Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

Nyugdíjas pedagógus vagyok,40 évet oktattam-neveltem ugyanabban az iskolában.Teljes mértékben átérzem a kollégák, szülők, gyerekek problémáit, hiszen nagyszülő is vagyok.Túlterhelt, admisztrációs feladatokkal leterhelt tanítók, tanárok, lexikális, időnként nem az életkoruknak megfelelő tananyaggal "megpakolt "diákok, fáradt, ideges szülők.A pedagógus kevés szabadságot kap ahhoz, hogy osztályhoz, csoporthoz igazítsa a tananyag egy részét.Hiányzik a tankönyvekből a korszerű, mai és jövendő életre nevelés,logikus gondolkodásra tanítás.Az elismerésről még nem is beszéltem. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs pedagógus elismerés, pedig ahogy a gyermeknek jólesik a dícsérő szó, tisztelet, úgy a pedagógusnak is.Miért is jelentkezzen egy fiatal erre az egyáltalán nem könnyű, de sok-sok örömöt adó pályára? Annyi jó példa van jól irányított, eredményes oktatásra Európában.Lengyelország 10 évvel ezelőtt ott állt, ahol ma mi.Azóta kétszer annyit fejlődött az oktatás, mint nálunk, meg is van az eredménye. Nem szégyen másoktól tanulni. A finn példát már nem is akartam megemlíteni.Mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal?A gyermekek színvonalas oktatása, nevelése nélkül hova jut nemzetünk?Ahogy a diákok írták plakátjaikra, ŐK LESZNEK A JÖVŐNK!

A gyermekvédelmi rendszer fejletlen, sokkal szigorúbban kellene szabályozni a területet. A tanárok túlterhelve, gyerekek szintén.Amióta a KLIK van borzalmasak a körülmények, elmúlt az iskolák önállósága, a vezetők vagy a fidesz emberei vagy ki vannak herélve és a rendszert szolgálják ki. Nem jó ez sem a gyerekeknek, mert sajnos rajtuk csapódik le minden. A gyalázatos pedagógus bérekről meg ne is beszéljünk!Szégyen az egész, főleg hogy volt vezetőként és pedagógusként láttam a problémákat......ott is hagytam a pályát.....egyelőre. Ám tudom, hogy fantasztikus tanár kapacitásunk van. Semmi nem tart örökké, ennek a rendszernek is vége lesz egyszer!!Reméljük mielőbb, mert így is már rettenetes károkat okoztak!!

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Mindazon problémák mellett, melyeket mindenki tud és sokan írtak, gond az is, hogy a tanárok nagy része fél. Fél véleményt alkotni és nyilvánítani, fél sztrájkolni, félti a megélhetését. Nincs autonómia, kritikus gondolkodás, hogyan is tudnák demokráciára nevelni a gyerekeket? Nincs szolgáltatási szemlélet, kommunikáció és együttműködés a szülőkkel, nincsenek fejlesztési ötletek.

A jelenlegi problémákat - a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányát, alacsony megbecsültségét, túlterheltségét és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő emberellenes bürokrata döntéseit, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáit - hosszú évtizedek óta halmoztuk fel magunknak. Ez azt igaolja, hogy nekünk, magyar embereknek nem igazán fontosak a gyermekeink. A süllyedő spirálban mozgó diszfunkciponális oktatási rendszert a jelenlegi kormányzat a gyermekek és szülők érdekeitől csaknem mindenben eltérő saját érdekei előmozdításrea használja ki, ez gyorsulva rontott a korábbi helyzeten, és nem vált ki különösebb társadalmi tiltakozást.

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Szaktanár hiánya miatt a gyereket magánórákra kell járatni.
A napi 6,7 tanóra, majd a másnapra felkészülni nagyon sok, a gyerek nagyon fáradt.
Nagyon sok a felesleges tananyag.
Rá kell bízni a tanárokra a gyerekek nevelését és tanítását.
A politikus ne szóljon bele.
Sokkal több pénzt az oktatásba és ne a sportba.

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

A demokratikus jogok hiánya, amely biztosítana minden lehetőséget a nehéz problémák megoldására.Nevelői szabadság- de nem szabatosság - tanulói túlterhelés - sok felesleges tanayag, új módszerek hiánya, magas óraszám, magas osztálylétszám, amunka elismerése: anyagi, erkölcsi....

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

A pedagógusok túlterheltek, meg van kötve a kezük a NAT-tal. A központi könyvek silányak. A első két gyermekem kisiskolásként még mozaikos könyvekből tanult. Van olyan, hogy a munkafüzetben egy kérdésre nem találni választ a könyvben. A kisgyermeknevelők és a szociális szférában dolgozók bére hozzá van kötve a minimálbér alakulásához. Nem értem, hogy a pedagógusoknak miért nincs. Vagy is van egy elméletem, de az nagyon elkeserítő. Minél kevesebb a gondolkodó, értelmiségi, annál befolyásolhatóbb egy társadalom. Ez félelmetes, ha ez a cél.

A pedagógusok túlterheltek, a társadalmi megbecsültségük nagyon alacsony.Szűk a mozgásterük az oktatás módszereinek, eszközeinek kiválasztásában, így nem is tudnak igazán pozitív, korszerű példát mutatni az önálló, kritikus gondolkodásmód kialakítására. Szinte csak a túlélésre jut energiájuk. Hol marad a korszerű, új ismeretek továbbadása, ha nekik egyáltalán nincs módjuk, eszközük ezt megszerezni, illetve módjuk továbbadni? Ideje lenne felismerni, hogy a legjövedelmezőbb ( hosszútávú) befektetés az oktatás korszerűsítése!

A legfontosabb az adminisztráció. Lényegtelen ebben a központosított rendszerben az egyén és a lélek. Itt is mindenki szinte egy szám...sztem az én tankerületem azt sem tudja, h merre van az a hely, ahol tanítok...borzalmas 2éven vagyunk túl, melyből a legjobbat próbáltuk kihozni. Mégis borzasztó szintre süllyedt az oktatás. Rengeteg hiányzó pedagógus, állandó szakszerűtlen helyettesítések. Folyamatos itthoni tanulás még jelenléti oktatás mellett is!!!
Portfólió, de minek??? Az is megkapta a maximumot, aki távol áll a gyerekektől, a szakmaiságtól...stb. Vicc az egész!
Erre kell koncentrálni sajnos és a lényeg elvész. Sajnálom a gyerekeimet, hogy egy ilyen rendszerben kellene élvezniük a gyerekkorukat. Szerencse, hogy megfelelőképp tudok számukra segítséget nyújtani, ennyi hasznom legalább van a diplomámból és nem kell különórákat fizetnem...

A tanárok leterheltsége, a magas óraszámok, a helyettesítések, a folyamatos tanórán kívüli tevékenységek (rendezvények, versenyek, kapcsolattartás, képzések, megbeszélések, adminisztráció stb.) miatt emberfeletti. Szabadságuk főképp akkor érvényesül, ha felrúgják a NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek és helyi fenntartók elvárásait és megpróbálnak a diákok terhelhetőségéhez és igényeihez igazodni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem pusztán árral szemben, de gyakran szürke zónában kénytelenek tanítani.
A tanulók heti óraszáma elképesztően magas, ami szükségképpen az elmélyült munka és ismeretszerzés, összességében pedig a személyiség fejlődésének rovására megy.

Mind a gyerekek,mind a pedagógusok túlterheltek. Nagy szakadék tátong az óvoda ès az első osztály között. Nem a gyerek a lényeg,hanem,hogy minél több tananyagot "beleszuszakoljunk " a gyerekbe.
Másrészről viszont már ott tartunk,hogy a pedagógus szolgálja ki a diákot,semmiért nem kell megdolgoznia. Csak a gyereknek vannak jogai.
Pedagógusoknak több szabadságot! A gyerekeknek kevesebb tananyagot ès több játékot!

Borzasztó túlterheltek a gyerekek, arra nincs idejük, hogy gyerekek legyenek. Sok a felesleges, elavult tananyag, a számonkérés sok és maradi. A könyvek gyalázatosak, tele hibával, történelem hamisítással.
A tanárok kezét megkötik, mindent felülről vezérelnek. Ebből elég. A kérdésem csupán annyi, hogy miért kellett ennyit várni? Már rég fel kellett volna lázadnia a pedagógus társadalomnak. Össze kell fogni a tanároknak, az eünek, mindenkinek! Egységben az erő!

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Átláthatatlan a rendszer! Szinte semmilyen jogkörben nem dönthetünk.. Most az iskola.. Az iskola 95%-a covid miatt hiányzik de igazgató asszony nem dönthet az online oktatás mellett! A fiam napi szinten küzd a fáradsággal.. Olyanokat is tanulnak amire egyáltalán nincs szükség! A tanárok fele visszahívott nyugdíjas! Felháborító ami oktatás néven zajlik! A tanárok fizetése is vicc!

Kevés szakmai önállóság, szabadság! Túlterheltség (adminisztratív is)! A NAT szakmaiatlansága, "megnyirbált " tankönyvek! Szabad TK. választást szeretnék (ne az ár kell, hogy döntsön, újra lehessen rendelni Mozaikos könyveket)! Alacsony anyagi és szakmai megbecsülés! A portfóliót töröljék el! Nem a fizetés, hanem a szakma szeretete tart a pályán- ma is!

Szuper kollégáim vannak! Jó bemenni a tanáriba, beszélgetni pár szót. Remek szakemberek. De fáradtak vagyunk, végletekig leterheltek. Felülről nyomaszt a centralizált, gyereket közelről valószínűleg tanítási helyzetben soha nem látott irányítás irreális követelményrendszere. Közben meg ott vannak a gyerekek, akiknek ez az egy gyermekkoruk van. Most iskolások. Persze hogy miattuk félre toljuk az egyéni sérelmeinket, fáradtságunkat, felháborodásunkat... és nevelünk, oktatunk. Mert mi hiszünk abban, hogy az oktatás a jövőbe való befektetés. Ezért lettünk pedagógusok!

Jelenleg van 1 túlterhelt osztályfőnükünk es egy mar 4 éves nyugdíjas tanítónénink. 2.osztályos a gyermekem. Az egesz iskola pedagógus hiánnyal küzd. Óraadók vannak. Az oktatás a mai gyerekekhez nem való. Ezek a gyerekek mar nem képesek 45 percig folyamatosan koncentrálni. Új világ van es adjunk a tanaroknak szabad kezet és több bért, mert NEM lesz aki tanítsa a jövő nemzedékét.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Óriási terhelès van a pedagógusokon általános ès közèpiskolában, illetve óvodákban a jelenlegi sajátos, változásban lèvő világrend közepette. Központosìtott intèzkedèsek,túlzott szakmai ès emberi elvárások, úgy hogy a pedagógusokra ugyanúgy hatnak a negatìv környezeti hatások. A mai iskolás gyerekekhez több türelem ès felkèszültsèg kell, hiszen magas technikai fejlettsèg tapasztalható az èlet különböző területein, ugyanakkor morális èrtèkválság van a társadalmi csoportok minden szintjèn. Kevès a megèrtès, elfogadás, szeretet. Betarthatatlan szabályok nehezìtik az oktatást, kènyszerintèzkedèsek rontják az oktatók hangulatát. Hogyan lehet ìgy hatèkonyan dolgozni??

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

13. kerületi általános iskolában, remek, elhivatott tanárok küzdenek megélhetési gondokkal, illetve a tankönyveket/módszertant érintő korlátozásokkal. Egyre több tanár megy el ebből az iskolából is, új pályát, jobb megélhetést keresve. Siralmas, hogy az tanterembe az ablakra árnyékolót a szülőknek kell venni, sőt még a tábla beszerzését/elsős vonalalazás felfestését is mi, szülők álltuk. (Mindkét gyermekem osztályában)

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

Az iskolák kézivezéreltek a tankerületektől. A pedagógusok túlhajszoltak,fizikailag és mentálisan is egyre terheltebbek, és ez sokszor a gyerekeken csattan. A bántalmazó hagnem napi szinten megjelenik. Nincs elég tanár és tanító,aki van, sokszor nem felel meg a pálya alapvető követelményeinek emberileg. A tananyag katasztrofális, olyannyira nem készíti fel a gyerekeinket semmilyen, az ő életükben várható kihívásra, hogy az már bűn. Teljes mértékben hiányzik a szellemiség. Az utolsó mohikánok, azok a gyerekszerető, fantasztikus pedagógusok, akik még a pályán vannak, egyre reménytelenebb és elkeseredettebb módon küzdenek, napról-napra. Teljes változásra van szükség. Szeretetteli, anyagi és erkölcsi megbecsülést is mutató, nem a versengést, hanem az együttműködést támogató, hasznos tudást adó oktatásra!!!

A pedagógus hiány a mi iskolánkban is jelen van. 2. osztályos gyermekemnek év eleje óta nincs magyar tanára, de a másik gyerekemnek se lesz, mert oltás hiányában el kell hagynia a pályát. Egésznapos iskola helyett a 2.-osnál napközi van. Egy bölcsész végzettségű hölgy személyében. Miért jobb egy oltott diplomás egy oltatlan pedagógusnál? De több évfolyamon is probléma van: matek, fizika, kémia, angol. Több gyógy- és fejlesztő pedagógus is kéne, mert vannak lemaradók de nem mindenki tud ezért zsebbe nyúlni. A magán fejlesztők pedig drágák. Több differenciált oktatás, kevesebb központosítás kellene, hogy mindenki a saját tempójában sikereket megélve tanulhasson.

Tulságosan centralizált a rendszer. Semmilyen tekintetben nincs autonómia az intézményekben. Az intézményvezetôk csak a rendszer bábjai. A pedagógusok rendkívül túlterheltek, eltűnt a klasszikus osztálytanító ês napközis tanító feladatkör. Az ebêdeltetés, délutáni levegôzés nem számít bele az óraszámba, pedig ekkor is végzünk nevelô munkát. Azok tankönyvek, melyeket a tanulónkénti "fejkvótában " rendelni lehet, rendkívül alacsony színvonalúak. A gyerek istúlterheltek (tanórákba beépített hitoktatás, heti 5 testnevelés a tárgyi és tornatermi feltételek hiányában). A problémákat hosszan lehetne sorolni.

Az általános iskolánkban a délutáni felügyeletet le kellett rövidíteni mert nincs megfelelő mennyiségű pedagógus. A gyereket iskolán kívül tanárhoz járatjuk mert a magas osztály létszám miatt kevesebbet tudnak foglalkozni vele. Teljesen elmaradott az oktatási rendszer, már nem lexikális tudásra lenne szükség, több kisebb csoportos probléma megoldásra koncentráló feladatokat kellene adni a gyerekeknek. Napi szintű IT eszköz használat felkészítené őket a mindennapi gondok leküzdésében.
A pedagógusok megpróbálnak mindent megtenni, de sajnos a teljes képet nézve ők sem tudnak csodákat tenni.
Minden olyan megmozdulást, kezdeményezést támogatunk ami a tanárok megbecsülését megélhetését és a diákok fejlődését előrébb viszi.

A döntéshozók cinikusan és lenézően viselkednek a tanárokkal szemben, sőt szándékosan ellenük hangolják a velük amúgy sem szolidáris társadalmat is, aminek az az eredménye, hogy NAGYON NEM JÓ PEDAGÓGUSNAK LENNI MA MAGYARORSZÁGON. Azok az emberek, akik az óvodákban, iskolákban, szakiskolákban, gimnáziumokban a gyerekeink nevelésével, tanításával töltik a munkaidejüket - a közhiedelemmel ellentétben - szellemileg, fizikailag és idegileg is rendkívül megterhelő, igénybevevő, nagyon felelősségteljes és fárasztó ugyanakkor valóban szép feladatra vállalkoznak. Sajnos a feladat szépsége sem tudja feledtetni a lehetetlenül kevés fizetést és a teljesen fölösleges plusz terheket. Néhány éven belül nyugdíjba megy az a generáció, akik még akkor kezdték a pályájukat, amikor sokkal alacsonyabb óraszámban, kevesebb teherrel, összehasonlíthatatlanul emberibb hangulatban, viszonylag alacsony (de nem a legalacsonyabb) fizetésért elég nagy szabadságban és nyugalomban dolgozhattak, és ezért hűségesen kitartottak. Ők legalább negyedét jelentik az aktív pedagógusoknak. Nem lesz helyettük senki, aki tanítson. A 10 éves gyerekemnek, mire gimnáziumba megy, egyszerűen nem lesz, aki fizikát, matekot, biológiát, földrajzot, idegen nyelvet… tanítson. Felfoghatatlan, hogy ez megtörténhet, hogy hagyjuk, hogy megtörténjen.

Az egész pedagógusszakma egy vicc Magyarországon. A megbecsültség, elismerés, túlterheltség, illogikus döntések olyanok részéről akik talán gyerek közelében még nem is voltak. ...És vicc a pedagógusok fásultsága is. Mert aki elhivatott, fikarcnyi energiája sincs már tiltakozni.

És ami most a leginkább a bögyömben van,: kötelezően beiskoláznak egy extrém koraszülött kisfiút az ismeretségi körömből, csak azért, mert merészelt 2015. szeptember 1, 0:00 előtt megszületni, augusztusban december helyett. Aki még 2016-ban sem jutott haza életében először a kórházból, mert az életéért küzdött. Siralmas az egész döntés az OH részéről!

Véleményem szerint túl vannak terhelve a pedagógusok és nincsenek megfizetve eléggé ahhoz mérten, hogy mennyit dolgoznak. Testvérem óvónő, de kezd belefáradni a szakmájába és abba hogy túl sok és nagy az elvárás(pl: papírmunka, előkészület a foglalkozásokra), mikor óvónő hiány lévén rá hárul minden. Szerintem könnyíteni kellene ezeken a terheken valamint hagyni a szakembereknek és a szülőknek közösen, hogy döntsenek a gyermekeket érintő kérdésekben.
Illetve az oktatási rendszert igencsak jó volna átalakítani, mivel sok nagyobb gyermekes szülőtől hallom(és régen is tapasztaltam), hogy szegény gyerekek nem tudnak igazán gyerekek lenni, mert a sok tanulnivaló mellett nincs idejük rá. Más országokban jobb a helyzet ezen a téren, nem ártana változtatni itt is ezen!

A gyerekek túlterheltek, egy felnőtt sem képes 8.00-16.00 óra között folyamatosan topon lenni, még ő is kap ebédszünetet, többszöri kávészünetet, pihenőt. Egy gyerektől pedig elvárják, hogy óráról órára teljesítsen és ne lankadjon a figyelme. Mindezek után menjen el különórára, edzésre, majd este készüljön fel a következő nap óráira, főleg ha még felelés és dolgozatírás is kilátásban van. Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Az én 15 éves lányom gimnazista, heti 40 órája van.
A rengeteg lexikális tudás helyett (ez a generáció az okoseszközöket életük végéig használni fogják, és még olyan technikai vívmányokat, amiket most még el sem tudunk képzelni)gyakorlati, az életben hasznosítható tudásra kellene őket rávezetni. Örülnék a kreativitást fejlesztő foglalkozásoknak is, aminek szintén hasznát tudnák venni a jövőben a gyerekeink.
Jó lenne, ha belelátnának egy vállalkozás működésébe, pénzügyi folyamatokba. Persze nem akarok mindent az oktatásra ráterhelni, hiszen mi szülők is jelen vagyunk a gyerekeink életében, a mi felelősségünk elsősorban a saját gyerekünk boldogulása. De ha belegondolunk, a rengeteg tanóra miatt a tanárok többet látják a gyerekeket, mint mi szülők. Ez nagyon nincs rendben.
Ami nagyon nem tetszik az az, hogy a pedagógusoktól elvettek mindenféle saját döntési jogot, távvezérelve működik az oktatás. Az oktatásnak és a kultúrának sincs külön minisztériuma és ez nagyon beszédes. Az "emberminisztérium " és az iskolák közé jogi értelemben betettek olyan felettes szerveket, aminek munkatársai ahelyett, hogy segítenék a folyamatokat, inkább csak hátráltatják azokat a rengeteg adminisztrációval. Rossz nézni, mennyire nincs meg a bizalom az állam és a pedagógusok között. Pedig ha ez a bizalom működne, a pedagógusok is szárnyra kapnának, ebben biztos vagyok.

Visszafelé kezdem. A megroggyant oktatás területéről kivonni pedagógusokat, mert oltatlanok, felelőtlen és elképesztő döntés. Csoda, hogy még ennyien is dolgoztak eddig az oktatásban! A vészhelyzet hozta új terhek mellett, gondolok pl. a távoktatásra, meg kellett volna szüntetni az önértékelés, minősülés rendszerét. Amúgy sem értek egyet a tanfelügyelet, és az ehhez kapcsolódó feladatok jelenlegi procedúrájával. Ám ezt a terhet ott hagyni a pandémia, a létszámhiány, a méltatlanul alulfizetett pedagógusok hátán, felháborító. Mindezzel a gyerekek nevelését-oktatását szolgáló minőségi idő csökkent. Ezek mellett " belenyúltak " sok, jól működő szakmai módszerekbe. Például a beiskolázás , az iskolakezdési alkalmasság módszerébe. Ami megdöbbent , hogy nincs a pedagógus társadalom részéről ellenállás. Végig nézzük, hogy elfogynak a pedagógusok, hogy megszűnik a szaktanár ellátottság, hogy nincs sem anyagi, sem szakmai megbecsülés, hogy a méltán világhírű óvodapedagógia romokban hever, hogy csak központilag szabályozott módszerekkel taníthatnak az általános iskolákban, hogy a gyermekvédelem szakember gárdája szinte kifogy! " Tovább is van, mondjam még? " Így neveljük a jövőt? Mert ennek, gyermekeinken keresztül mindannyian kárát látjuk. S ezen csak összefogással segíthetünk. Ébresztő !

Legfőbb ideje lenne, hogy a pedagógia tudományának művelői változtatnának a retorikájukon. A hatalmas oktatáspolitikai hiányosságok, a kritikán aluli anyagi és társadalmi (!) megbecsültség, a rossz tananyag-elrendezés mellett abban látom a fő problémát, hogy módszertani kérdésekben teljesen félrevezetően kommunikálnak. Elhitették, hogy a frontális oktatás ab ovo rossz, és minden áron az alternatív technikák kizárólagosságát erőltetik. Nem az lenne a legjobb, ha a pedagógus minden órához megtalálná a megfelelő módszert, amely illeszkedik az osztály életkorához, fejlettségi szintjéhez, érdeklődéséhez és aktuális állapotához, legyen az akár hagyományos, akár modern eljárás? Tapasztalataim szerint a gyerekek mindkettőt igénylik. Nem lehet elvárni tőlük, hogy állandóan aktívak legyenek egyénileg/párban/csoportban, ugyanakkor azt sem, hogy folyton csak a tanári magyarázatra koncentráljanak. Az egyensúly valahol a kettő között lenne, de úgy látom, hogy a pedagógusképzés nem erre szeretné nevelni azokat a keveseket, akik ezt a hivatást választották.

Gyermekek: nagy óraszám ,felesleges órák ,amelyek beépíthetők lennének más tantargyakba( media,tánc és dráma,etika,művészetek...) rugalmatlan,merev,elavult tananyag. Gyakorlati,életszerű foglalkozások hiánya. Kreativitás degradálása. Egyéni képességek figyelmen kívül hagyása.
Pedagógus: túlterheltség,felesleges adminisztráció, életpálya,továbbképzések. Egyéni szabadság eltiprása,rugalmatlan munkavégzése kényszerítés. Támogatások megvonása. Állandó fenyegetettség és elnyomás érzése. Társadalmi lenézettség. Szakmai elismerés hiánya. Megalázó bérek.

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

A bürokratikus rendszer nem engedi meg, hogy az óvodavezetők érdemben tudjanak tenni az óvodások körülményeinek javításában. Vélhetően nem is olyan emberek ülnek vezetői pozícióban, akik mentalitásukban, kvalitásukban erre alkalmasak, hiszen olyan sok többletmunkáért és felelősségért annyira kevés többletjuttatás jár, hogy ezt rátermett ember biztos el nem fogadná…
Az óvónők túlterheltek, nincs rendes kommunikáció óvópedagógus és szülő között, hisz arra sincs igazán idejük az óvónéniknek, hogy a gyerekekre megfelelő figyelmet fordítsanak, nemhogy ezt még kommunikálják a szülők felé is… a 30 gyerekre még a 2 ember is kevés, nemhogy az egy, ami néha előfordul (betegség, családi esemény,stb miatt)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy korunk népbetegsége az egyre több SNI-s gyermek, akik még több odafigyelést igényelnének!
Ráadásul kötelezővé tették 3 éves kor felett az óvodát, de nincs megfelelő számú hely sem. A fiatalos, fejlődő településeken az ész nélküli társasházak felépítésével a kisgyerekesek betelepülése olyan ugrást jelent az óvodáskorúak létszámában, amit az infrastruktúra nem tud lekövetni… az óvodákban sok helyen a tornatermet vonják be csoportszobának a probléma megoldására, de ezzel egyrészt elveszik a normál mozgási lehetőséget a gyerekektől (az összejövetelek helyszínéül szolgáló teremről ne is beszélve), ráadásul a tornaterem nem ideális a gyerekek egész napi tartózkodására (az akusztika miatt a hang még jobban leterheli őket).

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

A pedagógus hiány egyértelmű, lassan verseny van az iskolák között, hogy kihez menjen az éppen pályakezdő, vagy váltani akaró tanár, az óvodák esetében hasonló a helyzet. A gyermekvédelmi szakemberek igazából tehetetlenek, a gyerekek nagy része olyan családban nő fel, ami sérült, illetve állandó mentális problémákat vált ki a gyerekeknél. A pedagógusok túlterheltek, magas az óraszám, a felkészülésre szánt időt a saját szabadidejéből, a családjától kénytelenek elvenni, ami elősegíti a kiégés folyamatát. A fizetések alacsonyak, a nagy életpálya modell nem alkalmas arra, hogy valaki maga tartsa fent a családját, ha szükségessé válna, vagy csak venne egy saját házat... Az oktatás erősen centralizált és olyan követelményt támaszt a diákokkal szemben, amit talán felnőttek sem tudnak teljesíteni, nem hogy egy középiskolás gyerek, vagy még kisebb. A tanárok lassan éjjel-nappal elérhetővé kell, hogy váljanak, mivel a szülők nem tartják tiszteletben a munkaidőt, ezen túl bármikor ki vannak téve jogszerűtlen eljárásnak is, amire sajnos van példa a közel múltból is. A közösségi média hergeli az oktatás körüli negatív hangulatot, feszültséget teremt a gyerek-szülő-tanár között.

Egy tragédia a mai magyar közoktatás!!! Gyakorlatilag ugyanúgy ki akarja véreztetni a kormány a közoktatást, mint az egészségügyet. A cél nyilván egyértelmű: a tanárokat minél inkább elnyomva, minden lehetséges eszközt és döntést kivéve a kezükből hasznavehetetlen könyvekből okítsák a gyerekeket. Minél kevesebb tudással bírnak a gyerekek, annál jobban lehet őket felülről irányítani...

A pedagógusok túlterheltek, a tényleges tanító-oktató munkától értelmetlen egyéb feladatok elvégzése veszi el az időt. Gyakorlatilag semmilyen szakmai kérdésbe nem szólhatunk bele, értelmetlen döntések napi szintű megjelenése, majd visszavonása jellemző. Fenyegetések, kierőszakolt döntések szintén napi szinten jellemzőek. Évek óta tartó hitegetés a bérek rendezése terén, megbecsülés teljes hiánya. Megalázások, cinikus hangvétel felsőbb körökből.....

Rendszer központúvá vált körülöttünk minden. Döntéshozói szintén senkit nem érdekel, hány ember látja el a feladatokat, miközben a "rendszer " újabb és újabb határidős feladatokkal bombázza az intézményeket. Ha csak a ránk bízott gyerekekkel foglalkozhatnánk, az is embert próbáló, ha úgy, hogy folyamatosan pedagógus hiánnyal küzdünk. Jelenleg ott tartunk, hogy a pedagógusoknak elfogy az energiája. Nincs pihenőidejük, lassan nem lesz magánéletük, és mindezt úgy csinálják, hogy legfeljebb néhány szülő, és a gyermekek öröme a köszönet. Van az a pillanat, amikor nincs már mit odaadjon az ember, mert elfogott a nap 24 órája, mert fáradt, és a fáradtságban elég a lelkesedés, mert a családnak meg kellene élni valamiből, amire nem elég a pedagógus fizetés. Közben meg ott a választott hivatás, a nagy szerelem...

A pedagógusokat fel kellene készíteni a folyamatosan változó "gyerekanyag " kezelésére. Amíg ez nem valósul meg folyamatos képzésekkel pl. life coachok bevonásával, addig hamar túlterheltnek és kiégettek lesznek.
A tanterveknek ráadásul nincs egy szép ívűk, össze vissza ugrálnak a témák között. És nincs idő begyakorolni a tanultakat. Pl. Matek
A magyar irodalom és a történelem tanulás nem kapcsolódik szorosan! Pedig ez alap lehetne!
Minden olyan tantárgyhoz, amihez lehet, a havi 1 tanulmányi kirándulást iktatnék be, ami azon a héten a heti 5 testnevelest is kiválthaná: kisebbeknek múzeumba, csodák palotájába, állatkertbe, középiskolába, mint a kutatók éjszakáján, 5. osztály felett pl. valamelyik egyetemre, gyárba.

Sokkal több szabadságot lehetne adni a tanároknak! Kell a szabad tankönyv választás joga!

Magam is tanárként is végeztem, imádok tanítani de a mai rendszerben nem. A központilag irányított elméleti tananyag egy rémálom a pedagógusnak és a gyereknek is. Gyakorlati oktatás nincs. Sok felesleges tárgyat tanulnak a gyerekeim még akkor is ha már fakultációt választottak. A pedagógusok belefásultak ebbe a rendszerbe, eszközok nincsenek, hacsak a szülők által fenntartott alapítvány nem finanszíroz. Mi szerencsések vagyunk mert jómodú szülők gyermekei járnak az iskolába. De mi van egy kevésbé fejlett kis településen? A fiam nagyszerű pedagógus lenne, de inkább közgazdásznak állt, azt mondta ilyen társadalmi megbecsülés mellett inkább nem. Nem anyagi, társadalmi. És ez így megy még sok más fiatalnál. Maximálisan megértem őket. Itt a fejekben kell rendet tenni, nem lehet Rákosi elvtárs országát visszahozni. Tegyük színessé az oktatást, helyezzük vissza az önkormányzatok felügyelete alá, és a pedagógusoknak adjunk több szabadságot, anyagi és erkölcsi megbecsülést. Másként nem fog menni!

A legsúlyosabbnak a pedagógusok alulfizetettségét tartom és a tisztelet, erkölcsi megbecsülés hiányát! Nagyon súlyosnak tartom, hogy fontos szakmai döntésekben is a szülő dönt. Óriási probléma(és hol volt a szakma???),hogy az értelmi retardációval, küzdő gyerekeket beintegrálták, megszüntették a kis létszámú,fejlesztő osztályokat a szegregáció nevében! Így pont azok a gyerekek sérültek a legjobban, akiken segíteni akartak. Mindkét fél tanuláshoz való joga sérült.Mindig a sérült gyerekekről kell statisztika, odafigyelés, és a tehetséges, hol van?Csak beszélünk a tehetséggondozásról, de eszközök,tárgyi és személyi feltételek nélkül év tizedek óta, csak le van írva,tenni vajmi keveset lehet.A központosítás katasztrófa, az általános,ALAPKÉPZÉSBEN!!!! a tananyagok horribilis mennyiségűek, már ott tartunk, hogy a középiskola azt se tudja,mennyire szállhat el egy felvételinél és gyakorlatilag elölről kezdik a munkát. Embertelen mennyiség van a gyerekek torkán lenyomva és nem haladunk a korral. Kompetencia mérés????!!! Ha, nem eszerint tanítunk, akkor milyen jogon mérjük fel???Mit mérünk????Mindenből adunk jó sokat, de semmiből sem adunk alaposat!Nevetséges, amit erre alapozva a középiskolák kérnek és csodálkozunk, hogy a gyerekek nem akarnak tanulni.A Komplex Alapprogramról meg ne is beszéljek,az a másik katasztrófa!Nem csodálkozom, hogy nem jönnek a pályára és kívánom, hogy omoljon össze a rendszer, zárjanak be az iskolák, de mind, a pedagógus hiány miatt,hogy végre észbe kapjanak ott "FÖNT ",hogy valami nagyon nagyon rossz és változtatni kell.6 éves kortól kötelező az iskola. De, az óvodák évtizedek óta nem készíthetnek fel az iskolára,katasztrófa, mivel NEM jönnek fel a gyerekek.Miért nem térünk át a 0.évre, mint Romániában?Játsszon 6 éves koráig,majd legyen 1 év iskola előkészítő!Gyermekvédelem? No, az nincs! Fantasztikus GYVT-nk van,de senki nem használja.Tisztelet a kivételnek!Pedagógusképzés!Nagyon alacsony színvonalú!

A legelhivatottabb,legjobban felkészült tanárok is szenvednek, napról napra "túlélnek ", ahogy hallom tőlük. Sok óra elmarad, és van, ahol majdnem mindegy, megtartják-e (újabban ez a helyzet a rajzzal, énekkel, de van, akinél általánosban a nyelvóránál is). Iskolapszichológust messziről és hátulról se láttam, mióta iskolások a gyerekeim (kb, 11 éve). A többségnek olyan fizetése van, amennyiért pl. a saját szakmámban senki fel se emelné a kezét. A tankönyvekben hemzsegnek a hibák és a pontatlanságok,és néha mintha verseny folyna, melyik tudománytól akarják épp elvadítani a gyerekeket. Az oktatásirányítás egyfajta arctalan massza, a pedagógussal és a családdal leginkább a "verekedjetek meg ti ketten " klasszikus játszmáját játsszák. És látványosan idősödik a pedagógus-társadalom, pedig nagy szükség volna felkészült fiatalokra - de aki autonóm pedagógus lehetne, azt a kötött tankönyvek, a képtelen elvárások riasztják el, ha a fizetési szint nem volna elég. De abban se vagyok biztos, honnan indulhatna olyan megújulás, ami mögé szülő-pedagógus-gyerek-szakma felsorakozhatna, olyan közös minimum, amiben meg tudnánk egyezni, hasonlóan a lengyel vagy finn mintához. Az iskola sok mindenben tükrözi az általános társadalmi folyamatokat és bajokat. Külön aligha lehet eredményesen megreformálni.

A KLIK-ek kártékony klikkek. Felesleges és túlzott mérvű adatszolgáltatásra ítélik a kollégákat saját zsíros állásuk fennmaradása érdekében.Lassan megszűntetik azokat a tevékenységeket, amiket kötelességük lenne szolgáltatni az iskolák felé. A rengeteg kötelező, de teljesen fölösleges munkával elnyomják a tanári kezdeményezőképességet, önállóságot, fantáziát, újító kedvet.A kötelező tananyag nyomorékká terheli a gyerekeket.

Kevés a tanár, a pályát nagyon sokan elhagyják és nincs utánpótlás. A munkájukat nem megfelelően végző tanárokat nem küldik el, mert nincs kit felvegyenek helyette. A tanárok felesleges adminisztrációval sok időt veszítenek. A tankönyvek szörnyűek. Rengeteg felesleges dolgot kell megtanulni, nem jut elég idő a FONTOS, ALAP ismeretek elsajátítására. A gyerekek túlterheltek! Nagyon sok az óraszám! Sokszor napi 8 tanóra után még 4-5 órát tanulniuk kell. Ennyit mi felnőttek sem tudunk koncentrálni! A középiskolai felvételi megterheli a gyerekeket. Az iskola igazgatóitól elvették az érdemi döntés lehetőségét szakmai, személyi kérdésekben. A tanárok fizetése siralmasan alacsony. Sok tanár megélhetési gondokkal küzd. A szakmában meghozott döntésekből teljesen kihagyják a szakmában dolgozók véleményét! Teljesen tönkretették a minőségi oktatást! A felnőtt képzésekről már ne is beszéljünk.

Pedagógus hiány, a dolgozó pedagógusok túlterhelése. Túlórába be nem számított órák, alacsony fizetés. Tartalomban kifogásolható tankönyvek. A tanterv összeállításában a pedagógus véleményét nem kérik ki.

Az iskolai helyzet lesújtó, szomorú és gyalázatos.
Véleményem szerint mindenki szenved benne: gyermekeink, a pedagógusok és a szülők is.
Pár tiszteletreméltó kivételtől eltekintve a korosodó tanerő kiégett, céltalan túlélő üzemmódban vegetál és nem ritkán látom, hogy frusztrációit a gyermekeinken éli ki teljes természetességgel.
Kérdésem: Ha a tanult, tapasztalt "felnőtt " "szakember " kénye-kedve szerint viselkedhet a gyerekeinkkel, akik ezt el kell tűrjék, sőt alkalmazkodniuk kell hozzá, akkor miért ő kapja a fizetést és miért nem a gyermekek kapnak ellentételezést.
Áldozata ugyanakkor ennek a "rendszernek " a pedagógus is, hisz sem a képzés, sem a továbbképzés, sem a "minősítési rendszer " nem ad segítséget, naprakész tudást a jelenkori társadalmi hatásokat viselő és tükröző gyermekek problémáira, mindennapos kiélezett helyzetekre, jelenségekre.
A szülőkkel való együttműködést ellehetetleníti a pedagógusok autonómiájának megszüntetésével a rendszer, ők sajnos csak a felsőbb utasításokat végrehajtó segéderővé avanzsáltak, akiknek lehet véleményük, amit azonban nem mondhatnak el.
Ez lehetetlenné teszi a nyílt, őszinte kommunikációt, ami a partnerség egyetlen lehetséges módja együttműködő viszonyokban. A szülőkkel történő együttműködés hibáit a szülőkben látják, megoldást tőlük várnak.
A szakemberhiány látványos mértékű. Nemcsak szakirányú helyettesítés nincs -a propagandával ellentétben-, de már néha semmilyen sem.
A prioritási sor végére került a gyermek érdeke, szükségletei.
Hab a tortán, hogy a Covid hisztériára hivatkozva a szülőket kizárták az iskolából. Mit nem kellene látnunk?
Hát hogy bízzak én az intézményben, a szakmaiságban, és hogyan képzelheti értelmes ember, hogy legnagyobb kincsemet, a gyermekemet nyugodtan bízom -a törvény által kötelezve- egy ilyen módon működő állami intézményre?
A mindennapi működésben törvénytelenségek tömkelege látszik.
Minden tiszteletem a még ilyen körülmények között is küzdő, igyekvő, jó szándékú pedagógusoké!

A jelenlegi rendszer nem kedvez sem a gyermekeknek/tanulóknak, sem a pedagógusoknak.
A diákok leterheltsége maximális! Már az általános iskola alsó tagozatos diákjainak is nem egyszer van délutáni órája, kár többször is egy héten. Gyakran a leggondosabb összeállított órarend mellett is csúsznak le német, angol esetleg magyar órák. A felső tagozatos diákok szinte sosem érnek haza 15,00 előtt és erre jönnek a felvételi előkészítők, különórák, esetleg edzések.
Hiába hirdetjük, hogy a jó pedagógus nem ragaszkodik szigorúan a tanmenethez, a könyvekhez, mégis a többség igyekszik mégis lenyomni a kötelezően kiadott tananyag-mennyiséget a gyerekek torkán a felülről jövő nyomás miatt, valamint a felvételik és a középfokú intézményekben a gyerekekre váró elvárások miatt.
Az óriási tananyagmennyiség következménye, hogy egy témában nem lehet kellően elmerülni, megszilárdítani, a megszerzett tudás felszínes, passzív. Az állandó és töménytelen mennyiségű információáradatot csak a jobb képességű tanulók képesek befogadni, kevésbé fogékony, ugyanakkor szorgalmas társaik sem tudják már ezt elsajátítani, a többiekről nem is beszélve. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy a mai oktatási rendszer szegregáló.
Pedagógusként elmondhatom, hogy a központosítás állandó terheket ró a pedagógusokra. Óriási a nyomás. A kötelező óraszám felett további órákban kell az intézmény rendelkezésére állni, amikor helyettesítenünk kell. Rengeteg az óraközi ügyeletek száma, a reggel 7,00 és 16,00 utáni ügyeletekről nem is beszélve. Szinte minden héten többletmunkát teljesítünk, amikor (a teljesség igénye nélkül...) iskolai előkészítő foglalkozásokat, tematikus napokat és heteket, nyelvi délutánokat, sporteseményeket, vers- és prózamondó versenyeket, tehetséggondozást, felzárkóztató foglalkozásokat, különböző iskolai, városi és megyei szintű felkérésekre műsorok összeállítását nemcsak megvalósítjuk, hanem elő is készülünk ezekre.
Ezek mind csak tanórán kívüli tevékenységek voltak...

Alacsony mebecsültség, túlterheltség, használhatatlan taneszközök, központosított rendszer, felesleges, óriási tananyag,

A pedagógushiány egyre súlyosabb, és mivel sok a nyugdíjhoz közelálló, évek múlva ellehetetlenülhet az oktatás.A fontos döntéseket nem lehet "fentről "meghozni. Az adott iskolában dolgozók kezébe vissza kell adni a döntés/ek lehetőségét. A pedagógusok elképesztően túlterheltek, ettől feszültek, ingerlékenyek, és ez sajnos a gyerekeken csapódik le.

A fiatalok nem választják a pedagógus pályát, mert túl alacsony a bér a versenyszférához képest, a szakmai megbecsülés is nagyon gyenge, semmi motiváció nincs a következő nemzedék tanítói számára. Így ki fogja tanítani a gyerekeinket, unokáinkat? Ki látja majd el a fejlesztésüket, vagy csak a napközbeni felügyeletüket, amíg a szülők dolgoznak? A jelenlegi központosított, lebutított tananyaggal, kiégett, motiválatlan, fásult pedagógusokkal (akik még kitartanak) olyan önálló gondolkodásra képtelen droidokat termelnek ki az iskolák, akik robot üzemmódban bólintanak majd bármire, ami a zűrzavaros világban eléjük kerül. Tisztességes munkáért tisztességes bért kell fizetni a mostani és a leendő pedagógusoknak, több jogot számukra a normális fegyelmezéshez, és életképes emberek képzéséhez megfelelő tananyagot, tematikát, eszközöket!

A gyerekek fölöslegesen vannak haszontalan lexikális tananyaggal túlterhelve. A tankönyvek jó része ált. isk. felső tagozatában érthetetlen, használhatatlan, színvonalon aluli.Az ingyen tankönyvek kölcsön tankönyvek, melyek már használtak, nem lehet benne dolgozni, aláhúzni, kiemelni, korábbi tankönyvből pl. felvételire felkészülni, mert nincs nálunk, vissza kell adni. Állandó pedagógus hiány van, a helyettesítés nem megoldott, a gyerekek csak eltöltik az időt egy felügyelővel. A hiány miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok is a helyükön maradhatnak, mert bár nem valók gyerek mellé, nem tudják őket pótolni. Több kárt okoznak, mint hasznot. A tanárok/tanítók túlterheltek, elképesztő nyomás alatt dolgoznak megalázóan alacsony bérért. Cserébe még ahhoz sincs joguk, hogy tankönvvet, módszert válasszanak, vagy fegyelmezzenek egy diákot. A helyzet siralmas, katasztrofális, és akkor a covid miatti online oktatásra már ki sem térek, regényt lehetne írni.

Nincs pedagógus a rendszerben. Nincs IGAZI pedagógus a rendszerben! Aki eddig IGAZI volt, az is fuldoklik az ingyen túlórában, az értelmetlen adminisztrációban, a megélhetési gondokban. IGAZI pedagógus csak akkor lehet valaki, ha van ideje tervezni, megvalósítani, értékelni, elemezni az elvégzett munkáit, továbbképezni önmagát, és arra építeni a következőkben. Az IGAZI pedagógus ki tudja magát pihenni, mentálisan tud töltődni, nincs lelkiismeretfurdalása, hogy a gyerekre, tanulóra nem maradt ideje, tud és mer ismeretanyagot kiválasztani, mélységében megtanítani. Az IGAZI pedagógus az egész "valóját " adja a hivatásához, nem kell másodállásban a pihenés, töldődés helyett pénzt keresnie, hogy átlagos életszinvonalat biztosítson magánéletében. Az IGAZI pedagógus szárnyakat kap a gyerekek, szülők visszajelzéseitől, a társadalmi elismertségtől, de most benne van egy ördögi körben, nem tud repülni, ha felsőbb utasításra megnyirbálják szárnyait, szabadságát elveszik, ha felsőbb utasításra mantrázzák, hogy mennyire értéktelen, ha hazugságokkal teszik hiteltelenné segélykiáltásait.

Üdvözlöm! Mint háromgyermekes anya, mély fájdalommal veszem tudomásul, hogy az oktatás ível lefelé, hanyatlik. Akik meg szeretnének élni anyagilag, és túl szeretnék élni a KLIKK által sújtott nyomást, magánintézményekben helyezkednek el, amit az átlag ember nem tud megfizetni. Az a kevés pedagógus aki marad és küzd ebben az ellehetetlenített helyzetben, pedig fáradtak. Sok szülő nem partner, ha probléma van. Rohannak az igazgatóhoz akik pedig félve a bürokrácia és a fentről jövő nyomástól inkább a szülőnek ad minden esetben is igazat, csak hogy az iskolának a jó híre menjen tovább. "Hisz ha ez kiderül, hogy ilyet vagy olyat mondtál, kedves kolléga "
Nincs joguk felvilágosítani a szülőt, hogy tanár hiány van, hogy gyermekkel probléma van...stb
Ki az a tanár aki itt nem égnek ki. Miért csodálkozunk, hogy azon pár pedagógus aki még a pályán van ide-oda mennek az iskolákba, egy jobb helyzet reményében? És a tisztelet teljes hiányába meg anyagilag sem lehet egyszerű nekik. Miért kell egy pedagógusnak 100 és száz különórát, másodállát vállalnia ahhoz hogy eltartsa magát, netán a családját. Ezek után még csodálkozzunk, hogy egy fáradt pedagógus várja a gyermekeinket? Nincs önálló módszere, nincs általa választott tankönyv, elv...stb csak a KLIKK amit diktál! A falusi iskolákat még inkább sújtja, pedig ékszerdobozként kellene vigyázni rájuk!
A legnagyobb gond, hogy ez már óvodában probléma, mikor tudjuk- tudják, hogy a lehető legnagyobb terhelhetőség és fejlesztés ebben az életszakaszban van...de mi lesz velük ha már senki nem lesz aki felkészítse, tanítsa, utat mutasson!!!
Egy reményvesztett szülő, aki sajnálja a gyermekeit!!!

Tanár vagyok, 1991-ben végeztem matek-fizika szakon.
Előbb pár szót magamról:
Igazából TANÍTANI szeretek. Figyelek, kommunikálok, reagálok. Igazodom az adott osztály befogadási szintjéhez, kreatív vagyok, saját feladatsoraim vannak minden szinthez minden témakörhöz. Az én óráim 80%-án a gyerekek dolgoznak egyéni tempójukban az aktuális, jól felépített egyedi feladatsorokkal, járok-kelek, nézem ki hol tart.
Nem feleltetek, nem töltök időhúzó 25-30 percet a házi feladatokkal, mert nincs, mivel egyébként is a háromnegyede lemásolja a néhányról, aki megcsinálta.

Na most az lett nyilvánvaló kiderült, hogy a magamfajtára nincs szükség az oktatásban.
Annál inkább afféle adminisztrátorra, tananyagot pontosan betartó robotra, kritika nélkül nyakat behúzó szolga kell ezeknek. Meg hogy akkor is ott izéljem a rezet fél4-ig a fel nem szerelt tanáriban, ha már otthon tudnék készülni. És ha korábban elmegyek, letol az igazgató, mert a "törzsidő " a legfontosabb tényező ugyebár. Röhej...
Az igazán elfogadott, hatékony tankönyvet tilos megvenni, a szakmai szempontok nem számítanak. Mégis majdnem mindenhol azt fénymásolják - jogtalanul persze. Miféle ország ez????

Hát így 6 éve ott is hagytam ezt a rossz hangulatú, lepusztult, eszetlen posványt. Ha nem kellek akkor nem kell erőltetnem.
A magántanítványaim viszont különösen hálásak és legalább náluk meg tudom valósítani az elképzeléseimet, tudom alkalmazni a kimunkált módszereimet, és sikeresek is.
Nekik legalább van szükségük a magamfajtára.

Értesítsen valaki, ha javul a helyzet!

Erőszakos központosítás politikai kinevezettekkel. A szubsziriaditás elve teljes mértékben sérül. Pedagógus hiány minden szinten. Nem bitosítják a köznevelési törvényben előírt létszámokat az oktató-nevelő munkát segítő munkakörökben. Pszichológus, logopédus hiány. A pedagógusok anyagi, erkölcsi megbecsülésének hiánya. A gyermekvédelmi rendszer nem működik hatékonyan, mert félnek meghozni bizonyos döntéseket, tartva a következményektől. Elviselhetetlen óraszámok a gyermeknek és a pedagógusnak egyaránt.

Az oktatás teljesen korszerűtlen, központosítás még sosem tett jobbá oktatási rendszert. A NAT borzalmasan elavult és magolásra épít, nem kompetenciát fejleszt. Emellett nem kritikai érzéket tanít, hanem egy igaz értékrendet sulykol.
Aki nem illik be a dobozba, annak annyi. Pl. ADHD-s gyereknek nem jó a nagy szabadságot nyújtó magániskola, de elég csak az ADHD-s FB csoportot megnézni, hogy hány gyerek és szülő küzd napi szinten azzal, hogy az amúgy tehetséges, okos, kreatív gyereke nem hajlandó magát a "dobozba " gyömöszölni. Tanárhiány van, mert nem megbecsült szakma, emiatt nagy lesz a leterheltség és ez egy lefelé tartó spirálhoz vezet. Szerencsére nálunk még pszichológus, fejlesztő, logopédus elérhető.

Védőnő vagyok. Látom, milyen agyonhajszoltak a gyerekek, tanárok, szülők. Sírnivalóan elavult, sematikus, merev az oktatási rendszerünk. A "kincstári " könyvek borzalmasak. Miért nem lehet bízni a szakmailag kompetens tanárok mérlegelési és döntési képességében? Ugyan ki tudja helyettük jobban, hogy ők miből tudnak a leghatékonyabban tanítani?
A minősítési rendszer pedig egyszerre méltatlan és nevetséges.
Ja, és a gyerek... a 33 (?!!!) kis szorongó elsős egy osztályban... Na, ő nem szempont a rendszer számára. Darab-darab.
A tanárok próbálnak pufferelni, időt szánni, odafigyelést. De szétforgácsolódnak. A többség pedig menekül, hiszen nekik is csak egy életük van.

Szülőként azt tapasztalom, hogy sok kiégett kolléga olykor vállalhatatlan módon próbálja a saját munkanapjait elviselhetővé tenni. Gyakran azt kommunikálják, hogy a gyerekkel van baj, szülőként úgy tűnik, a gyerek jelenléte zavarja a pedagógust.
Pedagógusként tudom, hogy a semmire sem jó elvárások, az eszement rendszer olyan szinten égeti ki a dolgozók agyát, lelkét, hogy évente több évet öregszik a tanárember. Tudom, a szülőtől is többet várnának el nevelésben, de lássuk be, ez már rég nem a család-iskola "kinek a dolga a nevelés " kérdésről szól, itt csapódik le az a rengeteg ismerethiány, a szülők túlhajszoltsága is.
Gyermekvédelemmel is foglalkozó dolgozóként pedig látom, hogy itt is rendszerhibával van dolgunk. Az agyonszabályozott, agyonadminisztrált rendszer nem tud idejében, hathatós segítséget nyújtani. Az elvesztegetett idő pedig gyerekek, családok életét teszi végérvényesen tönkre. A szakemberek hiánya pedig itt még nagyobb, mint az oktatásban, csak erről aztán végképp nem beszélünk, így hát nincs is probléma. A szociális dolgozók a tanároknál is kevesebbet keresnek, többet adminisztrálnak. Aki tud, menekül, aki itt marad a pályán talán még tud elhivatott lenni egy darabig, de ilyen körülmények között inkább szeretne segédmunkás lenni, akkor jobban keresne, és felelőssége se lenne akkora.
Véleményem szerint legjobban mégis az hiányzik, hogy a szereplők ne egymásra, külső segítségre várjanak, hanem mindenki a maga helyén tegye meg felelős lépéseit.

Rossz döntések sorozata (6 éves kori tankötelezettség, megbonyolított lehetőség az óvodában maradásra, központosított döntések, tankönyvek, az intézmények, pedagógusok autonómiájának megnyirbálása, stb.), az iskolarendszer maradisága, a pedagógusok nem megfelelő képzése, felkészítése, a hiányzó szakemberek nagy száma megnehezítik, gyakran ellehetetlenítik az "átlagos " gyerekek oktatását is, nem még a beilleszkedés zavarokkal küzdőkét, vagy speciális igényű gyerekekét.
Drasztikus és azonnali változásra van szükség, hogy felvegyék a ritmust az exponenciális gyorsaságban változó világgal, és a pillanatok alatt elérhető lexikális információk helyett valódi - a jövőben szükséges kompetenciákat, igényeket kielégítő - tudást adjanak át a diákoknak, valamint (nálunk) újszerű (még alternatív) módszerek bevezetésével, elterjesztésével, hozzáállás-váltással jobban elérjék a diákokat, mint most.

Az óvodában és az iskolában is súlyos munkaerőhiány van, ami erre az tanévre elérte a kritikus szintet.

Az óvodában 7 csoportból 4 óvónői állás nincs betöltve, ped. asszisztens sincs elegendő. Emiatt délután összevonnak csoportokat, tehát 1 felnőttnek kéne vigyázni kb. 50 gyerekre, rossz idő esetén ráadásul bezsúfolva őket 1 csoportszobába. Ez megengedhetetlen! Belekényszerítenek, hogy délután hazavigye a gyereket, aki tudja. Aki meg nem, az aggódhat folyamatosan. A megmaradók erőn felül teljesítenek már régóta, munkaterheik olyan nagyok, hogy félő, inkább ők is elmennek. Ilyen körülmények között az óvónők részéről a csoportos fejlesztésre kevés a lehetőség, a kislétszámú vagy egyéni fejlesztésre pedig szinte semmi.

Az általános iskolában 4 tanítói állás nincs betöltve. Emiatt 4 osztályban nincs napközis tanár. Évek óta egyre nő a munkahiány. A tanóra túl sok, a tananyag sok és nem igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz, érdeklődéséhez, élményszerű oktatásra nincs sok lehetőség, túl sok a leszabályozottság, az osztálylétszámok magasak, a termek kicsik, az ebédlő nagyon kicsi. Mindezek miatt a gyerekek stresszesek, nem szeretnek iskolába járni, sokan szoronganak. A tanárok erőn felül teljesítenek már évek óta.

Azonnali beavatkozásra van szükség: nagy mértékű béremelés, szakmai autonómia visszaaadása, óraszám csökkentés, korszerű tananyag és élményszerű oktatás bevezetése, épületek bővítése, korszerű taneszközök beszerzése.

Szakemberhiány, az SNI-s diákok diszkriminálása, szisztematikus kirekesztése folyik. Pedagógusok eszköztelensége, alulmotiváltsága, az oktatás központosításából fakadó közöny jellemzi a közoktatást. A 21. század kihivásaira középkori válaszokat ad a kormány. A szakmabeliek elhallgattatása és ellehetetlenítése zajik. A pedagógusokból majdhogynem közellenséget csinál a gyűlöletkampány, amit ma a hatalom folytat.

30 éves tapasztalattal, 3 diplomával a társadalom legkevésbé megbecsült rétegébe tartozom, ami elkeseritő. Sehol, semmilyen ertekünk nincs, a tankeruletvezetők kifejezetten örulnek, ha elhagyjuk a pályát, "mert az öregekkel mindig baj van, mindíg van véleményük! " A változáshoz Szükséges lenne a nagyfokú béremelés, az óraszamok csökkentése, az előmeneteli rendszer eltörlése. A gyerekek részéről a változást a tananyag csökkentésével, a minőségi tananyag, tankönyvek visszahozatalával, az életkori érésüknek megfelelő iskolakezdessel kellene kezdeni. Megszüntetni a kozpontosítást, visszaadni a jogokat a szülőknek és a pedagogusoknak a döntések terén.

Lehetséges, hogy nem leszek rövid, ennek ellenére belevágok, hátha valaki elolvassa.
- 32 éve a pályán levő pedagógusként tanúja lehettem az otatásirányítás korszakainak, de ez a rombolás, ami 10 éve kezdődött el, soha nem volt tapasztalható. Példaként említem, hogy az "átkos " szocializmus utolsó éveiben is nagyobb volt a tankönyvválaszték, mint most. Ilyen mélységben soha nem avatkoztak bele az oktatásba, mint most.
- A megalázóan alacsony bérek miatt feleségemmel együtt kénytelenek vagyunk másodállást vállalni (így ketten dolgozunk három álláshelyen, mindegyik pedagógiai munka). Én heti 36 órát nyomok le a gyerekek között, és csak ez után jöhet az órákra való felkészülés, dolgozatjavítás, adminisztrálás stb. Lelkifurdalásom van amiatt, hogy a nap végén már nem vagyok képes normálisan felkészülni másnapra (háttéranyagok, szemléltetőanyagok keresése, az óra menetének átgondolása stb.) Gondolkoztam azon is, hogy hétvégén elmegyek valamelyik üzletlánchoz polcot pakolni, de ez már meghaladná az erőmet.
- De még ezt az alacsony fizetést is elviselné az ember, ha adnának mellé valami nyomorult béren kívüli juttatást. Se munkaruha, se cafetéria, se Szép kártya (amire oly büszkén verik a mellüket országunk irányítói)
- Nagy bűn, hogy a pedagógusbéreket az ún. "vetítési alaphoz " igazítják, ammi gyakorlatilag a bérek befagyasztását jelenti 2014 óta.
- De a legnagyobb bűn, amit a mostani országvezetés elkövet: a problémák, hiányosságok letagadása, elkenése, nem létezőnek beállítása. Pontról pontra lehetne cáfolni, amit állítanak, de ez cseppet sem zavarja őket, folyik tovább a hazudozás.

- A pedagogus palya presztizse, megbecsulese nulla, ebbol kifolyolag az ott dolgozok kollegak hozzaallasa neha nulla, nem csoda, igy miert lenne erdemes szivuket lelkuket beleadni, persze vannak olyanok akik meg igy is beleadjak,
- fizetes szegyenteljesen nulla!!!,
- plusz juttatas nulla!!!,
- az adminisztracio iszonyat mennyisegu, elveszunk benne, a felesleges dolgokban is elveszunk, pont az oktatasra szant ido a legkevesebb,
- tomenytelen a tananyag, kevesebb ido jut ra,
- minden kozpontositva van, ami iszonyat nagy teher mindekinek az iskolaban, hisz ki tudna jobban a helyi problemakat mint az ott dolgozok.

Másodállás, harmadállás, alkalmi munkák, tanfolyamok, magántanítványok, értelmetlen portfóliókészítés, ostoba NAT, kormányzati cinizmus vagy uszítás a pedagógusok ellen, tanári és iskolai autonómia hiánya, sztrájk akadályozása, takarítatlan termek, megszorító tankerület stb. Elegem van!

Sajnálattal tapasztalom a tanárhiányt. Pl. a 8-as gyermekemet nincs aki fizikára tanítsa, bár októbertől egy nyugdíjas tanárt tudnak majd alkalmazni az iskolánkban. Nem hiszem, hogy ez volna a megoldás, de nincsenek tanárok szóval ez van! Az, hogy nincsenek tanárok viszont nem csoda! Mindenki elvárja tőlük, hogy tanítsák, neveljék a gyerekeket, ugyanakkor nincs eszköz a kezükben, nincsenek lehetőségeik a tananyag helyes kijelölésére és nem adottak a feltételek a minőségi oktatáshoz. (Egy blőd példa: tudok olyan gimnáziumról a térségben ahol 2-3 hétig nincs oktatás a tanév elején mert most újítják fel a mosdókat. Jelenleg 2 db mosdó üzemel az iskolában amire nyilvánvaló nem lehet becsődíteni több száz diákot és a tanári kart. Hát kérdem én mire való a nyári szünet hosszú 2 és fél hónapja? De a fiaim iskolájában is tudok hasonlót. Ott a konténer termeket nem tudták a nyári szünet alatt összeállítani.) A számtalan probléma megoldása mellett a tanárok fizetése gyalázatosan alacsony, nem lehet belőle megélni. Régen tanárnak lenni dicsőség volt, elismert szakma a nép szemében. Tisztelet övezte őket hiszen ők nevelték a jövő nemzedékét. Most bábok egy hozzá nem értő szervezet kezében. Érdekes, hogy nincs szavuk az oktatás kialakításában, az irányában, a módszerében. Mindent kitalálnak helyettük olyanok akik nem is pedagógusok. Hát nem a szakemberre kellene bízni a szakmát? A színvonal az iskolákban már már mérhetetlenül alacsony és egyre csak csökken! A cél a jelek szerint, hogy egy gondolkodni képtelen nemzedéket neveljenek ki. Sajnos ez a törekvés jó úton halad. Én személy szerint sajnálom a mai gyerekeket és a jövőjüket nagyon sötétnek látom és ha az oktatás illetve a tanárok iránti hozzáállás nem változik, igen komoly problémákkal fognak/fogunk küzdeni a közeljövőben.

Fejlesztő pedagógus és pszichológus kevesebb a szükségesnél, és talán alkalmatlan is a túlterhelés miatt. Tanárhiány és használhatatlan tankönyv. Oktatásra alkalmatlanoktól nem tud az iskola megválni. Az iskolának nincs döntése fontos kérdésekben, főleg pénzhiány miatt. Az eszközök folyamatos elavulása.

A pedagógusok megbecsültsége minden téren nagyon alacsony. Módszertani szabadság, autonómia teljes hiánya jellemző. Az egész oktatás felülről vezérelt, szakmaiatlan, sőt olykor dilettáns... Rengeteg felesleges, értelmetlen adminiszrtráció, áthárított, juttatás nélküli helyettesítések terhelik a pedagógusokat. A mindennapi munka értéke elvész, helyette felesleges minősítgetés, mely nem ad reális képet a szakmai munka minőségéről. A központosítás átláthatatlanná tette a rendszert, a korábbi vezetők eszköztelenek lettek, nincsenek döntési helyzetben, pedig az intézmények működösét ők ismerik legjobban. A költségvetés szégyenletesen alacsony, pénzhez jutni esetleg pályázatok útján lehet, ami újabb megterhelést jelent. A bérek minősíthetetlenül alacsonyak, már egy segédmunkás sem dolgozik óránként 1.200-1.500 Ft alatt... A pedagógus mindig is a nemzet napszámosa volt, de legalább erkölcsi megbecsülést kapott, na meg szolgálati lakást, pedagógus "földet ", amin gazdálkodhatott, mert maradt rá ideje.

Problémám:
- Irányítás elvesz minden szabadságot, kreativitást,
- fővárosi gyógypedagógiai intézmény_ EGYMI- ben a 154 álláshelyen 104 pedagógus van, ahol a félállásó vagy óraadó is 1 főnek számít!
- fóvárosi szakszolgálatban 9 gyógypedagógus álláshelyből csak 4 van betöltve.
- Fogyatékkal élő, vagy autizmus spektrumzavart mutató, vagy halmozott sérült tanulóknak nincs elegendő hab-rehab foglalkozásuk megtartva, mert nincs elég szakember!
- 35 éve vagyok a pályán de SOHA egy tabletet, laptopot, mobiltelefon nem kaptam használatra (természetesen leltárba véve a tanker tulajdonában maradna)
- internetemet, munkaruhámat munkaeszközeimet én finanszírozom.
- 5 diplomával, 2 szakvizsgával, Mesterpedagógus minősítéssel a fizetésem katasztrofális ( mind a 3 diplomás fiam dupláját keresi itthon, nem külföldön!)
- úgy látom a képesítés nélküliekkel való ellátásra hajaz a regnáló kormány.

Felesleges szintű adathalmaz a NATban.Nem készségeket fejlesztő alapoktatás. A felvételi rendszer embertelen. Stressz minden szinten. A fenntartó diktál. Félelem uralkodik. Az igazgatók rányomják a tanárhiány miatti munkát a még maradókra. Bérkülönbsegek a közoktatas szintjein.. Megalázó bér. Technikumokban megalázó bánásmód a tanárokkal szemben. A a több bérért mértéktelenül több munkát kötelező végezni. Nincs szabad választás.

Nekem a problémám az oktatási rendszerrel van!! 12 éves és 16 éves gyerekeim olyan sok felesleges anyaggal vannak leterhelve, hogy ami fontos lenne időhiány miatt csak bemagolni tudják ami nem maradandó! Több időt tanulnak mint egy felnőtt ember munkaviszonya! Ide-oda ugrálnak a matematikai anyaggal nincs idő rendesen megtanulni mert már a következő héten jön a következő anyag!! A tanárok is le vannak terhelve ütemszerűen adják le a tananyagot és nincs idő a gyengébb tanulók segítésére!! Ami oda vezet, hogy kivizsgálásra küldik a gyereket aki jó esetben heti két órában még plusz járhat felkészítésre!! Mínusz két óra a gyernekkorából a semmire!! Túlterheltség aggódás az életünk a túl magas színtű értelmetlen oktatási rendszer miatt!! Zombiként éljük az életünk folyamatos aggódással az iskola miatt az oktatási rendszer miatt!! Nem csak mi de a tanárok is akik hiába szeretnének a gyerek mellett lenni nem tudnak mert minden döntést kivettek a kezükből!!

A fizetések elinflálódtak, mióta elszakították a minimálbértől. A pedagógustársadalom elöregedett. Sem a tartalmi (NAT), sem a formai (fenntarttóváltás) nem kérdezik meg a véleményünket. A nemzet napszámosai vagyunk továbbra is! Fogd be a szàd és dolgozzál! Ezt csinálják egy magasan képzett társadalmi csoporttal, akik bőven képesek lennének az önkormányzásra, önirányításra. Visszaélnek azzal, hogy a pedagógusok többsége maximálisan lelkiismeretes,a hivatását, a gyermekeket, szülőket, a nemzetet szolgáló morális honfi.

A KLIK létrejöttével az oktatási intézmények gazdátlanokká váltak, fenntartóként csak a pénzügyi korlátozások zajlanak, az erős központosítás hatására egyre körülményesebb bármit is elintézni, lebonyolítani. Nem támogat, inkább akadályoz ez a tankerületesdi. Különösen igaz ez a mi tankerületünkkel kapcsolatban, ahol a párthűség fontosabb a szakmánál, a szakmai igazgatóhelyettes munkája kifejezetten a politika irányában érzékelhető csak. Sajnálatos módon ez alapján vannak támogatott és kevésbé támogatott iskolák a fenntartásuk alatt. A köznevelési törvény óraszámai helyett a KK sajátos számítási rendszerében gyerekenként számítják az egyes iskolák órakeretét, így például kistelepüléseken nincs lehetőség szakkörökre, tehetséggondozásra, felzárkóztatásra, hiszen gyerekenként 2 órát levonnak a 27 fő alatti létszámok esetén. (Mintha 18 gyerek esetében nem ugyanúgy kellene magyarórát vagy egyéb foglakozást tartani.) Mellette minden pedagógus 26 órában látja el a feladatát. Eseti helyettesítéseket nem fizetik, régebbi pluszjuttatásokról álmodni sem lehet. Nyugdíjas kollégák álláshelyét nem tudjuk betölteni, gyakran meg is szüntetik azt eleve. Integráció megszűnt fontosnak lenni, gyakran annak értelmetlenségét hangoztatja épp a vezetés. A 2018-tól járó nehéz körülmények között végzett munkáért járó pótlékot nem fizetik ki, hiába jár az a hh-s tanulók %-a után is. Magántanuló felkészítésre azt javasolja, a heti 10 órát az SNI tanulók fejlesztésével együtt lássuk el...

A gyermekek túlterheltek, túl sok fölösleges lexikális tudásra kényszerítik őket. Nincs lehetőség a differenciált oktatásra, különös tekintettel az SNI tanulóknál. A pedagógusok sem anyagilag sem erkölcsileg nincsenek megbecsülve. A fölösleges adminisztrációs terhek, az értelmetlen bürokrácia nem szolgálja sem a diákok sem a pedagógusok érdekeit. A gyermekvédelemben ugyanez a helyzet.

A gyerekek leterheltek,nem is értem, hogy egy elsősnek minek kell etika/hittan illetve informatika oktatás. A heti 5 testnevelés órát is feleslegesnek tartom. A tananyagokról már nem is beszélve... Igen érdekes dolgokat tartalmaznak az alsós tankönyvek... (felsős még egyenlőre nem érint,de már előre félek)Klikk maga egy katasztrófa.... Sajnos a tanárok keze is meg van kötve, nem is csodálkozom, hogy a fiatalok nem akarnak tanárnak/tanítónak állni.Az idősebb pedagógusokban pedig hiában van szakmai tudás, elhivatottság, ha a rendszer olyan, amilyen. Őszintén sajnálom mind a gyerekeinket mind a pedagógusokat. Változásra van szükség, mert ez katasztrófa, egyre rosszabb irányba haladunk.

Véleményem szerint a klik (szándékosan kicsivel) politikai bábként működik. Nem érdeke az alá tartozó iskolák segítése, inkább akadályozza a működést.
Fejetlenség lehet a klikben is, késve reagálnak, felesleges feladatokat rónak az iskoláknak, igazgatóknak.
Hallomásból tudom, hogy volt olyan iskola, ahol meg volt a gyerekek és a tanítók létszáma 3 első osztály indításához, de csak kettőt engedélyeztek. Lett két 29 fős osztály...XXI.század...
A városi iskolákban még csak-csak eldöcögnek áttanításokkal a felső tagozatok. De vidéken volt olyan, hogy hónapokig kellett helyettesíteni a biosztanárt. Egy alsós tanító néni tartotta a biológiát a 8.-ban. Nem egy-egy alkalommal, hanem HÓNAPOKIG!
Azt is rebesgetik, hogy ahol csak lehet, a klikesek nem írják ki az álláshelyet, ha valaki elmegy nyugdíjba. Szét akarják osztani a többi pedagógus között az órákat, de ugyanúgy nettó 200-as fizuért. Azért, hogy papíron ne legyen pedagógus hiány.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal vádolna, a legutóbbi választásokig mindig a fideszre tettem az x.et.

Túlterhelt és meg nem fizetett tanárok, túlterhelt diákok. Az innovatív módszerek és az oktatói szabadság elnyomása. A mai kornak nem megfelelő tananyag. Összességében minden területén változásra van szükség.

SNI-s gyermekek (1 AdHd-s ált.iskolás, egy halmozottan diszes es figyelemzavaros középiskolás) szülőjeként azt kell tapasztalnom, hogy többet értek eme gyermekek oktatásához, mint pl. a Bp-i, fizetős sni-s iskola. Csak szülőtréningek, online oktatások és más szülők tapasztalatai miatt jutottam ahhoz a tudáshoz, ami több, mint néhány pedagógusé, mert nincs lehetőségük továbbképezni magukat, a szakemberek (gyógypedagógusok) magánsuliban kapnak annyi fizetést, amiből meg lehet élni, lehet tanulni és kifejezi a tudásuk miatti köszönetet. Felesleges tananyagrészek, lóverseny jelleget mutató tanmenet... ha nincsenek biztos alapok, nem lesz mire építeni = butul a társadalom. Kellenek a jó pedagógusok, akik a tudással, gyakorlattal fektethetik le a jövő alapjait! Fizetésemelés, életpálya-modell, "szabadabb " oktatási lehetőség a tanórán. Nincsenek megfelelő eszközeik, amivel ezt megtehetnék, szükség van interaktív táblákra, projektorokra, stb!
Most iskolaváltásunk volt, reménykedem, hogy a változás szele hamarosan átjárja az oktatást is, és jókedélyű iskolásokat fogok látni lépten-nyomon!

Fájó szívvel hagytam el a pályát, mert:
- a családomnak szüksége van rám, nem arra, hogy itthon is a munkám és hivatásom töltse ki az időm.
- a családomnak szüksége van biztos forrásra, ahelyett, hogy a jövedelmem jó részét a munkámra és hivatásomra költsem.
- nekem pedig szükségem van arra, hogy láthassam, a munkámnak érrtelme és eredménye van, ahelyett, hogy a sikertelen küzdelemről szólna a vezetés, a fenntartó irreális, olykor abszurd, elvtelen elvárásaival szemben.

Elfogadhatatlan a központosított oktatás, a gyerekeimnek egyénre szabott figyelemre van szüksége. Túl zsúfolt a tananyag, sok a felesleges, lexikális tudáselem, és kevés a képesség és készségfejlesztés. Elfogadhatatlan az iskolák és pedagógusok autonómiájának korlátozása, adminisztratív túlterheltsége. Kreatív energiáikat felesleges és megalázó adminisztrációra kell fordítaniuk a gyerekekkel töltött értékes idő helyett.

Hiányolom a minőségi munka objelktív körülményeit. Hiányolom a valódi beszélgetéseket, az egyenrangú és ítélkezésmentes vitákat. Fel vagyok háborodva, hogy a pedagógusmunka megítélése még mindig szóbeszédek és hamis információk alapján zajlik. Mindez nem teszi lehetővé a valós helyzetértékelést. Szabadságot várok a tananyag egy részének kiválasztásában, jobb technikai ellátást, modernebb és gondolkodásra nevelő tantárgyrendszert kell bizotsítani a jövő értelmes embereinek érdekében. Ehhez jobb megbecsülés, jobb képzés és jobb továbbképzés szükséges.

Túlszabályozott, értelmetlen adminisztrációs terhek özönét zúdítja a pedagógusokra, akik inkább a tanítványaikkal foglalkoznának.
Hatalmas tananyagmennyiség, aminek nagy részét úgysem alkalmazzák a gyerekek, semmi szükségük nem lesz rá.
Magyar és történelem tárgyból sokszor dohos, idejétmúlt ismeretanyag, megfelelve a kormányzat ilyen irányú igényeinek.
Matematikából folyamatosan előre rohanunk, az alapműveletek elmélyítése helyett.
Rossz minőségű és gyenge tartalmú, központosított tankönyvek. Még a 70-es években is színvonalasabbak voltak.
A túlmunka aljas módon történt beépítése a pedagógusok óraszámába.
Bármilyen alulról érkező javaslat lesöprése az oktatásirányítás részéről.
A nagy hanggal beharangozott életpálya modell teljes csődje. A béremelések rég elinflálódtak, a legutóbbi emelések pótlékként lettek kifizetve, ami nem alapbér, bármikor visszavonható.
A pedagógusképzés lebutítása merénylet a szakma és a gyerekek ellen.
Igazi iskolaigazgatók helyett dróton rángatható, semmilyen hatáskörrel nem rendelkező szolgai végrehajtók vezetik az iskolákat a Klebelsberg Központ kénye-kedve szerint. Az egész egy gyalázat, ami súlyosan vissza fog ütni gyerekre, szülőre, pedagógusra egyaránt.

A pedagógusnak nincsen szabadsága a tananyag választásában, tanmenet rugalmas kezelésében, a tankönyv kiválasztásában. Nincsen idő a tanulókkal való mélyebb személyes ismerkedésre, az életre felkészülő témákkal való foglalkozásra, készségek fejlesztésére. Rengeteg az adminisztrációs feladat és a túlóra. A tanulók kényszerben érzik a tanulást, mivel nincsen idő egy-egy témába való elmélkedés e, saját megfigyelések és vélemények megosztására, kreatív munkára. A szociális problémák megoldására sincs kapacitása az iskoláknak. A diákok szinte egyáltalán nem szólhatnak be az iskolai működésbe, csak elszenvedői egy embertelen rendszernek.

Az én tapasztalatom, hogy egy két tanár/óvónő megfeszített munkája miatt nem dől össze az egész. Személyes tapasztalatom az angoltudás nélküli angol tanár,aki helyett nincs más, örüljünk ennek is. A mentálisan beteg óvónő akit nem rúgnak ki mert akkor leállna az óvoda, ennyi pénzértnincs mása helyére. Az agyonhajszolt óvodai dajka, aki dolgozik mindenki helyett. Oktatásirányítás azt jelenti hogy mindenki fél és kivár. Nem tudnak gyors és hatékony választ adni semmilyen szituációra.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!