Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

A 28 as létszámú óvodai csoportot 2. éve nevelem egyedüli óvónőként. Segítségemre van egy állandó peadagógiai asszisztens aki a gyerekek gondozásában jelen van. A gyermekekről a jellemzést, fejlődést, fejlesztést egyedül viszem és mindezeket dokumentálom.
Úgy érzem nincs megbecsülve a munkám sem erkölcsileg sem anyagilag. Ezeken felül már nem tudom hanyadszorra kell újra és újra bizonyítanom, hogy jó pedagógus vagyok. Óvodapedagógusi és hitoktatói diplomámmal. Míg férjem egy dimplomával soha nem kellett számot adniai újra a szakmai tudásáról és nem mellesleg 4x annyit keres mint én 2 diplomával több tucatnyi továbbképzéssel, úgy hogy elvileg egyenjogúság van férfi és nő között. Ő tud menni kirándulni, nyaralni a gyerekeinkkel, míg én sokszor a továbbképzések, portfólió írás miatt lemaradtam. Nagyon elszomorító, elgondolkodtattó. Ha nem történik valami előre lépés a pedagógusoknál erkölcsileg és anyagilag akkor más területen próbálom ki magam. A saját gyerekeink mar lassan nélkülöznek és hátrányos helyzetűekké válnak.

Nyugdíjas pedagógus vagyok,40 évet oktattam-neveltem ugyanabban az iskolában.Teljes mértékben átérzem a kollégák, szülők, gyerekek problémáit, hiszen nagyszülő is vagyok.Túlterhelt, admisztrációs feladatokkal leterhelt tanítók, tanárok, lexikális, időnként nem az életkoruknak megfelelő tananyaggal "megpakolt "diákok, fáradt, ideges szülők.A pedagógus kevés szabadságot kap ahhoz, hogy osztályhoz, csoporthoz igazítsa a tananyag egy részét.Hiányzik a tankönyvekből a korszerű, mai és jövendő életre nevelés,logikus gondolkodásra tanítás.Az elismerésről még nem is beszéltem. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs pedagógus elismerés, pedig ahogy a gyermeknek jólesik a dícsérő szó, tisztelet, úgy a pedagógusnak is.Miért is jelentkezzen egy fiatal erre az egyáltalán nem könnyű, de sok-sok örömöt adó pályára? Annyi jó példa van jól irányított, eredményes oktatásra Európában.Lengyelország 10 évvel ezelőtt ott állt, ahol ma mi.Azóta kétszer annyit fejlődött az oktatás, mint nálunk, meg is van az eredménye. Nem szégyen másoktól tanulni. A finn példát már nem is akartam megemlíteni.Mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal?A gyermekek színvonalas oktatása, nevelése nélkül hova jut nemzetünk?Ahogy a diákok írták plakátjaikra, ŐK LESZNEK A JÖVŐNK!

33 éve vagyok a pályán, 3 diplomával. Minősültem, de minek???!!!! Értelmetlen, hónapokig írogattam, a családomtól elvéve az értékes időt. Az irdatlan dokumentáció, amit kérnek (a dokumentációnak is legyen dokumentációja). Egy óvodapedagógus egész nap fejleszt,nevel, oktat - még akkor is, ha ez egy külső szemlélőnek láthatatlan. Elmentem vidékre dolgozni a városi burleszkből elegem lett. Nem szeretném a pályát elhagyni, csak engedjenek(hagyjanak) nyugodtan (lehetőleg elfogadható bérért) dolgozni. A városban erre esély sem volt. A 40 órába és azontúl is, minden plusz munka belefért. Lassan elérünk odáig, hogy minden fontosabb, mint maga a GYERMEK.

Az elmúlt években olyan nagy leterheltséget jelentett a pedagógushiány, hogy a minőségi oktatás rovására megy. Bármennyire is szeretnénk felkészülten, kipihenten, boldogan bemenni minden reggel, a folyamatos problémák, nehézségek megnehezítik a mindennapokat. Próbálnál modern, interaktív órával készülni, hogy a gyerekek is élményként éljék meg a tanulást, de az informatikai eszközök elhasználódtak, hiányoznak, borzalmasak. Ha bármilyen szemléltető eszközre van szükséged szerezd be magadnak, oldd meg. A magas óraszámok mellett rengeteg az adminisztratív feladat, elképesztő az oktatási anyag mennyisége. Az egész év egy nagy rohanás a gyereknek, pedagógusnak, nehéz élményt adni, picit egymásra figyelni közben. Pedig a gyerekekre sokkal több figyelem kellene.

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Régen, ha valaki tanár volt, nagy megbecsülés és tisztelet járt neki. Szomorú, hogy ma már nem hogy ez nincs így, de sok esetben szinte "lenézés " jár érte. A tanárok fáradtak, a sok továbbképzés, portfólió leadás után egy nevetséges összeget kapnak, amiből talán ha a lakbérre telik. Egy friss diplomás magyar tanár ismerősöm nem tud tanárként elhelyezkedni tekintve, hogy pályakezdőként 140 000 ezer forintot ajánlottak neki több iskolában is. És hogy ezért az összegért mit kell csinálni egy hónapban? Dolgozatot összeállítani, dolgozatot javítani, óratervet készíteni, konferenciákra járni, kirándulást szervezni, kirándulásra kísérni a gyerekeket, délutáni ügyeletek, speciális igényű diákokra figyelni, szülői értekezletet tartani és a lista vége nagyon messze még. Hogy ezért ki a felelős? A tanár vagy az iskola, hogy nem tud több bért adi, esetleg a gyerekek, akik nem bírják a terheket vagy a szülők, akik minnél jobb körülményeket szeretnének gyerekeiknek? A felelős a teljes rendszer. Elavult, nem fejlődik, nem veszi észre a benne lévők igényeit. Szörnyű nézni ahogy az oktatásunk darbjaira hullik szét, akik pedig tehetnének ellen azok vakon nézik...

Munkaidőm leteltével és munkaidőn túli kötelezettségeim (adminisztrálás, felkészülés) ellátása után minden nap, sőt gyakran hétvégén is plusz munkát kell vállalnom (óraadás, egyéb szellemi munka) sokszor megalázó óradíjért, hogy a felszínen maradjak. Nem kényelemért. Nem nyaralásért. Alapvető dolgokért.

Óvodától a középiskoláig szükséges lenne a csoport-, illetve osztálylétszámok csökkentése. Ilyen magas létszám mellett a gyerekekre jutó egyéni figyelem nagyon kevés, arra sem elegendő, hogy alaposan megismerjük az egyes gyerekeket. SNI és BTMN gyerekek integrálásának feltételei egyáltalán nincsenek meg. Nagy a hiány fejlesztő szakemberekből, pedagógusokból. Értelmetlen adminisztráció, portfólió írás veszi el az energiát, növeli a stresszt a pedagógusokban. A kirakat a fontos, és hogy papíron minden rendben legyen, a valóság nem számít. Az általános iskolai évek adjanak lehetőséget a gyerekeknek, hogy jobban megismerjék magukat, a fő cél a személyiségük kibontakozása legyen az alapkészségek megszilárdítása mellett. Középiskolában sok életre nevelő ismeret: kommunikáció, pénzügyek, érzelmi intelligencia, önismeret stb. lenne szükséges és kevesebb lexikális tudás.

Azt tapasztalom, hogy kaotikus az oktatás, annyira nem a gyermekről szól már, valahol nagyon elment rossz irányba a dolog. Intézményből kilépve még este tízig naplót, adminisztrációt készítük. Ez idő alatt rengeteg fejlesztőjátékot tudnék gyártani az oviba a gyerekeknek. Nem tudom van-e még olyan diplomás munkahely, ahol diplomaszerzést követően újra vizsgázni kötelező!! Be kell látni ezt a merev rendszert a mai pályakezdő fiatalok nem nyelik le, be kell látni, hogy Magyarországon nem jött be az életpályamodell. Első körben nem csináltam meg, de másodikba sem fogom. Ha eljön az idő, nagy bánatomra más irányba kell mennem majd.

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Hegedűtanárnő vagyok, Szegeden diplomáztam (előadómüvészként és hegedűtanárként is).
Az első évtized alatt, mióta elkezdtem tanítani, jelentős romlást tapasztaltam a "pedagógus életpályamodellben ". Felfoghatatlan számomra, hogy mekkora arányban elszegényedett a népesség, ennek hatása miatt például a az általános iskolában ahol gyermekkoromban 750 gyermek tanult mire visszamentem tanítani (összesen alig több mint 200 gyerekhez) addigra a gyerekek 80 százaléka volt hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű. (Gyermekkoromban az arány a töredéke volt.) Így tulajdonképpen etetni jártam le a gyerekeket, nem zenélni tanulni.
A másik nagyobb város sokkal jobb volt, ott már válogatott gyerek-gárdával dolgozhattam, jobb körülmények között, ott viszont már a tanárhiányt érezhettem meg. Az ottani zenetanár gárda majdnem fele máshonnan járt át tanítani, mert nem volt ember, aki vállalhatná az elvégzendő feladatokat.
Újabb élethelyzet változás miatt ismét költöztem, kaptam is volna állást, ha elvállalom, hogy a hegedűsök mellett a gitárosokat is tanítom. (Tehát hogy így remélem mindenkinek világos, hogy egy hangszer mesteri szintű elsajátítása HÚSZ ÉV!!!!!!!!! És nekem 27 évem alatt egy hangszer elsajátítása volt a cél, a hegedűé. Semmi közöm a gitárhoz. És aki szerint mindkettő húros hangszer, nem lehet az olyan bonyolult, üzenem, hogy remélem wc pucoló tanítja a gyermekének a biológiát, mert pont amnyi köze van egymáshoz a két dolognak.)
Végül megint egy másik városban kötöttem ki, ahol egy remek zeneoktatási intézményben dolgozom óraadóként, (itt hozzá kell tennem, hogy a megtartott óráimért kapom a pénzt, így a tetemes adminisztrációt ingyen csinálom, ami például az év végi adminisztrációnál ingyen ledolgozott napokat is jelent).
Természetesen életemben soha nem éltem meg a tanításból.Mellette szimfonikus zenekarokban dolgozom.

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

A döntéshozóknak sajnos fogalmuk sincs a meglévő problémákról, a tudás fontosságáról.
Teljesen felesleges dolgok kerültek az oktatásba- a rengeteg adminisztratív feladat, a lélekölő statisztikák, értékelések lettek a fontosak az EMBER helyett.
Abban merülnek ki a pedagógusok, aminek nincs értelme; egy pár hónap múlva már nem is fontos…

Az oviban és az iskolában is emberhiánnyal küzdenek. Az oviban a csoportunkban azok, akik 4. éve járnak iskolába, már a 8. pedagógust fogyasztják. Ráadásul frekventált helyen, metróhoz közel van az óvoda, nem a közlekedés a gond. A diplomások oldaláról megértem, hogy ez a helyzet, főleg a covidos időszakban, én sem csinálnám ezt ennyiért, de a gyerekek isszák meg a levét. Megalázóan alacsony a konyhai és adminisztratív dolgozók, karbantartók bére is.
Az iskolában egy kicsit jobb a helyzet, mert összetartó a közösség, sok szülő már gyerekként is ebbe az iskolába járt, de eszközökből, forrásból és diplomás tanárokból, tanítókból itt is hiány van. Az alacsony, megalázó bérezés, a túltolt adminisztráció pedig a gyerekek oktatásának, illetve az oktatás minőségének a rovására megy. A pálya kezd elöregedni, kiüresedni, a tananyag nagy része pedig felesleges vagy az adott formában felesleges.

Kevesen vagyunk óvónők, sokat kell helyettesíteni, sok a túlmunka. Sokszor pedagógiai asszisztens, dajka vigyáz a gyerekekre. Egyre több a tanulási problémával, magatartászavarral küzdő gyermek, akiknek fejlesztésére a magas csoportlétszám és a kevés szakember miatt nincs lehetőség. A szülők, a társadalom egyre kevésbé becsüli meg a munkánkat. Rengeteg a felesleges adminisztráció. Sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülés nincs.

Gyógypedagógusként sok a fizetetlen kötelező túlóra.
36 év után 3 diplomával ig.h.-ként is nevetségesen kevés a fizetésem. Kötelezően 40 órát tartózkodom az iskolában!
Nagyon sok a felesleges adminisztráció!

A fizetés megalázóan alacsony. Nem elég a megélhetésre. Magas az óraszám, sok a helyettesítés. A helyettesítést nem fizetik ki, ingyen dolgozunk. Nincs ruhapénz, könyvpénz, a pedagógus konkrétan nyomorog. Félretenni lehetetlen, így a saját lakás elérhetetlen.
Másodállást a helyettesítések, a másnapra történő készülés a javítások, előírások (1.o.), adminisztrációk, többletmunkák, értekezletek, továbbképzések stb. miatt nem lehet vállalni. Kb. ötszörösére kellene emelni a pedagógusbéreket ahhoz, hogy értelmiségi létünkhöz méltó, értelmiségi életet tudjunk élni.Ez, a pedagógus hivatás társadalmi megbecsültségét is visszaadná.

A legfontosabb az adminisztráció. Lényegtelen ebben a központosított rendszerben az egyén és a lélek. Itt is mindenki szinte egy szám...sztem az én tankerületem azt sem tudja, h merre van az a hely, ahol tanítok...borzalmas 2éven vagyunk túl, melyből a legjobbat próbáltuk kihozni. Mégis borzasztó szintre süllyedt az oktatás. Rengeteg hiányzó pedagógus, állandó szakszerűtlen helyettesítések. Folyamatos itthoni tanulás még jelenléti oktatás mellett is!!!
Portfólió, de minek??? Az is megkapta a maximumot, aki távol áll a gyerekektől, a szakmaiságtól...stb. Vicc az egész!
Erre kell koncentrálni sajnos és a lényeg elvész. Sajnálom a gyerekeimet, hogy egy ilyen rendszerben kellene élvezniük a gyerekkorukat. Szerencse, hogy megfelelőképp tudok számukra segítséget nyújtani, ennyi hasznom legalább van a diplomámból és nem kell különórákat fizetnem...

Óriási a szakember hiány. Gyógypedagógusokat lasszóval sem lehet fogni. Minden 5. gyermeknek szüksége lenne logopédiára, de kivitelezhetetlen. A jelenlegi integrálás minden csak nem segítség. Gyakran egy problémás gyermek tönkre tesz 20-at.....
Óriási és felesleges az adminisztratív teher.
Évente korlátozni kellene a megengedhető ellenőrzések számát....Az nem lehet, hogy dolgozzunk, helyettesítsünk, minősüljünk, arra készítsük fel a gyakornokokat, tanfelügyeleten vegyünk részt, ahhoz önértékelések sorát végezzük, járjunk tovább képzésekre, e mellett Korm. hivatal, Mák, Ász, munkaügy , közlekedés felügyelet, Nébih, Katasztrófa védelmi ellenőrzések sorozataival bombáznak minket.
Nem sorolom...a fizetés, a túl munka, az egyedüli munkavégzés, pedig grátisz a fenntartó felé....
Senki sem jön a szakmába ezek miatt, persze ez csak a felszín....

A fő baj szerintem az, hogy nincs fejlődés. A pszichológia és pedagógia elmúlt 50-100 év eredményei nem jelentek meg a tantervben és a kimeneti ellenőrzésben, és bár a pedagógusképzésben megjelenik, de a rendszerrel szemben a hatalmas többeltmunkát jelenető feladatot a leterhelt, meg nem becsült, hihetetlenül alulfizetett pedagógusoknak kellene végeznie. Ráadásuk a pedagógusi munka egyik pilléréhez, a neveléshez-fegyelmezéshez semmilyen tudást vagy segítséget nem kapnak, pláne nem a mai modern,demokratikus nevelési elveknek megfelelőt. Többletterhet viszont rengeteget, mind adminisztrációban, mint a különböző, szakmai segítséget igénylő gyerekek integrálàsaban.

A tanárok leterheltsége, a magas óraszámok, a helyettesítések, a folyamatos tanórán kívüli tevékenységek (rendezvények, versenyek, kapcsolattartás, képzések, megbeszélések, adminisztráció stb.) miatt emberfeletti. Szabadságuk főképp akkor érvényesül, ha felrúgják a NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek és helyi fenntartók elvárásait és megpróbálnak a diákok terhelhetőségéhez és igényeihez igazodni, ami egyúttal azt is jelenti, hogy nem pusztán árral szemben, de gyakran szürke zónában kénytelenek tanítani.
A tanulók heti óraszáma elképesztően magas, ami szükségképpen az elmélyült munka és ismeretszerzés, összességében pedig a személyiség fejlődésének rovására megy.

Túlterheltség, felesleges adminisztrációk, milliónyi ki nem fizetett helyettesítés, eszköz hiány, asszisztencia teljes hiánya, pedagógiai asszisztens, pszichózis, fejlesztő pedagógus hiánya......

Dolgoztam pedagógusok között, nagyon leterheltek, nincs eszköz a kezükben a fegyelmezéshez, rengeteg adminisztatív munka terheli őket, a nagyon gyakran változó oktatási szemlélet, módszer plusz időt, energiát kíván tőlük.
Megalázóan kevés és igazságtalan a fizetésük és az új előmeneteli/fizetési besorolásuk.

Évtizedes tapasztalat után:az utóbbi 10 év lejtmenet volt az oktatásban. (Ma már nem lennék tanár, mindenkit lebeszélek erről.) Sok a felesleges adminisztráció. Az oktatáshoz nem értő, csinovnyik szemléletű fenntartók és oktatásirányítók csak a maguk fontosságát akarják bizonyítani. Az életpályamodell és a továbbképzések jelentős része (munkaidőn kívül a család sérelmére vagy munkaidőben a kollégák sérelmére) haszontalan pénzkidobás.Igazságtalan az állami és az egyházi fenntartású intézmények finanszírozása. A pedagógusoknak alacsony a bére, mégis ők veszik (saját pénzből) a dekorációs anyagokat, gyakran fizetik a hátrányos helyzetű gyerek kirándulását, egy munkahelyi laptopért hatalmas plusz elvárásokat kell teljesítenie. Sajnálom a mai diákokat. Mi vár rájuk? Ki fogja átadni a tudást, ki fogja értékekre tanítani őket, ki egyengeti a jövőjüket?

Rettenetes sok munka, felesleges adminisztráció, alacsony bér, nulla megbecsülés, maximális elvárások: hogy teljesítsenek, és eredményeket érjenek el a diákokkal...
S legyenek egy személyben tanárok, szülők, szociális munkások, gyermekvédők, pszichológusok, fejlesztők, gyógypedagógusok... stb.
Biztosítanak megfelelő eszközöket, tartsanak érdekes, izgalmas, tartalmas órákat (eszközök és alapfelszereltség nélkül) Képezzék magukat, tartsanak lépést a fejődéssel!!! (hogy miből? Oldják meg!)

Intézményvezető vagyok. Nap mint nap azzal küzdök, hogyan szervezem meg a gyermekek ellátását. Színvonalas nevelésről már régen nincs szó, hiszen gyakorlatilag nem tudunk elmenni sétálni, nem tudjuk a nagyokat elvinni színházba, könyvtárba, mert tíz gyermekenként kellene egy-egy felnőtt. De ki? Délelőtt mindenki be van "fogva ", az intézményvezetői feladatokat délután és otthon este végzem,mert én is csoportban vagyok, pedig megfogadtam, hogy nem viszek haza munkát, hiszen nekem is van családom, de még hobbim is lenne.Kilenc csoportos óvodát vezetek, négy pedagógus kolléga hiányzik évek óta. Folyamatosan hirdetek, de még csak érdeklődő sincs. Ebben az évben két óvónő megy nyugdíjba, akkor már hat pedagógus fog hiányozni! A kollégákat nem noszogatom továbbképzésekkel, egy részt mert nagyon költséges, és már nem igaz, hogy bármit is fizetne az állam. Van néhány ingyenes képzés, azokat választjuk, mert 100-150ezer Ft-ot képtelenség kifizetni és felmerül a kérdés, hogy van-e értelme!A covid miatt elvileg nem lehetne csoportokat összevonni, de elkerülhetetlen, hiszen a délutáni pihenőt biztosítani kell, este 18:00 óráig vagyunk nyitva, addig gyermek is van, egyedül meg nem lehetnek. Sok kollégám volt covidos beteg, vagy egyéb súlyos betegségek is előfordultak mostanáig. Az állandó helyettesítésbe is bele lehet betegedni, a fáradság, a folyamatos készenlét miatt! A nem is létező helyettesítési pénz nem váltja ki a regenerálódás, és pihenés idejét. Most meg sem említem a felesleges adminisztrációt. Arra gondolok, hogy mikor dől össze az egész rendszer? Mert lassan ez lesz. Hogy még is mi tart bennünket életben? Aki nem szökött meg, és még dolgozik, az elhivatott, és lelkiismeretes. Aki sosem dolgozott ezen a pályán, el sem tudja képzelni mekkora öröm és siker a gyermekmosoly! Még mindig képesek vagyunk abban hinni, hogy boldog gyermekkort tudunk biztosítani a hozzánk járó ovisoknak, és a szülőknek is biztonságot nyújtunk. De elfogytak a tartalékaink!

Szakember hiány neheziti a pedagogus munkat. Idealis vilagbanaz óvodában 2 óvónő, dajka mellett ped.asszisztens segitené a munkát. Pszichologus, logopédus, gyogytornasz elerheto lenne, nem kellene beosztani kire jut idő, kinek nem sürgős.
Iskolában is lehetne asszisztens a differencialas miatt.
Bérezés és munka és adminisztracio terhei nincsenek egyensulyban.

Mi jellemzi a mai magyar iskolákat? Ütött-kopott egészségtelen bútorok, pénztelenség, lebutított tankönyvek, átgondolatlan, felesleges tananyag. Ami nem a jövő felé mutat, hanem visszalép. A gyerekek óraszáma nem igazán csökkent. Felesleges új tantárgyak. Az oktatási intézmények, pedagógusok állandó fenyegetettsége, ellenőrzése, felesleges papírmunka, amit később senki sem néz meg. A kormány lekezelő, lenéző magatartása, a pedagógusok erkölcsi elmerését nagymértékben rombolja.

Munkaidőm töredékét tudom csak a tanításra fordítani az adminisztrációs és egyéb terhek miatt. Kevés fizetésem kiegészítére kénytelen vagyok mellékmunkákat vállalni, hogy megélhessek.

Az óvónők leterheltek, egyre több a sérült, SNI-s gyerek, akire nem jut gyógypedagógus, így azt is az óvónőknek kell valahogy megoldaniuk, annak ellenére, hogy az óvodapedagógus nem gyógypedagógus. Egyre több az erőszakos, szemtelen óvodás, amivel szemben a pedagógusok tehetetlenek egy idő után. A szülők kevésbé együttműködőek, mint eddig. Nagyon nagy lelki teher ez a pedagógusoknak amellett, hogy ki vannak téve a folyamatos megbetegedéseknek, mert a szülő lázasan és hányással viszi be a gyereket,mondván nem beteg. Emellett ott a rengetek papírmunka, közben készüljön a foglalkozásra, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő ismeret szerzési lehetőségeket, mivel a szülők otthon nem foglalkoznak ezzel, mert úgy gondolják ez az óvoda feladata.
A szülőktől semmiféle tiszteletet, megbecsülést nem kapunk.
Kevés a fizetés, emelett nagyon sok a munka. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás nem jön. És akik nyugdíj mellett dolgoznak azok sem fiatalok már, kevés a türelmük a gyerekekkel, ami nem jó senkinek. Nem tudom meddig kell süllyedni ahhoz, hogy észhez kapjanak, és tegyenek valamit mielőtt megszűnik az óvodai ellátás, mert nem marad pedagógus a pályán.

Pályakezdő óvodapedagógusként elég hamar szembesülnöm kellett a pedagógusokat érintő nehézségekkel és kihívásokkal. A pálya kezdete óta egyedül vagyok és magamra vagyok hagyva. Nincs váltó társam, nincs támaszom, akire szakmailag felnézhetek. Egyedül kell ezt a rögös utat megtennem. Nincs délelőttös és délutános műszakom, mert majdhogynem az egész napot lefedik a munka óráim. Nagy a teher, a felelősség és nincs senki, akivel ezt megosszam. Nem vagyunk megbecsülve és elismerve. Rengeteg a pályaelhagyó és a nyugdíjba vonuló kolléga. Kimerültek, fáradtak vagyunk. Semmi segítséget nem kapunk a szülők részéről sem. Az óvoda már csak gyermek megőrzőként fog lassan funkcionálni. Felemésztenek minket a felesleges adminisztrációk és állandó papírozások. A gyerekek elől veszik el az időt. Már hosszú ideje itthon is dolgozunk. Gyártjuk itthon is a papírt… Hova süllyedünk még? Évek óta hanyatlik a pedagógus munka. Azt hinnénk, hogy már nincs lejjebb, de mindig szembesülünk vele, hogy van még hova süllyedni.

Rosszak. Sok az adminisztrációs munka, nincs idő a gyerekeket fejleszteni. Óvodapedagógusnak tanulok, de nem hiszem, hogy ilyen korulmenyek kozott a palyan maradok.

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Kiégett, elöregedett pedagógusok, óriási adminisztrációs terhekkel. Megbecsülés hiánya (anyagiak) miatt szenvedünk a pedagogus hiányától és pálya elhagyóktól..

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Pályakezdő óvodapedagógusként olyan dolgokkal szembesültem, amire nem is gondoltam volna. Pedagógusként, nem ért véget a munka, ha az intézményből kiléptem. (Belefulladtunk a rengeteg adminisztrációba ((éves terv, projektterv összeállítása szakirodalmakból életkornak megfelelően, reflexiók, értékelések, hiányzások, feljegyzések a csoport életéről))mindemellett készülni kellett a jeles napokra, rendezvényekre, tehetség foglalkozások tartása, 24 gyermek képességét értékelni, majd azt a szülőkkel külön időpontokba megbeszélni, szülői értekezlet témáit összeállítani, majd megtartani azt, foglalkozásra készülni differenciáltan, foglalkozáshoz eszközök készíteni pl.: mesepárna, készségfejlesztő játékok, helyettesítés természetesen ingyen, önértékelés, pedagógiai értékelés, stb...) És ugye a gyerekekkel történő foglalkozást még meg sem említettem. Munka mellett párhuzamosan végeztem mesterképzést, pont a vizsgaidőszakra esett a portfólió feltöltésének határideje, ami még több adminisztrációt, időt és energiát vett volna ki belőlem. Itt mondtam, hogy elég! Huszonévesen nem erre vágytam, nem volt szabadidőm, se hétvégém! Dönteni kellett, hogy merre tovább!

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Minden változtatásról egyeztetni kellett volna a pedagógusokkal. Tanulmányaink során felkèszítettek minket, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk az egyes tankönyvekből, majd amint a pályára léptünk, megkaptuk az egyentankönyvet, ami messze nem biztosítja azt a rengeteg lehetőséget, amikre minket kikèpeztek ès mèg mindig elvárás, hogy megjelentessük az órákon. Az èvek óta jól működő, digitalizált ès differenciálási lehetőséget biztosító tk. helyett, most mi kèszítünk otthon digitális anyagokat ès differenciált feladatokat. Szemléltető eszközök is alig akadnak, azokat is mi gyártjuk le a 30 fős osztályoknak.
A helyettesítèsi rendszer egy vicc. Aznap reggel vagy óra előtt 5 perccel tudom meg, hogy angolos lévén most egy német órát fogok tartani, ezt az anyagrèszt vegyük át, hajrá!
A szülők is folyamatosan ellenőrizgetik, elég kompetens vagyok-e, mivel nem bíznak a pályakezdőkben. Nem hibáztatom őket, bár több időm lenne rájuk, akkor ők is látnák.
Ha elkezdek idén portfóliót írni egy tantárgyból, jövőre a tanarhiany miatt változik a tantárgyfelosztásom ès egy másik tantárgyból kell majd portfóliót vèdenem.
Az adminisztrációs feladatokra simán fel lehetne venni plusz egy embert tanáronkènt, annyi van. De nem is a valóságot írjuk be, hanem amit mondanak. Feleannyi helyettesítès, ügyelet, mint valójában.
A gyerekek is ugyanolyan fáradtak, mint mi. De ők nem hivatástudatból járnak iskolába, mint mi, őket minden nap motiválni kell. Ez a legnehezebb. Amikor már èn magam is kiègtem ès a saját motivációmat sem találom, mit mondhatnék nekik?
Készítsük fel a gyerekeket tanulmányi versenyekre, szerepeljenek kimagaslóan. Foglalkozzunk velük tanórán kívül is ès kísèrjük el őket minden versenyre. Zárkóztassuk fel az sni, btmn, egyéb okból lemaradókat. Biztosítsuk (állítsuk össze mi magunk) a fair dolgozatokat, számonkèrèseket. Legyen műsor minden ünnepre, karácsony, anyák napja, jeles napok...stb. Ezek is a tanórák idejét rabolják általában.
Szeretem a munkám, de ennyi időm nincs.

Támogatom a pedagógusokat. Azt én is látom, hogy túl sok az adminisztráció. Mint szülő az alábbiakat jegyezném meg: Ha az édesanya megfelelően el tudja látni a gyermekét, akkor ne legyen kötelező 3 éves kortól az óvoda. Sok gyermek még olyan anyás, fájdalmas az elszakadás. Szörnyű volt látni, mikor az anyjába kapaszkodó , síró gyermeket elszakítják az anyjától, mert kötelező...de a picit senki nem nézni, hogy érett-e rá. A legtöbb gyermek csak 4 vagy 5 éves kora körül tud elválni sírás nélkül az édesanyjától. Ez nem egészséges gyakorlat, ami most van. A délutáni alvás lehetősége mellett jó lenne, ha lenne lehetőség játszani az udvaron vagy a tornaszobában azoknak a gyerekeknek, akik nem igénylik az alvást.

Nagy létszámok óvodákban, iskolákban. Egyre több a speciália nevelesi igényű gyermek, akik nem kapják meg a kellő figyelmet, nevelést. U.ezért a problémamentes gyermek sem. Rengeteg a fölösleges adminisztráció, ami a gyerekektől veszi el az időt.

Az óvoda- és pedagógusoknak szörnyen sok adminisztratív munkát kell ellátniuk (nagy részét feleslegesen) és ez a gyerekek rovására megy.
Az óvodában nincs óvónő, ped.adszisztensek vannak a gyerekeinkkel, akik nem képzettek erre a körre. A szülőknek kell összefogni és tisztasági csomagot, gyümölcsöt bevinni minden héten, hogy az intézmény a kis bevételét a termek festésére, esetleges javításokra tudja fordítani! Ahhoz, hogy a gyereket plusz 1 évig óvodában tarthassuk, mert még nem érett, az egy vicc!!! Felháborító sajnos!
Az ált.iskolákban rengeteg felesleges tantárgyat, tananyagot tanítanak meg a gyerekeknek és ez nagyon leterheli őket, és elvonja az idejüket, energiájukat attól, hogy gyerekek lehessenek. Az iskolába is a szülőknek kell biztosítani a tisztasági csomagot!

Aránytalanul sok adminisztrációt sózva a pedagógusok nyakába(önértékelés, tanfelügyelet, napi esetleges hibrid oktatás) úgy, hogy 2013 óta nem emelték az inflációt követve a bérüket!!!! Se helyettesítési bér, se túlóra kifizetése, se munkaruha, se étkezési/utazási utalvány. SEMMI, akkor mitől legyenek motiváltak?! Sürgős rendezésre lenne szükség, mert sorra hagyják el a pályát a legcsodálatosabb Pedagógusok is!!! Ki fogja tanítani, nevelni-oktatni gyermekeiket?????!!!!!

Felháborító a kényszerítés az oltás felvételére vonatkozóan.Diszkriminatív a megkülönböztetés az egyházi és állami iskolák között. Használhatatlan, hibákkal teli tankönyvek vannak, megtanulhatatlan mennyiségű tananyag, az egyre fásultabb tanárokat értelmetlen adminisztrációval gyötrik. A leginkább felháborító az az utasítás, amivel a református egyház nem csupán a sztrájkban való részvételt tiltotta meg a hitoktatóknak, hanem azt is, hogy egy sztrájkoló pedagógust helyettesítsen. Szégyellem magam helyettük. Ki kell állnunk a pedagógusokért, mert valójában a gyermekeinkért állunk ki.

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Szomorúan tapasztalom, hogy mindenhol kevés a pedagógus! Az óvodában is, ugyanis ők is pedagógusok! Nincsenek megbecsülve, nincsenek megfizetve! Nem csoda, hogy belefáradnak, a jobb megélhetés reményében más munkát keresnek! A fiatalok számára nem vonzó életpálya , hiszen sok az elvárás, a papírmunka, adminisztráció, a felelősség. Mégsincs megbecsülve! Ezt már csak elhivatottságból lehet jól csinálni, de így egyre kevesebbeknek lesz kedve hozzá!
És ez kiütközik a tanításban. A gyerekek frusztráltak, leterheltek. Változás kell!

Túlterhelt, még terheit cipelő pedagógusok és mellettük( vagy helyettük) egyre több pedagógiai asszisztens, óraadó nyugdíjas. A Tanker nem probléma megoldó, hanem kerékkötő a munkánkban. Felesleges adminisztráció, megfélemlítés, miközben a minőségi munkáról és a gyermekközpontúságról papolnak.

A kollégáim (és jómagam is) kiöregednek, kiégnek, elfásulnak, belegebednek a túlterhelésbe, az értelmetlen adminisztrációba.
A gyerekállomány évről évre silányabb, rengeteg az SNI-s, halmozottan hátrányos helyzetű, kezelhetetlen gyermek.
Alapvetően a rendszer bűne, szétverték az oktatást az elmúlt tíz évben.
Gyermekvédelmis voltam, megszüntették a státuszt: "nem kell az ". Most jobban kellene mint eddig bármikor.
Elég reménytelennek, kilátástalannak látom a helyzetet mind az egyre súlyosabb terhek, mind a stagnáló bérek miatt.

Alulfizetett és túldolgoztatott pedagógusok, rengeteg adminisztratív feladattal. A tananyag sok és sokszor irreleváns. A nyelvtanítás színvonal alatti még a legjobb iskolákban sem lehet megtanulni idegen nyelven normális színvonalon. Az oktatási színvonal iskolánként eltérő és a gyerekek anyagi különbségét azonnali hátrányként leképező rendszerben működik. A középiskolai felvételi rendszer elfogadhatatlan, a közoktatás nem tudja biztosítani a felvételihez való felkészítést. A felvételi eltúlzottan és feleslegesen nehéz, a gyerekek egy adott pillanatban fennálló állapota nagyban befolyásolja az eredményt, ez nem reális és nem igazságos mérési rendszer.

Kevés szakmai önállóság, szabadság! Túlterheltség (adminisztratív is)! A NAT szakmaiatlansága, "megnyirbált " tankönyvek! Szabad TK. választást szeretnék (ne az ár kell, hogy döntsön, újra lehessen rendelni Mozaikos könyveket)! Alacsony anyagi és szakmai megbecsülés! A portfóliót töröljék el! Nem a fizetés, hanem a szakma szeretete tart a pályán- ma is!

- Minden fontos (főleg az adminisztráció....), csak sajnos maga a gyerek nem a rendszer szerint.
- Sok-sok felesleges dolgot tanítunk.
- A hittant tanítsák egyházi kereteken belül.
- Több fizetés, minimálbérhez igazítás: 2 diplomával, 10 év után 200.000 Ft-ot keresek bérpótlékokkal(!)...
- Választható minősítés: szenvedés több héten, hónapon át, ráadásul megalázó az egész... egy 20-30 éve tanító pedagógus bizonyítson, minősítik részben 2 óra alapján személyesen... és megalázó a vele - csak a következő év januártól - járó fizetésnövekedés mértéke.
- Maximum 22 óránk legyen egy héten. A gyerekek óraszáma is nagyon magas!

Középiskolai angoltanárként dolgozom, de a nyelvtudásommal egy multicégnél a jelenlegi fizetésem háromszorosát kereshetném. Hivatástudat és a gyermekek iránti szeretetem miatt maradok a pályán, de nagyon fárasztó a mindennapos helyettesítés, nyelvi csoportok összevonása, rengeteg fizetetlen túlóra, felesleges adminisztráció, emellett osztályfőnökként a nap 24 órájában rendelkezésre állni a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Mindezt szívesen csinálom, csak szomorú látni, hogy egyre több elhivatott kollégám hagyja el a pályát egy jobban fizető állásért, illetve egyre több olyan pedagógus lesz, aki nem igazán annak való. Mindezt a gyerekek, és a társadalom sínyli meg. Ismerjék el a munkánkat, ne csak szavakkal, hanem versenyképes fizetéssel is.

Integrált óvodában dolgozom gyógyped.asszisztensként. az ovink tele van SNI-s BTMN-es gyerekekkel. Kapnak fejlesztést, de nem annyit amennyire szükségük lenne. Kevés a gyógypedagógus. Megjegyzem hozzánk jár logopédus, pszichológus, gyógypedagógus, de még így is kevesen vagyunk.
Ezután megemlíteném a pedagógusok kizsigerelését...nagy számú csoportok, sok egyéni bánásmódot igénylő gyermek és nagy elvárások, rengetek papírmunka. Mindez igen alacsony fizetésért....

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

Szülői tapasztalat: NINCS ELÉG PEDAGÓGUS, már az óvodában szembesültünk, hogy 2 óvónő helyett csak 1-et kaptunk. Év elején 1 hónapig vártunk, hogy osztálytanítót vadásszanak az egyik gyermekemnek, és rengeteg szaktanár is hiányzik a rendszerből.

Ex-pedagógus tapasztalat: a pedagógia munka 70%-a szólt a "papírozásról ", 30 a gyerekről, és nincs támogatás a szakmai fejlődést illetőleg (óraszámkedvezmény, költségek), csak követelőzés (portfólió, kreditek, pályázatírás). Nekem ebből lett elegem.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Az iskola gyermekmegőrzővé vált, nem folyik pedagógiai munka, a gyerekekkel (fejlődésükkel, lelkükkel, társas helyzeteikkel, képességeikkel, stb.) nem, legfeljebb a leadandó tananyaggal foglalkoznak, adminisztrálnak, technikai jellegű dolgokkal foglalkoznak csak. Az iskolarendszer nem bátorítja az egyéni megoldásokat, a kreativitást, egyszerűen sivár. Mivel nincsenek megfelelően képzett és megfizetett pedagógusok, állandó a tanárhiány, de kevés van segítő személyzetből, iskolapszichológusból, az iskola nem tudja felkelteni a gyerekek kíváncsiság, tudásvágyát sem. Az iskolarendszer azonnali és teljes átalakítására, a tanári, pedagógusi fizetések azonnali és radikális emelésére lenne szükség, hogy valóban elhivatott es jő pedagógusok tanítsanak, foglalkozzanak a gyerekekkel, nagyobb önállóság, kreativitás és jóval kevesebb adminisztráció jelenjen meg az iskolákban.

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

A sok felesleges adminisztráció, és a pedagógushiány miatti túlterheltek a pedagógusok, ennek ellenére lelkiismeretesen felelősséggel oktatják gyermekeinket, de lassan nem lesz aki oktat...

A tanárhiány valós jelenség. Egyik gyermekünk általános iskolájában a nyugdíjas matektanárt kellett visszahívni, mert nem találtak a posztra megfelelő embert, de több tantárgynál is hasonló a helyzet. A másik gyermekünk iskolájában (pedig az alapítványi iskola) éves szinten hagyják ott a pályát a pedagógusok. Idén érettségizik és nem tudtak informatikát tanulni mert nem volt aki tanítsa. A mozgókép és média választható érettségi tantárgy volt, de nem tudnak belőle vizsgázni a gyerekek, mert szeptembertől nincs tanár, aki tanítsa. Túlterhelt pedagógusok, alacsony bérek ,az iskolák működése nehezen biztosított. A bürokrácia túlszervezett, még egy doboz kréta beszerzése, vagy egy javítás, karbantartás is hosszú időt vesz igénybe. A felesleges többlet adminisztráció rengeteg energiát vesz el a tanároktól.

A pedagógusok túlterheltek, túl sok a felesleges adminisztráció, ami miatt kevesebb idő és energia marad a gyerekek fejlesztésére, a minőségi és szeretetteljes gondozásra. Nagyon alacsony szinten van az erkölcsi és az anyagi megbecsülés,ráadásul a minősítések is plusz terhet rónak a pedagógusokra , ezért sok pályakezdő,- sőt, akár több éve a hivatását gyakorló pedagógus is-inkább pályát módosít. Az nevelő-oktató hivatást végző szakemberek a következő generációt készítik fel az életre,akik a társadalmunkat fogják alkotni, ezért fontos lenne a pedagógusok munkájának elismerése és támogatása.

Itt mindennel problèma van... Amikor az ember nem tudja miből fizesse ki a szàmlàit, vagy miből vàsàroljon be a boltban, akkor nem tud szìvvel-lèlekkel, feszültsèg nèlkül dolgozni. Ràadàsul az emberhiàny, az eszement, felesleges elvàràsok, papìrmunkàk ès a nem megfelelő körülmènyek miatt, sokszor dupla annyit dolgozni... szegèny gyerekek!

Négy gyerek nevében írok. A legnagyobb budapesti középiskolába jár, a többiek általános iskolába, három különböző intézményben a négy gyerek.
A legnagyobb tiszteletem a legtöbb pedagógusnak, csak is az ő lelkiismeretük és elköteleződésük tartja még ezt a rendszert, amely eleve elavult (már 30 éve az), a mértéktelen lexikális ismeret biflázását tekinti tudásnak, korrepetív, gyengeségre fókuszáló, mindenkit egyformán butára vagdosó, unalmas és demotiváló.
Készségek fejlesztése nem történik és egyre kevésbé képes a nagyszámú sajátos nevelési igényű gyerek fogadására, fejlesztésére. Gyakorlatilag csak nappali gyerekmegőrző ebben a formában. 45 percesre szétdarabolt, összefüggéseket és kapcsolódásokat figyelmen kívül hagyó tantárgyak, a tanárokat nehezítő felesleges adminisztrációk, a tanári pálya társadalmi megbecsülésének hiánya és a “kimagaslóan” alacsony bérezés együtt vezet oda, hogy mind a szülő, mind a tanár és leginkább a gyerekek napi szinten elszenvedik az értelmetlen időtöltés okozta frusztrációt.
Amikor azt mondom a gyereknek, töltse olyannal az időt, amit szeret, ezért órán csendben olvas, a tanár neki egyest ír be, míg a tanulók többsége minősíthetetlen módon viselkedik az órán. Vagy testnevelés órán tessék, lehet kondizni a gyéren felszerelt teremben, csináljanak azt, amit akarnak, tornázgassanak, a tanár veszi a laptopját és csinálja a maga dolgát, de a gyerektől elveszi a nyelvkönyvet, amiből készülne külön órára. És igen, a 10 óra után megy külön németre, matekra meg edzeni meg mindenhova, amit napközben megtehetett volna. Mert nem volt tanár, nem haladtak a tananyagban, nem értik, de ezzel nem foglalkoznak.
A kovid teljesen szétszedte a gyerekeket, szociális készségük, kommunikációjuk visszaesett, egymáshoz kapcsolódni nem tudnak, de megy a minősítő-bántó-kiközösítő gyakorlat. Erre aztán végképp nincs a tanárnak ideje és ereje.
Mélyreható és gyökeres változásra lenne szükség.

Alsó tagozatos gyermek szülője vagyok.
Kevés a pedagógus a gyerekek számához képest, túl sok az adminisztráció, megfáradtak a tanárok, nincs kedvük/idejük minőségi oktatást nyújtani. Ha elmegy egy tanár (jobb esetben szülni, rosszabb esetben végleg) nyugdíj mellől tudnak csak visszahívni valakit.
Alsó tagozatban nincs idő az alapok minőségi elsajátítására. Nem jut idő odafigyelni a ceruza fogásra, írás közbeni testtartásra, a több irányú elmagyarázásra, a betűk, számok szépírására.
Az előgyártott munkafüzetek miatt a gyerekeknek nem kell annyit írni se betűt, se számot, így nincs berögződés.
Az olvasókönyvi szövegek kor idegenek, olyan szavakat kell olvassanak, amit néha még mi se értünk.
A tankönyv (ha már vissza kell adni), legyen tankönyv, ne munkatankönyv.
Az emelt óraszámos oktatások miatt nehézkes az iskolaváltás.

Óvodapedagógus vagyok, több csoportos óvodánkban egyik pedagógusnak sincs váltópárja. Pedagógiai asszisztens van délután a gyermekekkel, ha ő lebetegszik (ami jelen helyzetben elég gyakori) reggeltől estig vagyunk a gyerekekkel. A fizetésünk arra sem elég, hogy albérletet tudjunk fizetni, a sokat irigyelt szabadságunkkal konkrétan semmire nem megyünk, mivel úgysem tudjuk kivenni, csak a nyári zárás idején. Akkor is dokumentációval,szervezéssel, tervezéssel is foglalkozunk. Nehéz a helyzet, de tudom, hogy mindannyian szeretjük a munkánkat ezért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Viszont nagy a teher, nem véletlenül kéne az óvodapedagógusoknak is párban dolgozni (ami évek óta nem teljesül). A megbecsülés a terhekkel ellenben szinte nem is létezik.

A mi óvodánkban jelenleg 6 óvónő hiányzik. A hiányukat pedagógiai asszisztensekkel és nyugdíjas óvónőkkel próbáljuk pótolni. A délutános hetemen heti kétszer délelőttre be kell segítenem a szomszéd csoportba. A kolléganőm ugyanígy tesz a délutános hetén. Az adminisztrációs munkánk egyre több és gyakran teljesen felesleges. A dadusaink és bölcsödénk dolgozói többet keresnek kollégáinknál. És nem az ő fizetéseiket sokallom. Szomorú és kilátástalan a helyzetünk!?

Egyre kevesebb a pedagógus, akiknek a helyét pedagógiai asszisztensekkel töltjük fel. Lassan már annak örülünk, ha minden csoportban lesz legalább egy pedagógus! Rengeteg a felesleges papírmunka.
Egyre több az SNI-s gyermek, akiknek a fejlesztése nehézségeket okoz, valamint a csoport létszámban nincs jelentősége. 30 fős csoportokban 4-5 ilyen gyermek simán található, ami már minimum 4-5 fővel magasabb létszámot jelentene! De ez senkit sem zavar. Emellé a fizetésünk siralmas!

Sok szó esik az oktatásról, a háttérintézményekről eddig még nem olvastam véleményt. Az egykor legendás hírű nevelési tanácsadókról például, amiket pedagógiai szakszolgálattá silányítottak néhány éve. Az ott folyó, szakmaiságot, humánus, gyermekközpontú szemléletet nélkülöző, diktatorikus vezetés által irányított ámokfutás eredményeként a tapasztalt, nagy tudású szakemberek menekülnek a szakszolgálatokból. Sem erkölcsi, sem anyagi szinten nincs honorálva az a munka, amihez a végzettséget, módszereket milliókban mérhető összegekért, saját költségen végzik el az ott dolgozók, amit a rendszer csaknem ingyen használ. Míg a kirendelt tolmács óradíja egy szakértői vizsgálaton 19.000 ft (ha magyarul nem beszélő gyereket vizsgálnak, vagy a szülőnek van rá szüksége), a szakértőé, aki minden, drágán megszerzett tudását adja ehhez és vállalja a szakmai felelősséget, nagyjából 1.500. Az adminisztrációs terhek teljesen indokolatlanok és értelmetlenek, a portfólióírás kényszere mindenkit érint, még a pszichológusokat is, akiknek a munkája, bár pedagógus munkakörben alkalmazzák őket, nem pedagógiai jellegű.

Nagyon nagy az óvodákban a leterheltség.Nincs elegendő óvodapedagógus.A nyugdíjba vonulók helyét nem tudjuk betölteni.A sok adminisztráció a gyerekektől veszi el az időt.A portfólió írás egy felesleges kirakatmunka.Ha valakinek 35 év óvónői munka után bizonyitania kell rátermettségét az már régen rossz .S ráadásul ez a korosztály még nem ért úgy a digitális világhoz ahova mindent fel kell tölteni.

Véleményem szerint túl vannak terhelve a pedagógusok és nincsenek megfizetve eléggé ahhoz mérten, hogy mennyit dolgoznak. Testvérem óvónő, de kezd belefáradni a szakmájába és abba hogy túl sok és nagy az elvárás(pl: papírmunka, előkészület a foglalkozásokra), mikor óvónő hiány lévén rá hárul minden. Szerintem könnyíteni kellene ezeken a terheken valamint hagyni a szakembereknek és a szülőknek közösen, hogy döntsenek a gyermekeket érintő kérdésekben.
Illetve az oktatási rendszert igencsak jó volna átalakítani, mivel sok nagyobb gyermekes szülőtől hallom(és régen is tapasztaltam), hogy szegény gyerekek nem tudnak igazán gyerekek lenni, mert a sok tanulnivaló mellett nincs idejük rá. Más országokban jobb a helyzet ezen a téren, nem ártana változtatni itt is ezen!

A településünkön (agglomeráció) szó szerint megteltek az iskolák és az óvodák. Nincs pénz fejlesztésre, bővítésre, az osztály- és csoportlétszámok kezelhetetlenül nagyok. Így még inkább tiszteletre méltó, amit megmaradt pedagógusaink a gyermekekért tesznek, holott a magas létszámok mellett a pedagógushiányt és a növekvő adminisztrációs terheket is meg kell szenvedniük.

Annyi az adminisztráció, hogy a gyerekekre sokkal kevesebb idő jut, mint amennyi kéne. Lassan minden óvónő egyedül van a csoportban, így két ember munkáját és adminisztrációját végzi egy pénzért. Borzasztó, hogy alig marad időm a felkészülésre, hisz minden héten enyém a foglalkozás, a mérés, a fejlesztőkkel való kapcsolattartás, fejlődési napló megírása, jellemzések, kérvények megírása. Ahhoz, hogy a beiskolázás halasztásához meg tudjam írni a gyerekekről az összegzést, szabadságot vettem ki. Ebben a tanévben még "csak úgy " nem volt időm a gyerekekkel játszani. Gyermekvédelmi szakemberek munkájáról nem tudok nyilatkozni, illetve csak negatív tapasztalatom van.

25éve vagyok óvodapedagógus.Sajnos elkeserítő az,amit az elmúlt években tapasztalok a munkám során. Abban a kerületben,ahol dolgozom magas az óvodapedagógushiány. Óvodánkban is van sajnos hiányzó szakember. Túlóra pénz nélkül,erőnkön felül dolgozunk. Évről-évre egyre több az SNI gyermek,egy csoportban 4,5 fő. A segítség,a személyi/tárgyi feltételek nem megfelelőek. Sok az adminisztráció. A kevés fizetés,sok-sok többlettmunka mellett elvárják tőlünk,hogy minősüljünk,tanfelügyeletre készüljünk,végezzük az önértékeléseket,teljesítményértékelést,és 7 évente saját pénzből újítsuk meg a diplománkat. Mindez nem jár fizetésemeléssel,csak egy nevetséges nettó pár ezer forint bérnöveléssel. Nagyon rossz az irány,ahova tartunk. Tennünk kell valamit!!!

Kevés megbecsülés, a tisztelet hiánya.
Alacsony fizetés, ami nem arányos a mindennapi tennivalókkal.
Rengeteg, sokszor felesleges papírmunka.
“Hazavitt munka”
Az, hogy a szakembert olyanokkal próbálják pótolni, akik szakképzetlenek, az elfogadhatatlan. Sem a szakmabeliek, sem a gyermekek érdekét nem szolgálja ez a “rendszer”.
Semmi nem ösztönzi arra a fiatalokat, hogy ezt a hivatást válasszák.
Akik pedig MÉG kitartanak, azok sem sokáig fognak maradni, mert a pályakezdőknek ez egy csalódás. Nem tudnak megélni, haladni, stb. az életben.
A minősítést pedig miért is csináljuk? Miért is éri ez meg nekünk? Szakmai fejlődés, színvonalas munka biztosítása… Kicsit furcsa, hogy ilyenekről beszélgetünk, miközben lassan kb. az utcáról behívhatunk bárkit, hogy a gyermekeinket felügyelje. Mert kb. itt tartunk. Gyermekmegőrző válik az óvodából.
Rengeteg az olyan gyermek, akik mellé kellene a pedagógiai asszisztens, a megfelelő fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus, akikből szintén hiány van.

Túlórák a dolgozni nem tudó, táppénzen lévő kollégák helyett. INGYEN. Rengeteg eszement adminisztráció, sokszor értelmetlenül. Naponta több táblázat értelmetlenül fenntartó felé. Mindenre van idő, csak a tanításra, gyerekre nincs elég. Rengeteg otthon elvégzett feladat, ami a megfelelő felkészüléshez elengedhetetlen Saját internet, saját digitális eszközök, saját magam által finanszírozott segédeszköz, szakirodalom. Nulla megbecsülés....Sem erkölcsi, sem anyagi... Értelmetlen minősítési rendszer...Szülőként, felsős gyereket nevelve, sokszor este kilencig, tízig végzi becsületesen a házi feladatokat, készül a másnapi órákra. Ez nem normális, de középiskolai felvételi előtt áll 14 évesen...

A gyerekek túlterheltek, egy felnőtt sem képes 8.00-16.00 óra között folyamatosan topon lenni, még ő is kap ebédszünetet, többszöri kávészünetet, pihenőt. Egy gyerektől pedig elvárják, hogy óráról órára teljesítsen és ne lankadjon a figyelme. Mindezek után menjen el különórára, edzésre, majd este készüljön fel a következő nap óráira, főleg ha még felelés és dolgozatírás is kilátásban van. Ezt senki sem gondolhatja komolyan. Az én 15 éves lányom gimnazista, heti 40 órája van.
A rengeteg lexikális tudás helyett (ez a generáció az okoseszközöket életük végéig használni fogják, és még olyan technikai vívmányokat, amiket most még el sem tudunk képzelni)gyakorlati, az életben hasznosítható tudásra kellene őket rávezetni. Örülnék a kreativitást fejlesztő foglalkozásoknak is, aminek szintén hasznát tudnák venni a jövőben a gyerekeink.
Jó lenne, ha belelátnának egy vállalkozás működésébe, pénzügyi folyamatokba. Persze nem akarok mindent az oktatásra ráterhelni, hiszen mi szülők is jelen vagyunk a gyerekeink életében, a mi felelősségünk elsősorban a saját gyerekünk boldogulása. De ha belegondolunk, a rengeteg tanóra miatt a tanárok többet látják a gyerekeket, mint mi szülők. Ez nagyon nincs rendben.
Ami nagyon nem tetszik az az, hogy a pedagógusoktól elvettek mindenféle saját döntési jogot, távvezérelve működik az oktatás. Az oktatásnak és a kultúrának sincs külön minisztériuma és ez nagyon beszédes. Az "emberminisztérium " és az iskolák közé jogi értelemben betettek olyan felettes szerveket, aminek munkatársai ahelyett, hogy segítenék a folyamatokat, inkább csak hátráltatják azokat a rengeteg adminisztrációval. Rossz nézni, mennyire nincs meg a bizalom az állam és a pedagógusok között. Pedig ha ez a bizalom működne, a pedagógusok is szárnyra kapnának, ebben biztos vagyok.

Egyre több az sni-s gyermek is az óvodás csoportokban és sajnos az óvodapedagógusok nem tudnak nekik kellő fejlesztést biztosítani mert kevesen vannak és nincs szakszerű segitségük. Túl vannak terhelve a sok papír inkább miatt is.

Úgy a gyerekek, mint a pedagógusok túlterheltek. A kormányzat által engedélyezett tankönyvek hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, sok felesleges tananyagot tartalmaznak és nem mellesleg egyes tantárgyak erősen kormányközeli nézeteket hirdet. A pedagógusoknak a szintén felesleges adminisztráció emeli meg jelentősen a munkaidejét. Persze a kötelezőn túl, nem beszélve az ingyen helyettesítésről. Folytathatnám...

A gyermekeink elbutítása a cél, nem pedig a gondolkodni tudó, önálló ember. A tananyag kesze-kusza. Elvárják, hogy a negyedikes gyerek szinte földrajzot tanuljon környezetismeret helyett. A maradékos osztást nem írásbeli levezetéssel tanulják, hanem a legbonyolultabb módon. A nemzeti tankönyvek tanagyagai nem korosztályszintűek, van amikor túlbutítottak és van ahol túl sok mindent akarnak belenyomni a gyerekbe. Nincs idő megtanulni normálisan semmit, túl sok az anyag. Tömeg, űrtartalom, hosszúság tanulására évente 1 óra van másodiktól negyedikig. Semmi rávezetés nincs, a gyerekek nem értik az egészet. Túlkomplikáltak a feladatok. A tanárok követik a szabályokat,a túltolt papírmunkát, próbáljak a gyerekeket nézni, de sok esetben nem tudják a nyomorult bürokrácia miatt. Már most túlsok a lelkileg sérült gyermek, melyből majd jönnek a mentális problémák is. Huszon, harminc éve tanító tanároknak kellett újravizsgázni, hogy hogyan tart egy órát, már véleményt sem nagyon formálhatnak. A Covid helyzet hatására pedig megy az egymástól elszigetelés és elridegesítés mind közösség, mind szülő-tanár szinten. SZABAD, MINŐSÉGI, SZÍNVONALAS OKTATÁST ÉS MEGBECSÜLT PEDAGÓGUSOKAT, GONDOLKODÓ EMBEREKET!!!!!!!

Gyermekek: nagy óraszám ,felesleges órák ,amelyek beépíthetők lennének más tantargyakba( media,tánc és dráma,etika,művészetek...) rugalmatlan,merev,elavult tananyag. Gyakorlati,életszerű foglalkozások hiánya. Kreativitás degradálása. Egyéni képességek figyelmen kívül hagyása.
Pedagógus: túlterheltség,felesleges adminisztráció, életpálya,továbbképzések. Egyéni szabadság eltiprása,rugalmatlan munkavégzése kényszerítés. Támogatások megvonása. Állandó fenyegetettség és elnyomás érzése. Társadalmi lenézettség. Szakmai elismerés hiánya. Megalázó bérek.

Az oktatási rendszer elavult,egyáltalán nem a tanulás és az életre nevelés folyik , a gyermekek túlterheltek, a tanítók sokkal többet adminisztrálnak,mint tanítanak. Sok kiégett köztük.

A Tankerület vezetője SEM, és az iskolaigazgató (k) sem űznek tisztességes játékot. Sanyarhatják a dolgozókat, és kicsit sem nézik a gyermekeink érdekeit, csak addig a pontig, amíg nekik kényelmes.

Sajnos nagyon leterheltek, sokszor túlterheltek a szakember-hiány miatti túlmunkától, túlzott adminisztrációtól. Szülőként, az adózott jövedelmemből (nem az adból) kell pótolnom az oktatási rendszer hiányosságait magán órákkal (matematika, angol, fizika), hogy felzárkóztassam a gyermekem arra az általános európai szintre, amit a külföldi társak az állami oktatásban megkapnak. Szomorú, szégyenletes.

Kevesebb tananyag és a adminisztráció, több és minőségibb idő a gyerekekkel. A szülők segítsék a pedagógus munkáját, egy irányba kell húzni a szekeret. És még sok más.....

Évek óta egyedül viszem az óvodai csoportomat, választásom sem volt, hogy vállalom-e. Fizetésemben ezért semmi plusz juttatást nem kapok, a rengeteg adminisztráció és túlóra miatt egyre kimerültebben járok dolgozni. Mindezek mellett a folytonos ellenőrzések, minősülés kötelezettség mind nehezíti a munkámat es elvonja az óvónőt á gyerekektől. Miután sem megfizetve nem vagyok, se megbecsulve a rengeteg plusz munkáért, ezért a pályámat elhagyom. A gyermekeket sajnálom,de ilyen körülmények között nem lehet dolgozni úgy, hogy közben itthon a családomnak is szüksége van rám.

Fejetlenség egyik rendelet üti a másikat. Ember eszköz hiány de az ellenőrzés követelmény megbénitja az embert és mindenki mentálisan fizikailag is túlterhelt a fizetésről papírmunkáról ne is beszéljünk. A gyerek az nem számit ebben az egészben. Lassan azt érik el hogy nem lesz csak gyermek megőrzés de pedagógus az nem.

Katasztrofális az egész ahogy van. Túlterheltek a diákok, a tanárok. Túl sok a felesleges tananyag, és túl sok az adminisztráció, a tanításra, nevelésre, a gyerekre már nincs idő. Sajnos ez van amikor dilettánsok hatalmat kapnak, nem szakmai hanem politikai alapon születnek a döntések és a forrásokat nem megfelelően költik, hanem elherdálják. Sajnos a pedagógusok sem fognak össze, és állnak ki az érdekeikért, a gyerekek érdekeiért. Beletörődnek mindenbe, és ez fásultsághoz vezet, ami senkinek nem jó. A mostani szülők sem tisztelik a pedagógusokat, és ezt a szülői mintát viszi tovább a gyerek az iskolába. Lehet hogy egy emberöltő is kevés lesz ahoz hogy a szakmának ismét becsülete legyen.

A sok és gyakran felesleges adminisztrációs teher a gyerekektől vonja el a figyelmet, az energiát és nem utolsó sorban időnként a türelmet is. Az anyagi és társadalmi megbecsülés egyáltalán nincs szinkronban az elvégzett munka mennyiségével, minőségével. Még mindig az óvoda a közoktatási rendszer legjobban működő egysége. Pedig sokat tesznek ennek lerombolásáért.

Rengeteg jelenlegi problémát felsoroltak az előttem felszólalók:a szakember hiányt, a nem reális fizetést, a rengeteg adminisztratív plussz munkát (éjszakait,hétvégeit!!), a rendezvényekkel kapcsolatos sajátságos problémákat (pl:a saját kapcsolati tőkénk többszöri alkalmazását, stb.), de egyről nem látok bejegyzést. Még pedig arról az évtizedek óta megoldatlan problémáról, hogy itt súlyosan, közvetlenül kivagyunk téve a betegségeknek. Mostmár ugye egyre komolyabb betegségeknek. Ezt ez a rendszer semmilyen módon nem teszi rendbe, nem "orvosolja " anyagilag. Manapság egyre súlyosabb betegségek jelentkeznek, és fognak is.Mi is hús-vér emberek vagyunk, egy életünk van.
Arról nem beszélve, hogy súlyos 10-20 000ft-okat hagyunk a patikákban (teszt, váladékoldó,láz-fájdalomcsillapító, stb.De pl:egy kötőhártya gyulladás kezelése sem olcsó, stb.)Erre sincs kidolgozva évtizedek óta egy utalvány rendszer vagy valami.Megéri ez Önök szerint? Ha még ezt is levonjuk a fizetésből?! Megéri?!
És még táppénzre sem tudunk elmenni az emberhiány miatt!! Betegen is dolgozunk!
Értik már miért mondja maga az óvodapedagógus szülő is azt a gyermekének, hogy "lányom ne válaszd.. "

A rengeteg adminisztráció, hatalmas felelősség, teljesen feltöltött csoportok ellehetetlenítik a szakmát. A bér messzemenően alacsony, másodállást kell vállalni, hogy a kiadásokat ki lehessen fizetni.

Kevés szakképzett óvodapedagógus, több nyugdíjaskorú, kevés pályakezdő.
A dolgozók túlterheltek, rengeteg az admonisztráció. Olyan alacsonyak a bérek, hogy a fiatalokat nem vonzza, az időseket elůzi. A pályánlevő pedagógusok létszáma is naponta csökken.

Megélhetési problémák!!!!! Ingyenes helyettesítés! Online munkához nem kaptunk semmilyen támogatást. Még mindig egyre növekvő terhek(magas óraszám, túl sok program, adminisztrációs terhek).A társadalom, szülők megbecsülésének hiánya. Semmilyen rekreációs lehetőség, előszezonban, utószezonban nem mehetünk nyaralni, nincs SZÉP-kártya, nincs ruhapénz, étkezési utalvány, könyvpénz stb. Egyre romló munkakörülmények (nem kapunk legszükségesebb irodaszereket sem, nincs biztosítva az ebédszünet, szegényes mosdó, járvány idején kimondottan veszélyes a munkakörünk.)

Általánosságban, és nem csak a mi intézményünkben a következő gondokat érzékelem: A tanórák és azok előkészítése mellett még rengeteg járulékos feladat kapcsolódik a szakmai munkához+ az adminisztráció és a véget nem érő és gyakran semmi pluszt nem adó kötelező továbbképzések, pedagógus minősítésből adódó plussz feladatok. Nagyok az osztálylétszámok, a tanulási, magatartási zavarral vagy egyéb nehézséggel küzdő gyerekek aránya egyre növekszik, a sikeres integrálásukhoz szükséges feltételek ugyanakkor nincsenek meg. Túl magasak a kötelező óraszámok mind a pedagógusok, mind a gyerekek számára.Túl nagy hangsúly helyeződik az intellektuális és lexikális tudásra, kevés teret kap az érzelmi nevelés, a gyakorlati tevékenység és a mozgás, a kis gyerekek számára elengedhetetlenül szükséges játék, szabad játék.Hatalmas mennyiségű a tananyag, nincs elegendő idő az alapok készség szintű begyakorlására. A túlterheltség miatt a pedagógusok nem tudják megvalósítani kreatív ötleteiket, nem tudnak teamben dolgozni,és ez is növeli a kiégés veszélyét.

Feleslegesen sok adminisztrációs munka, egy dolgot 23helyre kell rögzíteni, leadni.
Túlterhelt kollégák a hatalmas pedagógus hiány miatt. A pedagógusok szakmai el nem ismerése. Gondolok itt, lassan gyermek megőrző lesz jónéhány intézmény. Kollégák közti bér feszültség, ami köszönhető a rossz előmeneteli rendszernek... És még lehetne sorolni hosszan.
Szülő, óvodavezető

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, nagyon kevés a szakember. Egyéni fejlesztésre a nagy gyermeklétszám miatt kevés lehetőség van. Rengeteg a túlmunka ( ingyen), a felesleges adminisztráció. Erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya.

Riasztó állapotok uralkodnak az ágazatban. Mindent elborírt a rengeteg adminisztráció, amit az íróasztalnak gyártunk. A gyerekekre alig jut idő. A terhek egyre növekednek, tapintható a feszültség. 2 ember munkáját végzem 5.éve, semmi megbecsülésért. Kilátás sincs arra, hogy emberibbé váljon a helyzet. Elhagyom a pályát.

Túl sok adminisztráció, pályázat, folyamatos bizonyítás, hogy jól csináljuk a munkánkat. Plusz órákat töltünk bent, hogy mindent megadhassunk a gyermekeknek. Túlórát nem fizetik, 2014-s bértáblához igazítva kapjuk a bérünket. Pedagógus I. fokozatba léptem lassan egy éve, nem kevés munka volt, míg elértem, és a Gyakornok 100 Ft-tal kevesebbet keres mint én. Egyáltalán nem vagyunk megbecsülve, korosztályomból lassan senki nem lesz a pályán és ez az elszomorító.

Országszerte nagy a pedagógushiány, hiszen nem becsülik meg a pedagógusokat, óvodapedagógusokat sem. Kevés a fizetés, minimálbér alatt keresünk. Rengeteg az adminisztráció, így kevesebb idő jut a gyermekek fejlesztésére. Ráadásként sok az SNI-s és BTMN-es gyermekek száma, akikkel sokkal többet kell foglalkozni. Jobbik esetbe van fejlesztó vagy gyógypedagógus, aki fejleszti a gyerekeket, rosszabbik esetbe az óvodapedagógusnak kell ezt is megoldani, egyénileg fejlesztenie. Véleményem szerint több ingyenes továbbképzésre lenne szükség, hogy a pedagógusok felkészültebbek lehessenek szakmailag. Amennyiben nem változtatnak az oktatásban, még rosszabb lesz a helyzet !

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!