Mi a baj a közoktatásban? – Szószóló a gyerekekért

A gyermekeim bölcsődés- és óvodás évei alatt szinte folyamatosan cserélődtek körülöttük a pedagógusok. A felmondások hátterében nagyrészt egzisztenciális problémák álltak (értsd: pénztárosként többet lehet keresni). Egy esetben a megüresedett helyet egy év alatt sem sikerült betölteni. Több állami és magán intézményben is "megfordultunk ", az előbbiek kb. felében folyó nevelési tevékenység alig nevezhető többnek gyermekmegőrzésnél. A bölcsődei kapacitások látványosan szűkösek, közben a kormány egy évtizede igyekszik serkenteni a családalapítást szóval és újraelosztással.
Az elemi iskolák is látványosan alulfinanszírozottak, közhely, de nem jut WC papír a mosdókba. A központosított tankönyvpiac a kezdetektől fogva egy csőd, szerencsére van példa rá, hogy egy osztályközösség összedobja a pénzt rendes, minőségi tankönyvekre.
A járványkezelést az iskolák esetén sem vette komolyan a kormány, a jelenléti oktatás erőltetése, a tanári kar és a tanulók rendszeres tesztelésének hiánya, és egyéb teljesen félrement intézkedések látványosan hirdetik a kormány és az oktatásirányítás inkompetenciáját.
Masszívan ellenzem az oktatási intézmények és feladatok egyházi kézre átjátszását, valamint a magánoktatás szabályozási és bürökratikus eszközökkel történő fokozatos ellehetetlenítését is.

A jelenlegi óvodánkban 9 szakember hiányzik. Van csoport ahol nincs óvónő csak pedagógiai asszisztens. Mindent megtesznek amit lehet. Egyre elkeserítőbb a helyzet! A fiatalok elmennek csak az idősebbek vannak akik nemsokára nyugdíjba mennek.

Nagyon sok a helyettesítés, így a gyerekek életében a biztonságot adó állandóság nem biztosított.

Nem megfelelo tanarok, hozza nem ertes.... fiam harmadikos, mar a harmadik tanarparosuk van. A masik resze a tanaroknak kiegett, belefasult. Szomoru

Hihetetlen elavult az oktatási rendszer, a tananyag, minden részlete!
A tanárok nincsenek megbecsülve, sem anyagilag sem más módon, leterheltek felesleges dolgokkal, idejük sincs oktatni, a "cél " a rendszer elvárásainak való megfelélés a tanítás, életre nevelés helyett - egy katasztrófális rendszerben.
Gyerekek: nem oktatásban vesznek részt, hanem egy embertelen kiképzőtáborban. X év alatt x magyar tanár, y év alatt y matematika tanár...eredmény: alapok? nincsenek, tudás? nulla. Küszködik mindenki ebben a rendszerben. A jövő generációját felesleges anyaggal tömik amiket az életben soha sem fognak használni. Iszonyú leterheltek, nem élik meg a gyerekkorukat, kamaszkorukat, felnőtté válásukat - mert nincs rá lehetőségük az elavult, túlterhelt iskolai rendszerben. Stresszes, kiégett, tudatlan, boldogtalan gyerekeket nevelünk? Családok, emberek, gyermekek, szülők hullnak szét... "Gratulálok " azoknak akik ezért felelősek vagy ez ellen tehetnének!

A jelenlegi oktatási rendszer szégyen az országra nézve. Túlterheltség a diákság és a pedagógusok oldalán is Sok felesleges adminisztráció, sok felesleges tananyag. Kevés a jól hasznosítható, gyakorlatias tudás (pl. érvelési- és vitatechnikák, konfliktuskezelés). Az érzékenyítés (pl. SNI vagy más eltéréssel rendelkező gyerekek, felnőttek felé), mint olyan, szinte nem is létezik. attól, hogy a szülők egy része otthon mesél erről a gyereknek, nem fog elfogadóbbá válni a társadalom. Már óvodától kezdve hatalmas szükség lenne ilyen jellegű foglalkozásokra. A tananyagra visszatérve: nagyon sok az elmaradás, lemaradás. A tanárhiány miatt van, hogy évente cserélődnek az osztályokban pl. az idegen nyelvi tanárok. Ennek eredményeként nincs érdemi haladás a tananyaggal. Az online oktatás csak még jobban rontotta a helyzetet minden szempontból. Aki eddig is nehezen tanult, az még jobban lemaradt, leszakadt. Ráadásul a szociális készségek is csorbultak vagy ki sem fejlődtek igazán. A gyermekvédelmi rendszert nem is minősíteném érdemben. Amíg az a fontos, hogy anya nő, apa férfi, addig semmi nem fog változni. Szemét, fülét becsukva elnéz a rendszer a bántalmazottak felett. Sok esetben már csak akkor történik valami, ha túl késő és visszafordíthatatlan károk keletkeztek. Az árvaházak, nevelőotthonok működése se a legmegfelelőbb. Kitaszítottként bánnak a gyerekekkel és azt sulykolják beléjük, hogy nem viszik semmire az életben. Rendkívül radikális változásra lenne szükség az oktatás-nevelés-gyermekvédelem területén.
Sajnos azonban addig, amíg se megbecsülés, se élhető fizetés nem jár az ilyen területen dolgozóknak, nem lesz vonzó a pálya. Ha a mostaniak kiégnek vagy nyugdíjba mennek, szinte már nem lesz, aki elvégezze ezt a munkát, hivatást.

Szakemberek hiánya: egyértelmű, hogy kevés a pedagógus a rendszerben. Ezen ne is csodálkozzon senki, se szülő se politikus, hiszen egy 6 évig egyetemen tanuló pedagógus bruttó 219000 forintot (nettó 145000 forintot + 15000 pótlék) visz haza. Harmadik éve egészítik ki a gyakornokok bérét a szakmunkás minimálbérre. Ameddig egy szakember 18 éves korában megkezdheti a munkát és a pénzkeresést, egzisztencia építést, addig egy tanár akkor kezdi meg 6 éves tanulmányait, amely csak pénzügyi ráfordítással jár! Ha 2022-től a szakmunkás minimálbért 20%-al megemelik, akkor már a Pedagógus I. kategóriában 10 éve tanító pedagógus bérét is ki kell egészíteni, mégegyszer, A SZAKMUNKÁS MINIMÁLBÉRRE! Ameddig ez nem változik ne csodálkozzon senki, hogy esik a színvonal! A gyerekek az iskolában kinevetik a tanárokat, ha megtudják mennyit keresnek! Miért nézne fel egy tanárra, hogy mutathat példát egy gyermeknek, ha minimálbért keres, nincs pénze a 120-150 ezer forintos albérlet mellett minőségi ruhára, nincs pénze semmire!? Egy-egy pedagógus kiesése egy egész tantestületet leamortizál, hiszen az összes óráját valakinek meg kell tartania, bármiféle túlóradíj, kompenzáció nélkül, a saját magas óraszáma mellett. Azzal hitegettek az egyetemen, hogy friss lesz a tudásom, 7 évig nem kell továbbképzésekre járnom! De a tankerület ERŐSEN ajánlja... Több továbbképzési kreditem van, mint akinek gyüjtenie kell! A kormányzat, a tankerület semmibe veszi a tanárokat, a kisegítő dolgozókat, a gyerekeket, de amikor valami eredmény mégis megszületik, vagy kap egy néhány százezres felújítást az iskola, akkor kicsődítenek mindenkit egy fotózásra, hogy fejlődik az ország...
Csak remélhetjük, hogy a szülők is észreveszik, hogy baj van, a gyermeke nem úgy fejlődik ahogyan elvárható lenne, mert minden második órán más tanítja a fizikát, kémiát stb. Nyilván a politikusok nem látják, mert a több milliós fizetésből futja a gyereknek magániskolára, de az ország 95%-ának nem. Szóval ideje lenne észbe kapni!

Gimnáziumba jártam, nagy terveim voltak, szorgalmasan készültem, de tanároktól semmilyen segítséget nem kaptam. Biológiából szerettem volna emelt szintű érettségit tenni, de a tanár nem ismerte a követelményrendszert, szerves kémiához nem is értett, pedig az fontos része a biológia érettséginek. Házi feladataimat másfél hónap alatt javította ki jobbik esetben.

Magyar tanárral szintén nem voltam elégedett. Illetve tanárokkal, mert 5 év alatt 4 különböző tanár készített minket fel érettségire. Egyik sem tanított meg érvelést írni vagy verset elemezni. Az utóbbi magyar tanár pofára osztályozott, hiába tanultál az órájára. És hab a tortán az volt, hogy mi voltunk az első osztály, akiket ez a tanár életében először érettségiztetett. Egy embernek lett ötös a magyar érettségije, többieknek 3 vagy 2. Én nagyon nem voltam elégedett, ezért fellebbeztem és szereztem plusz négy pontot. Egyik osztálytársam követte a példámat, és nála is találtak plusz 3 pontot.

Matematika volt az egyik kedvenc tárgyam és az is lesz mindhalálig. De ahogy a mi iskolánkba tanították ezt a tárgyat, nem csodálom, hogy a többség utálta. Viszont ez nem a tanár hibája, ugyanis ő egy nagyon kedves, de öreg és beteg nő. Sajnos az igazgatót ez nem igazán érdekli és nem engedi nyugdíjba. Egyszerűen siralmas volt a helyzet, fakultációt is ez a beteg tanár vállalta el. Nyilván nem kaptunk minőségi oktatást emiatt, de ez tényleg nem a tanár hibája volt ebben az esetben.

És ezek után szembesültünk a következményekkel: mi évfolyamunkból a legtöbb embert nem vettek fel egyetemre, én is közéjük tartoztam. Egy évet rabolt el ez a “gimnázium” az életünkből. Nem csak időt, de pénzt is. Magántanárhoz jártam biológiából és úgy javítottam emelt érettségin hármasról ötösre. Legviccesebb az, hogy a magántanárom másodéves orvostanhallgató és egy év alatt bepótolta a 2 évnyi tudást.

Egyszerűen szégyen és gyalázat, ami velünk történt.

Ez egy jó kerület, mégis érzékelhető a tanárhiány. A mi esetünkben az alsó tagozat 4 éve alatt a gyerekek 3-3 különböző tanítóval és napközis tanítóval voltak. A cserék mögött volt pályaelhagyás, alapítványi iskolába távozás és nyugdíjazás is. A két leghosszabban tanító tanár egyike sem volt gyakorlott a korosztállyal (pályakezdő, felső tagozaton tanító). Ebben a korban fontos lett volna a világos útmutató, annak megtanulása, hogy hogyan kell tanulni. Az angol tanárok évente cserélődnek az angol tagozaton, így csak keveset haladnak előre, mindig ismétléssel, a gyerekek szintjének felmérésével megy el az idő. A matematika tagozaton 1 évig nem volt állandó angoltanár. Az iskolában maradt tanárok maximálisan leterheltek, a feladataik kiosztásánál nem a képességük az ellátásra, hanem a kényszer a mérvadó. Az iskola épületére ráférne a felújítás és korszerűsítés, bár kívülről voltak csinosítások.

A gyerekek túlterheltek.A napközi otthon közelező. Hiába vagyok itthon, nem engedik el délután a gyereket haza. A kicsi fiam, tavaly óvodában sem nagyon volt a vírus miatt, most az iskolába 4ig kell lenni, nem engedik haza. Nagyon fáradt, nem tud koncentrálni. A tankönyvek a tanárok szerint rosszak, vagy vetetnek másikat, vagy próbálják a meglévőt alakítgatni. Egyáltalán nem érdekli az iskolát a gyerek miben jó. Leadják amit muszáj és kész. A nagy fiam másodikos. Teljesen új tanárok vannak minden évben, épp akit nyáron sikerül az iskolába csábítani. Nem alakul ki kötődés. Azt mondják mindig a gyerekek rugalmasok. Felháborító.

Azt tapasztalom, mint szülő, hogy az általános iskolában gyakran cserélődnek a pedagógusok.Az új NAT szerinti tananyag elég furcsa. Pl.: Történelemből ötödikben kimaradt az őskor. Most hatodikban a kiegyezéssel ér véget a tananyag. Mit tanulnak majd a következő 2 évben?
Nincs biológia, földrajz külön. Gondolom azért, mert nincs elég pedagógus. Óvodában 4 év alatt egy óvónő volt fix. A másik pozíciót 5 óvónő töltötte be 4 év alatt. Leterheltek a pedagógusok. Ismerek olyan pedagógust, aki imádja az alsós tanítványait, imád tanitani. Mégis azon gondolkodik, hogy pálya elhagyó lesz, mert ellehetetlenítik őt. A sok fentről jövő plusz feladat, adminisztráció. A nevetségesen alacsony fizetés... Bajok vannak...
Nekem, mint szülőnek harcot kell vívnom, hogy az éppen 5 éves gyerekem maradhasson jövőre még ovis. Úgy, hogy az óvónők szerint is maradnia kellene. Nonszensz, hogy úgy döntenek a gyerekekről, mintha egy hitel kérelem lenne.

A pedagógushiány miatt szinte minden évben cserélődnek az oktatók. A pedagógusok maximális óraszámban tanítanak, mellette pedig adminisztrálnak. Sajnos a jó kollégákelhagyják a pályát, mert sajnos alig bírnak megélni a fizetésből. Nem megoldás hogy érettségivel vagy pár hónapos képzéssel rendelkezők kezdjenek majd tanítani. Akkor teljesen össze fog omlani a rendszer. Így is a digitális oktatás miatt rengeteg gyerek elveszett a tanulás terén. Vannak olyan diákok akik semmit nem tanultak a digitális oktatás alatt. Most viszont szenvednek, mert semmit nem tudnak. Az a gond hogy a gyárakba is legalább 8 osztály kell, illetve írni és számolni tudjon. Szerintem az első és legfontosabb a pedagógusok bérének rendezés.

3 év alatt 3-szor lett új óvónőnk és szintén 3-szor új dadusunk. A gyerekek már az első alkalommal is sokat sírtak, az újabb váltásokat többen közülük elutasítással fogadták. Ezáltal nyilvánvalóan passzívabbak a foglalkozásokon, így kevésbé is fejlődnek. Rossz közérzetük kihathat ellenállóképességükre, és későbbi szociális aktivitásukra is. És mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat egy szem állandó nevelőnkkel.

Nyugdíjba vonult kollegákat hívnak vissza,akiknek már érthető módon nincs türelmük a gyerekekhez,se a szülőkhöz,ez állandó konfliktus helyzetet teremt.
Középsős gyermekem csoportja már a 4. óvónőt "fogyasztja... " vagy visszamentek nyugdíjba, vagy máshova mentek dolgozni, mert a bérükből nem tudták fizetni az albérletet.
Volt olyan csoport,ahol egész évben helyettesítésekkel oldották meg a másik óvónő hiányát.
Tudok több olyan óvópedagógust, aki másodállaaban sparban,ruhaboltban dolgozik.
Fejlesztőpedagógusból is hiány van.
Egyik baratnőm tanítónő, imadta, mindig az akart lenni, de gyes után a fizetes miatt nem megy vissza... nem tudná fenntartani a családját...

A pedagógus hiány közvetetten érint, hiszen mindkét tanítónkat többször kihívják helyettesíteni. Az iskola infrastruktúrája elavult, kevés a nyomtató, a tanítok a saját eszközeiket használják munkavégzésre. Két elromlott WC javítása hónapok óta húzódik, igy 4 osztálynyi kislány a maradék két WC-t tudja csak használni. A gyerekek saját maguknak visznek ugrókötelet, labdát a testnevelés órákra. Az idén végre elkezdődött úszást leállítottak az iskolában, állítólag a tankerület nem között szerződést az önkormányzattal. Az sni gyermekek ellátása hiányos, egy-egy szakértői vizsgálatra alaphangon 5 hónapot kell várni. A pedagógia szakszolgálatoknál méltatlan körülmények között dolgoznak a szakemberek. (Rohadó padló, koszos fal, nem biztonságos váróhely.) az iskolákban kevés a szakember (pszichológus, ped.asszisztens, iskola orvos/nővér). Ha valaki fejleszteni akarja a gyereket, magánban kell elintézni, brutális pénzt fizetve.

2 tanév alatt 4 tanító váltotta egymást a kis iskolakezdő osztályban. Nem, még mindig nem ad pénzt a KLIK krétára. Apropó, Kréta! Na ugye... 2 járványügyi lezárás után a tananyag mennyisége, ütemezése semennyire nem lett átgondolva, ez még egy jó képességű, városi iskolába járó osztályt is megtépett, komoly lemaradások vannak. Nincs igazi fejlesztés, nincs tehetséggondozás, nincs normális integráció az egyre diverzifikáltabb osztályokban. Az iskola esélykiegyenlítő szerepe pedig gyakorlatilag megszűnt.

Kis településen sok az óraadó tanár. Szülőként sose láttuk őket, sose tudtunk velük beszélni. Szinte minden évben új tanárhoz, szokásokhoz, elvárásokhoz kellett alkalmazkodnia a gyerekeknek.
A tanári túlterheltség talán a kötelező napközin látszott leginkább. Már nem maradt tanári motiváció a délutánra. Kaptak egy rakat leckét, hogy biztos kitartson 4-ig, és elég legyen megkövetelni, hogy csendben üljön, és írja a házi feladatot. Ha nem ment, segítséget nem kapott. A felügyelő pedagógus viszont végezhette egyéb feladatait.
Gyermekvédelmi szakembert nemigen láttunk. Bár talán annak nevezhető az iskolába évente 1x kijáró rendőr aki DADA órát tarott.

A speciális, fejlesztő oktatás-nevelésben vagyunk érintettek, az infrastrukturális ellátottság (eszközök, internetelérés stb.) csak döcög, a módszerek elavultak, az ellátó személyeket tekintve folyamatos, ijesztő mértékű a fluktuáció (minden tanévben van legalább 1 személyi változás, de általában 2-3 is), amiben a megbecsültség hiánya is megmutatkozik. Sokkal több iskolai férőhelyre lenne szükség a gyermekek számára, és sokkal több pedagógusra, asszisztensre stb., hogy pl. tudjanak együtt többen sétálni menni, betegségek esetén is tudjanak foglalkozásokat tartani helyettesítéssel stb. Az online oktatás siralmas volt, szinte mindent én mint szülő követeltem ki és segítettem, hogy megoldják, az intézmény nemcsak nem dolgozta ki és biztosította az oktatás mikéntjét, de nem is kezdeményezte, támogatta (maguk a pedagógusok igen, de az intézmény nem).

- Az óvodában gyakran előfordult, hogy nem sikerült elegendő óvodapedagógust felvenni. Részben képesítés nélküliekkel pótolták a hiányt, de az is többször előfordult, hogy a szülőket megkérték, hogy hamarabb vigyék haza a gyerekeket, mert nincs ki vigyázzon rájuk.
- Az iskolában alig tudtak találni megfelelő tanítót az elsősöknek. Végül egy épp akkor diplomázó fiatalt sikerült találni, aki lelkes volt ugyan, de nem volt elegendő tapasztalata ahhoz, hogy mindjárt osztályfőnökként vigyen egy egész osztályt. Végül nem is bírta, másfél év után kiégett és elment.
- A tanulók leterheltsége hatalmas, és emiatt nem tudják élvezni az oktatást, túl sok a teljesen felesleges lexikális ismeret, nem elég érdekes az iskola. Mindennek az lett az eredménye, hogy a legnagyobb erőfeszítéseim ellenére is a kezdetben lelkes fiam néhány év után teljesen megutálta a tanulást, pedig ennek nem kellett volna így történnie.
- A tankönyvek sok esetben rosszak, volt, hogy a tanár kéthetente figyelmeztette a diákokat a tankönyvben található hibákra. Lett volna jobb tankönyv is, de a kormányzat az iskolák számára megtiltotta, hogy bármi mást rendeljenek, mint az állami egyentankönyvet (ami valójában nem ingyenes, hanem csak kölcsönkönyv). Hol van itt a gyerekek érdeke?

Változásra van szükség az oktatásban és gyermekvédelemben! Fogjunk össze szülőként és pedagógusként!

Kérjük, csatlakozzon az alábbi rövid anonim űrlap kitöltésével, melyben röviden azt is leírhatjuk, hogy milyen problémák sújtják a szülőket, pedagógusokat és végső soron a gyerekeket! A csatlakozás után tiltakozásunk jeleként még egy piros felkiáltójel meg fog jelenni a térképen.

*Ország:	Magyarország0AfganisztánAlbániaAlgériaAndorraAngolaAntigua és BarbudaArgentínaAusztráliaAusztriaAzerbajdzsánBahama-szigetekBahreinBangladesBarbadosBelgiumBelizeBeninBhutánBissau-GuineaBolíviaBosznia-HercegovinaBotswanaBrazíliaBruneiBulgáriaBurkina FasoBurundiChileCiprusComore-szigetekCosta RicaCsádCsehországDániaDél-afrikai KöztársaságDél-KoreaDominikai KözösségDominikai KöztársaságDzsibutiEcuadorEgyenlítői-GuineaEgyesült Arab EmírségekEgyesült KirályságEgyiptomElefántcsontpartEritreaÉszak-KoreaÉsztországEtiópiaFehéroroszországFidzsiFinnországFranciaországFülöp-szigetekGabonGambiaGhánaGörögországGrenadaGrúziaGuatemalaGuineaGuyanaHaitiHollandiaHondurasHorvátországIndiaIndonéziaIrakIránÍrországIzlandIzraelJamaicaJapánJemenJordániaKambodzsaKamerunKanadaKatarKazahsztánKelet-TimorKenyaKínaKirgizisztánKiribatiKolumbiaKongói Demokratikus KöztársaságKongói KöztársaságKözép-AfrikaKubaKuvaitLaoszLengyelországLesothoLettországLibanonLibériaLíbiaLiechtensteinLitvániaLuxemburgMacedóniaMadagaszkárMalajziaMalawiMaldív-szigetekMaliMáltaMarokkóMarshall-szigetekMauritániaMauritiusMexikóMianmarMikronéziaMoldovaMonacoMongóliaMontenegróMozambikNamíbiaNauruNémetországNepálNicaraguaNigerNigériaNorvégiaOlaszországOmánÖrményországOroszországPakisztánPalauPanamaPápua Új-GuineaParaguayPeruPortugáliaRomániaRuandaSaint Kitts és NevisSaint LuciaSaint Vincent és a Grenadine-szigetekSalamon-szigetekSalvadorSan MarinoSão Tomé és PríncipeSeychelle-szigetekSierra LeoneSpanyolországSrí LankaSurinameSvájcSvédországSzamoaSzaúd-ArábiaSzenegálSzerbiaSzingapúrSzíriaSzlovákiaSzlovéniaSzomáliaSzudánSzváziföldTádzsikisztánTaiwanTanzániaThaiföldTogoTongaTörökországTrinidad és TobagoTunéziaTürkmenisztánTuvaluUgandaÚj-ZélandUkrajnaUruguayUSAÜzbegisztánVanuatuVatikánVenezuelaVietnamZambiaZimbabweZöld-foki Köztársaság
*Megye vagy Budapest:	Válassza ki a megyét! Bács-KiskunBaranyaBékésBorsod-Abaúj-ZemplénBudapestCsongrád-CsanádFejérGyőr-Moson-SopronHajdú-BiharHevesJász-Nagykun-SzolnokKomárom-EsztergomNógrádPestSomogySzabolcs-Szatmár-BeregTolnaVasVeszprémZala
*Település/járásközpont:	Válassza ki a járásközpontot!
Magamról:	Szülő vagyok Diák vagyok Pedagógus vagyok Gyermekvédelmi dolgozó vagyok
Vélemény:  (opcionális)	Önnek milyen tapasztalatai vannak a pedagógusok és gyermekvédelmi szakemberek hiányával, alacsony megbecsültségével, túlterheltségével és az oktatásirányítás gyermekeket közvetlenül érintő döntéseivel, az oktatási és gyermekvédelmi rendszer problémáival kapcsolatban?
*Szabályzat:	A részvétel anonim. Egy személy csak egyszer vehet részt az akcióban. A részletes szabályzatot itt olvashatja. Elfogadom a szabályzatot
*Kattintson a gombra:

Szószóló a gyerekekért

#jobbatérdemelnek

Oktatási rendszerünk képtelen felkészíteni gyermekeinket a jövő kihívásaira, az óvodákat és iskolákat súlyos rendszerszintű problémák sújtják. A pedagógusok anyagi és szakmai megbecsültsége csapnivaló, és ez drámai pedagógushiányhoz vezet. Egyre gyakrabban már nem is megfelelő szakképzettségű pedagógus van a gyerekekkel, sok a helyettesítés, az osztálylétszámok magasak, a gyerekekre nem jut elegendő idő, figyelem a pedagógusok óriási leterheltsége miatt. A pedagógushiányt elfedi a statisztika, mert az órák, foglalkozások hivatalosan nem maradnak el, de sokszor ezek érdemben nincsenek megtartva.

A problémákat helyi szinten tapasztaljuk, de az okok az elmúlt évek szakmaiatlan kormányzati döntéseiben és mulasztásaiban gyökereznek. Nincs külön Oktatási Minisztérium, a kormányzati politikusok mellőzték az érdemi szakmai párbeszédet, a döntéseket pedagógiai szempontok helyett politikai és gazdasági szempontok alapján hozzák meg. Nem fordítanak elegendő figyelmet az oktatásra, nem elég fontos gyermekeink, az ország jövője.

Miközben a kormányzat központosította az állami intézmények fenntartását, elvette az iskolák szakmai önállóságát. Az intézményeket távoli hivatalokból irányítják, ezzel nehezítik az önálló kezdeményezéseket és növelik a felesleges bürokráciát. A diákok szélsőségesen túlterheltek, a gyerekeknek nem jut idejük élvezni gyermekkorukat. A tananyag központilag meghatározott, ezzel korlátozva a tanárok kreativitását és ellehetetlenítve a gyerekek valódi szükségleteinek figyelembevételét. A lemaradók, problémákkal küzdők nem kapnak elegendő segítséget sem az iskolákban és óvodákban, sem más gyermekvédelmi intézményekben, melyeket szintén sújt a szakemberhiány és túlterheltség, kiemelkedő tehetségeink pedig gyakran elvesznek a jövő számára a tehetséggondozás hiánya miatt.

Gyermekeink többet érdemelnek! Szülőként, pedagógusként, felelős állampolgárként fontos, hogy mindenki lássa: rendszerszintű változásra van szükség!

Tiltakozunk a szakmaiatlan kormányzás ellen! Elfogadhatatlannak tartjuk a pedagógusok, gyermekekért dolgozó szakemberek és segítőik szégyenletesen alacsony anyagi és szakmai megbecsülését! Szülőként és pedagógusként közösek az érdekeink, együtt vállalunk felelősséget közös jövőnkért. Gyermekeink minőségi oktatást érdemelnek, és ennek érdekében együtt kell cselekednünk!

Hallassuk a hangunkat, és beszéljünk a valódi problémákról, hiszen szenved a magyar oktatás, szenvednek a gyerekek!