Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A tananyag és a technikai feltételek messze elmaradnak a korszerű oktatástól. A rendszer nem képes támogatni sem a kiemelkedően tehetséges, sem a nehézséggel küzdő gyerekeket. Elkeserítően gyenge lett a gyermekvédelmi ellátórendszer. Alulfizetett, túlterhelt, kiégett pedagógusok és szociális szakemberek küzdenek széllel szemben a gyerekekért. Egyre kevesebben.

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

Sajnos nagyon sok mindenben korlátozzák a pedagógusokat, uszítanak ellenük, ellehetetlenítik, fenyegetik őket. Úgy gondolom a bérezés kérdése mellett nagyon fontos szót ejteni a tananyag mennyiségéről (és minőségéről), a megfelelő munkakörülmények hiányáról, az elavult, hiányos eszközökről melyekkel lehetne az oktatás színvonalát növelni. Csak remélni tudom, mire a saját gyermekem lesz, addigra észbekapnak a döntéshozók, mert előre félek a gondolattól, hogy a jelenlegi köznevelési rendszer lássa el a gyermekem oktatását.

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

Szülőként és pedagógusként is látom a leterheltségét, sokszor a kiégést. Nincs sehonnan, semmilyen irányból megbecsülés, nincs eszköz, amivel nevelhetünk, de az oktatáshoz sem megfelelő. A tankönyvek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a felszereltség egy osztályteremben nem megfelelő, igen sok intézményben az oktató/pedagógus vigyen saját digitális eszközt, ha azzal akar dolgozni (mert nem kap minden iskolatílusban dolgozó). Gyakorlatokhoz nincs megfelelő háttér biztosítva (eszközök, anyagok). X oldalt lehet egy hónapban másolni. Lehetne végtelenségig sorolni... Papíron lehet, sőt biztos, hogy minden sokkal szebb, de a valóság mást mutat. Viszont amikor ellenőriznek, akkor a negatív dolgokat el kell ám fedni... A megélhetéshez plusz óraadói állásokat vállal rengeteg kolléga nevetségesen alacsony óradijakert, sokszor nem helyben.

Az elmúlt években olyan nagy leterheltséget jelentett a pedagógushiány, hogy a minőségi oktatás rovására megy. Bármennyire is szeretnénk felkészülten, kipihenten, boldogan bemenni minden reggel, a folyamatos problémák, nehézségek megnehezítik a mindennapokat. Próbálnál modern, interaktív órával készülni, hogy a gyerekek is élményként éljék meg a tanulást, de az informatikai eszközök elhasználódtak, hiányoznak, borzalmasak. Ha bármilyen szemléltető eszközre van szükséged szerezd be magadnak, oldd meg. A magas óraszámok mellett rengeteg az adminisztratív feladat, elképesztő az oktatási anyag mennyisége. Az egész év egy nagy rohanás a gyereknek, pedagógusnak, nehéz élményt adni, picit egymásra figyelni közben. Pedig a gyerekekre sokkal több figyelem kellene.

Semmi jót nem tudok mondani. Eszközhiány, túlterhelt tanárok, folyamatos helyettesítések, nevetséges órabérek. A gyermekvédelmi rendszer mindenki érdekeit nézi, csak éppen a gyermekét nem. Mindennapos problémák: nincsenek interaktív táblák, elavult informatikai eszközpark, melynek javíttatását sem lehet megoldani. Átgondolatlan utasítások tömkelege. Karbantartási feladatok egyáltalán nem megoldottak sem anyagi téren, sem kivitelezői téren. "Oldd meg, ahogy tudod! " "Kérj segítséget a szülőktől! " De meddig?

Forrás hiány, a nat ami felesleges , értelmetlen módon van megalkotva , a készségfejlesztés helyet a lexikális tudást tolja ész nélkül. Az alulfizetett pálya miatt , a valóban gyerekszerető és központú tanárok egyre kevesebben vannak, helyüket a túlélők veszik át akikben semmilyen elhivatottság sincs a hivatásuk iránt . Feleslegesen magas óraszám ami túlterheli a gyerekeket és a tanári kart is , oktatási anyagok kellékek hiánya , aminek a pótlása vagy a tanárra vagy a szülőkre marad , az oldjuk meg okosban módszerrel.

Egy darabig azon aggódtam, hogy mivel fogok tanítani, ha semmilyen eszközt nem kapok, de aztán rájöttem, hogy 2-3 év múlva, csak én leszek szakos tanár az intézményben..

Fáradt tanárok, elavult tananyag. A 2020-as NAT még rosszabb mint az elődje. Magas óraszámok felesleges tantárgyakból a középiskolákban.
Felszereléshiány. Mi már beosztjuk, mikor ki vesz normális és használható krétát, vagy táblafilcet.

Sajnos érezhető a pedagógusok túlterheltsége. A munkaórák száma rengeteg és ez nincs honorálva. A technológiai szükséglet nagy részét a szülők adományozzák, mert az iskolának nincs rá kerete, a bürokratikus procedúra elhúzódik az eszköz beszerzéseknél. A mindennapi feladatok ellátásához szükséges felszereléseket is nehezen kapják meg.

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

Gyógypedagógiai intézményben autokrata vezetés, kiégett, alulfizetett szakemberek. Nagy a fluktuáció, a szakemberhiány. Állandó gyógypedagógus és gyógypedagógiai asszisztens hiány van, ezért általános a túlterhelés, ami súlyos problémákat okoz a mindennapokban. Az ideálisnál magasabb osztálylétszám. Sok a pszichés zavarral küzdő ön és közveszélyes gyerek, akik nem közösségbe valók és állandó veszélyt jelentenek társaikra, tanáraikra. Nem szaktanárok tanítják a tantárgyakat. Sokszor asszisztensek tartanak órákat. Oktatási eszközök teljes hiánya tapasztalható. Az online oktatásra alkalmatlan eszközparkkal rendelkezik. A karantén idején az iskolába járó tanulóknak nem tudták biztosítani az online órákba való becsatlakozást.

Az oviban és az iskolában is emberhiánnyal küzdenek. Az oviban a csoportunkban azok, akik 4. éve járnak iskolába, már a 8. pedagógust fogyasztják. Ráadásul frekventált helyen, metróhoz közel van az óvoda, nem a közlekedés a gond. A diplomások oldaláról megértem, hogy ez a helyzet, főleg a covidos időszakban, én sem csinálnám ezt ennyiért, de a gyerekek isszák meg a levét. Megalázóan alacsony a konyhai és adminisztratív dolgozók, karbantartók bére is.
Az iskolában egy kicsit jobb a helyzet, mert összetartó a közösség, sok szülő már gyerekként is ebbe az iskolába járt, de eszközökből, forrásból és diplomás tanárokból, tanítókból itt is hiány van. Az alacsony, megalázó bérezés, a túltolt adminisztráció pedig a gyerekek oktatásának, illetve az oktatás minőségének a rovására megy. A pálya kezd elöregedni, kiüresedni, a tananyag nagy része pedig felesleges vagy az adott formában felesleges.

Sni és adhd problémákkal rendelkező gyerekek járnak abba a suliba, ahol dolgozom. Nincs pszichológus, nincs fejlesztő pedagógus, nincs elég szakmai tanár (építőipar), gyakorlaton 6-8 gyerek helyett 30-40 gyerek jut egy oktatóra, de mindegy is, mert alapanyag évek óta nincs, amin megtanulhatnák a szakmát. A covid oltás miatt több pedagógus kiesett az iskolából. Sőt, jelenleg egyetlen takarító van a hatalmas, négyszintes épületre ugyanezen okból kifolyólag.

Túlterheltség, felesleges adminisztrációk, milliónyi ki nem fizetett helyettesítés, eszköz hiány, asszisztencia teljes hiánya, pedagógiai asszisztens, pszichózis, fejlesztő pedagógus hiánya......

Pedagógushiány miatt nincs csoportbontás, sokszor 20-30 fős csoportok minden órán ( nyelvórákon is). Olyanok tanítanak érettségizős osztályokban is, akik nem érettségiztethetnek. Túl magas heti óraszámok, nincs idő a tisztességes felkészülésre. Megalázóan alacsony fizetés. Általános iskolákban és gimnáziumokban kötelező minősülés. Aki viszont szakképzésben tanít és minősülni szeretne, a fizetésénél nem veszik figyelembe. Tudok olyan kollégáról, aki szakképző intézményben tanít és kevesebbet keres, mintha gimnáziumban tanítana..
Feltételek nem adottak, nincs papír, fénymásoló, táblafilc, elegendő számítógép ( csak a legalapabbakat említve).
Diákok nagyon leterheltek,magas elvárások, sok bent töltött óra.
Társadalmi megbecsülés hiánya.

Évtizedes tapasztalat után:az utóbbi 10 év lejtmenet volt az oktatásban. (Ma már nem lennék tanár, mindenkit lebeszélek erről.) Sok a felesleges adminisztráció. Az oktatáshoz nem értő, csinovnyik szemléletű fenntartók és oktatásirányítók csak a maguk fontosságát akarják bizonyítani. Az életpályamodell és a továbbképzések jelentős része (munkaidőn kívül a család sérelmére vagy munkaidőben a kollégák sérelmére) haszontalan pénzkidobás.Igazságtalan az állami és az egyházi fenntartású intézmények finanszírozása. A pedagógusoknak alacsony a bére, mégis ők veszik (saját pénzből) a dekorációs anyagokat, gyakran fizetik a hátrányos helyzetű gyerek kirándulását, egy munkahelyi laptopért hatalmas plusz elvárásokat kell teljesítenie. Sajnálom a mai diákokat. Mi vár rájuk? Ki fogja átadni a tudást, ki fogja értékekre tanítani őket, ki egyengeti a jövőjüket?

Rettenetes sok munka, felesleges adminisztráció, alacsony bér, nulla megbecsülés, maximális elvárások: hogy teljesítsenek, és eredményeket érjenek el a diákokkal...
S legyenek egy személyben tanárok, szülők, szociális munkások, gyermekvédők, pszichológusok, fejlesztők, gyógypedagógusok... stb.
Biztosítanak megfelelő eszközöket, tartsanak érdekes, izgalmas, tartalmas órákat (eszközök és alapfelszereltség nélkül) Képezzék magukat, tartsanak lépést a fejődéssel!!! (hogy miből? Oldják meg!)

A diploma egy ideje a kezemben, hogy elhelyezkedem-e, mint pedagógus, viszont már kérdéses. A megbecsülés teljes hiányát tapasztalom (a családban nem egy dolgozó pedagógus él). Nonszensznek tartom a fizetést, hiszen a munkaidő végeztével nem ér véget a munka. Az adminisztráció, a másnapra való felkészülés, az eszközök elkészítése a magánélet, a család rovására megy. Arról nem is beszélve, hogy saját pénzből kell megvenni az eszközökhöz szükséges anyagokat. Egyre több a fejlesztésre szoruló gyermek a csoportokban, egyetlen pedagógusnak kell csoporton belül őket is fejleszteni + a többivel is haladni. Kötelező továbbképzések hada önerőből. "Többe kerül a leves, mint a hús "...

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Minden változtatásról egyeztetni kellett volna a pedagógusokkal. Tanulmányaink során felkèszítettek minket, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk az egyes tankönyvekből, majd amint a pályára léptünk, megkaptuk az egyentankönyvet, ami messze nem biztosítja azt a rengeteg lehetőséget, amikre minket kikèpeztek ès mèg mindig elvárás, hogy megjelentessük az órákon. Az èvek óta jól működő, digitalizált ès differenciálási lehetőséget biztosító tk. helyett, most mi kèszítünk otthon digitális anyagokat ès differenciált feladatokat. Szemléltető eszközök is alig akadnak, azokat is mi gyártjuk le a 30 fős osztályoknak.
A helyettesítèsi rendszer egy vicc. Aznap reggel vagy óra előtt 5 perccel tudom meg, hogy angolos lévén most egy német órát fogok tartani, ezt az anyagrèszt vegyük át, hajrá!
A szülők is folyamatosan ellenőrizgetik, elég kompetens vagyok-e, mivel nem bíznak a pályakezdőkben. Nem hibáztatom őket, bár több időm lenne rájuk, akkor ők is látnák.
Ha elkezdek idén portfóliót írni egy tantárgyból, jövőre a tanarhiany miatt változik a tantárgyfelosztásom ès egy másik tantárgyból kell majd portfóliót vèdenem.
Az adminisztrációs feladatokra simán fel lehetne venni plusz egy embert tanáronkènt, annyi van. De nem is a valóságot írjuk be, hanem amit mondanak. Feleannyi helyettesítès, ügyelet, mint valójában.
A gyerekek is ugyanolyan fáradtak, mint mi. De ők nem hivatástudatból járnak iskolába, mint mi, őket minden nap motiválni kell. Ez a legnehezebb. Amikor már èn magam is kiègtem ès a saját motivációmat sem találom, mit mondhatnék nekik?
Készítsük fel a gyerekeket tanulmányi versenyekre, szerepeljenek kimagaslóan. Foglalkozzunk velük tanórán kívül is ès kísèrjük el őket minden versenyre. Zárkóztassuk fel az sni, btmn, egyéb okból lemaradókat. Biztosítsuk (állítsuk össze mi magunk) a fair dolgozatokat, számonkèrèseket. Legyen műsor minden ünnepre, karácsony, anyák napja, jeles napok...stb. Ezek is a tanórák idejét rabolják általában.
Szeretem a munkám, de ennyi időm nincs.

Egyre kevesebb a jó pedagógus, a megbecsülés hiánya nem jó irányba vezet. Vonzóvá kell tenni a pályát, drasztikus béremelést kell adni nekik, hogy gyermekeinket elhivatott ÉS vidám, elégedett emberek tanítsák. A helyettesítéseket fizessék ki, csökkentsék a kötelező óraszámot, az eszközöket a fenntartó biztosítsa. Ne a tanár vegyen papírt, nyomtatópatront, kísérleti eszközt, stb.. Ja, és ne fényezésse őket senki azért, mert végre kiállnak a jövőért, a gyerekeinkért és magukért..

Túlterhelt pedagógusok, diákok...rosszul összerakott tantervek, alig használható könyvek..semmire sincs megfelelő minőségi idő...aki lemarad kimarad...elavult, regimódi felszerelések, márha épp van és működik...elhanyagolt, régimódi épületek...egyre romló iskolai étkeztetés

A gyerekek és a tanárok egyaránt túlterheltek!
A tanárok fizetése, megbecsültsége nagyon alacsony!
Eszközhiány és elavult eszközök, bútorok
(pl. iskolapadnak csúfolt szék felhajtható
könyöklővel; cipősdoboznyi szekrény a teremből
jó messzire). Pici teremben összezsúfolt,
nagy létszámú osztály,úgy gondolom, hogy ez így járvány idején külön említésre méltó.(A fent említett székekben a falak mentén, körben ülve a gyerekek vállai szinte összeérnek. 1,5 m? Hol? Hogyan?)
Túl sok, felesleges tananyag. Van olyan tanár, akinek az adott tantárgy nem a képzettségének megfelelő, de így kell tanítania...
Előfordul, hogy a helyettesítés sem megoldott, a gyerekek mennek a tanáriba szólni, hogy nincs velük tanár....
Az otthon maradt beteg (akiket sokszor rejtélyes, érthetetlen okból nem tesztelnek) gyerekek a tananyagot csak egymástól tudják megszerezni.

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Kiállok a pedagógusok törvényes szrájkjoga mellett, mert:

❌ Nem fogadom el, hogy jelentős számú pedagógusnál - több év szakmai tapasztalattal és diplomával (diplomákkal) a zsebükben - , azért van szükség szerződésmódosításra, hogy a bérük elérje a megemelt garantált bérminimumot.

❌ Nem fogadom el, hogy végzettséget és a szakmai évek számát figyelmen kívül hagyva, bérfeszültséget generálva, összemosódnak az óvodai alkalmazottak bérei.

❌ Nem fogadom el, hogy kitűnő pedagógusoknak dönteniük kell arról, hogy pályaelhagyók lesznek vagy éhen halnak!

❌ Nem fogadom el, hogy koronavírus elleni oltásra kötelezik a pedagógusokat (vagy bárkit)!

❌ Nem fogadom el, hogy egy olyan minősítési rendszerrel mérik a pedagógusok szakmaiságát, ami nem ad reális képet SENKIRŐL! Amellett, hogy óriási, felesleges teher, senki nem lesz általa jobb és/vagy elhivatottabb a szakmájában! Csak a gyerekektől veszi el az időt...

❌ Nem fogadom el, hogy integrálás címszó alatt, a sajátos nevelési igényű gyermekek legtöbbször nem megfelelő vagy semmilyen szakmai segítséget sem kapnak az óvodai ellátásban.

❌ Nem fogadom el, hogy sok esetben annak jár az egyéni bánásmód és a gyermekközpontú óvodai közeg, akinek van rá pénze.

❌ Nem fogadom el, a szakadékot az óvoda és az iskola között.

❌ Nem fogadom el, hogy az óvodák nagy részében nem megfelelőek a személyi - és tárgyi feltételek.

❌ Nem fogadom el, hogy az iskolakezdésről olyan szakemberek döntenek elsősorban, akik nem ismerik az érintett gyereket.

❌ Nem fogadom el, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke az utolsó helyen áll a jelenlegi magyarországi oktatási rendszerben.

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

Csodával határos módon a mi Tanítóink még mindig hisznek a gyermekek jó minőségű oktatásában. Szívvel lélekkel adják át a tudást nap mint nap gyermekeinknek. Ami még fontosabb, hogy mindezt mérhetetlen szeretettel teszik. Pedig volna miért panaszkodni... Például amikor önköltségen vásárolják az írólapot, a technika órára szükséges eszközöket, jutalom matricákat és sorolhatnám. A hangsúly az önköltségen van... 146000ft/hó. Számoljuk ki, hogy ez mire elég havi szinten. Ellehetetlenítik a munkavégzésüket szinte hetente megjelenő új szabályozásokkal. A kötelező tanmenet egy vicc! Persze persze... Nyáriszünetük van... Ön ki bírná a gyermeke oktatását, abból fakadó viselkedés problémáját, neveletlenségét az év 9 hónapjának minden munka napján?! Ha igen... Akkor ugye ez lenne az Ön szakmája, ezt csinálná napi szinten, mert ugye máshol így nem dolgozhatna... Milyen körülmények között és milyen szabályozásokkal végezné ezt szívesen?! És havonta mennyiért?! Ezért állok ki mellettük!

A korrekt bérezés a minimum. Emellet a gyerekek (a jövőnk) érdeke, hogy a tanár leginkább a saját dolgát végezzhesse szakszerűen, szeretettel, megújulva. Kevesebb adminisztráció, kevesebb lexikális tudás (csökkentett/más tananyag), több tudásfeldolgozás, több segítő kolléga, jobb körülmények, több és jobb eszközök, előrevivő képzési lehetőségek.
Kevesebb diák jusson egy tanárra minden életkorban, vagyis több tanárt engedjenek tanítani, ha még egyáltalán marad.....

Túlórák a dolgozni nem tudó, táppénzen lévő kollégák helyett. INGYEN. Rengeteg eszement adminisztráció, sokszor értelmetlenül. Naponta több táblázat értelmetlenül fenntartó felé. Mindenre van idő, csak a tanításra, gyerekre nincs elég. Rengeteg otthon elvégzett feladat, ami a megfelelő felkészüléshez elengedhetetlen Saját internet, saját digitális eszközök, saját magam által finanszírozott segédeszköz, szakirodalom. Nulla megbecsülés....Sem erkölcsi, sem anyagi... Értelmetlen minősítési rendszer...Szülőként, felsős gyereket nevelve, sokszor este kilencig, tízig végzi becsületesen a házi feladatokat, készül a másnapi órákra. Ez nem normális, de középiskolai felvételi előtt áll 14 évesen...

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

Megalazoan alacsony tanari fizetes, tulterheltseg, szar tankonyvek, differenciált oktatas teljes hianya. Idegen nyelvi orak korszerutlensege es meg az is keves.A foloslegesen sok lexikalis tudas sulykolasa. Penzugyi, penz kezelesi, banki, hitel informaciok teljes hianya. Korszerutlen osztaly felszerelesek.

Pedagógusként azt tapasztalom,hogy egyre nagyobb a pedagógushiány. Sokszor pedagógiai asszisztensekkel oldjak meg a kialakult helyzetet,de a legtöbb helyen a pedagógusok túlóráznak ingyen. A fizetés felháborító, plusz juttatás semmi,maximum ruhapénz,ami igazából semmire nem elég. Megbecsültség sem a szülők, sem a fenntartó oldaláról, sőt néha a vezetés részéről sem tapasztalható. Az előmeneteli rendszerről ne is beszéljünk. Portfólióírás,minősülés, tanfelügyelet, önértékelés,mindez túlórákkal,SNI,BTM gyerekek hada mellett, saját pénzből vásárolt ,vagy készített eszközökkel. Ja, és mindez család es sokszor másodállás mellett.

Fejetlenség egyik rendelet üti a másikat. Ember eszköz hiány de az ellenőrzés követelmény megbénitja az embert és mindenki mentálisan fizikailag is túlterhelt a fizetésről papírmunkáról ne is beszéljünk. A gyerek az nem számit ebben az egészben. Lassan azt érik el hogy nem lesz csak gyermek megőrzés de pedagógus az nem.

Pedagógusként azt vettem észre, hogy kezd eltűnni a pedagógusok iránti tisztelet és megbecsülés. Ha összehasonlítanánk egy 10 évvel ezelőtti gyereket és szülőt egy mostanival, akkor feltűnően nagy különbséget vennénk észre. Régen, ha valamit jeleztünk a szülőnek, azonnal elbeszélgetett a gyermekével. Ma, ha ilyen van először én vagyok kioktatva és elhordva mindennek, mert ilyet-olyat állítok a "szent és sérthetetlen " gyerekről. Azt veszem észre, hogy szinte teljesen megszűnt a szülői támogatás.
Emellett a fizetés se emberhez méltó! Az iskolában bent vagyunk reggeltől estig, folyamatosan figyelünk, koncentrálunk, tanítunk. A pedagógus lediplomázott és az életét a tanítanak szentelte, és minden hónapban a fejéhez vágják a jelenlegi fizetést. Ellenben egy érettségi nélküli szakmunkás, aki ugyan annyit dolgozok, legalább 2x többet visz haza. Ez vicc. Nem csoda, hogy pedagógus hiány van! Ki akarna/szeretne ennyi pénzért ennyit dolgozni? Egy egyedülálló ember például Pesten egy albérletet sem tud kifizetni...
Jóval több pénzt kellene az oktatásba belefektetni, hogy a pedagógus elégedett legyen. És itt nem csak a fizetésből beszélek. Csak menjenek be egy pesti iskolába. Le van lakva, nem működnek az eszközök vagy épp nincsenek eszközök... ilyen körülmények között nem egyszerű tanítani!
Ha már csak egy kis figyelmet kapna az oktatás és nyiott szemmel végignézik, hogy mi zajlik az intézményekben, akkor észre kellene venni ezeket a problémákat! De őszintén azt érzem, hogy velünk senki sem foglalkozik, észre sem veszik, hogy mit csinálunk nap, mint nap. És ez vonatkozik a gyerekekre, szülőkre és az oktatásért felelős emberekre. Ők mindig mindent sokkal jobban tudnak, mint mi, akik szinte az iskolában élnek...
Gyakran elgondolkodok, hogy váltani kéne, hisz minden képzettség nélkül, bárhol tudnék dupla ennyit keresnék!
(Az én türelmem is véges!!!)

Egy tragédia a mai magyar közoktatás!!! Gyakorlatilag ugyanúgy ki akarja véreztetni a kormány a közoktatást, mint az egészségügyet. A cél nyilván egyértelmű: a tanárokat minél inkább elnyomva, minden lehetséges eszközt és döntést kivéve a kezükből hasznavehetetlen könyvekből okítsák a gyerekeket. Minél kevesebb tudással bírnak a gyerekek, annál jobban lehet őket felülről irányítani...

A mai oktatási rendszert elavult és nem gyerekbarát. A finn oktatási rendszer bevezetése kellene. Nem ingyenes igénytelen tankönyv és lexikális tudás kell, hanem az életre nevelés, sociális mentális nevelés is fontos. Nem csak a magolást kell értékelni az csak egy része az ember agyi tevékenységének. Állami iskolák is annyi pént kapjanak, mint a vallási intézmények. Sokkal kevesebb, házi felesleges dolgozat. A német, osztrák iskolákba is tanítanak, de ott felesleges házi és dolgozat alig van a magyar rendszerhez képest. Nyáron állandó felügyelet a dolgozó szülök gyerekeinek szakkörök formájában.

A pedagógus hiány miatt tagozatosnak indult osztályok veszítik el a plusz óráikat. A kényszerű csoport összevonások miatt, nem tudunk mindenkinek gépet biztosítani informatika órán.
Ehhez képest online kívánják a kompetencia mérést elvégeztetni.
A magas óraszámok miatt a szünetek rövidek, nem elég a mosdóra menethez, és vagy a másik épületbe való átéréshez.
A gyerkek létszámához mérik a szükséges tanár létszámot, mikor 30-40% küzd valamilyen tanulási nehézséggel.

Magam is tanárként is végeztem, imádok tanítani de a mai rendszerben nem. A központilag irányított elméleti tananyag egy rémálom a pedagógusnak és a gyereknek is. Gyakorlati oktatás nincs. Sok felesleges tárgyat tanulnak a gyerekeim még akkor is ha már fakultációt választottak. A pedagógusok belefásultak ebbe a rendszerbe, eszközok nincsenek, hacsak a szülők által fenntartott alapítvány nem finanszíroz. Mi szerencsések vagyunk mert jómodú szülők gyermekei járnak az iskolába. De mi van egy kevésbé fejlett kis településen? A fiam nagyszerű pedagógus lenne, de inkább közgazdásznak állt, azt mondta ilyen társadalmi megbecsülés mellett inkább nem. Nem anyagi, társadalmi. És ez így megy még sok más fiatalnál. Maximálisan megértem őket. Itt a fejekben kell rendet tenni, nem lehet Rákosi elvtárs országát visszahozni. Tegyük színessé az oktatást, helyezzük vissza az önkormányzatok felügyelete alá, és a pedagógusoknak adjunk több szabadságot, anyagi és erkölcsi megbecsülést. Másként nem fog menni!

A BMPSZ tagintézményében dolgozom gyógypedagógusként. Saját bőrömön tapasztalom a súlyos problémákat. Gyógypedagógus, pszichológus, logopédus szakemberhiány, méltatlan körülmények, súlyos eszközhiány, hosszú várólisták, a többségi pedagógusok között még mindig nagyon sokan megbélyegzik a btmn-es és az sni-s tanulókat az integráló iskolák osztályaiban, és sokuk még csak nem is segiti őket, hiába írjuk bele a szakvéleménybe a javaslatainkat, a gyermekek jogait, lehetőségeit, kedvezményeket számukra. Ha előadást szervezünk számukra, érdektelenek, el sem jönnek (tisztelet a kivételnek), pedig kevesen vannak tisztában a munkánkkal és az ő, ezzel kapcsolatos teendőikkel.

Középiskolás a fiam. Kollégista. Rengeteg a tananyag, nincsenek megfelelő könyveik, jegyzetelnek órán így oda sem tudnak figyelni az órai anyagra. A gyakorlati órákon nem a választott szakmájuknak megfelelő munkát végeznek csak az iskola udvarát takarítják, mivel nincsenek meg a szükséges eszközök hozzá.
A kollégiumi elhelyezés siralmas. Olyanok a szobák a szoba berendezései hogy ha börtön lenne ezért kártérítés járna a raboknak.
Viszont van iskolaorvos hetente párszor és van iskola pszichológus amire nagyon nagy szükség van a sok iskolai atrocitás miatt.
A tanárok leterheltek, látjuk a hétvégén mikor megyünk a fiamért. A legtöbb tanár leadja a tananyagot oszt jónapot. Meg lehet őket is érteni, de azt már nem hogy a diákokon töltik a frusztráltságukat. Sajnos lehet sorolni az oktatási rendszerben előforduló hibákat ez megoldani nem fogja. A mindennapos testnevelést feleslegesnek tartom ezzel csak még nagyobb ellenszenvet váltanak ki a fiatalokból a mozgás iránt. Az hogy szakkörök nincsenek, nincs délutánra változatos mozgás lehetőség a focit leszámítva már meg sem említem mert nincs aki ezeket a foglalkozásokat megtartsa. A fiatalok elvesznek ebben az embertelen lelketlen rendszerben.

Pénzhiány, nemhogy oktatási eszközt nem kapunk, hiány van wc papírból,zsebkendőből,szalvétából, tisztító szerből,stb. A megbecsültség nulla, persze mindent vállalj el szimplán jó indulatból. Maximum egy vállveregetést kapsz érte. Nem mellesleg a sok plusz feladat miatt alig marad minőségi idő amit a gyermekek fejlesztésével lehet tölteni. Az egyetlen motiváció a gyerekek boldogsága.

A pedagógusok alulfizettek, túlterheltek. Az óvodai, iskolai osztalylétszamok túl magasak, sok a problémás gyerek.
Nem működik az integráció!
Magasak az óraszámok, sok a tananyag, nincs nyugalom, mert az oktatáspolitika nem teszi a dolgát, felülről vezerelt,rossz döntések garmadát hozta, túlterheltséget, motivalatlanságot, kimerülést okoz ettől mindenkinek.

Felesleges dolgokkal terhelik még, a még helytálló tagokat, mint pl.az önértékelés.
A minősítés sem jelent kiemelt bérezést. Tragedia az egész, összeomlás előtti állapotok.
Az iskolák felszereltsége mondvacsinált.
Van ugyan projektor, de a szekrényben, mert nincs pénz a felszerelésre, hiányzik a kábel hozzá, régi laptopok, rossz minőségű táblák, székek, asztalok.....
Elkeserítő állapotok.

A munka törvénykönyve ezen a pályán nem létező fogalom. A napi munkaórák száma 10-12, beleértve a hétvégét is, hiszen hétfőre már készülni kell. Egy nap táppénz 10 000 Ft mínusz annak, aki hiányzik a munkából, de 0 Ft azoknak, akik 5-6 órában helyette dolgoznak. Szabadság csak nyári szünetben van, amikor az egészségügy és a hivatalok is nyaralnak, tehát elintézni nem lehet semmit, amivel év közben spóroltunk. Nem kapunk eszközöket az oktatáshoz, mindent nekünk kell kifizetni. Íróeszközök, füzetek saját részre, továbbá dolgozatpapírok, fénymásolt feladatlapok a diák részére, sok esetben táblafilc, osztálydekoráció, csoportmunkához szükséges eszközök (olló, ragasztó, kartonpapír, filcek) minden a fizetést terheli. Cafetéria, ruhapénz, ilyen-olyan kártya nekünk nem jár. Az online oktatás alatt felmerülő telefonszámlaköltségek kifizetése még csak fel sem merült. A szülők folyamatosan uszítva vannak ellenünk, fegyelmezni tilos a csemetéket. A tankönyvek pocsékak, az OFI tankönyvben ugyanaz a tárgyi hiba évek óta nincs kijavítva. Az adminisztráció napi több óra. STB.

Alsó tagozatos gyerekeknél magas osztálylétszám, egyre több nehezen kezelhető gyerek, akire több figyelem jut, mint azokra, akik tanulnának.
Délutáni foglalkozások nem nagyon vannak.
Sok érdekes, gyakorlatias foglalkozást lehetne tartani, de a pedagógusoknak nincs már kapacitásuk ezekre, ezeket elsajátítani, alkalmazni.
Az iskola, osztályterem felszereltsége katasztrofális!
A 2. gyerek 21kg-jával 6 kilós táskát cipel, mert nem jöttek még rá arra, hogy ne külön mf, meg tk legyen egész évre minden tárgyból, hanem 2 részre osszák az anyagot, így 1 könyvbe beleférne a tk és mf mondjuk fél évig, majd csere.

Alacsony mebecsültség, túlterheltség, használhatatlan taneszközök, központosított rendszer, felesleges, óriási tananyag,

A fiatalok nem választják a pedagógus pályát, mert túl alacsony a bér a versenyszférához képest, a szakmai megbecsülés is nagyon gyenge, semmi motiváció nincs a következő nemzedék tanítói számára. Így ki fogja tanítani a gyerekeinket, unokáinkat? Ki látja majd el a fejlesztésüket, vagy csak a napközbeni felügyeletüket, amíg a szülők dolgoznak? A jelenlegi központosított, lebutított tananyaggal, kiégett, motiválatlan, fásult pedagógusokkal (akik még kitartanak) olyan önálló gondolkodásra képtelen droidokat termelnek ki az iskolák, akik robot üzemmódban bólintanak majd bármire, ami a zűrzavaros világban eléjük kerül. Tisztességes munkáért tisztességes bért kell fizetni a mostani és a leendő pedagógusoknak, több jogot számukra a normális fegyelmezéshez, és életképes emberek képzéséhez megfelelő tananyagot, tematikát, eszközöket!

Az oktatási rendszer megreformálásával a korábbi értékeket, bevált és hasznos módszereket, tananyagot törölték el. Egyre több a haszontalan tananyag,a tankönyvek írói, szerkesztői nem szakmai, inkább politikai alapon vannak kiválasztva. A gyerekek leterheltek,a pedagógusok mindent/mindenkit is helyettesítenek. Lassan már a portás is tarthat órát, mert köze van az iskolához - végzettség nem feltétel. A túlóra elszámolása, óradíja inkább nevetséges. Elvárások, követelések, elszámoltatások vannak, de a megfelelő körülmények (tárgyi,anyagi) biztosítása hiányossága a rendszernek. Ahogyan egy szülőnek is csak jogai vannak, de kötelessége nincs.

Bár én óvodapedagógus vagyok, de fontosnak tartom kiemelni az óvodai nevelést is, hiszen valahol az oktatás alapköve. A fizetésem még hagyján, bár az önkormányzati korrekcióval sem érem el a szakmunkás minimálbért, ami miatt minden nap azon vagyok kénytelen gondolkodni, minek is megyek be egyébként dolgozni, ennél azért többre tartom magam.. Pláne mikor ahhoz, hogy el tudjam látni a munkámat, nekem kell megvenni ezt-azt a tevékenységekhez.. A csoportlétszámom 20 fő feletti, amibe 4 sni is tartozik, valamint újabban megjelentek a diabétesszel élő gyermekek is. Hiába tervezem meg a napot, készülök egész hétvégén, esélyem sincs a fejlesztésre. A túlélésért küzdök, mert vagy verekedés van, vagy inzulint kell beadnom, vagy egyéb problémát kezelnem.. A nap végén semmi másra nem vágyom, csak hogy minden gyerek épségben jusson haza, ne kerüljek bajba, míg a szülők joggal érdeklődnének milyen témával foglalkoztunk aznap.. Nincs elég ember, sem elég eszköz vagy anyagi háttér.. Kiábrándító

Gyógypedagógusként egy szakszolgálatnál dolgozom, kollektíva szuper minden szempontból, de eszközünk alig annak a nagyrészt elavult, törött, otthonról hordjuk be a játékokat, szakmai anyagokat, a torna szoba elkeserítő állapotban, pár évente őszre télre nincs fűtés, mert elromlik sok idő mire megjavítják, egész évben nyitva vagyunk, szünet alatt is összeegyeztethető vesszük ki a szabinkat. Nyáron alig volt 40 fok, továbbképzés csak önköltségeden és nagyon hosszú gyerek lista. A fizetésről nem is beszélve, amiből még sok esetben bentre is vásárolunk, a boltban meg ott hagyom a negyedét. 1 diploma(kétszakos) elszámolt 11 év-amúgy több csak nem számították be és egy szakvizsgára - ezzel itt tartok. ?

A középiskolában, ahol dolgozom, 40 fős osztályokat is tanítok. A gazdasági tantárgyakból nincsen tankönyv, a tanítási óra jelentős része azzal megy el, hogy leírják a gyerekek a tanulnivalót. Nyomtatás, fénymásolás erősen korlátozott az iskolában, papír-írószert és IT eszközöket nem kapunk. Szeretném a gyerekek figyelmét, érdeklődését felkelteni, de ehhez tényleg otthonról kell bevinnem az eszközöket? Mindannyian többet érdekünk: a gyerekek, a szülők és a pedagógusok is!

Néhány évvel a nyugdíj előtt, 36 év tanítói munka után csak remélni merem, hogy lesz változás...Alacsony társadalmi megbecsülés, szégyenteljes bér, hozzáértés nélkül felülről vezérelt követelmények. Használhatatlan tankönyvek. A gyerekek (főként a felsősök és a középiskolások) kizsigerelése, tehát agyonterhelt szülők. KINEK JÓ EZ???

Eszközök hiánya a nevelésben, oktatásban; szakember, pedagógus hiány az alacsony fizetség miatt.

Nagyon sok az elvárás, a munka, a felelősség nagyon alacsony fizetésért cserébe. Az egyetlen pálya a pedagógus pálya, ahol az ott dolgozók sorra hordják be otthonról az eszközöket mert kell. A munkaidőn is túl készítjük a foglalkozás terveket, eszközöket, díszítéseket. Otthon töltjük a papírokat hiszen a csoportban erre nincsen idő. Odafigyelünk a gyerekekre, a szülőkre. És persze mindezt úgy, hogy sorra hozzák betegen a gyerekeket és mi nem tehetünk semmit. Maximum 10 értéket költünk gyógyszerekre és vitaminokra, hogy talpon maradjunk, hiszem tudjuk, hogy ha kidőlünk, akkor a kollégánk ingyen helyettesít.

Felháborító, hogy a törvényileg maximalizált óraszámot kell a jelenléti ívbe kötelezően beírni, miközben a megnövekedett adminisztráció és feladatkör miatt ma egy óvodapedagógus annak sokszor a dupláját tölti munkával. Sajnos ezen az sem segít, hogy elszámolhatunk plusz adminisztrációval heti x túlórát, ami még mindig nem fedi a valós ledolgozott óraszámot.
Sokszor a kezdő pedagógus bére a bérminimumot sem éri el.
A fenntartó csak a legszükségesebb kötelezettségének tesz eleget (számlák kifizetése), semmilyen fejlesztés nem történik, az egyéni felajánlásokat is akadályozza. Tehát sem a tárgyi sem a személyi feltételeket nem teremti meg.

Az iskola és benne a pedagógus addig szipolyozható, amíg azt az iskolahasználók elnézik. Amikor már kellő számban kérik számon a fenntartókon, hogy miért nem kellően felkészült (lelkileg és/vagy szakmailag) a tanára, miért vannak nagy számban (talán szakszerűen) helyettesített órák és miért nincs kellő számú szakkör vagy felzárkóztató foglalkozás, akkor talán érdemben lehet beszélni a megalázó fizetésekről, a technikailag lepusztult épületekről és számos más kérdésről.
Amíg a szülők jelentős része elfogadja, saját erejéből kipótolja a hiányokat, illetve nem a tudást, hanem a jó osztályzatot kéri számon a pedagóguson, addig csak apró eredmények várhatók.
Az iskola egy intézmény, ami számos speciális feladatot lát el úgy, hogy a pedagógust tekintik benne mindentudónak, de mitől lenne az, hiszen
— fizetéséből épphogy megél;
— munkaeszközeit leginkább maga kell előteremtse;
— továbbképzésekre ritkán jut el, amikor igen, akkor véletlenszerű az elégedettsége;
— munkáját központilag próbálják irányítani a differenciálás gondolata nélkül;
— munkáját ezer módon kell adminisztrálja.
Milyen jó lenne, ha
— szakképzett segítői lennének (fejlesztő pedagógus, pedagógiai asszisztens stb.);
— kellő időt szánhatna a diákokkal való foglalkozásra (tehetségesekre és elmaradókra is);
— kellő időt szánhatna a saját regenerálódására (szellemileg és fizikailag is).

Alsós tanítóként:
Az államosítással lett a legrosszabb minden. Megnőtt az adminisztráció, a papírmunka. Ovi nagycsoportban nem kötelező az isk.felkészítő foglalkozás, ez nagyon meglátszik a gyerekeken. Az, hogy most már 6 évesen kell iskolába jöbbiük, --holott cikkek, kutatások sorozata szól arról, hogy a mai gyerekek, 6 évesek mennyire másabbak, mint régen, nem fejlettek szociálisan, de értelmileg sem, pszichésen nagyon terheltek, stb..--- szóval ez is nagyon neheziti a helyzetet, a tanítást.
Aztán van egy nagyon rosszul értelmezett integráció. Mindenféle problémást bedobnak egy osztályba, aztán a tanító oldja meg, ahogy tudja. Az integrációhoz sok segítség kell, kislétszámú osztályok, eszközök, fejlesztőszobák, asszisztencia, és pénz, pénz, pénz..., így akár működhetne is. De már szinte alig látok olyan osztályt, ahol nincs egy-két, vagy több olyan gyermek, akik tönkreteszik egy egész osztály munkáját. És nem a csendes SNI-sekre gondolok, hanem a dührohamosokra, a neveletlenekre, a pszichés betegekre, olyan magatartás zavarosakra, akikre nemigen lehet hatni.
Pénz semmire nincs, a digitális tábláinkból már pl. csak 2 működik.
Jó, én egy régebbi épületben lévő iskolában tanítok, de ami kosz, omlás, amortizáció ott van, egy hajléktalanszálló is különb, néha ezt gondolom. A termekben több évtizedes, kopott, szedett-vedett szekrények, lógó ablakok, kilincsek..., ja, a mosdókról ne is beszéljünk.., kosz, bűz. A takarítás nálunk ki van szervezve, ami azt jelenti, hogy du 4-re jön pár takarító, (kb. havonta más-más) és 2 naponta felmosnak nagyjából. A padokat sajnos le se mossák.. Ebben a pandémiás helyzetben minden szünetben le kéne törölni a kilincseket, átmosni a vizesblokkokat. (de ugye napközben nincs is takarító, minden hányást, kakaókiömlést, wc mellé kakilást a tanítónénik takarítanak fel...) Mivel nem az iskola alkalmazottai a takarítók, a kutya se szólhat rájuk, hogy végezzenek alaposabb munkát. Húú, estig tudnám folytatni., semmi megbecsülésünk nincs..

Tanítóként dolgozom egy falusi kisiskolában, egy remek közösség tagjaként. Szerencsések vagyunk, hiszen óriási támogatást kapunk a szülőktől, így van projektorunk, festés és újra lakkozott parketta a tantermeinkben. Állami segítség minimális, ami elgondolkodtató.
Nálunk is van pedagógus hiány, a hiányzó kolléga munkáját túlórában végezzük, emellett készülünk az órákra, javítunk esténként, végezzük az osztályfőnöki feladatokat, napi 10-12 órát dolgozunk.
Szeretem a hivatásom, imádom a gyerekeket; kevés anyagi megbecsülés mellett.

Tanár hiány,túlterheltek,rengeteg jelentèsi kötelezettsèg, rossz tankönyvek,alulfizetès,kiègett-kihajszolt emberek,eszközhiány,felesleges tantárgyak-tanulni valók.Általános iskolás egèsz nap bent dolgozik,óránkènt mászkál egyik teremből, másikba,nehèz az isk.táskájuk.Egy nap 7 fèle tanóra,lehetne helyette "duplázni ".Szekálásokra nem koncentrálnak.Modernizációra,egyszerűsítèsre nincs pènz.
Gyakorlati foglalkozások őrületesen ritkák.Feljesztèsre, tehetsèggondozásra nincs ember.

Nagyon sok óra elmarad a tanárhiány miatt, sokszor helyettesítés sincs.
A tananyag unalmas, túl sok. Az iskolában nem használnak digitális eszközöket, ami jobban megfelelne a mai gyerekek érdeklődésének.
Rengeteg órájuk van a diákoknak. Képtelenség ennyit egy helyben ülni és tanulni.
Az iskolatáska olyan nehéz, hogy eldeformálja a gyerekek tartását. Az iskolában nincs idő a szociális életre.
A testnevelésórát vagy az udvaron, vagy a teremben, vagy a folyosón tartják, vagy elmarad, mert nincs hely a tornateremben.
30-32 fős osztályokban (alsó tagozaton főként) nem megoldható a személyes figyelem, és azt is figyelembe kell venni, hogy most már minden osztályban vannak SNI- és BTMN-es tanulók. A pedagógus nem tud figyelni sem rájuk, sem a többi diákra. Ez egyenlő hideg integrációval.
Nincsenek megfelelő szemléltetőeszközök. Sokszor még kréta és papírtörlő sincs.
A gyógypedagógusok és a fejlesztőpedagógusok olyan ritkák, mint a fehér holló. A szakszolgálatoknak esélyük sincs ellátni az iskolákat. Továbbá arra sincs kapacitásuk, hogy a bejelentkezett gyerekeket megvizsgálják, sokszor a pedagógus véleménye alapján állítják fel a diagnózist!!!!
A gyerekek stresszelnek az iskolában, egyre több a pszichés zavarral küzdő serdülő.
Normál övezetbe tartozó IQ-val rendelkező autista tanulóknak nincs megfelelő iskola!!!!! A fordított integrációnak kellene működni.

Kevés, megfáradt pedagógusok. Szakmailag kritikán aluli tankönyvek. Rohanós tananyag, túlterhelt gyerekek. SNI fejlesztés az 0. Ósdi tananyag ósdi módszertannal ósdi eszközállománnyal ósdi szemlélettel.A KLIK tojik mindenre...
Katasztrófa az egész...

Szakszolgálatnál dolgozom, mint logopédus. Sok kollégámmal szemben "csak " két intézményt kell ellátnom, ami elég baráti szám. Így is aránytalanul sok az ellátásra szoruló gyermek, a szűréseken csak nő a várólista hossza, miközben a kollégák és a szülők - a gyermek érdekét nézve - verik az asztalt, hogy lássak el mindenkit. Ez nyilván a munkám minőségének a rovására megy, nem beszélve arról, hogy a (mesterdiploma mellett) nevetségesen alacsony fizetés mellett számtalan különórát kell vállalnom, hogy fizetni tudjam az albérletem, megélhetésem. (Sajnos félretenni, családalapításra megtakarítani így nem tudok.) Az adminisztráció aránytalanul sok időt vesz el, mindenről számot kell adni, és mindent számon is kér a vezetőség, mert félnek, hogy fentről őket fogják meghurcolni. Új eszközöket évek óta nem kaptunk, amit használok, azt saját magam készítem, illetve szerzem be. Sajnos a logopédiának nincs nagy presztízse az óvodában (hiába itt előzhetnénk meg a későbbi nyelvi, olvasás, írászavarokat), a néptánc, a csoport tornája, stb. mind fontosabb, ami nagyon megnehezíti az órarend összeállítását. A város, ahol dolgozom még két teljes állású logopédust elbírna, de erre nincs keret biztosítva. De ha lenne, akkor sem biztos, hogy jönne jelentkező, egy betöltetlen állást másfél évig hirdettünk. Ha nem szeretném szenvedélyesen a szakmám, talán már nem lennék a pályán, de nem azért tanultam 8 évet, hogy mindezt a semmibe eldobjam (pedig párszor már megfordult a fejemben).

Nagyon szörnyű a helyzet. Elvileg elit, rózsadombi iskolába járnak gyermekeink, de egyáltalán nem színvonalas oktatásban van részük. A főbb problémák:
- súlyos személyi problémák: a tanárok alacsony bérszínvonala és társadalmi megbecsülés hiánya miatt oda vezetett, hogy a pedagógus pályát manapság már nem a tehetséges és intelligens emberek választják, hanem a finoman szólva is közepes képességűek. (Tisztelet a kivételnek.) A tanárok személyisége már nem tiszteletet kiváltó, hiszen nem jó képességűek és a személyiségük sem éppen követendő példa. Mostanra viszont az alacsony színvonalú tanárok mellett újabb probléma, hogy nincs is tanár. Hiába keresnek az iskolák, senki sem jelentkezik a betöltetlen állásokra. Reál tárgyakból a legsúlyosabb a helyzet. Ezt nem lehet tantárgy összevonásokkal megoldani, például a matematikát mivel vonjuk össze? Az irodalommal? Nonszensz.
- Infrastrukturális alultámogatottság: . A 2. kerületben konkrétan elvárás, hogy mindig a szülők újítsák fel az osztálytermeket. A szülők viszik be a papírokat, vettünk nyomtatót, számítógépet stb. A testnevelés nevetséges, az iskola folyosóján lépcsőznek a gyerekek (egy egyetem utolsó éves hallgatója a tanáruk, azaz nincs is diplomája, de annyira nem találtak mást). Nincsennek sportszerek, stb.
- versenyképtelen tananyag: az oktatás alapkoncepciója, hogy iszonyatos mennyiségű lexikai biflázás. Semmi kreativitás. Egy jó képességű gyerek 4. osztályra abbahagyja a gondolkodást, mert csak emlékeznie kell a megtanultakra.
- A napi 7-8 órás iskolai órák után a gyereknek még itthon további 3-4 óra házi feladata van. Ez egyszerűen számolva is több, mint egy teljes munkaidős napi 8 óra munka. És még ez után foglalkozna a gyerek azzal, ami érdekli. Nemhogy ideje, hanem energiája nincsen egy idő után.

Az óvodában és az iskolában is súlyos munkaerőhiány van, ami erre az tanévre elérte a kritikus szintet.

Az óvodában 7 csoportból 4 óvónői állás nincs betöltve, ped. asszisztens sincs elegendő. Emiatt délután összevonnak csoportokat, tehát 1 felnőttnek kéne vigyázni kb. 50 gyerekre, rossz idő esetén ráadásul bezsúfolva őket 1 csoportszobába. Ez megengedhetetlen! Belekényszerítenek, hogy délután hazavigye a gyereket, aki tudja. Aki meg nem, az aggódhat folyamatosan. A megmaradók erőn felül teljesítenek már régóta, munkaterheik olyan nagyok, hogy félő, inkább ők is elmennek. Ilyen körülmények között az óvónők részéről a csoportos fejlesztésre kevés a lehetőség, a kislétszámú vagy egyéni fejlesztésre pedig szinte semmi.

Az általános iskolában 4 tanítói állás nincs betöltve. Emiatt 4 osztályban nincs napközis tanár. Évek óta egyre nő a munkahiány. A tanóra túl sok, a tananyag sok és nem igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz, érdeklődéséhez, élményszerű oktatásra nincs sok lehetőség, túl sok a leszabályozottság, az osztálylétszámok magasak, a termek kicsik, az ebédlő nagyon kicsi. Mindezek miatt a gyerekek stresszesek, nem szeretnek iskolába járni, sokan szoronganak. A tanárok erőn felül teljesítenek már évek óta.

Azonnali beavatkozásra van szükség: nagy mértékű béremelés, szakmai autonómia visszaaadása, óraszám csökkentés, korszerű tananyag és élményszerű oktatás bevezetése, épületek bővítése, korszerű taneszközök beszerzése.

Sok remek pedagógust sodort mellénk az élet, akik elhivatottak a szakmájuk iránt, de rengeteg a kiégett motiválatlan befásult tanár. Túlterhelt gyerekek, rengeteg óraszám o-dik és aznap még 8-dik óra. Lassan többet tölt a gyerek az iskolában, mint egy felnőtt a munkahelyen. Tanárhiány összevont órák, felszerelés és eszköz hiány olyan szituációkba kényszerítik a szülőt amiről mindenki tudja hogy rossz, de mivel nincs más opció hallgatólagosan tűrni kell......

Nagyobbik fiam szeptember óta ovis. Már ezen rövid idő alatt is látszódnak problémák. Döbbenetes a pedagógushiány, 25 kisgyerekre jut 2 óvónő és egy kisegítő, ha az egyik lebetegszik nincs aki helyettesítsen, na esetleg mindkettő, akkor csoportösszevonás van (50! kisgyermek). Az ovis adatlap része, hogy mely szülő milyen tárgyi eszközzel tudja az ovit segíteni (pl rajzpapír, kréta, fogkrém, wc papír, bármi), gyülölcsöt heti bontásban a szülők visznek. Akik nem voltak bölcsisek ez az elsô közösségi élményük, ahol hulla fáradt sokszor kiégett pedagógusok próbálják őket felkészíteni az iskolára! Minden tiszteletem a pedagógusoké, hogy ilyen feltételek mellett még a pályán vannak!
Amikor én jelentkeztem felsőoktatásba az ismerőseim jó része azért jelölte be a tanári szakot, ha sehova máshova, oda biztios felveszik. Munkám során pedig rengeteg fiatal pedagógussal dolgoztam együt SSC-kben, akik pár hónap tanitás után rájöttek, hogy hónap végére nem marad a fizetésből ennivalóra, így inkább könyvelnek vagy fuvarszerveznek vagy bármi. Pesze akinek van rá lehetősége… Ilyen feltételek mellett csoda, hogy vannak még egyáltalán pedagógusok!

Középiskolai tanár voltam, most nyáron felmondtam. Nem mentem máshova dolgozni egyelőre, úgy mondtam fel, hogy inkább semmi, mint ezt a munkát folytatni… Három kisgyermek mellett még a fél állás is sok volt, mert heti 20 óra helyett rendszeresen 30-40 órát dolgoztam az előző tanévben, az online oktatás során. Mindezt nettó 116 ezerért… A rekordom a heti 50 óra volt (dolgozatjavítás, feladatlapok készítése, adminisztráció stb.) - még egyszer hangsúlyozom: heti 20 óra helyett… Mindeközben mindenhol azt olvashattam, hallhattam, hogy mi, tanárok, csak a lábunkat lógatjuk, semmihez sem értünk, nem dolgozunk, mégis kapjuk a fizetést stb. Egyre nagyobb stressz volt számomra, hogy a belem kidolgozom, miközben a munkám mennyiségére, minőségére sz…ik mindenki (szülő, diák, kolléga, igazgató, mindenkinek tök mindegy, hogy mit és hogyan csinálsz…), és emiatt a senki által nem becsült munka miatt nem jut elég időm, energiám a gyermekeimre, férjemre, magamra. A változást már most érzem: sokkal türelmesebb vagyok a gyerekekkel, mert nem stresszelek azon, hogy ezer más dolgom lenne még, kipihent vagyok, és teljesen új érzés, hogy a reggeli ébresztő hangja után nem ugrik görcsbe a gyomrom az érzéstől, hogy nem akarok a munkahelyemre menni… Végtelenül kiábrándító, hogy feleslegesen tanultam annyi évet, hogy tanár lehessek, most meg úgy érzem, hogy soha többé! Még néhány gondolat vázlatosan:
- elképesztő és megtaníthatatlan mennyiségű tananyag
- szinte semmi idő nem jut képességfejlesztésre
- az online oktatás alatt még plusz adminisztrációs terheket pakoltak ránk
- az ex főnököm mindent “levert” rajtunk, ami fentről jött, akármilyen baromság és felesleges dolog volt
- a vezetőség semmit nem tett azért, hogy korrekt módon szankcionálni lehessen az online oktatásról való lógást
- az online oktatás során saját pénzből álltam a tablet + pencil költségeit, hogy úgy tudjam javítani a dolgozatokat, mintha papíron adták volna be (a tantárgy jellege szükségessé teszi ezt) stb., stb.

Sok órát kell helyettesiteni, bar azt mondjak, minden eszköz adott, pl. Számítógépek, wifi, tabletek, okostáblák, ezt nem lehet általánosítani. Ha vannak lassúak, akadozik a wifi, nem annyira könnyíti a munkankat! A tankönyvek sokkal kevesbé használhatók, a munkafüzettel nem mindig kompatibilis, csak plussz feladat, csak időpocsékolás... az óraszám csokken a követelmény es a megtanitandó anyag nő! Nem haladunk a korral! Fárasszuk magunk es a diákokat! A szülők nagy része nem támogató, nem tartják fontosnak a tanulást. Így nem egyszerű! De meg mindig fontos, szép szakmának tartom igy huszon egynéhány év után is!

Bár nagyon meg vagyok elégedve gyermekem iskolájával, a tanárokkal és tanítókkal, több problémát látok (egyik sem lesz új, számtalanszor elmondták már nálam hozzáértőbbek): (1) nagyon alacsony a társadalmi és anyagi megbecsülése a pedagógusoknak (javaslatom: fordítsuk meg az arányokat, a pedagógusok kapjanak minisztériumi kiemelt fizetéseket, a minisztériumi dolgozók pedig pedagógusi fizetéseket); (2) a pedagógusok kevesen vannak és túlterheltek, hatalmas tisztelet azoknak, akik ilyen körülmények között lelkesen és odafigyelve nevelik gyermekeinket; (3) nincs pedagógiai asszisztens, gyógy- és fejlesztő pedagógus, pszichológus a Pedagógiai Szakszolgálatnál - pedig nemcsak igény lenne rá, de kötelezettség is lenne ezeknek a szakembereknek a biztosítása; (4) nincsenek eszközök a modern oktatáshoz; (5) nincs modern oktatási stratégia - amennyire én ezt szülőként meg tudom ítélni; (6) a digitális oktatás egy vicc volt, hiányzott a módszertan, a tananyag átalakítása, az oktatás és a számonkérés rendjének átalakítása, a pedagógusok képzése a digitális oktatásra és eszközhasználatra - ezeket nem a pedagógusokon kérem számon, hanem az oktatási stratégiáért felelős intézményeken; eszköztelenül nem lehet digitálisan oktatni; (7) a tankönyvekről inkább nem ejtek szót, a többség csapnivaló - de nem vagyok szakember; (8) élmény alapú oktatás bevezetése nem lenne rossz, számomra meglepő volt pl., hogy egy kifejezetten jó iskolában sem kísérleteznek kémia vagy fizikaórán, így nem lehet a diákok érdeklődését felkelteni - és ez megint nem a túlterhelt és eszköztelen pedagógus számlájára írandó hiányosság.

A pedagógusok kiégtek, fáradtak, ezért gyorsabban lebetegszenek. Elöregedik és elnőiesedik a pálya. Bizonyos területeken érezni a hiányt,pl informatika, matematika, kémia, biológia és azok az idegen nyelvek, amelyek ritkábbak..pl spanyol. Félnek, mert kevés hatásos fegyelmi eszköz van a gyermekek nevelésére.... Az adminisztrációjuk nem lett kevesebb, sőt, olyan területeken várnak el tőlük profi megoldást egyik napról a másikra, amelyeket addig nem használtak..pl online tanítás.. Se eszköz se tudás nem volt biztosított..az esetek nagy számában...

Borzasztó alacsony fizetések, nyugdíjból visszahívott tanárok, hiányzó szakos oktatók.
Az iskola teljesen lelakott, szakadozott linóleummal, az udvaron nulla játék, sehol egy okos tábla, vagy tablet.
Katasztrofális.

20 éve tanítok természettudományos tantárgyakat általános iskolában, de eddig még egy munkahelyem sem volt, amelyikben ne 3-4-5 tantárgyat kellett volna tanítanom felsőben osztályfőnökség plusz korrepetálás plusz délutáni tanulószobázás mellett, mert csak így jött ki a kötelező óraszám.Az integrálásnak köszönhetően a fáradtságos munkával megtervezett óráim a kukában végzik az SNI-s, BTM-es, ADHD-s, autista és még sorolhatnám, külön bánásmódot igénylő tanulók miatt, mert azt kívánják tőlem, hogy gyógypedagógus, pszichológus is legyek. Egyre több az agresszivitás gyermek és szülő részéről egyaránt. Elvették a professzionális tankönyveket, helyette alacsony színvonalú ingyenes könyvekből kell tanítani. A kollégák a leterheltségtől és stressztől folyton megbetegednek, állandó a helyettesítés, amiért semmilyen plusz juttatás nem jár. Nincs pénz az iskolákra, állapotuk romlik, a hiperszuper digitális táblákat pedig nincs pénz fenntartani, a filces táblákra megvett filc 2 hétig sem elég, cifra nyomorúság ez, nem lennék gyerek ebben a korban, ilyen iskolákban.

Szakképzésben dolgozom, 40. tanévet kezdtem. Lehet én ide nem ís írhatok, mert a szakképzést átszervezték másik minisztériumhoz, nem vagyunk már tanárok, oktatók lettünk. 40 éve azt hallhatjuk, hogy majd ekkor, meg akkor lesz jobb. Nekem eltelt az életem a várakozásban.
Sok minden között a szakoktatásban szörnyű az állandó változtatás. Két évente változik a tantarv (2016-ban szakgimnázium, 2018-ban újabb verziója, 2020-ban technikum) Állandóan írhatjuk az újabb és újabb helyi tanterveket, szakmai programokat. Az iskolában levő 5 évfolyam rendszeresen 3 különböző program szerint tanul, kapkodhatja a fejét a tanár, hogy most éppen melyiknek megfelelő osztályban van órája. Rengeteg az ezzel kapcsolatos adminisztrációs plusz munka is.
Azt utolsó átgondolt, előkészített változás a Világbanki program volt. Évekig jártunk előtte továbbképzésekre, tananyagok kidolgozására, készültek a tankönyvek, feladatgyűjtemények. Sajnos azóta sem volt átgondolt változás. Közben azokat a tankönyveket már nem lehet megkapni, helyettük újak nincsenek, én vegyészeket tanítok elsősorban, egyetlen szakmai könyv nincs a tankönyvlistán. És ez más ágazatokban is előfordul.
Folyamatosan változtatják a szakmai vizsgák rendszerét is. Mire egy tanuló eléri a technikus évfolyamot, már más a vizsgarendszer, lehet, hogy még a szakma neve is más, mint amire jelentkezett nyolcadikos korában.
A közismereti tankönyvekkel sem jobb a helyzet. Elkezdünk egy tankönyvcsaládot a 9. évfolyamban. a 10-re már nem tudjuk a következő kötetet megrendelni. A rendelhető könyveket évente változtatják.
A szakképzésben állítólag több a pénz. Sajnos ezt nem vesszük észre. Nem tudunk a laborokban fejleszteni, új műszer beszerzése nem lehetséges. Az informatikai háttér is elkeserítő, 10-20 éves számítógépeket, laptopokat használunk órákon.
A bérezés is elkeserítő. Kiszámoltam, hogy 2016 óta bruttó alapbérben 7 millió Ft-tal kevesebbet kaptam, mint ami 2013-as ígéretek szerint járt volna.

Pedagógus és szülő is vagyok! Családommal több mint 10 éve albérletben élek és sajnos esélyünk sincs egy saját otthon biztosítására. Pedagógusként naponta kell szembesülnöm azzal, hogy a gyermekek leterheltek. Ugyan volt kezdeményezés a tanórák számának csökkentésére, ez csupán látszat intézkedés. A kötelezően elvárt tananyag nem ad teret az eltérő képességű gyermekek közötti differenciálás. Az integrációs törekvéseket, felzárkóztatást és a tehetséggondozás együtt egy 30 fős osztályban nem lehet megvalósítani. Ha a szülő azt szeretné, hogy gyermeke "versenyképes " tudást kapjon, mellyel majdani jövőjét megalapozhatja, számos különórára kell járnia csemetéjét. A tananyag nem fordít elegendő figyelmet egyik tantárgy esetében sem a gyakorlati tudásra. Anyaként azt látni, hogy egy harmadikos, negyedikes gyermek retteg a következő napi 2-3 dolgozattól elkeserítő. Pedagógusként tudom, hogy ez nem a kolléga hibája, hanem a rendszer alkalmatlansága a gyermekek fejlesztésére. Nincs idő a gyakorlásra, a biztos tudás megszerzésére. Nem lehet egy tanteremben egyszerre 4-5 Btmnes és 2-3 SNIs gyermeket megfelelően fejleszteni,mert csak a kudarcba lesz részük. Tehát igen, a mai közoktatás katasztrófális helyzetben van és én most csak egy nagyon pici részét érintettem. Az az iskola, ahol még kréta sincs, nemhogy projektor nem tud a mai gyerekek számára már kellő ismeretet adni. Az online oktatás idején a rendszer teljes csődje volt megfigyelhető. Minden szülő igyekezett valamilyen eszközt beszerezni, hogy a gyermeke fel tudja venni a kapcsolatot a pedagógussal, de a hátrányos helyzetű településeken élő gyermekek jelentős részének erre esélye sem volt. Megfigyelhető, hogy legalább 1 évnyi tananyagot kellene a gyermekeknek ledarálni, mert megértésre és elmélyítésre esély sincs. Ugyanakkor a Tanfelügyelet pallosa ott lobog minden intézményvezető feje fölött. Nem tudom, hogy mi a célja a kormánynak, meddig akarják lenyúzni a maradék bőrt is a pedagógusokról? Katasztrófa helyzet van!

A tanárok alulfizetettek és túlterheltek. Még a legelhivatottabb, legtehetségesebb tanítók se tudják úgy végezni a munkájukat, ahogy arra a gyerekeknek szüksége lenne. A tantermek fala omladozik, nincs pénz krétára... mintha háborús helyzet lenne Magyarországon! A törvényhozók igyekeznek úgy alakítani a rendszert, hogy olyan gyerekek nevelődjenek, akik nem képesek önállóan gondolkodni, véleményt formálni. Fölösleges tárgyi tudás sulykolásával, a pedagógusok adminisztratív és helyettesítési feladatainak megnövelésével lehetetlenítik el a minőségi oktató-nevelő munkát, a gyerekek felkészítését a való világra. Ne robotokat neveljünk! Együttérző, együttműködő, vállalkozó kedvű, proglémamegoldó, kunfliktuskezelő, kiegyensúlyozott, BOLDOG emberkéket!

24 gyerekre 1 óvónő, 1 ped.assz. és 1 dadus nagyon kevés. Azt kérik, hogy ne tartsuk föl őket kérdésekkel se reggel, se hazamenetelkor. Családlátogatásra nincs idő.
Az óvodai étkeztetés korszerűtlen: rengetegeg glutén, cukor, minimális zöldség-gyümölcs. A szülők viszik a tisztasági szereket és a gyümölcsöt az oviba. Az ovi egy átalakított iskolában működik, ahol magasak a mosdók, wc-k. Így a napi 1x-i ovis fogmosásra nincs lehetőség.

Fejlesztő pedagógus és pszichológus kevesebb a szükségesnél, és talán alkalmatlan is a túlterhelés miatt. Tanárhiány és használhatatlan tankönyv. Oktatásra alkalmatlanoktól nem tud az iskola megválni. Az iskolának nincs döntése fontos kérdésekben, főleg pénzhiány miatt. Az eszközök folyamatos elavulása.

Kevés ugyan a pedagógus, de igazán nagy probléma, hogy erre hivatkozva olyan magas létszámokkal indítanak csoportokat, osztályokat, hogy ellehetetlenítik az oktatás, nevelés minőségi végzését, valamint a problémás gyerekek integrálását, ami amúgy is nehéz plusz feladat, amire ritkán biztsítanak továbbképzést, pedig kéne. Eközben csoportokat zárnak be, osztályokat vonnak össze. Nem biztosítanak megfelelő anyagi forrásokat, ezáltal a szükségesnél jóval kevesebb pedagógus, minimális eszközzel kénytelen valamilyen eredményt elérni, miközben a papír munka megsokszorozódott, ellenőrzés ellenőrzés hátan, hogy a portfólió megírására kötelezve lassan a kimerülés határán már nem csak a fiatalok hagyják el a pályát, de az idősebbek is ezen gondolkodnak. Mindezt olyan alacsony fizetésért tesszük, hogy folyamatos megélhetési gondokkal küzdünk, ha nincs egy jól kereső pár mellettünnk. Röviden ennyi.

Problémám:
- Irányítás elvesz minden szabadságot, kreativitást,
- fővárosi gyógypedagógiai intézmény_ EGYMI- ben a 154 álláshelyen 104 pedagógus van, ahol a félállásó vagy óraadó is 1 főnek számít!
- fóvárosi szakszolgálatban 9 gyógypedagógus álláshelyből csak 4 van betöltve.
- Fogyatékkal élő, vagy autizmus spektrumzavart mutató, vagy halmozott sérült tanulóknak nincs elegendő hab-rehab foglalkozásuk megtartva, mert nincs elég szakember!
- 35 éve vagyok a pályán de SOHA egy tabletet, laptopot, mobiltelefon nem kaptam használatra (természetesen leltárba véve a tanker tulajdonában maradna)
- internetemet, munkaruhámat munkaeszközeimet én finanszírozom.
- 5 diplomával, 2 szakvizsgával, Mesterpedagógus minősítéssel a fizetésem katasztrofális ( mind a 3 diplomás fiam dupláját keresi itthon, nem külföldön!)
- úgy látom a képesítés nélküliekkel való ellátásra hajaz a regnáló kormány.

Van olyan frissen Pedagógus I. fokozatba sorolt kolléga, aki most szembesült azzal, hogy a fizetése egy fillérrel sem lesz több a minősítés után, mivel végre elérte a kötelező bérminimumot, így ezután nem kap kompenzációt.
Az oktatási intézmény, ahol dolgozom, kb. 60%- os létszámmal dolgozik, a tankerület rugalmatlan, eszközöket nem kapunk, a helyünk is kevés. Évek óta gyakorlatilag semmilyen fejlesztés nem történik sem a tárgyi feltételek, sem a szakemberellátottság terén, miközben a kihasználtságunk óriási. A pedagógusok, akikkel kapcsolatban állunk, egyre kilátástalanabb helyzetről számolnak be. Fiatal tanárok szinte nincsenek, a fejlesztésre szoruló gyerekek ellátása esetleges az intézményekben. A néhány utazótanár emberfeletti munkával próbálja ellátni a rájuk bízott 5-10 intézmény számtalan gyerekét.
A saját gyerekeim intézményeivel kapcsolatban azt látom, hogy áldott az, akit nem az állam tart fenn. Náluk nagyjából minden feltétel rendelkezésre áll, bár a pedagógushiány valamilyen szinten őket is érinti. A tankerület által fenntartott iskolákban azonban, ha egy pedagógus kiesik (nyugdíjba megy, vagy a kinevezett intézményvezetők szolgalelkűsége vagy kicsinyessége miatt elmegy az iskolából, mert ilyen is van), szinte pótolhatatlan. A tanárok egyre fáradtabbak és kiégettebbek, ide már kevés a hivatástudat és a gyerekek szeretete, ha a létfenntartáshoz szükséges pénzt sem lehet megkeresni, és agyonterhelik őket értelmetlen és felesleges adminisztrációval és teljesíthetetlen elvárásokkal.

Kevés pedagógus, magas osztálylétszám, hiányzó fejlesztők, és álláshelyek is rá. Az állások sincsenek meghirdetve. A bérmaradványok, egyéb pénzek egy része pedig a tankerületnél landolnak, véletlenül sem a hiányzó állást helyettesítőknél.
Eszközöket elvárják, hogy használjunk, de nem adnak rá se pénzt, vagy szerzik be a hiányzó dolgokat, hanem a dolgozók maguknak vegyék meg.

Nincs elég pedagógus, a betöltetlen álláshelyeket folyamatos helyettesítéssel oldják meg, ami az esetek többségében nem szakszerű. Nyugdíjas kollégákat hívnak vissza, akiknek se mentális, se fizikális állapotuk nem érdemli ezt meg - nemhiába nyugdíjasok.
Míg a közeli egyházi fenntartású intézményben mentálhigiénés és pszichológia szakemberek is segítik a tanulók és a pedagógusok munkáját, addig ezt itt egy kolléga látja el, pedig jóval nagyobb az intézmény, így leterheltebb a pszichológus.
A logopédus is csak sakkozik az időpontokkal és egyszerre kénytelen több gyermekkel foglalkozni.
Az szükséges eszközöket csak hónapokkal később kapja kézhez az iskola, pedig egy műszaki hiba kiszámíthatatlan, viszont a csere igencsak fontos. Pl. tanári laptop, tantermi hangfal vagy projektor.
Az épület erősen renoválásra, korszerűsítésre szorul.

A pedagógus hiány közvetetten érint, hiszen mindkét tanítónkat többször kihívják helyettesíteni. Az iskola infrastruktúrája elavult, kevés a nyomtató, a tanítok a saját eszközeiket használják munkavégzésre. Két elromlott WC javítása hónapok óta húzódik, igy 4 osztálynyi kislány a maradék két WC-t tudja csak használni. A gyerekek saját maguknak visznek ugrókötelet, labdát a testnevelés órákra. Az idén végre elkezdődött úszást leállítottak az iskolában, állítólag a tankerület nem között szerződést az önkormányzattal. Az sni gyermekek ellátása hiányos, egy-egy szakértői vizsgálatra alaphangon 5 hónapot kell várni. A pedagógia szakszolgálatoknál méltatlan körülmények között dolgoznak a szakemberek. (Rohadó padló, koszos fal, nem biztonságos váróhely.) az iskolákban kevés a szakember (pszichológus, ped.asszisztens, iskola orvos/nővér). Ha valaki fejleszteni akarja a gyereket, magánban kell elintézni, brutális pénzt fizetve.

Növekvő osztálylétszámok, pedagógushiány, megalázó fizetés a pedagógusoknak és mellette mérhetetlen leterheltség, az ingyenes tankönyvek választékában drasztikus csökkenès, suliba még a WC papírt, szalvétát is a gyerekeknek kell vinni, szülők végzik önkéntes alapon a festést stb

A gyerekek túlterheltsége elképesztő. Közel a hivatalos felnőtt munkaidőhöz (40 óra) jár a heti óraterhelés, teljesen rapszodikusan elosztva, mert az iskolák/órarendkészítők sem tudnak racionális és élhető rendszert kialakítani a sokféle szempont miatt. A heti 5 tesióra nem lenne rossz, de a feltételek nem adottak, még a jól ellátott budai-zöldterületi iskolákban sem. Egyszerűen nincs elegendő tér hozzá. Az órarendbe épített hittan borzasztóan megnehezíti és szétzilálja az órarendeket, további komoly teremelosztási problémákat okozva. Ez csak a 2 legfeltűnőbb. A tananyag egészének elosztása, tartalma, rendezése, követelményei másik és sokkal hosszabb történet lenne. - A pedagógusok oldala is kriminális; ebből kiemelném a tankönyvügyeket: pl. a mindenki által kedvelt, korszerű, elektronikus háttérrel készülő Mozaikos tankönyvek hivatalosan, nyilvánvalóan politikai döntés miatt elérhetetlenek. A tanítás színvonala olyan, ami adott körülmények között elvárható (vagy magasabb), mert a munkakörülmények és a fizetések vállalhatatlan színvonalából következő ped.hiány miatt nem lehet semmilyen minőségi szűrést alkalmazni. Az iskolák túlzsúfoltak, a fizikai környezet leharcolt, elhasznált, a pótlásra vagy nincs lehetőség, vagy eszméletlen adminisztrációval jár és kiszámíthatatlan. A tankerület nem fenntartó, hanem birtokos módjára viselkedik az iskolákkal; a bérfeszültség nagyon durva és szembetűnő, miközben alapfeladatát is alig látja el. Egyszerűen nem teljesíti a fenntartás követelményeit. Az iskolai könyvtárak a tönk szélén állnak, rá vannak szorítva a tankönyvek kezelésére. Gyarapításra, olvasásnépszerűsítésre, állományfrissítésre nincs lehetőség. A tankönyves munka díjazása az utóbbi években elveszítette az átláthatóságát, a tankerületek az aláírt szerződést, egyeztetés nélkül is módosíthatják utólag, amikor a munka már el van végezve. Nagyon hosszan lehetne folytatni... :((

A speciális, fejlesztő oktatás-nevelésben vagyunk érintettek, az infrastrukturális ellátottság (eszközök, internetelérés stb.) csak döcög, a módszerek elavultak, az ellátó személyeket tekintve folyamatos, ijesztő mértékű a fluktuáció (minden tanévben van legalább 1 személyi változás, de általában 2-3 is), amiben a megbecsültség hiánya is megmutatkozik. Sokkal több iskolai férőhelyre lenne szükség a gyermekek számára, és sokkal több pedagógusra, asszisztensre stb., hogy pl. tudjanak együtt többen sétálni menni, betegségek esetén is tudjanak foglalkozásokat tartani helyettesítéssel stb. Az online oktatás siralmas volt, szinte mindent én mint szülő követeltem ki és segítettem, hogy megoldják, az intézmény nemcsak nem dolgozta ki és biztosította az oktatás mikéntjét, de nem is kezdeményezte, támogatta (maguk a pedagógusok igen, de az intézmény nem).

Hiányolom a minőségi munka objelktív körülményeit. Hiányolom a valódi beszélgetéseket, az egyenrangú és ítélkezésmentes vitákat. Fel vagyok háborodva, hogy a pedagógusmunka megítélése még mindig szóbeszédek és hamis információk alapján zajlik. Mindez nem teszi lehetővé a valós helyzetértékelést. Szabadságot várok a tananyag egy részének kiválasztásában, jobb technikai ellátást, modernebb és gondolkodásra nevelő tantárgyrendszert kell bizotsítani a jövő értelmes embereinek érdekében. Ehhez jobb megbecsülés, jobb képzés és jobb továbbképzés szükséges.

Az üres álláshelyeket a tankerület meg sem hirdeti, majd széttárja a karját, hogy nincs pedagógus.
Szolgálati lakás vagy pedagógusszállás elvétve sincs, pedig segítene enyhíteni a pedagógushiányt.
A hiányzó kollégák óráit a többiekre osztják, akik a túlzott terhelés miatt azonnal kilépnek és hagyják el az iskolát.

A politikai (vagy egyesek gazdasági) érdeke mindig felülírja a tanulás védelmét: a gyerekeket biodíszletnek használják, az edzők fizetését egészíti ki a város a kötelező sportoltatással (délelőtt, tanítási órák helyett).

Ha a gazdaság dübörög, legalább a tantermek kifestésének terhét vagy a fénymásoló papír biztosításának terhét le kellene venni a szülőkről! Nem beszélve az eszközökről, a szabad könyvválasztásról, a pedagógusok megbecsült fizetéséről.

Féltem ebben a helyzetben a gyermekeimet, leendő unokáimat...

Évek óta nagyon súlyos problémát (és ezzel együtt kifizetetlen túlórák sorát) okoz az, hogy nincsenek megfelelő szakos tanárok, akik a pedagógus fizetések miatt elmennének tanítani. Különös tekintettel megjelenik ez az idegen nyelvi oktatásban és a művészeti, illetve természettudományos tantárgyak esetén.
A heti 22-26 tanóra már csak egy vágyálom. Van olyan kollégám, aki évek óta 28-30 órában tanít és ezekben még nincsenek benne sem a szakkörök, sem a tehetséggondozások, sem a felzárkóztatók.
Eszközfejlesztésre, állagmegóvásra, javításra nincs pénz. A digitális és európai szintű oktatást egy olyan számítógép segítségével kell megoldanom, ami — jobb napjain — alig 25 perc alatt képes bekapcsolni.
Internethez való hozzáférés nincs, ha valamely teremben van, akkor ott is akadozik, videót megnézni teljesen esélytelen.
Túlórák kifizetése, helyettesítések, egyéb elvégzett munkák kifizetése nuku, de legalább a feszültség, az éhenhaláshoz is kevés fizetés és a gyerekek-szülők frusztráltsága biztos!
A legfelháborítóbb csak az, amikor egyik-másik Facebook csoportban leírják a “3 hónapos” szünetet. Azt, a 3 hónapot, ami idén nekem mint tanárnak alig több mint 1 hónap volt. Nem akarom elhinni, hogy nincs olyan ember ebben az országban aki közvetetten legalább ne kapcsolódna az oktatáshoz. Ezek után hogy lehet erre ennyire magasról tenni?
A fizetésem — a sikeres minősítés után — a kezdőhöz képest jelenleg kb. 20%-kal több, ami így jól is hangzik, de csak 2021-ben ennyit drágultak az élelmiszerek, így hiába több a fizetésem 2021-ben, mint 2018-ban, mégsem ér többet, sőt, még annyit sem.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!