Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A pedagógusok sokszorosan túlterheltek. Mivel kevesen vannak, nagyon sok helyettesítést rónak ki rájuk. A német órát néha olyan tanár tartja a gyerekeknek, aki nem is beszél németül.
Gyógypedagógus, logopédus? Ugyan már, csak az SNI státuszú gyerekek jogosultak iskolán belül ellátásst kapni (ha van éppen szakember). Amúgy lehet vagy magánba hordani, vagy kivárni a fél éves várólistát a pedagógiai szakszolgálatnál, ahova szintén be kell hordani iskola után.
Amíg a pedagógusok bérét, helyzetét nem rendezik, ez nem fog változni. Senki sem fogja éhbérért ezt a nehéz szakmát választani.

Óvodától a középiskoláig szükséges lenne a csoport-, illetve osztálylétszámok csökkentése. Ilyen magas létszám mellett a gyerekekre jutó egyéni figyelem nagyon kevés, arra sem elegendő, hogy alaposan megismerjük az egyes gyerekeket. SNI és BTMN gyerekek integrálásának feltételei egyáltalán nincsenek meg. Nagy a hiány fejlesztő szakemberekből, pedagógusokból. Értelmetlen adminisztráció, portfólió írás veszi el az energiát, növeli a stresszt a pedagógusokban. A kirakat a fontos, és hogy papíron minden rendben legyen, a valóság nem számít. Az általános iskolai évek adjanak lehetőséget a gyerekeknek, hogy jobban megismerjék magukat, a fő cél a személyiségük kibontakozása legyen az alapkészségek megszilárdítása mellett. Középiskolában sok életre nevelő ismeret: kommunikáció, pénzügyek, érzelmi intelligencia, önismeret stb. lenne szükséges és kevesebb lexikális tudás.

Nincs elég megfelelő szaktanár, nincsenek fejlesztő pedagógusok, nekünk szülőknek privátban kell megoldani mindent, ha a gyerek nem kapja meg a határozatban szereplő fejlesztést. A mi iskolánkban folyamatos a tanárhiány, a jelenlegi állomány tele van nyugdíjas, vagy nyugdíj kozeli tanarokkal...A tankönyvek értelmetlenek, köszönő viszonyában sincsenek a munkafüzetekkel, sokszor csak a neten találunk választ a kérdésekre...Reméljük lesz vmi változás, mert ez így katasztrofális...

Fejlesztő pedagógusként dolgozom jelenleg, de korábban óvónőként is dolgoztam. Döbbenetes a jelenlegi helyzet. Sajnos azt tapasztalom, hogy egyre több munkát várnak el tőlünk ugyanazért a bérért, miközben egyre több a státuszt kapott gyermek. Ez nemcsak a fejlesztőket,de a csoportos óvónőket is leterheli. Viszont hiányoznak a gyógypedagógusok, pszichológusok, logopédusok. Ők inkább intézményen kívüli fejlesztést vállalnak, mert jóval többet keresnek, mint a köznevelési intézményekben.
Ha most orvosolnák ezt a helyzetet véleményem szerint már akkor is késő lenne,hisz nincs utánpótlás.

Egyre több a problémás gyerek. Nem kell hogy SNI-s legyen elég a BTMN, akkor is szét tudja verni a csoportot, osztályt, Mára már csoportonként/osztályonként 5-6 ilyen gyerek van, amihez nincs szakszolgálat, nincs aki segítse a pedagógus munkáját. ezek a gyerekek nem kapnak megfelelő ellétést és "miattuk " a papír nélküli gyerekek se. És akkor hol marad a tehetséggondozás. Már mindenki csak a negatívumok elhárításával foglalkozik, a pozitív dolgokra már semmi idő. De ezzel nem a problémás gyerekeket szeretném lehúzni, mert ez nem az ő hibájuk, hanem a rendszeré.
Nincs megfelelő és elegendő szakember. A gyerekek csak sodródnak, a pedagógusok szétszakadnak és tüzet oltanak. Hol van itt a gyerek? Hol van itt a pálya szépsége? Csináljuk, mert nekünk fontos a gyerek. A gyerekeim meg mennek az iskolába, mert kötelező, de egyre kevesebb az öröm.:( Legyen változás!

Kevesen vagyunk óvónők, sokat kell helyettesíteni, sok a túlmunka. Sokszor pedagógiai asszisztens, dajka vigyáz a gyerekekre. Egyre több a tanulási problémával, magatartászavarral küzdő gyermek, akiknek fejlesztésére a magas csoportlétszám és a kevés szakember miatt nincs lehetőség. A szülők, a társadalom egyre kevésbé becsüli meg a munkánkat. Rengeteg a felesleges adminisztráció. Sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülés nincs.

Számomra elfogadhatatlan, hogy gyógypedagógiai intézmény úgy indíthat kifejezetten autista csoportot, hogy se képzett szakember, se megfelelő eszköz nem áll rendelkezésre. Mondhatni napi szinten gyerekmegőrzés van. Persze míg a gyerek óvodás, addig de aranyos.. megfelelő fejlesztés hiányában.. elérve a kamaszkort... a szülő be se vigye az iskolába, mert problémás... kezelhetetlen, agresszív.... stb. Mindezt amellett mondják ki, hogy számtalan esetben üvöltenek a gyerekekkel és sajnos tettlegességig is fajultak már dolgok. Mint szülő, KLIKK-hez folyamodtam, leírva a problémát, de sajnos a beadványt átküldték az iskolának és még Én lettem elmarasztalva... Szóval ennyire nem érdekel senkit a nyomorunk. Ezzel annyit értem el, hogy 13 éves korától ne vigyem a gyereket iskolába, 16 éves kor betöltésével teljesen ki is rakták. Tehát még a gyerekfelügyelet se jár napi 4 órában.

Nehéz megfelelő óvodát, iskolát találni, különösen, ha a gyerek eltér az átlagtól, vagy fejlesztésre szorul. A jogszabályok ugyan előírják a kötelező fejlesztés biztosítását, de a gyakorlatban az intézmények jó része képtelen ezt biztosítani. A szülők kénytelenek magán úton megoldást keresni, ami szintén nem egyszerű, mert itt is gyakran telítettek a csoportok. Az óvodapedagógusok és a tanárok folyamatosan cserélődnek, ha egyáltalán találnak utánpótlást, egyértelműen érezhető a szakemberhiány. A gyerekemnek három év alatt három matektanára volt, de volt, hogy hónapokig az ment be órát tartani, aki éppen ráért, mert nem találtak tanárt. Többen közülük elhagyták a tanári pályát. Nincs olyan év, hogy ne történne 2-3 tanárcsere.

A fő baj szerintem az, hogy nincs fejlődés. A pszichológia és pedagógia elmúlt 50-100 év eredményei nem jelentek meg a tantervben és a kimeneti ellenőrzésben, és bár a pedagógusképzésben megjelenik, de a rendszerrel szemben a hatalmas többeltmunkát jelenető feladatot a leterhelt, meg nem becsült, hihetetlenül alulfizetett pedagógusoknak kellene végeznie. Ráadásuk a pedagógusi munka egyik pilléréhez, a neveléshez-fegyelmezéshez semmilyen tudást vagy segítséget nem kapnak, pláne nem a mai modern,demokratikus nevelési elveknek megfelelőt. Többletterhet viszont rengeteget, mind adminisztrációban, mint a különböző, szakmai segítséget igénylő gyerekek integrálàsaban.

Sni és adhd problémákkal rendelkező gyerekek járnak abba a suliba, ahol dolgozom. Nincs pszichológus, nincs fejlesztő pedagógus, nincs elég szakmai tanár (építőipar), gyakorlaton 6-8 gyerek helyett 30-40 gyerek jut egy oktatóra, de mindegy is, mert alapanyag évek óta nincs, amin megtanulhatnák a szakmát. A covid oltás miatt több pedagógus kiesett az iskolából. Sőt, jelenleg egyetlen takarító van a hatalmas, négyszintes épületre ugyanezen okból kifolyólag.

Anyagi megbecsülés hiánya miatt, nincs óvodapedagógus utánpótlás. Csoportonként 1 óvodapedagógus van csupán, aki túlterhelt. Az állam a statisztikákat a hivatalos állásportálon megjelenő álláshirdetésekből készíti el. Ha 40 óvó néni hiányzik, az intézmény csupán egy hirdetést ad fel. Arra sem jelentkezik senki. Óriási a hiány, amit tehát államilag nem helyesen térképeznek fel. Az integráláshoz sincsenek megfelelő személyi feltételek. Nagyon fontos lenne a fiatal pályakezdőknek vonzóvá tenni ezt a hivatást. Ennek a legfonosabb eszköze az anyagi megbecsülés.

Az óvónők leterheltek, egyre több a sérült, SNI-s gyerek, akire nem jut gyógypedagógus, így azt is az óvónőknek kell valahogy megoldaniuk, annak ellenére, hogy az óvodapedagógus nem gyógypedagógus. Egyre több az erőszakos, szemtelen óvodás, amivel szemben a pedagógusok tehetetlenek egy idő után. A szülők kevésbé együttműködőek, mint eddig. Nagyon nagy lelki teher ez a pedagógusoknak amellett, hogy ki vannak téve a folyamatos megbetegedéseknek, mert a szülő lázasan és hányással viszi be a gyereket,mondván nem beteg. Emellett ott a rengetek papírmunka, közben készüljön a foglalkozásra, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő ismeret szerzési lehetőségeket, mivel a szülők otthon nem foglalkoznak ezzel, mert úgy gondolják ez az óvoda feladata.
A szülőktől semmiféle tiszteletet, megbecsülést nem kapunk.
Kevés a fizetés, emelett nagyon sok a munka. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás nem jön. És akik nyugdíj mellett dolgoznak azok sem fiatalok már, kevés a türelmük a gyerekekkel, ami nem jó senkinek. Nem tudom meddig kell süllyedni ahhoz, hogy észhez kapjanak, és tegyenek valamit mielőtt megszűnik az óvodai ellátás, mert nem marad pedagógus a pályán.

A napközi sajnos csak gyerekmegörzőként működik.A házi nincs kész vagy ha kész is van otthon kell javítani mert hibás.A kötelező napközi nagyon rossz.Ha megtudom oldani alsóban ,hogy haza jöjjön miért kötelező?A tanár kiabál a figyelemzavaros gyerekkel , semmit nem ér hogy ezt megállapították.Folyamatosan az van a füzetbe figyelj jobban!!Az óran nem figyelt!A jegyeknéknél az sni-s gyermek nincs figyelembe véve ha nem sni nincs fejlesztés az iskolába hiába kéne biztosítani az iskolának!!A tananyag olyan szinten előrébb van 4 osztályban hogy felsőbe nem tudom mit fogunk tanulni.A napközibe annyi házi van ,hogy amit fejből kell tudni másnapra arra nincs idő otthon kell még tanulni.A gyermek 8 órát tanul folymatosan es még ha haza megy kéne folytatni.De ez nem egyetem csak a 4 osztály!A felnőtt 8 órat dolgozik a gyereknek többet kell teljesíteni a sok felesleges dolog egy átlathatalan rossz tananyag miatt!Az sni- gyerek mellett kéne hogy legyen az óran egy gyógypedagógus ami nincs !Ez csak egy bélyeg a gyereknek semmi nem védi vagy segíti hogy ezt ráteszik!Sőt az hogy én buta vagyok a gyerek reszeről, és sajnos egy jó jegyér nagyon meg kell dolgozni!Ha nincs sikerélmeny egy gyereknél,minek tanuljon.Ez az egész oktatas olyan mint egy lóversenypálya,amelyik gyerek lemarad annak annyi.Pedig minden gyerek tehetséges valamibe !Csak ebben a rendszerben ez senkit nem érdekel.Az osztalyzás alapú értekeles nagyon elevult módszer!Főleg úgy ha olyan pedagógus tanít aki kivételezik modjuk egy folyamatosan hianyzó gyerek akinek a szülője szmk annak csak 1 hónappal kesőbb kell a tananyagból felelni ,dolgozatot írni.Úgy lehet 4-es tanuló valaki!A gyerekek nagyonle vannak terhelve a sok felesleges dolog miatt ami a tananyagban van!!!Nincs idő egy adott rész megérteni menni kell tovább!Minek!Nem tudnak szöveget érteni mert egy órán 1 osztályban 2 betűt kell megtanulni borzalom.Az óvoda iskola között szakadék van !Augusztusba színez babázik szeptemberbenheti 2 × 6 órája van !!Miért!!!

Nagy létszámok óvodákban, iskolákban. Egyre több a speciália nevelesi igényű gyermek, akik nem kapják meg a kellő figyelmet, nevelést. U.ezért a problémamentes gyermek sem. Rengeteg a fölösleges adminisztráció, ami a gyerekektől veszi el az időt.

15 éve óvónő vagyok. Aktív, (még) lelkes. A fizetésem ennyi év munkaviszony után 2 diplomával és felsőfokú myelvizsgával alig haladja meg a nettó 180 Ft-ot. Sajnos ez már csak hobbimunkának mondható. Ha a férjem fizetéséből nem tudnánk pótolni a fizetésemet, nem tudám eltartani a 3 gyerekemet. A környező óvodákban akkora bedagógus hiány van, hogy a legtöbb csoportban már csak 1 óvónő dolgozik. A segítő szakemberekről nem is beszélve. Az egész körzetet 1-1 logopédus, fejlesztő pedagógus látja el. Nincs idejük minden óvodát ellátni, így ez a feladat is (képzettség hiányával együtt is) az óvónőkre marad. A gyerekek pedig nem kapják meg a pedagógiai szakszolgálat által előírt fejlesztést, mert nincs rá szakember.

Kiállok a pedagógusok törvényes szrájkjoga mellett, mert:

❌ Nem fogadom el, hogy jelentős számú pedagógusnál - több év szakmai tapasztalattal és diplomával (diplomákkal) a zsebükben - , azért van szükség szerződésmódosításra, hogy a bérük elérje a megemelt garantált bérminimumot.

❌ Nem fogadom el, hogy végzettséget és a szakmai évek számát figyelmen kívül hagyva, bérfeszültséget generálva, összemosódnak az óvodai alkalmazottak bérei.

❌ Nem fogadom el, hogy kitűnő pedagógusoknak dönteniük kell arról, hogy pályaelhagyók lesznek vagy éhen halnak!

❌ Nem fogadom el, hogy koronavírus elleni oltásra kötelezik a pedagógusokat (vagy bárkit)!

❌ Nem fogadom el, hogy egy olyan minősítési rendszerrel mérik a pedagógusok szakmaiságát, ami nem ad reális képet SENKIRŐL! Amellett, hogy óriási, felesleges teher, senki nem lesz általa jobb és/vagy elhivatottabb a szakmájában! Csak a gyerekektől veszi el az időt...

❌ Nem fogadom el, hogy integrálás címszó alatt, a sajátos nevelési igényű gyermekek legtöbbször nem megfelelő vagy semmilyen szakmai segítséget sem kapnak az óvodai ellátásban.

❌ Nem fogadom el, hogy sok esetben annak jár az egyéni bánásmód és a gyermekközpontú óvodai közeg, akinek van rá pénze.

❌ Nem fogadom el, a szakadékot az óvoda és az iskola között.

❌ Nem fogadom el, hogy az óvodák nagy részében nem megfelelőek a személyi - és tárgyi feltételek.

❌ Nem fogadom el, hogy az iskolakezdésről olyan szakemberek döntenek elsősorban, akik nem ismerik az érintett gyereket.

❌ Nem fogadom el, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke az utolsó helyen áll a jelenlegi magyarországi oktatási rendszerben.

Kevesebb óraszám, kevesebb tananyag kellene. Gimnazista gyerekek reggel 7- től, délután 5-6-ig tanulnak.
A gimnáziumok nem, vagy csak nagyon kevés amelyik fogad SNI-s gyereket. Pedig vannak köztük kiemelkedő képességűek is. Nem tudnak velük mit kezdeni, nincsenek rájuk felkészülve, mert sehol sem tanítják, képezik őket erre. Pedig egyre több az Adhd-s, Adhd-s gyermek, akiknek igencsak kiemelkedően s képességeik. Viszont a gimik nem hajlandóak fogadni őket.
Hatalmas a tanárhiány mindenütt. Akik vannak, azok többsége pedig bele van már fáradva.

Sajnos fásultak a tanárok, a gyerekek képességeit az az 5-6% alapján döntik el, ami a padban ülve tudod/nem tudod alapon előhozható, egyéb kompetenciákra úgy tűnik nincs szükség az oktatásban. Ebbe a rendszerbe csak egy szűk réteg fér bele! Felfelé,lefelé, jobbra és balra kilóg belőle a többség! Eszméletlen hajtós a tempó, rengeteg a felesleges anyag. Nem hiszem, hogy ha külföldön bárhol ennek a fele is elég, akkor mi értelme nyüstölni a gyerekeket! Miért nem lehet engedni, hogy majd abba az irányba legyenek "túl fejlesztve " ami érdekli őket, amihez adottságuk van, ami örömet ad számukra??? Irigykedve hallgatom az Ausztriába élő barátnőm, Németországban élő öcsém, Angliában a volt osztálytársam, Svédországban az unokahúgom beszámolóit: az enyémekhez képest kisegítő szinten van az a mennyiség, amit ők tanulnak!! De van idő rengeteg játékra, sportra, programokra! Senki ne mondja nekem, hogy ennyivel terhelhetőbbek lennének a magyar gyerekek! Melyik felnőtt dolgozik szívesen nyolc óránál többet?? Fel a kezekkel!! Akkor a gyerekek???? Leülik a 6-7-8 órát, általánosan, utána fér csak bele egy kis zenetanulás, stb. utána a kis poronty álljon neki az ipari mennyiségű leckének, tanulni valónak! Számolta már valaki, hogy ezek a gyerekek mennyit tanulnak effektív egy nap!! Pedig érdemes lenne! Ahhoz képest 1000 km-re arrébb pénteken viszik csak haza a táskát...nemhogy lecke...
Írom mindezt saját tapasztalatból, négy iskolás gyerek anyukájaként. Van 8.-os, 6.-os, 3.-os, és elsős gyermekem is,van köztük maximalista, kitartó kitűnő, van szenvedő figyelemzavaros, van pörgős zseni és egy alapbetegség miatt SNI-s, átlátom a rendszert.....
Remélem az unokáim már életszagú oktatási rendszerben tanulhatnak!

Működő integràló intézmény valójàban csak az alapító okiratokban létezik. A jelenlegi rendszer a többségi gyermekek szàmàra is alkalmatlan ês romboló, az SNI gyermekek szàmàra pedig ezeken felül teljesen kilátástalan, kirekesztő és megbélyegző.
Szakemberek,fejlesztők, terapeuták hiànya önköltséges formàban is aggasztó.
Az àtlàthatatlan rendszer(ben bolyongàs) miatt gyermekek tömegével esnek ki a(nem működő)ellàtàsi rendszerből,ezâltal rengeteg csalâd kerül anyagilag-erkölcsileg szociàlisan kiszolgàltatott helyzetbe.

Integrált óvodában dolgozom gyógyped.asszisztensként. az ovink tele van SNI-s BTMN-es gyerekekkel. Kapnak fejlesztést, de nem annyit amennyire szükségük lenne. Kevés a gyógypedagógus. Megjegyzem hozzánk jár logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, de még így is kevesen vagyunk.
Ezután megemlíteném a pedagógusok kizsigerelését...nagy számú csoportok, sok egyéni bánásmódot igénylő gyermek és nagy elvárások, rengetek papírmunka. Mindez igen alacsony fizetésért....

A nagy létszámú osztályokban, nincs lehetőség az egyéni bánásmódra és figyelemre. A különböző adottságú gyerekekkel azonos ütemben kell haladni, így annak a gyermeknek, akinek több odafigyelésre, magyarázatra van szüksége, behozhatatlanul lemarad. Az olyan osztályoknál, ahol az osztály egésze tanulási nehézséggel és figyelemzavarral küzd, ott sem a tanmenetet, sem a fegyelmet, így "normális " tanórát sem lehet tartani, ha nem engedik az osztály bontását. Nagyon magas a fizetetlen helyettesítések óraszáma. Szükséges lenne alsó tagozatban nem loholni, hanem sok ismétléssel, gyakorlással értő, író, olvasó gyermekeket nevelni.

Egyre kevesebb a pedagógus, akiknek a helyét pedagógiai asszisztensekkel töltjük fel. Lassan már annak örülünk, ha minden csoportban lesz legalább egy pedagógus! Rengeteg a felesleges papírmunka.
Egyre több az SNI-s gyermek, akiknek a fejlesztése nehézségeket okoz, valamint a csoport létszámban nincs jelentősége. 30 fős csoportokban 4-5 ilyen gyermek simán található, ami már minimum 4-5 fővel magasabb létszámot jelentene! De ez senkit sem zavar. Emellé a fizetésünk siralmas!

Kevés a pedagógus, sokan nyugdíj mellől jönnek vissza, nincs türelmük a gyerekekhez. Ha egy gyerek problémás meg sem próbálják elfogadni, segíteni csak a negativ kritika, büntetés jut neki osztályrészül, szakember segítsége helyett.Merthogy iszonyú kevés a szakember a pedagógiai szakszolgálatoknál, és a tankerületek sem fogalalkoztatnak elég gyógypedagógust, iskola pszichológust, logopédust, stb. A rendszer ott tart, hogy évekig kell várni, hogy egyáltalán egy vizsgálatra be lehessen jutni. Így sem a problémás gyerekek , sem a tarsaik nem tudnak megfelelő körülmények között tanulni. Most az oltási kényszer miatt elmegy egy csomó pedagógus, így még kevesebben maradnak a gyerekeink mellett azok közül akik pedig szívből választották és évekig tanulták, gyakorolták ezt a pályát...
Nagyon szomorú és egyben felháborító.

Mind szülőként és mind pedagógusként is látom a hiányosságokat. Az óvodai nevelés egyre nehezebb, nincs fejlesztés, nincs utazó gyógypedagógus. Az egyetlen, papíron gyógypedagógiához értő óvónő látatlanban sem volt hajlandó a csoportba fogadni az óvodát kezdő magasan funkcionáló fiamat, így egy másik csoportba került, ahol semmilyen támogatást nem kapott. A vezető semmilyen szinten nem tud segíteni, 3 év alatt 4 óvónő váltás volt a csoportban. Jelenleg sem jobb a helyzet abban az óvodában, volt év amikor több mint 6 ember ment el. Az alsótagozat szintúgy gáz. Nincs fejlesztés, papíron integrálnák, de inkább ne vigyük oda a gyereket, mert nincs fejlesztés. Nincs ember rá, magas osztálylétszám, etc.. Felső tagozat sem jobb, most teljesen máshová kell mennünk a kerületből. Kinek van pénze magániskolákra? A gyerek 3 évesen olvasott, számolt ezerig és fejből megjegyzett hosszú szövegeket. Egy zseni lehetne egy nyugodt, támogató oktatási rendszerben, de hol van ilyen? A pedagógusok túlterheltek, mert a hülye minősítés egy borzalmasan haszontalan és időtrabló dolog, valós képzések alig vannak, nehezített, ha valaki szívesen tanulna gyógypedagógiát, teljesen feleslegesen újra kezd mindent. Nincs megbecsülés, mindenki a pedagógust hibáztatja pedig a vezetők vagy a minisztériumi hozzáállás az ami gáz. Nincs rendes bérrendezés, némely gyerek zsebpénze több, mint a havi keresete egy óvodai nevelőnek vagy tanárnak, utazó gyógypedagógusnak. Nincs esély fejleszteni, nincs idő érzékenyíteni a gyerekeket. Minden héten, minden fórumon támadják a politikusok a pedagógusokat és nincs normális elismerés. Nincs terv vagy iskola a magasan funkcionáló autisták, adhds gyerekek számára. Nincs megoldás a náluk rosszabb helyzetben lévő gyerekek számára. Bonyolult vizsgálatokra eljutni, nehéz időpontot kapni, nehéz támogatást kapni, mert alig van ember a rendszerben. A pályakezdő fejlesztők is inkább magánba mennek, mert amúgy kicsi a fizetés. Nincs jövőképe a kormányzatnak hogy merre tovább.

Egyre több az sni-s gyermek is az óvodás csoportokban és sajnos az óvodapedagógusok nem tudnak nekik kellő fejlesztést biztosítani mert kevesen vannak és nincs szakszerű segitségük. Túl vannak terhelve a sok papír inkább miatt is.

Kisfiam autizmussal él. A legminimálisabb segítséget sem kapja meg a suliban, ami az allapotahoz szükséges lenne. Az előírt 5 fejlesztés helyett 2 órát kap, a fejlesztő pedig nem autizmus specifikus végzettségű. Tanárainak nincs ismerete hogyan működik, pedagógiai asszisztens nincs mellette...szárnya szegett madár a fiam...és nem tudok ellene tenni...

A gyógypedagógiai ellátórendszer katasztrofális helyzetben van. Nincsenek befogadó intézmények, (autista gyereknek lehetetlen megfelelő intézményt találni) nincsenek szakemberek. Az SNI ellátás érdemben nem valósul meg, logopédus nincs az iskolákban. Az utazó pedagógusok eszköz nélkül, saját járművel szélnek eresztve, a pedagógiai szakszolgálatoktól menekülnek a pedagógusok. Az óvodákban nincs óvónő. Brutális rombolás az egész rendszerben. A fiatalok továbbállnak. Minősíthetetlenül alacsony bérért dolgozunk, és a kormány még bocsánatot sem kér a helyzetért. Gőgösen hárít minden kritikát és a társadalmat ellenünk hangolja.

Gyógypedagógusok emberhiány miatt,összevont csoportban foglalkoznak olyan gyermekekkel,akik mind külön speciális fejlesztő foglalkozást igényelnének.Így nincs fejlődés,a maradék gyógypedagógus meg kiég a kudarctól.

A bürokratikus rendszer nem engedi meg, hogy az óvodavezetők érdemben tudjanak tenni az óvodások körülményeinek javításában. Vélhetően nem is olyan emberek ülnek vezetői pozícióban, akik mentalitásukban, kvalitásukban erre alkalmasak, hiszen olyan sok többletmunkáért és felelősségért annyira kevés többletjuttatás jár, hogy ezt rátermett ember biztos el nem fogadná…
Az óvónők túlterheltek, nincs rendes kommunikáció óvópedagógus és szülő között, hisz arra sincs igazán idejük az óvónéniknek, hogy a gyerekekre megfelelő figyelmet fordítsanak, nemhogy ezt még kommunikálják a szülők felé is… a 30 gyerekre még a 2 ember is kevés, nemhogy az egy, ami néha előfordul (betegség, családi esemény,stb miatt)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy korunk népbetegsége az egyre több SNI-s gyermek, akik még több odafigyelést igényelnének!
Ráadásul kötelezővé tették 3 éves kor felett az óvodát, de nincs megfelelő számú hely sem. A fiatalos, fejlődő településeken az ész nélküli társasházak felépítésével a kisgyerekesek betelepülése olyan ugrást jelent az óvodáskorúak létszámában, amit az infrastruktúra nem tud lekövetni… az óvodákban sok helyen a tornatermet vonják be csoportszobának a probléma megoldására, de ezzel egyrészt elveszik a normál mozgási lehetőséget a gyerekektől (az összejövetelek helyszínéül szolgáló teremről ne is beszélve), ráadásul a tornaterem nem ideális a gyerekek egész napi tartózkodására (az akusztika miatt a hang még jobban leterheli őket).

Általánosságban, és nem csak a mi intézményünkben a következő gondokat érzékelem: A tanórák és azok előkészítése mellett még rengeteg járulékos feladat kapcsolódik a szakmai munkához+ az adminisztráció és a véget nem érő és gyakran semmi pluszt nem adó kötelező továbbképzések, pedagógus minősítésből adódó plussz feladatok. Nagyok az osztálylétszámok, a tanulási, magatartási zavarral vagy egyéb nehézséggel küzdő gyerekek aránya egyre növekszik, a sikeres integrálásukhoz szükséges feltételek ugyanakkor nincsenek meg. Túl magasak a kötelező óraszámok mind a pedagógusok, mind a gyerekek számára.Túl nagy hangsúly helyeződik az intellektuális és lexikális tudásra, kevés teret kap az érzelmi nevelés, a gyakorlati tevékenység és a mozgás, a kis gyerekek számára elengedhetetlenül szükséges játék, szabad játék.Hatalmas mennyiségű a tananyag, nincs elegendő idő az alapok készség szintű begyakorlására. A túlterheltség miatt a pedagógusok nem tudják megvalósítani kreatív ötleteiket, nem tudnak teamben dolgozni,és ez is növeli a kiégés veszélyét.

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, nagyon kevés a szakember. Egyéni fejlesztésre a nagy gyermeklétszám miatt kevés lehetőség van. Rengeteg a túlmunka ( ingyen), a felesleges adminisztráció. Erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya.

Túlterhelt minden óvodapedagógus. A fiatalok elhelyezkednének a fővárosban, de olyan kevés a fizetésük, hogy nem tudják kifizetni a magas albérleti díjakat. Semmivel nincsenek motiválva, sőt, ha olyan kitartó, hogy mégis a pályán marad,akkor bedobják őket a mélyvízbe, mert nincs aki mentorálja őket. A magas követelmények ugyanúgy rájuk is vonatkoznak,mondván,oldják meg. Emellett "csak " gyakornokok, 2 éven belül minősűlniük kell,ami szintén rengeteg energiát elvesz,nem beszélve a 7 évenkénti 120 órás továbbképzésekről. És emellett még nem csinált semmit a csoportban. Nekem 7 "papíros " gyerekem van, 2 autista, 4 BTMN-es, 1 értelmi fogyatékos, egy 28 fős csoportban. Sajnos az egészséges gyerekek fejlesztésére nagyon kevés idő jut, még egy pedasz.segítsége mellett is. És 37 év munkaviszony után köteleznének a minősítésre, hogy bizonyítsam be,hogy alkalmas vagyok 60 évesen a pályára! Nevetséges! Ezért el fognak bocsájtani a munkahelyemről és felvesznek képesítés nélkül bárkit. Az biztosan alkalmas lesz. Szomorú ez a helyzet a hazai óvodákban!

A pedagógushiány miatt túlterheltek az óvónők. A túlórákat továbbra sem fizetik ki, emiatt és az akacsony bérek miatt a fiatalok nem maradnak a pályán. Nehezíti a helyzetet az is, hogy magas létszámúak a csoportok, több sajátos nevelési igényű gyermekkel. Ilyen esetben plusz pótlékot kellene fizetni, mert sokkal nagyobb a felelősség és fárasztóbb a munka, mint ahol kevés gyermekkel foglalkoznak.

A BMPSZ tagintézményében dolgozom gyógypedagógusként. Saját bőrömön tapasztalom a súlyos problémákat. Gyógypedagógus, pszichológus, logopédus szakemberhiány, méltatlan körülmények, súlyos eszközhiány, hosszú várólisták, a többségi pedagógusok között még mindig nagyon sokan megbélyegzik a btmn-es és az sni-s tanulókat az integráló iskolák osztályaiban, és sokuk még csak nem is segiti őket, hiába írjuk bele a szakvéleménybe a javaslatainkat, a gyermekek jogait, lehetőségeit, kedvezményeket számukra. Ha előadást szervezünk számukra, érdektelenek, el sem jönnek (tisztelet a kivételnek), pedig kevesen vannak tisztában a munkánkkal és az ő, ezzel kapcsolatos teendőikkel.

A legsúlyosabbnak a pedagógusok alulfizetettségét tartom és a tisztelet, erkölcsi megbecsülés hiányát! Nagyon súlyosnak tartom, hogy fontos szakmai döntésekben is a szülő dönt. Óriási probléma(és hol volt a szakma???),hogy az értelmi retardációval, küzdő gyerekeket beintegrálták, megszüntették a kis létszámú,fejlesztő osztályokat a szegregáció nevében! Így pont azok a gyerekek sérültek a legjobban, akiken segíteni akartak. Mindkét fél tanuláshoz való joga sérült.Mindig a sérült gyerekekről kell statisztika, odafigyelés, és a tehetséges, hol van?Csak beszélünk a tehetséggondozásról, de eszközök,tárgyi és személyi feltételek nélkül év tizedek óta, csak le van írva,tenni vajmi keveset lehet.A központosítás katasztrófa, az általános,ALAPKÉPZÉSBEN!!!! a tananyagok horribilis mennyiségűek, már ott tartunk, hogy a középiskola azt se tudja,mennyire szállhat el egy felvételinél és gyakorlatilag elölről kezdik a munkát. Embertelen mennyiség van a gyerekek torkán lenyomva és nem haladunk a korral. Kompetencia mérés????!!! Ha, nem eszerint tanítunk, akkor milyen jogon mérjük fel???Mit mérünk????Mindenből adunk jó sokat, de semmiből sem adunk alaposat!Nevetséges, amit erre alapozva a középiskolák kérnek és csodálkozunk, hogy a gyerekek nem akarnak tanulni.A Komplex Alapprogramról meg ne is beszéljek,az a másik katasztrófa!Nem csodálkozom, hogy nem jönnek a pályára és kívánom, hogy omoljon össze a rendszer, zárjanak be az iskolák, de mind, a pedagógus hiány miatt,hogy végre észbe kapjanak ott "FÖNT ",hogy valami nagyon nagyon rossz és változtatni kell.6 éves kortól kötelező az iskola. De, az óvodák évtizedek óta nem készíthetnek fel az iskolára,katasztrófa, mivel NEM jönnek fel a gyerekek.Miért nem térünk át a 0.évre, mint Romániában?Játsszon 6 éves koráig,majd legyen 1 év iskola előkészítő!Gyermekvédelem? No, az nincs! Fantasztikus GYVT-nk van,de senki nem használja.Tisztelet a kivételnek!Pedagógusképzés!Nagyon alacsony színvonalú!

Aspergeres a gyermekem. Iskolavalasztás nem egyszerű, a körzetis nem integraló, az integrálókba meg nem veszik fel. Analfabéta lesz a gyerekem, csak mert az állam tesz rájuk magasról? Ezek a gyerekek magas intelligenciával rendelkeznek, kiaknazatlan lehetőségek tarhazai. A kormány szerint csak nyűg, meg sem próbal segiteni. Kis ketszámu csoportok, szakemberek kellenek, sürgősen! Nagyon nagy a baj!

Az az autista gyermek,aki nem szocializálható gyermek közösségbe, semmilyen segítséget nem kap a jelen oktatási helyzetben. A magasabb intelligencia szintű gyermek, nem járhat speciális iskolába, egyéni tanrendű oktatását normál iskolai kereten belül a szülőnek kell megoldani..hivatkozva tanerő hiányra, nem megfelelő képzettségre, fizetés nélküli túlórákra!! Ez nem vicc?? Sőt!! Továbbtanulás? Egyéni tanrendben? Szinte lehetetlen!

Nincs megfelelő ellátást biztosító iskola aspergeres gyereknek nem hogy helyben, de a környéken sem! 16 iskola utasított el!

A pedagógusok alulfizettek, túlterheltek. Az óvodai, iskolai osztalylétszamok túl magasak, sok a problémás gyerek.
Nem működik az integráció!
Magasak az óraszámok, sok a tananyag, nincs nyugalom, mert az oktatáspolitika nem teszi a dolgát, felülről vezerelt,rossz döntések garmadát hozta, túlterheltséget, motivalatlanságot, kimerülést okoz ettől mindenkinek.

Felesleges dolgokkal terhelik még, a még helytálló tagokat, mint pl.az önértékelés.
A minősítés sem jelent kiemelt bérezést. Tragedia az egész, összeomlás előtti állapotok.
Az iskolák felszereltsége mondvacsinált.
Van ugyan projektor, de a szekrényben, mert nincs pénz a felszerelésre, hiányzik a kábel hozzá, régi laptopok, rossz minőségű táblák, székek, asztalok.....
Elkeserítő állapotok.

A gyerekekre senki nem gondolt a covid zárás ideje alatt. Sok gyereket megviselt pszichésen a szeparáció. A pedagógus ingyen dolgoztatása, vagy az osztályok óra tartása, nem szakos tanárokkal. A pedagógusok, módszeres, társadalmilag történő lejáratásuk. Pl.A pedagógus képzésbe csak az nem kerül be, aki nem akar. Persze csak a jogi, a közgazdász diploma társadalmilag értékes? A központi helyettesitési rendszer törvényileg megfogalmazva, de gyakorlati kivitelezése nulla 10 éve. Hat éves gyermek beiskolázását nem döntheti el az a pedagógus(diplomás),aki a szülőn kívül a legtöbbet tud a gyermekről, annak fejlődéséről,szociális helyzetéről. Ezzel is a szakma leértékelése történt központilag. A pedagógusok igen gyakran az otthonukban is dolgoznak.Javítás, felkészülés stb. Meg kellene kérdezni a pedagógusok házastársát, gyermekeit, hogy ezek a családok, hogyan élik meg, az otthoni munkákat.A tanári szobák nem alkalmasak a munkahelyen történő dolgozat javításokra, felkészülésükre. Rengeteg adminisztráció, a tényleges időt csökkenti a gyermekekkel történő érdemi élményszerű időt.itt jut eszembe, hogy gyakran a munkaidőn túlra esnek a szülői értekezleten, a tanulmányi kirándulások stb. Ma nem tud egy pedagógus, a kamasz gyerek lelki egészségével foglalkozni, meghallgatni.A minősítéssel, a három évente kötelező bérfejlesztések megalázóan alacsony. Az SNI- gyerekekkel történő érdemi munkáról már nem is beszélve.Adminisztratív adatok lettek ezek a gyerekek. A pályakezdők, amikor szembesülnek a valósággal, jó esetben a gyakornoki vizsga után pálya elhagyók. A pályának elvették a presztízsét, a jövőképét.Biztos minden mai felnőttnek van az emlékei én olyan pedagógus,aki nagy hatást gyakorolt az egyén orientálódásának kialakulására. A mai gyerekeknek ki lesz? Vagy minden szülő magán órákat finanszírozzon, ha tud? De mikor,az egész napos iskola rendszerben.A gyerekeink gyakran több időt töltenek feladatokkal, mint maguk a szülők a munkahelyeken. Sürgős változásra lenne szükség!!!!!

Sajátos nevelési igényű gyermekem van. Nincs esélye a többi társával integráltan tanulni gyógypedagógiai segítséggel, mert ez Magyarországon nem megoldott. Nincs rá elég ember, és nincs erre példa sem. Az a gyakorlat, hogy menjen speciális iskolába. Igaz, lehet hogy többre is képes lenne, de a jelenlegi oktatási rendszerben nincs más lehetőség.
A hasonló gyerekek felnőtt korukra sokkal többre is képesek lennének, ha több bizalmat, odafigyelést kapnának! A társadalomnak is jobb lenne. Anyagilag sem támogatják a rengeteg fejlesztést, vitamint.

Szülőként aggodalommal tölt el amit az óvodában tapasztalunk. Kisfiam 5 éves középső csoportba jár. Tavaly óta 1 óvonéni van aki minden nap délelőttös. Borzasztóan kimerült, fáradt az adminisztrációs teendőivel van el maradva. Délután pedaszisztens van a gyerekekkel akit az elmúlt hónapban helyettesíteni kellett. Ezt sikerült megoldani úgy, hogy minden nap más volt a gyerekekkel. Ez borzasztó, a gyerekeknek is és a szülőknek is. Nincs az óvodában orvos, gyógypedagógus, és pszichológus sem. Ez számomra felfoghatatlan a 16 gyerekből legalább 10 gyermeknek kellene segítség. Sajnos az óvónőket teljesen magukra hagyják segítség nélkül. Nem tudják kihez lehet fordulni, ha a gyermekkel bármi gond felmerülő mivel az óvodában nincs erre megfelelő szakember, óvodán kívül pedig túlterhelt a rendszer. Arról nem is beszélve, hogy a szülők nehezen fogadják el az óvonő véleményét egy adott esetben ha segítséget igényelne a gyermekük, más lenne ezt hallaniuk gyógypedagógustól vagy pszichológustól. A gyermekek azonnali segítséghez juthatnának az intézményben. Ez lenne a normális. A csoportlétszámról annyit, hogy 16 gyermekre 2 ember borzasztó kevés. NEM LEHET MINŐSÉGI FEJLŐDÉST BIZTOSÍTANI A GYERMEKEK SZÁMÁRA!

Gyermekem nagyon jó képességű autizmussal elő kisgyermek. Harmadik osztályba jár, 27 fős állami iskolában. Semmilyen segítséget nem kap. A plusz órákról már kirakták, mert nem megfelelő a viselkedése... A tanárainak nincs hozzá gyakorlata, pedagógiai asszisztens nincs... És ez egy befogadó iskola! Tárgyi és humán feltételek nélkül. A sírás és a düh folytogat szinte mindig...

Kisfiammal, aki Asperger-szindrómás, már a harmadik iskolát próbáljuk, és jelenleg 3.osztályos, tehát eddig minden tanévet más oktatási intézményben kezdett. A Pedagógiai Szkszolgálat nem segítette az intézmény keresést, az iskolák hol szakemerhiányra, hol a távolságra hivatkozva elutasítottak minket. Az eddigi iskolaváltásra azért volt szükség, mert a gyermeket bántalmazták (fizikálisan, majd verbálisan). Az integráló iskolákban nincsenek szakemberek, így a gyermek nem kap megfelelő fejlesztést.

Autizmusban enyhén érintett, egyébként jól integrálható gyermekem számára sehol nincs megfelelő ellátás. Egyéni tanrenddel, részben egy fizetős tanulócsoportban, részben otthon igyekszik haladni a tananyaggal, ami sok-sok pénzt és időt emészt fel a családtól. Neki is járna, ami mindenki másnak jár!

Ép értelmű autistáknak nincs általános, se középiskola. Azt mondták, csak úgy lehet a fiamat beiskolázni, - jobb híján kisegítőbe - ha értelmi fogyatékosnak is minősítik. Így persze papíron rögtön a neki való oktatást kapta meg, két legyet ütöttek egy csapásra. Azt csak évek múlva tudtam meg, hogy méltányossági kérelmet is írhattam volna a felvételhez. Így megúsztuk volna a továbbtanulást nehezítő értfogyi stigma lerázásának tortúráját. Bár akkor persze nyoma maradt volna, hogy nem a neki való helyre nyomtuk be a gyereket...

Egyáltalán nem megoldott az ép értelmű autisták specifikus fejlesztése - és a kor előrehaladtával egyre kevésbé.
Ami viszont hajmeresztő: mindkét gyerekemnek gyógytornát írtak fel, gerincferdülés miatt (bár rendezetlen a mozgásuk, hypotón az izomzatuk, ez terheli az ízületeiket - de ez végképp nem érdekel senkit). Nos: nem csak a kis faulsi általános iskolában nem megoldott a gyógytorna (még úgy se, hogy nem lenne gond Vácra hordani), de az 1000 fő fölötti váci középiskolában sem elérhető. És nem hiszem, hogy az én fiam az egyetlen, akinek szüksége volna rá - most, a középiskolásokat érintő sokhónapos karantén után különösen.

Az évről évre egyre több tanulási stb. problémával küzdő gyerekek számára nemhogy a differenciált oktatás nincs biztosítva (pedagógushiány, túlzó és nem értelmes ismeretanyag követelés, körülmény és felszereltség hiány, motiválatlanság, a még lévő szakember túlterheltsége stb.), hanem a diagnózis felismeréséig, felállításáig, "papírozásáig " is nagyon rögös az út. 7 és fél év alatt sikerült pl.megkapni a matek alóli felmentést... Gyerekem esetében pl.magánúton indítottam el a kivizsgálás folyamatokat, ha nem teszem, valószínüleg még itt tartanánk, ahol most (SNI). Jelenleg méregdrágán (de nagyon!) önerőből járatjuk fejlesztésre. A pedagógusoknak a szájukba kell rágnom és kuncsorognom, hogy ne hülye, lusta, érdektelen gyerekként kezeljék, hogy az amúgy is önbizalom hiányos és állandó bealázásoktól sérült gyerekkel kapcsolatosan próbáljanak kissé belátóbbakká lenni.

A pedagógus hiányt - és mellette egyéb költségvetési tételeket- a körzetesítéssel leplezték, ami önmagában számos hátránnyal tetézi az amúgy is hátrányos környezetből érkező kisgyermekeket - buszozás, szülőkkel való kapcsolattartás hiánya,stb. A körzeti óvodák működtetése, a gyermekekkel való többlet munka további terheket ró az amúgy is létszámhiányos, adminisztrációval agyonterhelt pedagógusokra, segítőkre. Az ilyen óvodákban magas a halmozottan hátrányos, ill. sajátos nevelést igénylők száma, ennek ellenére a pedagógiai munkát támogató valódi szakmai segítség csak papíron megoldott, a törvényi szabályozás hiányos, nem életszerű.

Véleményem szerint, ha bérrendezésre kerülne a sor a közoktatásban, lehet, hogy többen lépnének a pályára/kevesebben hagynák azt el. De igazi áttörést önmagában nem hozna, mert a tanárképzés során még véletlenül sem készítik fel arra a hallgatókat, hogyan kell egy SNI-s vagy egy BTMN-es gyerekkel bánni, mivel lehet őket igazán lekötni, milyen módszerekkel érdemes őket tanítani. Pedig ma már az a gyerek a fehér holló, akinek nincs valamilyen "papírja ". A BTMN-es (illetve még ilyen státusz se kell hozzá, bármelyik nehézséggel küzdő gyerekek esetében óriási segítség) lenne, ha jutna nekik pszichológus. Nem heti egyszer negyed nap, és háromhavonta egyszer hátha eljut oda szegény. Némelyik tanuló olyan lelki terhekkel jön iskolába, hogy elhiszem, hogy az utolsó dolog, ami leköti, az a tananyag.

Nem vagyok tehetős de heti 1-2 fejlesztést tudnék fizetni a gyermekemnek HA LENNE! De nincs mert egy kicsi faluban lakom a világ végén. A pedagógia szakszolgálat szerint mozgásterápia kellene a fiamnak. Mondom rendben hova vihetem. Ja hát az nincs...max majd valamikor tőlünk 60km-re indul valami torna ilyen gyerekeknek mint az enyém! Ember hogy hordjam el oda? Hetente többször? Válasz az nincs...

Magas a gyerekek kötelező óraszáma. Magasak az osztálylétszámok. Az integrációt jól félreértelmezték, mert már a fogyatékosok is ott ülnek a normál iskolában. Így nem kapják meg azt a fejlesztést, amit egy speciális iskolában kaphatnának és járna nekik. Iskolánként jó, ha 1-2 gyógypedagógus van. Ez nagyon kevés, sok a "papiros " (BTMN, SNI)gyermek. A tankönyvek egyre használhatatlanabbak, választási lehetőség nincs. A pedagógusok is túlterheltek, frusztráltak. A gyerekek neveletlenek, a szülők követelőzők.
Már csak ezt a tanévet kell végigdolgoznom, de nagyon sajnálom a kollégáimat.

Kevés a természettudományokat tanítani képes tanár. Kevés a fizika-kémia-biológia-földrajz óraszám a tantervi tananyaghoz képest. Heti egy órában nem lehet ezeket a tárgyakat elmélyíteni és megszerettetni a diákokkal. Az informatika tantárgy témakörei nem épülnek egymásra, sorrendiségük logikátlan, 4 év alatt a felső tagozatban nem ad a kor kihívásainak megfelelő tudást. A matematika, magyar és a történelem NAT2020-as tanterve elfogadhatatlan. A "pedagógus életpálya modell " egy vicc, megalázó hogy diplomás emberek portfólióírással és minősítgettetéssel kell, hogy töltsék az idejüket, mert ha nem... ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkozzanak. A felvételi feladatsorok nem adnak egyenlő esélyt az SNI-s gyermekeknek. A halandzsa nyelvű és a szólásos, közmondásos feladatok értelmezése szinte lehetetlen pl egy autista vagy ADHD-s ADD-s gyermeknek.... Az iskolák vízfeje (a KLIKK) csak a gondokat tetézi. Rengeteg az adminisztráció.... soroljam még??

Az elmúlt évtizedekben sokat romlott a pedagógusok megbecsülése- nem csak az anyagira gondolok. Pl : az online oktatás során sok szülő kiírta, hogy a pedagógusok fizetését most ő fogja kapni.... Az oktatáshoz mindenki jobban ért, mint maguk a pedagógusok. Egyre kevesebb az elhivatott pedagógus, mert kiöregednek a "nemzet napszámosai ". Az integráltan oktatott tanulókkal való foglalkozásra nincsenek felkészítve a pedagógusok, sokkal több jól képzett gyógypedagógus, de legalább pedagógiai asszisztens kellene. ( Minden olyan tanulócsoportban kellene 1, ahol van SNI-s vagy BTMN-s tanuló.) Gyakori hiba, hogy nem veszik figyelembe a tanulók egyéni képességeit, pl: a szakvéleményben megfogalmazott méltányos elbírálás nem jelenik meg dolgozat íráskor, feleléskor - részképesség zavaros tanuló esetében, akinél gond van a finommotorikával ragaszkodnak az írásbeli feleltetéshez. Pl.: szabályokat írásban kérik. Nincsenek eszközeik, hogy a nem motivált tanulókat bevonják a munkába, konfliktuskezelés terén is vannak hiányosságok. Egyre több magatartási zavaros, pszichés problémával küzdő gyerek, akik sok esetben okoznak káoszt órákon.

Az óraszámokhoz képest sok a tananyag. Alsós gyerekeknek sok a napi 5-6 középiskolásoknak a napi 7-8 óra úgy, hogy ezután napi 1-2 órahosszát a felkészüléssel kell(ene) tölteniük. Alsó tagozatban nem mélyülnek el az alapok. (írás, olvasás, számolási készség) Nem tanulnak meg tanulni. Memorizálni még igen, de vázlatot írni, lényeget kiemelni stb. Nem. Amíg ezek nincsenek meg, hiába a sok újabb tananyag. Főleg ezen a szinten lenne fontos a lemaradókkal való külön foglalkozásokra. Ehhez persze kellene tanár, fejlesztő pedagógus, hely, pénz. A követelmény rész nem veszi figyelembe, hogy a mai gyerekek az óvodából gyakrabban érkeznek problémákkal, mint korábban. Ennek megoldására szintén kellenének szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, mentálhigiénés szakember, akiknek szintén alacsony a fizetése és a létszámukat inkább csökkentik. Pl. Gyermekvédelmi felelőst, szabadidőszervezőt megszüntették) Sokat segítenének a kisebb osztálylétszámok, több figyelem jutna a gyerekekre. Stb. Stb

Az SNI-s gyerekek nagyon nehéz helyzetbe kerültek, kudarccal fognak szembesülni az iskolakezdéskor, ha marad ez a törvény. A régi törvény szerint maradhattak 1+1 évet az óvodában szakértői vélemény alapján, ezzel a plusz idővel fel tudtak zárkózni. Kérjük visszaállítani az SNI-sek 1+1 év óvodában maradás lehetőséget. Ez a rendszer több évig jól működött!!!

Túl sok gyerek van egy csoportban. Sok a nehézségekkel küzdő gyermek . Ekkora csoportlétszámok mellett nem lehet minden gyermekre megfelelően odafigyelni. Egyre több az olyan gyermek, melyeknek fejlesztéséhez nincs kompetenciánk (mégis csinálni kell), de úgy látjuk már a szakszolgálatnak sincs kapacitása. Mi csak gyártjuk a töménytelen papírt, de minek. Pont a lényeg a gyermek veszik el, őrájuk mincs idő. Mellette minősülj, stb. Anyagi, erkölcsi megbecsülés nulla. Nagyon szerettem ezt a hivatást, de sajnos kiégtem, még kiviszem a mostani gyerekeimet, és más munka után nézek. ELÉG VOLT!

Rengeteg felesleges papírmunka,ami a gyerekektől veszi el az időt.Alacsony bérezés,folyamatos ellenőrzések, minősítések.Kevés óvodapedagógus,szakmai segítő munkatárs,miközben egyre több a problémás gyermek.Magas csoportlétszámok,a gyermekvédelem ténylegesen nem a gyermekekért van.Szakszolgálatok túlterheltsége miatt a gyerekek későn vagy egyáltalán nem jutnak szakszerű fejlesztéshez.

Nagyon felesleges sok tananyag,így a tanárok rohannak az anyagok leadásával,kevés idő jut azokra a gyerekekre akik kicsit lassabbak.Nincs gyerek élet-iskola,napközi után a gyerekek nem játékidővel tölthetik az estét,hanem sok-sok tanulással,amely a szülőket is leterheli.

Az egyetem elvégzése után hiába kerültem a pályára gyakornokként, egyszerűen mindent újra kellett tanulnom, mivel az egyetem érdemleges és hasznos képzést nem igazán nyújtott. Adminisztrációval kapcsolatosan minden új ismeret volt. Elkeserítő az egyetem hasztalansága egy ilyen fontos pályán, ahol lényegében a gyermekeket neveljük. Meg kellene reformálni az oktatást és a tananyagot mind alsótól olykor egész egyetemes szintig.
Munkahelyen pedig nem is jut minden csoportba két óvónő. Örülünk, ha akad ped. asszisztens, aki segít. Már pedig szükség van a segítségre, mikor egy csoport 25-30%-át sérült, SNI, BTMN, netán autista gyermek teszi ki.
Emellett ott van a sok adminisztráció, s egy gyakornoknak és egy mentornak ez még több papírt jelent. Mi értelme? Meg utálja már a pálya elején a bírhatatlan mennyiségű dokumentáció miatt a szakmát. Az értékelések és a portfólió a napi-heti-havi és éves tervek mellett, továbbá ott van a projektekre, világ napokra készülés. Emellett a gyermekek személyre szabott adminisztrációja minden nap. Felmérése és értékelése félévente és még sorolhatnám... És miért is? Potom pénzért?!? Egy egyszerű, végzettség nélküli takarító többet keres...
De csak nyeljünk és tűrjünk el mindent. Tűrjük a nyakunkba akasztott plusz munkát, a nyakunkba varrt SNI és BTMN fejlesztést az egyénre szabott fejlesztési tervekkel, s tűrjük a gyermekek tiszteletlenségét. De feleljünk meg minden elvárásnak mindenki felé, s a nevelésre alkalmas és használható eszközeink egyre csak fogynak. Lassan már bünti székre se lehet leültetni a gyermeket pihenni, mert a szülő kiakad...

Óvodapedagógusként több mint 30 év munka után,nehéz teljesíteni az egyre ,növekvő feladatokat, a csoportlétszám magas, sok gyerek közülük külön nevelési igényű, hiperaktív BTM-es és neveletlen, agresszív. Nagyon nehéz a napi munka szinte a túlélésért játszunk, rengeteg adminisztráció, és feladat között elveszik a gyermek, akinek igencsak szüksége lenne a szeretetre, türelemre, meghallgatásra. A szülők többsége is túlterhelt kevés idő jut a gyerekekre, érzelmileg nagyon elhanyagoltak, amit mi nem igazán tudunk ilyen feltételek mellett megadni. Fáradtak vagyunk fizikailag, lelkileg.

A tanárok túlterheltek, némelyik abszolút alkalmatlan pedagógusnak mert utálja a gyerekeket. A normálisabb kiég mert a többi helyett is foglalkozik a gyerekekkel. A nem neurotipikus gyermekek pedig teljesen segítség nélkül vannak a rendszerben, főként problémaként akiket mindenki csak lerázni próbál, valós segítséget az állami rendszerben iszonyatosan nehezen kapni. A tananyag sok, nem minden gyerek tudja tartani a lépést, így a többit is visszafogják vagy bukdácsolnak.

Online órai fejlesztő foglalkozásokat kellene tartani minden nap a tanulási nehézséggel küzdő diákok számára. A heti egyszeri fejlesztés nagyon kevés.

A szakember kevés, a pedagógus kevés, és mivel fiatalok nemigen jönnek erősen kiöregszik 1-2 éven belül a szakma!
Az integráció ebben a formában nem tud megvalósulni, mivel az alapvető feltételek nincsenek biztosítva. Sérülnek a normál gyerekek, az integrált gyerekek, és a pedagógusok is!
A bérek borzalmasak! Egy kezdő pedagógusnak legalább 250 ezer netto bér lenne reális. Ehhez honorálni kelle a további diplomákat, szakvizsgákat és egyéb tanfolyamokat is arányosan!
A pedagógus előmeneteli rendszert el kellene törölni a föld színéről is az önértékeléssel együtt! Mindkettő felesleges! A megbecsülés semmilyen formájában nincs előrelépés, csak elvesztegetett idő!
Hiányolom a szabad hospitálás lehetőségét, amiből tanulni lehetne!
Hiányolom a mentálhigiénés segítséget a kiégés, a belefásultság ellen, mint pedagógus!
Hiányolom az egységes fejlődés nyomonkövetési rendszer kidolgozását (nem laikusok által, akik gyereket sem láttak)!
Hiányolom a bölcsi-ovi, ovi-suli közti átmenetet!
Foglalják össze az óvodai érettség kritériumait, ha már 3 éves kortól kötelező, és legyen ez feltétel is!
Az iskolába lépésről kizárólag a szülő és az óvodapedagógus dönthessen! Ha eltérő a vélemény, akkor végezzenek iskolaérettségi vizsgálatot, de vegyék figyelembe, hogy szeptemberig még fejlődhet a gyerek!

Rengeteg írásbeli feladat van! Nem tartom jónak a minősítési eljárást, sőt egyenesen tiltakozom az ilyenfajta megmérettetés ellen! Nagy a csoport létszám, egyre több a problémás, kezelhetetlen óvodás gyermek! Sokszor tehetetlenül állunk a problémákkal szemben! 36 évnyi munka után több megbecsülést, anyagi és emberi megbecsülést várnék el a kormánytól!

Magas osztálylétszámok,egyre több “papíros” gyerek,akik a megfelelő fejlesztést -szakember hiányában - nem kapják meg hiánytalanul.Az integráció nagyon jó dolog,de a feltételek nem adottak ahhoz,hogy az integrált tanulóknak és a többi gyereknek is egyszerre jó,hatékony tanulási rendszer legyen elérhető.
A pedagógusok végtelenül fáradtak és leterheltek.A sok felesleges adminisztráció ,alkalmi helyettesítések pont a legfontosabb dolgoktól veszik el az időt, a gyerekektől, az alapos felkészüléstől..
A gyerekek nagy része alapvető készségek hiányával ül be az iskolapadba.A felzárkóztatás,4-5 felé differenciálás rendkívül nehéz feladat,emellett persze a tehetséges gyerekek támogatására is szükség lenne .
A megbecsülés alacsonyabb már nem igen lehetne,mind morális,mind anyagi szinten.
Nem szeretnék belegondolni,hogy mi lesz 5-10 év múlva,ha nem lesznek gyökeres változások az óvodától a felsőoktatásig.

Túl magasak az óvodai csoport létszámok. Nincs meg a gyerekek 2 nm-es helyigénye a fenntartó 20%os emelése miatt. Nem veszik figyelembe a létszámnál a sni-s gyerekeket. Ha a létszám kevesebb lenne, ideális 20fő környéki, ahol kivitelezhető életkorilag homogén csoportokat alakítanának ki, akkor több óvodapedagógus menne vissza a szakmába nem lenne annyi pályaelhagyó. Meg ha nem támasztanának felesleges igényeket a pályakezdőknél (utóbbi 8évben bevezetett). Ha a pedagógusoknak lehetne sikerélménye, tudna nevelő szerepet is gyakorolni, nem csak megőrzőt, akkor nem lenne annyi fásult és a gyermekeink jobban járnának. Amíg nem normalizálódik ez, addig csodát nem várhatunk. Nem értem, egy város, falu önkormányzatának miért nem a gyermekek az elsők, miért kell végletekig leterhelni, kihasználni pedagógusokat, aztán csodálkoznak, hogy elmennek és nincs új. Én sem mennék el 29 fős óvodai csoportba óvónőnek, vállalnék ekkora felelősséget, miközben azt a pénzt bárhol megkereshetem (van óvodapedagógusi végzettségem, de nem dolgozom benne).

Szőrnyű az oktatási rendszer. A tanárok, óvónők, dajkák egyáltalán nincsenek megfizetve. A tananyag mennyisége és minősége katasztrófa.50-60% felesleges anyag amit bemagoltatnak a gyerekkel, de semmi haszna. Ha valaki lemarad, esetleg másféle oktatásra lenne szüksége, vagy több időre( Diszkalkulia, diszgráfia, stb),azokat vagy a szülők elviszik külön oktatásra, vagy átbukdácsol az iskolán és egy életre megutálja a tanulást Felnőtt korában pedig rengeteg nehézséggel kell szembe néznie.
Az sem egy jó dolog hogy 16 évesen dönthetnek úgy, hogy befejezik a tanulást, ez a legnagyobb hiba(tapasztalatból mondom)
Az óvodákban 30 fős csoportok, ahol elvesznek a nehezebben beilleszkedő gyerekek, az óvónőnek esélye sincs mindegyik gyerekre megfelelő időt és figyelmet fordítania. Kevesen vannak, legtöbbjük már nyugdíjas, régi berögzült szokássokkal ami a mai gyerekeknek már nem megfelelő. Fiatal óvónő ritka mint a fehér holló. Lassan egy közmunkás fog bent lenni a gyerekekkel, aki lehet hogy tud vigyázni rájuk, de az iskolára való felkészítést nem tudja megcsinálni. Így alapból rengeteg nehézséggel néznek szembe a gyerekek már az első osztályban.
Elérjük azt a szintet, hogy aki teheti az otthon vagy más egyéb intézményekbe viszi fejleszteni, felkészíteni a gyereket az iskolára. Aki pedig nem teheti ezt meg, az szenved éveken keresztül és elveszik a rendszerben. Tudjuk hogy a kormánynak az az érdeke hogy könnyen irányítható, bio robotokat alkosson, akiket ki lehet zsigerelni.(Multi cégeknél, közmunkán, stb.)
Egy szóval egy nagy rakás sz... az egész rendszer. És ez már nagyon-nagyon sok éve így megy!

Óvónőként 6 csoportos óvodában 4 csoportot egyedül visznek a kollégák, köztük én is. Elvárják, hogy vállaljuk bemutatókat, járjunk mi is más óvodákba bemutatóra. Mégis hogyan???? Túlórázunk, pénz nélkül. Lássunk el, fejlesszük BTM-es gyerekeket 26-30-as létszámban. Egyedül...
Gyermekem 6.osztályos.összevonták a Napköziket, mert nincs pedagógus. Nyugdíjas kollégát hívnak vissza, hogy legalább egy szakos tanár legyen.
És még mindig nem ébredtek fel, hogy pár év és nem lesz pedagógus! Nem vonzó a kezdő 140000 Ft-os fizetés...

Kevés a tanár. Ha egy gyereknek valamilyen tanulási próblémája van évek telnek el mire kap esetleg segítséget. Nem tudnak a tanárok mit kezdeni ha egy gyerek nem átlagos. A gyerekek a legnagyobb vesztesek. És a tanárok kimerültek kiégtek ami nem az ő hibajuk. Ők sem kapnak segítséget.

Az én fiam Adhd-s, első osztályt kezdte az idén. Katasztrófa..... Már ki akarják rakni... Kis létszámú osztályokra lenne szükség a normál iskolán belül.. hozzá értő pedagógussal! Meg vannak bélyegezve az ilyen gyerekek és le se szarják hogy mi lesz vele hogy éli meg ha állandóan ordítanak velük!!! Változás kell mert ez az egész rendszer egy nagy kalap szar!!!

Motiválatlan diákok, és pedagógusok küzdenek az iskolákban egymással, és stresszelik egymást és a szülőket. Túl sok időt töltenek zárt térben , kevés a mozgás, de ha kimennek, akkor meg a tanárok nem figyelnek rájuk eléggé, ráadásul kevesen vannak. Az SNI-s gyerek mindenhol mindenkinek gond, és úgy is állnak hozzájuk. Pedig egyre többen vannak. Nagy osztálylétszámmal dolgozik minden iskola, a kevés alulfizetett pedagógus miatt is. Az óra és a tananyag irgalmatlanul sok, és a házifeladat is, ami amúgy meg teljesen felesleges! Töröljék el a házi feladatot! Menjenek ki a levegőre többet! Játszanak! A nagyok is! Tartsanak órákat a szabad levegőn, erdőben, játszótéren, bárhol! Nem kell minden nap minden tantárgy! Inkább legen 2 naponta 2 , és akkor azt jól begyakorolják, amit tanulnak! Vegyék figyelembe a legújabb gyógypedagógiai módszereket, mert azok az átlagos gyereknek is jobb, az SMI-snek meg pláne! Sokkal nagyobb tolerancia, empátia és odafigyelés szükséges mindenki részéről! Az agresszió agressziót szül! Ha kedvesek és támogatóak vagyunk egymással, akkor azt fogjuk visszakapni a többi embertől és a gyerekeinktől is!

A pedagógusok egyáltalán nincsenek megbecsülve,sem anyagilag,sem erkölcsileg. Rengeteg gyógypedagógus hiányzik a szférából,egyre több a sajátos nevelést igénylő gyerek. Sok a teher az óvónőkön,akik sokszor egyedül visznek egy csoportot.Ennyi teher mellett még kiteszik őket a minősítésnek, alacsony bér mellett tanfolyamokra kell járniuk. Nevetséges 130 ezer forintot keresni diplomásként,miközben egy albérletet sem fed be.

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene, csak az a gond hogy nincs hozzájuk szakember. Kevés a gyógypedagógus is!

Magamról: óvodai dajka vagyok, pedagógiai asszisztens képesítéssel is rendelkezem.
Tapasztalatom, hogy az óvodapedagógusokat megfojtja a rengeteg adminisztráció. Sokkal kevesebb idő jut a gyerekekre, túlterheltek. Sokkal több a problémás gyermek, ki milyen okokból kifolyólag. A dajkaként folyamatosan nagyon nagy szükség van a csoportban a jelenlétükre és ezen kívül el kell látni a takarítási, kiszolgálási és mindenféle feladatukat. A pedagógusok mellett mi is nagyon le vagyunk terhelve. Nagyon nagy segítség lenne, ha csoportonként lehetne pedagógiai asszisztenst alkalmazni. A mi bérünk is megalázóan alacsony, pedig mi vagyunk a pedagógusok jobb kezei.

Helyi személyes tapasztalatom már nincs, mert más városba és nem állami iskolába járnak a gyerekeim. De pont azért választottunk nem állami oktatást, mert ott azt láttam, hogy nem tudnak a tanárok kibontakozni. Rájuk erőltetnek egy olyan tanmenetet, amivel ők maguk sem értenek egyet, és túl vannak terhelve, nincs valódi segítségük az iskolán belüli erőszak kezelésében sem és az eltérő nevelési igényű gyerekek oktatásában. Azt látom, hogy kevés a fiatal tanár és nincsenek semmilyen szempontból megbecsülve, sok az adminisztráció.

Alig egy hónapja dolgozom a gyermekvédelem területén, de már súlyos helyi és rendszer szintű problémákat látok. Kevesen vagyunk, mindenki túlterhelt. A gyerekfelügyelőknek alacsony a végzettsége, nagy a fluktuáció. Súlyos pszichés zavarokkal rendelkező gyerekekkel szakképzetlen (szerény OKJ-s végzettségű) munkatársak küzdenek napi szinten. A vezetők közül sokan mindent erőből akarnak megoldani, "aktának ", megoldandó problémának tekintik a gyereket, hova, melyik intézménybe kell elhelyezni. A gyerekvédelembe kerülő, ezer hátránnyal küzdő gyerekek pedig bekerülnek egy iskolarendszerbe, amelyik szinte teljesíthetetlen elvárásokat támaszt velük szembe. (Mind magatartás, mind tanulás terén.)A tananyag elavult, elvont, a gyerek érdeklődésétől távoli ismeretek megszerzését állítja középpontba, ami egy egészséges, művelt családba született gyereknek is sokszor nehézséget okoz.

A csoportokat, 30 gyermek, 1 óvodapedagógus viszi és
egy váltott műszakban járó dajka neki. 3 csoportra
4 óvónéni, 3 dajka néni van. Reggeli órákban 3 óvónéni és 1 dajka. Folyamatos a a túlmunka óvónők részéről. Van hogy reggel 7 órától este 5ig dolgozunk, majd másnapra készülünk, mindezt én 173.000 ft-ért 9 év után szakvizsgával.
A csoportszobát folyamatosan rendezni kell, ha normálisan meg akarok tartani egy énekes körjátékot, vagy délutáni altatásnál. 30 gyerek 2 felnőtt.... Mindemellett egyéni fejlesztésre már nincs idő, energia, ember. A csoport felének kellene fejlesztésre járnia majd jövőre, de a fejlesztő pedagógus sem kap több órát, mert így is zsúfolva vannak és jogosan nem tudnak több gyereket vállalni!!!

Nem panaszkodni kell. El kell hagyni ezt a pályát. Ki szeretne 2 vagy 10 év után újra bizottság elé állni és bizonyítani, hogy alkalmas? Kérdem, a pék 10 év után miért nem vizsgázik újra a krémes receptjéből? Legalább a fejlődést vizsgálnák, a továbbképzettséget. Vicc az egész. Megalázó fizetés, rengeteg elvárás (szülők, felettesek, rendszer). A gyerekekről még nem is esett szó. Bezsúfolva kis terekbe, különböző problémákkal, amire nincs senki felkészülve, sem emeberileg, sem eszközileg (auti, SNI stb...). A szabadság az egyetlen ami még vonzó, de akkor meg portfóliót írunk...

Borzasztó a pedagógushiány. Tavaly az óvodában előfordult, hogy kb 2 hónapig baleset és gyermekszületés miatt a 32 fős gyermekcsoportban egy pedagógiai asszisztens és egy dajka végezte a munkát, két hónap alatt lehetett megoldani a helyettesítést, mert a többi csoportból is hiányoztak az óvónők. Az előírt fejlesztések több hónapos csúszással indultak szakemberhiány miatt.
Középiskolás gyermekemnél minden nap felhaborít a tankönyvek gyalázatos színvonala.
Kifejezetten gusztustalannak találom, hogy a sok-sok évi szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusokat minősítési eljárásnak vessék alá, portfólióírásra kényszerítik. Ilyen a versenyszférában elképzelhetetlen.
Szülő és pedagógus hozzátartozója

Az oktatást ma olyan politikai megbízottak irányítják, akiknek fogalmuk sincs az oktatás mibenlétéről. Intézkedéseik következményeként alakult ki a mai tarthatatlan állapot, az óriási pedagógus hiány. Ennek főbb okai: a pedagógusok megalázó bérezése, az adminisztráció felduzzasztása, az életpálya modell és a minősítés rosszul kialakított rendszere, a tananyag átgondolatlan felduzzasztása, a központilag kiadott, tartalmukban rossz tankönyvek erőltetése, a kötelező óraszámok megemelése, az intézményi háttér ellátatlansága, mind technikai, mind személyzeti szempontból.
Buzdítják a fiatal anyákat, hogy menjenek dolgozni. Bölcsődéket nyitnak, miközben nincs elég gondozónő, dadus. Az óvodákban óvónő hiány van, az óvónők rengeteget túlóráznak, fizetés nélkül. Az önkormányzatok hagyják leépülni az óvoda épületeket. A régi játékokat lebontják az udvarokról, mert elavultak, de újakat nem építenek, mert nincs rá pénz. Egyre több a problémás gyermek, akik nem kapják meg a megfelelő fejlesztéseket, a szakember hiány miatt. A családokból rengeteg olyan gyermek kerül az óvodába, akik gondozatlanok, ellátatlanok. Már a 3 éves korosztályban óriási a képességbeli különbség az óvodások közt. A gyermekvédelem sem működik, nem meri senki vállalni, hogy szembeszálljon a szülőkkel, mert nem kap semmilyen védelmet, törvényi támogatást. Az óvónők kezéből kivették a véleményezés jogát, olyan bizottság dönt a gyermek iskolaérettségéről, akik nem ismerik sem a képességeit, sem a körülményeit.
Az iskolába lépés óriási, átmenet nélküli stressz a 6 évesek számára. Az 1. osztályosoknak gyakran 6-7 órájuk van. 7-10 kg-os táskákat cipelnek. Ez embertelen. Az alsó és felső tagozatban is előfordul a 8,9 órás órarend. Emiatt Kodály országában halálra vannak ítélve a zeneiskolák! Elvileg 1/2 4 előtt nem taníthatnak a zenetanárok, de a kötelező óraszámukat nem tudják letanítani 5 nap alatt! S.O.S.!!!!!

Nagyon nagy az óvónő hiány , akik maradtunk túl terheltek vagyunk. Nem értem miért nem segít a felsőbb vezetés ez ügyben?50nm en 25 gyermek van bezsúfólva + 3 felnőtt, ha minden kolléga itt tud lenni. Ha problémás gyermek van a csoportba ellehet képzelni milyen " tébolydává " válik az egész légkör és ( általában több problémás gyermek van) gyakran az egészségesek nem kapnak megfelelő figyelmet, fejlesztést. ( Ez válasz a gyermekvédelmi kérdésre).
Ha a fizetés rendezés nem változik, jövőre én is elhagyom a pályát. 3 diplomám van, szakvizsgám, pedagógus 2, 11 év gyakorlat 188 e nettó a bérem.

A pedagógusok rengeteg feladatot, felelősséget kapnak, miközben a fizetés és megbecsülés rendkívül alacsony. Úgy gondolom, hogy nevettséges, hogy egy gyakornok, aki főiskolát, egyetemet végzett ugyanannyit keres, mint egy dajka. A rengeteg adminisztráció elveszi az időt a gyerekektől, akik egyre nagyobb figyelmet igényelnek. Egyre csak nő a nehezen kezelhető gyermekek száma, miközben alig van már pedagógus, mert senki nem vállal ennyi pénzért ilyen nehéz mentális munkát. Nem 10-20 ezer Ft-al kellene megemelni a fizetést,legalább 50%-os emelésre lenne szükség,hogy ne a szakmunkás minimálbért keresse egy pályakezdő pedagógus. Kevesebb elvárást és több segítséget kellene biztosítani a pedagógusoknak. Sokszor 25- 30 fős csoportokért, osztályokért felelnek. Akik még a pályán vannak rengeteg feladatot kapnak, hiszen nekik kell pótolni a hiányzó pedagógusokat is. Ha nem jön nagyon gyorsan egy drasztikus változás, akkor rövid időn belül nem lesz, aki tanítsa, fejlessze a gyermekeket, mind az óvodákban, mind az iskolákban.

A gyermekek túlterheltek, a pedagógusok kevesen vannak, nincsenek szaktanárok! Mindez az oktatás rovására megy! A pedagógusok megbecsülése és bére gyalázatos az országunkban! Nincs visszatartó erő a problémás gyerekek tekintetében. Nincsenek speciális szakemberek, nem is csodálom hogy ennyi bérért nem vállalják! Omlik össze az oktatás, amit még a lelkiismeretes, gyermekszerető pedagógusok tartanak össze, de meddig? Ők feláldozhatók?

Óvodapedagógus pályakezdőként a harmadik évemet kezdtem egy új helyen, ugyanis az előző óvodában a tanulmányaim alatt pedagógiai aszisztensként óvodapedagógusi feladatokat láttam el egy szintén tanulmányait végző kolléganővel karöltve. Tehát a csoportot két egyetemi hallgató vitte, melyek mellett volt egy szociál pedagógiát végzett, szintén pedagógiai aszisztensként alkalmazott kolléganő, aki egy autizmus spektrumzavarral rendelkező gyermekkel foglalkozott kizárólag. A nevetséges fizetés , folytonos szülői elégedetlenség, helyettesítés, rengeteg papírmunka és a munkáltató magas elvárása nem könnyítette meg a tanulmányaink befejezését. A munkáltató teljes kollektíva váltás akart, miután SENKI nem jelentkezett a helyünkre, akkor már mi is jók voltunk. Ezen eset után a kollektíva 70% munkahelyet váltott.

Pedagógus hiány, mely okán óriás terheltség a még dolgozókra. Pedasszisztens nem vehető fel több... Összevonások. Rengeteg gyermek. Integrált oviba a 25 fős csoport létszám, segítő szakember nélkül.

Óvodapedagógus, óvodavezető helyettes vagyok. A heti kötött óraszámomnál többet vagyok csoportban, a helyettesi feladataimat ezután, ill. itthon végzem el este, hajnalban, itthon. Az intézményben több üres/betöltetlen óvodapedagógusi álláshely van. Nem csak a(z ingyenes) helyettesítés terheli le a maradék óvodapedagógusokat, hanem a felesleges adminisztráció, az életkorunk növekedése, a hajnali és esti ügyelet ellátása, mely sokszor együtt jár a "hosszúzással " is, hiszen senki nem hagyja ott a csoportját/kollégáját a kötött munkaideje után, hiszen akkor van a legnagyobb szükség mindkét óvodapedagógusra. (étkezés, tisztálkodás, nyugodt pihenésre felkészítés...) A nyugdíjas óvodapedagógusok heti 14 órás beállása nem megoldás; munkát vállalnak, mert segíteni szeretnének, de a testi adottságok 70 évesen meglehetősen korlátozottak, már nem tudják a munkájukat színvonalasan végezni, szó szerint "csak " altatják a gyerekeket, de a magas csoporlétszám, az autista gyerekek ellátása különösen nagy kihívás (=megoldhatatlan feladat) nekik (is). Nagyobb segítség lenne, ha végzős (óvoda)pedagógusokat is fel lehetne venni az üres álláshelyre (gyakornoknak).Az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntésekről: Több, mint 30 éves pedagógusként eltöltött időm és a ped.II.-be sorolásom után meglehetősen megalázó tudomásul venni, hogy a gyermekek iskolaérettségéről egy tollvonás után nem dönthetek, nem dönthetünk a szülőkkel közösen. A munkám megbecsülésének teljes hiánya! Az oktatásirányításról, a szakszolgálatok, nevelési tanácsadók munkájáról: Valószínű, hogy a szakemberek hiány okozza, hogy hiába küldjük a gyerekeket időben vizsgálatra, rendszerint csak az iskola előtt, a beiratkozás időpontja után (!!!) kapják meg sok esetben a gyermekek az SNI-s státuszt. Integrálásról: Nagy létszámú csoportokban MINDENKINEK gyötrelem, nincs segítség, hiába tudjuk, hogy "egyszemélyes " a gyermek; pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens segítségére lenne szükség, nincs rá státusz.

Egyértelműen pedagógus hiányban szenved az ország, a bérezésük elkeserítő, a gyerekekre egyre kevesebb figyelem jut. Az integráció során olyan gyermekek is bekerülhetnek többségi óvodákba, akik 2, akár 3 főnek is számítanak a csoportban, hozzájuk akár külön segítség is kellene. Erre viszont úgy gondolom, lenne lehetőség plusz munkaerőt alkalmazni (pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens), viszont a keretbe már nem fér bele. Én is éppen ezt tanulom, közben folyamatosan nézem az álláshirdetéseket. A közelünkben sajnos egyáltalàn nincs ilyen álláslehetőség, holott tudom és tapasztalom is, hogy igény lenne rá. Reménykedem a pozitív változásban!!!!!!

Az oktatás teljesen korszerűtlen, központosítás még sosem tett jobbá oktatási rendszert. A NAT borzalmasan elavult és magolásra épít, nem kompetenciát fejleszt. Emellett nem kritikai érzéket tanít, hanem egy igaz értékrendet sulykol.
Aki nem illik be a dobozba, annak annyi. Pl. ADHD-s gyereknek nem jó a nagy szabadságot nyújtó magániskola, de elég csak az ADHD-s FB csoportot megnézni, hogy hány gyerek és szülő küzd napi szinten azzal, hogy az amúgy tehetséges, okos, kreatív gyereke nem hajlandó magát a "dobozba " gyömöszölni. Tanárhiány van, mert nem megbecsült szakma, emiatt nagy lesz a leterheltség és ez egy lefelé tartó spirálhoz vezet. Szerencsére nálunk még pszichológus, fejlesztő, logopédus elérhető.

Rengeteg az értelmetlen adminisztráció. Óriási a teher a még pályán lévőkön. Ingyen túlórázunk,minden " belefér a plusz 4 órába ". A portfólió írásának a világon semmi értelme,csak plusz teher. Írásbeli munka alapján döntenek arról,ki a jó pedagógus,pláne most,hogy online (!) folyik a minősítés..A kötelező 6 éves kori beiskolázás agyrém,a gyerek nem attól lesz iskolaérett,hogy betöltötte ezt a bűvös kort. Óriási a pedagógushiány,a fiatalok,ha el is jönnek, 1- 2 éven belül mennek is. A társadalmi megbecsültség csak mínusz számokban kifejezhető, erről tesznek is " odafönt " a jól irányzott kommunikációval. A járvány alatt magunkra lettünk hagyva,pláne most.
A gyermekvédelem szinte nem is működik.
A gyerekek érdekei elsikkadnak, normális létszám szóba sem jöhet szinte,mert a pénz nagy úr, nem tartunk fent "felesleges " intézményeket.Az integráláshoz nincs elég segítség.
Legutoljára hagytam a gyalázatos fizetéseket.

A pedagógusok beszűkültek és kifáradtak. A neurotipikus gyermekeket sem tudják ellátni. Anyagot leadni van maximum erejük. Meg kedvük. Szupervízióra szorulnak. Teammunkára gyógypedagóus kollégákkal. Képzésekre, hogy tudják kezelni a kihívást jelentő magatartású gyermekeket, SNI és HH, HHH gyerekeket és megtanuljanak kommunikálni a szülőkkel. Ingyenes és minőségi képzésekre van szükségük, árnyékpedagógusokra az osztályokba. Sőt egy teljesen új struktúrára. Tanulócsoportok váltsák fel a homogén osztályokat. Képesség szerinti inklúzív csoportok legyenek és ehhez mind mind megfelelő anyagi támogatásra.

Hiányzik a pedagógusok tisztelete, megbecsülése. A szülők nem minden esetben együttműködőek. Szinte minden óvodában pedagógus hiány van. Egyre több a problémás gyermek, akiknek
a gyógypedagógiai ellátása nem megoldott. Az integráció sokszor az épek kárára megy. Az alacsony bérek miatt a fiatal pedagógusok elhagyják a pályát.

Az iskolában több SNI-s gyermek is van,mégsem rendeltek ki többszöri kérés ellenére sem pedagógus asszisztenst a tanárok munkájának megsegítésére,ill. a gyerekek felzárkóztatására. Egy tanár számára nagy a jelenleg altalános osztálylétszám, a fizetésük megalázóan kevés,feleslegesnek tartom az egyéb plusz terheket is mint pl.a portfólió készítés. A gyerekek nagyon túl vannak terhelve sok felesleges lexikális tudással,aminek az életben nem veszik hasznát,ahogy bemagolták már el is felejtik.Stresszeli őket a teljesítmény kényszer,nincs önbizalom fejlesztés,önálló gondolkodásra tanítás,az életre való felkészítés,motiváció.

Nagyon sok óra elmarad a tanárhiány miatt, sokszor helyettesítés sincs.
A tananyag unalmas, túl sok. Az iskolában nem használnak digitális eszközöket, ami jobban megfelelne a mai gyerekek érdeklődésének.
Rengeteg órájuk van a diákoknak. Képtelenség ennyit egy helyben ülni és tanulni.
Az iskolatáska olyan nehéz, hogy eldeformálja a gyerekek tartását. Az iskolában nincs idő a szociális életre.
A testnevelésórát vagy az udvaron, vagy a teremben, vagy a folyosón tartják, vagy elmarad, mert nincs hely a tornateremben.
30-32 fős osztályokban (alsó tagozaton főként) nem megoldható a személyes figyelem, és azt is figyelembe kell venni, hogy most már minden osztályban vannak SNI- és BTMN-es tanulók. A pedagógus nem tud figyelni sem rájuk, sem a többi diákra. Ez egyenlő hideg integrációval.
Nincsenek megfelelő szemléltetőeszközök. Sokszor még kréta és papírtörlő sincs.
A gyógypedagógusok és a fejlesztőpedagógusok olyan ritkák, mint a fehér holló. A szakszolgálatoknak esélyük sincs ellátni az iskolákat. Továbbá arra sincs kapacitásuk, hogy a bejelentkezett gyerekeket megvizsgálják, sokszor a pedagógus véleménye alapján állítják fel a diagnózist!!!!
A gyerekek stresszelnek az iskolában, egyre több a pszichés zavarral küzdő serdülő.
Normál övezetbe tartozó IQ-val rendelkező autista tanulóknak nincs megfelelő iskola!!!!! A fordított integrációnak kellene működni.

Nincs differenciált oktatás. Az épértelmű auti, ADD, ADHD-s gyerekek megfelelő integrálása nem megoldott. Nincsenek fejlesztő- és gyógypedagógusok.

Az idősebb pedagógusok kiégnek a fiatalok hamar elhagyják a pályát. Megbecsülés nincs, fizetés szánalmas, megélhetésre sem alkalmas. A pedagógus fizetésnek 3x annyinak kellene lennie.

Projekt alapú, kicsoportos munka még hírből sincs.
A gyerekek túlterheltek az indokolatlan nagy tempótól és feleslegesen kelnek korán. Hajrá 9:00-es kezdés, hajrá csökkentett NAT!

Három gyermekem van, két középiskolás és egy általános iskolás. Úgy gondolom, hogy alaposan újra kell gondolni a közoktatás tartalmát és szerkezetét. Tudomásul kell venni, hogy ami működött évtizedekkel ezelőtt, az a mai felgyorsult világban már nem működik. Változott a világ, a gyerekek, a gyerekkor és az igények. Általános és középiskolában is túlterheltek a tanárok és a gyerekek, rengeteg értelmezhetetlen és haszontalan tudást próbálnak beléjük tömni, a tanárok keze meg van kötve. A tanárokat nem tisztelik, nem becsülik, nem motiválják. Igen, anyagilag sem. Pedig gyönyörű és fontos hivatás az övék: segíteni a szülőket abban, hogy gondolkodó felnőttekké formálják a gyerekeket, és segítsenek megtalálni a helyüket a világban. A munkájuk nem áll meg négy órakor, az iskolában, hanem hazamennek és folytatják, próbálnak újat kitalálni, jobbak lenni. A gyerekek gyakorlatilag nyolc órát "dolgoznak " mint a felnőttek. A középiskolások 3-4 óra után esnek haza, akkor ülnek le leckét írni és másnapra készülnek. Éppen csak élni és kamasznak lenni nincs idejük. Nem szomjazzák a tudást, hanem menekülnek a rengeteg hasztalan adat elől.
Bőven van min változtatni és csak együtt lehet. Ez csapatmunka de a kormányzati szándék és támogatás hiányzik. Őszintén remélem, hogy nem talál süket fülekre ez a rengeteg segélykérés...

A helyzet katasztrofális: már nem az a kérdés, hogy hol vannak a jó pedagógusok, hanem, hogy vannak-e egyáltalán. Több éve, több iskolában is azt tapasztaltuk, hogy azért vannak folyton "lyukas órák ", mert az adott pedagógus évközben felmondott, eleve nem is találtak szaktanárt vagy a sok helyettesítést az iskola nem tudta megoldani.
Értelmiségi családként belegondolni is szörnyű, hogy az olyan gyerekek, akik anyagi vagy szellemi értelemben szerényebb körülmények közé születtek, hogyan tudják venni az iskolai akadályokat, mivel a tankönyvek csapnivalók, érthetetlenek, a tananyag értelmezhetetlen, a követelmény követhetetlen. Ha nincs erős szülői háttér egy gyerek mögött, az oktatás jelenleg nem biztosít kiutat, kitörési lehetőséget, inkább csak mélyíti, konzerválja a társadalmi leszakadást.
A követelményrendszer fölösleges, kivitelezhetetlen és elavult.
A szülőkre akkora teher hárul (kikérdezés, tananyag magyarázat, sokszor jegyzetek készítése), ami miatt erősen elgondolkodtató, hogy miért töltik a nap min. 1/3-át a gyerekek az iskolában. Délután, este fáradtan kell(ene) a leckét megírni és készülni a számonkérésekre.
A számonkérések során nem azt nézik, miben jó a gyerek, hanem pont azt, hogy mik a hiányosságai. Ez nem motiváló.
A nyelvtanítás még mindig 40-50 ezelőtti módszerekkel tanít(ana). Nem csoda, hogy nagy a lemaradás az aktív idegen nyelv használatban.
Tehetséggondozás szinte nulla, a művészképzőkben, sportiskolákban meg egyenesen háttérbe szorul a tanulás, mindent a "szakma " határoz meg.
és a többi....

Nyugdíj előtt álló pedagógus vagyok. Szeretek tanítani,nem voltak problémáim nagyjából az utóbbi kb. 5 évig. De egyre nehezebb. A társadalom megváltozott, a gyerekek megváltoztak. Egyre több a viselkedészavaros gyerek. A gyerekek agresszívek saját társaikkal és pedagógusaikkal szemben. Ezt egy nagyobb létszámú osztályban nem lehet már kezelni. Egy-két gyerekkel talán még lehet kis osztálylétszámnál, --azt is nehezen-- de egy magas létszámú osztályban, ahol esetleg többen is vannak ilyenek, már nem. Mindennaposak a fegyelmezési problémák, az esetek amikor egyes gyerekek miatt lehetetlen normálisan tanítani a többieket. Elrontják, semmivé teszik az oktatás egy részét. Ehhez már szakemberek kellenének. Ha egy gyerek agresszív a társaival és a tanárral, mit tudunk tenni? Próbáljuk így-vagy úgy megoldani a helyzetet. Szeretettel, érdekes témákkal, változatos, tevékenykedtető módszerekkel lekötni és tanítani. De a legtöbb esetben ez sem működik.
Mindennaposak a kiborult pedagógusok, mert frusztráltak és tehetetlenek, idegileg leterheltek. A gyerekek szintúgy szenvednek a leterheltségtől, a viselkedési problémás társaiktól.
Itt már nem elég a pedagógus megújulása. Szakemberek kellenének. Főleg pszichológusok. Nem okolom a gyerekeket, sem a szülőket. Tudomásul veszem , hogy megváltozott a világ, megváltoztak a körülmények. Ez van, ezt kell megoldani.
Szerintem ...
1. Később kellene kezdeni a tanítást. Vannak olyan osztályok akiknek nulladik órájuk is van . Fel sem bírnak kelni, nemhogy tanulni.
2. Kisebb osztálylétszámok kellenének. Az a tendencia most, hogy egyre nagyobb létszámmal indítanak. Mert nincs sem elég tanterem, sem elég pedagógus.
3. Minden iskolában kellene pszichológus.
4. Csökkenteni kellene az óraszámukat. Ehelyett heti egy órában meg kellene tanítani nekik, hogy lehet az agressziót kezelni, hogy lehet megnyugodni, elmélyedni, relaxálni, pihentetni az elmét. Jóga illetve meditációs órákra, gyakorlatokra gondolok, amit komoly szakember tart.

Rossz döntések sorozata (6 éves kori tankötelezettség, megbonyolított lehetőség az óvodában maradásra, központosított döntések, tankönyvek, az intézmények, pedagógusok autonómiájának megnyirbálása, stb.), az iskolarendszer maradisága, a pedagógusok nem megfelelő képzése, felkészítése, a hiányzó szakemberek nagy száma megnehezítik, gyakran ellehetetlenítik az "átlagos " gyerekek oktatását is, nem még a beilleszkedés zavarokkal küzdőkét, vagy speciális igényű gyerekekét.
Drasztikus és azonnali változásra van szükség, hogy felvegyék a ritmust az exponenciális gyorsaságban változó világgal, és a pillanatok alatt elérhető lexikális információk helyett valódi - a jövőben szükséges kompetenciákat, igényeket kielégítő - tudást adjanak át a diákoknak, valamint (nálunk) újszerű (még alternatív) módszerek bevezetésével, elterjesztésével, hozzáállás-váltással jobban elérjék a diákokat, mint most.

Szülőként felháborító, hogy a mai gyermek társadalom mennyire kiszolgáltatott helyzetben van. Órási tananyagok, megfeszített munka tempó! A speciális igényű tanulók ,mint egyéni tanrend szerinti tanulók ,mind hátterében vannak szorítva.a pedagógus nem tud ,és nem is kap a lehetőséget az egyéni tanrendes gyermekek munka tempójúkhoz igazodó órát tartani. Kizárólag külön fejlesztő,vagy felzárkóztató óra amit jelenleg az iskola tud biztosítani de a kötelező óra terhére! Ami szintén lemaradást okoz a speciális igényű tanulók számára! Hiányzó pedagógus létszám, fejlesztő tanárok és utazó pedagógus mind a hanyatló oktatási színvonal rovására megy. Ezen szakemberek, pedagógusok szinte mind alulfizett alkalmazott. A gyerekek fele az új NAT szerinti oktatás túlhajszolt gyermekek és pedagógust eredményez, nem színvonalas oktatást! Helyettesítő pedagógus nem megoldás ekkora lètszàmhiányhoz. Hianyzolom a régi rendszerben jól működő Technikai órákat, ahol a gyermekek megismerkedtek a szerszámok használatával, a kétkezi munka fontosságát, az alkotás örömét és sorolhatnám! Vissza terve a speciális igényű tanulókra. Vagy túl jó eredményt kap a Pedagógiai Szakszolgálattól és nem jut be ez által egy pl autizmus specifikus iskolàba mert oda " túl jó "! Járhat így normál tanrend szerinti iskolába, ahol még az igényei szerint nem vagy épphogy hozzájut az őt megillető törvényileg szabályozott fejlesztésekhez, de hozzáteszem az új NAT szerinti követelmények szerint. Persze, hogy kudarcok hada éri ezeket a tanulókat. Hiszen egyik speciális iskolába "túl jó " amíg a normál tanrend szerintiben meg " túl lassú "! Ezek a tanulók és gyermekek kirostàlodnak az Oktatási Intézmények-ből! marad a szülőknek a régi fogalom szerinti magán tanuló ( egyéni munkamenet-) szerinti oktatás vagy pl alapítványi fizetős oktatás ami a jelenlegi helyzetben szinte kifizethetetlen egy pl gyári munkás szülőnek és vagy épp a munkahelyét elvesztő szülőnek aki speciális igényű gyermeket nevel NATszerint

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!