Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Kevés tanár. 100 évvel ezelőtti szemléletű tankönyvek, megspékelve tényként tálalt vitatható elméletekkel, hazugságokkal. Anyag és eszköz hiányok, elképesztő átfutási idejű javítások.

A gyerekeim egy népszerű kéttannyelvű általános iskolába járnak az egyik legjobb kerületben. Mégis az iskola lassan a fejükre dől, a padok ócskák,az épület beázik. Az iskola alapítványa próbálja foltozni a lyukakat, de azt ugye a szülők fizetik, holott nem ők a fenntartók.
Évről évre kevesebb a tanár. A 4-es gyerekem az 5. osztályfőnökét fogyasztja. A 6-os a 2. matek tanárát és a 4. magyart csak a felsős évei alatt. De örülünk, mert legalább van. A nyelvtanárok annyira kevesen vannak,hogy mindenki a maximum túlórában dolgozik,mégsem tudják megoldani minden osztályban a csoportbontást. Alsóban 5 nyugdíjas napközizik. Ha csak egy valakinek is elege lesz összeomlik az alsó tagozat. Hangsúlyozom jó környék, jó iskola,támogató családok.

Az iskola főépülete 4 éve vasgerendákkal van megerősítve, mert enélkül összedőlne, anno leszakadt a plafon egy eleme. Teljes évfolyam járt abban az évben a közeli egyetemre (mondjuk a kölykök, és az egyetemisták is imádták ezt a helyzetet). Most sem azt újítják fel, pedig körzetes sportsuli, viszont egy sokkal jobban állapotú gimit igen. A kölyök úgy ment felvételizni, hogy az épületet csekkolta:ez nem fog leszakadni? Akkor jó lesz.
7.-ben annyira nem volt matektanár, hogy egy ukrán nemzetiségűt vettek fel. Nem is érdekelt volna, de ukrán metodika szerint oktatta az ukrán 7.-es anyagot, néha cirill betűre váltva táblára íráskor, a gyerekek nem értették, mit mond. Egész évben semmit nem haladtak az anyaggal. 8.-ban a város egy másik iskolájából járt át matektanár, az első 2 hónapban loholták át a 7.-es a tananyagot, hogy felvételinél ne legyenek hátrányban.
8 év szomatopedagógusi fejlesztésből összesen 2,5 évet sikerült megoldani az igazgatónőnek, minden jószándék ellenére, mert égen-földön nem volt szakember.
Ha valaki azt mondja, nincs baj, az vak! Az utolsó mohikánoknak számító tanárok miatt működik még az oktatás.

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

Fizikailag is összeomló iskolák. Használhatatlan tankönyvek, értelmetlen tananyag. Túlterhelt gyerekek. Egyes szakokból általános tanárhiány. A fiatal pedagógusok kiégnek, a legjobbak elmenekülnek a pályáról.

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

Mi jellemzi a mai magyar iskolákat? Ütött-kopott egészségtelen bútorok, pénztelenség, lebutított tankönyvek, átgondolatlan, felesleges tananyag. Ami nem a jövő felé mutat, hanem visszalép. A gyerekek óraszáma nem igazán csökkent. Felesleges új tantárgyak. Az oktatási intézmények, pedagógusok állandó fenyegetettsége, ellenőrzése, felesleges papírmunka, amit később senki sem néz meg. A kormány lekezelő, lenéző magatartása, a pedagógusok erkölcsi elmerését nagymértékben rombolja.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

A város egykor volt legszínvonalasabb intézménye mára siralmas állapotban van minden szempontból: több négyzetméteren felvált, hiányzó linóleum, szétesett székek, asztalok, szekrények, melyek nem csak a szemünket bántják, hanem baleset veszélyesek is. Két érintett gyermek szülőjeként igyekszünk,igyekeztünk tettlegesen és anyagilag segíteni ahol csak tudtunk, de mindannyiunk egyre nehezedő gazdasági helyzete miatt ez már tarthatatlan. A legutóbbi kérés már egy több százezres projektor megvásárlása volt, mert nem tudják önerőből megvásárolni.De ennél kisebb dolgok sem biztosítottak a gyermekeink oktatásához. A jó szakemberek vagy elmennek,vagy belefásulnak ebbe a helyzetbe.

Túlterhelt pedagógusok, diákok...rosszul összerakott tantervek, alig használható könyvek..semmire sincs megfelelő minőségi idő...aki lemarad kimarad...elavult, regimódi felszerelések, márha épp van és működik...elhanyagolt, régimódi épületek...egyre romló iskolai étkeztetés

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Évről évre romlik a helyzet itt is, az állami
általános iskolákban,gyermekemet tanító tanárok,
csak idén, eddig hárman mondtak fel,nevetséges bérezés,
túlterhelés,és az miatt,hogy saját igazgatójuk
Nem áll ki mellettük,nem figyel az egyre méltatlanabb
körülményekre.A felújítások,korszerűsítések elmaradásáról
(Az egyik vallásos iskola a kivétel,ők kapnak támogatást városunkban rendesen)már nem is beszélve. Elavult tanterv,kiégett tanárok,fusztràlt gyerekek,összefoglalva ez a lényeg.

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

A pedagógus pálya nem vonzó a fiatalok számára. Nincs megbecsülve, sem szakmai, sem anyagi szempontból.
A gyerekek túlterheltek, indokolatlanul sok tanórájuk van, napi max. 5 tanóra felsőben is elég lenne. Rengeteg, felesleges lexikális tudást kell bemagolniuk.
Sokkal inkább gyakorlatiasabb, életre nevelésre, problémamegoldásra kellene tanítani őket.
Az iskolák épületei elavultak, régiek, nincsenek felújítva.
Pedagógusoknak, szülőknek végre össze kell fognunk és változtatni ezeken!

Évek óta tanítunk kaki- és pisiszagban, ami akkor is megáll a folyosón, ha a vécéajtók be vannak csukva. A tanteremben is érezni. Tankeres iskola, tiszta Balkán. A fénymásolóba én veszem a papírt, a saját telefonomról intézek mindent, a versenyfelkészítést, versenykíséretet és MINDEN programot a saját szabadidőmben szervezek és ingyen kísérem a diákjaim.Az új NAT teljesen falhoz szorít minket, igazság szerint a tananyagot kellene diktálnom heti több órában, amire nem vagyok hajlandó, mert így szóba se tudnék állni a diákjaimmal. A tanker által kért adminisztrációhoz lassan felvehetnék egy titkárnőt. :-)

Fásult, fáradt, motiválatlan, túlterhelt diákok és pedagógusok.
Elavult és sokszor használhatatlan eszközök, berendezések.
Felújításra szoruló épületek, omladozó vakolat, régi tető
és nyílászárók, koszos falak, ócska, elhasznált bútorok, padok és táblák...
Magas osztálylétszámok, túl sok tananyag és nevetséges bérekért túlhajszolt pedagógusok.
Egyre több betegséggel és pszichés problémával is küszködő diák és tanár.
Ez lenne a 21. század?

Gyógypedagógusként egy szakszolgálatnál dolgozom, kollektíva szuper minden szempontból, de eszközünk alig annak a nagyrészt elavult, törött, otthonról hordjuk be a játékokat, szakmai anyagokat, a torna szoba elkeserítő állapotban, pár évente őszre télre nincs fűtés, mert elromlik sok idő mire megjavítják, egész évben nyitva vagyunk, szünet alatt is összeegyeztethető vesszük ki a szabinkat. Nyáron alig volt 40 fok, továbbképzés csak önköltségeden és nagyon hosszú gyerek lista. A fizetésről nem is beszélve, amiből még sok esetben bentre is vásárolunk, a boltban meg ott hagyom a negyedét. 1 diploma(kétszakos) elszámolt 11 év-amúgy több csak nem számították be és egy szakvizsgára - ezzel itt tartok. ?

A gyermekem középiskolás. Nincs szaktanár, a pedagógus állások üresek, lasszóval se találnak az üres állásra embert! Kevés a bér, nincs béremelés, nincs cafaéria,a pedagógusok megterheltek stb. sorolhatnám. A kollégiumban az ellátás, a környezet a berendezés borzalmas, öten 20 négyzetméteren, nincs tanuló szoba, nem lehet félrevonulni.
Pfuj, elég volt a tarthatatlan állapotokból!!!!

Tanár társaim nagy része anyagi problémákkal küzd. Az iskolai oktatás színvonala folyamatosan csökken. A gimnazista gyerekeimnek 35-37 órája van egy héten. Mindkét fél számára tarthatatlan állapotok uralkodnak. Az iskolában rendszeresen koszosak a mosdók, nincs wcpapír, szappan törülköző. Ha vírushelyzet idején nem sikerül az alapvető higiéniát tartani, akkor mire számítsunk?

Az iskola és benne a pedagógus addig szipolyozható, amíg azt az iskolahasználók elnézik. Amikor már kellő számban kérik számon a fenntartókon, hogy miért nem kellően felkészült (lelkileg és/vagy szakmailag) a tanára, miért vannak nagy számban (talán szakszerűen) helyettesített órák és miért nincs kellő számú szakkör vagy felzárkóztató foglalkozás, akkor talán érdemben lehet beszélni a megalázó fizetésekről, a technikailag lepusztult épületekről és számos más kérdésről.
Amíg a szülők jelentős része elfogadja, saját erejéből kipótolja a hiányokat, illetve nem a tudást, hanem a jó osztályzatot kéri számon a pedagóguson, addig csak apró eredmények várhatók.
Az iskola egy intézmény, ami számos speciális feladatot lát el úgy, hogy a pedagógust tekintik benne mindentudónak, de mitől lenne az, hiszen
— fizetéséből épphogy megél;
— munkaeszközeit leginkább maga kell előteremtse;
— továbbképzésekre ritkán jut el, amikor igen, akkor véletlenszerű az elégedettsége;
— munkáját központilag próbálják irányítani a differenciálás gondolata nélkül;
— munkáját ezer módon kell adminisztrálja.
Milyen jó lenne, ha
— szakképzett segítői lennének (fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb.);
— kellő időt szánhatna a diákokkal való foglalkozásra (tehetségesekre és elmaradókra is);
— kellő időt szánhatna a saját regenerálódására (szellemileg és fizikailag is).

Alsós tanítóként:
Az államosítással lett a legrosszabb minden. Megnőtt az adminisztráció, a papírmunka. Ovi nagycsoportban nem kötelező az isk.felkészítő foglalkozás, ez nagyon meglátszik a gyerekeken. Az, hogy most már 6 évesen kell iskolába jöbbiük, --holott cikkek, kutatások sorozata szól arról, hogy a mai gyerekek, 6 évesek mennyire másabbak, mint régen, nem fejlettek szociálisan, de értelmileg sem, pszichésen nagyon terheltek, stb..--- szóval ez is nagyon neheziti a helyzetet, a tanítást.
Aztán van egy nagyon rosszul értelmezett integráció. Mindenféle problémást bedobnak egy osztályba, aztán a tanító oldja meg, ahogy tudja. Az integrációhoz sok segítség kell, kislétszámú osztályok, eszközök, fejlesztőszobák, asszisztencia, és pénz, pénz, pénz..., így akár működhetne is. De már szinte alig látok olyan osztályt, ahol nincs egy-két, vagy több olyan gyermek, akik tönkreteszik egy egész osztály munkáját. És nem a csendes SNI-sekre gondolok, hanem a dührohamosokra, a neveletlenekre, a pszichés betegekre, olyan magatartás zavarosakra, akikre nemigen lehet hatni.
Pénz semmire nincs, a digitális tábláinkból már pl. csak 2 működik.
Jó, én egy régebbi épületben lévő iskolában tanítok, de ami kosz, omlás, amortizáció ott van, egy hajléktalanszálló is különb, néha ezt gondolom. A termekben több évtizedes, kopott, szedett-vedett szekrények, lógó ablakok, kilincsek..., ja, a mosdókról ne is beszéljünk.., kosz, bűz. A takarítás nálunk ki van szervezve, ami azt jelenti, hogy du 4-re jön pár takarító, (kb. havonta más-más) és 2 naponta felmosnak nagyjából. A padokat sajnos le se mossák.. Ebben a pandémiás helyzetben minden szünetben le kéne törölni a kilincseket, átmosni a vizesblokkokat. (de ugye napközben nincs is takarító, minden hányást, kakaókiömlést, wc mellé kakilást a tanítónénik takarítanak fel...) Mivel nem az iskola alkalmazottai a takarítók, a kutya se szólhat rájuk, hogy végezzenek alaposabb munkát. Húú, estig tudnám folytatni., semmi megbecsülésünk nincs..

Tanárhiány elképesztő. Pedagógusok méltatlan körülmények között, egérlyuknyi szobákban, vagy zsúfolt tanári szobákban. Fizetésről nem is beszélve.
Altalános iskola alsó tagozatában nincs lehetőség hogy minden gyerek elsajátítsa az alapokat, osztás-szorzás, értő olvasás, szövegértelmezés. Az online oktatás ezt tovább rontotta. Felső tagozat: tananyag mennyisége sok, értelmetlen, nem értelmezhető a gyerekek számára, a kötelező olvasmányok elavultak (szinte csak halott írók-költők), művészeti nevelésre drámapedagógiara nulla esély időhiány miatt. A gyerekeknek nincs idejük mozogni az órák között, a közétkeztetés botrányosan rossz és 2 perc alatt kéne megenni. Nyelvoktatás olyan elavult, hogy semmit nem ér, több év nyelvtanulás után sem tudnak a gyerekek megszólalni, miközben sokan már felirat nélkül is értik az angol nyelvű filmeket. Az egész egy katasztrófa, csak arra várok, hogy mikor tudom elvinni a gyereket egy nem államiba...

Az döntéshozók hozzá nem értése és/vagy bűnös hanyagsága miatt a gyermekeink számára mára kifejezetten egészségtelen hely lett a magyar iskola!
A túlméretezett tananyag és helytelen pedagógiai módszerek matt gyermekeink rendkívül túlterheltek, fáradtak, folyamatosan szoronganak és különféle instant stressz-oldók után kutatnak - és persze találnak is, egyre többen menekülnek káros függőségekbe! Elvesszük tőlük a gyerekkorukat!
A készség-tárgyak közül különösen a testnevelés kezelése nagyon elkeserítő. Jó volna, ha a jövő generációit végre az egészséges életmód követésére, a rendszeres testmozgás szeretetére nevelnénk, de még mindig követelünk, teljesen feleslegesen osztályozunk, sok gyereket megalázunk és akár életre szóló ellenszenvet generálunk!
A bevezetett „egészséges, reformétkeztetés” annyit jelent, hogy csapnivaló, kifejezetten rossz minőségű alapanyagokból készült ízetlen, ehetetlen ételt kínálnak a gyermekeinknek, amit a pedagógusaink is elutasítanak. Nálunk nincs büfé, de még egy nyamvadt mikrosütő sem! Következmény: a gyermekeim nem jutnak a fejlődő szervezet számára nélkülözhetetlen tartalmas, egészséges, meleg ételhez, és gyakorlatilag éheznek az általános iskolában!
Az épületek műszaki színvonala sok évtizeddel ezelőtti szinten rekedt, még az osztálytermek árnyékolását sem sikerül megoldani, így napos, meleg időben a túlmelegedett tantermekben sokszor kifejezetten egészségtelenek,oktatásra tanulásra alkalmatlanok a körülmények!
Sajnos sorolhatnám napestig.

Borzasztó alacsony fizetések, nyugdíjból visszahívott tanárok, hiányzó szakos oktatók.
Az iskola teljesen lelakott, szakadozott linóleummal, az udvaron nulla játék, sehol egy okos tábla, vagy tablet.
Katasztrofális.

Másodállás, harmadállás, alkalmi munkák, tanfolyamok, magántanítványok, értelmetlen portfóliókészítés, ostoba NAT, kormányzati cinizmus vagy uszítás a pedagógusok ellen, tanári és iskolai autonómia hiánya, sztrájk akadályozása, takarítatlan termek, megszorító tankerület stb. Elegem van!

A tanárok alulfizetettek és túlterheltek. Még a legelhivatottabb, legtehetségesebb tanítók se tudják úgy végezni a munkájukat, ahogy arra a gyerekeknek szüksége lenne. A tantermek fala omladozik, nincs pénz krétára... mintha háborús helyzet lenne Magyarországon! A törvényhozók igyekeznek úgy alakítani a rendszert, hogy olyan gyerekek nevelődjenek, akik nem képesek önállóan gondolkodni, véleményt formálni. Fölösleges tárgyi tudás sulykolásával, a pedagógusok adminisztratív és helyettesítési feladatainak megnövelésével lehetetlenítik el a minőségi oktató-nevelő munkát, a gyerekek felkészítését a való világra. Ne robotokat neveljünk! Együttérző, együttműködő, vállalkozó kedvű, proglémamegoldó, kunfliktuskezelő, kiegyensúlyozott, BOLDOG emberkéket!

Sajnálattal tapasztalom a tanárhiányt. Pl. a 8-as gyermekemet nincs aki fizikára tanítsa, bár októbertől egy nyugdíjas tanárt tudnak majd alkalmazni az iskolánkban. Nem hiszem, hogy ez volna a megoldás, de nincsenek tanárok szóval ez van! Az, hogy nincsenek tanárok viszont nem csoda! Mindenki elvárja tőlük, hogy tanítsák, neveljék a gyerekeket, ugyanakkor nincs eszköz a kezükben, nincsenek lehetőségeik a tananyag helyes kijelölésére és nem adottak a feltételek a minőségi oktatáshoz. (Egy blőd példa: tudok olyan gimnáziumról a térségben ahol 2-3 hétig nincs oktatás a tanév elején mert most újítják fel a mosdókat. Jelenleg 2 db mosdó üzemel az iskolában amire nyilvánvaló nem lehet becsődíteni több száz diákot és a tanári kart. Hát kérdem én mire való a nyári szünet hosszú 2 és fél hónapja? De a fiaim iskolájában is tudok hasonlót. Ott a konténer termeket nem tudták a nyári szünet alatt összeállítani.) A számtalan probléma megoldása mellett a tanárok fizetése gyalázatosan alacsony, nem lehet belőle megélni. Régen tanárnak lenni dicsőség volt, elismert szakma a nép szemében. Tisztelet övezte őket hiszen ők nevelték a jövő nemzedékét. Most bábok egy hozzá nem értő szervezet kezében. Érdekes, hogy nincs szavuk az oktatás kialakításában, az irányában, a módszerében. Mindent kitalálnak helyettük olyanok akik nem is pedagógusok. Hát nem a szakemberre kellene bízni a szakmát? A színvonal az iskolákban már már mérhetetlenül alacsony és egyre csak csökken! A cél a jelek szerint, hogy egy gondolkodni képtelen nemzedéket neveljenek ki. Sajnos ez a törekvés jó úton halad. Én személy szerint sajnálom a mai gyerekeket és a jövőjüket nagyon sötétnek látom és ha az oktatás illetve a tanárok iránti hozzáállás nem változik, igen komoly problémákkal fognak/fogunk küzdeni a közeljövőben.

Ez egy jó kerület, mégis érzékelhető a tanárhiány. A mi esetünkben az alsó tagozat 4 éve alatt a gyerekek 3-3 különböző tanítóval és napközis tanítóval voltak. A cserék mögött volt pályaelhagyás, alapítványi iskolába távozás és nyugdíjazás is. A két leghosszabban tanító tanár egyike sem volt gyakorlott a korosztállyal (pályakezdő, felső tagozaton tanító). Ebben a korban fontos lett volna a világos útmutató, annak megtanulása, hogy hogyan kell tanulni. Az angol tanárok évente cserélődnek az angol tagozaton, így csak keveset haladnak előre, mindig ismétléssel, a gyerekek szintjének felmérésével megy el az idő. A matematika tagozaton 1 évig nem volt állandó angoltanár. Az iskolában maradt tanárok maximálisan leterheltek, a feladataik kiosztásánál nem a képességük az ellátásra, hanem a kényszer a mérvadó. Az iskola épületére ráférne a felújítás és korszerűsítés, bár kívülről voltak csinosítások.

28 éve tanítok, de ennyire rossz még sosem volt a helyzet. 28 fős osztályomba 6 papíros és 2 bukott gyermek jár. ADHD-s, simán hiperaktív, tanulási és magatartászavaros gyerekek tömkelege. A gyógypedagógusok biztosan megértik a helyzet súlyosságát. Tartok tőle, hogy a szülők többsége nem tudja, ez milyen drámai állapotokat jelent. Az osztálytermünk pici, levegőtlen, 8 éve nem volt kifestve, 600 gyerekre jut 1 tornaterem...soroljam még? Hova tűntek a kislétszámú osztályok és miért engedi a Pedagógiai Szakszolgálat, hogy kétszemélyes interakció során is kezelhetetlen gyermek tönkretegye másik 27 társa jövőjét??? Jahh...és a pedagógust is...Menekül a pályáról minden épeszű ember. A legnagyobb áldozatok pedig a gyerekek.

Nincs elég pedagógus, a betöltetlen álláshelyeket folyamatos helyettesítéssel oldják meg, ami az esetek többségében nem szakszerű. Nyugdíjas kollégákat hívnak vissza, akiknek se mentális, se fizikális állapotuk nem érdemli ezt meg - nemhiába nyugdíjasok.
Míg a közeli egyházi fenntartású intézményben mentálhigiénés és pszichológia szakemberek is segítik a tanulók és a pedagógusok munkáját, addig ezt itt egy kolléga látja el, pedig jóval nagyobb az intézmény, így leterheltebb a pszichológus.
A logopédus is csak sakkozik az időpontokkal és egyszerre kénytelen több gyermekkel foglalkozni.
Az szükséges eszközöket csak hónapokkal később kapja kézhez az iskola, pedig egy műszaki hiba kiszámíthatatlan, viszont a csere igencsak fontos. Pl. tanári laptop, tantermi hangfal vagy projektor.
Az épület erősen renoválásra, korszerűsítésre szorul.

Az iskolaépületek korszerűtlenek és veszélyesek. A tanári fizetés alacsony, a továbbképzést előírják, de feltételei nem biztosítottak. A kerettanterv tananyaga sok es korszerűtlen, nem tesz lehetővé igazi elmélyülést. A tanári többletmunkát, túlórát sem pénzbeni, sem egyéb juttatásokkal nem fedezik. A beérkező gyerekek jelentős része neveletlen, készség- és képességbeli hiányokkal kezdi az első osztályt. A szülő helyett a digitális eszközök rajzolt figurái a beszédtanulásuk mintája, rengeteg a beszédhibás gyerek. A digitalozált világ a mozgásfejlődéste is rosszul hat, a szülők "kitenyésztik " az SNI-s generációt. Az olló már kosiskolás korban hatalmasra nyílik. A szülők a tanároktól várják a csodát, de nem fogadják el, hogy csemetéjük nem tökéletes, igy a legtöbb iskolai munkáját elvégzik helyette, ezzel tovább mélyítve a problémát.

A pedagógus hiány közvetetten érint, hiszen mindkét tanítónkat többször kihívják helyettesíteni. Az iskola infrastruktúrája elavult, kevés a nyomtató, a tanítok a saját eszközeiket használják munkavégzésre. Két elromlott WC javítása hónapok óta húzódik, igy 4 osztálynyi kislány a maradék két WC-t tudja csak használni. A gyerekek saját maguknak visznek ugrókötelet, labdát a testnevelés órákra. Az idén végre elkezdődött úszást leállítottak az iskolában, állítólag a tankerület nem között szerződést az önkormányzattal. Az sni gyermekek ellátása hiányos, egy-egy szakértői vizsgálatra alaphangon 5 hónapot kell várni. A pedagógia szakszolgálatoknál méltatlan körülmények között dolgoznak a szakemberek. (Rohadó padló, koszos fal, nem biztonságos váróhely.) az iskolákban kevés a szakember (pszichológus, ped.asszisztens, iskola orvos/nővér). Ha valaki fejleszteni akarja a gyereket, magánban kell elintézni, brutális pénzt fizetve.

Túl sok anyag, felesleges lexikális tudás, logikátlan oktatási rendszer, túl sok felesleges tanóra (minek egy gimiben már etika, meg matek-fizika-infó fakton művtöri?), napi 8-9 tanóra, felesleges 0. órák, rossz tankönyvek, borzasztóan megnehezített érettségik, időhiány, nem megfelelő oktatási körülmények (pld kiesik az osztályterem ablaka, amiért nem lehet kinyitni sem, télen meg nincs fűtés a gimiben, mai napig előfordulnak nem a teljesítmény, hanem a szülői háttér szerinti osztályozás bizonyos tanárok részéről,stb.

Betegség esetén nincs helyettesítő tanár, vagy összevont csoportok vannak, vagy nem tartják meg az órát. Legutóbbi esetben 6 hétig nem volt napközi mert nem tudták megoldani. Súlyos gond az épületek romló állapota is mivel szintén nem tudnak órát tartani ha nincs fűtés vagy épp csőtörés van. Ezek a jelenségek az óvodában is tapasztalhatóak pl a csoportpénzből dobtuk össze mi szülők a vízcsap árát amit az egyik szülő megjavított hogy ne ömöljön a víz, mert csak 1 hónap múlva javították volna meg! A karbantartás is a fenntartó dolga lenne! ( és még sorolhatnám...)

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!