Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

Kicsi, de fejlett településünkön óvodaped. hiánnyal küzdünk, így 3 nyugdíjazott óvónénink teljesít erőn felül, friss óvónéni 0, azaz NULLA!
Iskolánk nem rég lett csilli-villi (ez is olyan csodás, hogy a múltkor egy épületrész, melyben több tanterem is található, használhatatlan volt, mert áram nem volt benne!), angol tanárunk hol van-hol nincs, így jobb híján az angol nyelvvizsgával rendelkező pedagógusok helyettesítették ezeket az órákat (gondolom kaptak érte egy zsák levegőt, de lehet még azt is sajnálták tőlük!).
Talán most van elég pedagógus, az én fiam úgy tudom nem szenved hiányt, bár csak alsós, így nem sok órája van más tanárával a tanítóján kívül. Azt gondolom, iskolánk és óvodánk pedagógusai is mindig mindent megtettek a gyerekeinkért, most is! Büszke vagyok rájuk, az online tanrendi munkájukat is becsülettel végigcsinálták! Ezt csak itt lent látjuk? Fentről már ködös? Illő lenne végre megbecsülést mutatni! Fizessék meg őket rendesen! Csökkentsék mind a pedagógusok, mind a tanulók terheit!

Ha valaki tanár és osztályfőnök is, plusz lelkiismeretesen próbálja végezni a munkáját, a megnövekedett egyéb terhek miatt nagyon nehéz anyaként, feleségként is helytállni. A mindig emelkedő óraszám és az ingyenesen végzendő, szinte már állandósult helyettesítések mellett semmire sem jut idő. A hétvégék alatt is csak az elmaradásokat próbálja behozni az ember, s pihenésre már szinte nem is kerül sor. Emellé társul, hogy el sem ismerik az ember munkáját sem erkölcsileg, sem anyagilag. A gyerekeknek elgyötört, kiégett tanárok jutnak. Ez is csak addig mondható el, amíg el nem megy a többség nyugdíjba. Utána ki fog tanítani? Miért jönne bárki is erre a pályára? Hiába szeretjük sokan a hivatásunkat, a hozzá nem értők döntései miatt elmegy a kedvünk az egésztől. Össze kellene végre fognunk, s egyszerre felállni és megtagadni a munkát. Akkor talán elgondolkodnának a megoldáson.

A tananyag és a technikai feltételek messze elmaradnak a korszerű oktatástól. A rendszer nem képes támogatni sem a kiemelkedően tehetséges, sem a nehézséggel küzdő gyerekeket. Elkeserítően gyenge lett a gyermekvédelmi ellátórendszer. Alulfizetett, túlterhelt, kiégett pedagógusok és szociális szakemberek küzdenek széllel szemben a gyerekekért. Egyre kevesebben.

Alsó tagozatos gyermekeim számára nincs meg az a biztonságérzet,amit az állandó pedagógus jelenléte adna meg. Sokan tanítják őket, de cserélődnek,áttanítanak a tanárok.
Felső tagozatban már nincs szaktanár. Biosz,fizika,kémia,földrajz,történelemtanár nincs. Ezért felső tagozatba már nem a jelenlegi iskolába fognak járni a gyerekek,hiszen bármennyire jó a légkör,semmit nem fognak tudni 8.osztály végére.Jó lenne,ha felfogná végre mindenki,hogy az iskolában építkezik szellemileg a jövő.De amíg nincsenek megbecsülve a tanárok és nincsenek jó tankönyvek erre halvány esély van csupán.

Tisztelt Szülői Hang!
Szülőként osztom meg véleményemet ebben a témában.
Maximálisan egyetértek azzal, hogy kormányunk - így kisbetűvel - évek óta halogatja a közoktatás problémáinak megoldását, a pedagógusom bérének rendezését. Miközben az elmúlt években Ft milliárdok mentek el stadionok építésre, saját NER ismerősök zsebeinek kitömésére és állami vagyonok "átjátszására " baráti köröknek. Továbbá EU adófizető polgárainak pénzének ellopására. Ezek mellett nem vették és veszik figyelembe a XXI. századi kihívásokhoz való alkalmazkodást a közoktatásban sem.
A jelenlegi helyzetet nem a megelőző kormányok idézték el - mivel több mint 12 éve a FIDESZ kormányoz, hanem vastagon ez a kormány.
Elfogadhatatlan, hogy országunkat mindenféle állampolgári felhatalmazás nélkül a jelenlegi formában vezessék, képviseljék a Világ és EU-n belül és hozzanak - vagy ne hozzanak - olyam döntéseket, ami a közoktatást, tanulókat, pedagógusokat és mindannyiunk jövőjét befolyásolja a következő években, évtizedekben.
Így egy ország nem tud egészségesen fejlődni, élni és fennmaradni - annak ellenére, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott médiákban ezzel ellentétben más ömlik minden percben.
Nem a szabadságharcot kell hangoztatni és "jó " magyar szokás szerint mindenről meglenni a véleménynek és kioktatni a Világot, hogy mit hogyan kell csinálni, hanem megérteni a mai kor kihívásait, követelményet és elvégzendő feladatait és ennek megfelelően intézkedni.
El kell(ene) dönteni, hogy a Nyugathoz szeretnék tartozni ennek minden jogával és kötelességével ami csak művelt, megfelelően képzett, tájékozott emberekkel lehet KÖZOKTATÁS!!! vagy pedig a Kelethez, mindenkivel szembe menve és a történelmünkből nem tanulva akarunk tartozni. Ez is egy döntés, de engedjék meg, hogy erről MI döntsünk és nem a MI nevünkben döntsenek felhatalmazás nélkül.
Az is érdekes, hogy "képviselőink " saját fizetésemeléseit azonnal, hatékonyan meg tudják szavazni...

Kolléganőm egyedül viszi a a csoportját! Hónap elején táppénzre küldték önhibáján kívül, mert az egyik gyermek Covidos lett, ezért elrendelték neki a karantént. Ma megkapta a fizetését, szörnyen le volt törve.
Tehát így állunk: Egyedül viszi a csoportot, plussz egy ember munkáját végzi, és még a fizetése is kevesebb. 😡😡
szülői értekezletet tart egyedül, szabadideje rovására(természetesen ez a kutyát nem érdekli). Szégyen ami az oktatásban zajlik. Nem egy megélhető pálya ez. Szerencsére én is lassan elhagyom.

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

A tanárok főleg szaktanárok hiánya miatt az adott tantárgyból oktatás egyenlő a 0-val. Szégyen, hogy 2022 ben a gyerekeket rendszerszinten agymosottá teszik, az oktatás színvonala kritikán aluli. Amikor a 4. osztályos gyerekem hazajön az iskolából ès azt mondja, hogy tudtuk e azt, hogy az osztrák magyar monarchia alatt Magyarország független állam volt😱. Mi van😱. Ez van leírva az olvasókönyvèbe. Felháborító bődületes hazugságok vannak a mai könyvekben ez csak egy a sok közül. A pedagógusok nem lehetnek önállóak, kreatívak, rettegnek mind a KLIK től mind a szülőktől agresszív gyerekektől stb. Mind ezt èhbèrèrt. Nem szeretném, hogy a gyermekeim egy ilyen országba nőknek fel. Arra nevelem őket, hogy mielőbb el kell innen menni. A megfelelő oktatáshoz se lelkes pedagógus, se megfelelő könyvek, körülmények, eszközök. Teljesen kizsigerelik a maradék pedagógust. Hagyjanak nekik szabad kezet, mind az oktatási módszerben mind a könyvek választásában. Teremtsenek megfelelő körülményt mind a pedagógusok mind a diákok részére, emeljék meg a bérüket, hogy meg tudjanak èlni megfelelően a hivatásukból, csökkentsék az adminisztrációs terheket.

A közoktatás súlyos válságban van. A pedagógusok túl vannak terhelve, magasak az óraszámok és túl sok az adminisztráció. Anyagi és társadalmi megbecsültségük nulla. Szégyenteljes és gyalázatos ahogyan a kormányzat a pedagogus társadalommal bánik. Értelmes szakmai párbeszéd helyett arrogáns, pökhendi, lekezelő stílus. A döntéshozók totális dilettantizmusa, a silány minőségű egyentankönyvek a szakmai szervezetek bevonasa nélkül elfogadott új NAT, a sztrájk kiüresítése, a fenyegetőzés - félelemkeltés.. És még lehetne folytatni.. Pfúj!!!

Egyértelmű, h a pedagógusok nincsenek sem anyagilag, sem erkölcsileg megbecsülve.
Pedig a gyermekeinket bízzuk rájuk..
Kiemelném azonban az általános és középiskolás tanulók embertelen leterheltségét mind a tananyag mennyiségében, mind abban, h hány kg felszerelést kell cipelniük.
Ez a mennyiség sem nem tanítható, se nem megtanulható.
Semmire nincs idő, a tanárok csak gyorsan leadják az anyagot, be sem tudják fejezni adott tanévben.
Egy hetedikes gyereknek heti 32!!!! órája van!!! Reggel 3/4 8-14:45-ig tart az iskolában töltött tanulóidő, és átlagosan plusz 1,5-2 óra otthoni tanulás!!
Egy felnőtt dolgozik ennyit...ez téboly!
És akkor nem említettem, h a fél tananyagot modernizálni kell, h a mai korral lépést lehessen tartani.
Ez ellen feltétlenül tenni kell. Ez így tarthatatlan.
A gyerekkor nem ér véget az iskolába járással!

A gyermekem 8.osztályos. Ez idő alatt hat osztályfőnöke volt. Idén pályaválasztás előtt elment a magyartanár, a matektanár, az angoltanár, a töritanár, a tesitanár.
Pedagógusként pedig 2 diplomával és 22 év után elmondhatom, hogy elkeserítő a helyzet. Rengeteg adminisztráció, helyettesítések, szakemberhiány, minőségromlás, megalázóan kevés fizetés.

Sajnos nagyon sok mindenben korlátozzák a pedagógusokat, uszítanak ellenük, ellehetetlenítik, fenyegetik őket. Úgy gondolom a bérezés kérdése mellett nagyon fontos szót ejteni a tananyag mennyiségéről (és minőségéről), a megfelelő munkakörülmények hiányáról, az elavult, hiányos eszközökről melyekkel lehetne az oktatás színvonalát növelni. Csak remélni tudom, mire a saját gyermekem lesz, addigra észbekapnak a döntéshozók, mert előre félek a gondolattól, hogy a jelenlegi köznevelési rendszer lássa el a gyermekem oktatását.

A pedagógushiány számos olyan problémát vonz maga után, amit a leglelkiismeretesebben és legjobb szakmai tudás birtokában lévő pedagógusoknak is fel adják a leckét és elgondolkodnak a pályaelhagyáson, csak hogy kiutat találjanak ebből az egyre csak süllyedő hajóból. Elsősorban a mi intézményünkben is jelenleg 7 csoport működik. Ebből 4 csoport 1 óvodapedagógussal kezdi meg a nevelési évet. A jogi szabályok olyannyira megkötik az intézményvezető kezét is, hogy még ő sem tud ebből kiokoskodni valamit, hogy a kollégák terhéből egy kicsit levegyen, esetleg több pedagógiai asszisztenst kérni a fenntartótól stb. Tehát 4 csoportban 1 pedagógus fogja ellátni 2 ember feladatát, mindezt természetesen 1 fizetésért, ami valljuk be eleve nem egy túlzottan kielégítő összeg,a megélhetésre éppen hogy elég, félre tenni és a jövőjét építeni ne is álmodjon belőle az ember. Az év során számos feladatunk van, a napi tervezett tevékenységeken túl ünnepekre és jeles napokra készülünk, dekorációt gyártunk és dekorálunk, továbbképzéseken és szakmai konzultációkon illetve bemutatókon kell részt venni, millió papír munkát kell elvégezni stb... Mindezt egy ember végzi ezekben a csoportokban, természetesen amellett hogy ledolgozza a kötelező óraszámot és lelkiismeretesen elvégzi a munkáját, mely során értékelhető szakmai munkát folytat, értéket közvetít, nevel, óv, törődik, szülőkkel és egyéb szükséges intézményekkel tartja a kapcsolatot, minden gyermeket és a személyes dolgait észben tartja, ingázik a munkahely és a lakóhelye között (van hogy több 10km-t). Fiatal pályakezdőként jelentem ki, hogy a 4.szakmai évemet kezdem meg töretlenül nagy szeretettel a gyerekek felé, de az én energiám is véges. Szégyenteljes érzés kering bennem, hogy arról a szakmáról amit 4 éve "szerelem szakmaként " kezdtem el, ma azt gondolom, hogy nem éri meg. Egyetlen húzóerő tart a pályán és az a gyerekek... De ha ez így megy tovább a legnagyobb szívfájdalommal de búcsút kell mondanom az óvodapedagógusi pályának.

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

A heti óraszám túl magas - tanárnak is, diáknak is! A szaktanárok hiánya elképesztő méreteket ölt! A Nemzeti Tanterv nem kicsit sem diákbarát, túl sok lexikális tudás, kevés kreatív probléma megoldás. A tanterv betartása a tanári szabadság teljes korlátozása.
Vannak jó példák a változtatásra az alternatív típusú oktatásban: epochális oktatás, összefűzhető tantárgyak, tanuló csoportok, osztályozás helyett szöveges értékelés stb.
A jelenlegi rendszer tarthatatlan, nem elég rugalmas, követi a 21. századi követelményeket, a túlzott adminisztráció felesleges leterhelés a pedagógusoknak.
A fizetések elkeserítően alacsonyak, a tanári szakma semmilyen elismertséggel nem jár, nincs megbecsülése a jó és színvonalas munkának.

Szaktanár hiány, nevetséges fizetés, túlterheltség, a megbecsülés hiánya.....sorolhatnám. De kiemelném a gyerekek olyan szintű túlterhelését, amely később akár súlyos lelki- fizikai problémákhoz vezet. Hatalmas, felesleges tananyag, használhatatlan tankönyvek, a végeredmény:kevés használható tudás. Részemről a 150-200 oldalas általános iskolás könyvekből maximum 25 oldalnyi lényegét írnék. A többi kutatás, önálló ismeretszerzes, amire később szüksége lesz.

A mi városunkban is (Dorog) igen nagy a tanárhiány. Most láttam az egyik általános iskola hirdetését, ahol gyakorlatilag az összes tantárgyra keresnek szaktanárt. A lányom iskolájában is szinte hetente változik az órarend, tanárhiány miatt. Aggódom, hogy a "helyettesítő " tanárnak mennyi energiája, ideje, idegrendszere van, hogy minőségi oktatást tartson.
Aggasztó a cinizmus ami az oktatás, a pedagógusok problémáit körülveszi a politika részéről.
A bérezést nem is magyaráznám, csak annyi, hogy a környéken lévő gyárakban, olyan állásoknál, amit úgy hirdetnek, hogy "nincs tesztírás ", tehát szinte analfabéta szinten lehet bruttó 400-500e forintot keresni és nyilván nem azt sokallom. Aki a lányomat tanítja, annak ne legyen megélhetési és anyagi gondja. Tudjon teljes energiával, szívvel-lélekkel a gyerekekkel foglalkozni.

A pedagógusok sokszorosan túlterheltek. Mivel kevesen vannak, nagyon sok helyettesítést rónak ki rájuk. A német órát néha olyan tanár tartja a gyerekeknek, aki nem is beszél németül.
Gyógypedagógus, logopédus? Ugyan már, csak az SNI státuszú gyerekek jogosultak iskolán belül ellátásst kapni (ha van éppen szakember). Amúgy lehet vagy magánba hordani, vagy kivárni a fél éves várólistát a pedagógiai szakszolgálatnál, ahova szintén be kell hordani iskola után.
Amíg a pedagógusok bérét, helyzetét nem rendezik, ez nem fog változni. Senki sem fogja éhbérért ezt a nehéz szakmát választani.

Az egyik legjobb gimnáziumba jár a fiam, ahol két éve nem tudnak betölteni két teljes matematika tanári állást, akkor milyen lehet a helyzet máshol? Felháborítónak tartom, hogy egy pályakezdő pedagógus bérét évekig ki kell egészíteni a minimálbérre 6 év egyetem után. Az én gyerekemnek már csak néhány év van hátra, de mi lesz a következő generációval, őket ki fogja tanítani?

Lelkiismeretes, gyerekszerető, elhivatott tanár ismerőseim gondolkodnak pályamódosításon elkeseredésükben...
Miért üldözik el a pedagógusokat azzal, hogy semmibe se veszik őket?!
Tényleg a racionális és kritikai gondolkodásra képtelen tömegek “kinevelése” lenne a cél...? Elfelejtettük volna, hogy “egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlk”?
Azonnali 100%-os béremelés szükséges, hogy a tanárhiány ne fokozódjon aggasztóan gyorsuló mértékben. Érdemi javuláshoz, méltó megbecsüléshez, és nem utolsósorban ahhoz, hogy a legtehetségesebb fiatalok számára is vonzó legyen a jövő nemzedék oktatásán-nevelésén munkálkodni, ennél is többre és nem csupán fizetésemelésre lesz szükség!

Szeretném ha elismernék az óvónők, pedagógusok munkáját! Szerencsénk volt ez idáig, kivételes pedagógusokkal hozták össze az égiek a lányaimat, nem tudok elég hálás lenni! De több ízben tapasztalom,hogy ahelyett hogy a megbecsülnék Őket, erőjátékot űznek, inkább lenyomják őket, szőnyeg alá söprik a problémákat vagy álproblémákat csinálnak! Miért? Miért kell a gyerekeket tönkre tenni? Mert ennek akárhogy is, ez a hozadéka. Annyira a családokat erősítik, akkor miért nem akarnak a pedagógusok problémájára megoldást adni? Nagyon-nagyon elszomorító!

A 28 as létszámú óvodai csoportot 2. éve nevelem egyedüli óvónőként. Segítségemre van egy állandó peadagógiai asszisztens aki a gyerekek gondozásában jelen van. A gyermekekről a jellemzést, fejlődést, fejlesztést egyedül viszem és mindezeket dokumentálom.
Úgy érzem nincs megbecsülve a munkám sem erkölcsileg sem anyagilag. Ezeken felül már nem tudom hanyadszorra kell újra és újra bizonyítanom, hogy jó pedagógus vagyok. Óvodapedagógusi és hitoktatói diplomámmal. Míg férjem egy dimplomával soha nem kellett számot adniai újra a szakmai tudásáról és nem mellesleg 4x annyit keres mint én 2 diplomával több tucatnyi továbbképzéssel, úgy hogy elvileg egyenjogúság van férfi és nő között. Ő tud menni kirándulni, nyaralni a gyerekeinkkel, míg én sokszor a továbbképzések, portfólió írás miatt lemaradtam. Nagyon elszomorító, elgondolkodtattó. Ha nem történik valami előre lépés a pedagógusoknál erkölcsileg és anyagilag akkor más területen próbálom ki magam. A saját gyerekeink mar lassan nélkülöznek és hátrányos helyzetűekké válnak.

Áprilisban felmondtam, elhagytam a pedagógus pályát, óriasi a leterheltség, magasak az óraszámok tanárnak diáknak egyaránt, nulla megbecsülés, rabszolgamunka, 21 év után 210 nettó...

Az oktatási rendszer elavult, problémamegoldás helyett a lexikális tudásra helyezi a hangsúlyt. A tanárok - akik a felnövő nemzedéket tanítják - nincsenek megbecsülve, ezért sok az idős és a pályára nem való fiatalabb tanár az iskolákban.
A jó tanárok meg reggeltől estig dolgoznak, hogy megéljenek, vagy megélhetési gondok miatt elhagyják a pályát.
Véleményem szerint ezt a szakmát kellene a legjobban megfizetni, mert az ő munkájuk nagyban befolyasolja az ország jövőjét!

tanár helyett már az iskolában fellelhető összes "szabad " embert kell beültetni órára, helyettesíteni. tudom, csináltam hónapokig közfogisként. ez nem vezet jóra! a tanárok fáradtak, ingerültek. ez tűrhetetlen! igenis jár nekik a lelki és anyagi megbecsülés!

Kénytelen vagyok alapítványi intézménybe járatni a gyermekeimet, hogy megfelelő nevelésben és oktatásban részesülhessenek. Én magam pedig magánórákkal kell kiegészítsem a jövedelmem pedagógusként.

Szülőként és pedagógusként is látom a leterheltségét, sokszor a kiégést. Nincs sehonnan, semmilyen irányból megbecsülés, nincs eszköz, amivel nevelhetünk, de az oktatáshoz sem megfelelő. A tankönyvek hagynak némi kívánnivalót maguk után, a felszereltség egy osztályteremben nem megfelelő, igen sok intézményben az oktató/pedagógus vigyen saját digitális eszközt, ha azzal akar dolgozni (mert nem kap minden iskolatílusban dolgozó). Gyakorlatokhoz nincs megfelelő háttér biztosítva (eszközök, anyagok). X oldalt lehet egy hónapban másolni. Lehetne végtelenségig sorolni... Papíron lehet, sőt biztos, hogy minden sokkal szebb, de a valóság mást mutat. Viszont amikor ellenőriznek, akkor a negatív dolgokat el kell ám fedni... A megélhetéshez plusz óraadói állásokat vállal rengeteg kolléga nevetségesen alacsony óradijakert, sokszor nem helyben.

Egy óvodás és egy kisiskolás gyermekem van. Testvéreim révén a családban a tanítónőig az egyetemi tanárig van pedagógus. Testközelből látom a túlterheltséget, a stresszt, a megbecsülés hiányát és az alulfizetettséget, napjaink Magyarországának érzelmi és anyagi élhetetlenségét. Ha a pedagógusnak álló emberek nem szeretnék nagyon a gyerekeket és ezt a csodás szakmát, és nem éreznének elhivatottságot, ami ellensúlyozza a szakmával járó negatív körülményeket, akkor ma már nem lennének óvódapedagógusok, fejlesztőpedagógusok, tanárok az intézményekben.

Nyugdíjas pedagógus vagyok,40 évet oktattam-neveltem ugyanabban az iskolában.Teljes mértékben átérzem a kollégák, szülők, gyerekek problémáit, hiszen nagyszülő is vagyok.Túlterhelt, admisztrációs feladatokkal leterhelt tanítók, tanárok, lexikális, időnként nem az életkoruknak megfelelő tananyaggal "megpakolt "diákok, fáradt, ideges szülők.A pedagógus kevés szabadságot kap ahhoz, hogy osztályhoz, csoporthoz igazítsa a tananyag egy részét.Hiányzik a tankönyvekből a korszerű, mai és jövendő életre nevelés,logikus gondolkodásra tanítás.Az elismerésről még nem is beszéltem. Sem anyagilag, sem erkölcsileg nincs pedagógus elismerés, pedig ahogy a gyermeknek jólesik a dícsérő szó, tisztelet, úgy a pedagógusnak is.Miért is jelentkezzen egy fiatal erre az egyáltalán nem könnyű, de sok-sok örömöt adó pályára? Annyi jó példa van jól irányított, eredményes oktatásra Európában.Lengyelország 10 évvel ezelőtt ott állt, ahol ma mi.Azóta kétszer annyit fejlődött az oktatás, mint nálunk, meg is van az eredménye. Nem szégyen másoktól tanulni. A finn példát már nem is akartam megemlíteni.Mi lesz a gyermekeinkkel, unokáinkkal?A gyermekek színvonalas oktatása, nevelése nélkül hova jut nemzetünk?Ahogy a diákok írták plakátjaikra, ŐK LESZNEK A JÖVŐNK!

A gyermekvédelmi rendszer fejletlen, sokkal szigorúbban kellene szabályozni a területet. A tanárok túlterhelve, gyerekek szintén.Amióta a KLIK van borzalmasak a körülmények, elmúlt az iskolák önállósága, a vezetők vagy a fidesz emberei vagy ki vannak herélve és a rendszert szolgálják ki. Nem jó ez sem a gyerekeknek, mert sajnos rajtuk csapódik le minden. A gyalázatos pedagógus bérekről meg ne is beszéljünk!Szégyen az egész, főleg hogy volt vezetőként és pedagógusként láttam a problémákat......ott is hagytam a pályát.....egyelőre. Ám tudom, hogy fantasztikus tanár kapacitásunk van. Semmi nem tart örökké, ennek a rendszernek is vége lesz egyszer!!Reméljük mielőbb, mert így is már rettenetes károkat okoztak!!

Az én gyerekem iskolájában a pedagógusok meg vannak félemlítve. Nem mernek hangot adni a véleményüknek, sztrájkra meg még gondolni sem mernek. Pedig iszonyatosan leterheltek, ráadásul borzasztóan rossz tankönyvekből kell, hogy tanítsanak és felsőben szaktanárhiány van. Mindezek mellett megalázóan alacsony a jövedelmük.

4 diplomám van 3 egyetemi és egy főiskolai. 30 éve tanítok és4 gyermekem van .Három iskolában tanítok. pont. A régi tanítványaim akik a kukás autón, Hankock-ban ...bárhol dolgoznak többet keresnek mint én. Ennek valahol örülök. Nekem maszekolnom kell (fizikai munka 2 helyen), hogy úgy éljek ahogy szeretnék. De mégsem élek úgy , mert nem vagyok eleget a családdal. Mindenki azt a következtetést vonja le amit ő lát ebben a helyzetben. Én kétségbeejtőnek tartom.

33 éve vagyok a pályán, 3 diplomával. Minősültem, de minek???!!!! Értelmetlen, hónapokig írogattam, a családomtól elvéve az értékes időt. Az irdatlan dokumentáció, amit kérnek (a dokumentációnak is legyen dokumentációja). Egy óvodapedagógus egész nap fejleszt,nevel, oktat - még akkor is, ha ez egy külső szemlélőnek láthatatlan. Elmentem vidékre dolgozni a városi burleszkből elegem lett. Nem szeretném a pályát elhagyni, csak engedjenek(hagyjanak) nyugodtan (lehetőleg elfogadható bérért) dolgozni. A városban erre esély sem volt. A 40 órába és azontúl is, minden plusz munka belefért. Lassan elérünk odáig, hogy minden fontosabb, mint maga a GYERMEK.

Semmi jót nem tudok mondani. Eszközhiány, túlterhelt tanárok, folyamatos helyettesítések, nevetséges órabérek. A gyermekvédelmi rendszer mindenki érdekeit nézi, csak éppen a gyermekét nem. Mindennapos problémák: nincsenek interaktív táblák, elavult informatikai eszközpark, melynek javíttatását sem lehet megoldani. Átgondolatlan utasítások tömkelege. Karbantartási feladatok egyáltalán nem megoldottak sem anyagi téren, sem kivitelezői téren. "Oldd meg, ahogy tudod! " "Kérj segítséget a szülőktől! " De meddig?

Az egész oktatási rendszer rohad és mi (pedagógusok, szülők) asszisztálunk hozzá. 100 évvel ezelőtt is ugyanez volt a felállás mint most, frontális osztálymunka, a tanár a padban ülő gyerekeknek próbálja megtanítani az anyagot több-kevesebb sikerrel. Nézzünk szét! 100 év alatt minden fejlődött, elektromos autók, okos otthonok, Marsjárók, csak az oktatási rendszerünk nem, ami iszonyat szomorú. Ezzel az oktatási rendszerrel a gyerekektől a gyerekkorukat vesszük el, azokat a tulajdonságokat írtjuk ki belőlük, ami a legfontosabb, a tanulás szeretete, nyitottság a világra... Az oktatásiirányítás feladata az, hogy birkákat képezzünk, olyan embereket, akik ha majd elhelyezkednek egy német autógyárban dolgozni, akkor nem tiltakoznak, nem gondolkodnak, nem kérdeznek és nincs magas bérigényük sem, mi ehhez asszisztálunk sajnos, tisztelet a kivételnek!
A kormánynak és a tankerületeknek minden számít, csak a gyerekek és a pedagógusok nem. Az iskolaigazgatók egyszerű pártkatonák, akiknek csak annyi a dolguk, hogy teljesítsék a tankerület parancsait és minden agyatlan intézkedést letoljanak a sok birka pedagógus torkán. A pedagógusok életszínvonalának rendezése láthatóan utolsó szempont ebben a rendszerben, nincs szükség önállóan gondolkodó, kritikus emberfaragókra.
Fiatal pedagógusként semmi perspektívát nem látok a pályámra vonatkozóan, úgy érzem, a mai magyar oktatás lassan az elveimmel sem összeegyeztethető, több kollégámmal nem ülök szívesen egy asztalhoz sem.
A bértáblát feltöltötte a szakmunkás minimálbér, így egy 25 felett pályakezdő 0 év tapasztalattal vagy a gazdaságis dolgozó érettségivel ugyanannyit vissza haza (nettó 205e), mint az, aki 14 éve van a pályán és főiskolai végzettséggel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy 25 év alatt pályakezdő közel 40 ezerrel visz haza többet, ami egyenlő egy 20 éve a pályán lévő pedagógus fizetésével. Gyalázat.

Gyökeres változásra van szükség a gyerekek leterheltségétől kezdve a pedagógusok megbecsülésén át a tananyag reformján keresztül az iskolák fenntartásáig. El kell törölni a vízfejként tornyosuló Tankerek rendszerét, vissza kell adni az iskolák önállóságát, a tankönyv-választás szabadságát, a helyi igények és lehetőségek figyelembevételével lehessen az adott tananyagokat feldolgozni. Teljes tananyagreformra van szükség, de nem egyik évről a másikra, és a pedagógusok széles körének bevonásával, szakmai fórumokon, vitákon dőlhessen el, mire van szükség! A pedagógusok oktatásán is van mit javítani, és a pályakezdés után módszertani segítség kéne, nem a pedagógusokra erőltetett pedagógus életpálya-modell. Lehessenek mesterpedagógusok, de ne az adminisztráció legyen a lényeg ebben is! A pedagógusok és segítőik bére az alap, mert anélkül a többi változás is csak fele annyira javít a helyzeten! A takarítónők és karbantartók is az iskola alkalmazottai legyenek,legyen lehetőség plusz munkáért plusz bért fizetni. A gyermekvédelemben szükség van legalább félállású gyermekvédelmi szakemberre az iskolákban, aki lehet pedagógus is.Ezt a státuszt is elvették az iskoláktól,az osztályfőnökökre került ez a teher is. Sorolhatnám hosszan!!!

Az egyetemen tanítok, leendő tanárokat. Egyre nagyobb a lemorzsolódás: sok diák azért hagyja abba két-három év után az egyetemet, mert akkor döbben rá, hogy tanári fizetésből nem fog tudni megélni. Az elmúlt két évben akkora lett a tanárhiány a megyében, hogy már másodéves (!) egyetemistákat is megkeresnek, hogy tanulás mellett tanítsanak; így pótolják a pályaelhagyókat. Vannak olyan csoportjaink, ahol a diákok fele egyéni tanrendes, mert már tanít. Pedig az egyetemistáknak még tanulniuk kellene, hogy modern, korszerű ismereteket szerezzenek, hogy felkészüljenek erre a szép, de nehéz hivatásra. A tanítási gyakorlaton részt vevő diákjaink döbbenten szembesülnek azzal a ténnyel, hogy mekkora a tanárokon az adminisztrációs teher, hogy minimális szabadságuk sincs a tankönyv kiválasztásában, a tanterv alakításában. Szülőként ugyanezt látom. Kötelező és szakmailag csapnivaló tankönyveket használnak, miközben tanár, diák, szülő is látja, hogy mennyi hiba, tévedés, ferdítés van bennük. A bátrabb tanárok - egyre kevesebben vannak - meg sutba vágják, mivel használhatatlanok. A tanárok kettős szorításban próbálnak dolgozni: a hivatalos elvárás a sikeres érettségi, amin nagyon sok felesleges lexikai ismeretet kérünk számon, a lényegre viszont nem jut idő. Egyre kevesebb fiatal tud értőn olvasni, ami minden tudás alapja. Lenne.

Két egyetemi diplomával 35 év tanítás után a nettó fizetésem nem éri el a háromszáz ezret. A szakképzésben tanítok és ott nem emelik a fizetéseket mint más oktatási területen. Két éve nyomták ki a szemünket 10 százalékkal. Segítséget várunk,kiközösített és megalázott helyzetben vagyunk.

Nagyon szomorúnak látom a mostani helyzetet mind szülőként,mind pedagógusként. Nagyon nagy a hiány pedagógusból. Túlterheltség, képesítésnélküli kollégák, szakember hiány, alacsony bér, kötelező (természetesen fizetés nélküli) túlóra, elavult oktatás politika, gyermekek érdekeit abszolút háttérbe helyezve.
Szülő,pedagógus

Gyermekem felső tagozatos és a legnagyobb problémát a napi 7-8 tanóra és az,hogy otthon még legalább 2-3 órát tanulnia kell. Ez nem mind szóbeli tanulás, hanem írásbeli és projektfeladatok is vannak.
Szabadidőre, sportra alig jut ideje. A tananyag vagy a tanórák csökkentésével elérhető lenne, hogy ne 7-8 órája legyen.
Gyermekvédelmi szakembert még nem is láttunk!
Tanárok bére amíg nem emelkedik az Aldi/Lidl/Tesco/összeszerelő üzemben dolgozó bérek fölé, nem marad a pályán olyan, aki megélne a 200-250000 Ft-os nettóból. Ha egyedülálló egy pedagógus, még nehezebb a helyzete.

Kevés fizetésért, magas óraszámban és idő hiányában mindenféle egészségmegtartó tevékenység nélkülözésével dolgozom 3 diplomával 25 éve a pályán. Mindezt saját családom anyagilag és lelkileg is elszenvedi. Saját nyomoromon felülemelkedve próbálom nap mint nap tanulóimat lelkesíteni és igyekszem jó példát mutatni emberileg is. Nagyon nehéz. Hittem, hogy másképp lesz, de 25 év hosszú idő, ez a hajó már sajnos elment. Fáj, hogy Magyarországon sok ember nem is becsüli a pedagógusi munkát. Mindennek másképp kellene lennie!

Forrás hiány, a nat ami felesleges , értelmetlen módon van megalkotva , a készségfejlesztés helyet a lexikális tudást tolja ész nélkül. Az alulfizetett pálya miatt , a valóban gyerekszerető és központú tanárok egyre kevesebben vannak, helyüket a túlélők veszik át akikben semmilyen elhivatottság sincs a hivatásuk iránt . Feleslegesen magas óraszám ami túlterheli a gyerekeket és a tanári kart is , oktatási anyagok kellékek hiánya , aminek a pótlása vagy a tanárra vagy a szülőkre marad , az oldjuk meg okosban módszerrel.

Tavaly ilyenkor még diák voltam, most 18 évesen nettó 370-et viszek haza pályakezdő szobafestőként. A 26 éves tanár nővérem mesterdiplomával 6 év egyetem után nettó 205 ezret keres. Már nem hazudja a diákjainak, hogy tanulni megéri, mert azon gondolkodik, hogy itthagy mindent és megy ki takarítani Ausztriába.

Fájdalmas látnom családi és baráti körben, hogy a pedagógus hivatás ma mennyire lenézett. Kívülálló nem érti, milyen türelem és elhivatottság kell ehhez a munkához, cserébe nincsenek megfizetve, megbecsülve. Az ország szégyene ez a helyzet.

Munkaidőm leteltével és munkaidőn túli kötelezettségeim (adminisztrálás, felkészülés) ellátása után minden nap, sőt gyakran hétvégén is plusz munkát kell vállalnom (óraadás, egyéb szellemi munka) sokszor megalázó óradíjért, hogy a felszínen maradjak. Nem kényelemért. Nem nyaralásért. Alapvető dolgokért.

A mi iskolánk egy szuper hely, de a központosítás miatt olyan dolgokat se tehetünk meg mint intézmény, hogy magunk rendelünk vécépapírt, cseréltetünk ki egy törött ablakot, minden ilyen a fenntartón múlik. Az eredmény az, hogy akár hetekig nincs vécépapír az épületben. Arról sem dönthet egy iskola, hogy online oktatást rendel-e el egy időre, ha a tanárok jelentős része hiányzik, ez a járvány alatt azt jelentette, hogy állandóan helyettesítettünk/összevontunk. Rengeteg erőforrás megy el arra, hogy ilyen helyzetekben megfeleljünk a szabályoknak, mikor lenne sokkal egyszerűbb, helyi megoldás is. Az tartja össze az oktatást, hogy a tanárok és egyéb segítő dolgozók foltozgatták a repedéseket a rendszeren, magunk vesszük a munkaeszközöket saját pénzen, helyettesítünk (nagyrészt ingyen), a szabadidőnkben készülünk, javítunk a magánéletünk rovására(ingyen), fölösleges portfóliót írunk rengeteg órában (szintén ingyen). Ideje jelezni, hogy ez így nem oké. Ne lehessen többet azzal zsarolni a tanárokat, hogy a gyerekekért mindent. Hosszú távon az szolgálja a gyerekek érdekét, hogy olyan tanárok tanítják őket, akik nincsenek kizsigerelve, nem szoronganak, hogy hogy jönnek majd ki a fizetésükből, maguk dönthetnek arról, hogy ott az adott helyzetben az adott gyereket hogy támogassák, milyen eszközökkel tanítsák. Mi most ezért sztrájkolunk és polgári engedetlenkedünk.

24 éves pályakezdő óvodapedagógus vagyok, a környezetemtől már akkor is szánakozó pillantásokat kaptam, mikor jelentkeztem az egyetemre. Imádom a gyerekeket, imádom a munkámat. Imádnám, ha nem kellene minden nap másik csoportban helyettesítenem az óriási munkaerőhiány miatt, ha békénhagynának a gyakornoki portfólióval és minősítő vizsgával, aminek a bérek minimális változásával még valami értelme is volt, de így felesleges időpazarlás… ha nem kellene délelőtti és délutáni felesleges programokra kísérgetnem a gyerekeket, ahelyett, hogy a csoportomban megadjam nekik a kellő fejlesztést. Így értelmetlen a diplomám, értelmetlen az egész munkám, gyerekmegőrző lett az óvoda. Arról nem is beszélve, hogy szeretnék már elköltözni a szüleimtől, de éhenhalni azért nem. Ilyen fizetésből sajnos azzal járna, babysitterkedéshez viszont “sok” is.

Gyógypedagógus vagyok egy budapesti EGYMI-ben. Sorra mondanak fel a kolléganőim. A betegségek miatt voltak napok, hetek, amikor alig tudtunk nyitva tartani a hiány miatt. Nyitástól zárásig dolgoztunk, helyettesitést nem számolhatunk fel, mivel asszisztens pedagógust és fordítva, nem helyettesíthet! Persze csak papíron. Reggel korábban megyünk,hogy takarítson, mert ennyi bérért nem jön senki felmondott kolléganő helyett. Én, mint vezető, felmosok, levelet söprök, fát metszek...a szerencse az, hogy nagyon jó a csapat. Csak fogyunk, a jók élmennek, nem a munka miatt, a körülmények, a meg nem becsülés miatt. A fizetés kevés, de vállalunk más munkát, így csak megélünk valahogy. Amikor azonban olyan emberek döntenek, akik gyereket sem láttak, nem hallgatnak azokra, akiknek ez a hivatása, az elszomorít. Nagyon!!

A túlmunkáért nem kapunk egy fillért sem, olyan munkát kell ellátni diplomásként, ami nem pedagógus feladat (gyerekmegőrzés, ebédeltetés), ráadásul ezek még az óraszámunkban sem jelennek meg. Pokolian alacsony, megalázó bérek, szakmai gúzsbakötöttség, tankönyvek központosítása (minőség csekély.) Helyi, valós szakmai műhelyek szétrombolása, érdemi előmenetel helyett alamizsna. Jelentős adminisztrációs terhek, magasak az óraszámok! A gyerekek ennek megfelelően agyonterheltek!!! Változást kívánok belátható időn belül!!!

Átgondolatlan, kapkodó az egész. Az az ember érzése, hogy olyanok döntenek, állítanak össze tantervet, akiknek se elég tapasztalatuk, gyakorlati tudásuk nincs. Az oktatás sokadrendű kérdés, a lista végén kullog.Még saját minisztériumunk sincs! Ennyire nem fontos! Pedig a gyerekeink és az országunk jövője a tét!!
Ami marad a stadionok..., egyéb " fontosabb " dolgok után, az jut az oktatásnak nagy harcok árán.A kihasználatlan stadionok helyett építsenek tornacsarnokokat és tanuszodákat. Azért, mert 10 alkalommal elvisszük a gyerekeket úszni tanulni a megyeszékhelyre, az semmi. Egy tanuszodában 8 év alatt heti 1 tesiórán már meg lehetne tanulni rendesen úszni. Délután, este, hétvégén a település felnőtteine gyógykezelésére használhatnák. Nem állnának kihasználatlanul, s nem kerülne többe, mint az üres stadionok fenntartása.
A legfőbb problémák:
-állandóan változó alaptanterv, amit valaki gyorsan összecsap
- tankönyvek: rosszak, nincs választék,állandóan változik 1-2 hónap alatt készülnek ( Néha a lektor pénzét is visszakérném!)
- ingyen helyettesítés, túlóra( táborra vegyen ki szabit!)
- Mutassanak még egy szakmát, ahol portfólió címen nevetséges összegért új diplomamunkát kell írni! A védésem 1/2 9-től 1/2-ig tartott. Ennyi idő alatt az egész csoport leállamvizsgázott.
- Nevetségesen alacsony fizetés, ami nem követi az inflációt. Fizetésemelés csak minden 3. évben.39 év tanítás után Ped II.-ben munkaközösség-vezetőként és osztályfőnökként 276000 Ft volt a nettó bérem.
- Se cafetéria, se Szép kártya, se jutalom
A megyei 1., országos 2. helyezésért sem adtak semmit sem. Több versenyen került be tanítványom az ország+ határontúli területek országos döntőjére a 30 legjobb tanuló közé tanítványom. Még egy köszönöm sem járt. De se karácsonyi, se pedagógusnapi juttatás...Irigykedve hallom más szakmák fizetésemelésit, jutalmait, juttatásait.
- Az igazgatók jogkörét elvették, csak egy báb a Klébersberg központ kezében. Még levegőt sem lehet venni nélkülük.

Nincs szaktanári! De az elvárás az megvan. Persze, hogy nem érnek el kimagasló eredményeket, csak akik megtudják oldani, hogy gyermekükkel külön foglalkozzon hozzáértő ember. Mi pl megfizetni is tudnánk, még sincs rá jelentkező. (Magán iskolát viszont nem tudnánk 3 gyermekünknek biztosítani) Illetve a tananyagot is csökkenthetnék, beérnénk a sok hülyeség nélküli tanulni valóval. Sajnálom a tanárokat is leterheltek, ki vannak égve, a fizetésük kritikàn aluli. Igenis a bele fektetett energiájukat is fizessék meg, jár nekik is!!!

A demokratikus jogok hiánya, amely biztosítana minden lehetőséget a nehéz problémák megoldására.Nevelői szabadság- de nem szabatosság - tanulói túlterhelés - sok felesleges tanayag, új módszerek hiánya, magas óraszám, magas osztálylétszám, amunka elismerése: anyagi, erkölcsi....

Túlterheltek és alulfizetettek vagyunk az tény.
Emellett a betöletlen álláshelyek számának növekedése további terheket ró ránk. Nehezményezem a szabad tankönyvválasztás hiányát.
Ezek tükrében elkeserítőnek tartom, hogy a szakszervezetekkel történő egyeztetést is ignorálja a minisztérium, és rendelettel próbálja meg ellehetetleníteni a végső elkeseredésünkben meghirdetett sztrájkot!

Megbecsültség hiánya erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt. A szabadság hiánya tananyag és tankönyv tekintetében. Felesleges adminisztrációs munka, amely hasznos, gyerekeket felzárkóztató, tehetségeket kibontakoztató, minőségi munkára lehetne fordítani. Túlterheltség a kötelező, tanítandó órák számát illetően. Én például magyartanárként korrepetálást tartok, amely órák NEM számítanak a kötelező órák számába.Ezért technika tanár is lettem a megkérdezésem nélkül, mert így 25 megtartott óra után csak 21-et számítanak, s ehhez kellett plusz 1 óra, hogy meglegyen a 22 órám. Ez lett a technika. Persze ehhez a tantárgyhoz semmi pénz nincs, hogy gyakorlati feladatokat végezzünk, vásárolhassak valamit, hogy tudjunk valami hasznisat csinálni. Sok mindent én vettem meg a saját pénzemből, mert szörnyű eszközök nélkül technikát oktatni. De ezt nem tudom tovább finanszírozni, örülök, ha megélek! Fáradt, kiégett, elkeseredett, hivatását szerető pedagógus vagyok 34 éve. Betelt a pohár!!

Iskolapszichológus 5 éve nincs az iskolánkban, ez hatalmas probléma, egyre több gyereknek szüksége lenne rá.
Az státuszok számát csökkentették, megoldásként a kötelező óraszámokat megemelték. Ezzel nőttek a pedagógusok terhei, fejlesztő órára, tehetséggondozásra, szakkörökre nem marad lehetőség.
A tantárgyak éves óraszáma, felosztása, illetve maga a tananyag sem megfelelő.
Az erősen korlátozott "tankönyvválasztásról " nem is beszélve...
Az anyagi megbecsültség hiánya miatt sokan elhagyják a pályát, vagy más fenntartóhoz tartozó iskolába mennek. Túl sok a személyi változás, még tanéven belül is. És sok esetben előfordul, hogy nem szaktanárok tanítanak bizonyos tantárgyakat.
Ez mind-mind csökkenti az oktatás színvonalát, ezt mind-mind a gyerekek sínylik meg legjobban és ez tönkretesz egy teljes generációt.

Egyre lesújtóbb amit pedagógusként tapasztalok!
Múlt héten szóbeli elbeszélgetést tartottunk az intézményünkbe jelentkező nyolcadikos diákoknak.
Az egyik tanuló félévi bizonyítványát átnézve furcsának találtuk hogy minden tantárgyból 5 osztályzata van,kivéve a biológiát,amiből 3-asa volt.
Megkérdeztük hogy alakult ez így?
Mire a tanuló azt válaszolta: Ja biológia tanár egy hónapig volt az iskolában, akkor kapott egy 3- as osztályzatot, amit nem tudott kijavítani azóta sem. Biológia szakos tanár hiányában gyakran lyukas órájuk van, vagy egy ráérö más szakos pedagógus megy be órára és felolvassa a következő leckét a tankönyvből!!!!!
Ez sajnos nem egyedi eset!!!
Az oktatói bérek szégyenteljesen, megalázóan alacsonyak!
Plussz munka vagy szülői, házastársi segítség nélkül képtelenség megélni belőle.
Számos kollégám 30-40 évesen a szüleivel él, mert albérletre nem futja a fizetésből.Esélyét sem látva a családalapításra, önálló életre!!!!!

Embertelen rendszer, túlterhelt diákokkal és tanárokkal. A 21. századi minőségi oktatás feltételeinek teljes hiánya az épületek állagától és az osztálytermek berendezésétől és zsúfoltságától kezdve a gyermekektől idegen és taníthatatlan tananyagon, kritikán aluli "okos tankönyveken " át a központi utasításokat végrehajtó szerepre kényszerített tanárokig. Alacsony bérek, nem létező béren kívüli juttatások, cserébe viszont brutális munkaterhek, határtalan adminisztráció, a többletmunka és minőségi munka anyagi elismerésének teljes hiánya. Immár egy évtizede hiába minden "bármilyen irányból jövő " jó szándékú, szakmai alapon megfogalmazott észrevétel!

Szülőként és 33 éves pedagógusi munkám alapján is csatlakozom azokhoz, akik méltánytalannak, gyalázatosnak tartják a pedagógusok megítélését és bérét. A leggyengébb, nevüket alig leírni tudó, 14-17 évesen segédmunkásként dolgozók jó esetben 5-6 nap alatt keresik meg egy tanár fizetését.Nincs értéke a tudásnak, nincs motivációja a diáknak és pedagógusnak sem Aki ezt nem látja, és nem tesz ellene / érte, az felelőtlen, és nem számol a beláthatatlan következményekkel.

2013 óta zuhanórepülésbe kezdett az oktatásügy.
Az iskolák felkészülés nélküli állami fenntartásba helyezése tragikus állapotokat eredményezett. Minden ezzel kapcsolatos döntés átgondolatlan, koncepció nélküli, minden szakmaiságot nélkülöző és végzetes következményekkel járó volt. A hazug kommunikáción alapuló fizetésemelések valós eredményeként ekkor kezdtek a pedagógusok folyamatosan távozni az iskolákból. Évekig a legalapvetőbb eszközöket sem vásárolhatta neg az iskola. Minden arról szólt, hogy min lehet még spórolni, hogyan lehet még több forrást elvonni egy intézménytől és szinte működésképtelenné tenni egy egészen jól működő rendszert. Évekig kizárólag az elhivatott iskolavezetők, pedagógusok működtették az intézményt a szülők támogatásával. A folyamatos tantervváltoztatgatások minden stabilitást lehetetlenné tesznek, érdemi változást a gyerekek túlterheltségében egyik sem hozott. Nincs szabad tankönyvválasztás! A legjobb szakmai színvonalat képviselő tankönyveket tiltott megrendelni, az ingyenes tankönyvek egy része szinte annyit is ér. A pedagógusok túlterheltek, a 45 év alattiakat már csak az emlékeinkből ismerjük. Érdemi rendszergazdai, pedagógiai asszisztensi segìtség nincsen. Ingyen pluszmunkákban dúskálunk, nincsen elismerve a kontakt órákon kívüli tevékenységeink zöme és az sincs tisztázva, hogy mennyi ezek munkaidő igénye. Pl.: egy témazáró összeállítása, megíratása, javítása 25-30 főre, alaphangon 5,5 óra. Erre monják, hogy "megtartotta azt az 1 óráját ". El lehet képzelni, hogy a 22-26 tanórára miért is lehetetlenség úgy felkészülni, ahogyan igényünk volna rá. Ketten a saját szaktárgyainkon kívül! 5 olyan tantárgyat tanítunk, amihez nincs végzettségünk. Nincs más, aki megtenné. Egész nap rohanunk és toljuk magunk előtt az egyre halmozódó feladatokat. A tehetséggondozásról már csak álmodozom. Meg arról is, hogy a gyerekek és a pedagógusok ettől sokkal jobbat és többet érdemelnek.Tudnám még részletezni. Ez nem mehet így tovább! A gyerekekért!!!

A pedagógusok túlterheltek, meg van kötve a kezük a NAT-tal. A központi könyvek silányak. A első két gyermekem kisiskolásként még mozaikos könyvekből tanult. Van olyan, hogy a munkafüzetben egy kérdésre nem találni választ a könyvben. A kisgyermeknevelők és a szociális szférában dolgozók bére hozzá van kötve a minimálbér alakulásához. Nem értem, hogy a pedagógusoknak miért nincs. Vagy is van egy elméletem, de az nagyon elkeserítő. Minél kevesebb a gondolkodó, értelmiségi, annál befolyásolhatóbb egy társadalom. Ez félelmetes, ha ez a cél.

Az oviban és az iskolában is emberhiánnyal küzdenek. Az oviban a csoportunkban azok, akik 4. éve járnak iskolába, már a 8. pedagógust fogyasztják. Ráadásul frekventált helyen, metróhoz közel van az óvoda, nem a közlekedés a gond. A diplomások oldaláról megértem, hogy ez a helyzet, főleg a covidos időszakban, én sem csinálnám ezt ennyiért, de a gyerekek isszák meg a levét. Megalázóan alacsony a konyhai és adminisztratív dolgozók, karbantartók bére is.
Az iskolában egy kicsit jobb a helyzet, mert összetartó a közösség, sok szülő már gyerekként is ebbe az iskolába járt, de eszközökből, forrásból és diplomás tanárokból, tanítókból itt is hiány van. Az alacsony, megalázó bérezés, a túltolt adminisztráció pedig a gyerekek oktatásának, illetve az oktatás minőségének a rovására megy. A pálya kezd elöregedni, kiüresedni, a tananyag nagy része pedig felesleges vagy az adott formában felesleges.

Gyógypedagógusként sok a fizetetlen kötelező túlóra.
36 év után 3 diplomával ig.h.-ként is nevetségesen kevés a fizetésem. Kötelezően 40 órát tartózkodom az iskolában!
Nagyon sok a felesleges adminisztráció!

A fizetés megalázóan alacsony. Nem elég a megélhetésre. Magas az óraszám, sok a helyettesítés. A helyettesítést nem fizetik ki, ingyen dolgozunk. Nincs ruhapénz, könyvpénz, a pedagógus konkrétan nyomorog. Félretenni lehetetlen, így a saját lakás elérhetetlen.
Másodállást a helyettesítések, a másnapra történő készülés a javítások, előírások (1.o.), adminisztrációk, többletmunkák, értekezletek, továbbképzések stb. miatt nem lehet vállalni. Kb. ötszörösére kellene emelni a pedagógusbéreket ahhoz, hogy értelmiségi létünkhöz méltó, értelmiségi életet tudjunk élni.Ez, a pedagógus hivatás társadalmi megbecsültségét is visszaadná.

Óvodapedagógusként egyedül nevelek 3 gyermeket. 2 középiskolás, 1 egyetemista. (gyermektartás 50.000 ft) A fizetésem januártól az adókedvezmény rendszeres havi igénybevételével nettó 280.000 ft-ra emelkedett. Ebből aznap visszautalok 36.156 ft lakbért az önkormányzatnak.A fizetésemből 243.844 ft marad rezsire és élelemre. Ruhát akkor tudunk venni, ha munka után el tudok menni gyerekekre vigyázni vagy takarítani a csoportomba járó gyermekek szüleihez. Ezt az óvodás gyermekek is látják, hogy az óvónénijük munka után rájuk vigyáz, vagy náluk mosogat, míg a szülei moziban vannak. Pár héttel ezelőtt foglalkozás közben egy 6 éves gyermek többször ismételgette, hogy csicska óvónő, csicska óvónő.
Júniusban én is lemondok a megbizatásomról.

Sokminden, a pedagógusok túlterheltek, alulfizetettek, kevesen vannak, nincs keret segítőket alkalmazni melléjük (pedig abból lenne bőven), az integrálás közel sem úgy működik, mint külföldön. Nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek. Mindezek összességében befolyásolják a gyermekeink nevelését/tanítását/ellátását. Ezen sürgősen változtatni kell, ez mindannyiunk érdeke!!!!!!!

A fő baj szerintem az, hogy nincs fejlődés. A pszichológia és pedagógia elmúlt 50-100 év eredményei nem jelentek meg a tantervben és a kimeneti ellenőrzésben, és bár a pedagógusképzésben megjelenik, de a rendszerrel szemben a hatalmas többeltmunkát jelenető feladatot a leterhelt, meg nem becsült, hihetetlenül alulfizetett pedagógusoknak kellene végeznie. Ráadásuk a pedagógusi munka egyik pilléréhez, a neveléshez-fegyelmezéshez semmilyen tudást vagy segítséget nem kapnak, pláne nem a mai modern,demokratikus nevelési elveknek megfelelőt. Többletterhet viszont rengeteget, mind adminisztrációban, mint a különböző, szakmai segítséget igénylő gyerekek integrálàsaban.

Gyógypedagógusként dolgozom már majdnem 10 éve. Évről évre egyre nehezebb körülmények között. Az anyagi megbecsülés hiánya mellett a legfájóbb a szakmai megbecsülés hiánya. A politika, a média hatása elérte, hogy a társadalom többsége lenézze, megvesse a pedagógusokat. Nap mint nap értük, gyermekeikért dolgozunk. Küzdenünk kell egy jobb oktatási rendszerért!

Pedagógushiány miatt nincs csoportbontás, sokszor 20-30 fős csoportok minden órán ( nyelvórákon is). Olyanok tanítanak érettségizős osztályokban is, akik nem érettségiztethetnek. Túl magas heti óraszámok, nincs idő a tisztességes felkészülésre. Megalázóan alacsony fizetés. Általános iskolákban és gimnáziumokban kötelező minősülés. Aki viszont szakképzésben tanít és minősülni szeretne, a fizetésénél nem veszik figyelembe. Tudok olyan kollégáról, aki szakképző intézményben tanít és kevesebbet keres, mintha gimnáziumban tanítana..
Feltételek nem adottak, nincs papír, fénymásoló, táblafilc, elegendő számítógép ( csak a legalapabbakat említve).
Diákok nagyon leterheltek,magas elvárások, sok bent töltött óra.
Társadalmi megbecsülés hiánya.

Dolgoztam pedagógusok között, nagyon leterheltek, nincs eszköz a kezükben a fegyelmezéshez, rengeteg adminisztatív munka terheli őket, a nagyon gyakran változó oktatási szemlélet, módszer plusz időt, energiát kíván tőlük.
Megalázóan kevés és igazságtalan a fizetésük és az új előmeneteli/fizetési besorolásuk.

Anyagi megbecsülés hiánya miatt, nincs óvodapedagógus utánpótlás. Csoportonként 1 óvodapedagógus van csupán, aki túlterhelt. Az állam a statisztikákat a hivatalos állásportálon megjelenő álláshirdetésekből készíti el. Ha 40 óvó néni hiányzik, az intézmény csupán egy hirdetést ad fel. Arra sem jelentkezik senki. Óriási a hiány, amit tehát államilag nem helyesen térképeznek fel. Az integráláshoz sincsenek megfelelő személyi feltételek. Nagyon fontos lenne a fiatal pályakezdőknek vonzóvá tenni ezt a hivatást. Ennek a legfonosabb eszköze az anyagi megbecsülés.

Gyógytornász sem általános, sem középiskolában nincs, gyógypedagógus, pszichológus szintén nincs. Pedagógiai asszisztens nincs elég, az alacsony fizetés és leterheltség miatt. Matek, angol, természettudományos tantárgyak, informatika oktatók kevese vannak, a leterheltségük óriási, az oktatás szinvonala ezért alacsony, így a gyermekem jövője került veszélybe, mert sem az érettségire, sem a szakmára, sem a továbbtanulásra nem tudják felkészíteni gyermekeinket.

Évtizedes tapasztalat után:az utóbbi 10 év lejtmenet volt az oktatásban. (Ma már nem lennék tanár, mindenkit lebeszélek erről.) Sok a felesleges adminisztráció. Az oktatáshoz nem értő, csinovnyik szemléletű fenntartók és oktatásirányítók csak a maguk fontosságát akarják bizonyítani. Az életpályamodell és a továbbképzések jelentős része (munkaidőn kívül a család sérelmére vagy munkaidőben a kollégák sérelmére) haszontalan pénzkidobás.Igazságtalan az állami és az egyházi fenntartású intézmények finanszírozása. A pedagógusoknak alacsony a bére, mégis ők veszik (saját pénzből) a dekorációs anyagokat, gyakran fizetik a hátrányos helyzetű gyerek kirándulását, egy munkahelyi laptopért hatalmas plusz elvárásokat kell teljesítenie. Sajnálom a mai diákokat. Mi vár rájuk? Ki fogja átadni a tudást, ki fogja értékekre tanítani őket, ki egyengeti a jövőjüket?

A családom támogatása mellett néhány évig ki tudtam húzni a pályán. Azonban ha az ember saját családot akar alapítani és/vagy nem a szüleire hagyatkozni lassan 30 évesen, a megalázó fizetésből nagyjából semmire sem jut, a létminimumon vagy az alatt tengődik. Emellé jön a túlterhelés, óvodai csoport egyedüli nevelése, rengeteg helyettesítés és túlóra, amelyet nem csak, hogy nem fizetnek ki, de mindig ugrásra készen kell állnod, mikor közlik, hogy akkor másnaptól egy hétig magad leszel, négy napon belüli eseti helyettesítés fogalmát nem ismerik. Nem hogy az idődre, de gyakran az előre egyeztetett orvosi időpontra sincsenek tekintettel! Azért is elővesznek, ha vasárnap délután nem állsz ugrásra készen egy akkor kitalált online értekezletre. Az embernek nincs magánélete, folyamatosan leterhelt, feszült, úgy vegetál a pályán, hogy nem hogy a jövőjéről, de még a másnapról sincs elképzelése. Korosztályombeli kollégáim nagy része elhagyta a pályát. Mentem én is.

Rettenetes sok munka, felesleges adminisztráció, alacsony bér, nulla megbecsülés, maximális elvárások: hogy teljesítsenek, és eredményeket érjenek el a diákokkal...
S legyenek egy személyben tanárok, szülők, szociális munkások, gyermekvédők, pszichológusok, fejlesztők, gyógypedagógusok... stb.
Biztosítanak megfelelő eszközöket, tartsanak érdekes, izgalmas, tartalmas órákat (eszközök és alapfelszereltség nélkül) Képezzék magukat, tartsanak lépést a fejődéssel!!! (hogy miből? Oldják meg!)

Pedagógushiány szinte minden iskolában.A fiatalok nem jönnek, mert egyre leterheltebb a pedagógus,nem tud a napi munkára koncentrálni, mert annyi egyéb fölösleges munka van.A bérezés minimális motiváltságot ad.Most még a jogtalanul bevezetett kötelező oltással is ellehetetlenült a hiányok pótlása.

50 éves tanítónként szívem szerint ma elmennék nyugdíjba, annyira kimerült és kifáradt vagyok, az egész helyzet siralmas. 5 diplomával 25 év után kevesebbet keresek egy segédmunkásnál. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra, a gyerekek túlterheltek, lassan a levegőre sincs idő kivinni őket. A szülőkkel 1-2 percet lehet szót váltani, hazamenetelkor, lassan megszűnik itt is az emberi kommunikáció. Reformra van szükség, aminek a középpontjában a gyerek áll! Fizessék meg a munkánkat, adják vissza a becsületét, és töröljék el a kötelező oltást, mert amiatt ne küldjenek el a munkahelyekről, ha nem hajlandó valaki kísérleti nyúlnak beállni!

Szülőként és pedagógusként is tudok véleményt mondani. Sajnos elkeserítő a helyzet. Örülök ennek a fórumnak,mert végre kirajzolódik,hogy az egész országban hasonló a helyzet. Erősítenünk kell egymást és változtatni kell,de minél gyorsabban. A gyerekeknek egy gyerekkoruk van,joguk van a tisztességes oktatáshoz, esélyegyenlőséghez.Pedagógusként jogunk van tisztességes munkáért tisztességes jutalmat kapni.

Szakember hiány neheziti a pedagogus munkat. Idealis vilagbanaz óvodában 2 óvónő, dajka mellett ped.asszisztens segitené a munkát. Pszichologus, logopédus, gyogytornasz elerheto lenne, nem kellene beosztani kire jut idő, kinek nem sürgős.
Iskolában is lehetne asszisztens a differencialas miatt.
Bérezés és munka és adminisztracio terhei nincsenek egyensulyban.

Munkaidőm töredékét tudom csak a tanításra fordítani az adminisztrációs és egyéb terhek miatt. Kevés fizetésem kiegészítére kénytelen vagyok mellékmunkákat vállalni, hogy megélhessek.

Az iskola működését a szülők által az alapítványba befizetett összegből tartják fent, ezen felül a szülök biztosítják a tisztálkodó szereket, wc papírt, maszkot, fertőtlenítőt, stb. A fenntartó a szükséges pénz töredékét állja. A felsős és alsós lányoméknál is többször van egy tanévben tanárcsere. Ha sikerül tanárt találni, próbaidő alatt felmond. Tavaly magyarból nyugdíjas tanárt kellett visszahívni. Fél évig földrajz tanár helyettesített emelt rajzon. Nyelvtanárok felnőttképzésből jönnek, nem értenek a gyerekekhez, de nincs más. És még sorolhatnám estig a problémákat. Méltánytalan és vérlázító, hogy egy 3 diplomás tanár 15 év tanítás után úgy tudja eltartani a családját két pici gyerekkel, ha éjszakánként árut pakol a tescoban. Ez mi, ha nem a legalja?

Évről-évre egyre több terhet viselnek a pedagógusok. Kezdőként 18 órában tanítottunk, felette fizették a túlórát. Most az alapfizetésért 26 órát kell sokaknak megtartania. Egyébként teljesen igazságtalan a rendszer, mert van, aki 22 megtartott óráért, van aki 26 megtartott óráért kapja az alapbért. A bérek nagyon alacsonyak. A kezdő bérek bérpótlékkal érik el a minimálbért 6 év egyetem elvégzése után. Ha valaki nyugdíjba megy, sok esetben nem lehet felvenni helyette senkit, szétosztják az óráit. Bizonyos szakokon szinte nem végez pedagógus, így utánpótlásra nincs lehetőség. Vidéken még sokkal rosszabb a helyzet. Nincs szakos tanár. Egyszerre több évfolyamot tanítanak. 2013-ban lerögzítették a minimálbéres szorzót, gyakorlatilag drasztikusan lecsökkentették és tartották ezzel alacsonyan a béreket. Az életpályamodellben a minősítésekre készülés többhónapos többlettmunkával jár, ami nehezíti az adott időszakban a minőségi munkavégzést. Ha valaki mestertanár, akkor a plusz terhelés folyamatos. Az életpályamodell bevezetésével minden pótlékot töröltek. (Pl. tanácsosi címért járó bruttó 10000 forintot is, amivel a kiemelkedő minőségi munkát ismerték el korábban.) A mostani pedagógusbér emelés során nem az alapfizetést változtatták, bérpótlékot adtak, amit bármikor el lehet venni.(Évekkel ezelőtt volt is rá példa.)
A diákok túl vannak terhelve. A tananyag olyan sok, hogy nincs idő a gyakorlásra. Az érettségi követelmény viszonylag gyakran változik. Sokszor a lényegesebb változtatásokat sem jelentik be időben. (régen ez két év volt) Pl. néhány éve történt, hogy kb.2 héttel az érettségi jelentkezés előtt jelentették be azt, hogy fizetőssé teszik a közgáz szakot. Nagyon sok család nem tudta vállalni a költségeket, a diákok utolsó pillanatban változtattak az érettségi tantárgyaikon és a továbbtanulási szándékukon.

Az óvónők leterheltek, egyre több a sérült, SNI-s gyerek, akire nem jut gyógypedagógus, így azt is az óvónőknek kell valahogy megoldaniuk, annak ellenére, hogy az óvodapedagógus nem gyógypedagógus. Egyre több az erőszakos, szemtelen óvodás, amivel szemben a pedagógusok tehetetlenek egy idő után. A szülők kevésbé együttműködőek, mint eddig. Nagyon nagy lelki teher ez a pedagógusoknak amellett, hogy ki vannak téve a folyamatos megbetegedéseknek, mert a szülő lázasan és hányással viszi be a gyereket,mondván nem beteg. Emellett ott a rengetek papírmunka, közben készüljön a foglalkozásra, hogy a gyerekek megkapják a megfelelő ismeret szerzési lehetőségeket, mivel a szülők otthon nem foglalkoznak ezzel, mert úgy gondolják ez az óvoda feladata.
A szülőktől semmiféle tiszteletet, megbecsülést nem kapunk.
Kevés a fizetés, emelett nagyon sok a munka. Az idősebbek nyugdíjba mennek, utánpótlás nem jön. És akik nyugdíj mellett dolgoznak azok sem fiatalok már, kevés a türelmük a gyerekekkel, ami nem jó senkinek. Nem tudom meddig kell süllyedni ahhoz, hogy észhez kapjanak, és tegyenek valamit mielőtt megszűnik az óvodai ellátás, mert nem marad pedagógus a pályán.

A diploma egy ideje a kezemben, hogy elhelyezkedem-e, mint pedagógus, viszont már kérdéses. A megbecsülés teljes hiányát tapasztalom (a családban nem egy dolgozó pedagógus él). Nonszensznek tartom a fizetést, hiszen a munkaidő végeztével nem ér véget a munka. Az adminisztráció, a másnapra való felkészülés, az eszközök elkészítése a magánélet, a család rovására megy. Arról nem is beszélve, hogy saját pénzből kell megvenni az eszközökhöz szükséges anyagokat. Egyre több a fejlesztésre szoruló gyermek a csoportokban, egyetlen pedagógusnak kell csoporton belül őket is fejleszteni + a többivel is haladni. Kötelező továbbképzések hada önerőből. "Többe kerül a leves, mint a hús "...

Kiégett, alul fizetett, megbecsülést, tényleges utánpótlást nélkülöző, méltatlan feltételekkel, körülményekkel dolgozó emberek próbálják a jövő generációját, a jövő adófizetőit a jövőre okítani, nevelni. Biztos sikerülni fog…?

Nagy a pedagógushiány.Erre a pályára csak az elhivatottak jönnek,akiknek nem a fizetés számít.Az életpálya modell egy nagy nulla!Aki megíratja a portfóliót,felkészül a kirakatórákra,az hozzájut plusz jövedelemhez,aki meg önerőből végzi a szakvizsgás képzéseket és önmagát fejleszti,marad ugyanott- bérben.Sokan mondják,hogy ott a nyári szünet, a 3 hónap.Aki benne van,tudja,hogy a június elmegy az adminisztrációra, az augusztus a következő tanév előkészítésére. Máshol is van szabadság, amit akkor vesz ki, amikor akar. Ez egy pedagógusnál nem így van:tanév közben nem lehet beteg, alig tud ügyeket intézni...A szülői partnerségről ne is beszéljünk!Neveletlen gyerekek jönnek az iskolába, a pedagógus a tanítás mellett neveljen is,mert otthon nem bírnak a saját 1-2 gyerekükkel, de a pedagógus 20-26 gyereket kössön le,motiválja és magas színvonalon oktassa őket.Persze vannak kivételek is,de az a kevesebb sajnos. Nem egy vonzó pálya az anyagiakat és a társadalmi megbecsülést tekintve,ideje lenne rajta változtatni!Van már olyan iskola,ahol a pedagógiai asszisztens felügyel órán.Régen az orvos,az ügyvéd,a pap mellett az oskolamester örvendett legnagyobb megbecsülésnek településen!Hol van ez már??? "Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája. " (Szent-Györgyi Albert)Tehát ideje lenne elkezdeni gondolkodni....

Szülőként: Gyermekeim 10 és 14 évesek, nem volt még egy olyan angol tanáruk sem (pedig volt egy pár), akinek angol tanári végzettsége lett volna, illetve érdemleges oktatást végzett volna.
Pedagógusként: Iskolánkból 2 olyan angol tanár távozott, anyagi megbecsültség hiánya miatt, akik évről évre több diákot jutattak el 8. év végéig sikeres közép és alap nyelvizsgáig. Nyugdíjas kollegák járnak vissza, olyan pedagógus hiányban szenved az iskola. Nincs tanári végzettséggel rendelkező fizika és kémia szakos tanárunk. Matek tanáraink is nyugdíj előtt állnak. A fiatal kollégák a pálya elhagyását fontolgatják. Én személy szerint azért maradok, mert ez a hivatásom, imádok tanítani nem tudnék mást elképzelni és persze van egy jól kereső férjem, aki mellett megtehetem, mert támogatja ezt a hobbimat....

Mind a gyermekek, mind a pedagógusok rettenetesen túlterheltek. A tananyag életszerűvé alakítására, csökkentésére volna szükség, a tanárok adminisztrációjából a felesleges dolgokat száműzni kell!
Szabad tankönyvválasztásra, nagyobb autonómiára van az intézményeknek szükségük, illetve szülői támogatásra, hogy a gyermekeknek ne csak jogaik, de kötelességeik is legyenek.
A pedagógus pályát vonzóvá kell tenni, mert gyermekeinknek, unokáinknak szükségük van jól motivált, felkészült tanárokra és olyan segítő kollégákra (fejlesztő pedagógus, logopédus, mozgásterapeuta, pszichológus), akik jelenlétével a sikeres tanítás-tanulás megvalósítható.
Természetesen nem lehet szó nélkül hagyni a pedagógus társadalom emberi és anyagi megbecsülését sem, de ehhez a példát a törvényhozóknak kell mutatniuk, akik kiállnak a tanárok mellett, nem pedig ellenfélként, ellenségként kezelik őket.

Kiégett, elöregedett pedagógusok, óriási adminisztrációs terhekkel. Megbecsülés hiánya (anyagiak) miatt szenvedünk a pedagogus hiányától és pálya elhagyóktól..

Mint szülő:
Egyik gyerekemnél több tantárgyat szakképzetlen tanár tanít. Pl. kémiát matek tanár, angolt, angolt hol szakképzett, hol az alapfokú nyelvvizsgával rendelkező rajztanár tanítja.
Másik gyereknél a szakmai tantárgyat nem mérnöktanár tanítja, hanem infotanár, akinek ezeket a szakmai témákat nem tanítják. Állítólag ennyi pénzért csak egy-egy mérnöktanár jelentkezik.
Saját iskolában nagyon sok a helyettesítés, így van olyan hét, hogy 30 órát is tanítok. Csak a túlórák felét fizetik ki. Őrült sok az adminisztráció, aminek felét feleslegesnek tartunk. pl. heti hiányzások, az osztályok hangulata, stb.
Sok az értekezlet, akár heti egy-kettő, azok is hosszúak, néha tanítási időben.
Ezen felül ott vannak a versenyekre felkészítések, ami elvárás, de elismerés az elért eredményekért nem jár.
Eszközökre nincs pénz, jelenleg hivatalosan egy 12 éves laptopon dolgozok, amin nem működnek az új programok. A projektorok nagy része régi. Izzócserére nincs pénz, így a fényük annyira halvány, hogy szinte alig látszik a kivetített anyag.
A feladatokhoz képest kevés a fizetés. Volt kolléganőnk a Tescoban dolgozik, több pénzért... Ha hazamegy nem kell dolgozatokat javítani, feladatlapokat, prezentációkat készíteni, statisztikákat, jelentéseket összeállítani.

Röveden tömören: Túlterheltség, alacsony megbecsülés, túlórák kifizetésének hiánya, az amúgy is alacsony jövedelem mellett. Rossz tankönyvek, emiatt tovább növekvő terhek a pedagóguson, kiegészítő eszközök a gyermekek részére, ami mindenki számára teher.

Feleségemmel mindketten pedagógusok vagyunk. Egy rossz állapotú, penészedésre(!) hajlamos 2 szobás házban élünk 3 gyerekünkkel, komoly nehézséget okoz pedagógus fizetésből továbblépni. Röviden ennyit az anyagi megbecsülésről, de vannak nagyobb problémák is, ezt már évekkel ezelőtt is tisztázni próbáltuk. Akkor nem tudtunk elég nagy nyomást gyakorolni a pozitív változásokhoz.
Szülőként azt tapasztalom, hogy gyermekeink tanítói, osztályfőnökei erejükön felül teljesítenek, nagyon nagy megterhelésben van részük. Le a kalappal előttük, hogy ilyen körülmények között is helytállnak! Köszönjük!
Gyermekeink túlterheltek, gyakran kimerültek, naponta több, mint 8 órán keresztül hajtanak, készülnek. 11 éves fiam az első imádott 4 év után ma már nem szeret iskolába járni, sokat panaszkodik. 9 éves lányom néha sírva fakad a kimerültségtől. A 7 éves lányom még bírja, szereti, jól teljesít, mert hihetetlen jó tanítónénije van, aki a saját felelősségére jól kezeli a rendszer irreális szabályait és elvárásait.
A erkölcsi megbecsültség hiánya érezhető bizonyos fórumokon, ami inkább a tájékozatlanok részéről jellemző, de azt gondolom, hogy inkább a fásult beletörődés jellemző a társadalomra. Örülök, hogy egyre többen mellénk állnak, bízom benne, hogy eloszlik a fásultság és kiállunk a gyerekeink, a jövőnk érdekében az oktatásért.

Egyre kevesebb a jó pedagógus, a megbecsülés hiánya nem jó irányba vezet. Vonzóvá kell tenni a pályát, drasztikus béremelést kell adni nekik, hogy gyermekeinket elhivatott ÉS vidám, elégedett emberek tanítsák. A helyettesítéseket fizessék ki, csökkentsék a kötelező óraszámot, az eszközöket a fenntartó biztosítsa. Ne a tanár vegyen papírt, nyomtatópatront, kísérleti eszközt, stb.. Ja, és ne fényezésse őket senki azért, mert végre kiállnak a jövőért, a gyerekeinkért és magukért..

Két gyermekem van, látjuk, érezzük a romló körülményeket. (Túlterheltség, tanárhiány, tananyag minősége...)
Ha azt szeretnénk, hogy a kisebbik gyermekünk is megkaphassa azt a minőségű, mennyiségű oktatást, mint a nagyobbik sürgős változás kell. Pedagógus bérben és munkafeltételeken is, különben nem lesz aki tanítja őket!

Az iskola a 21. sz. igényeire és kihívásaira készítse fel a gyerekeket. Kapjon sokkal nagyobb szerepet a kompetencia alapú oktatás szemben a jelenlegi módszerekkel. Unalmas, idejétmúlt ismereteket oktatnak és önálló gondolkodásra nevelés helyett, a tananyag szolgai bemagolását várja el a jelenlegi rendszer. A korábbihoz hasonlóan legyen döntése a pedagógusnak választani, hogy miből tanít.
A pedagógus bérek és a munkájukat segítő technikai személyzet bére is megalázóan alacsony.
Nagyon komoly gondok vannak a pedagógus utánpótlással. Tegyék vonzóbbá a pályát azzal is, hogy normális, európai szintű bért adnak nekik.

Aránytalanul sok adminisztrációt sózva a pedagógusok nyakába(önértékelés, tanfelügyelet, napi esetleges hibrid oktatás) úgy, hogy 2013 óta nem emelték az inflációt követve a bérüket!!!! Se helyettesítési bér, se túlóra kifizetése, se munkaruha, se étkezési/utazási utalvány. SEMMI, akkor mitől legyenek motiváltak?! Sürgős rendezésre lenne szükség, mert sorra hagyják el a pályát a legcsodálatosabb Pedagógusok is!!! Ki fogja tanítani, nevelni-oktatni gyermekeiket?????!!!!!

15 éve óvónő vagyok. Aktív, (még) lelkes. A fizetésem ennyi év munkaviszony után 2 diplomával és felsőfokú myelvizsgával alig haladja meg a nettó 180 Ft-ot. Sajnos ez már csak hobbimunkának mondható. Ha a férjem fizetéséből nem tudnánk pótolni a fizetésemet, nem tudám eltartani a 3 gyerekemet. A környező óvodákban akkora bedagógus hiány van, hogy a legtöbb csoportban már csak 1 óvónő dolgozik. A segítő szakemberekről nem is beszélve. Az egész körzetet 1-1 logopédus, fejlesztő pedagógus látja el. Nincs idejük minden óvodát ellátni, így ez a feladat is (képzettség hiányával együtt is) az óvónőkre marad. A gyerekek pedig nem kapják meg a pedagógiai szakszolgálat által előírt fejlesztést, mert nincs rá szakember.

A gyerekek és a tanárok egyaránt túlterheltek!
A tanárok fizetése, megbecsültsége nagyon alacsony!
Eszközhiány és elavult eszközök, bútorok
(pl. iskolapadnak csúfolt szék felhajtható
könyöklővel; cipősdoboznyi szekrény a teremből
jó messzire). Pici teremben összezsúfolt,
nagy létszámú osztály,úgy gondolom, hogy ez így járvány idején külön említésre méltó.(A fent említett székekben a falak mentén, körben ülve a gyerekek vállai szinte összeérnek. 1,5 m? Hol? Hogyan?)
Túl sok, felesleges tananyag. Van olyan tanár, akinek az adott tantárgy nem a képzettségének megfelelő, de így kell tanítania...
Előfordul, hogy a helyettesítés sem megoldott, a gyerekek mennek a tanáriba szólni, hogy nincs velük tanár....
Az otthon maradt beteg (akiket sokszor rejtélyes, érthetetlen okból nem tesztelnek) gyerekek a tananyagot csak egymástól tudják megszerezni.

Sok pedagógust kell helyettesíteni, oltás hiánya miatt és sajnos betegség miatt is. A bérek viccesek az iskolában dolgozóknak és a pedagógusoknak is. Takarító, ügyintéző, friss diplomás pedagógus ugyan annyit keres. Kellene eltérésnek lenni fizetések között, 8 általános és végzetség, érettségi és végzetség, pedagógus diploma. A gyermekeknek joguk van a tanuláshoz és nem mindegy, hogy pedagógussal, szakos tanárral vagy csak valakivel akinek még diplomája sincs. Tiszteljük, becsüljük meg a pedagógusokat és az iskolákban dolgozókat.

Kiállok a pedagógusok törvényes szrájkjoga mellett, mert:

❌ Nem fogadom el, hogy jelentős számú pedagógusnál - több év szakmai tapasztalattal és diplomával (diplomákkal) a zsebükben - , azért van szükség szerződésmódosításra, hogy a bérük elérje a megemelt garantált bérminimumot.

❌ Nem fogadom el, hogy végzettséget és a szakmai évek számát figyelmen kívül hagyva, bérfeszültséget generálva, összemosódnak az óvodai alkalmazottak bérei.

❌ Nem fogadom el, hogy kitűnő pedagógusoknak dönteniük kell arról, hogy pályaelhagyók lesznek vagy éhen halnak!

❌ Nem fogadom el, hogy koronavírus elleni oltásra kötelezik a pedagógusokat (vagy bárkit)!

❌ Nem fogadom el, hogy egy olyan minősítési rendszerrel mérik a pedagógusok szakmaiságát, ami nem ad reális képet SENKIRŐL! Amellett, hogy óriási, felesleges teher, senki nem lesz általa jobb és/vagy elhivatottabb a szakmájában! Csak a gyerekektől veszi el az időt...

❌ Nem fogadom el, hogy integrálás címszó alatt, a sajátos nevelési igényű gyermekek legtöbbször nem megfelelő vagy semmilyen szakmai segítséget sem kapnak az óvodai ellátásban.

❌ Nem fogadom el, hogy sok esetben annak jár az egyéni bánásmód és a gyermekközpontú óvodai közeg, akinek van rá pénze.

❌ Nem fogadom el, a szakadékot az óvoda és az iskola között.

❌ Nem fogadom el, hogy az óvodák nagy részében nem megfelelőek a személyi - és tárgyi feltételek.

❌ Nem fogadom el, hogy az iskolakezdésről olyan szakemberek döntenek elsősorban, akik nem ismerik az érintett gyereket.

❌ Nem fogadom el, hogy a gyermekek mindenek felett álló érdeke az utolsó helyen áll a jelenlegi magyarországi oktatási rendszerben.

Szomorúan tapasztalom, hogy mindenhol kevés a pedagógus! Az óvodában is, ugyanis ők is pedagógusok! Nincsenek megbecsülve, nincsenek megfizetve! Nem csoda, hogy belefáradnak, a jobb megélhetés reményében más munkát keresnek! A fiatalok számára nem vonzó életpálya , hiszen sok az elvárás, a papírmunka, adminisztráció, a felelősség. Mégsincs megbecsülve! Ezt már csak elhivatottságból lehet jól csinálni, de így egyre kevesebbeknek lesz kedve hozzá!
És ez kiütközik a tanításban. A gyerekek frusztráltak, leterheltek. Változás kell!

< 1. oldal >

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település, járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!