Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A sok részletben elveszik a lényeg. A fiaim iskolai környezetében gyakori a fizikai és egyéb bullying. Az emberhiány, a sok adminisztratív feladat, meg a tanterv "fontosabb " (aka.továbbtanuláshoz szükséges) részei között elvesznek a tantervnek azok a részei, amik papíron fontosak, megvalósulni azonban már nem tudnak. Ami a normális együttélést segíthetné, ami a közös munkát erősíthetné, ami a társadalom (akár iskolán belüli kis társadalom) elesett, tagjai irányába tanusított toleranciát, együttérzést és segítést erősíthetné. Sajnos a gyerekek közti kezeletlen konfliktusok, a pozitívan egymásra figyelés hiánya természetesen nagyban hátráltatja a klasszikus tanítási helyzetek kibontakozását is, ezzel még inkább eszkalálva az amúgy is túlterhelt kollégák nehézségeit, és persze a sajátjukat. Én speciális iskolában tanítok, sokkal szélesebbek a lehetőségeim arra, hogy magam válasszam meg a tananyagot, az oktatási eszközöket (mert egységesen a tanulóinkra a meglévő, államiak köztudomásúlag nem alkalmazhatóak)... De elképzelni sem tudom azoknak a kollégáknak a helyzetét, akik bele vannak paszírozva a kötelező taneszközök és lehetetlen, uniformizált követelmények karámjába, ugyancsak eltérő képességű, személyiségű és érdeklődésű gyerekek tanítása során...

Alsó tagozatos gyermekeim számára nincs meg az a biztonságérzet,amit az állandó pedagógus jelenléte adna meg. Sokan tanítják őket, de cserélődnek,áttanítanak a tanárok.
Felső tagozatban már nincs szaktanár. Biosz,fizika,kémia,földrajz,történelemtanár nincs. Ezért felső tagozatba már nem a jelenlegi iskolába fognak járni a gyerekek,hiszen bármennyire jó a légkör,semmit nem fognak tudni 8.osztály végére.Jó lenne,ha felfogná végre mindenki,hogy az iskolában építkezik szellemileg a jövő.De amíg nincsenek megbecsülve a tanárok és nincsenek jó tankönyvek erre halvány esély van csupán.

Kevés tanár. 100 évvel ezelőtti szemléletű tankönyvek, megspékelve tényként tálalt vitatható elméletekkel, hazugságokkal. Anyag és eszköz hiányok, elképesztő átfutási idejű javítások.

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

A közoktatás súlyos válságban van. A pedagógusok túl vannak terhelve, magasak az óraszámok és túl sok az adminisztráció. Anyagi és társadalmi megbecsültségük nulla. Szégyenteljes és gyalázatos ahogyan a kormányzat a pedagogus társadalommal bánik. Értelmes szakmai párbeszéd helyett arrogáns, pökhendi, lekezelő stílus. A döntéshozók totális dilettantizmusa, a silány minőségű egyentankönyvek a szakmai szervezetek bevonasa nélkül elfogadott új NAT, a sztrájk kiüresítése, a fenyegetőzés - félelemkeltés.. És még lehetne folytatni.. Pfúj!!!

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

Szaktanár hiány, nevetséges fizetés, túlterheltség, a megbecsülés hiánya.....sorolhatnám. De kiemelném a gyerekek olyan szintű túlterhelését, amely később akár súlyos lelki- fizikai problémákhoz vezet. Hatalmas, felesleges tananyag, használhatatlan tankönyvek, a végeredmény:kevés használható tudás. Részemről a 150-200 oldalas általános iskolás könyvekből maximum 25 oldalnyi lényegét írnék. A többi kutatás, önálló ismeretszerzes, amire később szüksége lesz.

Szülőként és pedagógusként is látom a leterheltségét, sokszor a kiégést. Nincs sehonnan, semmilyen irányból megbecsülés, nincs eszköz, amivel nevelhetünk, de az oktatáshoz sem megfelelő. A tankönyvek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a felszereltség egy osztályteremben nem megfelelő, igen sok intézményben az oktató/pedagógus vigyen saját digitális eszközt, ha azzal akar dolgozni (mert nem kap minden iskolatílusban dolgozó). Gyakorlatokhoz nincs megfelelő háttér biztosítva (eszközök, anyagok). X oldalt lehet egy hónapban másolni. Lehetne végtelenségig sorolni... Papíron lehet, sőt biztos, hogy minden sokkal szebb, de a valóság mást mutat. Viszont amikor ellenőriznek, akkor a negatív dolgokat el kell ám fedni... A megélhetéshez plusz óraadói állásokat vállal rengeteg kolléga nevetségesen alacsony óradijakert, sokszor nem helyben.

Nyugdíjas pedagógus vagyok,40 évet oktattam-neveltem ugyanabban az iskolában.Teljes mértékben átérzem a kollégák, szülők, gyerekek problémáit, hiszen nagyszülő is vagyok.Túlterhelt, admisztrációs feladatokkal leterhelt tanítók, tanárok, lexikális, időnként nem az életkoruknak megfelelő tananyaggal "megpakolt "diákok, fáradt, ideges szülők.A pedagógus kevés szabadságot kap ahhoz, hogy osztályhoz, csoporthoz igazítsa a tananyag egy részét.Hiányzik a tankönyvekből a korszerű, mai és jövendő életre nevelés,logikus gondolkodásra tanítás.Az elismerésről még nem is beszéltem. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs pedagógus elismerés, pedig ahogy a gyermeknek jólesik a dícsérő szó, tisztelet, úgy a pedagógusnak is.Miért is jelentkezzen egy fiatal erre az egyáltalán nem könnyű, de sok-sok örömöt adó pályára? Annyi jó példa van jól irányított, eredményes oktatásra Európában.Lengyelország 10 évvel ezelőtt ott állt, ahol ma mi.Azóta kétszer annyit fejlődött az oktatás, mint nálunk, meg is van az eredménye. Nem szégyen másoktól tanulni. A finn példát már nem is akartam megemlíteni.Mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal?A gyermekek színvonalas oktatása, nevelése nélkül hova jut nemzetünk?Ahogy a diákok írták plakátjaikra, ŐK LESZNEK A JÖVŐNK!

Az én gyerekem iskolájában a pedagógusok meg vannak félemlítve. Nem mernek hangot adni a véleményüknek, sztrájkra meg még gondolni sem mernek. Pedig iszonyatosan leterheltek, ráadásul borzasztóan rossz tankönyvekből kell, hogy tanítsanak és felsőben szaktanárhiány van. Mindezek mellett megalázóan alacsony a jövedelmük.

Túlterhelplt pedagógusként egy halom lexikális dolgot kellene megtanitsak. Közben pszichológus vagyok,pótanya,titkárnő,versenyre készítek fel,tábort szervezek,adminisztrálok...Közben elvész a legfontosabh,a gyerek! Rossz tankönyvek,poroszos módszer,magas óraszám. Szeretem a hivatasom és tanítani akarok,csak nem mindegy hogyan! A gyerekek pedig tanulni akarnak,de nem így!

Túlterhelt pedagógusok.
Rengeteg gyerek, kevés óvónő, kevés program (a személyi feltételek nem megléte okán). Elmarad az élmény, dübörög a kötelesség - olykor értelmetlenül, feleslegesen. Élményalapú oktatást a gyerekeknek, szabad tankönyvválasztást a tanároknak! Kevesebb órát, több játékot!

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Jó nevű ált. iskolába járnak a gyermekeim, mégis tanárhiány van, a nyugdíjasok hónapokat várnak, hogy visszafoglalkoztatásukat engedélyezze a tankerület/KLIK? Az épület elpusztult, a csövek csöpögnek, a mosdók romokban és takarítatlanok, wc papír sincs, a bútorok elnyűttek.
A tankönyvek alacsony színvonalúak, a kötelező tananyagban sok a felesleges információ, vagy hibás, vagy hiányos, vagy korszerűtlen, vagy ezek egyszerre (természettudomány). Az irodalom és történelem az ideológiai kurzus áldozata, pl. az őskorról egy szó sem esik(!), miközben a kereszténységet hosszan taglalja.
Mindeközben etika órán is hittan megy... Mit keres egyáltalán a hittan egy állami iskolában? Ezt így hogy?
Az étkeztetés tragikusan alacsony színvonalú. Szerencsére a gyerekeknek ideje sincs megenni az ebédet, így végülis mindegy...

Fizikailag is összeomló iskolák. Használhatatlan tankönyvek, értelmetlen tananyag. Túlterhelt gyerekek. Egyes szakokból általános tanárhiány. A fiatal pedagógusok kiégnek, a legjobbak elmenekülnek a pályáról.

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

Nincs elég megfelelő szaktanár, nincsenek fejlesztő pedagógusok, nekünk szülőknek privátban kell megoldani mindent, ha a gyerek nem kapja meg a határozatban szereplő fejlesztést. A mi iskolánkban folyamatos a tanárhiány, a jelenlegi állomány tele van nyugdíjas, vagy nyugdíj kozeli tanarokkal...A tankönyvek értelmetlenek, köszönő viszonyában sincsenek a munkafüzetekkel, sokszor csak a neten találunk választ a kérdésekre...Reméljük lesz vmi változás, mert ez így katasztrofális...

Egyre kevesebb a tanár, ezért már bárkit felvesznek, és a rossz tanárokat is kénytelenek megtartani, mert nincs helyettük más.
Egyre rosszabbak a tankönyvek. Nem csak a gyerekek, a szülők sem igazodnak ki rajta. A tankönyvekben is sokszor csak kérdések vannak, nem adják meg a választ a munkafüzet kérdéseire.
Nincs az iskoláknak autonómiája! A legegyszerűbb kérdésekben is a tankerület jóváhagyása kell.
Nincs elég pénze az iskolának, szülői hozzájárulás nélkül nem tudnak egy ajtót se megszereltetni.
A középiskolai írásbeli felvételi nincs összhangban az általános iskolában tanultakkal. A szóbeli nincs szabályozva, sokszor másfél órán keresztül is vizsgáztatják a 13-14 éves diákokat.

Túlterheltek és alulfizetettek vagyunk az tény.
Emellett a betöletlen álláshelyek számának növekedése további terheket ró ránk. Nehezményezem a szabad tankönyvválasztás hiányát.
Ezek tükrében elkeserítőnek tartom, hogy a szakszervezetekkel történő egyeztetést is ignorálja a minisztérium, és rendelettel próbálja meg ellehetetleníteni a végső elkeseredésünkben meghirdetett sztrájkot!

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Iskolapszichológus 5 éve nincs az iskolánkban, ez hatalmas probléma, egyre több gyereknek szüksége lenne rá.
Az státuszok számát csökkentették, megoldásként a kötelező óraszámokat megemelték. Ezzel nőttek a pedagógusok terhei, fejlesztő órára, tehetséggondozásra, szakkörökre nem marad lehetőség.
A tantárgyak éves óraszáma, felosztása, illetve maga a tananyag sem megfelelő.
Az erősen korlátozott "tankönyvválasztásról " nem is beszélve...
Az anyagi megbecsültség hiánya miatt sokan elhagyják a pályát, vagy más fenntartóhoz tartozó iskolába mennek. Túl sok a személyi változás, még tanéven belül is. És sok esetben előfordul, hogy nem szaktanárok tanítanak bizonyos tantárgyakat.
Ez mind-mind csökkenti az oktatás színvonalát, ezt mind-mind a gyerekek sínylik meg legjobban és ez tönkretesz egy teljes generációt.

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

2013 óta zuhanórepülésbe kezdett az oktatásügy.
Az iskolák felkészülés nélküli állami fenntartásba helyezése tragikus állapotokat eredményezett. Minden ezzel kapcsolatos döntés átgondolatlan, koncepció nélküli, minden szakmaiságot nélkülöző és végzetes következményekkel járó volt. A hazug kommunikáción alapuló fizetésemelések valós eredményeként ekkor kezdtek a pedagógusok folyamatosan távozni az iskolákból. Évekig a legalapvetőbb eszközöket sem vásárolhatta neg az iskola. Minden arról szólt, hogy min lehet még spórolni, hogyan lehet még több forrást elvonni egy intézménytől és szinte működésképtelenné tenni egy egészen jól működő rendszert. Évekig kizárólag az elhivatott iskolavezetők, pedagógusok működtették az intézményt a szülők támogatásával. A folyamatos tantervváltoztatgatások minden stabilitást lehetetlenné tesznek, érdemi változást a gyerekek túlterheltségében egyik sem hozott. Nincs szabad tankönyvválasztás! A legjobb szakmai színvonalat képviselő tankönyveket tiltott megrendelni, az ingyenes tankönyvek egy része szinte annyit is ér. A pedagógusok túlterheltek, a 45 év alattiakat már csak az emlékeinkből ismerjük. Érdemi rendszergazdai, pedagógiai asszisztensi segìtség nincsen. Ingyen pluszmunkákban dúskálunk, nincsen elismerve a kontakt órákon kívüli tevékenységeink zöme és az sincs tisztázva, hogy mennyi ezek munkaidő igénye. Pl.: egy témazáró összeállítása, megíratása, javítása 25-30 főre, alaphangon 5,5 óra. Erre monják, hogy "megtartotta azt az 1 óráját ". El lehet képzelni, hogy a 22-26 tanórára miért is lehetetlenség úgy felkészülni, ahogyan igényünk volna rá. Ketten a saját szaktárgyainkon kívül! 5 olyan tantárgyat tanítunk, amihez nincs végzettségünk. Nincs más, aki megtenné. Egész nap rohanunk és toljuk magunk előtt az egyre halmozódó feladatokat. A tehetséggondozásról már csak álmodozom. Meg arról is, hogy a gyerekek és a pedagógusok ettől sokkal jobbat és többet érdemelnek.Tudnám még részletezni. Ez nem mehet így tovább! A gyerekekért!!!

A pedagógusok túlterheltek, meg van kötve a kezük a NAT-tal. A központi könyvek silányak. A első két gyermekem kisiskolásként még mozaikos könyvekből tanult. Van olyan, hogy a munkafüzetben egy kérdésre nem találni választ a könyvben. A kisgyermeknevelők és a szociális szférában dolgozók bére hozzá van kötve a minimálbér alakulásához. Nem értem, hogy a pedagógusoknak miért nincs. Vagy is van egy elméletem, de az nagyon elkeserítő. Minél kevesebb a gondolkodó, értelmiségi, annál befolyásolhatóbb egy társadalom. Ez félelmetes, ha ez a cél.

Két gyermek édesanyja vagyok. Egyikük általános, másikuk középiskolás.
A gyerekek iszonyú mértékben leterheltek. A középiskolás lányomnak minden nap 8-tól 3-ig vannak órái, kivéve a csütörtököt, mert aznap 8-tól 5-ig! Ezek után jön még a házi feladat, a tanulás, készülés a dolgozatokra és miden egyéb sport és közösségi tevékenység. 17 évesen azt éli meg, hogy soha semmire nincs ideje! Elvárás persze (jogosan és saját igénye, meg a mienk is), hogy olvasson, járjon színházba, kiállításra stb. - de mégis mikor?
Az általános iskolás gyerekem iskolájából szeptember óta 4 tanár ment el, és nem is sikerült mindet pótolni - mindezt Budapest közepén! Mi van vidéken? Már évekkel ezelőtt a szakos tanárok hiányáról panaszkodtak kisebb települések igazgatói - mára ez a Fővárost is elérte, és évről évre kevesebb lesz a jól képzett pedagógus, mert egyre többen mennek nyugdíjba, miközben nincs utánpótlás.
A tananyag egyre inkább épít a lexikális tudásra, egyre kevésbe biztosít teret a készségfejlesztésre, az egyéni érdeklődési körök kialakulására vagy megtámogatására. A pedagógusok fáradtak, egyre kevésbé képesek a gyerekekre figyelni. A tankönyvek némelyike egyszerűen alig-alig használható otthoni tanulásra! Sok esetben az interneten keresünk inkább segítséget, mert a tankönyvek rossz logikában, követhetetlen módon tárgyalnak bizonyos dolgokat. A középiskolai írásbeli felvételi köszönő viszonyban sincs a tananyaggal, teljesen más tudást, készségeket vár el, mint amire az iskola egyébként felkészít. Ezen jól teljesíteni annak van esélye, aki külön készül rá. Mi ezt megtehetjük - persze ez plusz időráfordítás a gyerek részéről, és sok plusz pénz a mi részünkről - de szerencsések vagyunk legalább, hogy ezt megengedhetjük magunknak! Ez a felvételi rendszer ebben a formában csak tovább mélyíti és megerősíti a társadalmi rétegek közötti szakadékot.

Szülőként azt látom, hogy hajtás van, hogy rengeteg az anyag, a gyerekeim jó tanulók, de még így is alig győzik...
Pedagógusként azt látom, hogy a Kollégák vért izzadva helyettesítenek, oktatnak a minőséginek nem nevezhető kötelezően előírt tankönyvekből, és próbálnak túlélni.
Ezen változtatni kell!
Kevesebb anyag, egymásra épülő tantárgyak közötti kapcsolatokat is erősítő, csoportos, team feladatok, vita kultúra fejlesztése, érzelmi inteligencia fejlesztése, érzékenyítés!
Ezek nélkül droidokat nevelünk, akik felnőttként önálló véleménykifejezés, és öntudat nélkül nehezen fognak boldogulni.

Mi jellemzi a mai magyar iskolákat? Ütött-kopott egészségtelen bútorok, pénztelenség, lebutított tankönyvek, átgondolatlan, felesleges tananyag. Ami nem a jövő felé mutat, hanem visszalép. A gyerekek óraszáma nem igazán csökkent. Felesleges új tantárgyak. Az oktatási intézmények, pedagógusok állandó fenyegetettsége, ellenőrzése, felesleges papírmunka, amit később senki sem néz meg. A kormány lekezelő, lenéző magatartása, a pedagógusok erkölcsi elmerését nagymértékben rombolja.

Tanárhiány
Gyakran fáradt, kiégett, rosszindulatú tanárok.
Bődületes mennyiségű tananyag, túl gyors tempót diktáló tanmenetek.
Sokszor fáradt,unott, motiválatlan,ingerlékeny diákok.
Unalmas tananyagfeldolgozás, szánalmas tankönyvek.

Elkeserítő minden nap azt látni, hogy a gyerek mennyire rosszul érzi magát az oktatásban, pedig a nap aktív részét ott tölti. Van, hogy dühöngök, és fogadóórát kérek. Majd a fogadóórán szembesülök vele, hogy a pedagógus is vergődik, fáradt és tehetetlen. A gyerekeim értékes évei mennek kárba egy elhibázott, ostoba, múltbanéző oktatáspolitika miatt. Család szinten nagy energiákat kell mozgósítani, hogy folyamatosan kompenzáljuk az iskola hiányosságait. Ez felemészti a szülőket, a gyereket, és vélhetően az iskolát is. Hetente többször megfordul a fejemben, hogy a gyereknek jobb lenne itthon tanulni. A nyelvtanulás alapszinten működik, nagyon sok az elmaradt, helyettesített óra, amikor a tanulás helyett tanteremben "bandáznak " a gyerekek. A mindennapos testnevelés óra terem hiányában "hézagos ".
Az online oktatásban kiderült, hogy a tankönyvek nagy része használhatatlan. Egyszerűen nem lehet belőle tanulni: a gyerek CSAK SEGÍTSÉGGEL tudja használni a tankönyvet (pedig amúgy értelmes gyerek). A tankönyvek egy része innen-onnan kimásolt részeket tartalmaznak, folyamatosan bukkantunk rá a neten található szövegekre, amiket beemeltek. A szövegekek jelentős része (pl természetismeret 5-6.osztály) nem a gyerek nyelvén íródott (vajon kinek szánták?!).
A szülők elidegenedtek az iskolától, egyre nehézkesebb a párbeszéd, ami nem segít, hiszen innen indulnak az alaptalan feltételezések. Az igazgató lavírozik. Az iskolából elpárolog az őszinteség, a csapatszellem, egymás segítése.
Gyerekvédelem??? Az abúzust elkövető óvónőt az igazgatónő védte, gyámüggyel fenyegették a szülőket, mert szóltak, hogy gond van az óvodai csoportban. sorolhatnám... nagyon sok fölösleges energia megy el a rossz szabályozás, az emberhiány, a pedagógusok túlterheltsége miatt is. Irány a fizetős iskola, ami ugyan nem megoldás, de legalább a gyerek lelkét kevésbé nyomorítják. Nem tudom hány év alatt lehet ezt a 10 éve tartó rombolást helyrehozni... szomorú vagyok.

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Röveden tömören: Túlterheltség, alacsony megbecsülés, túlórák kifizetésének hiánya, az amúgy is alacsony jövedelem mellett. Rossz tankönyvek, emiatt tovább növekvő terhek a pedagóguson, kiegészítő eszközök a gyermekek részére, ami mindenki számára teher.

Minden változtatásról egyeztetni kellett volna a pedagógusokkal. Tanulmányaink során felkèszítettek minket, hogyan, milyen módszerekkel tanítsunk az egyes tankönyvekből, majd amint a pályára léptünk, megkaptuk az egyentankönyvet, ami messze nem biztosítja azt a rengeteg lehetőséget, amikre minket kikèpeztek ès mèg mindig elvárás, hogy megjelentessük az órákon. Az èvek óta jól működő, digitalizált ès differenciálási lehetőséget biztosító tk. helyett, most mi kèszítünk otthon digitális anyagokat ès differenciált feladatokat. Szemléltető eszközök is alig akadnak, azokat is mi gyártjuk le a 30 fős osztályoknak.
A helyettesítèsi rendszer egy vicc. Aznap reggel vagy óra előtt 5 perccel tudom meg, hogy angolos lévén most egy német órát fogok tartani, ezt az anyagrèszt vegyük át, hajrá!
A szülők is folyamatosan ellenőrizgetik, elég kompetens vagyok-e, mivel nem bíznak a pályakezdőkben. Nem hibáztatom őket, bár több időm lenne rájuk, akkor ők is látnák.
Ha elkezdek idén portfóliót írni egy tantárgyból, jövőre a tanarhiany miatt változik a tantárgyfelosztásom ès egy másik tantárgyból kell majd portfóliót vèdenem.
Az adminisztrációs feladatokra simán fel lehetne venni plusz egy embert tanáronkènt, annyi van. De nem is a valóságot írjuk be, hanem amit mondanak. Feleannyi helyettesítès, ügyelet, mint valójában.
A gyerekek is ugyanolyan fáradtak, mint mi. De ők nem hivatástudatból járnak iskolába, mint mi, őket minden nap motiválni kell. Ez a legnehezebb. Amikor már èn magam is kiègtem ès a saját motivációmat sem találom, mit mondhatnék nekik?
Készítsük fel a gyerekeket tanulmányi versenyekre, szerepeljenek kimagaslóan. Foglalkozzunk velük tanórán kívül is ès kísèrjük el őket minden versenyre. Zárkóztassuk fel az sni, btmn, egyéb okból lemaradókat. Biztosítsuk (állítsuk össze mi magunk) a fair dolgozatokat, számonkèrèseket. Legyen műsor minden ünnepre, karácsony, anyák napja, jeles napok...stb. Ezek is a tanórák idejét rabolják általában.
Szeretem a munkám, de ennyi időm nincs.

Az iskola a 21. sz. igényeire és kihívásaira készítse fel a gyerekeket. Kapjon sokkal nagyobb szerepet a kompetencia alapú oktatás szemben a jelenlegi módszerekkel. Unalmas, idejétmúlt ismereteket oktatnak és önálló gondolkodásra nevelés helyett, a tananyag szolgai bemagolását várja el a jelenlegi rendszer. A korábbihoz hasonlóan legyen döntése a pedagógusnak választani, hogy miből tanít.
A pedagógus bérek és a munkájukat segítő technikai személyzet bére is megalázóan alacsony.
Nagyon komoly gondok vannak a pedagógus utánpótlással. Tegyék vonzóbbá a pályát azzal is, hogy normális, európai szintű bért adnak nekik.

Túlterheltek a tanárok és a diákok is. Nincs szabadidő. Sok felesleges dolog van a tankönyvekben és sokszor értelmetlen dolgok is. A fontos életre nevelő dolgokat nincs idő a gyerekekkel megtanítani és még lehetne sorolni….,

Nagyon rossz az oktatási rendszer, úgy ahogy van. A tananyag ès a tankönyvek siralmasak, taníthatatlan, a tudás felmérhetetlen. A tanárok demotiváltak, nincsenek eszközök a kezükben, túlterheltek. Azok, akik ezt orszàgos szinten irányítják, nem értenek az oktatáshoz, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak és folyamatosan rontanak a helyzeten. Javító szándéknak a csírája sincs. Az egész oktatást meg kell reformálni, új vezetőkkel, másképp gondolkodókkal.

Felháborító a kényszerítés az oltás felvételére vonatkozóan.Diszkriminatív a megkülönböztetés az egyházi és állami iskolák között. Használhatatlan, hibákkal teli tankönyvek vannak, megtanulhatatlan mennyiségű tananyag, az egyre fásultabb tanárokat értelmetlen adminisztrációval gyötrik. A leginkább felháborító az az utasítás, amivel a református egyház nem csupán a sztrájkban való részvételt tiltotta meg a hitoktatóknak, hanem azt is, hogy egy sztrájkoló pedagógust helyettesítsen. Szégyellem magam helyettük. Ki kell állnunk a pedagógusokért, mert valójában a gyermekeinkért állunk ki.

Borzasztó túlterheltek a gyerekek, arra nincs idejük, hogy gyerekek legyenek. Sok a felesleges, elavult tananyag, a számonkérés sok és maradi. A könyvek gyalázatosak, tele hibával, történelem hamisítással.
A tanárok kezét megkötik, mindent felülről vezérelnek. Ebből elég. A kérdésem csupán annyi, hogy miért kellett ennyit várni? Már rég fel kellett volna lázadnia a pedagógus társadalomnak. Össze kell fogni a tanároknak, az eünek, mindenkinek! Egységben az erő!

A másodikos gyermekem oltatlan kitiltott tanára helyett több másik tanárnak kellett átvenni az órákat. Van most akinek heti 30-32 órája lett. Nem csoda hogy két hét után lebetegedett egy hétre... így legalább a fejetlenség nőtt. Az év elején vásárolt minőségi tankönyvek helyett pedig elkezdtek hazaszállingózni az OH tankönyveinek másolatai?‍♀️ Kérem vonják vissza a politikai szemszögből meghozott oltási kötelezettséget, mert ez idáig senkinek sem volt jó!!!!

Sáros udvar,piszkos mosdók,nincs wc papír,kréta,pad a folyosón,zárható szekrény. A tanárok motiválatlanok,tele felesleges adminisztrációs terhekkel,nincs terük saját ötletekre és kreativitásra,minden túlszabályozott. A tankönyvek tragikusak,túl sok a tanulnivaló,emiatt hatalmas a nyomás a gyerekeken. Rengeteg a felesleges,magolnivaló tananyag. Az iskola nem az életre tanítja őket. A központi felvételi egy hatalmas szivatás.

Indokolatlan mennyiségű felesleges adatot tartalmazó tananyag, emiatt az anyaggal rohan a tanár, egy lassabb gyereknek esélyes sincs lépést tartani a tananyaggal. A tananyag sokszor olyan, mintha egy olyan ember írta volna, aki még az életben nem beszélgetett volna gyerekkel. Sokszor túlzó a hazafiasságra nevelői szándék a tankönyvekben. Vagy a sztereotípiák erősítése pl. kelet-magyarországi aluliskolázott korán szülő cigányokról kell tanulni 8. osztályban föciből.
Nincs idő arra, hogy a tanárok beszélgessenek, odafigyeljenek a gyerekekre, mert haladni kell az anyaggal. Sok esetben nincs idő kreatív, tapasztaláson alapuló oktatásra. Kevès a szaktanár, a gimnáziumból letanító pedagógusnak meg nem esik le, hogy nem 18 éveseket tanít, hanem kicsiket, akik most ismerkednek az adott tantárggyal.

Kevés szakmai önállóság, szabadság! Túlterheltség (adminisztratív is)! A NAT szakmaiatlansága, "megnyirbált " tankönyvek! Szabad TK. választást szeretnék (ne az ár kell, hogy döntsön, újra lehessen rendelni Mozaikos könyveket)! Alacsony anyagi és szakmai megbecsülés! A portfóliót töröljék el! Nem a fizetés, hanem a szakma szeretete tart a pályán- ma is!

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

A tanárok egyáltalán nincsenek megbecsülve, nincsenek jogaik,nem mernek fegyelmezni,nem taníthatnak a megfelelő tankönyvekből,amikből oktatnak,borzalmasak,szégyen a fizetésük stb. A gyerekek borzalmasan le vannak terhelve,a lányomnak 41 órája van egy héten! Sok felesleges dolgot kell tanulniuk,de a gyakorlat nagyon kevés, jobban kellene szemléltetni a dolgokat....

Három gyermek büszke édesanyja vagyok. A három gyermekem közül az első 1999-ben kezdte el koptatni a magyar közoktatásban a padokat, a legkisebb még mindig a közoktatásban tanul. Vagyis már lassan 23 éve figyelem a közoktatás állapotának lezüllését, szétrombolását, ami kormányoktól függetlenül zajlott.

Az igazi zuhanás azonban 2011-től figyelhető meg. Ez volt az az év, amikor életbe lépett a köznevelési törvény. Azóta eljutottunk oda, hogy a működés alapvető feltételei is akadályokba ütköznek (van-e kréta, vagy éppen takarító személyzet, és elegendő tanár). Veterán SZMK-sként (13 évig csináltam), óvodától középiskoláig láttam, hogyan romlik a helyzet. A teljesen felesleges adminisztratív terhek, a minimális megbecsülés hiánya (nemcsak anyagiakban), az eszköztelenség bármilyen pedagógiai és munkahelyzetben (mert az eszközöket elvették, megvonták - nemcsak az anyagi fedezetet, hanem pl. az önállóságot), és még sorolhatnám - mind arra jók csak, hogy a gyerekeim ne kaphassanak jó minőségű oktatást. Pedig középosztálybeli szülő lennék, akit elvileg támogat a jelenlegi politika. De nem.

Sosem felejtem el az osztályfőnök szekunder szégyenét a szemében, amikor először arra kérte a szülői értekezleten a szülőket, hogy hozzanak be papírt és krétát, hogy tanítani tudjanak. Sosem fejeltem el a gyerekem könnyes tekintetét, amikor a minősíthetetlenül használhatatlan tankönyvből próbált tanulni, és nem volt igazodási pontja, hogy most mit is kellene elsajátítania, mert a tanártól az órán mást hallott. (Helyesen.) Sosem felejtem el, hogy a gyerekem nem bírja kialudni magát, már most tiniként gyógyszert szed a gyomorpanaszaira, mert a NAT túlterheli - pont olyan felesleges dolgokkal, mint a pedagógusokat a hiábavaló adminisztrációval.

Ebben a rendszerben szenved a pedagógus, és főleg szenved a gyerek is - a szülő pedig csak a tehetetlen dühöt érzi, mert nincs hová mennie panaszra.

13. kerületi általános iskolában, remek, elhivatott tanárok küzdenek megélhetési gondokkal, illetve a tankönyveket/módszertant érintő korlátozásokkal. Egyre több tanár megy el ebből az iskolából is, új pályát, jobb megélhetést keresve. Siralmas, hogy az tanterembe az ablakra árnyékolót a szülőknek kell venni, sőt még a tábla beszerzését/elsős vonalalazás felfestését is mi, szülők álltuk. (Mindkét gyermekem osztályában)

Tulságosan centralizált a rendszer. Semmilyen tekintetben nincs autonómia az intézményekben. Az intézményvezetôk csak a rendszer bábjai. A pedagógusok rendkívül túlterheltek, eltűnt a klasszikus osztálytanító ês napközis tanító feladatkör. Az ebêdeltetés, délutáni levegôzés nem számít bele az óraszámba, pedig ekkor is végzünk nevelô munkát. Azok tankönyvek, melyeket a tanulónkénti "fejkvótában " rendelni lehet, rendkívül alacsony színvonalúak. A gyerek istúlterheltek (tanórákba beépített hitoktatás, heti 5 testnevelés a tárgyi és tornatermi feltételek hiányában). A problémákat hosszan lehetne sorolni.

A mindennapos tesi miatt heti 2x 8 órája van a gyereknek, de mivel a 24 osztályra 1, azaz 1 tornaterem van az órák minősége ?. Fölöslegesen vannak terhelve. Annyi tankönyve van a gyereknek hogy alig bírja el, felét nem is használják mert használhatatlan, de vinni kell. Inkább fizetnék a tanulhatóbb jobb minőségű és tartalmú könyvekért.

A pedagógusoknak sajnos már nincs társadalmi megbecsülése és erről nagyrészt a politika tehet. A 6 millió virológus és pedagógus országa lettünk :-( Sok szaktanár hiányzik, kevés a szabadság, túlszabályzott a NAT, rosszak a tankönyvek. Államosított butítás folyik. Gyermekeim szerencsére nem állami iskolába járnak, így van összehasonlítási alapom - én utóbbiban tanítok.

A gyerekek hatalmas tananyagokat tanulnak meg teljesen feleslegesen, hogy 1 hét múlva elfelejtsék. A tanárok leterheltek és kiégettek. A folyamatos karanténok és tanárcserék mentálisan is megviselik a gyerekeket.
Ha nem viszünk WC papírt és szappant az iskolába akkor nem lesz.
A könyvek elavultak, a tananyag előző századi. Digitalizációról, modern eszközökről sokan nem is álmodnak.
Az úgynevezett ingyen oktatás vagyonokat emészt fel a szülők részéről.

A fizetésünk rangon aluli.? 3 diplomával,amiből 2 egyetemi végzettség,kevesebbet keresek,mint a volt férjem a honvédségnél szakácsként érettségivel.? Egyedül nevelem a gyerekemet és már a hónap közepén nem tudom,miből veszek enni.A fizetésünket igazíthatnák a mindenkori szakmunkás minimálbérhez. A tanárok választhassanak olyan tankönyvet,amiből tanítani szeretnének.A kötelező óraszám 22 legyen. Biztosítsanak a pedagógusoknak otthonra korlátlan netet,amit a tankerület fizet,illetve laptopokat.Ne tanfolyamhoz kössék,ki kaphatja meg. A minősítés ne egy kötelező eljárás legyen,hanem választható.Illetve ne 20-30ezer bruttóval keressen többet az,aki minősül. A minősülést követő 2 hónapon belül kapja meg a kolléga a magasabb bért. Cafeteriat minden hónapban kapjunk,illetve egészségpénztári cafeteriat is kapjunk. Ne dolgoztassák le velünk a dec.24.-t,ami eleve a téli szünet/szabadság alatti időszakra esik. Az iskolákba egészségesebb,változatosabb,választható ételeket adjanak. A családos pedagógusok kapjanak augusztusban iskolakezdési támogatást: 20.000.-/gyerek. 13.havi fizetést decemberben.

Túl sok a könyv, munkafüzet, a színvonaluk pedig rettenetes. Alsó tagozaton elsőben elég lenne olvasókönyv, matekfüzet, és írás munkafüzet, ehhez képest 11-et csomagoltam 5 füzettel! Az ötödikes természetismeret egyenesen szeméttel egyenértékű. Össze-vissza kapkodás a témák között.
És igen durván túlterheltek a pedagógusok. Nincs idő a gyerekkel foglalkozni.
Ez a kötelező napközi pedig agyrém. Mintha káros lennék a saját gyerekeimre, hogy nem hozhatom őket délben haza.

Úgy a gyerekek, mint a pedagógusok túlterheltek. A kormányzat által engedélyezett tankönyvek hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, sok felesleges tananyagot tartalmaznak és nem mellesleg egyes tantárgyak erősen kormányközeli nézeteket hirdet. A pedagógusoknak a szintén felesleges adminisztráció emeli meg jelentősen a munkaidejét. Persze a kötelezőn túl, nem beszélve az ingyen helyettesítésről. Folytathatnám...

A gyermekeink elbutítása a cél, nem pedig a gondolkodni tudó, önálló ember. A tananyag kesze-kusza. Elvárják, hogy a negyedikes gyerek szinte földrajzot tanuljon környezetismeret helyett. A maradékos osztást nem írásbeli levezetéssel tanulják, hanem a legbonyolultabb módon. A nemzeti tankönyvek tanagyagai nem korosztályszintűek, van amikor túlbutítottak és van ahol túl sok mindent akarnak belenyomni a gyerekbe. Nincs idő megtanulni normálisan semmit, túl sok az anyag. Tömeg, űrtartalom, hosszúság tanulására évente 1 óra van másodiktól negyedikig. Semmi rávezetés nincs, a gyerekek nem értik az egészet. Túlkomplikáltak a feladatok. A tanárok követik a szabályokat,a túltolt papírmunkát, próbáljak a gyerekeket nézni, de sok esetben nem tudják a nyomorult bürokrácia miatt. Már most túlsok a lelkileg sérült gyermek, melyből majd jönnek a mentális problémák is. Huszon, harminc éve tanító tanároknak kellett újravizsgázni, hogy hogyan tart egy órát, már véleményt sem nagyon formálhatnak. A Covid helyzet hatására pedig megy az egymástól elszigetelés és elridegesítés mind közösség, mind szülő-tanár szinten. SZABAD, MINŐSÉGI, SZÍNVONALAS OKTATÁST ÉS MEGBECSÜLT PEDAGÓGUSOKAT, GONDOLKODÓ EMBEREKET!!!!!!!

- magas óraszám > darálás, hajszoltság, közöny, céltévesztés
- alacsony bérezés > megbecsülés hiánya, nyugodt életvitel ellehetetlenülése, tehetséges fiatalok bevonzásának hiánya, szakos ellátottság veszélybe kerülése, állandó helyettesítések
- túlterhelt kerettanterv > az elmélyülés lehetőségének hiánya, az autonóm tanári döntések kizárása
- iskolai körülmények (leromlott állapotú épület, állandó fűtési és beázási gondok, hiányos technikai felszereltség, alacsony színvonalú közétkeztetés)
- tankönyvek (alacsony szakmai színvonal)

Megalazoan alacsony tanari fizetes, tulterheltseg, szar tankonyvek, differenciált oktatas teljes hianya. Idegen nyelvi orak korszerutlensege es meg az is keves.A foloslegesen sok lexikalis tudas sulykolasa. Penzugyi, penz kezelesi, banki, hitel informaciok teljes hianya. Korszerutlen osztaly felszerelesek.

A problémák nyilvánvalóak, mindenki látja őket, aki nem néz szándékosan félre. Semmirekellő tankönyvek, korszerűtlen tananyag (igyekszem szalonképes jelzőket használni, mindenki behelyettesítheti kedve szerint), méltatlan fizetés egyik oldalon, a gyerekeknek rengeteg óra, csak a rohanás egyik témáról a másikra értelmetlenül, nehogy valamit készségszinten megtanuljanak, mert hová is vezetne az. Néhány lelkes pedagógus viszi a hátán az iskolákat (már amelyikben még vannak ilyenek), tartják a lelket a kollégákban és a gyerekekben. A NERbarát, lojális igazgatók (tisztelet a kivételnek - ami elvétve lehet) pedig fegyelmezetten jelentik, hogy minden a legnagyobb rendben.

Pályakezdő vagyok és szeretnék tanár lenni. Csak az a baj, hogy élni is kéne valamiből. A kezdő fizetés meg nem elég semmire. Vagy a rezsire megy el vagy az élelmiszerekre. De a kettőre együtt nem elég. Saját családot is szeretnék, de hogyan, ha nem tudom őket eltartani?? Még magamat is alig tudom.
A gyerekek túlterheltek, nincs kedvük és nem is szeretnek tanulni. Belefásultak az iskolába. A tankönyveik pocsékok, nem is lehet belőlük se eredményesen tanulni, sem tanítani. Látszik, hogy 1-2 hónap alatt dobták össze, nincs rendesen kidolgozva, felépítve. A tananyag elvileg csökkent, legalábbis a tankönyvekben kevesebb szöveg van, viszont a követelmények nem. Ezeket összhangba kellene hozni.

Egy tragédia a mai magyar közoktatás!!! Gyakorlatilag ugyanúgy ki akarja véreztetni a kormány a közoktatást, mint az egészségügyet. A cél nyilván egyértelmű: a tanárokat minél inkább elnyomva, minden lehetséges eszközt és döntést kivéve a kezükből hasznavehetetlen könyvekből okítsák a gyerekeket. Minél kevesebb tudással bírnak a gyerekek, annál jobban lehet őket felülről irányítani...

Kevés a tanár. Rossz tankönyveket kell használni, emiatt a tanár (szerencsére) többoldalnyi tananyagot diktál a gyerekeknek, ebből kell készülniük.
Nagy a túlterheltség, sok órájuk van, kevés szabadidő.

Megvárom a tanév végét, mert nem hagyom cserben a diákjaim, de a következő tanévet már nem tanítóként folytatom! Megszakad a szívem, mert ez a hivatásom, de a hivatástudat nem elég, hiszen a boltban, illetve a szolgáltatásokért nekem is fizetni kell.
Elég volt a nyomorgásból! Abból, hogy minden hónapban számolni kell mennyi marad, miután mindent kifizettem... bevallom semmi nem marad. Nem dohányzom, nem iszom alkoholt, nincs káros szenvedélyem, ettől függetlenül nincs pénzem új ruhára, műkörömre, szempillára, fodrászra, kozmetikusra, a hobbimra stb... Közben pedig elvárás, hogy tipp-topp legyen a pedagógus... Kérdem én miből és mindezt mikor valósítsa meg?! Hiszen nem elég a kritikán aluli fizetés, a rengeteg helyettesítés mellett, alig van idő pihenésre, regenerálódásra.
A tankönyvek minőségére és a többi logikátlan „csodára”, amit ránk sóznak inkább már nem is térek ki…
Kitartást kívánok minden pályán maradó kollégának és minden szülőnek, akinek most iskolás a gyermeke!

A pedagógusokat fel kellene készíteni a folyamatosan változó "gyerekanyag " kezelésére. Amíg ez nem valósul meg folyamatos képzésekkel pl. life coachok bevonásával, addig hamar túlterheltnek és kiégettek lesznek.
A tanterveknek ráadásul nincs egy szép ívűk, össze vissza ugrálnak a témák között. És nincs idő begyakorolni a tanultakat. Pl. Matek
A magyar irodalom és a történelem tanulás nem kapcsolódik szorosan! Pedig ez alap lehetne!
Minden olyan tantárgyhoz, amihez lehet, a havi 1 tanulmányi kirándulást iktatnék be, ami azon a héten a heti 5 testnevelest is kiválthaná: kisebbeknek múzeumba, csodák palotájába, állatkertbe, középiskolába, mint a kutatók éjszakáján, 5. osztály felett pl. valamelyik egyetemre, gyárba.

Sokkal több szabadságot lehetne adni a tanároknak! Kell a szabad tankönyv választás joga!

Középiskolás a fiam. Kollégista. Rengeteg a tananyag, nincsenek megfelelő könyveik, jegyzetelnek órán így oda sem tudnak figyelni az órai anyagra. A gyakorlati órákon nem a választott szakmájuknak megfelelő munkát végeznek csak az iskola udvarát takarítják, mivel nincsenek meg a szükséges eszközök hozzá.
A kollégiumi elhelyezés siralmas. Olyanok a szobák a szoba berendezései hogy ha börtön lenne ezért kártérítés járna a raboknak.
Viszont van iskolaorvos hetente párszor és van iskola pszichológus amire nagyon nagy szükség van a sok iskolai atrocitás miatt.
A tanárok leterheltek, látjuk a hétvégén mikor megyünk a fiamért. A legtöbb tanár leadja a tananyagot oszt jónapot. Meg lehet őket is érteni, de azt már nem hogy a diákokon töltik a frusztráltságukat. Sajnos lehet sorolni az oktatási rendszerben előforduló hibákat ez megoldani nem fogja. A mindennapos testnevelést feleslegesnek tartom ezzel csak még nagyobb ellenszenvet váltanak ki a fiatalokból a mozgás iránt. Az hogy szakkörök nincsenek, nincs délutánra változatos mozgás lehetőség a focit leszámítva már meg sem említem mert nincs aki ezeket a foglalkozásokat megtartsa. A fiatalok elvesznek ebben az embertelen lelketlen rendszerben.

A legelhivatottabb,legjobban felkészült tanárok is szenvednek, napról napra "túlélnek ", ahogy hallom tőlük. Sok óra elmarad, és van, ahol majdnem mindegy, megtartják-e (újabban ez a helyzet a rajzzal, énekkel, de van, akinél általánosban a nyelvóránál is). Iskolapszichológust messziről és hátulról se láttam, mióta iskolások a gyerekeim (kb, 11 éve). A többségnek olyan fizetése van, amennyiért pl. a saját szakmámban senki fel se emelné a kezét. A tankönyvekben hemzsegnek a hibák és a pontatlanságok,és néha mintha verseny folyna, melyik tudománytól akarják épp elvadítani a gyerekeket. Az oktatásirányítás egyfajta arctalan massza, a pedagógussal és a családdal leginkább a "verekedjetek meg ti ketten " klasszikus játszmáját játsszák. És látványosan idősödik a pedagógus-társadalom, pedig nagy szükség volna felkészült fiatalokra - de aki autonóm pedagógus lehetne, azt a kötött tankönyvek, a képtelen elvárások riasztják el, ha a fizetési szint nem volna elég. De abban se vagyok biztos, honnan indulhatna olyan megújulás, ami mögé szülő-pedagógus-gyerek-szakma felsorakozhatna, olyan közös minimum, amiben meg tudnánk egyezni, hasonlóan a lengyel vagy finn mintához. Az iskola sok mindenben tükrözi az általános társadalmi folyamatokat és bajokat. Külön aligha lehet eredményesen megreformálni.

A központilag előírt kötelező tankönyvek nem alkalmasak az "oktatásra ". Alsó tagozatban alkalmatlan a gyermek írás-, olvasás-, és számolás tanítására. Rohannak végig a tananyagon, hogy teljesítsenek egy előírást, de nem nézik a gyermekek szükségleteit. Főként, ha a pedagógus nem tyúkanyó típus, s ráadásként kiemelt figyelmet fordít azokra a gyerekekre, akik már olvasás tudással mennek az 1. osztályba. Így a bátortalan, óvodából olvasás-, írás-, számolás-tudás nélkül lépő gyermeknek esélye sincs az alapok JÓ elsajátításához. Ehhez még társul az online oktatás másfél éve, amire nem voltak felkészülve.
Felső tagozatra olyan tananyag-elmaradással küzdenek, amit nem tudok mire vélni, hiszen sosincs idő semmire, hogy teljesítsék a tantervi előírásokat.
A szemünk láttára zajlik a következő generáció teljes ELBUTÍTÁSA. Írni, olvasni, számolni és gondolkodni nem tudó birkákat akarnak csinálni a gyermekeinkből.

Szülőként és pedagógusként is maximálisan
elégedetlen vagyok!Felháborító,ahogy bánnak velünk pedagógusokkal és a gyerekeinkkel! Szemétdombra való tankönyvek,irreális elvárások, túlzott stressz jellemzik a gyerekek mindennapjait. Megalázó éhbérért cserébe önként és dalolva vegyük a portfolió írást,minősítést a nyakunkba, dolgozzunk egyre nehezebb körülmények között a rengeteg SNI-s,BTMN-s,magatartási problémás, neveletlen gyerekkel, miközben folyamatos emberhiánnyal küzdünk.Nem tudom,van-e még egy ország,ahol ennyire nem számítanak a pedagógusok és a gyerekek érdekei!

Kevés a tanár, a pályát nagyon sokan elhagyják és nincs utánpótlás. A munkájukat nem megfelelően végző tanárokat nem küldik el, mert nincs kit felvegyenek helyette. A tanárok felesleges adminisztrációval sok időt veszítenek. A tankönyvek szörnyűek. Rengeteg felesleges dolgot kell megtanulni, nem jut elég idő a FONTOS, ALAP ismeretek elsajátítására. A gyerekek túlterheltek! Nagyon sok az óraszám! Sokszor napi 8 tanóra után még 4-5 órát tanulniuk kell. Ennyit mi felnőttek sem tudunk koncentrálni! A középiskolai felvételi megterheli a gyerekeket. Az iskola igazgatóitól elvették az érdemi döntés lehetőségét szakmai, személyi kérdésekben. A tanárok fizetése siralmasan alacsony. Sok tanár megélhetési gondokkal küzd. A szakmában meghozott döntésekből teljesen kihagyják a szakmában dolgozók véleményét! Teljesen tönkretették a minőségi oktatást! A felnőtt képzésekről már ne is beszéljünk.

Szomorúan vettük tudomásul, hogy a tanítónő kérése és a szülők lelkesedése ellenére sem lehet eltérni a matematikatankönyvtől. Ide-oda csapong, elsősöknek minden alap nélkül említi a mértékegységeket, de az igazgatóság nem engedélyezte. Csak a kánon.
A másik fájdalmam látni az alulmotivált pedagógusokat, akik rajz, angol órán udvarra viszik a gyerekeket, sakk órán egy éve színeznek. Érdemi oktatást minden településen!

Pedagógus hiány, a dolgozó pedagógusok túlterhelése. Túlórába be nem számított órák, alacsony fizetés. Tartalomban kifogásolható tankönyvek. A tanterv összeállításában a pedagógus véleményét nem kérik ki.

Magas a gyerekek kötelező óraszáma. Magasak az osztálylétszámok. Az integrációt jól félreértelmezték, mert már a fogyatékosok is ott ülnek a normál iskolában. Így nem kapják meg azt a fejlesztést, amit egy speciális iskolában kaphatnának és járna nekik. Iskolánként jó, ha 1-2 gyógypedagógus van. Ez nagyon kevés, sok a "papiros " (BTMN, SNI)gyermek. A tankönyvek egyre használhatatlanabbak, választási lehetőség nincs. A pedagógusok is túlterheltek, frusztráltak. A gyerekek neveletlenek, a szülők követelőzők.
Már csak ezt a tanévet kell végigdolgoznom, de nagyon sajnálom a kollégáimat.

A munka törvénykönyve ezen a pályán nem létező fogalom. A napi munkaórák száma 10-12, beleértve a hétvégét is, hiszen hétfőre már készülni kell. Egy nap táppénz 10 000 Ft mínusz annak, aki hiányzik a munkából, de 0 Ft azoknak, akik 5-6 órában helyette dolgoznak. Szabadság csak nyári szünetben van, amikor az egészségügy és a hivatalok is nyaralnak, tehát elintézni nem lehet semmit, amivel év közben spóroltunk. Nem kapunk eszközöket az oktatáshoz, mindent nekünk kell kifizetni. Íróeszközök, füzetek saját részre, továbbá dolgozatpapírok, fénymásolt feladatlapok a diák részére, sok esetben táblafilc, osztálydekoráció, csoportmunkához szükséges eszközök (olló, ragasztó, kartonpapír, filcek) minden a fizetést terheli. Cafetéria, ruhapénz, ilyen-olyan kártya nekünk nem jár. Az online oktatás alatt felmerülő telefonszámlaköltségek kifizetése még csak fel sem merült. A szülők folyamatosan uszítva vannak ellenünk, fegyelmezni tilos a csemetéket. A tankönyvek pocsékak, az OFI tankönyvben ugyanaz a tárgyi hiba évek óta nincs kijavítva. Az adminisztráció napi több óra. STB.

Nyugdíj előtt álló pedagógus vagyok. 40 éve a pályán. Soha nem volt ennyire rossz az oktatás helyzete, mint a jelenlegi kormány alatt. Még az "átkosnak " nevezett rendszerben sem.
A gyermekek leterheltsége pedig fele volt a mostaninak. Modern, naprakész ismeretek álltak rendelkezésre, persze szelektálva a diákok képességeihez. Évek óta Nap mint nap azzal küszködök, hogy a használhatatlan tankönyvek anyagát átírom érthetővé, használható feladatokat találok ki, ami emészthetővé teszi azt a tananyagot, amit én még egyetemen tanultam. Ezek csak szösszenetek abból a hatalmas káoszból,a mit a jelenlegi kormány a nyakunkba zúdított. Sürgős változásra van szükség a gyermekeink, unokáink érdekében. Az én unokáim szerencsések, mert van két nagymama, aki segíteni tud nekik a tanulásban. De mi van a többi gyerekekkel?? Nem maradok a pályán nyugdíj után semmiképpen.

Magas óraszám, ingyen helyettesítés (még a táppénzen levő kollégát is ingyen kell helyettesíteni, szeretném tudni ki kapja ilyenkor a táppénz és fizetés közti különbséget?).
Az új kötelezően bevezetett tankönyv, (a régi tanítható könyv helyett) egy felmérés alapján egy egész jegy rontást eredményezett a tanulóknál. (a felmérés német nyelvből történt), Logikátlan, rosszul felépített tankönyvek biflázását követeli meg ez a rendszer, a kreatív, logikus gyereket nem inspirálja!!
Szégyenteljes a bérezés, itt a határ mellett inkább Ausztriában mennek takarítani, mosogatni azok akik életkörülményeik miatt megtehetik. (végzett tanár, tanító!) Lassan már csak az marad a pedagógus pályán, aki hobbiból tanít, mert a férj, esetleg a feleség eltartja a családot.
Az igazgatók "meg vannak " félemlítve a fenntartó által, ezért sokszor ésszerűtlen döntésekbe kényszerítik őket.

Szülőként nekünk kell eszközöket biztosítani, mert tilos fénymásolni, lyukas a pad, vagy egyszerűen csak kicsi, és nem fér el a gyerek.
A tankönyvekkel elégedetlen vagyok. Választhasdon a tanár, miből és hogyan tanít.
Kevesebb tanóra kellene.
A tananyag mennyisége is nagyon sok.

Rengeteg az adminisztráció. Állandóan statisztikai adatokat kérnék tőlünk. Mindenről papír kell.
A központi tankönyvek egy része használhatatlan.
Nincs szabad tankönyvválasztás.
A gyermek védelmi kolléganőm semmiféle plusz juttatást nem kap.
Alig van utánpótlás a tanító/tanári pályán.
Nincs pénz az eszközök bővítésére, a tantermek felújítására, interaktív tábla vételére.

Szülőként látom, hogy az oktatás túlnyomó részt arról szól, hogy minél több elméletet, fogalmat, minél gyorsabban, minél Pontosabban megtanuljon és szóról szóra visszaadjon a diák. Hiába jó a felfogása egy diáknak, hiába jó a problémamegoldó képessége, hiába kreatív, látja az összefüggéseket, képes megszervezni összetett projektet, csak akkor kap jó jegyet, ha gondolkodás nélkül minél több információt képes megjegyezni és minél gyorsabban szó szerint leírni a dolgozatban. A könyvek és munkafüzetek nagy részét nem használják a középiskolában, így még ez a segítségük sincs.Az órák abból állbak, hogy a pedagógus diktál, a gyerek pedig jegyzetel, amit tud. A pedagógusok bele vannak kényszerítve ebbe a rendszerbe, Fáradtak, kimerültek, így nincs energiájuk a diákok személyiségének támogatására. Tanárként most az osztályok ( és óvodai csoportok ) magas létszámát emelném ki. Kb. 16 fővel már képesek lennénk gyermekközpontú foglalkozásokat tartani.

A gyerekek nem tanulták meg a szüleiktől az alapvető illemet,erre jön a szülők nem képesek ellátni a feladataikat. A gyerekek bekerülnek a rendszerbe ahol a hozott alapokkal ellátva ,nem igazán tisztelve a pedagógusokat megkezdődik az oktatásuk és a kiégett alulfizetett pedagógus már nem képes kezelni a helyzetet. A pedagógus legtöbbször szívatja a gyerekeket és kiéli az elnyomott helyzetét vagy megpróbálkozik a lehetetlennel,felesleges dolgokkal megtömni a gyerekek fejét. A tananyag eszméletlenül sok a könyvek borzasztó rosszak egy gyermeknek felfoghatatlan ,rosszul összerakott. Az oktatástól elvont pénzek nem csak az oktatáson fog meglátszani hanem mindenen. A jövőn spórolnak, a jövőnkön. Lebutítanak mindenkit. Uniformizálnak nem marad gondolkodó ember. Siralmasak a körülmények. Senkinek nem jó. Ezen változtatni kell!

A gyerekek fölöslegesen vannak haszontalan lexikális tananyaggal túlterhelve. A tankönyvek jó része ált. isk. felső tagozatában érthetetlen, használhatatlan, színvonalon aluli.Az ingyen tankönyvek kölcsön tankönyvek, melyek már használtak, nem lehet benne dolgozni, aláhúzni, kiemelni, korábbi tankönyvből pl. felvételire felkészülni, mert nincs nálunk, vissza kell adni. Állandó pedagógus hiány van, a helyettesítés nem megoldott, a gyerekek csak eltöltik az időt egy felügyelővel. A hiány miatt teljesen alkalmatlan pedagógusok is a helyükön maradhatnak, mert bár nem valók gyerek mellé, nem tudják őket pótolni. Több kárt okoznak, mint hasznot. A tanárok/tanítók túlterheltek, elképesztő nyomás alatt dolgoznak megalázóan alacsony bérért. Cserébe még ahhoz sincs joguk, hogy tankönvvet, módszert válasszanak, vagy fegyelmezzenek egy diákot. A helyzet siralmas, katasztrofális, és akkor a covid miatti online oktatásra már ki sem térek, regényt lehetne írni.

Magas az óraszám, kevés a bér. Nem fizetik ki a helyettesítéseket. Sok a felesleges adminisztráció. Nem szaktanár tanítja a gyerekeket. A tankönyvek nyelvezete, a tananyag mennyisége és minősége nem veszi figyelembe a gyerekek életkorát. Az iskolai fejlesztéseket, felújításokat a szülőkkel akarják kifizettetni. Kevés a pedagógiai munkát segítő szakember.

Pedagógusként a heti 28 tanítási órámmal nagyon túlterheltnek érzem magam, nem beszélve a sok helyettesítésről, ami hozzájön. Hetente 1-szer 11! órám is van. Szakképzésben dolgozom, de itt ugyanilyen rossz a helyzet, mint a többi iskolában. Sajnálatos, hogy a természettudományok háttérbe szorulnak mindenhol, nem választhatunk tankönyvet. A tananyag katasztrofális. A vezetők folyamatosan azt érzékeltetik velünk, hogy nem dolgozunk elég jól. A gyerekek, pedagógus egyaránt fáradt. A gyermekvédelmi feladatokat is már a pedagógus látja el. Azt kívánják tőlünk, hogy a nap huszonnégy órájában robotoljunk, mert hiszen a munka otthon is folytatódik.

A gyermekem alig várta, hogy iskolás legyen. Egy hónap után már utálta. Az iskola nem óvodást vár, hanem kisiskolást, 2 hét után már komoly tanulás volt. Semmi játékosság, semmi átmenet. Két hete még ovis volt aludt délután. Iskolásként délután már karikás volt a szeme, a kedve elment az iskolától. Eltelt 7 év, és a helyzet csak rosszabb lett. Jó képességű, de alulteljesít, nincs motiváció, nincs öröme. A tankönyvek tanulhatatlanok, aláhúzni sem lehet benne, de nincs is mit, a lényeg sokszor kihámozhatatlan. Aki írta pl. A földrajz tankönyveket nem látott még 7-es gyereket... csoda, hogy a tanár se tud belőle tanítani? Mert nincs más, ebből kell. Sajnálom a gyerekeinket, de a tanáraikat is, és minket szülőket is. Az egész társadalom rossz út felé halad...

Nincs pedagógus a rendszerben. Nincs IGAZI pedagógus a rendszerben! Aki eddig IGAZI volt, az is fuldoklik az ingyen túlórában, az értelmetlen adminisztrációban, a megélhetési gondokban. IGAZI pedagógus csak akkor lehet valaki, ha van ideje tervezni, megvalósítani, értékelni, elemezni az elvégzett munkáit, továbbképezni önmagát, és arra építeni a következőkben. Az IGAZI pedagógus ki tudja magát pihenni, mentálisan tud töltődni, nincs lelkiismeretfurdalása, hogy a gyerekre, tanulóra nem maradt ideje, tud és mer ismeretanyagot kiválasztani, mélységében megtanítani. Az IGAZI pedagógus az egész "valóját " adja a hivatásához, nem kell másodállásban a pihenés, töldődés helyett pénzt keresnie, hogy átlagos életszinvonalat biztosítson magánéletében. Az IGAZI pedagógus szárnyakat kap a gyerekek, szülők visszajelzéseitől, a társadalmi elismertségtől, de most benne van egy ördögi körben, nem tud repülni, ha felsőbb utasításra megnyirbálják szárnyait, szabadságát elveszik, ha felsőbb utasításra mantrázzák, hogy mennyire értéktelen, ha hazugságokkal teszik hiteltelenné segélykiáltásait.

Az oktatási rendszer megreformálásával a korábbi értékeket, bevált és hasznos módszereket, tananyagot törölték el. Egyre több a haszontalan tananyag,a tankönyvek írói, szerkesztői nem szakmai, inkább politikai alapon vannak kiválasztva. A gyerekek leterheltek,a pedagógusok mindent/mindenkit is helyettesítenek. Lassan már a portás is tarthat órát, mert köze van az iskolához - végzettség nem feltétel. A túlóra elszámolása, óradíja inkább nevetséges. Elvárások, követelések, elszámoltatások vannak, de a megfelelő körülmények (tárgyi,anyagi) biztosítása hiányossága a rendszernek. Ahogyan egy szülőnek is csak jogai vannak, de kötelessége nincs.

Üdvözlöm! Mint háromgyermekes anya, mély fájdalommal veszem tudomásul, hogy az oktatás ível lefelé, hanyatlik. Akik meg szeretnének élni anyagilag, és túl szeretnék élni a KLIKK által sújtott nyomást, magánintézményekben helyezkednek el, amit az átlag ember nem tud megfizetni. Az a kevés pedagógus aki marad és küzd ebben az ellehetetlenített helyzetben, pedig fáradtak. Sok szülő nem partner, ha probléma van. Rohannak az igazgatóhoz akik pedig félve a bürokrácia és a fentről jövő nyomástól inkább a szülőnek ad minden esetben is igazat, csak hogy az iskolának a jó híre menjen tovább. "Hisz ha ez kiderül, hogy ilyet vagy olyat mondtál, kedves kolléga "
Nincs joguk felvilágosítani a szülőt, hogy tanár hiány van, hogy gyermekkel probléma van...stb
Ki az a tanár aki itt nem égnek ki. Miért csodálkozunk, hogy azon pár pedagógus aki még a pályán van ide-oda mennek az iskolákba, egy jobb helyzet reményében? És a tisztelet teljes hiányába meg anyagilag sem lehet egyszerű nekik. Miért kell egy pedagógusnak 100 és száz különórát, másodállát vállalnia ahhoz hogy eltartsa magát, netán a családját. Ezek után még csodálkozzunk, hogy egy fáradt pedagógus várja a gyermekeinket? Nincs önálló módszere, nincs általa választott tankönyv, elv...stb csak a KLIKK amit diktál! A falusi iskolákat még inkább sújtja, pedig ékszerdobozként kellene vigyázni rájuk!
A legnagyobb gond, hogy ez már óvodában probléma, mikor tudjuk- tudják, hogy a lehető legnagyobb terhelhetőség és fejlesztés ebben az életszakaszban van...de mi lesz velük ha már senki nem lesz aki felkészítse, tanítsa, utat mutasson!!!
Egy reményvesztett szülő, aki sajnálja a gyermekeit!!!

Hiányos, sokszor hibás, rossz a nemzeti tankönyv! Tanárainknak ezek alapján kell tanítani. Rettenetesen gyors tempóban haladnak, amíg a jobb képessegűek valahogy megbírkoznak a feladatokkal, a figyelem zavaros gyerekeknek még jobban lemaradnak. Sok feladat hárul ezáltal a szülőkre is. Sokszor délután is a tanulásról szól a megérdemelt pihenés és játék helyett, amire egy 6-7-8-9 éves gyereknek még szüksége van. A covid miatti online oktatás miatt évet kellett volna ismételni és elmélyíteni a tudást. Sok gyereknek nincs meg a biztos alap tudás, amire építkezhet.
A pedagógus hiány mindenhol jelen van, így egy-egy gyerekre kevesebb figyelem jut, ami szintén nehezíti a felzárkózás lehetőségét.

- valaki korfát idézett és kérdezte, hol vannak: a fiatal pályakezdő tanárokat nem képes megtartani az iskola a szégyenletesen alacsony pályakezdő bérek miatt;
- egyetértek azzal is, amit a tankönyvekről írt és a gyerekekről, akiknek a tanárai nem tudnak-nem mernek a jobb minőségű könyvekért szót emelni...

Borzasztó a pedagógushiány. Tavaly az óvodában előfordult, hogy kb 2 hónapig baleset és gyermekszületés miatt a 32 fős gyermekcsoportban egy pedagógiai asszisztens és egy dajka végezte a munkát, két hónap alatt lehetett megoldani a helyettesítést, mert a többi csoportból is hiányoztak az óvónők. Az előírt fejlesztések több hónapos csúszással indultak szakemberhiány miatt.
Középiskolás gyermekemnél minden nap felhaborít a tankönyvek gyalázatos színvonala.
Kifejezetten gusztustalannak találom, hogy a sok-sok évi szakmai tapasztalattal rendelkező pedagógusokat minősítési eljárásnak vessék alá, portfólióírásra kényszerítik. Ilyen a versenyszférában elképzelhetetlen.
Szülő és pedagógus hozzátartozója

Tanár vagyok, 1991-ben végeztem matek-fizika szakon.
Előbb pár szót magamról:
Igazából TANÍTANI szeretek. Figyelek, kommunikálok, reagálok. Igazodom az adott osztály befogadási szintjéhez, kreatív vagyok, saját feladatsoraim vannak minden szinthez minden témakörhöz. Az én óráim 80%-án a gyerekek dolgoznak egyéni tempójukban az aktuális, jól felépített egyedi feladatsorokkal, járok-kelek, nézem ki hol tart.
Nem feleltetek, nem töltök időhúzó 25-30 percet a házi feladatokkal, mert nincs, mivel egyébként is a háromnegyede lemásolja a néhányról, aki megcsinálta.

Na most az lett nyilvánvaló kiderült, hogy a magamfajtára nincs szükség az oktatásban.
Annál inkább afféle adminisztrátorra, tananyagot pontosan betartó robotra, kritika nélkül nyakat behúzó szolga kell ezeknek. Meg hogy akkor is ott izéljem a rezet fél4-ig a fel nem szerelt tanáriban, ha már otthon tudnék készülni. És ha korábban elmegyek, letol az igazgató, mert a "törzsidő " a legfontosabb tényező ugyebár. Röhej...
Az igazán elfogadott, hatékony tankönyvet tilos megvenni, a szakmai szempontok nem számítanak. Mégis majdnem mindenhol azt fénymásolják - jogtalanul persze. Miféle ország ez????

Hát így 6 éve ott is hagytam ezt a rossz hangulatú, lepusztult, eszetlen posványt. Ha nem kellek akkor nem kell erőltetnem.
A magántanítványaim viszont különösen hálásak és legalább náluk meg tudom valósítani az elképzeléseimet, tudom alkalmazni a kimunkált módszereimet, és sikeresek is.
Nekik legalább van szükségük a magamfajtára.

Értesítsen valaki, ha javul a helyzet!

Az oktatást ma olyan politikai megbízottak irányítják, akiknek fogalmuk sincs az oktatás mibenlétéről. Intézkedéseik következményeként alakult ki a mai tarthatatlan állapot, az óriási pedagógus hiány. Ennek főbb okai: a pedagógusok megalázó bérezése, az adminisztráció felduzzasztása, az életpálya modell és a minősítés rosszul kialakított rendszere, a tananyag átgondolatlan felduzzasztása, a központilag kiadott, tartalmukban rossz tankönyvek erőltetése, a kötelező óraszámok megemelése, az intézményi háttér ellátatlansága, mind technikai, mind személyzeti szempontból.
Buzdítják a fiatal anyákat, hogy menjenek dolgozni. Bölcsődéket nyitnak, miközben nincs elég gondozónő, dadus. Az óvodákban óvónő hiány van, az óvónők rengeteget túlóráznak, fizetés nélkül. Az önkormányzatok hagyják leépülni az óvoda épületeket. A régi játékokat lebontják az udvarokról, mert elavultak, de újakat nem építenek, mert nincs rá pénz. Egyre több a problémás gyermek, akik nem kapják meg a megfelelő fejlesztéseket, a szakember hiány miatt. A családokból rengeteg olyan gyermek kerül az óvodába, akik gondozatlanok, ellátatlanok. Már a 3 éves korosztályban óriási a képességbeli különbség az óvodások közt. A gyermekvédelem sem működik, nem meri senki vállalni, hogy szembeszálljon a szülőkkel, mert nem kap semmilyen védelmet, törvényi támogatást. Az óvónők kezéből kivették a véleményezés jogát, olyan bizottság dönt a gyermek iskolaérettségéről, akik nem ismerik sem a képességeit, sem a körülményeit.
Az iskolába lépés óriási, átmenet nélküli stressz a 6 évesek számára. Az 1. osztályosoknak gyakran 6-7 órájuk van. 7-10 kg-os táskákat cipelnek. Ez embertelen. Az alsó és felső tagozatban is előfordul a 8,9 órás órarend. Emiatt Kodály országában halálra vannak ítélve a zeneiskolák! Elvileg 1/2 4 előtt nem taníthatnak a zenetanárok, de a kötelező óraszámukat nem tudják letanítani 5 nap alatt! S.O.S.!!!!!

Tragédia az oktatási rendszer, minősíthetetlen a tankönyvek. A gyerekek tanulási színvonala 0. Nincs elegendő tanár, lexikális tudásra alapoznak nem érdekel senkit ert valamit a gyerek vagy sem. A tanárok végsőkig leterhelve kizsigerelve, szétcincálva. A gyermekek sajátosságait, saját igényeit lehetetlen számukra segíteni támogatni. Az egész rendszer egy kalap sz*r..

Szülőként és gyógyped.asszisztensként írok.
Középiskolás gyermekemnek napi 7-8 órája van. Plusz napi 4-5 óra házi feladat, felkészülés a számonkérésekre. A rájuk kényszerített könyvek rosszak, a tananyag hatalmas, tele van korszerűtlen, a mai életben alkalmatlan elemekkel. Rendkívül leterheltek a diákok, pedagógusok.
A pedagógus kollégáknak a rengeteg fölösleges
adminisztráció, a rájuk kényszerített minősülés, értelmetlen tanfolyamok ( van hasznos is) mellett, már sokszor a gyerekek oktatására nincs idejük és erejük. A pedagógus hiány miatt sokat kell helyettesíteniük, nagyrész ingyen.
Mi asszisztensek pedig szinte éhbérért végezzük az igencsak felelősségteljes munkánkat. És mi is kevesen vagyunk. Sokszor a pedagógust helyettesítjük, ügyeletben vagyunk stb.

Az óvodákban a pedagógushiány elkeserítő, nincs olyan èv, hogy ne lenne változás. A meglévő óvònènik belefulladnak a felesleges adminisztràcióba ahelyett, hogy a gyerekekkel foglalkoznànak. Utànpótlàs alig van. Logopèdus, gyógypedagógus sincs, aki idöben felmèrnè a gyerekeket ès tàjèkoztatnà a szülöket, csak akkor jàr vmi, ha SNI-s a gyerek, pedig sokuknak csak rèszkèpessèg problèmàja van. Így a nem tehetős szülőknek esèlyük sincs a gyerekek fejlesztèsère.
Az iskolàban a tanàrhelyzet ugyanilyen siralmas, alig van pedagógus. A tankönyvek borzalmasak, értelmetlen mondatok szerepelnek benne ok okozati összefüggès nèlkül, a gyerekeknek nehèz tanulni belölük, szülöi segítsèget igènyelnek. De ugye a tanàrnak nincs joga vàlasztani miböl tanít, ami szànslmas. Az iskola feltètelei se biztosítottak pl. 5 tesióra, amit nincs hol megtartani. Felesleges tantàrgyak vannak pl. etika, ahelyett, hogy a nyelvoktatàs lenne hangsúlyos. A gyerekeket a NAT könyvek nem gondolkodni tanítjàk hanem magolni, ami semmire sem jó. Gyakorlatilag a szülönek kell megtanítani a gyereket tanulni. A felesleges adminsztràció itt is ugyanúgy jelen van.
A règi közoktatàs sokkal jobb volt. A tàmogatàsok megvonàsa, a szègyentelenül akacsony bèrezès, az utànpótlàs hiàny csak tovàbb fog rontani a helyzeten.

Az én lányom hetedikes,első osztály óta együtt tanulunk egyes tantárgyakat,szerintem a könyvek sem jók mert amikor a munkafüzetbe van feladat miért nincs meg a válasz a könyvbe? Bizony ezeknek a válaszolnak a keresgetése is rengeteg időt elvesz.
Akkor az is kiderül,hogy órán nem is volt szó olyan dolgokról amik a házihoz kapcsolódó kérdések.
Aztán szerintem sok a tananyag,mivel szoktunk együtt tanulni,(nem is csodálkozom,hogy utál iskolába járni)ha egy nap több tantárgyból is írnak dolgozatot akkor egész nap tanulhat,másra nem is jut idő,szerintem a tantárgyak anyag részeit is sebtében átveszik aki érti annak jó,aki nem az így járt.
Miért nem lehet olyan,hogy aki amit nem ért kérdezhet.Jó lenne egy héten egyszer olyan órát tartani a tantárgyakból,hogy csak beszélgetni ki mivel nincs tisztába,(főleg matek,fizika,kémia)állandóan csak rohannak tovább a könyvek nem mindig jól magyaráznak,az interneten meg mire megtalálja az ember a megfelelőt eltelik a nap.
A táska nagyon nehéz,sok mindent kell cipelni.
Szerintem egy nap 5 óra is elég lenne.
Gondolhatnának azokra a gyermekekre is akiknek nem megy minden simán,nehezebben értenek meg dolgokat.
Persze nincs más dolguk,mint tanulni de ez így nagyon nem jó, szerintem sok gyerek szenved a suliban, miért kell gyomor görccsel iskolába menni?
42 éves vagyok,ugyan ez volt az én időmben is,leadták az anyagot,aki felfogta az szerencsés volt,akinek meg nem ment az bukdácsolt.
És tényleg nem az lenne a cél,főleg felsőben,hogy a felvételire felkészítsék őket? És hogy tudjanak helyesen írni,olvasni, számolni?
Minek a suli,ha még külön tanár is kell bizonyos tantárgyakhoz?
A tanárokkal is van némi probléma,ha hiányzik a suliból a leckét el kell kérni,van hogy nem minden információt kapunk meg, például 3 napot hiányzott,amikor ment dolgozatot írtak,csak azt a leckét nem is tudta,hogy vették.
A krétába ha már van,miért nem lehet beírni a leckét órai anyagot a tanárnak,ezért ne kapjunk már egyest.

Tanár hiány,túlterheltek,rengeteg jelentèsi kötelezettsèg, rossz tankönyvek,alulfizetès,kiègett-kihajszolt emberek,eszközhiány,felesleges tantárgyak-tanulni valók.Általános iskolás egèsz nap bent dolgozik,óránkènt mászkál egyik teremből, másikba,nehèz az isk.táskájuk.Egy nap 7 fèle tanóra,lehetne helyette "duplázni ".Szekálásokra nem koncentrálnak.Modernizációra,egyszerűsítèsre nincs pènz.
Gyakorlati foglalkozások őrületesen ritkák.Feljesztèsre, tehetsèggondozásra nincs ember.

Kevés szó esett két dologról, pedig mindkettőnek erős szegregációs hatása van.
Tankönyvek: az ingyenes állami tankönyvek bevezetése jó dolog is lehetne (bár már a választási lehetőség megvonása önmagában kétségessé teszi ezt), azonban számos iskolában a lelkiismeretesebb tanárok megkérik a szülőket, hogy saját pénzen vegyenek meg más, az állami tankönyvlistán nem szereplő (azonban azokkal ellentétben jól használható) tankönyveket. Jó látni szülőként, hogy vannak tanárok, akik ha a gyerekek érdeke megkívánja, szembe mernek menni a központi akarattal. De felmerül a kérdés, mi van azokkal a gyerekekkel, akiknek a tanárai nem merik felvállalni ezt, vagy a szüleik nem tudják megfizetni ezeket a tankönyveket…
Középiskolai felvételirendszer: a gyerekeket 4-6-8 éven át arra kondicionálják a legtöbb (állami) iskolában, hogy ne kérdezzenek, ne gondolkodjanak, csak magolják be az anyagot, majd a középiskolai felvételin olyan típusú, gondolkodást, a tudás alkalmazását igénylő feladatokkal szembesülnek, amelyekkel sosem találkoztak a tanulmányaik során. Érthető, hogy mára komoly „háttériparrá” vált a felvételi előkészítés, rengeteg gyerek jár különtanárhoz a felvételit megelező évben magyarból és matekból. Ezt viszont megint csak azok a gyerekek érik el, akiknek szülei egyrészt anyagilag megengedhetik maguknak, másrészt elég tájékozottak, hogy tisztában legyenek ennek szükségességével. Meglepően sok szülő, de tanár sem tudja, miként működik pontosan a felvételi rendszer, sokan csúsznak le nekik való iskolákról a tájékozatlanság miatt.
Az utóbbi években ráadásul egyre nagyobb harc folyik a gimnáziumokba kerülésért, a gyerekeknek is nagy stressz a felvételi (kissé morbid, de a kerületünkben ennek időszakában már „pszichológia felvételi előkészítő” is elérhető, ahol stresszcsökkentő technikákat tanítanak a gyerekeknek).
A technikumok azoknak valók, akik pontosan tudják, mik akarnak lenni (hiszen a többi tárgyat nem vagy lebutítva tanulják csak).

Kevés, megfáradt pedagógusok. Szakmailag kritikán aluli tankönyvek. Rohanós tananyag, túlterhelt gyerekek. SNI fejlesztés az 0. Ósdi tananyag ósdi módszertannal ósdi eszközállománnyal ósdi szemlélettel.A KLIK tojik mindenre...
Katasztrófa az egész...

Védőnő vagyok. Látom, milyen agyonhajszoltak a gyerekek, tanárok, szülők. Sírnivalóan elavult, sematikus, merev az oktatási rendszerünk. A "kincstári " könyvek borzalmasak. Miért nem lehet bízni a szakmailag kompetens tanárok mérlegelési és döntési képességében? Ugyan ki tudja helyettük jobban, hogy ők miből tudnak a leghatékonyabban tanítani?
A minősítési rendszer pedig egyszerre méltatlan és nevetséges.
Ja, és a gyerek... a 33 (?!!!) kis szorongó elsős egy osztályban... Na, ő nem szempont a rendszer számára. Darab-darab.
A tanárok próbálnak pufferelni, időt szánni, odafigyelést. De szétforgácsolódnak. A többség pedig menekül, hiszen nekik is csak egy életük van.

A helyzet katasztrofális: már nem az a kérdés, hogy hol vannak a jó pedagógusok, hanem, hogy vannak-e egyáltalán. Több éve, több iskolában is azt tapasztaltuk, hogy azért vannak folyton "lyukas órák ", mert az adott pedagógus évközben felmondott, eleve nem is találtak szaktanárt vagy a sok helyettesítést az iskola nem tudta megoldani.
Értelmiségi családként belegondolni is szörnyű, hogy az olyan gyerekek, akik anyagi vagy szellemi értelemben szerényebb körülmények közé születtek, hogyan tudják venni az iskolai akadályokat, mivel a tankönyvek csapnivalók, érthetetlenek, a tananyag értelmezhetetlen, a követelmény követhetetlen. Ha nincs erős szülői háttér egy gyerek mögött, az oktatás jelenleg nem biztosít kiutat, kitörési lehetőséget, inkább csak mélyíti, konzerválja a társadalmi leszakadást.
A követelményrendszer fölösleges, kivitelezhetetlen és elavult.
A szülőkre akkora teher hárul (kikérdezés, tananyag magyarázat, sokszor jegyzetek készítése), ami miatt erősen elgondolkodtató, hogy miért töltik a nap min. 1/3-át a gyerekek az iskolában. Délután, este fáradtan kell(ene) a leckét megírni és készülni a számonkérésekre.
A számonkérések során nem azt nézik, miben jó a gyerek, hanem pont azt, hogy mik a hiányosságai. Ez nem motiváló.
A nyelvtanítás még mindig 40-50 ezelőtti módszerekkel tanít(ana). Nem csoda, hogy nagy a lemaradás az aktív idegen nyelv használatban.
Tehetséggondozás szinte nulla, a művészképzőkben, sportiskolákban meg egyenesen háttérbe szorul a tanulás, mindent a "szakma " határoz meg.
és a többi....

Fiam kilencedikes gimnazista, egy elvileg jó hírű, de nem versenyistálló iskolában.Öt órakor jár haza és éjfélig tanul, mivel már most többször van 8 órája, 6 viszont soha. (Az utazás 40 perc oda-vissza. Nem jár suli után sehová.) Ebédszünet csak a házirendben van, a valóságban pont tesi van előtte, így mire visszaérnek kezdődik az óra. Az 50 kg-os emberke 10 kg-os táskát cipel minden nap.
A fiam nem zseni, de jó képességű, szorgalmas. Viszont szerintem ami zajlik az nem nevelés, nem oktatás, hanem emberkínzás. Kérdezném tisztelettel, melyik felnőtt cipel napi szinten 10 kg-os táskát? Ki kezdi újra ugyanazt a tevékenységet 6-7 óra hosszan délután, amit délelőtt 8 órán keresztül csinált?

Csodálkozunk, hogy beteg a társadalom? Változtatni kell!
1. Csak előre (kb. 10 nappal) bejelentett számonkérés legyen (a stressznél szerintem kevés károsabb van)
2. 6 óránál több ne legyen egy nap, max. 12. osztályban
3. A természettudományos tárgyak közül ne kelljen mindet tanulni, csak amire a diáknak szüksége van. Pl. a fiam villamosmérnöknek készül, tehát teljesen felesleges neki a biosz, kémia. (Így lehetne pl. csökkenteni az óraszámot.)
4. A tanároknak magas fizetést kell adni és az elején (fősuli felvételijén) kell nagyon komoly szűrést csinálni, ki való pedagógusnak. A legfontosabb emberek, hiszen nagyban függ tőlük a jövő generációjának szellemi, lelki állapota!
5. A tankönyveket többszörös szakértői gárda ellenőrizze és válassza ki a legjobbat.

Nem értem, miért hagyjuk, hogy gyermekeink így éljék meg azt az időszakot, aminek a legszebbnek kellene lenni. :-(

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!