Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból. Túlterheltség, képesítésnélküli kollégák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező (természetesen fizetés nélküli) túlóra, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit abszolút háttérbe helyezve.
Szülő,pedagógus

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

Gyógypedagógus vagyok egy budapesti EGYMI-ben. Sorra mondanak fel a kolléganőim. A betegségek miatt voltak napok, hetek, amikor alig tudtunk nyitva tartani a hiány miatt. Nyitástól zárásig dolgoztunk, helyettesitést nem számolhatunk fel, mivel asszisztens pedagógust és fordítva, nem helyettesíthet! Persze csak papíron. Reggel korábban megyünk,hogy takarítson, mert ennyi bérért nem jön senki felmondott kolléganő helyett. Én, mint vezető, felmosok, levelet söprök, fát metszek...a szerencse az, hogy nagyon jó a csapat. Csak fogyunk, a jók élmennek, nem a munka miatt, a körülmények, a meg nem becsülés miatt. A fizetés kevés, de vállalunk más munkát, így csak megélünk valahogy. Amikor azonban olyan emberek döntenek, akik gyereket sem láttak, nem hallgatnak azokra, akiknek ez a hivatása, az elszomorít. Nagyon!!

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

34 éve vagyok a pályán. A tantestületünkből 3 pedagógus hiányzik, az ő óráikat felosztották közöttünk, mindenkinek heti 27-30 órája van. Mellé jönnek a felügyeletek, ebédeltetések, persze ingyen. Valaki mindig táppénzen van, vagy a gyerekei utáni szabadságát tölti, ezért sokat helyettesítünk.Többen már túllépték a 30 alkalmat, amit ingyen kellett megtennünk. A gyerekek órarendjét nagyon nehéz összeállítani az óraadó kollégák, a leterheltség miatt. A tanulók érdekei már egyáltalán nem számítanak. Testnevelés órán gyakran 3 osztály van összezsúfolva a tornateremben.

Nagyon kevés a fiatal pedagógus, nagyon sok tanár fog nyugdíjba menni néhány éven belül. Már most is több tantárgyból nyugdíjas óraadó tartja az órákat. A betegség miatt hiányzó tanárok óráit, a többi amúgy is túlterhelt kollégák ingyen helyettesítik. A tanulásban motiválatlan gyerekeket fáradt, túlterhelt pedagógusok próbálják rávenni a tanulásra.

A nyugdíjba vonuló és a felmondott pedagógusok helyére nem jönnek újak. Részben mert a fenntartó nem engedi, másrészt nincs is kiből válogatni. Külsős óraadókkal próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A megmaradt pedagógusok terhei halmozottan nőnek, hiszen nemcsak az óraszámukat maxolják ki, hanem a csoportösszevonások miatt több gyermekkel kell dolgozniuk. Így egy diákra sajnos kevesebb figyelem jut. A kötelező tanítási órák számába már a szakköröket és felzárkóztató foglalkozásokat sem lehet beleszámolni, így ezeket - ami még elvétve megmaradt - ingyen tartják a tanárok, diákjaik érdekét a saját és családjaik érdeke elé helyezve. De többnyire se ideje se energiája nincs a pedagógusoknak a plusz foglalkozásokra. A magas óraszámok miatt a helyettesítéseket is nehezebb megoldani, arról nem is beszélve, hogy az is ingyen elvégzendő feladat. Ez a helyzet mindenkinek rossz, és a jelenlegi feltételek mellett egyre rosszabb lesz.

Gyógypedagógusként sok a fizetetlen kötelező túlóra.
36 év után 3 diplomával ig.h.-ként is nevetségesen kevés a fizetésem. Kötelezően 40 órát tartózkodom az iskolában!
Nagyon sok a felesleges adminisztráció!

A fizetés megalázóan alacsony. Nem elég a megélhetésre. Magas az óraszám, sok a helyettesítés. A helyettesítést nem fizetik ki, ingyen dolgozunk. Nincs ruhapénz, könyvpénz, a pedagógus konkrétan nyomorog. Félretenni lehetetlen, így a saját lakás elérhetetlen.
Másodállást a helyettesítések, a másnapra történő készülés a javítások, előírások (1.o.), adminisztrációk, többletmunkák, értekezletek, továbbképzések stb. miatt nem lehet vállalni. Kb. ötszörösére kellene emelni a pedagógusbéreket ahhoz, hogy értelmiségi létünkhöz méltó, értelmiségi életet tudjunk élni.Ez, a pedagógus hivatás társadalmi megbecsültségét is visszaadná.

Tanár vagyok magyart tanítok, ehhez képest rendszeresen tartok testnevelés órát, fizikát, számítástechnikát, etikát stb. A tanárhiányt nemszakos helyettesítésekkel próbálják átvészelni az iskolák! 26-28 órára járatnak bennünket, rég túlléptük a 30 órás ingyenes helyettesítési határt, s még egy fillért nem láttunk belőle...
Szülőként: a fiam hallássérült, heti 3 óra szurdopedagógiai fejlesztés járna neki, de 4 éve nem látott szurdopedagógust, mert NINCS!!!!
A jelenlegi "oktatás " egy vicc!

Óriási a szakember hiány. Gyógypedagógusokat lasszóval sem lehet fogni. Minden 5. gyermeknek szüksége lenne logopédiára, de kivitelezhetetlen. A jelenlegi integrálás minden csak nem segítség. Gyakran egy problémás gyermek tönkre tesz 20-at.....
Óriási és felesleges az adminisztratív teher.
Évente korlátozni kellene a megengedhető ellenőrzések számát....Az nem lehet, hogy dolgozzunk, helyettesítsünk, minősüljünk, arra készítsük fel a gyakornokokat, tanfelügyeleten vegyünk részt, ahhoz önértékelések sorát végezzük, járjunk tovább képzésekre, e mellett Korm. hivatal, Mák, Ász, munkaügy , közlekedés felügyelet, Nébih, Katasztrófa védelmi ellenőrzések sorozataival bombáznak minket.
Nem sorolom...a fizetés, a túl munka, az egyedüli munkavégzés, pedig grátisz a fenntartó felé....
Senki sem jön a szakmába ezek miatt, persze ez csak a felszín....

Túlterheltség, felesleges adminisztrációk, milliónyi ki nem fizetett helyettesítés, eszköz hiány, asszisztencia teljes hiánya, pedagógiai asszisztens, pszichózis, fejlesztő pedagógus hiánya......

A családom támogatása mellett néhány évig ki tudtam húzni a pályán. Azonban ha az ember saját családot akar alapítani és/vagy nem a szüleire hagyatkozni lassan 30 évesen, a megalázó fizetésből nagyjából semmire sem jut, a létminimumon vagy az alatt tengődik. Emellé jön a túlterhelés, óvodai csoport egyedüli nevelése, rengeteg helyettesítés és túlóra, amelyet nem csak, hogy nem fizetnek ki, de mindig ugrásra készen kell állnod, mikor közlik, hogy akkor másnaptól egy hétig magad leszel, négy napon belüli eseti helyettesítés fogalmát nem ismerik. Nem hogy az idődre, de gyakran az előre egyeztetett orvosi időpontra sincsenek tekintettel! Azért is elővesznek, ha vasárnap délután nem állsz ugrásra készen egy akkor kitalált online értekezletre. Az embernek nincs magánélete, folyamatosan leterhelt, feszült, úgy vegetál a pályán, hogy nem hogy a jövőjéről, de még a másnapról sincs elképzelése. Korosztályombeli kollégáim nagy része elhagyta a pályát. Mentem én is.

Intézményvezető vagyok. Nap mint nap azzal küzdök, hogyan szervezem meg a gyermekek ellátását. Színvonalas nevelésről már régen nincs szó, hiszen gyakorlatilag nem tudunk elmenni sétálni, nem tudjuk a nagyokat elvinni színházba, könyvtárba, mert tíz gyermekenként kellene egy-egy felnőtt. De ki? Délelőtt mindenki be van "fogva ", az intézményvezetői feladatokat délután és otthon este végzem,mert én is csoportban vagyok, pedig megfogadtam, hogy nem viszek haza munkát, hiszen nekem is van családom, de még hobbim is lenne.Kilenc csoportos óvodát vezetek, négy pedagógus kolléga hiányzik évek óta. Folyamatosan hirdetek, de még csak érdeklődő sincs. Ebben az évben két óvónő megy nyugdíjba, akkor már hat pedagógus fog hiányozni! A kollégákat nem noszogatom továbbképzésekkel, egy részt mert nagyon költséges, és már nem igaz, hogy bármit is fizetne az állam. Van néhány ingyenes képzés, azokat választjuk, mert 100-150ezer Ft-ot képtelenség kifizetni és felmerül a kérdés, hogy van-e értelme!A covid miatt elvileg nem lehetne csoportokat összevonni, de elkerülhetetlen, hiszen a délutáni pihenőt biztosítani kell, este 18:00 óráig vagyunk nyitva, addig gyermek is van, egyedül meg nem lehetnek. Sok kollégám volt covidos beteg, vagy egyéb súlyos betegségek is előfordultak mostanáig. Az állandó helyettesítésbe is bele lehet betegedni, a fáradság, a folyamatos készenlét miatt! A nem is létező helyettesítési pénz nem váltja ki a regenerálódás, és pihenés idejét. Most meg sem említem a felesleges adminisztrációt. Arra gondolok, hogy mikor dől össze az egész rendszer? Mert lassan ez lesz. Hogy még is mi tart bennünket életben? Aki nem szökött meg, és még dolgozik, az elhivatott, és lelkiismeretes. Aki sosem dolgozott ezen a pályán, el sem tudja képzelni mekkora öröm és siker a gyermekmosoly! Még mindig képesek vagyunk abban hinni, hogy boldog gyermekkort tudunk biztosítani a hozzánk járó ovisoknak, és a szülőknek is biztonságot nyújtunk. De elfogytak a tartalékaink!

Az oktatás a jövő. Ha tönkreteszik, minimum 20 év kell a rendbetételéhez. A "tananyag " teljesíthetetlenül sok biflázás, nacionalista és soviniszta lélekmérgezés, a tanárok sokszorosan konraszelektáltak, rabszolgának tekintik őket, akiknek ingyen is muszáj dolgozniuk, fásultak, kiégettek.

Rengeteg adminisztratív munka, ami felesleges, időigényes és ingyen kell elvégezni. Rengeteg el nem könyvelhető plusz feladat. Koszos, elavult iskola, az int.vezetők tehetetlenek. Nincsenek pályakezdő pedagógusok (sem). Buta, használhatatlan tankönyvek. A méltatlan fizetésünkből vásárolunk tollat, ragasztót bármit, ami a készüléshez kell. Saját mobilnetet és telefont használunk. A tankerület nem támogat, hanem megaláz, lekezel, ostoba feladatokat ad és ellenségének tekint. De idei munkaszerződésünk ma még nincs. Nem pedagógusi feladataink is vannak: terem takarítása, adatgyűjtés (pl. oltott-oltatlan).

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Röveden tömören: Túlterheltség, alacsony megbecsülés, túlórák kifizetésének hiánya, az amúgy is alacsony jövedelem mellett. Rossz tankönyvek, emiatt tovább növekvő terhek a pedagóguson, kiegészítő eszközök a gyermekek részére, ami mindenki számára teher.

Pályakezdő óvodapedagógusként olyan dolgokkal szembesültem, amire nem is gondoltam volna. Pedagógusként, nem ért véget a munka, ha az intézményből kiléptem. (Belefulladtunk a rengeteg adminisztrációba ((éves terv, projektterv összeállítása szakirodalmakból életkornak megfelelően, reflexiók, értékelések, hiányzások, feljegyzések a csoport életéről))mindemellett készülni kellett a jeles napokra, rendezvényekre, tehetség foglalkozások tartása, 24 gyermek képességét értékelni, majd azt a szülőkkel külön időpontokba megbeszélni, szülői értekezlet témáit összeállítani, majd megtartani azt, foglalkozásra készülni differenciáltan, foglalkozáshoz eszközök készíteni pl.: mesepárna, készségfejlesztő játékok, helyettesítés természetesen ingyen, önértékelés, pedagógiai értékelés, stb...) És ugye a gyerekekkel történő foglalkozást még meg sem említettem. Munka mellett párhuzamosan végeztem mesterképzést, pont a vizsgaidőszakra esett a portfólió feltöltésének határideje, ami még több adminisztrációt, időt és energiát vett volna ki belőlem. Itt mondtam, hogy elég! Huszonévesen nem erre vágytam, nem volt szabadidőm, se hétvégém! Dönteni kellett, hogy merre tovább!

Pedagógushiány van. Aki tanít, az túlterhelt, mert a pedagóguslét nemcsak a tanítási órából áll. Nem fizetik ki a túlórát. Alacsony a pedagógusok társadalmi megbecsültsége, ez egyenes arányban van a fizetéssel!
Gyermekeim jól tanulnak, de ők is nehezen viselik el azt, hogy évente elhagyja egy- egy tanár az intézményt és új jön.

Heti30/32 óra+helyettesités(ez 30 alkalomig -ami nem azonos a 30 órával-INGYEN).Utánna felkeszülés,dolgozat,kapcsolattartás,programok,ADMINISZTRÁCIÓ)A fizetes .... 270... 18 év után,és semmi más. Se egy szépkártya,se jutalom,se semmi!Megbecsülés,felszerelés sehol! A dolgozathoz a papírt is a tanár veszi!Olyan kevesen vagyunk,hogy lassan az utcáról kell behívni valakit,hogy menjen be a gyerekekhez!Meddig bírja ezt egy pedagógus? Egyre többen,egyre kevesebb ideig!

Egyre kevesebb a jó pedagógus, a megbecsülés hiánya nem jó irányba vezet. Vonzóvá kell tenni a pályát, drasztikus béremelést kell adni nekik, hogy gyermekeinket elhivatott ÉS vidám, elégedett emberek tanítsák. A helyettesítéseket fizessék ki, csökkentsék a kötelező óraszámot, az eszközöket a fenntartó biztosítsa. Ne a tanár vegyen papírt, nyomtatópatront, kísérleti eszközt, stb.. Ja, és ne fényezésse őket senki azért, mert végre kiállnak a jövőért, a gyerekeinkért és magukért..

Aránytalanul sok adminisztrációt sózva a pedagógusok nyakába(önértékelés, tanfelügyelet, napi esetleges hibrid oktatás) úgy, hogy 2013 óta nem emelték az inflációt követve a bérüket!!!! Se helyettesítési bér, se túlóra kifizetése, se munkaruha, se étkezési/utazási utalvány. SEMMI, akkor mitől legyenek motiváltak?! Sürgős rendezésre lenne szükség, mert sorra hagyják el a pályát a legcsodálatosabb Pedagógusok is!!! Ki fogja tanítani, nevelni-oktatni gyermekeiket?????!!!!!

Nekünk még talán szerencsénk van. Olyan iskolába jár a gyerekünk ahol még nincs tanárhiány. ( Szerintem azonnal lenne, ha a nyugdíjra jogosultak nyugállományba vonulnának.) A magát nemzetinek mondó kormányunknak, úgy látszik nem fontos az oktatás ügye. Mint szülő ( és mint volt tanár ) támogatom a sztrájkjukat ! Egy kb. 2- 3 éves gyakorlattal rendelkező pedagógus a magyar átlagbért mindenképpen megérdemelné. ( Ez mostanában kb. 480000 HUF körül van. ) Annak idején, a sokat elátkozott szocializmusban én kb. a 4. év után már az akkori átlagot megkaptam és túlórát is fizettek. Amit most a kormányzat az oktatással művel az nevetséges és elszomorító. Azt érdemelné, hogy minden tanár felmondjon és otthagyja az egészet. Ne hagyják magukat! Pénze van a kormánynak, de neki fontosabb pl. egy stadion építése, mint az egész oktatási rendszer!

36 éve vagyok a pályán. A megemelt óraszámok miatt délelőtt is, délután is tanítok az általános iskolámban. Osztályfőnök is vagyok, de napközis óráim is vannak. Megszünt az a régi, jól bevált rendszer, hogy volt egy délelőtt tanító osztályfőnök és egy délután dolgozó napközis nevelő. Ez biztonságot adott az alsós, kicsi gyerekeknek és ki lehetett alakítani szokásokat. Most van olyan osztály, akinek nincs napközis tanára, mert 3 pedagógus van beosztva különböző napokra. Már alsóban 4-5 tanár tanítja a kicsiket, mert így jön ki az óraszám. Holott a pedagógushoz való kötődés ebben a korban nagyon fontos lenne. Az pedig, hogy egy nap 7,8 órát legyünk gyerekekkel, az nagyon igénybe veszi a türelmünket, idegrendszerünket. Az ilyen napok után haza esve csak nézünk ki a fejünkből. Képtelenség utána a másnapra készülni vagy javítani. A gyerekeknek alig marad szabad idejük a játékra, kikapcsolódásra. Amikor én voltam gyerek, jutott idő mindenre, egészséges napirendünk volt. Délelőtt megtanultunk mindent, délután játék és leckeírás volt. A kisiskolások életkori sajátossága, hogy az első három órában a legterhelhetőbbek, fogékonyabbak a tanulásra. De a vezetőség nem tudja ezt figyelembe venni, ezért előfordul, hogy tesi órával kezdik a napot. Holott annak a pihentetés lenne a feladata, a szellemi munka után. Az egész jól működő rendszert fölborította a megemelt óraszám. Nem beszélve azokról a munkákról, amelyek nem számítanak sehova. A gyerekek ebédeltetése az nem óra. Úszásra el- és visszakísérésük sem óra, a kréta szerint olyankor nem dolgozunk. Igaz, hogy ott vagyunk, segítünk, felügyelünk, hajat szárítunk, de úgymond nem tanítással töltjük az időt. Pedig mi ott is tanítunk pl: viselkedés, illem stb. Ugyanúgy a helyettesítések ki nem fizetése is jogtalan.

Középiskolai angoltanárként dolgozom, de a nyelvtudásommal egy multicégnél a jelenlegi fizetésem háromszorosát kereshetném. Hivatástudat és a gyermekek iránti szeretetem miatt maradok a pályán, de nagyon fárasztó a mindennapos helyettesítés, nyelvi csoportok összevonása, rengeteg fizetetlen túlóra, felesleges adminisztráció, emellett osztályfőnökként a nap 24 órájában rendelkezésre állni a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. Mindezt szívesen csinálom, csak szomorú látni, hogy egyre több elhivatott kollégám hagyja el a pályát egy jobban fizető állásért, illetve egyre több olyan pedagógus lesz, aki nem igazán annak való. Mindezt a gyerekek, és a társadalom sínyli meg. Ismerjék el a munkánkat, ne csak szavakkal, hanem versenyképes fizetéssel is.

A pedagógusbérek alacsony szintje, a túlórák és egyéb pluszmunkák ki nem fizetése. A folyamatos továbbképzések, minősítések elvárása, ennek ellenére a szakképzésben dolgozó oktatóknak nincs előrelépési lehetőségük. Nincs szabad tankönyvválasztás. Sok a felesleges adminisztráció, ami a minőségi oktatástól, felkészüléstől veszi el az időt. Nincsenek megfelelő digitális eszközök sem a pedagógusok, sem a diákok kezében.
A diákok óriási leterheltsége, nem a mai világnak megfelelő tudás közvetítése.

Kevés a tanár. Ingyen végzik a hiányzó szaktanárok munkáját, hogy a gyerekek tanítása ne csorbuljon. Már szinte mindenki elhagyta a pályát, csak a legelhivatottabak maradtak, mert a gyerekekért még a saját megélhetésüket is hosszú ideje kockáztatják. A hiányzó takarítók, dadusok helyett is dolgoznak. Mert nekik még fontosak a gyerekek. Ők viszik a hátukon a gyermekeink jövőjének terhét. Emellett még a speciális igényű gyerekekre (pl. allergia) is külön figyelnek. Teljes mellszélességgel támogatom a sztrájkot.Addig kell, míg a kormány azt is be nem tiltja jogszabalyban.

A nagy létszámú osztályokban, nincs lehetőség az egyéni bánásmódra és figyelemre. A különböző adottságú gyerekekkel azonos ütemben kell haladni, így annak a gyermeknek, akinek több odafigyelésre, magyarázatra van szüksége, behozhatatlanul lemarad. Az olyan osztályoknál, ahol az osztály egésze tanulási nehézséggel és figyelemzavarral küzd, ott sem a tanmenetet, sem a fegyelmet, így "normális " tanórát sem lehet tartani, ha nem engedik az osztály bontását. Nagyon magas a fizetetlen helyettesítések óraszáma. Szükséges lenne alsó tagozatban nem loholni, hanem sok ismétléssel, gyakorlással értő, író, olvasó gyermekeket nevelni.

Tiltakozom a pedagógusok túlterheltsége (önértékelés, tanfelügyelet, minősítés, magas óvodai csoportlétszámok,stb.), az alacsony pedagógusbérek, a kifizetetlen helyettesítési és túlóra díjak, a nevetséges közalkalmazotti bértábla ellen, melyben nincs különbség a 2 éve, vagy 32 éve dolgozó asszisztens, dajka, konyhai alkalmazott, stb. fizetése között.

A színvonal romlik a túlterhelés miatt. Ügyeleti és helyettesítési díjainkat nem fizetik ki. Nincs segítségünk ebédeltetéshez,btmn-es és Sni-s tanulókhoz. A portfólióval a mesterpedagógusi dolgokkal egymás ellen próbálnak feszíteni bennünket. Szulok sokszor ellenségesek.

Pedagógusként dolgozom, diplomáztam, minősültem, ami a bérezésben nem jelenik meg, sem a túlóra, mert az ebben a szakmában papíron nincs. A mindennapi felelősséget vállalom a gyerekekért, az ő érdekeiket nézem, nem csak ott, a tényleges munka közben hanem azon túl is, kapcsolatot tartok családdal, utána járok dolgoknak. Tiszta szívvel végzem a hivatásomat, de amikor boltba kell menni, számlát kell fizetni el vagyok keseredve mert ebből a fizetésből nem sok mindenre jut. Akkor nem érzem azt, hogy megérte ezt a szakmát választani, nincs megbecsülés, sem tisztelet a szakma iránt. Elkeserítő, és igen, lehet váltani, de ha mindenki vált, akkor ki lesz a gyerekkel?!

Kötelezően elvárják, hogy 7 évente fejlődjünk és továbbképzésre járjunk. Ezzel nem is lenne gond, de mindezt saját zsebből finanszírozva. Vannak olyan akkreditált képzések, amik bizony nem két fillérbe kerülnek. A bér pedig eléggé alacsony hozzá. Rengeteg embert kell helyettesíteni, mert nagyon kevesen vannak a pályán és persze ugyanannyi pénzért, mert túlórát sem fizetnek. Szülőként is látom, hogy túlterheltek a pedagógusok, nem tudnak ennyi gyerekkel foglalkozni, amennyi egy csoportba zsúfolva van. És mellette miután mindenki lediplomázott, továbbképzésre jár még behozták a portfóliót is, ami aztán még több idődet elveszi a családod életéből.

Állami intézményünkben közelről tapasztaljuk meg a pedagógushiányt. Évek óta hirdetjük eredménytelenül a megüresedett helyeket (német, kémia, fizika, tanító). Kollégáim túlterheltek, ingyen látják el a helyettesítések jó részét.
Nincs elég fejlesztőpedagógus, logopédus egyáltalán nincs. Nyelvórákon nincs lehetőség bontásra, 20-25 gyerekkel képtelenség hatékony munkát végezni.
Fizetésünk vicc kategória, ennyiért nem fognak a fiatalok tanárként elhelyezkedni. Van aki nálunk is ezért állt fel, mert nem tudja eltartani a családját.
Gyermekeim szerencsések, mert nem állami iskolában tanulnak, de a problémák lassan már ott is jelentkeznek.

25éve vagyok óvodapedagógus.Sajnos elkeserítő az,amit az elmúlt években tapasztalok a munkám során. Abban a kerületben,ahol dolgozom magas az óvodapedagógushiány. Óvodánkban is van sajnos hiányzó szakember. Túlóra pénz nélkül,erőnkön felül dolgozunk. Évről-évre egyre több az SNI gyermek,egy csoportban 4,5 fő. A segítség,a személyi/tárgyi feltételek nem megfelelőek. Sok az adminisztráció. A kevés fizetés,sok-sok többlettmunka mellett elvárják tőlünk,hogy minősüljünk,tanfelügyeletre készüljünk,végezzük az önértékeléseket,teljesítményértékelést,és 7 évente saját pénzből újítsuk meg a diplománkat. Mindez nem jár fizetésemeléssel,csak egy nevetséges nettó pár ezer forint bérnöveléssel. Nagyon rossz az irány,ahova tartunk. Tennünk kell valamit!!!

Túlórák a dolgozni nem tudó, táppénzen lévő kollégák helyett. INGYEN. Rengeteg eszement adminisztráció, sokszor értelmetlenül. Naponta több táblázat értelmetlenül fenntartó felé. Mindenre van idő, csak a tanításra, gyerekre nincs elég. Rengeteg otthon elvégzett feladat, ami a megfelelő felkészüléshez elengedhetetlen Saját internet, saját digitális eszközök, saját magam által finanszírozott segédeszköz, szakirodalom. Nulla megbecsülés....Sem erkölcsi, sem anyagi... Értelmetlen minősítési rendszer...Szülőként, felsős gyereket nevelve, sokszor este kilencig, tízig végzi becsületesen a házi feladatokat, készül a másnapi órákra. Ez nem normális, de középiskolai felvételi előtt áll 14 évesen...

Úgy a gyerekek, mint a pedagógusok túlterheltek. A kormányzat által engedélyezett tankönyvek hemzsegnek a tárgyi tévedésektől, sok felesleges tananyagot tartalmaznak és nem mellesleg egyes tantárgyak erősen kormányközeli nézeteket hirdet. A pedagógusoknak a szintén felesleges adminisztráció emeli meg jelentősen a munkaidejét. Persze a kötelezőn túl, nem beszélve az ingyen helyettesítésről. Folytathatnám...

A 22 tanári álláshelyre 10-en vagyunk.Amíg a béreket nem rendezik értelmesen, ez biztosan így is marad.
Az iskolánkban 238 gyerek tanul, akiknek 98%-a halmozottan hátrányos helyzetű.
33 órát tanítok egy héten, a többlettanításra van ugyan szerződésünk, de nem fizetik ki.
Csak a gyerekek miatt nem hagytam még ott az iskolát!
44 éves, 2 gyermekes anyaként, magyar-angol szakos tanár egyetemi diplomával, a nettó fizetésem minden pótlékkal együtt 260 ezer Forint.

Gyermekem, aki pedagógus fizikailag és mentálisan is le van már épülve, amiatt, hogy nem győzik a pedagógus hiány miatti helyettesítéseket! Ugyanakkor a túlmunkájukért nem kapják meg az őket megillető pénzt sem! A járvány még jobban sújtja őket, mivel jeleléti és digitális oktatást is kell tartaniuk!

Mi, tanárok túlterheltek vagyunk, rengeteg a kötelező óra, emellett a helyettesítésekkel annyira felmegy a munkaidő, hogy azt már lehetetlen jól csinálni, ráadásul a többletmunkát ingyen, amellett, hogy a fizetés is felháborítóan alacsony.
A nevetséges és megalázó fizetés mellett nincs ok remélni, hogy a fiatalok ezt a szakmát választják, az utánpótlás hiánya már most látszik, és semmi nem utal arra, hogy ezt a problémát kezelnék.
A diákoknak rengeteg az órája, ami mellett egyszerűen nincs energiájuk és idejük arra, hogy a tehetségüket szakkörökön bontakoztassák ki. Az óraszámok csökkentését a kötelező hittan eltörlésével kezdeném, és lehet, hogy megszüntetném a kötelező 5 testnevelést. Az is nevetséges, hogy a modern társadalom jellemzőit semmibe véve alakították ki az új NAT-ot, alig van informatika óra, és a természettudományi képzést is leépítik.
Sorolhatnám...

A bürokratikus rendszer nem engedi meg, hogy az óvodavezetők érdemben tudjanak tenni az óvodások körülményeinek javításában. Vélhetően nem is olyan emberek ülnek vezetői pozícióban, akik mentalitásukban, kvalitásukban erre alkalmasak, hiszen olyan sok többletmunkáért és felelősségért annyira kevés többletjuttatás jár, hogy ezt rátermett ember biztos el nem fogadná…
Az óvónők túlterheltek, nincs rendes kommunikáció óvópedagógus és szülő között, hisz arra sincs igazán idejük az óvónéniknek, hogy a gyerekekre megfelelő figyelmet fordítsanak, nemhogy ezt még kommunikálják a szülők felé is… a 30 gyerekre még a 2 ember is kevés, nemhogy az egy, ami néha előfordul (betegség, családi esemény,stb miatt)
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy korunk népbetegsége az egyre több SNI-s gyermek, akik még több odafigyelést igényelnének!
Ráadásul kötelezővé tették 3 éves kor felett az óvodát, de nincs megfelelő számú hely sem. A fiatalos, fejlődő településeken az ész nélküli társasházak felépítésével a kisgyerekesek betelepülése olyan ugrást jelent az óvodáskorúak létszámában, amit az infrastruktúra nem tud lekövetni… az óvodákban sok helyen a tornatermet vonják be csoportszobának a probléma megoldására, de ezzel egyrészt elveszik a normál mozgási lehetőséget a gyerekektől (az összejövetelek helyszínéül szolgáló teremről ne is beszélve), ráadásul a tornaterem nem ideális a gyerekek egész napi tartózkodására (az akusztika miatt a hang még jobban leterheli őket).

Évek óta egyedül viszem az óvodai csoportomat, választásom sem volt, hogy vállalom-e. Fizetésemben ezért semmi plusz juttatást nem kapok, a rengeteg adminisztráció és túlóra miatt egyre kimerültebben járok dolgozni. Mindezek mellett a folytonos ellenőrzések, minősülés kötelezettség mind nehezíti a munkámat es elvonja az óvónőt á gyerekektől. Miután sem megfizetve nem vagyok, se megbecsulve a rengeteg plusz munkáért, ezért a pályámat elhagyom. A gyermekeket sajnálom,de ilyen körülmények között nem lehet dolgozni úgy, hogy közben itthon a családomnak is szüksége van rám.

Pedagógusként azt tapasztalom,hogy egyre nagyobb a pedagógushiány. Sokszor pedagógiai asszisztensekkel oldjak meg a kialakult helyzetet,de a legtöbb helyen a pedagógusok túlóráznak ingyen. A fizetés felháborító, plusz juttatás semmi,maximum ruhapénz,ami igazából semmire nem elég. Megbecsültség sem a szülők, sem a fenntartó oldaláról, sőt néha a vezetés részéről sem tapasztalható. Az előmeneteli rendszerről ne is beszéljünk. Portfólióírás,minősülés, tanfelügyelet, önértékelés,mindez túlórákkal,SNI,BTM gyerekek hada mellett, saját pénzből vásárolt ,vagy készített eszközökkel. Ja, és mindez család es sokszor másodállás mellett.

Sajnos nem rég kezdtem a pályámat, de erősen gondolkodom azon hogy hamarosan el is hagyom.
Rengeteg minden változtatnék, ha tehetném. Az oktatás több sebből is vérzik.

1. Ami a pedagógusokat a legmélyebben érinti, hogy diplomát szerzett emberként nem tudjuk megkeresni azt a pénzt, amiből fennt tudjuk tartani magunkat. Ahhoz, hogy ez rendezödjön nem 10 százalékos emelés kellene, figyelembe véve a forint nagyütemű romlását és a dráguló termékeket. Még is, hogy legyek kiegyensúlyozott, mikor folyamatos anyagi gondokkal küszködök. A teljes fizetésem, nem elég egy garzon lakás bérlésére.

2 Helyettesítések: Október 20-án nagy örömmel olvastam a cikket, amiben megfogalmazták, hogy ezentúl fizetni fogják a helyettesítéseket. Aztán kiderült, hogy ebben is találtak kiskaput és csak ha két órát helyettesíteni egy nap, az kerül elszámolásra. Mérhetetlen dühöt érzek, amikor a saját dolgaimat nem tudom elintézni, mert egyik napról a másikra derül, ki hogy hiába terveztem előre, be kell mennem, ráadásul ingyen. Más munkahelyeken miért fizetik ki a túlórát és nekünk miért természetes, hogy úgy rángatnak, ahogy szeretnének?

3. Az egyre problémásabb gyermekek. Nem rég óta vagyok a pályán, de néhány év alatt is nagy változások lettek a gyermekek viselkedésében. Magával az integrációval egyetértek, de azzal nem, hogy nagy létszámú osztályokban már negy-öt papíros gyermek van, akikre sokkal több időt kellene fordítani. Így azokra a gyerekekre nem jut elég idő, akikkel nincs annyi "probléma ". Ezt nem tudom integrációnak nevezni, hiszen a nem különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek is van szüksége elegendő figyelemre. Sajnos mivel nincs elég pedagógus és túl nagy az osztály létszám, emiatt gyakran azt érzem, hogy pont az átlagos gyerekek vannak hátrányosan megkülönböztetve. (Nem tudom külön kiemelni, nem látom ha neki is problémája van... Stb.

4. Életpálya modell: Tíz-húsz ezer forintos emelésére, egyáltalán nem éri meg ennyit küzdeni.

Megélhetési problémák!!!!! Ingyenes helyettesítés! Online munkához nem kaptunk semmilyen támogatást. Még mindig egyre növekvő terhek(magas óraszám, túl sok program, adminisztrációs terhek).A társadalom, szülők megbecsülésének hiánya. Semmilyen rekreációs lehetőség, előszezonban, utószezonban nem mehetünk nyaralni, nincs SZÉP-kártya, nincs ruhapénz, étkezési utalvány, könyvpénz stb. Egyre romló munkakörülmények (nem kapunk legszükségesebb irodaszereket sem, nincs biztosítva az ebédszünet, szegényes mosdó, járvány idején kimondottan veszélyes a munkakörünk.)

Egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek, nagyon kevés a szakember. Egyéni fejlesztésre a nagy gyermeklétszám miatt kevés lehetőség van. Rengeteg a túlmunka ( ingyen), a felesleges adminisztráció. Erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya.

A pedagógushiány miatt túlterheltek az óvónők. A túlórákat továbbra sem fizetik ki, emiatt és az akacsony bérek miatt a fiatalok nem maradnak a pályán. Nehezíti a helyzetet az is, hogy magas létszámúak a csoportok, több sajátos nevelési igényű gyermekkel. Ilyen esetben plusz pótlékot kellene fizetni, mert sokkal nagyobb a felelősség és fárasztóbb a munka, mint ahol kevés gyermekkel foglalkoznak.

Riasztó állapotok uralkodnak az ágazatban. Mindent elborírt a rengeteg adminisztráció, amit az íróasztalnak gyártunk. A gyerekekre alig jut idő. A terhek egyre növekednek, tapintható a feszültség. 2 ember munkáját végzem 5.éve, semmi megbecsülésért. Kilátás sincs arra, hogy emberibbé váljon a helyzet. Elhagyom a pályát.

Túl sok adminisztráció, pályázat, folyamatos bizonyítás, hogy jól csináljuk a munkánkat. Plusz órákat töltünk bent, hogy mindent megadhassunk a gyermekeknek. Túlórát nem fizetik, 2014-s bértáblához igazítva kapjuk a bérünket. Pedagógus I. fokozatba léptem lassan egy éve, nem kevés munka volt, míg elértem, és a Gyakornok 100 Ft-tal kevesebbet keres mint én. Egyáltalán nem vagyunk megbecsülve, korosztályomból lassan senki nem lesz a pályán és ez az elszomorító.

Egyre kevesebb az óvodapedagógus, köszönhetően annak, hogy a pálya nem nyújt igazi perspektívát. Rendkívül alacsonyak, megalázóak a bérek, az ingyen túlóra, helyettesítés rendszeres, folyamatos és természetesnek van tekintve. Rengeteg a felesleges adminisztráció, amit, ha nem akarunk a gyerekek idejéből elvenni, akkor otthon, hétvégén kell megcsinálni. Ehhez jönnek még a minősítő eljárások, amit szintén megalázónak érzek közel 40 pályán töltött év után. Ettől nem leszek jobb pedagógus, ellenben sokkal leterheltebb igen. Pluszban ott van a tanfelügyelet. Mindez a gyerekektől, a saját családtól veszi el az időt.
A gyerekek, akikért tulajdonképpen vannak az intézmények, lassan elvesznek a rendszerben, mert a rendeletek alkotóinak fontosabb, hogy mi van leírva, mint az, hogy mit van idő a gyakorlatban megvalósítani.

A rengeteg adminisztráció, a kifizetetlen túlórák, a családra jutó kevés idő egyre jobban arra a döntésre sarkall, hogy más pályát kell választani. Elhagyni azt a munkakört, amit sok évig teljes odaadással végeztem.

Intézményünkben az átlagéletkor az országos átlaghoz képest viszonylag alacsony, kb. 48 év. Sok fiatal kollégánk van. Közülük azonban rövidesen elmegy egy, egy másik lombikprogramos és veszélyeztetett terhesként a jövő héttől nem fog dolgozni.Ezen a héten 3 továbbtanuló (másod diplomájukat szerzik- tanulnak, de olyat, amit nem feltétlenül fognak használni, a vezetőség küldte őket, mert jól mutat, ha a szakos ellátottságot nézzük), 3 beteg, 1 versenyre kísérő kolléga és 2 egyéb okok miatt távol lévő helyettesítését kellett megoldanunk. Nagyjából minden nap mindenki 1-2 órát helyettesített. Sok esetben adott tantárgyhoz (angol, fizika) nem értő szaktanárok. Több fiatal kolléga adott ma hangot elkeseredésének, hiszen a bérük nagyon kevés, az iskolában gyerekekkel töltött ideje mindenkinek kb. 28-30 óra. Napi levelező kapcsolatot tartunk a szülőkkel, gyermeklelkeket ápolunk, a szünetekben vagy akár tanórákon deviáns magatartású gyerekeket fékezünk meg (a rendőr gumibottal jár, mi meg 60 kilósan próbálunk közbeavatkozni, amikor a válogatott trágárságokat üvöltő kamasz éppen megruházni igyekszik valakit). Az utóbbi két hétben három, az egész iskolát érintő szabadidős programsorozatot szerveztünk és bonyolítottunk le. Az előzetes munkákon kívül ez azokon a napokon 8-16-ig tartó konkrét elfoglaltságot jelentett. Folyamatosan csipog a telefonunk, amelyen még este is jönnek a pályázatok, az aktuális információk, pedagógiai jellemzések írására való felkérések a vezetőségtől, szülői kérések vagy éppen egy -egy probléma orvoslása miatt keressük mi pedagógusok egymást messengeren. Mégsem csak a sok munka és a méltatlanul alacsony bér az, amivel 32 év után mélységesen fel vagyok háborodva (hobbimként élem meg a tanítást, a gyermeklelkek megmentését- hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozom), hanem az, hogy a helyettesítésekért nem jár fizetség. A túlmunka esetleges fizetésével kapcsolatos törvények úgy vannak kitalálva, hogy ne kelljen fizetni.

Pedagógus hiány, a dolgozó pedagógusok túlterhelése. Túlórába be nem számított órák, alacsony fizetés. Tartalomban kifogásolható tankönyvek. A tanterv összeállításában a pedagógus véleményét nem kérik ki.

A munka törvénykönyve ezen a pályán nem létező fogalom. A napi munkaórák száma 10-12, beleértve a hétvégét is, hiszen hétfőre már készülni kell. Egy nap táppénz 10 000 Ft mínusz annak, aki hiányzik a munkából, de 0 Ft azoknak, akik 5-6 órában helyette dolgoznak. Szabadság csak nyári szünetben van, amikor az egészségügy és a hivatalok is nyaralnak, tehát elintézni nem lehet semmit, amivel év közben spóroltunk. Nem kapunk eszközöket az oktatáshoz, mindent nekünk kell kifizetni. Íróeszközök, füzetek saját részre, továbbá dolgozatpapírok, fénymásolt feladatlapok a diák részére, sok esetben táblafilc, osztálydekoráció, csoportmunkához szükséges eszközök (olló, ragasztó, kartonpapír, filcek) minden a fizetést terheli. Cafetéria, ruhapénz, ilyen-olyan kártya nekünk nem jár. Az online oktatás alatt felmerülő telefonszámlaköltségek kifizetése még csak fel sem merült. A szülők folyamatosan uszítva vannak ellenünk, fegyelmezni tilos a csemetéket. A tankönyvek pocsékak, az OFI tankönyvben ugyanaz a tárgyi hiba évek óta nincs kijavítva. Az adminisztráció napi több óra. STB.

A rengetek adminisztrációs feladatok miatt sokkal kevesebb idő jut a gyermekre, sok feladatot otthon szabadidőben vagy hétvégén kell elvégezni. Nincsenek biztosítva a munkavégzés feltételei. Helyettesítési és túlóra pénz nincs fizetve, és elszomorító a fizetés.

Pedagógiai asszisztens vagyok.Felsőfokú szakképesítéssel.Nagyon sokat helyettesítek,mivel van felsőfokú végzettségem így nem jelent gondot a helyettesített órák megtarása.Van olyan hét,hogy 40 órát tartok meg.Nyilván ebben benne van a napközi is.Mindezt diplomás minimálbérért.Esély sincs a pedasszisztensek bérrendezésére.A főnököm végtelen kedves és aranyos.Tényleg mindent megtesz,hogy nekünk is és a gyerekeknek is minden a lehető legjobb legyen.De nehéz árral szemben úszni.A gyerekek le vannak terhelve.És sajnos a megszerzett tudásuk semmiképpen nem alapozza meg a továbbtanuláshoz szükséges kompetenciákat.

1. Anyagi megbecsülés a hozzáadott munkához képest nulla
2. Erkölcsi megbecsülés sincsen már, a régmúlté az a mondás, hogy a falu tanítója a lámpás, a fény, akit követni érdemes
3. Megalázzák a pedagógusokat a ped. 2 fokozattal együtt járó minősítési eljárással járó követelményekkel, a portfóliókészítéssel
4. 32 óráig kiegészítve bármilyen ingyenmunkát lehet velünk végeztetni, 21 óra felett ki kéne fizetni a többletmunkát, ahogy régen volt
5. Ha vége a tanévnek, pihenés helyett mehet táboroztatni méltatlan javadalmazásért

Magas óraszám, ingyen helyettesítés (még a táppénzen levő kollégát is ingyen kell helyettesíteni, szeretném tudni ki kapja ilyenkor a táppénz és fizetés közti különbséget?).
Az új kötelezően bevezetett tankönyv, (a régi tanítható könyv helyett) egy felmérés alapján egy egész jegy rontást eredményezett a tanulóknál. (a felmérés német nyelvből történt), Logikátlan, rosszul felépített tankönyvek biflázását követeli meg ez a rendszer, a kreatív, logikus gyereket nem inspirálja!!
Szégyenteljes a bérezés, itt a határ mellett inkább Ausztriában mennek takarítani, mosogatni azok akik életkörülményeik miatt megtehetik. (végzett tanár, tanító!) Lassan már csak az marad a pedagógus pályán, aki hobbiból tanít, mert a férj, esetleg a feleség eltartja a családot.
Az igazgatók "meg vannak " félemlítve a fenntartó által, ezért sokszor ésszerűtlen döntésekbe kényszerítik őket.

Az új NAT teljesen átgondolatlan - 5. osztályban és 7.-ben is pont annyi énekórája van a gyerekeknek, mint magyar nyelv?? Ja, és testnevelés természetesen 2,5-szer (7.-ben 5-ször) több.Közben pedig (45 perc alatt) megoldhatatlan szintre emelték a középiskolai központi felvételit (2 online oktatási etap után)? Fáj az valakinek, ha a gyerekeknek sikerélménye van? Miért vesszük el tőlük? A lelkiismeretes pedagógus pedig saját szabadidejében tart felzárkóztatást, felkészítést, tehetséggondozást - a digitális oktatás hátrányainak csökkentésére. Közben hónap végén kuporgat, alig várja a a fizetést, ezért menet közben életpályát "csinál ": minősül, szakvizsgázik stb. - hátha nettó 18.000,- Ft-tal több lesz a fizetése - ami majdnem elég a gyermeke kollégiumi díjára, ha szerencséje van, és kapott az a gyermek kolit ... mert az albérlet tízszer drágább - akciósan 120.000 + rezsi + kaució - több mint a fél fizetés... és akkor az a gyerek még nem eszik, nem közlekedik, nem tanul ... ne adj ' isten szórakozna is - dehát arról mondjon le, hiszen ő "pedagógusgyerek " és lehet nem is az egyetlen a családban.
Miért várjuk, hogy valaki pedagógus akarjon lenni ma? Mi a motivációs erő? Az, hogy megbecsülést sem a szülőtől, sem a gyerektől, sem az államtól nem kapsz? Hiszen a te "szakmádhoz " mindenki ért - sőt jobban ért? És ehhez még a fizetésedből egy albérletet sem tudsz fenntartani? És ha nem csinálod ingyen, saját szabadidődben,akkor mindenki meg tudja mondani, mennyire önző, rossz tanár is vagy. Hiszen érthető, hogy munkaidőn kívül viszed a gyerekeket moziba, színházba, játszótérre, bárhová - közösséget építeni. Ez természetes, az összes többi dolgozó ember is így csinálja ezt, ugye? Az, aki buszt vezet, megy egy bónusz kört, mert neked estére leszakad a lábad, a boltos tovább marad nyitva, mert a suliprogram miatt még nem vettél vacsorát, a hivatalban pedig természetesen hétvégén is a rendelkezésedre állnak, hiszen helyettesítettél, ügyeltél (mindezt persze ingyen).

A rendszer túlterheli a pedagógusokat, de a diákokat is! A bürokratikus rendszer miatt egyre kevesebb idő jut a gyerekekre. A tanórákra történő folyamatos készülés, az online állandóan érkező felhívások, megoldandó feladatok,, a szülői kapcsolattartások miatt egy "normális " pedagógusnak 16,00-kor nem ér véget a munkaideje,nincs szabad estéje, családi élete. Rengeteg az óraközi valamint a 7 órai és 16 óra utáni ügyelet, a bemutató órák, tanórán kívüli programok, továbbképzések, versenyekre, tanórákra, bemutató órákra, minősítésekre, intézményi programokra, iskolai, városi, megyei szintű programokra való felkészítés/felkészülés. A térítés nélküli helyettesítések pedig teljesen "természetesek ". Szerencsés lenne a bérek rendezése pl: a bérek mindenkori minimálbérhez történő kötésével.
A diákok is leterheltek, brutális a tananyag mennyisége, sok az értelmetlen tananyag, minimális az idő az elmélyítésre. A mennyiség miatt a szerencsésebbek felületes tudást szerezhetnek, amit különórán, kemény összegekért tanulhatnak meg azok, akiknek a szülei ezt megengedhetik maguknak. "Aki ebben a rendszerben lemarad, az kimarad " a legnagyobb igyekezet, valamint szülői és pedagógusi támogatás ellenére is... A gyermekek lelki, pszichés nyomása óriási.

Nyugdíj előtti éveimet töltve évtizedek óta látom a pedagógusok túlterheltségét. Anyagilag nem vagyunk megbecsülve, minden helyettesítésünket ingyen végezzük el. Minden diplomás jobban keres, mint mi.Mivel kevés a pedagógus, szinte sosincs lyukas óránk, amikor készülhetnénk, javíthatnánk, vagy esetleg pihenhetnék valamicskét. Ami még kellemetlenül érint az az, hogy miért kell 37 év tanári munka után portfóliót írnom, s így bizonyítanom alkalmasságomat a pályámra. Ez méltatlan.

Magas az óraszám, kevés a bér. Nem fizetik ki a helyettesítéseket. Sok a felesleges adminisztráció. Nem szaktanár tanítja a gyerekeket. A tankönyvek nyelvezete, a tananyag mennyisége és minősége nem veszi figyelembe a gyerekek életkorát. Az iskolai fejlesztéseket, felújításokat a szülőkkel akarják kifizettetni. Kevés a pedagógiai munkát segítő szakember.

Nincs pedagógus a rendszerben. Nincs IGAZI pedagógus a rendszerben! Aki eddig IGAZI volt, az is fuldoklik az ingyen túlórában, az értelmetlen adminisztrációban, a megélhetési gondokban. IGAZI pedagógus csak akkor lehet valaki, ha van ideje tervezni, megvalósítani, értékelni, elemezni az elvégzett munkáit, továbbképezni önmagát, és arra építeni a következőkben. Az IGAZI pedagógus ki tudja magát pihenni, mentálisan tud töltődni, nincs lelkiismeretfurdalása, hogy a gyerekre, tanulóra nem maradt ideje, tud és mer ismeretanyagot kiválasztani, mélységében megtanítani. Az IGAZI pedagógus az egész "valóját " adja a hivatásához, nem kell másodállásban a pihenés, töldődés helyett pénzt keresnie, hogy átlagos életszinvonalat biztosítson magánéletében. Az IGAZI pedagógus szárnyakat kap a gyerekek, szülők visszajelzéseitől, a társadalmi elismertségtől, de most benne van egy ördögi körben, nem tud repülni, ha felsőbb utasításra megnyirbálják szárnyait, szabadságát elveszik, ha felsőbb utasításra mantrázzák, hogy mennyire értéktelen, ha hazugságokkal teszik hiteltelenné segélykiáltásait.

Az adminisztrációban össze vissza hazudunk, mert ezt várja el a vezetőség, kolléga hiány van, semmilyen tulorapenz nem létezik a szakmában pedig napi rendszeresseggel többet dolgozok mint ami a papíron vezetve van. Csak elvaras van, visszafelé semmi nem működik. Semmilyen megbecsulesunk nincs se a szülő se a vezetők felől sőt folyamatos érzelmi zsarolás alatt állunk. A vezető katasztrófa ahogy velünk bánik, mint egy kutyával. A szülők semmibe nem néznek. Hiányzik két kollégánk de ennyi pénzért senki nem jön ide. Én is azon vagyok hogy minél előbb elhagyjam ezt a pályát pedig imádom a gyerekeket és hogy velük foglalkozzatok. Szörnyű helyzetek vannak, az egész munkánk abból áll hogy hogy rejtsuk el a nagyrakas szart ami a szőnyeg alá van seperve és kevesebbet keresek mint az összes többi ismerősöm.... Diakmunkaval heti 20 órában többet kerestem ennél diplomával.

Sok a papírmunka, főleg úgy, ha egy óvónő visz egy csoportot. Így a gyerekek fejlesztésének rovására megy. Túlórát nem fizetnek. A fizetés nagyon kevés, egy diplomásnak sokkal több anyagi megbecsülés járna véleményem szerint. A pedagógus életpályamodellen mindenképpen változtatni, könnyíteni kellene. Rengeteg időt, munkát igényel.

Évek óta vezető vagyok, ami alapján heti 12 óra lenne a csoportban töltött óraszámom. E helyett heti 30 órát vagyok csoportban. Sajnos a törvény szerint járó túlóra pénzt sem kapom meg. Nincs óvodapedagógus, részmunkaidőre meg egyáltalán nem jelentkeznek.

Óvónőként 6 csoportos óvodában 4 csoportot egyedül visznek a kollégák, köztük én is. Elvárják, hogy vállaljuk bemutatókat, járjunk mi is más óvodákba bemutatóra. Mégis hogyan???? Túlórázunk, pénz nélkül. Lássunk el, fejlesszük BTM-es gyerekeket 26-30-as létszámban. Egyedül...
Gyermekem 6.osztályos.összevonták a Napköziket, mert nincs pedagógus. Nyugdíjas kollégát hívnak vissza, hogy legalább egy szakos tanár legyen.
És még mindig nem ébredtek fel, hogy pár év és nem lesz pedagógus! Nem vonzó a kezdő 140000 Ft-os fizetés...

Nagyon sok az elvárás, a munka, a felelősség nagyon alacsony fizetésért cserébe. Az egyetlen pálya a pedagógus pálya, ahol az ott dolgozók sorra hordják be otthonról az eszközöket mert kell. A munkaidőn is túl készítjük a foglalkozás terveket, eszközöket, díszítéseket. Otthon töltjük a papírokat hiszen a csoportban erre nincsen idő. Odafigyelünk a gyerekekre, a szülőkre. És persze mindezt úgy, hogy sorra hozzák betegen a gyerekeket és mi nem tehetünk semmit. Maximum 10 értéket költünk gyógyszerekre és vitaminokra, hogy talpon maradjunk, hiszem tudjuk, hogy ha kidőlünk, akkor a kollégánk ingyen helyettesít.

Napközis tanítóként a munkaidőmet nem órarend szerint számolják el, hanem kerek egész órával, szünetek nélkül. Ez ugye azt jelenti, hogy a gyerekeket egy pillanatra sem hagyhatom egyedül.Elméletileg. A tantestületben mindenki 26 órára van beállítva, ehhez jönnek az ügyeljetek, helyettesítések. Hiányzó, beteg kolléga mindig van, természetesen az ő munkájukat díjazás nélkül vagyunk kötelesek ellátni. Pótlékokat, amiket régen kaptunk, megszűntek. Cserébe rengeteg plusz feladatot kell elvégezni, a minősítésekről, tanfelügyeletről és kötelező továbbképzésekről nem beszélve. A fizetésünk meg szépen elértéktelenedett...

Az oktatást ma olyan politikai megbízottak irányítják, akiknek fogalmuk sincs az oktatás mibenlétéről. Intézkedéseik következményeként alakult ki a mai tarthatatlan állapot, az óriási pedagógus hiány. Ennek főbb okai: a pedagógusok megalázó bérezése, az adminisztráció felduzzasztása, az életpálya modell és a minősítés rosszul kialakított rendszere, a tananyag átgondolatlan felduzzasztása, a központilag kiadott, tartalmukban rossz tankönyvek erőltetése, a kötelező óraszámok megemelése, az intézményi háttér ellátatlansága, mind technikai, mind személyzeti szempontból.
Buzdítják a fiatal anyákat, hogy menjenek dolgozni. Bölcsődéket nyitnak, miközben nincs elég gondozónő, dadus. Az óvodákban óvónő hiány van, az óvónők rengeteget túlóráznak, fizetés nélkül. Az önkormányzatok hagyják leépülni az óvoda épületeket. A régi játékokat lebontják az udvarokról, mert elavultak, de újakat nem építenek, mert nincs rá pénz. Egyre több a problémás gyermek, akik nem kapják meg a megfelelő fejlesztéseket, a szakember hiány miatt. A családokból rengeteg olyan gyermek kerül az óvodába, akik gondozatlanok, ellátatlanok. Már a 3 éves korosztályban óriási a képességbeli különbség az óvodások közt. A gyermekvédelem sem működik, nem meri senki vállalni, hogy szembeszálljon a szülőkkel, mert nem kap semmilyen védelmet, törvényi támogatást. Az óvónők kezéből kivették a véleményezés jogát, olyan bizottság dönt a gyermek iskolaérettségéről, akik nem ismerik sem a képességeit, sem a körülményeit.
Az iskolába lépés óriási, átmenet nélküli stressz a 6 évesek számára. Az 1. osztályosoknak gyakran 6-7 órájuk van. 7-10 kg-os táskákat cipelnek. Ez embertelen. Az alsó és felső tagozatban is előfordul a 8,9 órás órarend. Emiatt Kodály országában halálra vannak ítélve a zeneiskolák! Elvileg 1/2 4 előtt nem taníthatnak a zenetanárok, de a kötelező óraszámukat nem tudják letanítani 5 nap alatt! S.O.S.!!!!!

Szülőként és gyógyped.asszisztensként írok.
Középiskolás gyermekemnek napi 7-8 órája van. Plusz napi 4-5 óra házi feladat, felkészülés a számonkérésekre. A rájuk kényszerített könyvek rosszak, a tananyag hatalmas, tele van korszerűtlen, a mai életben alkalmatlan elemekkel. Rendkívül leterheltek a diákok, pedagógusok.
A pedagógus kollégáknak a rengeteg fölösleges
adminisztráció, a rájuk kényszerített minősülés, értelmetlen tanfolyamok ( van hasznos is) mellett, már sokszor a gyerekek oktatására nincs idejük és erejük. A pedagógus hiány miatt sokat kell helyettesíteniük, nagyrész ingyen.
Mi asszisztensek pedig szinte éhbérért végezzük az igencsak felelősségteljes munkánkat. És mi is kevesen vagyunk. Sokszor a pedagógust helyettesítjük, ügyeletben vagyunk stb.

A pedagógus hiányt magasabb létszámú csoportok létrehozásával, pedagógus asszisztens alkalmazásával próbálják kiküszöbölni, ami a minőségi munka rovására megy. A pedagógusok fáradtak, a túlóra rendszeres, s bizony a türelem fogy. Természetesen túlórát az elmúlt 40 évben kB. 2x fizettek. Ugyanakkor a tisztelet, a szülők és pedagógus közötti kapcsolat romlik, hivatkozva a személyi jogokra - beleszólást igényelnek a nevelési munkába. Az anyagi elismerés elmarad, a teher nő, a gyerekek családi nevelése sajnos egyre siralmasabb. A fiatalok mindezeket látva menekülnek a pedagógusi pályától.

Felháborító, hogy a törvényileg maximalizált óraszámot kell a jelenléti ívbe kötelezően beírni, miközben a megnövekedett adminisztráció és feladatkör miatt ma egy óvodapedagógus annak sokszor a dupláját tölti munkával. Sajnos ezen az sem segít, hogy elszámolhatunk plusz adminisztrációval heti x túlórát, ami még mindig nem fedi a valós ledolgozott óraszámot.
Sokszor a kezdő pedagógus bére a bérminimumot sem éri el.
A fenntartó csak a legszükségesebb kötelezettségének tesz eleget (számlák kifizetése), semmilyen fejlesztés nem történik, az egyéni felajánlásokat is akadályozza. Tehát sem a tárgyi sem a személyi feltételeket nem teremti meg.

Sorolhatjuk:
- siralmas fizetés az óriási felelősség ellenére
- megbecsülés hiánya
- felesleges többletmunkák (tanfelügyelet, önértékelések, stb.)
- minősítési rendszer ebben a formában nem igazán éri el a célját
- óvodavezetők, tagóvoda vezetők a csoportban dolgoznak mondhatni 2 munkakört látnak el egy fizetésért
- vicc, hogy csak 151 főtől jár a "magasabb " vezetői pótlék, miért nem lehet óvodai csoportonként megállapítani ezt?
- és sok, sok stb.

Óvodapedagógus vagyok, évek óta nehezíti a munkát az óvónőhiàny. Miközben a napi munkán túlmenően erőn felül teljesítünk, a plusz óràk megfizetése nélkül helyettesítünk, présel minket a portfólió írás, a tanfelügyelet, az önértékelés (ez az értelmetlenül sok és felesleges adminisztráció), sem anyagi, sem erkölcsi elismerés nincsen. A rendszerben rengeteg az ellentmondás. A 6 évesek kötelező beiskolázásánál nem számít az óvodapedagógus véleménye, ugyanakkor 66 indikátor mentén kell számot adni a szakmai tudásunkról. A hivatásunk leértékelődik, a szakemverhiányt nem azzal kell orvosolni, hogy délután nem kötelező pedagógusnak ellátnia a csoportot. Jó lenne, ha a hivatás szeretetetét nem kezdené ki az a sok nehézség, amitől egyre frusztráltabbak, fásultabbak, feszültebbek a pedagógusok.

Óvodapedagógus, óvodavezető helyettes vagyok. A heti kötött óraszámomnál többet vagyok csoportban, a helyettesi feladataimat ezután, ill. itthon végzem el este, hajnalban, itthon. Az intézményben több üres/betöltetlen óvodapedagógusi álláshely van. Nem csak a(z ingyenes) helyettesítés terheli le a maradék óvodapedagógusokat, hanem a felesleges adminisztráció, az életkorunk növekedése, a hajnali és esti ügyelet ellátása, mely sokszor együtt jár a "hosszúzással " is, hiszen senki nem hagyja ott a csoportját/kollégáját a kötött munkaideje után, hiszen akkor van a legnagyobb szükség mindkét óvodapedagógusra. (étkezés, tisztálkodás, nyugodt pihenésre felkészítés...) A nyugdíjas óvodapedagógusok heti 14 órás beállása nem megoldás; munkát vállalnak, mert segíteni szeretnének, de a testi adottságok 70 évesen meglehetősen korlátozottak, már nem tudják a munkájukat színvonalasan végezni, szó szerint "csak " altatják a gyerekeket, de a magas csoporlétszám, az autista gyerekek ellátása különösen nagy kihívás (=megoldhatatlan feladat) nekik (is). Nagyobb segítség lenne, ha végzős (óvoda)pedagógusokat is fel lehetne venni az üres álláshelyre (gyakornoknak).Az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntésekről: Több, mint 30 éves pedagógusként eltöltött időm és a ped.II.-be sorolásom után meglehetősen megalázó tudomásul venni, hogy a gyermekek iskolaérettségéről egy tollvonás után nem dönthetek, nem dönthetünk a szülőkkel közösen. A munkám megbecsülésének teljes hiánya! Az oktatásirányításról, a szakszolgálatok, nevelési tanácsadók munkájáról: Valószínű, hogy a szakemberek hiány okozza, hogy hiába küldjük a gyerekeket időben vizsgálatra, rendszerint csak az iskola előtt, a beiratkozás időpontja után (!!!) kapják meg sok esetben a gyermekek az SNI-s státuszt. Integrálásról: Nagy létszámú csoportokban MINDENKINEK gyötrelem, nincs segítség, hiába tudjuk, hogy "egyszemélyes " a gyermek; pedagógiai, gyógypedagógiai asszisztens segítségére lenne szükség, nincs rá státusz.

Rengeteg az értelmetlen adminisztráció. Óriási a teher a még pályán lévőkön. Ingyen túlórázunk,minden " belefér a plusz 4 órába ". A portfólió írásának a világon semmi értelme,csak plusz teher. Írásbeli munka alapján döntenek arról,ki a jó pedagógus,pláne most,hogy online (!) folyik a minősítés..A kötelező 6 éves kori beiskolázás agyrém,a gyerek nem attól lesz iskolaérett,hogy betöltötte ezt a bűvös kort. Óriási a pedagógushiány,a fiatalok,ha el is jönnek, 1- 2 éven belül mennek is. A társadalmi megbecsültség csak mínusz számokban kifejezhető, erről tesznek is " odafönt " a jól irányzott kommunikációval. A járvány alatt magunkra lettünk hagyva,pláne most.
A gyermekvédelem szinte nem is működik.
A gyerekek érdekei elsikkadnak, normális létszám szóba sem jöhet szinte,mert a pénz nagy úr, nem tartunk fent "felesleges " intézményeket.Az integráláshoz nincs elég segítség.
Legutoljára hagytam a gyalázatos fizetéseket.

Létszámhiány miatt csoportonként egy óvónő, csoportonként átlag 25-30 fő közötti gyerekkel. Állandó délelőttös, vagy inkább egész napos beosztás, kifizetetlen túlórák. Lecsúszni képtelenség. Nagyjából egy dajka fizetéséért (akik szintén túlterheltek)
Van még valakinek kérdése?

Szülő vagyok és általános iskolai tanár, de van gimnáziumi és zenetanár rokonom is. Duplán, sőt triplán is látjuk a rendszer belső gondjait. Túlterheltség minden szinten, a diákoknak is nagyon sok az órájuk. 9-10. évfolyamon napi 7-8 órát is a padban ülnek. A tanárokat mindenhol maximális óraszámra (26, osztályfőnök 24 óra) feltöltik. A kevés fizetés mellé nem kapnak (mert nem fizetki ki) a túlórát, magánórákat pedig már csak a családjukkal tölthető idő rovására tartanak, ha bírnak. A zenetanárok a délelőtti órák elhúzódása miatt csak későn tudnak kezdeni tanítani, és akár este 19:30-20:00-ig is tanítanak (sok közöttük a kisgyermekes anyuka). A zenetanárok nem kapnak sem osztályfőnöki pótlékot (pedig 23-25 növendéke is van egyeseknek, és napló, anyakönyv és bizonyítványírás is a feladatuk). Az pedig felháborító, hogy egy üzletláncban 3 éve dolgozó polcfeltöltőnek 30-40.ezer forinttal több bruttó bére van (+ cafetéria és műszakpótlék, munkaruha), mint egy 20 éve dolgozó Pedagógus II. fokozatba lépett általános iskolai tanárnak (akinek nincs cafetéria, max. osztályfőnöki pótlék).

44 évesen, 20 év tapasztalat birtokában nem tudok megélni a fizetésemből. Heti 17 órára szerződtem, mert kisgyerekeim vannak, de emellett rendszeresen helyettesítek heti 3-4 (fizetetlen) órát. Így keresek nettó 100 ezer Ft-ot, amely a hónap 10-ig elég.?
Szülőként azt látom, hogy a gyerekek túlterheltek, reggelente 7-8 táskát visz együtt a két gyerek, és ha délutáni elfoglaltságuk van (hogy valami értelmeset is tanuljanak), utána este 7-ig házizhatnak, játszani már nincs idejük. Most kezdődött el az év, de már hulla fáradtak. A pedagógusok egy része pedig minden frusztrációját rajtuk éli ki. Énekből pl. a népdalok szövegét kell másolgatniuk a füzetbe, több oldalnyit egyszerre. Ennek mi értelme vajon?!

A probléma már a járványhelyzet előtt is fennállt! A járvány következtében alkalmazott intézkedések pedig csak rontottak a helyzeten. Ami látható, érezhető és tapasztalható, hogy a pedagógusok kimerültek, tengernyi felesleges adminisztráció nyomja a válunkat, otthon is órákat körmölünk, hogy minden dokumentum naprakész legyen, mert ha kapunk egy ellenőrzést akkor ajj-aj! Mindemellett túlórapénz nincs, jutalom vajmi kevés vagy nincs, megbecsülés nincs! A fizesetést nem is említem!
Másrészt a szülők nyomják be a gyereket betegen, lázasan, begyógyszerezve (a gyerekek meg ugyebár őszinték), el várják hogy a 26 - 30 fős létszámú csoportban fejlesszük géniusszá a gyereket, figyeljük mennyit iszik, miből mennyit eszik, mennyit volt vécén... De ők meg hazaviszik a gyereket és nyomják a kezébe a tabletet /telefont vagy épp ültetik a tévé elé. TISZTELET A KIVÉTELNEK! Úgy gondolom a pedagógusok megbecsültsege a kormány és a szülők részéről sincs meg! Ha ez nem változik, nem lesznek pedagógusok pár éven belül. Vagyis lesznek, olyanok akikre a saját gyerekemet sem bíznám rá, nemhogy másét! Hát köszi, de akkor inkább magam tanítanám az életre!

20 éve tanítok természettudományos tantárgyakat általános iskolában, de eddig még egy munkahelyem sem volt, amelyikben ne 3-4-5 tantárgyat kellett volna tanítanom felsőben osztályfőnökség plusz korrepetálás plusz délutáni tanulószobázás mellett, mert csak így jött ki a kötelező óraszám.Az integrálásnak köszönhetően a fáradtságos munkával megtervezett óráim a kukában végzik az SNI-s, BTM-es, ADHD-s, autista és még sorolhatnám, külön bánásmódot igénylő tanulók miatt, mert azt kívánják tőlem, hogy gyógypedagógus, pszichológus is legyek. Egyre több az agresszivitás gyermek és szülő részéről egyaránt. Elvették a professzionális tankönyveket, helyette alacsony színvonalú ingyenes könyvekből kell tanítani. A kollégák a leterheltségtől és stressztől folyton megbetegednek, állandó a helyettesítés, amiért semmilyen plusz juttatás nem jár. Nincs pénz az iskolákra, állapotuk romlik, a hiperszuper digitális táblákat pedig nincs pénz fenntartani, a filces táblákra megvett filc 2 hétig sem elég, cifra nyomorúság ez, nem lennék gyerek ebben a korban, ilyen iskolákban.

Bár már nyugdíjasként, de az unokáim révén mégis közvetlenül érzem még a ma iskolájának minden fájdalmát.
Az aktualizált tananyag, a modernizált eszközpark csak a szépen megírt jelentésekben szerepel. A mindennapos testnevelés feltételei rosszabbak, mint 50 éve, amikor a tanteremben kellett tornázni. Pocsék minőségű (főként tartalmában) tankönyvek, munkafüzetek kerülnek a padokra. Következetlen, koncepció nélküli NAT-tal küszködik diák és pedagógus. Mérhetetlen tananyag , elvégzése már 0. órával sem lehetséges, ezért a házi feladat lesz nagy mennyiségű - a gyerekek fáradtak, túlterheltek. Nem csoda, hiszen a minisztérium oktatási székében nem pedagógus szakember ül. Tanárhiány. Létszám- emelkedések az osztályokban - 40 éve dolgoztam ekkora létszámú osztályokban.
A pedagógusok szinte már csak a KLIK statisztika éhségének csillapítására van tartva. A jogokat elvették mind a fegyelmezésre, mind a gyerek érdekében kialakított bizalmi légkör kialakítására - az iskolák hangulata lassan egy kaszárnyáéval vetekszik.
Portfólió - 35. évben elvették az addig megszerzett minősítéseket, a 7 évente elvégzett 120 órások ellenére - és vissza a startvonalra.
Megalázó fizetések és nyugdíjak a pedagógusoknak. Az erkölcsi megbecsültségük fogalma kikopott a szótárakból.Tanárhiány, ingyen helyettesítések,és lehetőleg ne legyen adminisztrálva. Sokba kerülne. Túlórák, reggeltől-estig bent, ügyelet, ilyen-olyan feladatok - de ha nincs, akkor csak azért, mert az a munkahelye és ott ücsörögjön x órát. otthon netán még dolgozni is tudna. (Mellőzve a munka minden egyedi jellemzője.)
A szülők egyre többet dolgoznak, kevesebb idő jut a gyerekre - így sem otthon, sem az iskolában nem kap érdemi odafigyelést.
A legnagyobb bűn pedig a gyerek, az iskola gyűlöletkeltésre használása. A lecsúszott, szegény családok megsegítése civil szervezetekre hárul, a sokféle szervezet közt elveszik a probléma a papírok halmazában.
Nem folytatom - de ezt a problémát már nem lehet röviden leírni.

A 22-26 óra leterhelés csak elméletben létezik; alapban mindenkit 26 órára járatnak-plusz helyettesítés ingyen. Művészetoktatásban megszüntették az osztályfőnöki pótlékot a főtárgytanárok számára-pedig ugyanazt az adminisztrációt és közösségfejlesztést (minősítéskor számon is kérik), mint a közismeretben oktatók. Ez utóbbi eltüntetésében "közreműködött " az MZMSZ is. A 2014-es minimálbérhez rögzített béralap valójában a bérek befagyasztását jelentette-más szektorban többet lehet keresni. Én ismét a váltáson gondolkozok. A minősítés megalázó. Okleves mesterfokozatú tanárként pitizhettem a pedagógusII. minősítésemért olyan "bizottságban ", ahol 30 órás tanfolyamot végeztek el a minősítők. MA képzésben egy fél évig tanultam a portfólió elméletét (Falus-Kimmel kézikönyv alapján), majd a gyakorlaton gyűjtött dokumentumok alapján kellett portfóliót készítenem. Tudásom nem felszínes-ellentétben a minősítők jelentős részével. Értelmetlennek tartom a továbbképzések jelentős részét: azok alapvetően a képzés szervezőinek, illetve a tankerületeknek jelentenek plusz bevételt, a pedagógusnak pedig nyűg. Eddigi tapasztalataim alapján a közvetített ismeretek nem korszerűek (pl már az alfa-generációt kezdjük tanítani - a továbbképzések még csak a Z-generációnál tartanak a portfólió kézikönyvekkel egyetemben..). Digitális tanításhoz saját magam kellett tananyagot készítenem, önképzéssel illetve saját keresés utáni valós tudást adó tanfolyamon fejlesztettem magam offline-online módszertanból egyaránt. Amúgyis egy agyrém, hogy Mo-n mindenki online órát akar tartani, van ahol percre pontosan kérik, mint a tantermi órát; holott az online óra a digitális tanrend legrosszabb változata. Én ezt valós szakemberektől tanultam - a mostani oktatási rendszerben pedig folyamatos alaptalan kritikát kapok erre is. Az oktatást nem szakmeberek irányítják,hanem gyakorlatilag szakmailag nullák.

A pedagógusok túlterheltek. Sok a fölösleges adminisztráció. Kevés a pedagógus, sok a túlóra, amit nem fizetnek meg. Alacsony a bérezés. A fizetésből nem tud félre rakni a pedagógus, de még megélni is alig. Sokszor betegen is bemegy az ember dolgozni, mert nincs aki helyettesítse.

A pedagógusok megbecsültsége minden téren nagyon alacsony. Módszertani szabadság, autonómia teljes hiánya jellemző. Az egész oktatás felülről vezérelt, szakmaiatlan, sőt olykor dilettáns... Rengeteg felesleges, értelmetlen adminiszrtráció, áthárított, juttatás nélküli helyettesítések terhelik a pedagógusokat. A mindennapi munka értéke elvész, helyette felesleges minősítgetés, mely nem ad reális képet a szakmai munka minőségéről. A központosítás átláthatatlanná tette a rendszert, a korábbi vezetők eszköztelenek lettek, nincsenek döntési helyzetben, pedig az intézmények működösét ők ismerik legjobban. A költségvetés szégyenletesen alacsony, pénzhez jutni esetleg pályázatok útján lehet, ami újabb megterhelést jelent. A bérek minősíthetetlenül alacsonyak, már egy segédmunkás sem dolgozik óránként 1.200-1.500 Ft alatt... A pedagógus mindig is a nemzet napszámosa volt, de legalább erkölcsi megbecsülést kapott, na meg szolgálati lakást, pedagógus "földet ", amin gazdálkodhatott, mert maradt rá ideje.

Pedagógus hiány, fizetetlen túlórák, felesleges adminisztrációk, leterheltség, használhatatlan, hibás központi tankönyvek, folyamatos ellenőrzések hiteltelen emberektől, megalázóan kevés fizetés, semmi plusz juttatás, a tudatos lejáratás miatti megbecsülés hiánya, a pedagógus képzés lebutítása = kiégett, motiválatlan pedagógus
Nincs matek, kémia, fizika szakos tanár- megoldás: vonjuk össze a természettudományos tantárgyakat, sőt 1-2. évfolyamon ne is tanítsuk! = Összefüggéseket nem látó tágabb környezetét nem ismerő, lebutított gyerek.
Politika és vallás soha nem volt bevihető az iskolába. Ez mind borul! Miért?

Egyre több a sérült gyerek, akik visszatartják a tanítót az oktatás folyamatában. A felsőbb évfolyamokon sok a nulladik óra, amitől fáradékonyabbak a tanulók. A tanárokat, tanítókat felesleges adminisztrációval terhelik. A pedagógusoknak nem fizetik ki a helyettesítéseket mint régen. Akik a tananyagot összeállítják, valószínű soha nem tanítottak, mert sok fölösleges dolgot erőltetnek a gyerekekkel.

Kevés pedagógus, magas osztálylétszám, hiányzó fejlesztők, és álláshelyek is rá. Az állások sincsenek meghirdetve. A bérmaradványok, egyéb pénzek egy része pedig a tankerületnél landolnak, véletlenül sem a hiányzó állást helyettesítőknél.
Eszközöket elvárják, hogy használjunk, de nem adnak rá se pénzt, vagy szerzik be a hiányzó dolgokat, hanem a dolgozók maguknak vegyék meg.

Az iskolaépületek korszerűtlenek és veszélyesek. A tanári fizetés alacsony, a továbbképzést előírják, de feltételei nem biztosítottak. A kerettanterv tananyaga sok es korszerűtlen, nem tesz lehetővé igazi elmélyülést. A tanári többletmunkát, túlórát sem pénzbeni, sem egyéb juttatásokkal nem fedezik. A beérkező gyerekek jelentős része neveletlen, készség- és képességbeli hiányokkal kezdi az első osztályt. A szülő helyett a digitális eszközök rajzolt figurái a beszédtanulásuk mintája, rengeteg a beszédhibás gyerek. A digitalozált világ a mozgásfejlődéste is rosszul hat, a szülők "kitenyésztik " az SNI-s generációt. Az olló már kosiskolás korban hatalmasra nyílik. A szülők a tanároktól várják a csodát, de nem fogadják el, hogy csemetéjük nem tökéletes, igy a legtöbb iskolai munkáját elvégzik helyette, ezzel tovább mélyítve a problémát.

A pedagógusok nagyon túlterheltek. Rengeteg az adminisztráció, sokszor az érdemi munkára, az órára való felkészülésre, a tananyagban való elmélyedésre nincs idő (esetleg éjszaka). A fizetés nagyon megalázóan kevés más diplomásokkal összehasonlítva (jogászok, orvosok stb.). A helyettesítésekért sem jár óradíj, holott ez plusz feladatként jelentkezik, sőt el is várják, hogy ne gyerekmegőrzés legyen a helyettesített órán, hanem érdemi munka. A karantén alatti otthonról való tanítás egy rémálom volt. Saját számítógéppel, saját áramfogyasztással vittük végig a tanítást hónapokon keresztül, semmi anyagi támogatást nem kaptunk. A médiában sikertörténetként adták elő a "nagy embereink " a home office oktatás megvalósítását, holott korántsem volt az. Aki lelkiismeretesen végigcsinálta, az szenvedett rendesen. A pedagógus szakszervezetek borzasztó gyengék, semmit sem tesznek a fennálló állapotok megváltoztatásáért.

Véleményem szerint a klik (szándékosan kicsivel) politikai bábként működik. Nem érdeke az alá tartozó iskolák segítése, inkább akadályozza a működést.
Fejetlenség lehet a klikben is, késve reagálnak, felesleges feladatokat rónak az iskoláknak, igazgatóknak.
Hallomásból tudom, hogy volt olyan iskola, ahol meg volt a gyerekek és a tanítók létszáma 3 első osztály indításához, de csak kettőt engedélyeztek. Lett két 29 fős osztály...XXI.század...
A városi iskolákban még csak-csak eldöcögnek áttanításokkal a felső tagozatok. De vidéken volt olyan, hogy hónapokig kellett helyettesíteni a biosztanárt. Egy alsós tanító néni tartotta a biológiát a 8.-ban. Nem egy-egy alkalommal, hanem HÓNAPOKIG!
Azt is rebesgetik, hogy ahol csak lehet, a klikesek nem írják ki az álláshelyet, ha valaki elmegy nyugdíjba. Szét akarják osztani a többi pedagógus között az órákat, de ugyanúgy nettó 200-as fizuért. Azért, hogy papíron ne legyen pedagógus hiány.
Mielőtt bárki politikai elfogultsággal vádolna, a legutóbbi választásokig mindig a fideszre tettem az x.et.

A gyerekek összezsúfolása egy-egy osztályban. Szerintem az egészséges, a gyerekeknek is jó létszám a 10-15 fő. Így minden gyerekhez oda tudunk lépni, segíteni tudjuk a nehezebben haladót és a tehetségest is. Van lehetőség a gyerekekkel való beszélgetésre, problémáik, gondjaik, örömeik, ötleteik meghallgatására. Az ingyen helyettesítések. A tavalyi tanévben 1 hónapnyi helyettesítésem volt, s ezért egy fillért nem fizettek.

2011 - ben elvették a plusz státuszokat /óvodapedagógus helyettesítői státusz, + centralizáltál az óvodákat gazdasági okok miatt. Azóta a tagóvodákban a tagóvoda vezetőnek, a szakmai irányítóknak el kell látnia teljes mértékben a csoportos óvodapedagógusi feladatait és ez mellett sikeresen vezetnie kell egy szakmai közösséget, egy óvodát. Ezek mellett, ha bármikor kolléga hiányzik /táppénz, szabadság, továbbképzés, önértékelés teljesítése stb./ miatt a csoportban maradó kollega egyedül helyettesíti a kieső kollégát. Az már csak mellékes, hogy nem jár érte se óra kedvezmény, se pénz, sem semmi. Ha tartósan egyedül marad az óvónő egy óvodai csoportban akkor az egyedül maradó óvodapedagógus teljesíti a két ember munkáját. A pedagógiai feladatokat, naplóírást, benne különböző tervezetekkel, programokkal, cél-, feladattal, eszközzel, differenciálással mind a hét tevékenységi területen /mozgás, környezet, mese, vers, anyanyelvi nevelés stb./ vezeti a csoportnaplót, afelvételi mulasztási naplót, szakszolgálathoz jellemzéseket készít, a gyermekekről DIFER tesztet, félévente akár 30 gyermekről, + jellemzést készít. Ha adminisztrációból ez sem lenne elég, akkor jön az önértékelés, a kötelező továbbképzések, minősítésekre való felkészülés.
Nem lenne szabad hagyni, hogy pedagógiai asszisztens, dajka vigyázzon délután a gyerekekre, mert ezzel annyi adminisztrációs teher hárul arra az egy óvodapedagógusa aki még a csoportban marad, aminek szinte lehetetlen megfelelni.

Nem véletlenül tanulunk három éven keresztül és utána folytatjuk továbbképzésekkel a szakmára való felkészülést, alkalmasságot. Ezek az elméleti és gyakorlati tudások feltétlenül szükségesek a gyermekek ellátásához.

10 éves munkaviszony után a bérünk ugyanannyi, mint egy Szakképzési centrumból, friss szakmával végzett 18 éves fiatalé. Ennél lejjebb aligha lehet süllyednünk.

Nagy pedagógus hiány, rengeteg ingyen helyettesítés. Azért, hogy az iskola el tudja látni az alapfeladatat, a + tudást nyújtó pedagógusok (fejlesztő ped., gyogyped., dráma szakos) is be kell, hogy álljon tanitasba, ezáltal a rászorult vagy tehetséges gyerek kevesebb hozzaadott pedagógiai értékhez jut.

Évek óta nagyon súlyos problémát (és ezzel együtt kifizetetlen túlórák sorát) okoz az, hogy nincsenek megfelelő szakos tanárok, akik a pedagógus fizetések miatt elmennének tanítani. Különös tekintettel megjelenik ez az idegen nyelvi oktatásban és a művészeti, illetve természettudományos tantárgyak esetén.
A heti 22-26 tanóra már csak egy vágyálom. Van olyan kollégám, aki évek óta 28-30 órában tanít és ezekben még nincsenek benne sem a szakkörök, sem a tehetséggondozások, sem a felzárkóztatók.
Eszközfejlesztésre, állagmegóvásra, javításra nincs pénz. A digitális és európai szintű oktatást egy olyan számítógép segítségével kell megoldanom, ami — jobb napjain — alig 25 perc alatt képes bekapcsolni.
Internethez való hozzáférés nincs, ha valamely teremben van, akkor ott is akadozik, videót megnézni teljesen esélytelen.
Túlórák kifizetése, helyettesítések, egyéb elvégzett munkák kifizetése nuku, de legalább a feszültség, az éhenhaláshoz is kevés fizetés és a gyerekek-szülők frusztráltsága biztos!
A legfelháborítóbb csak az, amikor egyik-másik Facebook csoportban leírják a “3 hónapos” szünetet. Azt, a 3 hónapot, ami idén nekem mint tanárnak alig több mint 1 hónap volt. Nem akarom elhinni, hogy nincs olyan ember ebben az országban aki közvetetten legalább ne kapcsolódna az oktatáshoz. Ezek után hogy lehet erre ennyire magasról tenni?
A fizetésem — a sikeres minősítés után — a kezdőhöz képest jelenleg kb. 20%-kal több, ami így jól is hangzik, de csak 2021-ben ennyit drágultak az élelmiszerek, így hiába több a fizetésem 2021-ben, mint 2018-ban, mégsem ér többet, sőt, még annyit sem.

Túlszabályozott, értelmetlen adminisztrációs terhek özönét zúdítja a pedagógusokra, akik inkább a tanítványaikkal foglalkoznának.
Hatalmas tananyagmennyiség, aminek nagy részét úgysem alkalmazzák a gyerekek, semmi szükségük nem lesz rá.
Magyar és történelem tárgyból sokszor dohos, idejétmúlt ismeretanyag, megfelelve a kormányzat ilyen irányú igényeinek.
Matematikából folyamatosan előre rohanunk, az alapműveletek elmélyítése helyett.
Rossz minőségű és gyenge tartalmú, központosított tankönyvek. Még a 70-es években is színvonalasabbak voltak.
A túlmunka aljas módon történt beépítése a pedagógusok óraszámába.
Bármilyen alulról érkező javaslat lesöprése az oktatásirányítás részéről.
A nagy hanggal beharangozott életpálya modell teljes csődje. A béremelések rég elinflálódtak, a legutóbbi emelések pótlékként lettek kifizetve, ami nem alapbér, bármikor visszavonható.
A pedagógusképzés lebutítása merénylet a szakma és a gyerekek ellen.
Igazi iskolaigazgatók helyett dróton rángatható, semmilyen hatáskörrel nem rendelkező szolgai végrehajtók vezetik az iskolákat a Klebelsberg Központ kénye-kedve szerint. Az egész egy gyalázat, ami súlyosan vissza fog ütni gyerekre, szülőre, pedagógusra egyaránt.

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!