőtt, az a mai felgyorsult világban már nem működik. Változott a világ, a gyerekek, a gyerekkor és az igények. Általános és középiskolában is túlterheltek a tanárok és a gyerekek, rengeteg értelmezhetetlen és haszontalan tudást próbálnak beléjük tömni, a tanárok keze meg van kötve. A tanárokat nem tisztelik, nem becsülik, nem motiválják. Igen, anyagilag sem. Pedig gyönyörű és fontos hivatás az övék: segíteni a szülőket abban, hogy gondolkodó felnőttekké formálják a gyerekeket, és segítsenek megtalálni a helyüket a világban. A munkájuk nem áll meg négy órakor, az iskolában, hanem hazamennek és folytatják, próbálnak újat kitalálni, jobbak lenni. A gyerekek gyakorlatilag nyolc órát "dolgoznak " mint a felnőttek. A középiskolások 3-4 óra után esnek haza, akkor ülnek le leckét írni és másnapra készülnek. Éppen csak élni és kamasznak lenni nincs idejük. Nem szomjazzák a tudást, hanem menekülnek a rengeteg hasztalan adat elől.
Bőven van min változtatni és csak együtt lehet. Ez csapatmunka de a kormányzati szándék és támogatás hiányzik. Őszintén remélem, hogy nem talál süket fülekre ez a rengeteg segélykérés...

Magas óraszámok, a pedagógusok túlterheltsége, feleslegesen sok adminisztráció, kevés értelmes továbbképzési lehetőség. A pedagógus előmeneteli rendszer átgondolatlansága, a rosszul kidolgozott és felesleges ellenőrzési rendszer ( BECS, tanfelügyelet 4-5 évenként kötelező, Ped II. rendszer hülyeség). Szakemberhiány. Az elvileg működő szakszolgálati rendszer, amely a gyerekek vizsgálatát végzi, nem mondja ki a valóban problémás gyerekekről, hogy problémásak, elvileg mindenki "integrálható ". Ha a pedagógusnak mégsem sikerül, ő a hülye és a rossz szakember. A problémás gyerekek valós létszámának "bújtatása ". Első szösszenetre ennyi, de még napestig sorolhatnám. Pl: tankönyvrendszer stb. stb. stb.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!